tag:blogger.com,1999:blog-30748324244136335542024-02-20T16:02:07.122+01:00Catch me [Zayn Malik AU] - BEFEJEZETTDorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.comBlogger27125tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-90966468494076998022015-08-11T14:44:00.000+02:002015-08-11T14:44:31.371+02:0026. - "Azt mondta a szívem, hogy szerelmes vagyok..." 2020-at írtunk, amikor bezárkóztam a fürdőszobába három terhességi teszttel együtt. Két hete késett a menstruációm, reggelente pedig erős hányingerem volt, néha hánytam is. Tudtam, hogy most nem mentális betegségem miatt történnek ezek, hanem mert valami megváltozott.<br />
Az elmúlt két év szinte elrepült a fejünk fölött, a nászutunkat Bora Borán, Los Angelesben és a görögországi tengerparton töltöttük. Görögországba a fiúk is csatlakoztak hozzánk - egy hetet töltöttünk itt. Miután hazajöttünk, belevágtunk a közös életünkbe, ami abból állt, hogy én az istálló körül tevékenykedtem, Zayn pedig koncertezni járt, de amikor csak tudtam, utaztam utána, hogy minél több időt tölthessünk együtt.<br />
Liam meglepetésesküvőt tervezett Sophiának; a lány meghívót kapott a saját esküvőjére. Hatalmas titokban szerveztük az egészet, a ruhát is úgy varrattuk meg, hogy elvittünk a varrónőhöz egy estélyit, amiről méretet vehetett. Az eljegyzésük Görögországban volt, a nászutunk alatt, a tengerparton. Sophia nem kezdte el szervezni, hiszen figyelembe vette, hogy Liamnek most fut legjobban a szekér, nem fogja hátráltatni a szervezkedéssel - ám a vőlegény másként gondolta. Fél évvel az eljegyzés után engem ért a megtiszteltetés, hogy átadhattam neki a borítékot, amiben a meghívó pihent. Teljes izgalomba jött, ide-oda kapott, de Louise valahogy lenyugtatta és lenyomta egy székbe, hogy megcsinálhassa a sminkjét és a haját. Lux volt az, aki Sophia előtt besétált és eldobálta a szirmokat. A tanúja a nővére volt, a két hivatalos nyoszolyólány pedig El és én.<br />
Harry és Niall is talált magának barátnőt. Harry egy végtelenül egyszerű, hétköznapi lányba szeretett bele, aki egy éve minden napját a fiúval tölti - Natalie szőkésbarna hajú, 165 centi szeretet, akin látszik, hogy Harry-t tényleg önmagáért szereti.<br />
Niall visszatalált Rosie-hoz, akivel 2016 karácsonyán is együtt volt. Rose a legjobb ember, akit csak kívánhatnék Niall-nek. Boldogok együtt, rengeteget utaznak, Niall énekel, a lány pedig velem együtt fest.<br />
Gondolataim a görög tengerpartról visszavándorolnak a fürdőszobába, amikor a telefonom jelez, hogy ideje megnézni az eredményt. Nem erőltettük a babát, úgy voltunk vele, majd jön, ha meg szeretne születni. Ez a pillanat pedig most érkezett el. Mindhárom teszt pozitív lett, én pedig könnyes szemmel nyúlok a telefonomért, hogy elmondhassam valakinek. A hasamhoz nyúlok, és realizálom, hogy ismét két ember életéért vagyok felelős, de most nem fogom elszúrni. Mindennél jobban vigyázni fogok rá, mert ő az én gyermekem. Szipogva, a könnyeimtől alig látva valamit tárcsázom Zayn-t. Hallom a csengőhangját a nyitott ablakon át, nyilván éppen hazaért. Kinyomom a hívást és kirohanok a fürdőszobából. Éppen belép a bejárati ajtón, amikor felpillant és meglátja a könnyáztatta arcomat.<br />
- Édesem, mi a baj? - lép felém, én pedig a karjába csapódok. Csak sírok és sírok a boldogságtól, míg végül erőt veszek magamon és megszólalok.<br />
- Kilenc hónap múlva legyél itthon - motyogom a vállába, mire eltol magától.<br />
- Te most.. Úristen - nyög fel, majd széles vigyor kúszik az arcára. - Babánk lesz? - könnyes szemmel bólintok, ő pedig ugyanilyen könnyes tekintettel bámul rám. - Emlékszel, amikor azt mondtam még sok évvel ezelőtt, hogy nem a házasság az, amit a legjobban szeretnék? - bólintottam, hogy igen, emlékszem. A lakásomon voltunk, főztünk, azt hiszem. - Ez az a pillanat, amire mindig is vártam. A feleségemmel a karomban éppen azért sírunk, mert gyermekünk lesz. Már akkor tudtam, hogy a feleségem leszel. Annyira szeretlek, angyalka.<br />
- Mi többen vagyunk, jobban szeretünk téged - kuncogtam, mire Zayn letérdelt elém, hasamra simította a kezét és beszélni kezdett.<br />
- Hallasz, édesem. Itt apu. Nagyon picuri vagy még, de már most jobban vagy szeretve bárkinél az egész világon. Anyu nagyon fog rád vigyázni, én pedig leszokok a cigiről, hogy egészséges családba szüless. A srácok is biztosan imádni fognak, drágám.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<u><i>5 évvel később</i></u></div>
<br />
- Nadia Anne Malik - kiáltottam el magam a lépcső aljáról. Fél órás késésben voltunk a srácok egyik interjújáról, ahol először beszélnek a nemrég létrehozott alapítványról, ami a hátrányos helyzetben élő afrikai és európai gyermekek jobb életéért jött létre. - Egy perced van, hogy legyere. Apád már vár ránk.<br />
- Rohanok, anyuci - visította, majd kettessével szedve a lépcsőfokokat száguldott le a lépcsőn.<br />
- Lassan, lassan, lassan - szóltam rá, amikor majdnem megbotlott. - Csinos vagy, kincsem - nyomtam puszit az arcára. Édesanyám jelent meg az emelet korlátjánál, mosolyogva nézett minket.<br />
- Nor, ne felejtsd el, hogy holnap menned kell ultrahangra.<br />
- Nem felejtettem. Utána elmehetnénk vásárolni, eljönnél velem? - pillantottam fel rá, miközben Nadiára adtam rá a kabátját.<br />
- Anyuci, akkor elmehetek Evan születésnapi zsúrjára? - szólt közbe Nad, élénken csillogó szemekkel. Alig pár nappal volt fiatalabb Evannél, aki Harry és Natalie kisfia volt.<br />
- Persze, kincsem, elmehetsz. Mit vegyünk neki? - kérdeztem, miután elköszöntünk anyától és autóba ültünk.<br />
- Hú, hát Evan nagyon szereti azt a régi zenészeket, akiket Harry bácsi úgy szeret. Öregek már nagyon, jajj, hogy a fenébe is hívják őket... - törte a fejét.<br />
- Nadia, nem mondunk ilyet - csattantam rögtön. Szólnom kell Louisnak, hogy ne beszéljen csúnyán előtte, mert rettentő hajlamos a trágár szavak eltanulására.<br />
- Akkor sem jut eszembe, ha szépen mondom - vágott vissza.<br />
- Nem feleselünk, kicsim. Louis bácsi rossz hatással van rád - ráztam meg a fejem. A beszélgetésünk abbamaradt, csupán a rádió zaja hallatszott.<br />
- <i>Demi Lovato anya lesz </i>- hallottam meg a férfi hangját a hangszórókból. Azonnal hangosítottam rajta. - <i>A csodálatos énekesnő babát vár. Ma délelőtt kapták lencsevégre Los Angelesben, amint elhagyja egy magánorvos rendelőjét. Ez ugyan nem lenne elég bizonyíték, de amikor a párja, Wilmer letérdelt elé és csókot nyomott az énekesnő hasára, bizonyossá vált, hogy babát várnak. Gratulálunk nekik és várjuk a hivatalos bejelentést!</i><br />
- Rolling Stones - kiáltott fel Nad, mire összerezzentem. Ezzel egyidőben megcsörrent a telefonom. Demi neve állt a kijelzőn.<br />
<i> - </i>Édesem, vedd fel, kérlek és hangosítsd ki - nyújtottam hátra a készüléket, kislányom pedig tette, amit kértem.<br />
- Szia, drágám, mi újság? - szólaltam meg. Nem érkezett válasz, csupán elfojtott sírást hallottam. Megijedtem. Hirtelen az ugrott be, hogy elvesztette a babát, mert meglökték vagy valami óvatlan dolog történt.<br />
- Babát várok - suttogta, én pedig ismét megnyugodtam. Minden rendben van velük, és most ez a fontos.<br />
- Gratulálunk. Nad is itt van a kocsiban.<br />
- Szia, Devonne - köszönt Nadia, majd folytatta. - Hiányzol. Mikor jössz? Ó, és hozol nekem New Yorkból valamit?<br />
- Te is hiányzol, édesem, és hamarosan meglátogatlak. Most nem ott vagyok, de jó lesz, ha Los Angelesből viszek egy kis meglepit? - hangja kedves volt, anyáskodó, szinte bársonyos. Az első pillanattól fogva egymás rabjai lettek, szinte rajongtak a másikért. Biztos voltam benne, hogy Demi remek anya lesz, már csak azért is, mert remek ember.<br />
<br />
- Szia, törpe - kapta a karjába Louis Nadiát, majd cuppanós puszit nyomott pufók arcára. - Mizu?<br />
- Te tudod, ki az a Rolling Stones? - sandított a férfire összehúzott szemekkel, mint aki éppen vallatni készül.<br />
- Persze, Ronnie Wooddal álltam is egy színpadon.<br />
- Egyszerre? - kérdezett vissza, mire hangosan felkacagtam. Pár nap múlva öt éves, és csípőből leoltotta az apja legjobb barátját.<br />
- Igen, törpe, egyszerre. De ha továbbra is pimaszkodsz, nem viszlek el holnap a hangpróbánkra - zsarolta Louis, mire Nad elkerekedett szemmel nézett rá. - Viccelek, elviszlek, de akkor szépen kell beszélned ma mindenkihez, oké? - kérdésére nagyon heves bólogatással válaszolt a lányom.<br />
- Hát itt van az én aprótalpam! - kapta ki Louis kezéből Zayn a lányunkat, majd puszikkal halmozta el az arcát. - De hiányoztál, drágám - emelte magasra, majd kétszer a levegőbe dobta - és szerencsére el is kapta. Mindkettő alkalommal összeugrott a gyomrom, és bár tudtam, hogy nem ejti le, mégis féltem. - És ti is, angyalka - hajolt közelebb, hogy csókot nyomhasson a homlokomra, lehajolva pedig a pocakomra. - Jól vagytok?<br />
- Igen - mosolyogtam rá boldogan. - Egyre többet rúgkapál. Nagyon aktív.<br />
- Ó, majd én megtanítom focizni, így le lesz vezetve az energiája - kacsintott Louis, majd fél karral átölelt.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><u>10 évvel később</u></i></div>
<br />
Louis betartotta az ígéretét, megtanította focizni Lucas Mason Malikot, aki nagyon remek focistának ígérkezett. A mindössze kilenc éves kisfiú csak úgy rótta a köröket a pályán, ide-oda szlalomozott a labdával, kicselezve az apját, Louist, Harryt és Niallt. Liam körülbelül öt perce vágta hanyatt magát a műfüvön, mire két kisfia megrohamozta. Ikerfiaik születtek, Sophia pedig kitartóan, boldog mosollyal az arcán élvezte, hogy csupa fiú veszi körül. Louis nem volt ilyen szerencsés, Isten őt nem fiúkkal, hanem lányokkal ajándékozta meg. Lily hat éve született, Mary-Anne pedig egy éve. A gyerekeink együtt fognak felnőni, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok. Niall és Rose egy három éves kisfiú boldog szülei, és ismét szeretnének egy Horan csemetét. Harry és Natalie elégnek vélték, ha van egy fiuk és egy lányuk, akik 7 és 5 évesek.<br />
A lányok a pálya mellett szurkoltak az apukájuknak, míg a fiúk erősen próbálkoztak, hogy legyőzzék az édesapjukat. Eleanor lépett mellém, fáradt, mégis boldog mosolyt küldött felém, amit szeretteljesen viszonoztam.<br />
- Lehet egy kérdésem? - szólaltam meg, miközben a fiúkat néztem, akik kicsit rájátszva csetlettek-botlottak a pályán.<br />
- Persze.<br />
- Jó életünk van? - éreztem, hogy rosszul tettem fel a kérdést, ezért gyorsan folytattam. - Úgy értem, szerinted ez volt megírva abban az bizonyos Nagykönyvben? Szerinted jó helyen vagyunk most?<br />
- Mit érzel, amikor a családodra nézel? - pillantott rám.<br />
- Szerelmes vagyok beléjük. Egytől egyig, mind a 18 emberbe úgy, ahogy vannak - végignéztem a családomon, akik hangosan nevettek Louis és Harry összerohanásán - szó szerint egymásnak futottak. Lassan mindannyian negyven évesek lesznek, meglett felnőtt férfiak, és úgy viselkednek, mint a gyerekek. Már csak nagyon ritkán vállalnak koncerteket, leginkább a gyereknevelésben segítenek nekünk. Még dalokat is írnak, amiket eladnak másoknak. <br />
- Na, angyalka, betartottam az ígéretem? - ölelt körül Zayn karja. Leizzadva, kifulladva húzott magához.<br />
- Be.<br />
És nem is hazudtam. Minden egyes nap megnevettetett.<br />
Amikor 2016 áprilisában átadta a nyakláncot születésnapom alkamából, azt mondta a szívem, hogy szerelmes vagyok. És én többé nem zártam el magam az érzéseim elől. Megnyíltam, átadtam magam a családomnak, akik boldoggá tesznek.<br />
- Szeretlek, angyalka. Veled egy örökkévalóság is kevés lenne - nyomta enyémhez az arcát, mire lehunytam a szemem és átadtam a testem a belőle áradtó szeretetnek.<br />
- Akkor legyen a miénk két örökkévalóság. Az elég lesz? - kérdeztem tőle, miközben figyelemmel kísértem, hogy Nadia és Lucas felénk szalad.<br />
- Nincs annyi idő az univerzumban, amennyivel beérném.<br />
- És mi lenne, ha csak kiélveznénk a nekünk jutott idő minden egyes pillanatát? - fordítottam felé a fejem. Barna szemeibe néztem, amelyek évek óta ugyanúgy csillognak. Szerelmesen.<br />
- Ha a családommal tölthetem, akkor rendben. De ma este téged szeretnélek kiélvezni, angyalom.<br />
- A tiéd vagyok, Zayn, teljesen és visszavonhatatlanul.<br />
- Pont, ahogy én szeretlek titeket.<br />
<br />
<br />
<h2 style="text-align: center;">
VÉGE</h2>
<div>
<br /></div>
<div>
<i>Sziasztok! :) Köszönöm azoknak, akik velem tartottak Norina és Zayn utazásán. Azért szeretném, hogyha elolvastátok, legalább annyit írjatok, hogy "jó volt". Köszönöm még egyszer, hálás vagyok!</i></div>
<div>
<i>All the love, D</i></div>
Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-56215023027291007752015-08-09T17:03:00.000+02:002015-08-09T17:03:45.057+02:0025. - Fogadom<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Ismét nem kaptam semmi visszajelzést, itt a következő!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>All the love, D</i></div>
<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<i>Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert,</i><br />
<i>akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait,</i><br />
<i>akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát,</i><br />
<i>akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.</i></blockquote>
<br />
A vendégszobában lévő állótükör előtt állva néztem végig fehér ruhába bújtatott alakomon. A ruhám egyszerű volt, váll nélküli, a mellrész alatt egy szürke pánttal. A hajam elkészítését Lou-ra bíztam, aki egy mesés kontyot varázsolt a fejem tetejére. A sminkemet is ő készítette el, de attól tartok, feleslegesen, hiszen úgy érzem, le fogom sírni magamról az összeset.<br />
- Gyönyörű vagy, csajszi - szólalt meg a hátam mögül Katy, aki a párjával és kisfiával érkezett haza az esküvőnkre. A tükörből néztem rá. Szép lassan beszivárgott a sok koszorúslányom is. A lánykoszorúm idővel bővült a három Malik lánnyal, így már nyolcan voltak. Mindegyikükön remekül állt a bordó <a href="http://www.polyvore.com/wedding_bridesmaid/set?id=157299793" target="_blank">ruha</a>.<br />
- Szebb koszorúslányokat nem is kívánhattam volna magamnak - fordultam velük szembe. Éppen ekkor kopogott be az ajtón Trisha és az anyám, akiknek látványosan elállt a lélegzetük - a szájuk elé kapták a kezüket, amikor megpillantottak. Anya hitetlenül rázta a fejét, szólni sem tudott, így végül Trisha kénytelen volt erőt venni magán.<br />
- Hamarosan itt az idő, drágám - lépett hozzám közelebb, majd szorosan megölelt. - A fiam nagyon szerencsés ember.<br />
- Köszönöm - suttogtam, majd elengedtem. A lányok szép sorban kimentek a szobából, így magamra maradtam. Az elmúlt fél évben a terveim kismilliószor változtak, hol fehér rózsát akartam, hol liliomot, hogy csokitortát, hol puncsosat, a vendéglista is hetente változott, mert eszünkbe jutott egy-két ember, akikre addig nem gondoltunk. Csupán egy biztos dolog volt; Zayn. Mindenben segített, még abban is, hogy kiválasszuk az asztalterítő anyagát, ami nem valami érdekfeszítő program a férfiak számára. De ő hősiesen kitartott.<br />
- Kopp-kopp - hallottam Harry hangját, miközben kinyitotta az ajtót. - Bebújhatok?<br />
- Aha - nyögtem. Harry jelenléte azt jelentette, hogy itt az idő. Egy makacs könnycsepp futott végig az arcomon, amit gyorsan letöröltem az asztalon lévő törlőkendővel. - Ezt nem láttad, oké?<br />
- Sok titkodat őrzöm már, Nor - mosolyodott el, majd az eddig háta mögött lévő kezét kinyújtotta felém. - A csokrod. Eleanor nem akart sírni, ezért beküldette velem.<br />
- Köszönöm - motyogtam. - Mi lesz, ha elszúrom?<br />
- Nem fogom hagyni. Legfeljebb majd elmondom én az esküvői fogadalmad - kuncogott fel, majd komolyra fordította a szót. - De tényleg, Nor, nem fogod elszúrni, hiszen téged nem olyan fából faragtak.<br />
- Bele fogok botlani a fogadalmamba.<br />
- Éppen férjhez mész ahhoz, akit szeretsz, nyilván el fogod sírni magad.<br />
- Izzad a tenyerem, Harry, nagyon félek - teljesen kétségbe estem, ziháltam, pánikroham kerülgetett. De egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy nem akarok hozzámenni Zaynhez.<br />
- Állj le. Nyugi, oké? Orron veszel levegőt, három másodpercig bent tartod, és orron át kifújod... Ez az, oké. Jól csinálod.<br />
- Oké, jól vagyok - mondtam gyenge hangon. - Mehetünk - mosolyogtam rá haloványan. Féltem, istentelenül féltem.<br />
- A csokrod - nyomta a kezembe, miután felvette az ágyról. - Gyönyörű vagy, gyönyörűségem - ajkait az arcomhoz érintette, majd kézen fogott. - Gyerünk - mosolygott rám. Megálltunk az ajtóban, ahol addig álltunk, míg fel nem csendült a srácok You & I című dalának szöveg nélküli változata, zongorán.<br />
A hátsó ajtón kilépve majdnem háromszáz tekintet meredt rám. Zavarba jöttem, ahogy végignéztem a tömegen. Mindenki mosolygott, néhányan a szájuk elé kapták a kezüket, de próbáltam kizárni ezeket a dolgokat, és szorosan Harry karjába kapaszkodni. Észrevétlenül simított végig a kezemen, amikor jobbra fordultunk, ahonnan pár méterre állt Zayn. Egy virágokkal és selyemmel borított boltíven léptünk át. Fogalmam sem volt, hogy milyen öltönyt fog felvenni, vagy hogy fog kinézni; ezt a döntést a magunkénak akartuk, amennyire lehet. Rettenetesen jól nézett ki fekete öltönyében, mellén egy fehér liliomcsokorral. Elállt a szavam. Szemeim szúrni kezdtek a visszafojtott könnyektől, amint megpillantottam. Az a büszkeség, amit a szívemben éreztem, mindenemet átjárta, szinte kacagni tudtam volna a boldogságtól, hogy ez a férfi, aki előttem áll, hamarosan a férjem lesz.<br />
Úgy hiszem, eléggé tetszettem neki, mert amikor a szemébe néztem, láttam benne a csodálatot. Ahogy a vendégsereg egy része, ő is a szája elé emelte tetovált kezeit. Láttam, ahogy némán motyog nekem.<br />
- Gyönyörű vagy - elpirultam, és lehajtottam a fejem.<br />
Harry-vel túl hamar értünk oda, legalábbis így éreztem. Apró puszival búcsúzott el tőlem, majd beállt Zayn kísérői sorába. A vőlegényem mellé léptem, az anyakönyvvezető pedig elkezdte a szokásos beszédét.<br />
- Fogadom, hogy szeretlek és tisztellek, ápollak és gyógyítalak, és minden lehetséges módon szeretlek, amíg élünk. Fogadom, hogy a társad leszek jóban, rosszban, gazdagságban, szegénységben, egészségben és betegségben. Szerelmem lángja addig lobog, míg a szívünk meg nem szűnik dobogni. Hűségem tartson életünk utolsó pillanatáig, és még azon is túl. Fogadlak hites feleségemül, Norina Elle Gold.<br />
- Fogadom, hogy szeretlek és tisztellek, ápollak és gyógyítalak, és minden lehetséges módon szeretlek, amíg
élünk. Fogadom, hogy a társad leszek jóban, rosszban, gazdagságban,
szegénységben, egészségben és betegségben. Szerelmem lángja addig lobog,
míg a szívünk meg nem szűnik dobogni. Hűségem tartson életünk utolsó pillanatáig, és még azon is túl. Fogadlak hites férjemül, Zayn Jawaad Malik.<br />
- Ettől a pillanattól házastársakká nyilvánítalak titeket. Megcsókolhatod a menyasszonyod - mosolygott ránk az anyakönyvvezető, miután aláírtuk a papírt, és felhúztuk egymás ujjára a gyűrűt. Zayn csibészes mosolyát villantotta felém, majd elkapta a derekam és megcsókolt. Nagy éljenzés harsant, tapsvihar, de alig hallottam bármit is. Ebben a pillanatban tudtam, hogy már nincs mitől félnem. Van egy csodálatos férjem, aki úgy szeret engem, mint a világon semmi és senki mást.<br />
Az est forgatókönyve szerint beszédet mondanak nekünk a barátaink, egy kisebb tósztot, aztán pedig mi mondunk egymásnak köszöntőt.<br />
- Nos, khm - állt meg a mikrofon előtt Harry. Édesen rám mosolygott, majd lesütötte a szemét. - Második alkalom, hogy nem azért állok a mikrofon végén, hogy énekeljek vagy interjút adjak. Gyönyörű szertartás volt, gratulálok nektek! Amióta Zayn bemutatott téged nekünk, tudod, még 2016-ban, azóta gondolkodom ezen a beszéden, de még most sem a legtökéletesebb. Amikor bejelentettétek az eljegyzést, bevallom, kicsit megtörtem, hiszen látom és érzem rajtatok, hogy mennyire feltétlenül szeretitek egymást. Tudom, hogy nem rólam kellene szólnia a beszédemnek, de el kell mondanom, hogy félek attól, hogy nekem nem lesz részem ebben a mindent elsöprő szerelemben. Minden pillanatban, amikor együtt látlak titeket, elszorul a torkom a boldogságtól, hogy a testvérem és a legjobb barátom részese lehet ennek a csodának. Nagyon nehéz időszakokat éltetek meg, és én büszke vagyok rátok, hogy megoldottátok a problémákat. Kívánom, hogy Isten tartson meg titeket egymásnak még a Mennyben is. Sok boldogságot, Mrs. és Mr. Malik! - könnybe lábadt szemmel emeltem meg a poharam, majd pezsgős csókot nyomtam Zayn ajkára.<br />
- Nagyszerű dolog, amikor megtalálod a lelki társad, akivel még a legcikibb dolog sem az. Amikor együtt nevettek magatokon, mert rájöttök, hogy mindketten ugyanolyan idióták vagytok. Nekem is volt szerencsém összeakadni ezzel a nővel. Szeretlek, édes - küldött puszit Louis a tőlem két székkel arrébb ülő Eleanornak. - Remélem, hogy kiélted magad a legénybúcsúdon, mert az elkövetkezendő ötven év lesz a legnehezebb, de leggyönyörűbb időszak. Sok boldogságot, galambocskák - kacsintott felénk, majd megemelte a poharát. Elindult a székek felé, de hirtelen meggondolta magát, és visszaszaladt a mikrofonhoz. - És mivel ilyen kihasználós a személyiségem, megragadom az alkalmat, hogy bejelentsem, úton van a legfiatalabb Tomlinson - visította, mi pedig mosolyogva és hangosan tapsolva álltunk fel. Lou odalépett Eleanorhoz, akinek pírban úszott az arca. Férje megtámasztotta a derekát és hátradöntötte, hogy így adhasson neki egy mély csókot.<br />
<br />
- Tudod, drágám, miután aljas módon elhagytalak, nem gondoltam volna, hogy eljutunk ide valaha is - állt meg Zayn zsebre dugott kézzel a mikrofonnál. Most először vallotta be, hogy elhagyott. Ezek után soha többé nem említette meg a tettét. Tekintetét rajtam legeltette, szinte felfalt a pillantásával, én pedig könnyekbe borult szemekkel néztem rá, pedig még alig szólalt meg. - De hálás vagyok mindennek és mindenkinek, hogy ez a nap megadatott nekünk, mert most érzem, hogy igazán, teljesen, örökké a másiké vagyunk. Emlékszem, amikor megszólítottalak a Dress előtt, kakadunak neveztél - a násznép felkuncog, én pedig elszégyellem magam. - A következő alkalommal pedig Ninának hívtalak. Évek óta kérdezgeted, hogy miért, és azt hiszem, ez a megfelelő alkalom. - izgatottan várom, hogy miért hívott így. Nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy talán emlékeztetem valakire, vagy talán nem tetszik neki a nevem. De a válasza sokkal kielégítőbb és mélyenszántóbb volt, mint vártam. - A válasz nagyon is egyszerű, hiszen elég volt rád néznem. Egy összetört, megbántott, megalázott lány voltál, aki próbált egy páncél mögé bújni. És nem, ezek számomra nem idővel derültek ki, hanem aznap este. Amikor kérdeztem, hogy mikor kapom vissza a bakancsom, kérdéssel válaszoltál. Hagytad, hogy főjek a saját levemben, hogy ezzel mire céloztál. Részedről lezárt volt az ügy. Nem akartál találkozni velem többet. De csak úgy otthagytad, lógva a levegőben azt a kérdést. Én határozottan látni akartalak még, de te elzárkóztál. A házadig követtelek, hogy biztonságban tudhassalak, pedig csak a nevedet tudtam. De aztán elgondolkoztam a mozdulataidon. Megmerevedtél egész testedben, amikor megfogtam a kezed, hogy felmelegítsem egy kicsit. Nem néztél a szemembe, mintha féltél volna, hogy átlátok a tökéletesnek hitt páncélodon. Pedig pontosan így láttam át. Érdekes voltál, és tudni szerettem volna, mi tett ilyenné. Tudtam, hogy menekülsz valami elől, ezért önhatalmúlag új nevet adtam neked, ami segít megszabadulni a múltadtól. Egy új életet szerettem volna adni neked, mindenféle jóval és a világ
összes szeretetével. Melletted én is más ember lettem, mint aki addig
voltam. Rátaláltam önmagamra - egy lapot vett elő, majd onnan olvasott fel. - A nevednek több jelentése van. Héberül Kegyelmes Isten, a perzsa jelentése szép, gyönyörű szemek a hindi jelentése, az indián kultúra szerint erős, arabul barát, ógörögül virág, szuahéliül pedig anya. Nos, ez vagy te, drágám. Egy szép, kegyelmes Isten, aki erős, de gyöngéd, mint egy virág, barát, aki a gyermekeim anyja lesz. Végtelenül szeretlek, én kis harcosom. Emeljük poharunkat az én csodálatos feleségemre, akivel egy örökkévalóság is kevés lenne - a könnyek megállíthatatlanul folytak végig arcomon. A torkom összeszorult, a szívem milliószor gyorsabban vert a kelleténél. Kilöktem magam alól a széket, hogy Zayn elé szaladhassak. Félúton a nyakába ugrottam, a vendégek pedig füttyögni és tapsolni kezdtek.<br />
<b> - </b>Nagyon szeretlek, szerelmem. Nagyon-nagyon - motyogtam, miközben csókokkal halmoztam el.<br />
<br />
- Miután kicsit megnyugodtam, úgy érzem, tudok beszélni - szóltam a mikrofonba még mindig rekedt hangon. - Amikor tizennyolc évesen elhúztam otthonról a csíkot, és találkoztam volna a mostani önmagammal, valószínűleg az akkori énem megvert volna engem. Sosem hittem volna, hogy valaha is szerelmes leszek. A Sors, az Univerzum, Isten, a Karma, Mohamed, a Végzet, bármi is irányítsa a világot, megadta nekem az élet legnagyobb kincsét. Azt a férfit, aki mellett biztonságban érzem magam, aki mellett mindvégig elhittem, hogy meggyógyulhatok. Most nem állnék itt, ha 2016 nyarán valaki nem áll mellettem. Ne, Harry, ne fordulj el, rólad beszélek. Ha te akkor nem látsz meg, talán a temetésemen ülnétek itt ennyien. Szóval, köszönöm, Harry, hogy mellettem álltál, amikor senkit sem engedtem be. És Demi, tudom, hogy rohannod kell, de engedj meg annyit, hogy megköszönjem, amiért segítettél nekem. Áldozatokat hoztál értem, éjt nappallá téve beszéltél velem és tartottad bennem a lelket. Akik itt vannak most, azoknak szól ez a köszönet, mert ha ti nem vagytok, én sem állnék itt. De a legigazabb és legtisztább köszönet a férjemnek szól, aki azon az estén ideadta a bakancsát, ezzel belépve az életembe és gyökeresen megváltoztatva mindent. Most pedig arra kérlek, Zayn, hogy vedd le a karkötődet, hiszen nem láttad az igazi ajándékod - tudtam jól, hogy soha nem vette le magáról, így nem láthatta a másik oldalán lévő feliratot.<br />
- Mi ez a dátum? - kérdezte, mire lehunytam a szemem, nehogy elsírjam magam.<br />
- Aki nem tudná, azon az oldalán, amit eddig látott mindenki, az a dátum áll, amikor először találkoztunk - a könnyeimmel küszködve folytattam. - A belső oldalán pedig az a dátum, amikor először éreztem azt, hogy beléd szerettem.<br />
- A huszonharmadik születésnapod, amikor elvittelek a partra.<br />
- Amikor a nyakamba tetted azt a nyakláncot. A medál a tiéd volt, a lánc az enyém. Tudtam, hogy a múltam mindig velem lesz, de te abban a pillanatban biztosítottál affelől, hogy Te vagy a jövőm. Abban a pillanatban szerettem beléd, és ezt az emléket örökké őrizni fogom, mert ezen semmi sem változtathat. Emeljük poharunkat az én csodálatos férjemre, akinél jobban senkit sem szeretnek.Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-41062989914796219552015-08-06T20:56:00.001+02:002015-08-06T20:56:17.860+02:0024. - Tudni kell megbocsátani<i>Sziasztok! :)</i><br />
<i>Nem érkezett egy árva komment sem, ezért most felteszem az újat, úgy sem várok semmire. Nagyon szíven üt a dolog, mert úgy gondolom, elég jó kis történetet alkottam, középpontban Zayn érzéseivel, érzékenyebb oldalával. Nem önfényezés, csupán egy vélemény!</i><br />
<i>Jó olvasást annak, aki olvassa!</i><br />
<i>All the love, D</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<i>Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.</i></blockquote>
<br />
<br />
Azt mondják, hogy várni nehéz. És megmondom nektek, hogy tényleg az. Piszok nehéz, de a jó dolgokra megéri várni. Ott van például az első szerelem, amit nem kell siettetni. Majd jön, ha jönnie kell. Az első csók, az első szex, az első csalódás - mind-mind olyan dolgok, amiért hálásnak kell lennünk, mert ezek juttattak oda, ahol most vagyunk. Ha Jake aznap nem erőszakol meg, ha nem menekülök a drogba és a piába az életem elől, akkor nem futok össze Emmával, nem történik meg a baleset, nem keveredek Londonba, sem a Dressbe, és nem is találkozok Zayn-nel azon a hideg, februári éjszakán.<br />
<i><strike>Ha életem elmúlt 25 éve során bárki is azt mondja nekem, hogy Zayn Malik menyasszonya leszek, simán a képébe nevettem volna, ahogy bizonyára mindenki. Kinek van akkora szerencséje, hogy pont a híres énekes autójának támaszkodik? Hát nekem. Ráadásul ez a híres énekes belém is szeretett.</strike></i><br />
Harmadjára húztam át a beszédem. Pocsék! Nem siettettünk semmit. Úgy beszéltük meg, ha úgy érezzük, hogy itt az idő, elkezdjük szervezni. Igen ám, csakhogy Zayn az eljegyzést követő harmadik hónapban elrángatott Paul feleségéhez, Clo-hoz, aki rendezvényszervező volt másodállásban. Évek óta főállású anyuka már, és Paul szerint ráfér egy kis nyüzsgés - mintha nem lenne elég dolga a gyerekekkel.<br />
Clo rettentő nagy izgalommal vállalta el, hogy megszervez nekünk mindent. Ám volt néhány vágyam, kívánságom, amiben örömmel segített.<br />
- Szeretném, ha az esküvő nem templomban lenne, hanem otthon, a kertben. A fák alatt, halvány babarózsaszín és szürke színekkel - Zayn-re pillantottam, hogy neki ez rendben van-e így. A kezemet megszorítva jelezte, hogy egyetért velem. - Liliomot szeretnék. <br />
- Csokornak is? - kérdezte Clo, miközben szorgalmasan jegyzetelt.<br />
- Igen.<br />
- Torta, kaja?<br />
- Mi lenne - fordultam Zayn felé, aki kíváncsi tekintettel méregetett -, ha olyan lenne, mint egy könyv, a két oldalán pedig a beszédeink lennének?<br />
Elmosolyodott, majd csókot nyomott az arcomra. - Oké, de csak úgy, ha nem fogod meglesni a papírt, amit a cukrásznak adok.<br />
- Nem fogom - húztam össze a szemem. Clo újabb kérdéssel támadott meg.<br />
- Pontosan mikorra is szeretnétek az esküvőt?<br />
- Június 1 - vágta rá Zayn. Október elején jártunk, nemrég költöztünk új házba, akadtak más kiadások is - például nekem a főiskola -, túl sok pénz ez így hirtelen. Korán van a júniusi dátum.<br />
- Oké, rendben. Jövőhétre kellene a vendéglista, szóval próbáljátok minél hamarabb összeírni, hogy kiket akartok meghívni. Kik lesznek a koszorúslányaid? Nyoszolyólány?<br />
- Eleanor és Sophia a két nyoszolyólány, Kim, Amanda és Amy pedig a koszorúslányok - Katy-t azért nem kértem meg, mert valószínűleg nem fog ott állni mellettem, karján a kisfiával.<br />
- Zayn, ki lesz a tanúd? - intézte szavait most hozzá. A négy fiú közül én biztosan nem tudnék választani. Mindegyikőjüket választanám valamiért, ami ugye nem lehetséges.<br />
- Louis lesz, szerintem.<br />
- Norina, téged ki kísér az oltárhoz, gondolkoztál már rajta? - hülye kérdés volt, hiszen egy pillanatig sem fordult meg a fejemben más opció.<br />
- Harry - vágtam rá azonnal.<br />
- Tényleg Harry? - kérdezett vissza Zayn, mire bólogatni kezdtem.<br />
- Ha ő nincs, valószínűleg én sem ülnék itt - mosolyodtam el.<br />
Néhány apróságot még megbeszéltünk, majd Clo kiadta az utunkat azzal a házi feladattal, hogy erősen gondolkozzunk a vendéglistán, meg az ételeken is. Na meg persze a ruhákon. A menyasszonyi ruhán, Zayn öltönyén, a koszorúslányaim ruháján és a srácok öltönyén.<br />
Éppen a nappaliban henyéltünk ebéd után, amikor megszólalt a kaputelefon. Nyögve keltem fel Zayn mellől és emeltem a fülemhez a kagylót.<br />
- Ki vagy?<br />
- Öhm.. én.. Holly vagyok, Norina - hallottam meg anyám hangját.<br />
- Mit akarsz? - hangomba próbáltam némi erőt költöztetni, de csúfos kudarcot vallottam. Kezem remegett, szemem könnybe lábadt. Meg kellett támaszkodnom a falba, hogy el ne essek.<br />
- Ki az, angyalka? - szólalt meg a hátam mögül Zayn. Összerezzentem.<br />
- Norina, én szeretnék veled... beszélni - hangja fáradt volt, megtört, én pedig nem tudtam, mi tévő legyek. - Csak elmondani.. pár dolgot. Hiányzol.<br />
- Anya, ezt.. ezt nem teheted.<br />
- Anyád az? - csattant fel Zayn. Még mindig emlegeti, hogy nagyon haragszik anyámra, amiért ezt tette velem. Ahogy ez a gondolat végigfutott az agyamon, Zayn a bakancsába bújva rohant ki a kapuhoz. Szitált az eső, ő pedig egy szál pólóban rohant ki, hogy beolvasson az anyámnak.<br />
- Zayn, ne menj ki - kiáltottam utána, de szavaim süket fülekre találtak. A kabátomba csúsztatva a kezem és egy nagy pulcsit megragadva eredtem utána. <i>Nem lehet ennyire hülye! </i>- Zayn, a picsába, állj már meg. Nem akarok beszélni vele. Sem találkozni.<br />
- Neked nem kell, majd én elintézem, oké? Csak.. menj vissza, mert megfázol - megtorpant, majd elvette tőlem a pulcsit, amibe gyorsan bele is bújt. Hátat fordított nekem, majd ismét a kapu felé kezdett szaladni. Tudtam, hogy utána kell mennem, mert nagyon ki fogja osztani anyát, így hát szedni kezdtem a lábaim.<br />
- Üdv, Zayn vagyok - tárta ki előtte a kaput, de azonnal elé állt. Nem engedte be.<br />
- Szia, én pedig Holly, Norina anyja - mosolyogott rá anya kedvesen. Ahogy végignéztem rajta, elállt a szavam. Csinos volt. Elegáns. Szép. Egészséges.<br />
- Tudom, ki maga. Először is. Hogy talált ide? - szegezte neki a kérdést Zayn.<br />
- Nem nyomoztam utánatok, ne értsétek félre. Megláttalak titeket a városban még a múlt héten. Először alig hittem a szememnek, de amikor az a vörös hajú lány Nor-nak szólított, szinte összeestem a boldogságtól. Nem mertelek megszólítani, pedig ott sétáltatok el mellettem. Láttam, hogy boldog vagy, és nem akartam elrontani semmit.<br />
- Hát, most sikerült - vetette közbe a vőlegényem, mire megszorítottam a kezét, hogy nem lesz baj, hogy tudom kezelni a helyzetet.<br />
- Gyere be, ha szeretnél - szólaltam meg. Anya boldogan kapta rám a tekintetét, majd bólintott. Arrébb húztam Zayn-t, aki szinte füstölgött a dühtől. Haragudott rám, láttam rajta.<br />
A nappaliba érve megkérdeztem tőle, hogy kér-e valamit inni, de nemleges választ kaptam, ezért leültem a kanapé másik végére. Zayn a konyhába menekült a dühe elől.<br />
- Jól nézel ki - szólaltam meg némi csend után. Halványan elmosolyodott, majd elkezdett mesélni.<br />
- Miután eltűntél, felfogtam a súlyát a dolgoknak. A te elszökésed kellett ahhoz, hogy ráébredjek, nem voltam anya, annál inkább egy mocskos nő. Eldöntöttem, hogy nem fogok inni, és tényleg letettem az alkoholt, de aztán jelentkezni kezdek bizonyos tünetek és tudtam, hogy segítségre van szükségem. Bejelentkeztem egy elvonóra, ahol azt mondták, hogy súlyos az állapotom, de gyógyítható. Három éve jöttem ki. Dolgozni kezdtem, amiben segített nekem Patrick - ebben a pillanatban tűz villant meg a szememben, düh járt át, a szám pedig szinte magától köpte a szavakat.<br />
- Eddig azt hitted, hogy rossz anya voltál? Igen, tényleg az. De most azt mondom, hogy borzalmas vagy. Emlékszel még Jake-re, ugye? 11 éves voltam, amikor először megerőszakolt. Mindaddig használt, amíg Patrick el nem húzott az Államokba. Apa mindig vert, te pedig a nővérem öngyilkossága után megvádoltál, hogy én tettem. Inni és drogozni kezdtem, tetkókat varrattam, mindezt nagyon fiatalon, de te szartál rám. Minden este részegen húztalak fel a szobádba, mert ájulásig ittad magad. Amikor Emmával baleseteztünk, terhes voltam, de meghalt a baba. Felelőtlen voltam, nem tudtam róla, hogy gyereket várok. Olyan voltam, mint te. Magammal foglalkoztam, nem azzal, ami a legfontosabb. A gyerekemmel. Aztán találkoztam Zayn-nel, egy barátunk segítségével az Államokba mentem egy rehabilitációs klinikára, hogy a bipoláris zavaromat, az evészavaromat és a depressziómat kezeljék. Gyógyulok, erre te beállítasz, majd bevallod, hogy azzal a fickóval vagy együtt, aki miatt nem volt gyerekkorom? Tudod mit? Most vagy rossz anya! - hangosan kiabáltam, könnyeim eláztatták az arcom, de amikor megláttam anya döbbent, fájdalommal telt tekintetét, elhallgattam. Az, hogy kimondtam, hogy rossz anya, tényleg tudatosította benne, hogy valóban megtörtént a múlt. Haragudtam rá, nagyon haragudtam. Szinte már utáltam ezt az embert, de akkor eszembe jutottak az orvosom szavai. <i>Tíz apró lélegzet. Fogadd el! Ragadd meg! Szeresd! Norina, hiszen tudni kell megbocsátani. Mindenki követ el hibákat és ez tesz minket emberekké.</i><br />
Ki kellett nyitnom a lelkem, mert meg kellett bocsátanom az anyámnak. Ő is kapott második esélyt, és sikerült neki. Megcsinálta.<br />
- Jake megerőszakolt? - kérdezte elfúló hangon. - Miért nem...<br />
- Tizenegy évesen még eléggé befolyásolható az ember, anya - válaszoltam a félig feltett kérdésére. Éreztem, ahogy Zayn leül mögém, testével szorosan a hátamnak nyomódva. - Megfenyegetett, mégis, hogy tudtam volna beszélni a dologról? Folyton részeg voltál, nem is figyeltél rám. El sem hitted volna, ha akkor elmondom.<br />
- Annyira haragszok magamra, Norina. Olyan gyönyörű és egészséges vagy, én pedig egy..<br />
- Tudni kell megbocsátani, anya - szipogom. - Nem foglak elutasítani, hacsak okot nem adsz rá. De Patrick elég nyomós indok.<br />
- Ez nem az a Patrick. Vele azóta sem találkoztam, és nem is akarok. Ez a Patrick az elvonón lévő egyik ismerősöm bátyja. Nagyon kedves ember, ő segített munkát találni. És jól élek. Már nem iszom, csak néha a vacsora mellé egy pohár bort és téged is megtaláltalak. Én.. annyira sajnálom, amit tettem, kincsem. Nem vagyok anya, tényleg nem. - hangosan sírt, alig találta a szavakat. Meggyötört volt, ahogy én is. De erős is, mindketten azok voltunk. - Nálad erősebb embert nem ismerek. Hátra kellett hagynod mindent, hogy új életet kezdhess. Gyönyörű házad van, boldog párkapcsolatban élsz, meggyógyultál és be kell vallanom, az egyik festményedet Pat vette meg. Ott van a nappalinkban, és látta az egyik képedet is, amit fotóztál Louis és Eleanor esküvőjén. Megemlítette, hogyha sikerül megtalálnom téged, és megismerkedtek, szeretne felajánlani egy munkát a rendezvényszervezői cégénél. Fotós lennél a <i>Timothy</i>-nál.<br />
- Azt hiszi, hogy ezzel minden el van sikálva? Egy állásajánlattal és egy gyenge bocsánatkéréssel? - az anyám hevesen rázta a fejét.<br />
- Nem, természetesen nem így gondolom.<br />
- Csak egy kérdésem lenne, Holly. Hogy tervezi ezek után?<br />
- Ahogy Norina szeretné - vont vállat beletörődőn. - Nem erőltetek semmit.<br />
- Egy menyasszonynak sok elfoglaltsága van - motyogta az orra alatt a vőlegényem, de anya így is meghallotta.<br />
- Menyasszony vagy? - csillant fel a szeme. Bólintottam, mire újra elsírta magát. Nem tudtam megfékezni a testem, közelebb csúsztam hozzá, majd szorosan megöleltem. Finom parfümje az orromba kúszott, remegő karjai bátortalanul öleltek át. Ebben a pillanatban megbocsátottam neki. Tudtam, hogy nehéz lesz felépíteni a kapcsolatunkat, de mindketten gyógyulunk. Egész gyerekkoromban nem volt anyám, aki felneveljen. És most itt van, én pedig megpróbáltam minden rosszat háttérbe szorítani egy kis időre. Csak érezni szerettem volna a szeretetét.<br />
- Köszönöm, nagyon hálás vagyok mindenért - nyöszörögte, majd a kezem után nyúlt, hogy megnézhesse az eljegyzési gyűrűmet.<br />
<i> </i>Most nyilván azt hiszitek, hogy lehetetlen megbocsátani egy ilyen tettet, de mindenki téved. Nem vagyunk egyformák, nem ugyanúgy gondolkodunk. Mindenhez idő kell, főleg a jó dolgokhoz. Én 25 évet vártam Zaynre és az ő végtelen szerelmére. De megérdemlem. Mindenki megérdemel egy új esélyt, egy másodikat, amivel újrakezdhet. Nem kell ehhez új év, új nap, csupán egy mély levegő a nap közepén, hogy <i>igen, most fogok változtatni. </i>Én is megtettem, akkor, tizennyolc évesen. Azok a dolgok, azok a jó dolgok, amik a költözés után történtek, már csak nekem voltak köszönhetők. Mertem nyitni, mertem vállalni a kockázatot, hogy esetleg Zayn átver, vagy elhagy, ahogy minden ember tette.<br />
De aznap este, a kapuban állva nézvén, hogy anyám beszáll Pat mellé az autóba, rájöttem, hogy az én eltűnésem segített mindkettőnknek újrakezdeni. Mert újrakezdtük.<br />
- Az én erős, szeretetteljes menyasszonyom, akit annyira szeretek, még most is le tud nyűgözni - nyomott csókot Zayn a fejem búbjára, amikor beértem a házba és a fejem az ajtónak döntöttem.Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-61519466141132757492015-08-02T23:10:00.002+02:002015-08-02T23:10:27.787+02:0023. - Boldogság<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Nem tudom, kik voltak benne a csoportban, de elmondom, hogy törlésre került. Ezen kívül három rész van még, és értékelem ezt a három kommentet, amit kaptam, de nekem ez kevés visszajelzés, sajnálom. A csoportban sem voltak aktívak a tagok, tehát úgy döntöttem, hogy bár van két ötletem, a blog is kész van hozzá, nem fogom megosztani őket sehol. Esetleg itt, de nem tudom. Nem fogom hirdetni őket, aki rábukkan, az olvassa, aki nem, az nem.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Enjoy!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>All the love, D</i></div>
<br />
<blockquote class="tr_bq">
"Mondják,
a szerelem elvakít. Én pedig hittem ezeknek az embereknek, és sosem
akartam szerelembe esni. Mert ha esel, akkor megütöd magad. De én nem
ütöttem meg semmimet, amikor végül beleszerettem abba a férfiba, aki
boldoggá tett. Felemelt, a tenyerén hordozott. Pedig azt is mondják,
hogy a szerelem önző. Ezt is elhittem, de aztán rá kellett jönnöm, hogy
nem az. Mert Zayn egyáltalán, még csak meg sem közelítette az önzőség
fogalmát. Soha nem kért semmit a szerelméért cserébe, ahogy én sem.
Önzetlenül adtuk át egymásnak minden porcikánkat, gondolatunkat,
érzésünket, amiket mindig is titkolni akartunk. Mert számomra Zayn volt a
szerelem." - Norina Gold<i> </i></blockquote>
<br />
<i> 2018. július 5.</i><br />
<br />
<i>Három hét telt el Eleanor és Louis esküvője óta. Azóta nem volt időm írni, hiszen Zayn programot csinált nekem. Míg ő próbál és néhány koncertet lezavar, nekem pakolnom kell - mindezt munka mellett. Visszamentem dolgozni a Dressbe. Holnap költözünk az új, közös házunkba! </i><br />
<i> A múlthéten felhívtak a képzőművészetiről, hogy meddig halasztok még. Gondolkodtam rajta, hogy keresztfélévet viszek végig, de most nem tudnám elkezdeni, így szeptemberben újrajelentkezem.</i><br />
<i> Hálás vagyok az Angyalaimnak, hogy megadták nekem ezt a lehetőséget.</i><br />
<br />
<br />
Amikor beléptem 18 nappal ezelőtt az ajtón a Dressbe, egy zsúfolt péntek estével találtam szembe magam. Láttam, hogy van egy új lány, aki ide-oda kapkodja a tekintetét, bizonyára az első estéje volt. Egyből a péntek esti mélyvízbe! Katy és én már régóta nem dolgoztunk ott, ezért nyilvánvalóan szerezniük kellett valakiket a helyünkre. Egy másik lányt fedeztem fel a pult bal szélén, aki úgy pörgette az üvegeket, mintha kiskora óta ezt csinálná. Megálltam Kim előtt.<br />
- Két whiskey-t, tisztán - csaptam a pultra. Hosszú, vörös haja nagyot libbent, amikor felém fordította a fejét. Meglepetten nézett rám, majd villámgyorsan kúszott ajkaira egy széles vigyor.<br />
- Ááá - visította, majdnem túlharsogva a zenét. Páran felénk fordultak, hogy mi történt, de Kim nem törődött velük, mintahogy azzal sem, hogy ki kellene szolgálnia a vendégeket. - Úristen! - sikoltotta, majd a pulton átmászva a karomba nyomult. Szorosan magához vont, vékony, mégis erős karjai satuként fogtak közre. Cuppanós puszit nyomott az arcomra, és a pulton visszamászva nyúlt a hangosbemondóért. Ráztam a fejem, hogy ne tegye, mégis kitolt velem.<br />
- Emberek, öhm, helló! Ki az, aki már legalább hat éve ide szokott járni? - a tömeg nagy része felmordult, miszerint ők törzsvendégek. - Remek. Nos, ki emlékszik még Norinára? A tetovált, piercinges, barna hajú csajra? - hangos huhogásba kezdtek, mire elnevettem magam. Kim megőrült az elmúlt másfél évben, komolyan. - Mit szólnátok hozzá, ha azt mondanám, hogy itt van? Gyere! - nyújtotta felém a kezét, mire a tömeg visítozni, tapsolni és füttyögni kezdett. Rettenetesen zavarba jöttem, de azért felálltam mellé a pultra.<br />
- Nor - hallottam meg Amy hangját a hátam mögül. Leugrottam a pultról, szó szerint a karjaiba estem. - Hé, csajszi, mintha kijöttél volna a gyakorlatból - kacagott ügyetlenségemen.<br />
- Majdnem két év azért nem kevés idő, aranyanyám - löktem meg a vállát, majd megöleltem. - Hiányoztál.<br />
- Te is nekem, ribikém - csapott a fenekemre, majd visszament dolgozni.<br />
Nos, így történt, hogy újra a Dressben dolgozom, de csak részidős állásban. Pedig csak benéztem hozzájuk aznap este.<br />
<br />
<div>
<br /></div>
<div>
Korán ébredtem, hogy még szét tudjak nézni a lakásban, hátha
elkerülte valami a figyelmem. Zayn gépe reggel nyolckor szállt le a
Heathrow-n, én pedig a lefóliázott kanapén ülve vártam rá, és alig fél óra múlva Zayn csörtetett be az ajtón.<br />
- Szia, angyalkám - nyomott hosszú, fáradt csókot a számra, majd levetődött mellém. - Ma elköltözünk?<br />
- El. Izgulok - bújtam hozzá. - Fáradt vagy? Mert ráérünk később is menni.<br />
-
Nem, menjünk - éreztem, hogy izmai azóta befeszültek, mióta belépett a
házba. Még az érintésemre sem lazult el. Történt valami? Észre sem
vettem, hogy már az ajtóban áll, kezét felém nyújtva. - Nina?<br />
- Megyek - mosolyogtam rá.<br />
Azokat
a cuccokat, amiket magunkkal vittünk az új házba, még tegnap elvitték a
költöztetők, így csak a táskámat fogtam meg, és nagy sóhajjal kiléptem
az ajtón. Zayn bezárta a házat, majd átadta a ránk várakozó autó
sofőrjének a kulcsokat, aki elviszi az ingatlanoshoz. <br />
Izgatottan
léptem be a kapun. Sokkal jobban a magaménak éreztem, mint két hónappal
ezelőtt. Boldogító lélegzetet vettem, miközben Zayn kezét szorítva
lépkedtem az ajtó felé. Keze izzadt, kicsit talán remegett is. Mi a fene
baja van?<br />
- Nyisd ki - nyújtotta felém a kulcsot, én pedig az
örömtől remegő ujjaimmal dugtam a zárba a kis fémdarabot. A már
berendezett nappaliba lépve elállt a lélegzetem. Az asztalon egy hatamas
csokor liliom díszelgett, körülötte ősrégi kiadású könyvek.
Összeráncolt szemöldökkel léptem közelebb, hogy megnézhessem az
ajándékokat. Nem értettem, miért kaptam ezeket.</div>
- Zayn... - motyogtam, amikor felvettem az <i>Üvöltő szelek</i> első kiadásának egyik példányát. Rettentő drága lehetett, nem beszélve az eszmei értékéről.<br />
- Figyelj, beszélnünk kell.<br />
-
Amikor ezt mondod, mindig megijesztesz - fordultam felé remegő hangja
miatt. Sosem hallottam még tőle ilyet. Mintha félt volna. - Miről van
szó? - kérdeztem. Liftezett a gyomrom az idegességtől, amely minden
porcikámba bekúszott, hogy még véletlenül se találjak valami
biztonságérzetet nyújtó dolgot a gondolataim között.<br />
- Mindjárt
kiderül - mosolygott rám, majd megfogta a kezem. -
Angyalkám! Igazából sokat gyakoroltam, hogy mit fogok mondani, de most
alig tudok megszólalni. A lényeg az, hogy én már két éve tudom. Mi több,
2016 márciusa óta. A srácok és anyuék is szerintem megutáltak engem a
sok lelkizés miatt az elmúlt évek során, de egy percét sem bánom. Minden
boldog és kevésbé boldog pillanatot köszönök, mert most itt állhatok
előtted. Tudod, amíg nem voltál velem az elmúlt másfél évben, nem voltam
önmagam. Nem tudtam boldog dalokat írni, csak a fájdalomból tudtam
meríteni ihletet, de amikor megtaláltam a terveidet, erőt vettem
magamon. Tudtam, hogy egyszer itt fogunk állni.
Embertelenül hittem ebben, és látod, itt vagyunk. Összeköltözöm a
szerelmemmel, összekötöm az életem azzal a nővel, aki mellett életem
végéig kitartok. Szeretem azt a nőt, aki leül mellém reggelizni, mert
tudja, hogy utálok egyedül enni. Ez a nő az, aki minden boldogságom
forrása, az, akinek egy mosolya segít újrakezdeni egy napot. Imádom,
amikor hozzám bújsz, vagy amikor lökdösöl éjszaka, mert horkolok. Tényleg
szeretem, hogy böködsz a kis ujjaiddal, mert ebből tudom, hogy még
mindig velem vagy. És azt is tudom, hogy leszel nagyon mélyen, mert
megesik, de mi farkasszemet fogunk nézni azzal a sok szarral, ami miatt
rosszul érzed magad, mert nem fogom hagyni, hogy tönkretedd magad, ahogy
azt sem, hogy boldogtalan legyél. Te vagy a napfény, ami reggel
beragyog az ablakon, te
vagy a holdfény, ami miatt az összes csillag ragyog. Te vagy a reggeli
kávém, az esti kakaóm, a szívem dobogtatója. Amikor elkérted a cipőmet a
Dress előtt, az volt életem legszebb napja, még ha ezt akkor nem is
tudtam. Hihetetlenül szerencsésnek mondhatom magam, hogy megtaláltam azt
az embert, akivel tényleg önmagam lehetek, aki miatt jobb ember akarok
lenni. Ez közhelyes, de te vagy az életem. A lelkem. Az eszem. A
gondolataim. A családom. A szerelmem. Együtt mindent úgy csinálunk,
ahogy mi akarjuk, mert két egész ember valami csodálatosat fog alkotni -
ekkor már szinte semmit sem
láttam a könnyeimtől, de haloványan érzékeltem, hogy letérdel elém és a
kabátzsebébe nyúl. - Két éve van nálam, és szeretném, ha a lehető
legjobb helyre kerülne. Norina Gold, részesítenél abban a megtisztelő és
páratlan élményben, hogy a feleségem leszel?<br />
A szám elé kaptam a
kezem, amikor megpillantottam a gyűrűt. Zayn szemében néztem, amik
könnyektől csillogtak. Elbámulva fejem ráztam.<br />
- Olyan bolond vagy. Igen, igen, nagyon igen - nyögtem ki sírástól
rekedt hangon. Zayn lehunyta a szemét, arcán legördült egy könnycsepp.
Barna szemeit újra rám emelte, majd kivette a gyűrűt a tartóból, és az
ujjamra húzta. - Úgy szeretlek.<br />
- Köszönöm, angyalka. Az
életemnél is jobban - motyogta, miközben ajkait az enyémekre nyomta. Nem
volt benne hevesség, akarat, semmi erőszakosság. Csupán szeretet, öröm,
tisztelet és boldogság. Szorosan magához ölelt, majd arcát a hajamba
fúrta. Halkan sírt a vállamon. Az én vőlegényem.<br />
- Elmondod
végre, miért van itt ez a sok könyv és ez a csokor? - hangom még mindig
remegett a sírástól, szemeimben néhány könnycsepp még mindig ott pihent,
és nem tudtam parancsolni az ujjaimnak, melyek mindig az eljegyzési
gyűrűmre vándoroltak. Minden egyes alkalommal megnyugodtam, amikor
hozzáértem, hogy nem csak egy álom, amiben vagyok. <br />
- Meg
akartalak vesztegetni - pillantott rám pimaszul, amolyan
bugyilebeszélős-módon. Még két év után is úgy éreztem mellette magam,
mintha először flörtölnék valakivel. Melegem lett, ajkaim kacér mosolyra
húzódtak, fejemet kissé oldalra biccentettem - mindezt teljesen
akaratlanul.<br />
- Nincs szükséged ezekre a dolgokra - mutattam az
ajándékokra - ahhoz, hogy egy kicsit is imponálj nekem. Elég, ha rám
mosolyogsz, mert tudom, hogy az a mosoly az enyém, és miattam mosolyogsz
úgy.<br />
- Ó, bébi... - fúlt el a hangja. Esdeklőn pillantott rám, szinte üvöltöttek a szemei, hogy csókoljam már meg.<br />
- Őrült vagy, hogy azt hitted, meg kell vesztegetned.<br />
-
Te teszel őrültté - nyomta ajkait az enyémekre, miközben kezével a
fenekem alá nyúlt, hogy az ölébe vehessen. - És szerelmessé. Egy őrült
szerelmes vagyok.<br />
- Soha sem volt még senki annyira szeretve, mint ahogy én szeretlek téged - suttogtam, majd homlokomat az övének döntöttem.<br />
- Kivéve te - válaszolt, én pedig hittem neki. Vakon elhittem neki bármit, vakon szerettem, vakon bíztam benne. <br />
- Van hátul egy meglepetésem - fogta meg a kezem Zayn fél óra múlva, amikor az udvaron sétáltunk, majd az istálló felé vezetett. Az ajtó félig nyitva állt, de nem kellett belépnem ahhoz, hogy tudjam, legalább öt ló tartózkodik odabent. - Menj be. Ott lesz a meglepetés - tolt meg a csípőmnél. Mosolyogva léptem be és néztem körül. A legjobb felszerelések lógtak a falon, volt bent egy zuhanyzós rész is, ahol a lovakat le tudtam mosni, ám a szívem eggyel többet dobbant, amikor megpillantottam egy ismerős fejet az istállóban.<br />
- Rubin, édesem - szaladtam az állásához, ahol a ló prüszkölt. Zayn mögém ért, majd apró csókot nyomott az arcomra.<br />
- Imádom, hogy ilyen felhőtlenül boldog vagy - fordított maga felé, nekem pedig eszembe jutott, hogy nemrég ugyanígy álltunk. Újra könnyek szöktek a szemembe, és automatikusan a gyűrűmhöz nyúltam, majd a világ legnyálasabb kijelentése hagyta el a számat, aminek minden betűje igaz volt.<br />
- Te teszel boldoggá.Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-55357639028524259242015-07-27T21:33:00.001+02:002015-07-27T21:33:50.007+02:0022. - Vallomások<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Itt az új rész, remélem, tetszeni fog. Kérlek, írjatok kommentet, mert nagyon bánt, hogy sosem kapok. Írjátok meg, ha valami nem tetszik vagy nem így képzeltétek, kérlek!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>All the love. D</i></div>
<i><br /></i>
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<i>Az igaz szerelem az, amikor semmit nem várunk el cserébe.</i></blockquote>
<br />
<br />
<br />
- Tényleg ezt írta? - kérdezte Mary a telefonba. - Látod, Norina, én megmondtam. Csak tudnod kellett, hogy mi is történt, máris más szemmel látod a dolgokat.<br />
- Honnan tudtad?<br />
- Melanie hozott egy magazint, amiben erről volt szó, de direkt nem mutattuk meg neked. Tőle kellett hallanod, és nem valami szennylapból értesülni a dolgokról.<br />
- Köszönöm, mindent köszönök - sírtam a telefonba. Hálás voltam neki, amiért elviselte a sok hülyeségemet, hisztimet és rossz tulajdonságomat. - Hamarosan visszamegyek hozzátok.<br />
- Remélem csak a cuccaidért, kedvesem - nevetett, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra. - Vigyázz magadra, rendben?<br />
- Oké, Mary, ti is. Adj egy puszit Rubinnak a nevemben, kérlek - búcsúztam el. A szobából kilépve az üres folyosón találtam magam. A lépcső felé vettem az irányt, ami a nappaliba vezetett. Hangos nevetés hallatszott, főként Zayn-é. Úgy éreztem, hogy a másfél év során most nevet először őszintén. Amikor megpillantottak a lépcsőn állva, elhallgattak.<br />
- Csak egy kérdés mindenkihez. És szeretnék őszinte válaszokat hallani.<br />
- Persze. Természetes. Oké - hangzott el a sok válasz. Mosollyal az arcomon néztem Zayn-re.<br />
- Niall, miért nem mondtad el rögtön Zayn-nek, hogy láttál tavaly márciusban?<br />
- Mert az végképp tönkretette volna. És szükségetek van egymásra, nem tehettem ezt vele - először habozott, de aztán egyenes választ kaptam.<br />
- Többiek, Eleanor és Harry kivételével. Az egyik tavaly nyári levélben olvastam, hogy valami meglepetéssel készül nekem Zayn, és hogy ti is segítitek ebben. Mi az a meglepetés?<br />
- Erről nem beszélhetünk - szólalt fel diplomatikusan Louis. Játszotta a kimértet, a távolságtartót, mégis láttam rajta, hogy boldog, amiért Zayn boldog. - Hétpecsétes titok.<br />
- Rendben. Harry, kérdezem, hogy hol van Grace?<br />
- Szakítottunk még ősszel.<br />
- De..<br />
- Nem kell sajnálnod. Rendben vagyok - mosolygott rám félszegen, éppúgy, ahogy én mosolyogtam rá, amikor problémáim voltak. De hagytam későbbre.<br />
- Eleanor, drágám. Miért nem lehettem ott, amikor kiválasztod az esküvői ruhádat? Amikor a koszorúslányok ruháját választjuk? Amikor a virágokat és a tortát? Hol.. Miért nem lehettem ott a legjobb barátnőmmel? - gyorsan Sophiára sandítottam, hogy tudja, ő is a legjobbak között van. El gyorsan sietett oda hozzám.<br />
- Ott voltál, amikor megkérte a kezem. Az esküvőn is itt leszel. Ez számít - ölelt szorosan magához. Éreztem, ahogy nagy levegőt vesz, nehogy elsírja magát, és ez megadta a löketet, hogy én sírjam el magam hamarabb.<br />
- Lányok, ne csináljátok már - nyüszített Louis, majd kínlódni kezdett a kanapén. Ficánkolt, csapkodott a karjaival és lábaival, majd amikor Harry odalépett hozzá, hogy lenyugtassa, véletlen ágyékon rúgta. Harry abban a pillanatban összecsuklott.<br />
- Ááá - nyöszörögte. Halkan felkuncogtunk. - A rohadt életbe.<br />
- Nem baj, legalább keresztgyereked lehet - vetettem neki oda, mire szúrós pillantást kaptam. - Jó, bocs - emeltem fel a kezem.<br />
- Én nem kapok kérdést? - szólalt meg Zayn. Mosolyogva nézett rám, én pedig kinyújtottam felé a kezem.<br />
- Odafent megkapod a kérdésed - mosolyodtam el titokzatosan, a többiek pedig erős huhogásba kezdtek. - Ne akard, Louis, hogy a beszédemben valami csúnyát említsek.<br />
- Olyan ünneprontó vagy - játszotta a sértődöttet. Zayn hamarosan odaért hozzám, majd összefűzte ujjainkat.<br />
A szobába érve halkan csukta be az ajtót mögöttünk. Csak álltunk egymással szemben, elveszve a másik mustrálásában. Nem tudtam betelni a látvánnyal, amit nyújtott. Még több tetoválást csináltatott, kicsit kondizott is az elmúlt hónapok során, én pedig el sem hittem, hogy itt állok előtte. Mary-vel nagyon sokat beszéltünk a kapcsolatunkról, hogy hogyan is kellene viszonyulnom ezek után hozzá, de Demi tanácsa volt a nyerő. Egy hosszú telefonbeszélgetés után kaptam tőle egy SMS-t, ami így szólt:<br />
<i>Ha azt mondom, hogy boldogság, mi jut róla eszedbe?</i><br />
<i> Zayn és én.</i><br />
<i> Itt a válasz a kérdésedre. xx</i><br />
A kérdésem az volt, hogy mit tegyek most? Helyre kell hoznom, ami elromlott.<br />
- Miért hívtál Ninának? - tettem fel azt a kérdést, ami a legjobban foglalkoztatott. Zayn először nem szólt, aztán nagy levegőt vett és válaszolt.<br />
- Erre csak egy megfelelő pillanatban válaszolhatok. És az nem ma van. De szeretlek, mindennél jobban, és a lelkem belehalna, ha elveszítené a párját - állt meg velem szemben. Kezét a nyakamra simította, barna szemeivel fogva tartott. Nem engedte a pillantásom. Láttam a szemében a vágyakozást, hogy megcsókoljon, és a kételkedést is, hogy vajon hagynám-e.<br />
Ő volt minden idők legcsodálatosabb ajándéka, minden, amire szükségem volt, Ő volt.<br />
Így hát megcsókoltam. Rég nem látott pillangóim és állataim felébredtek a gyomromban, néhány öngyilkos is lett. Zayn a combom alá nyúlt, az ölébe vett, lábaim automatikusan fonódtak dereka köré. Másfél éve nem csókoltam meg senkit, ahogy ő sem, mégis abban a pillanatban úgy éreztem, hogy sosem váltunk el. Mintha csak 2017. január tizenkettedike lenne és az elmúlt másfél év meg sem történt volna.<br />
De megtörtént. Minden egyes kínzó nap közelebb juttatott ehhez a pillanathoz, amikor újra a karjaiban tartott és majdnem ájulásig csókolt. Óvatosan hanyatt fektetett az ágyon, combjaim közé nyomta magát, miközben a nyakamat és az arcomat csókolgatta. Hosszan elidőzött a fülem mögötti érzékeny ponton, azt csókolgatta. Pár perc múlva arcát a nyakamba temette, hangosan lihegett. Meleg lehelete bizsergetett, illata megnyugtatott, érintése biztonságot nyújtott.<br />
- Éppolyan nehéz visszafognom magam, mint amennyire örülök neked - nyögte halkan. Kisvártatva lefordult rólam, majd a mellkasára vont. - Az elejéről kell kezdenünk, igaz?<br />
- Nem tudom. Nagyon nehezemre esett elfogadni, hogy ez történt. Úgy éreztem, mintha a sors szórakozna velem, mintha direkt ki akarna tolni velem. Elvenni azt, amiért tényleg küzdöttem.<br />
- Nem vette el. Itt vagyok, soha nem hagytalak el. Senki sem hagyta el a másikat, csupán ez kellett ahhoz, hogy rendbe tegyük a dolgainkat. Hogy ráébredjünk, néha a dolgok mégis összeférnek.<br />
- Ezt hogy érted? - pillantottam rá, mire titokzatos mosolyt küldött felém.<br />
- Szeretnéd, hogy megmutassam?<br />
- Nagyon - nyomtam csókot az állára, majd vele együtt felálltam és a nappali felé vettük az irányt.<br />
- Túl nagy volt a csend, már kezdtem azt hinni, hogy valami rosszban sántikáltok - tett újabb csípős megjegyzést Louis, de figyelmen kívül hagytuk.<br />
- Nemsokára visszajövünk - nézett végig Zayn a társaságon, majd összeakadt a tekintete Harry-ével. Némán tárgyaltak, alig két másodpercig, aztán Louis egy csókot dobva szakította félbe a tárgyalást.<br />
- Csak ésszel, ti vad szexmániások - harsant a hangja, én pedig az ajtónál lévő cipők közül felkaptam a legközelebbit és felé hajítottam. Vállon találta. - Áú! Most mi van?<br />
- Nehogy a két szexmániás ne legyen ott az esküvődön vagy éppen szabotáljon véletlenül valamit - fenyegettem meg, mire azonnal elhallgatott.<br />
- Komolyan ünneprontó vagy.<br />
- Nem, még nem. De még egy ilyen, és akkor tényleg ünneprontó leszek - kacsintottam rá, majd kiléptem Zayn után.<br />
<br />
Alig tíz perc múlva egy ismerősen ismeretlen házhoz érkeztünk. Nagyon hasonlított ahhoz, amit még együtt néztünk, de más volt. Rendbe volt téve a kert, az egész ház és a hátsó kert is, már amennyire láttam. A házhoz vezető út fényekkel kirakva, a kertben lévő szomorúfűzfákat meghagyták, virágokat ültettek közéjük. A bejárathoz érve Zayn kinyitotta előttem a nehéz ajtót, mire elállt a lélegzetem. A jobbra lévő süllyesztett nappali tele volt dobozokkal, amikre az én nevem volt írva. A másik oldalon lévő étkező és konyha már be volt rendezve, étcsoki-fehér színben pompázott, amerikai berendezéssel. A hátsó udvar pontosan olyan volt, mint amilyennek tavalyelőtt karácsonykor elképzeltem. Kézen fogva sétáltunk az emeletre, ahol a hálószoba maga volt a megtestesült tökéletesség. A szoba sötétbordó volt, a bútorok fehérek. Az ágynemű is bordó volt, a lábam alatt elterülő szőnyeg pedig puha, bolyhos és fehér. A fürdőszoba fekete-fehér volt, a hatalmas tükrök a helyükön voltak, a kád és a luxus zuhanykabin pedig kényeztető fürdésre hívogatott. A polcon és a félig kihúzott fiókokban már ott pihent pár személyes holmi, például kettő tubus a kedvenc testápolómból, két sampon-balzsam csomag és a legjobb sminkes eszközök. Még mielőtt bármit is szólhattam volna, Zayn egy teljesen üres, fehér szobába húzott be.<br />
- A te szobád. Itt tudsz majd festeni - fordult felém. Arcán bátortalan mosoly ült, én pedig hitetlenkedve kezdtem rázni a fejem.<br />
- Ez volt a meglepetés? - kérdeztem. Ezt csinálta? Miattam?<br />
- Ez.<br />
- Miért? Honnan tudtad, hogy visszajövök?<br />
- Nem tudtam, egyáltalán nem. De reménykedtem, és ebbe menekültem. Megtaláltam a tervrajzokat, a színeket, amiket a házról skicceltél. Aztán gondoltam... Miért ne?<br />
- A hátsó résszel mi van? Ugye nem romboltattad le? - kérdeztem, mire megrázta a fejét.<br />
- Az még nincs kész, oda nem mehetsz le egyelőre.<br />
- Én.. Azt sem tudom, mit mondjak most. Ez.. olyan nagylelkű tőled. Olyanra csináltattad, amilyen én szerettem volna, és nem olya...<br />
- Tetszettek a terveid, ezért csináltattam ilyenre. Nem miattad, vagy magam miatt, hanem miattunk.<br />
- Miattunk? - kérdeztem vissza. Megdöbbenés futott át az arcán, zavart lett az arckifejezése.<br />
- Nem lesz már olyan, hogy <i>mi</i>?<br />
- Soha nem szűnt meg létezni, és soha nem is fog - rángattam meg a pólóját, mire egy megkönnyebbült kacagás futott ki ajkai közül. - Adj egy csókot.<br />
- Amennyit akarsz - derekamnál fogva kapott el és húzott közelebb magához. Egyik kezét a háta mögött hagyta, fél karral tartott. Amikor elhúzódott tőlem, arcomhoz emelte eddig hátul lévő kezét. Nedves volt, hideg és kicsit ragadós. Az arcomhoz kaptam a kezem és letöröltem az ismeretlen anyagot róla. Festék volt.<br />
- Honnan...? - a sarok felé biccentett, ahol a festékes dobozokban ott voltak az ecsetek. Felkaptam egyet és Zayn felé csaptam vele. Összecsaptam a nadrágját és a fél kabátját, és minimálisan a cipőjét is. Tekintetében kihívást láttam megcsillanni, így hátrálni kezdtem. - Kérlek, ne... - esdekeltem, de hasztalan volt. Egyre közeledett felém, én pedig tolattam, egyenesen neki a falnak. Két kezével megtámasztotta magát a fejem mellett, így csapdába ejtve engem. - Ne festékezz össze, tényleg, ne.<br />
- Már megtetted magad - emelte fel a tenyerét, ami teljesen festékes volt.<br />
- Ne - halt el a hangom, majd hangos nevetésben törtem ki. Ő is nevetni kezdett, így kihasználva az alkalmat, hogy be van csukva a szeme, összekentem az arcát. Azonnal abbahagyta a nevetést.<br />
- Ezért büntetés jár.<br />
- Kegyelmezz - játszottam vele, mire közel hajolt hozzám. A homlokunk és az orrunk is összeért, de nem csókolt meg. Éreztem a vibrálást, a vágyat, hogy megcsókoljuk egymást, de nem engedte. Amikor érezte, hogy mozdulok, elhúzta a fejét. - Hmm - nyögtem.<br />
- Ki kell bírnod, hogy nem csókolsz meg. Ha nem sikerülne, nagy bajban leszel.<br />
És ekkor játszani kezdett. Nem csókolt meg, kínzott, nem engedte, hogy megcsókoljam. Annyira vágytunk rá mindketten, tudtam, hogy tennem kell valamit, ami miatt meg fog csókolni. Próbáltam, hogy végigsimítok az ágyékán, de ezzel csak azt értem el, hogy távolabb lépett tőlem. Próbáltam a karjaimmal közelebb húzni magamhoz, de elkapta őket és a fejem fölé szorította.<br />
- Szeretlek - nyögtem ki végső elkeseredésemben.<br />
- Ó, a picsába - motyogta ajkaimra, majd minden gyorsasági mérést felülmúlva csókolt meg. Nem engedett el, majdnem megfulladtunk, nem jutottunk oxigénhez, egymás szájából lélegeztünk, de ha akkor meg kellett volna fulladnom, nem bántam volna. Ha a szerelmem karjaiban, csókolózás közben ért volna a halál, talán egy kicsit örültem is volna neki. - Szeretlek, angyalka. Minden pillanatban csak azon jár a fejem, hogy hogy a francba bírhattam ki eddig enélkül. Annyira hiányoztál.Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-76002842613200511832015-07-23T11:11:00.000+02:002015-07-23T11:11:02.334+02:0021. - Levelek<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Nagyon boldog 5. évfordulót kívánok a srácoknak! Boldog születésnapot! Ennek örömére itt az új rész, amiben Zayn érzéseibe kapunk betekintést. Nagyon izgulok, hogy mi a véleményetek, ezért kérlek titeket, írjatok kommentet! Nagyon örülnék neki!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>All the love, D</i></div>
<br />
<i><br /></i>
<blockquote class="tr_bq">
<i>Lehet, hogy az érzelem annyira erős, hogy a test nem bírja féken tartani. A lélek és az érzések átveszik az irányítást, és a test sírni kezd.</i></blockquote>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i>Drága Szerelmem!</i></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<i>Elvesztettelek! A saját baromságom miatt. Ma reggel mentél el, és magaddal vitted mindenem. Próbáltalak hívni, de csak a hangpostád szólalt meg. De legalább hallhattam azt a varázslatosan </i><i>boldog hangod. </i><br />
<i>Minden rád emlékeztet ebben a házban. Még a wc ülőkéjét is lehajtottam, mert tudom, hogy utálod, ha felhajtva hagyom.</i> <i>Tudom, nevetséges, hogy ezt mondom, de sírtam ma. Sokat. Harry puhapöcsnek, majd egy aljas gazembernek nevezett, amiért ezt tettem. Liam lemondóan rázta a fejét, amikor megtudta, Louis és Niall pedig vállon veregettek, aztán egy-egy nyakast kaptam tőlük.</i></div>
<div dir="ltr">
<i>Hiányzol. </i></div>
<div dir="ltr">
<i>Annyi minden van a fejemben, ellenben semmit sem tudok leírni, mert értelmetlen zagyvaságok kavalkádja lenne ez az egész levél. Lehet, hogy így is annak tűnik, de már most jobb. Olyan, mintha elmondtam volna neked, hogy éppannyira bánt, amit tettem, mint amennyire hiányzol. Itt fekszem az ágyban, fázom. Üres nélküled. </i></div>
<div dir="ltr">
<i>Szeretlek.</i><br />
<i> Minden héten kapni fogsz egy levelet, rendben? A címed nem tudom sajnos, de ha megtalállak, soha többé nem eresztelek el - feltéve ha megtalállak és meg is bocsátasz nekem ezért a hatalmas baromságomért.</i><br />
<i>Bolondos szerelemmel szeretlek, angyalkám</i></div>
<div dir="ltr">
<i>xx Zayn</i></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<i>2017. 01. 12. </i></div>
<div dir="ltr">
<i><br /></i></div>
<div dir="ltr">
A következő levél a 24. születésnapom dátumát viselte.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<i> Drága kincsem!</i></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<i> Nagyon boldog születésnapot kívánok neked! Kívánom, hogy minden álmod-vágyad teljesüljön és minden úgy alakuljon, ahogy neked a legjobb. Megérdemled a boldogságot, amit elvettem tőled. Pedig nem akartam! </i></div>
<div dir="ltr">
<i> Majdnem három hónap telt el, mióta utoljára beszéltünk. Olyan megtört volt a hangod, olyan elgyötört. Azért tettem le akkor a telefont, mert tudtam, hogy elsírom magam. De erős vagy, szerelmem! Azt sem tudom, mit kellene még mondanom. Talán bocsánatért esedezni? Lehet. De nem fogok könyörögni, vagy megpróbálni befolyásolni téged, mert független nő vagy, angyalka! Magadtól hozol döntéseket, és ezt a jogot soha nem fogom elvenni tőled!</i></div>
<div dir="ltr">
<i> Mostanra már jól vagy, nem sírsz a múltban történtek miatt! Olyan büszke vagyok rád, édesem! Legutóbb talán csak akkor voltam ennyire büszke, amikor 2010-ben harmadikok lettünk. Vagy amikor az első díjat nyertük. De nem, még akkor sem. Te vagy a büszkeségem, a levegőm.</i></div>
<div dir="ltr">
<i> A múlt hónapban voltam bevásárolni, és fogalmam sem volt, hogy mit kellene vennem. Ezért felhívtam Eleanor-t, hogy mondja el, mit szoktatok venni. Tizenöt perc múlva odaért és segített nekem. Aztán a fejemhez vágta, hogy eléggé rossz társaság vagyok, és hogy milyen dolog már, hogy nem tudom, mit kell vennem. Addig a napig mindig Harry vagy Liam vásárolt nekem, de mára már tudom, mit kell vennem. Egy nagyon fontos dolgot vettem meg karácsonyra neked, de nem mertem odaadni. Ha egyszer visszakaplak...</i></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<i> Minden felsőbb hatalom éltessen téged nagyon sokáig erőben, egészségben, szeretetben! Ha megtehetném, most megcsókolnálak és soha el nem eresztenélek!</i></div>
<div dir="ltr">
<i> Örökké tartó, bolondos szerelemmel szeretlek!</i></div>
<div dir="ltr">
<i>xx Zayn</i></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<i>2017. 04. 01.</i></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
A harmadik levél 2017 karácsonyán íródott. Pillantáson véletlenül a lap aljára esett, ahol öt további aláírás is szerepelt. A szám elé kaptam a kezem, hogy nehogy hangosan felsírjak. Megremegett a kezem, a szívem hevesen kezdett dobogni.</div>
<div dir="ltr">
<i> </i></div>
<div dir="ltr">
<i>Drágám!</i></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<i> Itt ülök Bradford-ban a szobámban, ahol egy éve te is feküdtél. Amikor anyáék megtudták a születésnapomon, hogy mi történt, nagyon leszidtak. Nem is engedtek szóhoz jutni, csak mondták, mondták a magukét a kihangosított telefonba. Apa nagyon csalódott volt, ahogy anya is, a lányok pedig dühösek, nagyon. Főleg Safaa, tudod, a levél miatt. </i></div>
<div dir="ltr">
<i> A lelkemre kötötték, hogy ez így, szó szerint beleírom - most is itt állnak az ágyamnál, nagyon para.</i></div>
<div dir="ltr">
<i>"Tudom, hogy megbántott téged a bátyám, és egy hülye is, amiért ezt tette. De szeret. Nagyon. Szentestén a srácokkal volt, de még éjszaka megjött, hogy velünk ünnepelhesse a reggelt. Valamiért azt hittem, hogy az egész egy vicc és majd te is belépsz vele együtt az ajtón - de nem jöttél. Mindannyiónk nevében kívánok áldott ünnepeket neked, szeretetben, boldogságban. Nagyon szeretünk és gondolunk rád minden nap! Vigyázz magadra, Nor! - Doni"</i></div>
<div dir="ltr">
<i> "Kedvesem! Trish és én tegnap leültettük Zayn-t még amikor megérkezett, hogy mondja el, mi van veled. De nem jelentkeztél, pedig reméltük, hogy karácsonykor legalább nekünk írsz! És félre ne értsd, nem rágalmazok, csak.. Annyira hiányzol! A fiam bele van betegedve, hogy nincs veled, karikás szemekkel jár-kel a lakásban és olyan nehéz így látni. Tavaly karácsonykor a nevetésed annyira csilingelő volt, annyira boldog és annyira boldoggá tett minket is. Olyan gyorsan romlott el minden, és tudom, hogy erre nem lehet felkészülni, de ha találkoznál vele, mosolyogj! Neki egy mosoly is elég tőled, mert ez élteti. A te boldogságod! Boldog karácsonyt!</i></div>
<div dir="ltr">
<i>Szeretünk!</i></div>
<div dir="ltr">
<i>Yaser"</i></div>
<div dir="ltr">
<i>Köszi, apa, nagyon szépeket mondtál! Safaa is írni akart, de Doni és Wali lebeszélték róla, mert mindenki tudja, hogy nagyon csúnyákat mondana rólam - amit minden bizonnyal meg is érdemelnék. De szeretlek és ezen semmi sem tud változtatni. Benned megtaláltam azt, aki teljessé tesz engem. Te vagy, aki önmagamért szeret és nem érdekből. Sosem hittem volna, hogy az elkövetkezendő időkben egyetlen karácsonyt is nélküled töltök el. Reméltem, hogy mostanra már megtalálunk, de nem sikerült. Jól elbújtál!</i></div>
<div dir="ltr">
<i> Örökké szeretlek ezzel a bolondosan dobogó szívemmel, amikor veled vagyok!</i></div>
<div dir="ltr">
<i> xx Zayn</i></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<i>U.i.: Késő van már, mindenki alszik, de én nem tudok. Ezt le kell írnom. A nyáron elkezdtem egy meglepetést csinálni a számodra. El és Lou esküvője májusban lesz, addigra kész is lesz. De a legfontosabb, amit mondani akarok, hogy te vagy az Életem. Mindenem te vagy. Annyira nagyon szeretlek, édesem!</i></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
A következő levelet félve hajtottam ki. Az a dátum volt rajta, amit soha nem fogok elfelejteni. Ferbuár 11. Az a nap, amikor legelőször találkoztunk. Amikor kölcsönadta a bakancsát.</div>
<div dir="ltr">
<i> </i></div>
<div dir="ltr">
<i> Szerelmem!</i></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<i> Tavaly nem volt erőm írni. Most van. Két év. Ennyi idő telt el azóta, amióta először beszéltem veled. Ott topogtál a Dress ajtajában egy olyan nadrágban és felsőben, amiből több mindened volt kint, mint bent. De már akkor tetszettél. A combodon lévő tetoválás igazán cuki volt. A barna hajad ziláltan lógott a hátadon, és rögtön az jutott eszembe, hogy ez a nő kell. Ennek a nőnek a hajába akarom fúrni a fejem, és tudni akarom, hogy ennek a végtelenül csinos nőnek hol van még tetoválása. Először nem mertelek megszólítani, de aztán erőt vettem magamon, hisz mi bajom eshet? Maximum egy rajongó vagy, akin - miután hazafuvaroztam és csináltam vele képet - hamar túl leszek. De amint megszólaltál, tudtam, hogy nem egy rajongó vagy. </i></div>
<div dir="ltr">
<i> Még mindig nem vagyok túl rajtad. Aznap este még sokáig ott álltam a ház előtt. Láttam a lámpákat, amint egyik szobából a másikba mész, majd a konyhádon lévő függönyt behúzod. Aztán láttam, ahogy Katy is hazaér, majd miután elsötétült a ház, széthúzta a függönyt a konyhában. Tudom, hogy ez mindig is vitatéma volt köztetek, Katy barátnőd elmesélte. Tudom, hogy hiányzik, de kaptál tőle egy levelet a születésnapodra. Azt mondja, hogy gyermeket vár, de azt hiszem, ezt már egy másik levélben leírtam. Valószínűleg már megszült, talán felhívhatnád.</i></div>
<div dir="ltr">
<i> Nevetséges vagyok, tisztában vagyok vele. Minek írok leveleket, miközben majdnem biztosan tudom, hogy nem fogod elolvasni? Mert erőt ad. Hitet. Reményt, hogy egyszer majd tényleg elolvasod őket, és megbocsátasz nekem. Hogy elfogadod és megérted a döntésem. A biztonságod érdekében tettem mindent. Amikor hazakísértelek a kocsimmal, amikor hazavittelek, amikor magamhoz költöztettelek. Amikor kerestettelek. Tudni szerettem volna, hogy biztonságban vagy-e és nem raboltak el. De Eleanor minden alkalommal megnyugtatott, hogy jól vagy. Beértem ennyi információval. Semmi bizalmasat nem mondott soha, csupán mindig annyit, amennyivel én eléldegéltem egy darabig.</i></div>
<div dir="ltr">
<i> Most itt vagyok, egy éve távol tőled, attól az embertől, akit életem végéig szeretni és tisztelni fogok.</i></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<i> Örökké szeretlek, egyetlenem.</i></div>
<div dir="ltr">
<i>xx Zayn</i></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<i>2018. 02. 11.</i></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<i> </i>Az utolsó levél a születésnapomkor íródott. Alig volt rajta pár sor, de nagyon lényegretörő volt. </div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<i> Boldogságos születésnapot kívánok, édesem!</i></div>
<div dir="ltr">
<i> Reméltem, hogy mire betöltöd a huszonötöt, már a menyasszonyomnak nevezhetlek. Olyan gyönyörű nő vagy, annyira erős és bátor. Elmentél egy ismeretlen helyre egy jobb dolog reményében. Olyan nagyon szeretlek, angyalka! Két hónap és esküvő. Eleanor nem mondta meg, hogy elért-e téged, de a hangjából ítélve nem. Pedig annyira szeretnélek látni.</i></div>
<div dir="ltr">
<i> Niall elmesélte, hogy látott téged két hónappal a... dolog után. Először haragudtam rá, de ráébredtem, hogy miattam nem mondta el nekem. Tudta, hogy akkor teljesen el fogom veszíteni a fejem. Hálás vagyok neki.</i></div>
<div dir="ltr">
<i> És minden felsőbb hatalomnak, hogy ez a csodálatos 11 hónap megadatott nekünk. Még mindig reménykedem, ezt ne felejtsd el. De már csak a Sorsra bízom magunkat. Ha együtt kell lennünk, találkozni fogunk még.</i></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<i> Őszinte, végtelen szerelemmel</i></div>
<div dir="ltr">
<i> Zayn</i></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<i> </i></div>
Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-46388081394644656192015-07-19T18:52:00.003+02:002015-07-19T18:52:55.703+02:0020. - Váratlan<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Először is ne haragudjatok, tudom, hogy megígértem a csoportban az új részt, de nem tudtam kitenni. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Ezen kívül már csak hat rész lesz.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást kívánok, remélem, elnyeri a rész a tetszéseteket! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Nagyon köszönöm a támogatást, és tényleg örülnék pár kommentnek. Vagy ha oda nem is, akkor a chatablakba írjatok pár sort, hogy tetszett vagy sem. Ez már a véghajrá, és szeretném tudni, hogy jó irányba halad-e a történet.</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>All the love, D</i></div>
<u><br /></u>
<u><br /></u>
<blockquote class="tr_bq">
<i>Akkoriban úgy gondoltam, hogy soha többé nem akarok már szerelmes lenni. De akármennyire fáj is, akármennyire kínzó, szeretnék még egyszer ébren álmodni. Még egyszer tiszta szívből szeretni Őt.</i></blockquote>
<u><br /></u>
<u><br /></u>
<u><br /></u>
<u>Zayn Malik</u><br />
<br />
Számítottam erre. Vagyis számíthattam volna erre. A francba is! Tennem kellett volna valamit, hogy ez ne történhessen meg ismét! Tudhattam volna, hogyha így elhagyom, ő is el fog hagyni, hogy ki fog zárni az életéből és elmenekül. Egy hónap múlva Eleanor és Louis összeházasodnak, én pedig még mindig össze vagyok törve, még mindig egyedül vagyok, mint a kisujjam.<br />
Másfél éve nem találom a helyem a házban. Miután aznap este hazamentem, hogy elmagyarázhassam a dolgokat Ninának, már csak önmagam árnyéka vagyok. Nem volt otthon. Csak egy levél volt az ágyon. Amúgy szép írása most kusza volt, túlságosan zaklatott. Sebzett.<br />
<br />
<i><strike>Kedves</strike> Zayn!</i><br />
<i><br /></i>
<i> Azt ígérted, hogy sosem hagysz el. Hogy sosem tudnál nekem fájdalmat okozni! Egy hazug vagy! Egy mocskos nagy hazudozó vagy! Semmim sem maradt, mert te voltál a mindenem! Az életemet is rád bíztam az elmúlt 11 hónapban. Az esküvőnkön el akartam majd mondani, hogy mikor éreztem úgy először, hogy szeretlek, hogy miért is szeretlek.</i><br />
<i> Mindenemet elvetted! Semmi vagyok. Nem tudom, hogy mi történt, de nem is érdekel. Elmegyek! </i><br />
<i> Minden jót kívánok, további szép, boldog életet.</i><br />
<i> Ég veled!</i><br />
<i><br /></i>
<i>2017. 01. 12.</i><br />
<i>U.i.: Boldogabb születésnapokat!</i><br />
<br />
Sírtam, nagyon sokat. Férfi létemre, igen. De hozzá tartozik a történethez, amit Nina elmesélt nektek, úgyhogy fontos momentum.<br />
Az emberek ilyenkor már nem remélik, hogy találkozhatnak életük szerelmével. Másfél év után már senki sem reménykedik. De én igen. Én voltam az egyetlen, aki nem adta fel, és tessék!<br />
Ott állt előttem, ragyogott a boldogságtól, ahogy körülvették a barátaink, én pedig szólni sem tudtam. A szemeimbe könnyek gyűltek, és amikor összeakadt a pillantásunk, legördült egy kövér, nehéz könnycsepp az arcomon.<br />
Egyszerűen volt felöltözve, úgy, ahogy másfél éve is és szélesen mosolygott. Aztán elindult felém. Nem tudtam eldönteni, hogy a szívem eggyel többet vagy kevesebbet ütött, de a gyomromban ezer és ezer állat rohangált, a lábaim remegtek.<br />
- Szia, Zayn - arcán széles vigyor ült, én pedig szótlanul álltam.<br />
- Angyalka - suttogtam, majd lehajtottam a fejem. - Sajnálom, nagyon, kérlek...<br />
- Nem haragszom. Csak magyarázatot szeretnék, oké? Szeretném megbeszélni - hangja kedvesen, vidáman csendült, ami megmelengette a szívem. Tényleg nem haragudott rám. Sarkon fordult, majd a ház felé vezetett, ami régen a srácokkal közös lakásunk volt, de mára már csak néha mentünk oda.<br />
Ott sétált előttem életem szerelme, én pedig el sem hittem, hogy tényleg megtörténik. Annyira meg akartam csókolni, szorosan magamhoz húzni a csinos kis testét, hogy aztán elmerüljek benne. Csókolni akartam mindenét, hálát adni az istenemnek, hogy egy ilyen csodát kaptam tőle. Talán véletlen volt, talán nem, de az én régi szobámba lépett be, ahol az elmúlt 1-2 hónapot töltöttem. Louis-nak segítettünk pár dologban, én pedig szó szerint beköltöztem. Az asztalomon sok papír, köztük mind a 83 darab levél, amit neki írtam.<br />
- Mindent szeretnék tudni, oké? - szólalt meg, miközben kecsesen levágta magát az ágyamra.<br />
- Nina, én ezt nem így szerettem volna, de tényleg nem volt választásom. Időm sem, hogy szóljak neked erről. Olyan gyorsan történt, engem pedig kész tények elé állítottak és mondták, amit csinálnom kellett. Én... annyira sajnálom, hogy nem lehettem veled.<br />
- Zayn... - hangjában némi él volt, hogy magamhoz térítsen az önsanyargatásból, ezért folytattam.<br />
- Tris visszatért. Vagyis másfél éve tért vissza. Egy gyerekkel. Egy akkor három hónapos babával. Azt állította, hogy tőlem van, és ismét belekeveredtem a kisded játékába.<br />
- De nem a te gyereked... - hagyta függőben a mondatot. A székemről pillantottam rá.<br />
- Persze hogy nem. Mielőtt még veled találkoztam volna 2016 februárjában, sokat jártam bulizni, egy-két alkalommal ki is használtam, hogy ki vagyok, de tényleg vigyáztam, ráadásul Tris nem is volt képben akkor már évek óta. Nem is találkoztam vele a buliban, pedig állítása szerint ő is ott volt. Készült pár kép, hogy a hátsó ajtónál egy rövidnadrágos, fekete féltoppos csajjal hagyom el a szórakozóhelyet, és milyen meglepő, mivel posztolt az Instagram oldalára egy képet, amiben pontosan olyan cuccban van, rögtön pletyka lett belőle. Aztán amikor januárban bejelentette, hogy akkor este nem védekeztünk és teherbe esett, aminek a bizonyítéka ott alszik a karjaiban, kiborultam. Tudtam, hogy sok szart fogsz kapni, és azt is tudtam, hogyha elhitetem veled, hogy elhagylak, te fogsz igazából elhagyni, elmenekülni és nem is fogsz hallani erről az egészről. Próbáltalak keresni, de csak a hangpostádat értem el, vagy millió üzenetet hagytam, de semmi. Nem tudtuk, hová mentél. Aztán Eleanor elszólta magát, és így rájöttünk, hogy vele tartod még a kapcsolatot. Mindig elmondta, hogy mi van veled, hogy lovagolsz és hogy bár lényegesen kevesebbet viccelődsz, boldognak tűnsz. És nekem ez adott reményt, ez nyugtatott meg. Bár nyomoztattam is utánad, de nem találtak meg. Hónapokig kerestettelek, pénzt nem sajnálva, de... Miután pár hét múlva kiderült, hogy Tris újfent hazudott, távoltartási végzést kértem. Mindkettőnknek, és a srácoknak is. Elég volt, hogy tönkretette mindazt, amim volt.<br />
Elfúlt a hangom, mire nyikordult az ágy, majd megéreztem Nina illatát. Keze a vállamra simult, felemeltem a fejem. Szemeiben könnyek csillogtak.<br />
- Kerestél? - nyöszörögte, én pedig bólogattam.<br />
- A rendőrség le akarta állítani a keresést, de nem hagytam. Plusz pénzt ajánlottam, de nem jutottunk előrébb. Még a hívást sem tudták bemérni, amikor egyszer El telefonjáról felhívtalak.<br />
- Nem szóltál bele. Te voltál?<br />
- Én - bólintottam. Szemében láng csapott fel, egyre hevesebben lélegzett, szinte kapkodta a levegőt, attól féltem, hogy elájul. - Angyalka, minden oké?<br />
- Minden, teljesen - furakodott a lábaim közé, majd a karjaimba omlott. Szorosan öleltem a derekát, miközben kismillió bocsánatot, ne haragudjot és sajnálomot mormoltam el. Hangosan zokogott, ennek hallatán nekem is elindultak a könnyeim.<br />
- Annyira sajnálom, de akkor nem mondhattam semmit. Apasági teszt kellett és.. - homlokát az enyémnek döntötte, nem hagyta, hogy befejezzem.<br />
- Nem haragszom rád, Zayn.<br />
- Nem érdemellek meg, angyalka. Annyira jó vagy hozzám - szipogtam. A kötegelt levelekért nyúltam, majd átadtam neki. - Olvasd el a legalsót, és a legfelső négyet. A többire lesz még időd, de ezek a legfontosabbak.<br />
- Most? - kérdezte, és átvette a borítékokat. Ahogy összeértek az ujjaink, elpattant bennem a szikra. Meg kellett csókolnom, azonnal. De nem tettem. Csupán szorosan magamhoz öleltem.<br />
- Még mindig az enyém? - kérdeztem tőle, miközben felálltam és fölé magasodtam. Közel hajoltam hozzá, testét az asztalomnak préseltem. Apró puszit nyomtam az arcára, miután egy bólintással engedélyt adott. Soha nem éreztem még magam ennél nyugodtabbnak. Ha abban a pillanatban megkérdezték volna, hogy mi az, amit akarok az életben, a válaszom annyi lett volna, hogy: ezt. Őt ölelni. Mert mindketten otthon voltunk a másik karjaiban és ez mindennél többet jelentett nekem.<br />
<br />
<br />
<u>Norina Gold</u><br />
<br />
Miután kb. 100 millió év múlva elváltunk egymástól, magamra hagyott a szobájában. Alig négy órája érkeztem, de máris annyi minden történt. A srácok megrohamoztak, Harry majdnem elsírta magát, hogy láthat, én pedig szorosan öleltem magamhoz a fiút. Mintha az öcsém lenne - gondoltam. Eleanor sem tudott az érkezésemről, csupán akkor szóltam neki, amikor már majdnem Londonban voltunk. Visítva mondta el a címet - azt, ami a meghívóban is szerepelt -, aztán kinyomta. Minden barátom ott volt, mire odaértem, és nagy kacagások közepette fogadtak. De egyvalaki hiányzott. <br />
Aztán az udvar felé pillantottam, ahol Ő állt. Könnyes szemmel, kicsit lefogyva, elnyűtt pólóban és melegítőben. Haja kuszán lógott a homlokába, szemeiben szerelem csillogott. Megremegtem, arcomra halvány pír kúszott, lábaim zselévé alakultak át.<br />
<br />
A kupac legalján lévő levelet kezdtem olvasni, aminek a dátuma 2017. 01. 12. volt.Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-30354858026105679902015-07-13T23:35:00.002+02:002015-07-13T23:35:54.074+02:0019. - Élet másképp<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A csoportban megszavaztátok, hogy ma este legyen a rész. Köszönöm a kommenteket, nagyon jól estek. Szeretném, ha megint írnátok valamit, bár nem történik sok minden - sőt, semmi. A következő vagy csütörtök este vagy hétfő este érkezik, mert elutazom a hétvégére. El kell szomorítsalak titeket, hogy választ nem kaptok Zayn tettére ebben a részben. Csak egy töltelékrész, hogy megtudhassuk, mi történik Norinával addig a bizonyos időpontig, amit nem árulok el, hogy mi.</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>All the love, D</i></div>
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<i>Van, hogy a szerelem eltűnik, majd újra megjelenik, de ez magától következik be; ahogy azért sem tudsz tenni semmit, hogy ne legyél szerelmes, úgy arról sem dönthetsz, hogy az legyél. Az érzés magától jön-megy.</i></blockquote>
<br />
Két hónap telt el, mióta Zayn elhagyott. Két hónapja vagyok a farmon, állatokkal körülvéve. Mrs. Benson nagyon kedves asszony, ahogy a férje is. Nagyon lelkesen fogadtak, türelmesek voltak, és nagyon megértők. Főleg Mr. Benson. Nem siettetett semmit, hagyta, hogy magamtól akarjak csinálni dolgokat. Így történt, hogy lóra ültem. A vörös csödőr már az első istállólátogatásomkor megfogott. Erős, izmos ló volt, messze a legszebb - legalábbis számomra. Hozzá mentem be először az állásába, ő volt az, akit először lecsutakoltam, akihez először beszéltem őszintén. Ő volt Rubin. Amikor először bementem hozzá, másfél hete voltam ott. Hónapok óta nem lovagolták meg rendesen, ezért úgy gondoltam, próba szerencse. Gregg segítségével - ő volt a házaspár 28 éves fia - felnyergeltem Rubint, majd a tetős karámba vezettem.<br />
- Csak nyugodtan. Érzi, ha stresszelsz, és átveszi a rezgésed. Amikor elindul, vedd át a csípőddel a ritmusát, nem nehéz. Csak érezz rá.<br />
- Gregg, nem azért, de én 3 évet még gyerekkoromban lovagoltam. Az alapokat tudom - mosolyogtam rá, majd a kengyelbe bújtatva a lábam löktem fel magam a hátára. Azonnal elárasztott a nyugalom, a béke. Rubin hátáról az egész világ más volt. A nap félig lemenőben volt, halványsárgára festette az égboltot, a délutáni futózápor nyoma ott csillogott a füvön. Kicsit hűvös volt, de nem zavart. Fél óra múlva már kimelegedve ügettünk a pályán. Gregg mosolyogva ült a pálya szélén lévő farönkön.<br />
- Csak ügetgetni fogsz vagy láthatok valami merészebbet is? - kiáltott oda, miközben szép lassan vágtába ugrottunk át. - Hű, már majdnem vágtázol. Szeretném, ha tudnád, hogy Rubin egy ideig versenyló volt, de pár hónapja valamiért nem fut. Nem jöttünk még rá, hogy miért.<br />
- Talán csak lusta - mosolyodtam el, majd a kapu felé vágtáztam. - Csak teszek egy kört a farm körül. Nyugi, már érezzük egymás rezgését - intettem Greggnek, aki rosszalón rázta a fejét.<br />
Egy nagyobb mezőre értünk, ahol információim szerint a lovak legelésznek nyaranta. A mező végében egy kis út, ami másik oldalt visszavezet a farmra. Tökéletesnek bizonyult egy kis vágtára.<br />
- Na, Rubin - szóltam hozzá. - Biztos benned is van stressz. Tudod, nem fésülgeti Melanie a sörényed, vagy tudom is én. Talán egy régi versenyeden csak második lettél, pedig tisztában vagy vele, hogy jobbat is futhattál volna, csak lusta voltál. Igazam van? Gondolom igen, úgyhogy most azonnal szedd össze az összes benned lakozó rossz rezgést, energiát és add ki magadból. Gyerünk! - suttogtam, majd elindultunk. Nem tudom, mi volt az oka, hogy talán értette, amit mondtam, vagy csupán a gondolatai játszottak vele, de biztos voltam benne, hogy versenyben érzi magát. Nem hajtotta testét a végsőkig, csupán egy állandó tempót diktált erős lábaival. A szél a hajamba kapott, a hűs levegő pírt költöztetett az arcomra, a fenekemet automatikusan emeltem meg a nyeregben. Nem voltam zsoké, pedig a magasságom megengedte volna, de valamiért úgy éreztem, hogy az vagyok. Egy olyan ember, aki biztonságban van a lova nyergében. Aki szabad és független. Miután megláttuk az erdő végét, Rubin fülébe suttogtam, hiszen tudtam, hogy a Benson család éppen most van kint a tornácon. Szokásos rituálé, aminek keretében várják Edet, Mr. Benson barátját, aki állatorvos és plusz kéz a farmon. Ilyenkor ér vissza a városból, ahol délután dolgozik minden másnap.<br />
- Gyerünk pajti, mutassuk meg, hogy nem rozsdásodtál még be - motyogtam, majd nagyobb sebességre ösztökéltem Rubint. Éreztem, ahogy megnyújtja a lépést, ahogy egyre gyorsabb tempót vesz fel. A ház egyre jobban közeledett, mi pedig egyre gyorsultunk. - Ez az, édes - kiáltottam, amikor elhúztunk a tornác mellett. Hat elkerekedett szem nézett rám, amikor elsuhantunk mellettük. A hosszú bekötőúton visszavettem a tempóból és visszafordultunk a család felé.<br />
- Norina, ez a ló már hónapok óta nem futott egy rendeset. Sosem akarta. Csak Greg-et engedte fel a hátára. Ő volt a zsokéja is.<br />
- Tényleg? - kérdeztem Mrs. Bensont - Mary-t.<br />
- Igen. De aztán majdnem ottmaradt a pályán két éve. Azóta csak néha vágtázik Rubin - szólt közbe Mr. Benson - Peter.<br />
- Én szívesen lovagolom, ha gondoljátok. Ráérek - mutattam rá a nyilvánvalóra.<br />
Amikor eljöttem Londonból, aznap beszéltem utoljára Zaynnel. Telefonszámot cseréltem, amit csak Eleanor és Demi tudott. Gregg vette nekem még aznap, amikor megérkeztem - a saját nevére, természetesen az én pénzemből. Eleanor lelkére kötöttem, hogy nem mondja el senkinek sem, hogy beszél velem, de szinte biztosan tudtam, hogy az egész banda tud róla.<br />
- Oké - egyezett bele Peter, majd a mindeközben megérkező Ed kocsijához sietett.<br />
- Norina, holnap be kell mennem Londonba, nincs kedved eljönni velem? - kérdezte Gregg, miután én az istálló felé indultam, ő pedig a nyomomba szegődött. - Semmi hátsó szándék nélkül, csak barátként. Na, ne kéresd már magad - lökött meg nevetve.<br />
- Kedves vagy, hogy próbálsz kimozdítani, de nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. A srácok ott élnek, mi van, ha összefutok velük?<br />
- London elég nagy város. Ne aggódj. Maximum a kocsiban maradsz - vont vállat.<br />
- Miért is mész a városba?<br />
- Az egyik tenyésztővel van találkozóm. Egy tenyészmént szeretnék venni, mert Rubin nem hajlandó semmire - rázta a fejét mosolyogva, mire én felkacagtam. Gregg meglepetten nézett rám.<br />
- Mi az? - kérdeztem, miközben leszálltam a nyeregből.<br />
- Olyan ritkán hallunk nevetni. Többet kellene csinálnod - kacsintott rám, majd a vállam megpaskolva lépett el mellettem, hogy segítsen lehámozni Rubinról a felszereléseket.<br />
- Mikor szándékozol indulni? - érdeklődtem. Ha a kocsiban maradok, semmi baj nem érhet - gondoltam.<br />
- Fél kilenc körül. Ha gondolod, a városban ebédelhetünk, miután beszéltem a fickóval.<br />
- Inkább elvitelre vegyünk kaját és majd megesszük a platón - mosolyogtam rá.<br />
- Megbeszéltük.<br />
<br />
A napi rutinom fenekestül felfordult a két hónap alatt. Hajnalban keltem, késő éjjel tértem nyugovóra, egész nap istállót pucoltam, telefonokat intéztem, állatokkal foglalkoztam és ami a legmeglepőbb - gondolkoztam. Rengeteget. Az életemen. Azon, hogy mennyit idegeskedtem, amíg nem találkoztam Zaynnel, hogy amíg vele voltam, nem voltam stresszes, de most megint az vagyok. Izgulok, hogy mi lesz velem, amikor már el kell innen mennem, amikor majd elküldenek. Mert tisztában voltam vele, hogy nem maradhatok itt életem végéig. Új életet kell kezdenem, másképp kell élnem. A mocsokból luxuslakásba kerültem, onnan pedig egy farmra. Voltam jó és rossz helyen, vettek körül jó és rossz emberek, de csak egy alkalommal éreztem úgy, hogy önmagam vagyok, hogy megtaláltam önmagam; Zayn mellett. Az a biztonság, amit ő nyújtott, itt nem adatott meg. Sehol sem adatott meg, csak vele, mellette, általa. Tudtam, hogy össze kell kaparnom magam.<br />
Ám amikor következő nap megláttam Niallt és Zaynt kisétálni a stúdióból, szétestem.<i> Nem törhetek össze.</i> A gyomrom liftezett, a szívem szaporábban vert, mint kellett volna. Látszólag Zayn nem érezte jól magát, karikás szemei nem arról árulkodtak, hogy kicsattanna a boldogságtól. Ő akarta így, ő hagyott el. Megbántott fél voltam, de én voltam az erősebb is. A mosolygó, boldog fél, aki figyelmen kívül hagyja az utálkozó rajongókat, akiről leperegnek a bántó szavak. Akit a szerelem nem elgyengít, hanem megerősít. Ezektől leszünk erősebbek, mert a fájdalom megtanít harcolni, legyőzni önmagát.<br />
Zayn lehajtott fejjel szállt be a kocsiba Niall mellé, aki pár másodpercen belül elhajtott mellettünk. Éppen csak bepillantottam az autóba, fél szemmel, hogy nehogy véletlenül valamelyikőjük megpillantson, de nem voltam elég felkészült. Abban a pillanatban, ahogy benéztem az autóba, Niall pillantása talált el. Kék szemeiből értetlenség - hogy mit keresek itt -, majd megértés áradt. Nem volt időm megrázni a fejem, hogy ne szóljon Zaynnek, hogy látott, de úgyis mindegy volt. Nem találhattak meg. Visszanyeltem a könnyeimet, és mosolyogva bólintottam Greggnek, hogy indulhatunk.<br />
Hetekig magamban tartottam, ami akkor délelőtt történt. Zayn látványa megrázott, tényleg szíven ütött. Egyik este aztán leültem Mary mellé az asztalhoz. Hosszú órákon át beszélgettünk mindenféléről. Életem legjobb tanácsát hallottam akkor.<br />
- Képes vagy az egész életedet megváltoztatni azáltal, hogy más szemmel nézel rá.<br />
- De elhagyott. Ezt nem lehet máshogy nézni - ráztam meg a fejem. <br />
- Talán csak meg akart óvni valamitől - vont vállat sejtelmesen. Nem kérdeztem, hogy mire gondolt, de nem is lett volna rá alkalmam, mert Gregg rontott be az ajtón, hogy menjek, mert nemsokára új jövevényt köszönthetünk köreinkben. Melanie kancája vemhes volt és nagyon úgy tűnt, hogy még aznap éjszaka elleni fog. Melanie Gregg húgának az örökbefogadott lánya volt, 15 éves.<br />
<br />
<br />
Másfél évvel a szakításunk után még mindig nem volt senkim. Nem lettem újra szerelmes, és bár Gregg sem, mégis próbált jobb kedvre deríteni. Sokszor megnevettetett, viccelődött velem, és ez boldoggá tett, mégis másképp. Másféle értelemben voltam boldog. Az életem pár vágya közül néhány teljesült is, csakhogy ezek nem fértek meg egymás mellett. A szerelem és a lovak, egy farm nem. Olyan volt, mintha nem érdemeltem volna meg a szerelmet, ezért csak a lovak iránti szenvedélyemet kaptam volna cserébe. Rubin és én a másfél év folyamán nagyon összenőttünk. Már a lépteimből tudta, hogy én jövök felé, ezért mindig kidugta a fejét az ablakon, majd boldogan bólogatott.<br />
- Ma voltam az állásinterjún. Jól ment - mosolygott Gregg, miután kora este hazaérkezett a városból.<br />
- Norina, drágám, leveled érkezett - sietett felém Mary, én pedig értetlenül pillantottam rá. Csak Demi tudja a címem, de miért nem telefonál, miért küld levelet? - Eleanor Calder és Louis Tomlinson a feladó - nyújtotta át a borítékot, ezért a nadrágomba töröltem piszkos kezem.<br />
- Köszönöm - a gyomrom összeugrott. Tudtam, hogy mit jelent ez a két név. Esküvőt.<br />
<i><br /></i>
<i> Kedves Norina Gold!</i><br />
<i><br /></i>
<i> Szeretettel meghívunk a 2018. június 06-án tartandó esküvőnkre, amelynek helyszíne...</i><br />
<br />
Egy új cím volt, de tudtam, hogy London luxusnegyedéből való. Új házat vettek? Gyorsan végigfutottam a pár sort, majd visszatettem a borítékba. De valami nem engedte. Egy másik lapot gyűrtem alá. Mi a fene?<br />
<br />
<i> Drága Norina!</i><br />
<i><br /></i>
<i> Meg kellett tudnom a címed, ezért megszereztem Demi számát, aki vonakodva bár, de megadta nekem. Tudom, hogy nehéz időszakon vagy túl, de túl vagy rajta és ez a fontos! Nagyon szeretném, ha itt lennél, hiszen a legjobb barátnőm vagy! A többiek nagyon izgatottak már. Zayn különösen reméli, hogy eljössz és tudtok majd beszélni.</i><br />
<i> Ne haragudj, hogy ilyen későn értesítelek, de nagyon nehéz volt megszereznem a címed. Egy hónap és láthatlak!</i><br />
<i>Nagyon szeretlek, drágám!</i><br />
<i>xx, El</i><br />
<br />
Nem akartam elhinni. Tényleg összeházasodnak! A legjobb barátnőm férjez megy! Zayn is ott lesz, nyilvánvalóan, de erős vagyok. Felkészült. Legyen bármi, Zayn és én találkozni fogunk.<br />
- Mary - kiáltottam el magam félszegen.<br />
- Igen?<br />
- Megyek Londonba - motyogtam. Félve pillantottam rá, de ő csak mosolygott. - Ez nem annyira jó hír.<br />
- Dehogynem. Végre tisztázni tudjátok a dolgokat. Válaszokat kaphatsz, Norina.<br />
- És ha nem akarom hallani őket?<br />
- Olyan nincs. Lehet, hogy újra együtt lesztek - a gondolat, hogy újra Zayn karjaiban érjen a reggel, megmelengette a szívem. -, de az is lehet, hogy soha többé. Mindennek ellenére legalább le tudod majd zárni ezt az időszakot az életedben.<br />
- Most teljesen úgy beszéltél, mint Demi szokott - nevettem el magam kínomban. - Azt mondod, tényleg el kellene mennem?<br />
- Tényleg le akarsz maradni a legjobb barátnőd esküvőjéről? Te is tudod, hogy sosem bocsátanád meg magadnak. És mondom, válaszokat kaphatsz.<br />
<br />
<br />
P.S.: Egy kis ízelítő a következő részből, hogy ne hihessétek azt, hogy ellaposodik a sztori:<br />
<br />
Másfél éve nem találom a helyem a házban. Miután aznap este hazamentem, hogy elmagyarázhassam a dolgokat Ninának, már csak önmagam árnyéka vagyok. Nem volt otthon. Csak egy levél volt az ágyon. Amúgy szép írása most kusza volt, túlságosan zaklatott. Sebzett.<br />
_________________________________________________<br />
<br />
Alig négy órája érkeztem, de máris annyi minden történt. A srácok megrohamoztak, Harry majdnem elsírta magát, hogy láthat, én pedig szorosan öleltem magamhoz a fiút. Mintha az öcsém lenne - gondoltam. Eleanor sem tudott az érkezésemről, csupán akkor szóltam neki, amikor már majdnem Londonban voltunk. Visítva mondta el a címet - azt, ami a meghívóban is szerepelt -, aztán kinyomta. Minden barátom ott volt, mire odaértem, és nagy kacagások közepette fogadtak. De egyvalaki hiányzott.Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-60037567683656070072015-07-11T15:56:00.002+02:002015-07-11T15:56:20.881+02:0018. - Január<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Szerdán hazaérkeztem a nyaralásból, hat órás késéssel a vihar miatt. Igazából lehet, hogy nem olvassátok el, amiket ide szoktam írni, de leírom, hogy három directioner barátnőmmel találkoztam, életemben először. Nagyon hálás vagyok értük!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A résszel kapcsolatban pedig annyit, hogy ne haragudjatok, hogy ilyen kiszámítható - már ha az. Ígérem, hogy nyolc(!!!) rész múlva vége lesz és mindent megtudtok, mi miért történt. Igen, már csak nyolc rész van hátra, és úgy tervezem, hogy még ebben a hónapban befejezem a blogot.</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>All the love, D</i></div>
<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<i>Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben
találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd
eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk
szeretni! </i></blockquote>
<br />
<br />
<br />
A 2016-os szilvesztert a srácokkal töltöttük. Miután karácsony másnapján hazajöttünk, a garázsban egy csinosan becsomagolt dobozt találtunk, amit valószínűleg a házvezetőnő tehetett oda, amíg mi távol voltunk. A lakásba vittem a csomagot, majd a nappaliban letelepedtem, hogy kibonthassam.<br />
- Mit kaptál? - kérdezte Zayn, miután kipakolt a táskákból.<br />
- Demi küldte. A DBD termékeit és egy könyvet - csodálkoztam el. Küldtem neki ajándékot, egy képet kapott, amit én festettem és aminek a jelentését csak ő érhette. - De én nem azért küldtem neki egy egyszerű képet, hogy ő egy csomó pénzbe kerülő ajándékot küldjön.<br />
- Itt egy levél is - nyújtotta át a doboz mélyén pihenő lapot. - Szerintem fontos lehet.<br />
<br />
<i> Drága Norina!</i><br />
<i><br /></i>
<i> Sajnálom, hogy sokáig nem jelentkeztem, de most annál nagyobb szeretettel küldöm ezt a csomagot neked. Ha használni fogod, Zayn még ennél is jobban beléd fog szeretni - ha ez egyáltalán lehetséges. Nagyon köszönöm a képet, amit nekem festettél, és ne aggódj, értem a jelentését. Én is ugyanígy érzek.</i><br />
<i> Boldog vagyok, szerelmes és erős.</i><br />
<i> Soha nem szabad elfelejtened, hogy csak egyetlen ellenséged van. Az pedig te magad vagy. Ezért a csomaghoz hozzácsaptam a könyvem. Arra szeretnélek kérni, hogy tényleg olvasd el és értelmezd, amiket írtam benne, mert nekem is ez segített. Ezek a gondolatok, a szerelmem és a szeretteim támogatása segített átveszélni ezt az időszakot. Soha ne bántsd magad, egyik testrészedet sem. Gondolj azokra, akik kar vagy láb nélkül születtek. Légy hálás azért, hogy neked van! Gondolj azokra, akik soha nem tapasztalhatják meg a szerelmet. Neked megadatott! Ebből kell építkeznünk, hiszen ezek vagyunk. Érző lények, akiknek erő és támogatás kell, hogy haladni tudjanak. </i><br />
<i> Ne feledd, akik támogatnak, sosem mögötted vannak, hanem melletted. Zayn és én mindig melletted leszünk.</i><br />
<i> Szeretlek.</i><br />
<i> Boldog karácsonyt és boldog új évet, harcos!</i><br />
<i>xoxo</i><br />
<br />
Könnyes szemmel pillantottam Zayn-re, majd a karjaiba vetettem magam.<br />
- Köszönöm, hogy vagy nekem. Nagyon köszönöm - csókoltam meg, míg végül elsírtam magam a karjaiban.<br />
- Szeretlek, angyalka - ölelt szorosan magához.<br />
<br />
- Indulnunk kellene - kiáltottam fel neki az emeletre. Louis és Eleanor bulit tartott, ami egyben szilveszteri és eljegyzési parti is volt. - Zayn, az Isten szerelmére, mit tökölsz már ennyit!<br />
- Segíthetnél kicsit - hangosat sóhajtva trappoltam fel ismét az emeletre, ahonnan alig három perce jöttem le. A szobában állt, a tükör előtt és két vállfát váltogatott maga előtt, míg a harmadikat az állával szorította a mellkasához.<br />
- Már megint átöltözöl?<br />
- Igen, az első nem tetszett, és most pedig nem tudok dönteni - vont vállat, mire lemondón megráztam a fejem. Soha nem érünk oda időben sehová sem, hiszen mindig késve készül el.<br />
- Vedd fel a fekete trikót meg a bőrdzsekid, aztán induljunk - nyomtam a kezébe az említett darabot. - Gyorsabban, édes.<br />
- Ezt nem ilyen helyzetben szerettem volna hallani a ma este folyamán, de ha csak ez jut...<br />
- Elég legyen, te mocsok - kacagtam fel, majd hosszú csókot nyomtam ajkaira.<br />
- Ha így folytatod, még később érünk oda - suttogta ajkaimra, majd újabb csókot hagyott ajkaimon. Elhúzódott tőlem, majd a fenekemre csapva terelt az ajtó felé. A fogasról lekapta a dzsekit és a kocsihoz vezetett.<br />
<br />
- 10.. 9.. 8.. 7.. 6.. 5.. 4.. 3.. 2.. 1.. Boldog új évet - kiáltották az utcán ácsorgó, éppen bulizó emberek. Több háztól is átkiáltottak hozzánk, hogy boldog új évet kívánjanak. Zayn magához vont és megcsókolt, amikor a tömeg az utolsó másodperceket számolta vissza, majd a boldog új évet kiabálásánál elengedett. Szó szerint átcsókolt az új esztendőbe.<br />
- Ez egy felejthetetlen év lesz, angyalka. Szeretlek - motyogta ajkaimra. Akkor még nem is gondoltam, mennyire felejthetetlenné teszi majd a 2017-es évemet.<br />
- Én is szeretlek, Malik. Köszönöm az elmúlt hónapokat, mindennél többet értek - nyomtam csókot az ajkára. Majd megint. És megint. Újabb játékos csókok követték egymást mire észrevettük, hogy a tömeg nagyrésze már visszament a házba. Zayn kézen fogott, mosolyogva, végtelen boldogsággal sétáltunk vissza a házba, ahol a zene már ugyanúgy dübörgött, a testek vonaglottak, az alkohol pedig ismét átjárta az emberek testét.<br />
<br />
Január 12.<br />
Tisztán emlékszem, Zayn ekkor töltötte volna be a 24. életévét - be is töltötte, csak éppen nem volt velem reggel, amikor felébredtem. Előző este nagyon jól éreztem magam, elmentünk vacsorázni, utána pedig egyszerűen hazamentünk, gyertyafényes fürdőt vettünk. Az összegyűrt lepedőn és a párnák halmai között egy papírlap hevert, félig összehajtva. Egyértelműen Zayn írása volt, messziről láttam, Úgy véltem, el kellett szaladnia valahová, aminek nincs jelentősége. Nagyobbat nem is tévedhettem volna azzal a bizonyos nappal kapcsolatban.<br />
<br />
<i> Drága Norina!</i><br />
<i><br /></i>
<i> Köszönöm neked az együtt töltött 11 hónapot, életem legszebb időszaka volt, de itt most véget ér. Csodálatosan éreztem magam melletted, minden pillanat ajándék volt, amit tőled kaptam, amit egy felsőbb hatalom adott nekünk.</i><br />
<i> A tegnap estét akarattal terveztem így. Azt akartam, hogy szép emlékeid maradjanak rólunk, rólam. Tudom, hogy csúnya dolog így elbúcsúzni, de képtelen lettem volna viszlátot mondani. Neked nem.</i><br />
<i> Most sírsz, tudom. Ismerlek. De ne sírj, angyalka. Muszáj volt elhagynom téged, nem volt más választásom. Nem adtak más lehetőséget. Nem mondhatom el, hogy miért történik most mindez, de idővel megtudod. Maradj a házban, élj ott, vissza fogok térni hozzád.</i><br />
<i> Elkaplak, ha zuhannál. Mindig elkaplak majd.</i><br />
<i> Szeretlek, angyalom</i><br />
<br />
<i>Zayn</i><br />
<br />
Teljesen megsemmisülve ültem az ágyon, meztelenül, lecsupaszítva, kisemmizve. Kövér, súlyos könnycseppek futottak végig kipirosodott arcomon. Képtelen voltam elhinni, hogy ezt tette. Megígérte, hogy sosem hagy el, hogy mindig mellettem lesz! Azt ígérte, hogy örökre szeretni fog és támogatni. Mindig azt mondta, hogy van más lehetőség, mindig van választás, és most mit állít?! Azt, hogy nem adtak neki. Dehogynem adtak! Mindig van! Hangosan zokogva álltam fel az ágyról, remegő, erőtlen lábakkal lépkedtem a gardrób felé, ahol magamra kaptam egy melegítőt és egy pólót. Teljesen összetörve mentem a konyhába, ahol egy tányéron kihűlt palacsinta volt, rajta egy cetlivel.<br />
<i>Enned kell. Ne hagyd el magad, erős vagy! Z.</i><br />
Szó nélkül dobtam ki az ételt a kukába a cetlivel együtt. Van képe cetliket hagyni nekem?! A felső polcra nyúltam a kávéért, amire egy újabb üzenet volt ragasztva.<br />
<i>Kidobtad a palacsintát. Rosszul teszed. Egyél! Z.</i><br />
Hangosan csaptam be a szekrényajtót, majd a kedvenc bögrémért nyúltam a szekrénybe.<br />
<i>Ne légy rám dühös. Visszatérek. Z.</i><br />
- EL SEM KELLETT VOLNA MENNED! - kiáltottam, majd földhöz vágtam a bögrét. Szipogtam, miközben a seprűért és a lapátért mentem, hogy feltakarítsam. Abban a pillanatban, amikor megláttam a közös képünket a folyosón, elborult az elmém. Gyorsan összetakarítottam a szilánkokat, majd a szobába siettem. Nem tudtam megálljt parancsolni a könnyeimnek. A lelkem könnyezett. Annyi fájdalmat kaptam már az élettől, ő tudja a legjobban, mégis ezt tette velem. Gondolkodás nélkül tárcsáztam.<br />
- Szia, édes - szólt bele most is ragyogó hangján Demi. - Rég beszéltünk. Mi újság? - csevegett.<br />
- El-elhagyott - nyögtem ki. - Elhagyott. Ma reggelre. Már nem volt mellettem. Cetliket hagyott meg egy levelet. El akarok innen tűnni. Senki se találhasson meg! Segíts - tőmondatokban hadartam, talán fel sem tudta fogni beszélgetőpartnerem a dolgot. - Demi, kikészülök.<br />
- Nem készülsz ki! Nagy levegőt veszel és megnyugszol. Már velem beszélsz, semmi baj, itt vagyok. Mit tegyek?<br />
- Nálad keresnének először a srácok, a te közeledbe nem mehetek.<br />
- Várj - szólalt meg pár pillanat csönd után. Szipogva kérdeztem, hogy milyen ötlete támadt. - Anya unokabátyjának van egy farmja Londontól egy órányira. Felhívom és megkérdezem, hogy mehetsz-e oda, oké?<br />
- Örök kincs vagy, Demi. Nagyon köszönöm - kaptam a szám elé a kezem. Bontottuk a vonalat, én pedig elkezdtem összeszedni a legfontosabb holmijaimat. Ha nem mehetek a farmra, akkor is el kell tűnnöm ebből a házból. Minden rá emlékeztet, a közösen töltött 11 hónapra, életem legszebb időszakára. Kétségbeesetten hívtam fel azt a személyt, aki mindentől megmentett. De nem vette fel. Egyik srác sem fogadta a hívásom. Egyik lány sem, még Rosie sem. A magány befurakodott minden szervem mögé, minden gondolatomat ez az érzés táplálta. Ismerős érzés volt, ahogy a félelem is, az összetörtség, a nincstelenség. Semmim sem maradt, hiszen ő volt a mindenem. Elment. Csak úgy elhagyott. Mintha nem is számítottam volna neki semmit.<br />
Miután Demi értesített, hogy mehetek, hiszen mindig elkél egy plusz pár kéz, villámgyors pakolásba kezdtem. A telefonom szakított félbe, SMS-em érkezett.<br />
<i>Most nem tudom felvenni. Este visszahívlak. xx El</i><br />
Hát, legalább kaptam tőle valami visszajelzést. Egyelőre be kell érnem ennyivel is. A fehérneműs fiókomban újabb cetli várt.<br />
<i>Ha el is hagysz, legalább valami elérhetőséget hagyj meg nekem. Vagy csak értesíts néha, hogy minden rendben van veled. Z.</i><br />
Én? Én hagyom el Őt? Komolyan, kezd az egész kicsit úgy tűnni, mintha ő lenne a sértett áldozat, én pedig az elkövető. Dühösen töröltem le a könnycseppeket az arcomról, majd folytattam a pakolást. Két bőrönd és egy utazótáska. Most kicsit több holmival indultam el az otthonomból, hogy meneküljek. Újabb menekülés, újabb ismeretlenbe utazás. A következő alkalommal - amit nagyon nem szeretnék - már veteránnak fogok számítani.<br />
Beszálltam a taxiba, ami rám várt, és a legközelebbi bankhoz kértem a fuvart.<br />
- Várjon meg - kértem a sofőrt, majd az épületbe siettem.<br />
- Egy nagyobb összeget szeretnék levenni - mondtam a szőke nőnek a pultnál.<br />
- Pontosan mennyit?<br />
- 8.000 fontot (az magyar forintban közel 3 500 000 forint - a szerk.) - mondtam rezzenéstelen arccal. Ne értsetek félre, nem elhappolni akartam a pénzét Zayn-nek, szó sincs ilyesmiről. De szükségem volt a pénzre, és két hete kaptam egy levelet egy csekkel, hogy az egyik képemet megvette valaki 7500 fontért. Egy kisebb galériában volt kiállításom, amit csak úgy kíváncsiságból csináltam. 7500 fontot hozott, ami egész jó, tekintettel arra, hogy ismeretlen festő vagyok.<br />
- Rendben. Egy perc türelmét kérem - mondta, majd felpattant és az igazgató irodájába sietett. Pár perc múlva pár papírral tért vissza. Mindet aláírtam, majd odaadtam a kártyám. Igen, érvényes volt és igen, ez éppen a közös kártyánk volt. Egy hónapja még közös életet terveztünk, nyitottunk is egy közös fiókot. - Hölgyem, lenne egy kérésünk. Az összeg nem valami nagy, de mégis szeretnénk tudni, hogy a másik fél tud-e a dologról.<br />
- A másik fél nem tud róla, hiszen ma reggelre elhagyott... - nem engedte befejezni.<br />
- El akarja lopni a pénzét? - szökött a hangszíne magasabbra. - Hölgyem, ezt jelentenem kell - nyúlt a telefonért, de megállítottam.<br />
- Hívja fel, nem lesz kifogása ellene - vetettem oda. Mérgesen vártam, amíg a nő Zayn számát tárcsázta. Nem akartam beszélni vele.<br />
- Üdvözlöm, Mr. Malik. Aida Fallon vagyok, a bankjából telefonálok. A kedves partnere egy nagyobb összeget kíván levenni a kártyáról és tudni szeretnénk, hogy Ön erre engedélyt ad-e...Ühüm.. Önnel szeretne beszélni - nyújtotta felém a kagylót, mire eggyel többet dobbant a szívem. Már majdnem megráztam a fejem, amikor eszembe jutott, hogy talán most ad valami magyarázatot, amit lehet, hogy nem akarok hallani.<br />
- Zayn.. - szóltam bele elfúló hangon.<br />
- Mennyi kell? - az ő hangja ellenben kimért, erős és távolságtartó volt. Mintha egy gép szólt volna hozzám.<br />
- 8000 font. De elég, ha csak azt adod ide, amit a kép miatt kaptam.<br />
- Nem, a tiéd lehet 15.000 is. Vagy akár az összes. Vedd el a pénzem, ha kell, <i>Norina</i>. A tiéd - szinte láttam, ahogy hanyagul vállat von, miközben teste keményen megfeszül az idegességtől.<br />
- 8000 kell, nem több - próbáltam határozottnak tűnni, megjegyzem, kevés sikerrel.<br />
- Oké. Hová mész?<br />
- Már nincs jogod tudni - suttogtam a telefonba. - Ezek után nincs - a szívem szakadt meg, miután kimondtam azt a mondatot, amit egész életem során bánni fogok. - Drew-hoz. Amerikába. Visszamegyek hozzá.<br />
- Angyalka - a hangja gyöngédebb lett, szinte hallottam rajta, hogy eltört nála a mécses. - Ne hagyj el.<br />
- Te hagytál el, Zayn.<br />
- Tévedsz. Nem hagytalak el, csak egy kicsit el kellett mennem.<br />
- Hová, Zayn? Nem voltam elég neked? - remegett a hangom, a könnyeim megállás nélkül potyogtak. Talán soha nem hallom többé azt a hangot, ami álomra ringatott, ami énekelt nekem, ami megnyugtatott, ami itt tartott. Azt a hangot, amihez a szerelemem alakja társult. Az a csodálatos lélek, amit most félek elveszíteni. Tudtam, hogy mindketten éppen az ellenkezőjét mondtuk ki annak, amit éreztünk. Ekkor mondta ki a végszót.<br />
- Nem.<br />
Már csak a búgó hangot hallottam. Letette.Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-35583712407345993962015-07-03T19:58:00.000+02:002015-07-03T19:58:03.277+02:0017. - Karácsony és eljegyzés<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Azért hozom most a részt, mert szerdáig nyaralni vagyok, így nem vagyok gépközelben. Nagyon köszönöm a két kommentet, drágák vagytok! <3</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Pihenjetek, nyaraljatok!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>All the love, D</i></div>
<br />
ÚJ BLOG <span style="font-size: x-large;"><a href="http://justinlovewhenyouwakemeup.blogspot.hu/" target="_blank">ITT</a></span><br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.</blockquote>
<br />
<br />
<i> December 24.</i><br />
<i><br /></i>
<i>Az első</i> <i>karácsonyom, amikor programom van, amikor olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik szeretnek és tisztelnek. Elmondhatatlanul hálás vagyok az Univerzumnak, Istennek és minden felsőbb hatalomnak, hogy megadatott ez nekem. Megbecsülöm, amit kaptam, mert megérdemlem. Szeretve vagyok. </i><br />
<br />
- Angyalka, megérkeztek, gyere le - huppant le Zayn az ágyra. Nagyot sóhajtva csuktam be a naplómat, amit rendszeresen írtam. Néha egy oldalt, néha viszont csak pár mondatot.<br />
<i> </i>- Oké, menjünk - nyomtam csókot ajkaira, majd felálltam az ágyról. A srácok minden évben másnál voltak karácsony előestéjén, idén pedig Zayn volt a soros. Tegnap óta sütöttem és főztem, miközben Zayn lábatlankodott a konyhában. Ott sertepertélt körülöttem, elterelte a figyelmem a kezével, az ajkaival, az érintéseivel. Valami - számomra új - európai receptet próbáltam ki, ami a kis társaságunknak szerencsére nagyon ízlett. Sophia, Liam, Niall, Rosie, Eleanor, Louis, Harry és Grace velünk kiegészülve nevettek, poénkodtak, én pedig egy pillanatra elgondolkoztam. Ez a kilenc ember mind egytől egyig a barátom, a legjobb barátaim, és mindennél jobban szeretem őket. Bármit megtennék ezekért az emberekért, mert ők tesznek boldoggá. Minden pillanat, amit velük töltök, ajándék. Mosolyogva néztem végig rajtuk, a szívem pedig olyan hevesen vert, hogy azt hittem, kiszakad a helyéről.<br />
- Olyan szerencsés vagyok - hajolt a fülemhez Zayn, én pedig az asztal fölött megfogtam a kezét. Puha csókot nyomott az arcomra, majd felállt. - Ajándékozás - csapta össze a tenyerét, majd mindenkit a nappali felé terelt, ahol a hatalmas karácsonyfánk kapott helyet. Még aznap feldíszítettük, amikor a doki itt járt. Alatta rengeteg ajándék pihent, mindenféle csomagolásban, kisebb-nagyobb dobozokban. Mosolyogva huppantunk le a kanapéra, míg Harry odalépett a fához. Átadta az ajándékukat Louis-éknak, Niall-éknek és nekünk is. Egyenpólót kaptunk, aminek az elején az egyik közös csapatfotónk volt, ami még akkor készült, amikor bementem a klinikára. Niall is átadta az ajándékait. Bármilyen meglepő, csokit kaptunk, amit egy kis országból hozott a majdnem-barátnőjével, Rose-zal. Pár hete voltak ott, három napra mentek egy rövidebb turnészünet alkalmával. Liam és Sophia egy kamerával lepett meg minket, és ehhez csak annyit fűztek, hogy az <i>új, közös életünk pillanatainak megörökítésére </i>kapjuk. Zayn egy nagyon apró dobozt adott át, miközben letérdelt elém. Ijedten néztem rá, mire megrázta a fejét, ami annyit jelentett, hogy nem kéri meg a kezem, ne aggódjak. Valamivel nyugodtabban bontottam ki a dobozt, amiben egy kocsikulcs volt.<br />
- Pár napja láttam, hogy a laptopon egy használtautó honlap van megnyitva, a keresőben pedig az, hogy Range Rover. Menj a garázsba - húzott fel, és a fenekemre csapva ösztökélt, hogy elinduljak. A folyosó végén lévő ajtót kinyitottam, a lámpát gyorsan felkattintottam, a szavam pedig elállt. Egy ezüst Range Rover állt a garázsban, csillogott-villogott, én pedig alig tértem magamhoz. Volt jogsim, mert megcsináltam, miután Londonba jöttem, de ez akkor is túlzás. Évek óta nem vezettem már.<br />
- Zayn, ez.. - pillantottam rá. Tekintetéből kiolvastam, hogy megérdemlem, köszönjem meg és kész. - Annyira köszönöm, édes. Csodálatos - ugrottam a nyakába, mire kacagva kapott fel az ölébe. Gyorsan bepattantam, szétnéztem benne, miközben Zayn mellém sétált. - Annyira tetszik, köszönöm.<br />
- Megérdemled, angyalka - nyomott csókot az ajkamra, majd mindannyian visszamentünk a nappaliba - a többiek is követtek minket a garázsba.<br />
- Szeretnék egy kis szót kérni - szólalt fel Louis, majd leakasztott a fáról egy apró, vörös, szív alakú, bársony bevonatú dobozt. - El, kincsem, állj fel, kérlek.<br />
- Lou.. - nyögött a lány, de azért felállt. Lábai remegtek, szégyenlősen állt meg a szerelme előtt. Úgy álltak meg, hogy mindkettőjük arcát láthassuk. Louis valószínűleg direkt így tervezte.<br />
- Shh, bébi, én beszélek - rázta meg a fejét mosolyogva, majd végignézett rajtunk. - Nos, emberek, Sophiát és Norinát kivéve mindannyian végig figyelemmel kísértétek a kapcsolatunkat ezzel a csodálatos lánnyal. Voltak hullámvölgyek, viták, de melyik párnál nincsenek? Ha nincs vita, az azt jelenti, hogy nem érdekli a feleket a kapcsolat, igazából tesznek az egészre. Ez a lány - mutatott Eleanorra, aki egyre hevesebben vette a levegőt - boldoggá tesz. Minden pillanatban rád gondolok, édes, akkor is hiányzol, amikor a másik szobában vagy. Tudom, hogy el akarunk költözni egy nagyobb házba, de rájöttem, hogy nem kell. Mert akkor távolabb lennék tőled - Eleanor az arcához nyúlt, letörölte róla a könnyeit. - Minden pillanatom rólad szól, minden pillanatban melletted akarok lenni. Életem végéig.<br />
Louis közelebb lépett a lányhoz, fél térdre ereszkedett, felnyitotta a kis dobozt, majd újra felnézett rá.<br />
- Eleanor Calder, életem boldogsága, lennél a feleségem?<br />
Sophia megfogta a jobb kezem, én pedig azonnal ránéztem. Sűrűn folyt a könnye, ahogy nekem is. A legjobb barátnőnk elkötelezi magát - minden bizonnyal. A csapat örök gyerek tagja pedig feleségül fogja venni ezt a lányt. Annyira sugároztak a boldogságtól.<br />
- Igen, Lou, igen. Leszek a feleséged - bólogatott hevesen, miközben Louis az ujjára húzta a gyűrűt. El a kezénél fogva húzta fel a vőlegényét, majd hosszú csókba vonta. Harry füttyögni kezdett, Grace tapsolni, majd mi is követtük a példáját. - Ne fotózz már, Harry, ha sírok, csúnya vagyok.<br />
- Mindenhogy gyönyörű vagy, drágám - nyomott még egy csókot Louis az ajkára, majd fogadták a gratulációinkat.<br />
<br />
Következő reggel korán keltünk, hogy időben el tudjunk indulni Bradfordba. Hideg, nyálkás idő volt, ezért jó melegen <a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=155895013" target="_blank">felöltöztem</a>. Tisztán emlékszem erre a napra, hiszen ekkor éreztem életemben először, hogy tartozom valahová.<br />
Ebédre értünk a Malik-házhoz, ahonnan Safa sikítva rontott ki.<br />
- Szívem, elcsúszol, ne rohanj annyira - loholt a nyomában Trisha. A lány a bátyja kajraiba vetette magát, míg hozzám az édesanyjuk lépett oda.<br />
- Gyönyörű vagy, drágám. Remekül nézel ki - nézett a szemembe, én pedig jól értettem, hogy mire is érti. Gyógyulok, és ez látható rajtam.<br />
- Köszönöm. Jobban is érzem magam, sokkal. Boldog karácsonyt - öleltem szorosan magamhoz.<br />
- Boldog karácsonyt - nyomott puszit az arcomra, majd a fiához lépett, aki Safaval incselkedett.<br />
- Hé, nagylány, szia - húztam közelebb magamhoz a járdán. Kishíján a nyakamba ugrott. - Boldog karácsonyt!<br />
- Neked is, Nor - adott két puszit az arcomra, majd a ház felé húzott. Odabent nagy volt a nyüzsgés, Yaser és Doni barátja, Ben éppen terítettek, míg a két lány a konyhában csinosítgatta az ételdíszítést. - Itt vannak - kiáltotta el magát, mire minden tekintet rám szegeződött. Végszóra belépett Zayn és az édesanyja a nagy szatyrokkal és táskákkal, amikben az ajándékok lapultak.<br />
Mindenkit üdvözöltünk, szépen sorban, majd végül Yaser-hez léptem. Szorosan magához húzott, majd a fülembe suttogott.<br />
- A fiam boldog. Soha nem volt ennyire szerelmes. Köszönöm - hatalmas puszit nyomott a homlokomra, majd ismét megölelt.<br />
- Nem szeretem, ha az emberek kisajátítják maguknak a szerelmemet - azonnal szétrebbentünk. Zayn ott állt a konyhaajtót támasztva, csodálatos mosollyal az arcán.<br />
- Muszáj volt pár szót váltanom a szerelmeddel, fiam - kacsintott rá, majd ellépve Zayn mellett a konyhába sietett. Közelebb léptem a fiúhoz, aki megdobogtatja a szívem és édes csókot nyomtam az állára. A halántékomra nyomta ajkait, és ott is tartotta. Ez a kedves, apró, de annál nagyobb jelentőséggel bíró gesztus megmelengette az egész testem.<br />
- Olyan csodálatos a családod. Néha azt kívánom, bárcsak én is ilyen családot kaptam volna az élettől.<br />
- Amit csak akarsz, a tiéd, angyalka - csókolt meg, majd a fenekemet megpaskolva terelt a konyhába.<br />
<br />
Az ebéd és a vacsora is jó hangulatban telt, nagyon sokat nevettünk. Ázsiait sütött-főzött Trish, hogy én is megtudjam, miket eszik ez a nép.<br />
Mivel én tegnap nem adtam át Zayn-nek az ajándékomat, így én kezdtem a sort.<br />
- Először nem tudtam, hogy mit vegyek, hiszen mindened megvan. Egy király családod, karriered, szép házad...<br />
- Szexi barátnőm - szúrta közbe, mire a lányok felkuncogtak, de a két szülő mosolyogva nézett össze. Ebben a mosolyban valami több volt, mint amennyit mutatott magából.<br />
- Igen, az is van - mosolyodtam el szégyenlősen. - Szóval nekem mindegy volt, hogy egyel több vagy kevesebb, szóval.. - fojtottam el egy mosolyt, majd lehúztam a pulcsim nyakát, hogy látni engedjem a bal vállam. A kulcscsontom mellett egy apró szív volt, éppen olyan, mint amilyen a medálom. Csak a körvonalai voltak megrajzolva, szépen kidolgozott, valódi remekmű volt.<br />
- Angyalka.. - motyogta Zayn. Felkuncogtam.<br />
- Valójában ez az ajándékod - emeltem el egy kis dobozt a sok nagy mellől, majd átnyújtottam neki. - A tetoválás az én ajándékom, tőlem magamnak.<br />
- Kikészítesz, komolyan - rázta a fejét kuncogva, majd átvette tőlem az ajándékát. Gyermeki lelkesedéssel csomagolta ki. Elkerekedett a szeme, amikor meglátta, hogy mit is vettem neki. - Drágám, ez... - pillantott rám, majd hosszú csókot nyomott ajkaimra. Egy ezüst karláncot kapott, a felső részén egy lappal, amire azt a bizonyos februári dátumot gravíroztattam. - Köszönöm.<br />
- Nagyon szeretlek - öleltem magamhoz. Homlokon csókolt, majd leültetett. Miután mindenki megkapta az ajándékát - Zayn a szüleitől egy limitált kiadású órát kapott, a lányoktól pedig egy méregdrága parfümöt, én pedig az egész Malik családtól egy limitált kiadású Burberry szépségápolási csomagot, amitől alig jutottam szóhoz -, leültünk a nappaliba filmet nézni. Nem az volt a lényeg, hogy beszélgessünk, estére már nem. Az érzés volt a fontos, az, hogy együtt voltunk. A ház tele volt pozitív rezgéssel, szeretettel és örömmel.<br />
Együtt volt a család.Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-7838804291940197622015-06-30T21:10:00.001+02:002015-06-30T21:10:04.780+02:0016. - Ami jár, az jár<div style="text-align: center;">
<i> Sziasztok! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Nagyon köszönöm a szép szavakat Vivi és Brigi, nagyon hálás vagyok! Itt is az új rész, szerintem nincs mit hozzáfűznöm. :)</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>All the love, D</i></div>
<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár
egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és
tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen
elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen
bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A
Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a
világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon
lelket is.</blockquote>
<br />
<br />
<br />
Hatalmas vaskapuval álltam szembe valahol London egyik gazdag negyedében, a város szélén. Az óriási előkertben tuják, bokrok, apró facsemeték álltak és sok hatalmas szomorúfűz. A kedvencem. A ház felé vezető út hosszú volt, térkővel kirakott. Gyönyörű homlokzata volt a háznak, földszint plusz emelet, jobbra az épülettől pedig egy pajta állt, mellette egy karámmal. Az ajtón belépve elbűvölő nappali fogadott, meleg, barátságos színekkel. Balra a falon egy hatalmas, 3D-s tévé függött, alatta egy mahagóni szekrény, valószínűleg a filmeknek. Jobbra egy süllyesztett félnappali. Két falánál plafonig érő, széles könyvespolc, tele öregebbél öregebb könyvekkel. Az egész falra kiterjedő ablakánál pedig egy beépített kanapé. A nappali másik oldalán egy étkező kapott helyet, üres falakkal körbevéve, amiket egykor talán családi képek tarkítanak majd. A nappali szemben lévő ajtaja a konyhába vezetett, ami egy oldalajtóval kapcsolódott az étkezőhöz. Csodálatos konyha volt, mindennel felszerelt, igazi amerikai konyha. Innen egy ajtó nyílt a hátsó részre, ahol életem legszebb kertjét láttam. Bár tél volt, hideg és fagy, mégis el tudtam képzelni, hogy tavasszal milyen szép lehet. Szomorúfüzek és rózsabokrokkal teli, majdnem egy hektárnyi terület, ha jól saccoltam. Visszatérve a nappaliba felcaplattunk a lépcsőn az emeletre. Galériás volt az emelet, épp olyan, amilyenre mindig is vágytam. Négy szoba és két fürdőszoba járt az emelettel, plusz egy teljesen üres, fehér helyiség. Az egyik hálószobába belépve elállt a lélegzetem. Óriási franciaágy, talán három vagy négy ember is elfért volna rajta. Az ablaknál egy fehér, fiókos komód, néhány vörös mintával díszítve. Az ágy másik oldalán levő ablaknál is ugyanilyen állt, annyi különbséggel, hogy feketével volt díszítve. Az ágyon semmi sem volt, egy árva ágynemű sem, de rögtön az villant az elmémbe, hogy milyen kényelmes is lehet. Egy kis ajtón keresztül egy közepes méretű gardróbba léptem, ami szintén üres volt. A további három szobábal hasonló ágyak és szekrények voltak, de ezekhez nem tartozott gardrób. A teljesen üres szobába belépve megszólalt Zayn.<br />
- Oda menne a festővásznad, a falat pedig te magad pingálhatod olyanra, amilyenre csak akarod - mosolygott rám a kezemet szorongatva. Éreztem, hogy kicsit nedves a tenyere, de eszem ágában sem volt elengedni. Összeráncolt szemöldökkel meredtem rá.<br />
- Az én festővásznam?<br />
- A tiéd. Ki másé? - ráncolta ő is össze a szemöldökét.<br />
- Zayn, te megvetted ezt a házat? - emeltem fel a hangom. El sem hiszem, hogy anélkül, hogy beszéltünk volna róla, képes volt horribilis összeget kifizetni ezért a kócerájért.<br />
- Nem. Előbb elhoztalak, hogy mit szólsz hozzá. Ha tetszik, holnap elintézed a papírokat és... - hagyta függőben a mondatot, majd körbemutatott.<br />
- De neked is itt kell lenned, ha megveszed. A papírokat alá kell írno... - amint megláttam az arcát, elhallgattam. Bátortalan mosolyt engedett meg felém, kicsit mintha fintorgott volna.<br />
- Meglepetés - dalolta félénken. Tíz mély levegőt vettem.<br />
- Azt akarod mondani, hogy az én nevemen legyen a ház? Mi van, ha elhagysz? Hogy tartom fent ezt a hatalmas telket a házzal együtt? Így sem tudom rendesen finanszírozni, hiszen csak a kaját állom én - akadtam ki.<br />
- Nina, kérlek, higgadj le. Levegő, oké? - ragadta meg a vállaimat, majd kényszerített, hogy a szemébe nézzek. - Jól figyelj, mert többször nem mondom el. Soha a büdös életbe nem foglak elhagyni, még ha kényszerítenének, akkor sem. Nem tudnék neked fájdalmat okozni, érted? Ha bármi történik velem, a családomra hagyok mindent. Te is a családom része vagy, mindenem a tiéd. Ez csak formalitás, hogy a te neveden van. Ami az enyém, az a tiéd is. Együtt fogunk itt élni, a gyerekeinkkel együtt. Történjen bármi, nem foglak elhagyni, soha, de soha.<br />
- Szeretlek - nyögtem meghatottan.<br />
- Én is szeretlek, angyalka.<br />
- Oké, legyen. Elintézem a papírokat, de csak egy feltétellel.<br />
- Miről lenne szó?<br />
- A bevásárlást ezután is én állom, amíg nem lesz egy tisztességesebb munkám.<br />
- Ahogy szeretnéd.<br />
<br />
Ebéd közben beszélgettünk arról, hogy hamarosan itt vannak az ünnepek, és hogy be tudunk-e költözni addig az új házba, de nem láttunk rá sok esélyt, ezért az itteni körülményekhez mérten kellett terveznünk.<br />
- Szentestén lehetnénk a srácokkal, aztán huszonötödikén reggel pedig elmehetnénk Bradfordba - vetettem fel az ötletet.<br />
- Sophia és Eleanor is úgy gondolja, hogy a huszonnegyedikét együtt töltsük, aztán utána szétszéledhetünk. Grace-szel még nem beszéltem.<br />
- Nem a srácok szervezik az ilyesmiket?<br />
- Angyalka, mi elfoglaltak vagyunk, ha nem vetted volna észre - mondta pökhendin, mire felnevettem. - Ez mindig is a csajok reszortja volt.<br />
- Akkor jó, hogyha a szentestét még itt töltjük, aztán a karácsonyt pedig otthon? - kérdeztem, miközben leszedtem az asztalt. Zayn mögém lépett, szorosan hozzám simult, majd arcon csókolt.<br />
- Tökéletes.<br />
<br />
Az ünnepek előtti hetek elszálltak, 17 nap szinte semminek tűnt a klinikán töltött 77 naphoz képest. Huszonegyedikén délelőtt éppen a konyhában megtalálható élelmiszermennyiséget mértem fel, emellett a hiányzó és beszerzendő dolgokat, amikor váratlanul kinyílt a bejárati ajtó. Meglepetten fordultam a konyhaajtó felé, amin keresztül megláttam a nappali közepén állva a világ legszexisebb pasiját.<br />
- Angyalka, merre vagy? - pillantott fel a lépcsőn az emeletre, majd felém fordult. Szemei csillogását messziről is jól láttam, az arcán szétterülő mosoly pedig megdobogtatta a szívem.<br />
- Szia, édes - kiáltottam fel vigyorogva, majd egyenesen nekirohantam. Felkészült az érkezésemre, stabilan tartott, ahogy dereka köré fontam lábaimat és szerelmes csókot nyomtam ajkaira. - Korán jöttél.<br />
- El is mehetek, ha akarod, és majd visszajövök három nap múlva - pimaszkodott, miközben kezeit a fenekemre simította.<br />
- Csinálni akartam valami sütit, mire hazaérsz - biggyesztettem le a szám, mire fogai közé kapta alsó ajkam.<br />
- Te is elég édes vagy - morogta, miközben beszívta az ajkam. Hajába túrtam, a vágy eluralkodott rajtunk.<br />
<br />
- Kopp-kopp - hallatszott egy ismerős férfihang a nappali felől. Elkerekedett szemekkel bámultam Zayn-re, aki gyorsan felpattant mellőlem. A mosókonyhán voltunk, nem értünk el a szobáig.<br />
- Jövök - kiáltott, miközben magára rángatta a nadrágot és a pólót, amit alig fél órával ezelőtt rángattam le róla. - Öltözz fel, angyalka - motyogta. - Bár nekem így jobban bejössz, mint ruhában, de... - hagyta függőben a mondatot, majd kilépett az ajtón és becsukta maga után. A helyzet kínosságán elmosolyodtam, majd gyorsan öltözni kezdtem. A mosógép fölötti polcon megpillantottam egy hajgumit, amivel sebtében összefogtam a hajam, hogy ne legyen feltűnő a most-szeretkeztem hajam. Halkan kinyitottam az ajtót és a fal mellett osontam végig. Dr. Phillis és Zayn a konyhában ültek a pultnál, az orvosom pedig egy pohár vizet forgatott ujjai között.<br />
- Zayn, ezt fontos tudnom. Norina nem bántotta önmagát azóta?<br />
- Nem. Egészséges és boldog. Nagyon boldog. Azelőtt soha nem ugrott a nyakamba, nem nevetett sokat, tudja, úgy igazán szívből jövőn. De most mintha kicserélték volna.<br />
- Nem cserélték ki, csak gyógyul. Még nincs teljesen rendben, mert ami a családjával és a barátnőjével történt, nem teszi könnyebbé. De Norina nagyon erős nő. Szerencsés, hogy van mellette egy ilyen férfi - mosolygott rá a doki. Zayn lehajtotta, majd megrázta a fejét.<br />
- Én vagyok szerencsés, hogy mellettem van - sóhajtotta, majd újra a dokira figyelt. Úgy éreztem, időszerű lenne megjelenni.<br />
- Üdv, Dr. Phillis - mosolyogtam rá. - Mi járatban?<br />
- Csak gondoltam beugrok, éppen erre jártam - vont vállat egyszerűen. Amíg Zayn nem volt itthon, felhívott telefonon, hogy karácsony előtt Londonba utazik egy jótékonysági alkalomra és nem lenne-e probléma, ha benézne hozzám. - És szerettem volna megtudni, hogy érzed magad.<br />
- Jól, köszönöm. Tényleg jól vagyok - álltam meg Zayn mellett, aki forró tenyerét a derekamra csúsztatta.<br />
- Tudom. A párod mesélt egyet s mást. És így, hogy látom is, hogy jól vagy, megnyugodtam.<br />
Alig 15 perc beszélgetés után távozott, mi pedig magunkra maradtunk. <br />
- Szeretnél róla beszélni? - kérdezte határozottan. A történet ezen részével nem volt tisztában.<br />
- Sajnálom, hogy nem mondtam el, de ez olyan emlék, amit nagyon mélyen elrejtettem. Ez az utolsó otthoni emlékem, nem akartam, hogy bármi is odakössön.<br />
- Nem baj, hogy nem mondtad el, angyalka, semmi baj. Majd elmondod, ha szeretnéd - nyomott csókot az arcomra, majd a nappaliban heverő bőröndjéhez lépett.<br />
- Add ide, kipakolom, közben pedig elmondom, rendben? - némán követett a mosókonyhára, ahol elkezdtem szétválogatni a szennyest. A tiszta ruhákat is kimostam, valamiért jobban szerettem, ha otthon-illata van a ruháknak, amiket hazahoz.<br />
- Emma születésnapja estéjén elmentünk kocsikázni. Nem ittunk, nem drogoztunk, teljesen józanok voltunk. Nevettünk, énekeltünk, amíg egy kereszteződésben belénk nem szaladt egy teherautó. A bal combom, kulcscsontom és csuklóm bánta. Emma öve nem volt bekapcsolva, kirepült a szélvédőn. Azonnal meghalt - mélyeket lélegeztem, de a mellkasom egyre jobban nyomott, a könnyeimtől pedig semmit sem láttam. Zayn azonnal odalépett hozzám, felültetett a szárítógépre és megállt előttem. Hüvelykujjával és ajkaival kapta el sós könnycseppjeimet. - Terhes voltam.<br />
- Terhes? - kérdezett vissza döbbenten. Nem volt szokása belekotyogni a mondandómba, minden bizonnyal megdöbbent.<br />
- Három hetes, egy buliban valami drogos pasival akadtam össze. Régen volt már, megbántam. De ha akkor nincs az a baleset, ma már anya lennék. Nem vigyáztam a saját gyerekemre, Zayn. Megöltem. - zokogtam fel. Bűnös voltam, a legnagyobb ebben az egészben. Az én hibámból történt minden, én noszogattam Emmát, hogy egy kis kocsikázás senkinek sem fog ártani. Én feküdtem le három héttel a baleset előtt egy sráccal, akinek még csak a nevére sem emlékszem. Rossz anya voltam, nem figyeltem oda a gyerekemre. A sajátomra.<br />
- Nem a te hibád, érted? Nina, angyalkám, nem miattad történt. Ártatlan áldozatok vagytok mindhárman. Ők ketten nem kaptak lehetőséget. Nem volt lehetőségük újrakezdeni a nulláról, de neked Isten, az Univerzum, a karma, bármi is legyen a felsőbb hatalom, de megadta. Kaptál egy új esélyt, ami nem mindenkinek jár. De neked igen. Élned kell vele, mert ha nem teszed meg, elveszik tőled. Ez az esély járt neked, drágám.<br />
- Miért vagy ilyen rohadtul bölcs? - nevettem fel kínomban. - De azért ugye tudod, hogy te vagy a lehetőségem? Az Univerzum téged küldött nekem, mert..<br />
- Hidd el, nekem te vagy az újrakezdésem. Bármi történjen, ami jár, az jár.<br />
- Szeretlek, édes - nyomtam csókot puha ajkaira. Annyira szerencsés vagyok, hogy őt küldték nekem. Előző életemben biztos, hogy valami nagyon jót cselekedhettem, hogy most megkaptam őt.Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-80508611124341634322015-06-23T19:22:00.002+02:002015-06-23T19:22:55.561+02:0015. - Felszín<div style="text-align: center;">
<i> Sziasztok! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Meghoztam a következő részt! Annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy igazából innen válik érdekessé, ez az eddigi személyes kedvencem.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Nagyon jól esett az az egy árva komment, amit kapott a rész, nagyon köszönöm! És Briginek is, aki a csoportban mindig ír.</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>All the love, D</i></div>
<br />
<i> </i><br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
Zayn betartja az ígéretét. Minden nap megnevettet. - Norina Gold</blockquote>
<br />
<br />
<br />
<i>10. nap</i><br />
<i><br /></i>
<i>Tíz napja, hogy kikerültem a klinikáról. Jól vagyok. Azt nem mondanám, hogy remekül, de jobban. Sokkal jobban.</i><br />
<i> Hálás vagyok Istennek, amiért kaptam egy új esélyt. Nem mindenkinek adatik meg.</i><br />
<br />
Mosolyogva csuktam össze a könyvet. Már nem süllyedek. A felszínen vagyok, ott, ahol lennem kell. Mindenkinek meg volt a hite. Belém fektették a hitüket, mert bíztak bennem, és ez erőt adott. Rengeteget. Katy nem jött haza, Illionis-ban maradt a párjával. Mason megállította az utcán, hogy útbaigazítást kérjen, Katy pedig szíves-örömest segített neki. Nem árulta el, hogy ő is alig pár hete érkezett, de azért elkalauzolta a városban. Igen, ő is Masonnel tartott. De amikor már harmadjára mentek el ugyanazon étterem előtt, Mason a kezénél fogva behúzta Katy-t és megvacsoráztak. Boldognak tűnnek.<br />
Amikor hazaértem Amerikából, üres lakásra számítottam, hiszen a fiúk egy turné közepén voltak, Eleanor és Sophia elmentek Olaszországba Sophia rokonaihoz, Grace pedig Harry-nél volt Németországban. Zayn azt ígérte, hogy a hétvégére hazajön, de most bármennyire is akar, nem tud meglépni. A házon le voltak húzva a redőnyök, nem lehetett belátni. Vajon a házvezetőnő rendszeresen takarított, vagy reggel neki kell látnom kipucolni az egész kócerájt? Tíz mély lélegzet. Nem apró, mély. Kinyitottam az ajtót, a szám pedig tátva maradt a meglepettségtől. Zayn állt előttem, ott, teljes életnagyságban. Több, mint 77 napja nem láttam akkor, arcán borosta, karjában pedig egy hatalmas - szó szerint hatalmas - csokor rózsa díszelgett.<br />
- 77 szál. Ennyi ideje nem láttalak - mosolyodott el. Orrát felhúzta, szemei csillogtak a szerelemtől, amit irántem érzett. - Szia, angyalka.<br />
- Szia, angyalka - mosolyodtam el. A szememből kicsordult egy könnycsepp, Aztán még egy, és még egy. - 77 szál? Megérdemlem egyáltalán?<br />
- Hogy érzed magad? - még most sem mozdult felém, én pedig lazán becsuktam az ajtót, levettem a kabátom, és úgy tettem, mintha csak egy átlagos nap után értem volna haza. Belső istennőm persze cigánykereket hányt, szaltózott és visítozott össze meg vissza, hogy újra itthon vagyok és ez a csodálatos, vágyakozó férfi áll előttem és rám vár.<br />
- Jobban vagyok. Gyógyulok - pillantottam rá. Alsó ajkát beharapta, a csokrot letette a nappali asztalára. Mondani akartam valamit, de egyszerűen képtelen voltam.<br />
- Azt sem tudom, mit mondjak. Olyan, mintha az első szeretkezésemre készülnék. Zavarban vagyok és remegek - vallotta be, én pedig elmosolyodtam mulyaságán.<br />
- Csukd be a szemed - kértem tőle, majd kibújtam a bakancsomból. Lenyomtam a kanapéra. Amint lehunyta pilláit, közelebb léptem hozzá. - Ne nyisd ki.<br />
Kezeimet mellkasára fektettem, és éreztem, hogy felgyorsul a szívverése. Az enyém követte, szinte loholt utána. Felcsúsztattam a nyakáig, majd beletúrtam a hajába és ajkam az övé ellen nyomtam. Finoman, mégis buzgón kapott a csipőm után, hogy teljesen magához húzhasson. Elbűvölőn, varázslatosan csókolt, éppúgy, mint aki 77 külön töltött nap el nem csattanó csókjait akarná bepótolni. Percek múlva, amikor már egyikőnk sem kapott levegőt, elhúzódtam tőle. <br />
- Kinyithatod - motyogtam neki, miközben én csukva tartottam a szemeimet. - Kérlek, ha kinyitom a szemem, mondd meg, mit látsz benne - felnyitottam szemhéjamat. Zayn mosolyogva, szinte remegő hangon szólalt meg.<br />
- Már nem fájdalmat, megbánást és félelmet látok. Erőt, boldogságot, egészséget, szeretetet. Békét. Annyira békés a tekinteted, hogy én magam is megnyugszom tőle. Annyira, olyan nagyon szeretlek, angyalkám.<br />
Egy pillanatra megállt a szívverésem. Talán kettőre is. Könny csordult végig az arcomon.<br />
- Hálás vagyok, amiért most itt vagy velem. Amiért végig kitartottál mellettem és hittél. Már a felszínen vagyok és nem fogok megfulladni. Mert itt vagy velem. Mert szeretlek és szeretve vagyok - hatalmas könnycsepp futott végig az arcán, miután ezt mondtam neki. Nyakamba temette az arcát és csak zokogott. Ahogyan én is tettem. Ott ültünk a lakásunk kanapéján, sok-sok hónappal a megismerkedésünk után, és életünkben először sírunk a feltétlen szeretetünk miatt.<br />
Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved.<br />
<br />
- Boldog december elsejét, angyalka - simított végig mesztelen hátamon Zayn. Puha csókokkal lepte el a hátam, a vállam, mígnem felébredtem.<br />
- Neked is, Zayn - fordultam a hátamra. A takaró lecsúszott a testemről, felfedve ezzel a mellem. Zayn mosolyogva nyomott csókot a nyakamra, majd fejét a mellkasomra hajtotta. Olyan meghitt volt az a pillanat, hogy el sem akartam mozdulni, nehogy eltűnjön az érzés. - Meddig maradhatsz? - tudtam, hogy nagyon kivételesnak számított, hogy velem lehetett.<br />
- Ma este már ott kell lennem a koncerten. A fiúk sok puszit küldenek amúgy, ezt elfelejtettem említeni.<br />
- Mikor látlak megint? - eltoltam magamtól, majd a hasamra fordultam, hogy jobban láthassam. Képtelen voltam betelni a szépségével. Az oldalára feküdt, könyökén megtámaszkodott, és édes, pimasz mosolyt küldött felém.<br />
- Legyen meglepetés.<br />
- És legközelebb mennyi ideig maradsz itthon? A turnénak a következő évi első koncertje csak hatodikán lesz.<br />
- Szóval kutattál utánam? Ezért büntetést érdemelsz - féloldalas mosolyra húzta a száját, majd könnyűszerrel a hátamra fordított, csípőmre ült, és büntetni kezdett. Nem csókolt meg, csupán ajkaival érintett meg minden lehetséges felületen. A fülemet, a fülem alatt, a nyakam, az állam, a járomcsontom, a halántékom, a homlokom, a szemem, az orrom. Felkuncogtam.<br />
- Imádom hallani a nevetésed - motyogta. - Ígérem, hogy minden nap meg foglak nevettetni.<br />
- Csókolj meg - nyögtem, amikor ajkai megálltak az enyémnél. Kinyitottam a szemem, mire elhúzódott. Értetlenül néztem. - Mi az?<br />
- Tudod, nem a csók pillanata a legjobb. Hanem az előtte lévő másodperc. Az, amikor még éppen nem érünk egymáshoz, de érzed a vibrálást közöttünk. Ne csókolj meg, mert ha megteszed, itt foglak hagyni az ágyban, egyedül. És ma nem is foglak elvinni valahová - fenyegetőzött, persze feleslegesen, hiszen mindketten tudtunk, hogy egyikre sem lenne képes.<br />
- Oké, rendben.<br />
Közelebb hajolt hozzám, szemeit lehunyta, én viszont nem. Látni akartam a borostás arcát, szépen ívelő orrát, és látni a vibrálást.<br />
- Csukd be a szemed, mert máshogy nem fog menni - szólalt meg, mire felkuncogtam, de azért tettem, amit kért. Csak tudnám, honnan tudta. - Nem éreztem a vibrálást. Ha nem csukod be a szemed, nincs meg az a kapcsolat, ami kell - homlokát enyémnek döntötte, együtt ziháltunk. Éreztem a bizsergést, a vágyat, a szerelmet. Mielőtt összeért volna az ajkunk, több mindent éreztem, mint várható lett volna. A csók pedig mindent elsöprő volt. Szerelmes, kedves, elbűvölő, pajkos és erős. Mint a kapcsolatunk. Kezével végigsimított oldalamon, hogy aztán ujjait a csípőmbe nyomhassa, amit érintése nyomán ösztönösen megemeltem. Teste már most forróságot árasztott, vágyat és erotikát.<br />
- Megcsókoltál - szuszogta, miután megszakította csókunkat. - Megyünk enni, aztán öltözz fel, és indulunk valahová.<br />
- Te is megcsókoltál - ajkaim újra megtalálták övéit, lábamat teste köré kulcsoltam, így húzva közelebb magamhoz.<br />
Jó melegen <a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=151698691" target="_blank">felöltöztem. </a><br />
- Úgy érzem magam, mintha Harry női kiadása mellett sétálnék, de komolyan - szólalt meg Zayn, miután alig tíz perces autóút után kézen fogott, és elindultunk a járdán a reggeli hidegben. Védelmezőn magam elé öleltem a karját, hiszen olyan régen voltunk már így. Kettesben. A 77 nap alatt beszélgettünk telefonon és Skypen is, de csak nagyon minimális internethozzáférésem volt ilyen szempontból. Leginkább beszélgettem a többiekkel, akik hasonló problémákkal küzdöttek, és ezért is hálát adok. Én már jobban vagyok, három hónap után kiengedtek, de a többiek nem. Talán azért, mert nekem volt miért kijönnöm, de a legtöbbjüket elhagyták, megcsalták, vagy sosem volt senkijük. De engem idekint várt valaki, aki számomra a világot jelenti, aki akkor sem hagyott el, amikor befordultam. Mi több, éppen akkor állt mellém teljes vállszélességgel, és támogatott. Küzdöttem, mert még négy csodás srác és hét elbűvölő lány hitt bennem, hogy erős vagyok. Tizenkét ember, plusz egy, aki idővel nagyon jó barátom lett és akinek ezt az egészet köszönhetem.<br />
- Tény, hogy sok képet láttam róla és ő sem fogta vissza magát, amikor írt. Mindig küldött képeket is rólatok.<br />
- A piszok - hitetlenkedett mosolyogva, majd hirtelen megtorpant. - Itt vagyunk - fordult a kapu irányába, én pedig követtem tekintetemmel az övét. Elállt a lélegzetem.Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-10528818159617014042015-06-14T20:32:00.001+02:002015-06-14T20:32:44.933+02:0014. - Elfogadás<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Itt az új rész, aminek a tartalma teljesen ellentétben áll a hangulatommal. Először is, VÉGE A TANÉVNEK! :) Remélem, mindenkinek sikerült úgy zárnia az évet, ahogy szerette volna! Pihenjétek ki magatokat, a ballagóknak sok sikert az új iskolában, a többieknek pedig a következő évhez, esetleg az érettségihez.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Másodszor, a koncert valami hihetetlen volt, én ilyet még soha életemben nem éltem át. 55.000 ember több, mint 2 órán keresztül együtt énekelte a dalokat (kezdve a Macarena-val, mit együtt is táncoltunk), aztán háromnegyed órás késéssel megjöttek a fiúk. Az egész stadion felrobbant, hihetetlen hangjuk van, Istenem, lenyűgöző emberek. Úgy érzem, a srácok koncertje is olyan, mint a tetoválás. Egy sosem elég belőle! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i> Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>All the love. D </i></div>
<br /><blockquote class="tr_bq">
Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad.<br />
</blockquote>
<br />
<br />
<br />
Demi egy hónapja járt nálam, augusztusban, és azóta nagyon sokat beszéltünk. Többször is találkoztunk, míg Londonban volt, de aztán vissza kellett repülnie Amerikába, így már csak az internet segítségével beszéltünk. Nagyon nehezen nyíltam meg neki, a kezdeti kiborulásom nem nyitotta ki a kapukat közöttünk. Tudta, hogy mik történtek velem, de azt nem, hogy hogyan éltem át őket, hogy milyen érzések voltak jelen akkoriban. De aztán idővel minden megváltozott. Elmentem szeptemberben, egyenesen az egyik kihelyezett klinikára, Illionis államba, a Treatment Centerbe. Demi is itt lépett a gyógyulás útjára sok évvel ezelőtt.<br />
Az orvosom, Mr. Phillis, egy nagyon kedves, barátságos ember. Két gyerekes családapa, boldog házasságban él a feleségével, Martha-val. <br />
Hat hete voltam bent a klinikán, de úgy éreztem, semmit sem változtam. Mintha ugyanaz az ember lennék, csak bezárva egy épületbe, ami tele van pszichológusokkal, pszichiáterekkel és betegekkel. Katy kilépett, már nem dolgozik a Dress-ben, és egyenesen Illionis-ig követett. Mióta szakítottak Andy-vel, nem volt az igazi önmaga, így a "csak levegőváltozásra van szükségem"-indok nekem tökéletesen megfelelt. Kibérelt egy olcsó kis lakást az intézettől nem messze. Tipikus állása van: Starbucks-os pultos, de azt mondta, hogy neki egyelőre jó, hiszen a ranglétrát meg kell mászni.<br />
Tudjátok, van néha az ember úgy, hogy nem tud felállni a padlóról, már nincs miért felállnia onnan. Nekem ez a pont akkor jött el, amikor az 55. napomon kaptam egy levelet, feladó nélkül. Nem nézhettem meg, éppen indulnom kellett Mr. Phillis-hez, ezért az ágyamra dobtam. A szobám igazából egyszerű volt. Napsárga falak, egyszemélyes ágy, tv, szekrény és egy külön zuhanyzó.<br />
- Nos, Norina. Most jött el az a pillanat, amikor el kell kezdened arról beszélni, amiről még senkinek. Kicsit kutattam itt-ott, a rendőrségen is, és találtam valamit, ami felkeltette az érdeklődésem. 2011 teléről beszélek - fekete pontok kúsztak a látóterembe, a fülem zúgni kezdett és olyan érzésem támadt, hogy menten elhányom magam. Szédültem, a mellkasom pedig úgy nyomott, mintha egy elefánt ülne rajta. A félelem hideg, nyálkás kígyóként kúszott végig a gerincemen, megállapodva a szívemnél. Éveket húztam le úgy, hogy egy mély, sötét gödör mélyére dugtam azokat az érzéseket, emlékeket, amik fájdalmat, kínt okoztak. Volt időm megtanulni a sutba vágni őket, de ahogy Mr. Phillis megemlítette, minden robbanásszerűen csapódott ki a gödör mélyéről.<br />
- Tisztában vagyok vele, hogy nehéz, és még senkivel sem osztottad meg, még a barátoddal sem, de ez nem olyan dolog, amit könnyű volt feldolgozni. Jelen állások szerint úgy tűnik, nem csak ezt nem sikerült - gyűlöltem ezt az embert. Ebben a pillanatban halálosan komolyan meggyűlöltem az előttem ülő férfit.<br />
- Maga szerint, ha sikerült volna, most itt ülnék ebben a rohadt székben? Rengeteg dolog történt velem az életem során, és nagyon szeretném, ha erről nem kéne beszélnem. Ezek az én gondjaim, nem másé. Másnak is van éppen elég belőle. Elég jól elzártam magam ettől az emléktől, rengeteg ideje nem jutott már eszembe. Nagyon szépen köszönöm - emeltem fel a hangom. Újra eszembe jutott a rettentetes pillanat. A zene, ami a rádióból szólt. Emma hangos kacagása, majd vérfagyasztó sikolya, ami fájdalmas kiáltássá válik. A becsapódás. A sötétség. A vér. Emma ernyedt keze. A bal oldalamba nyilaló fájdalom. A reflektorok. Kiabálás. A tűzoltók és a mentőtisztek hangja, ahogy egymásnak kiabálnak. Újra sötétség. Rideg, kórházi szoba. Erős fény. Egy egyszerű, ám fájdalmas kérdés, és egy még fájdalmasabb válasz.<br />
- Meg kell tanulnod elfogadni az univerzumtól, amit kapsz. De csak annyit kapsz, amennyit beleadsz. Az érzéseket nem lehet kizárni, Norina, hiszen ezek tesznek minket emberré. Élő emberré. Az aznap este történtek nem a te hibádból következtek be. Sem Emma hibájából. Áldozatok voltatok mindhárman. <br />
Sok idő óta most fakadok sírva úgy ezredjére. <br />
Emlékszem az ápolónő arcára, amikor feltettem neki a kérdést.<br />
- Emma jól van? - a válasza nem az volt, amit ilyenkor az ember vár.<br />
- Sajnálom. Ms. Gold, de a barátnője a helyszínen életét vesztette.<br />
Nyugtatóztak, ki tudja, meddig. Napokig. Abban az időben semmit sem szerettem volna jobban, mint Emmával lenni, de úgy, hogy ne ő jöjjön vissza, hanem hogy én menjek fel hozzá. A véreredményem kimutatta, hogy drog volt a szervezetemben, pedig három-négy hónapja akkor már leálltam. <br />
Senki sem jött be hozzám a kórházba. Sem anyám, sem az állítólagos barátaim. Talán ekkor tudatosult bennem, hogy el kell innen tűnnöm, de nagyon messzire. Kezdetnek elég volt London is. Így amikor meggyógyult a kulcscsontom és a bordáim is helyre jöttek, fogtam a bőröndömet, lenyúltam a dugipénzünket a cukortartó aljáról és vonatra szálltam. Az arcomon liluló zúzódásokat alapozóval fedtem el, de a lelkemen lévőket csak a bőröm tudta eltakarni.<br />
A legjobb barátnőm meghalt egy autóbalesetben. Ő vezetett, nevettünk, a születésnapja előtti este elmentünk lazítani. Nem ittunk, nem drogoztunk. Józanok voltunk. A mellékútról kihajtó teherautó sofőrje már nem. Az én oldalamon érkezett az ütés, Emma félig kirepült a szélvédőn, nem volt becsatolva az öve. Az enyém igen. Az ajtó széttört, az oldalamba fúródott. A kulcscsontom és a csuklóm is eltört. A combom pedig teljesen összeroncsolódott. Még most is fáj néha.<br />
A teherautó sofőrje megúszta egy lábtöréssel, néhány zúzódással és egy elvett jogsival. Na, meg bűntudattal.<br />
- Mindhárman? Csak ketten ültünk az autóban - értetlenkedtem.<br />
- Gyermeket vártál. Terhes voltál, Norina - világosított fel Mr. Phillis, én pedig sokkot kaptam.<br />
- Terhes voltam? De én... - ekkor jutott eszembe a baleset előtt három héttel megtartott bulija az egyik drogos srácnak. Lehet, hogy túl sokat ittam, de ezek szerint lefeküdtem vele. Ha nincs az a baleset, mára már anya lennék egy ideje. Egy drogos gyerekét megszülni nem lett volna jó ötlet, de eszembe sem jutott volna elvetetni. Mindegy, hogy milyen, de anyja lettem volna annak a gyereknek. Hatalmas krokodilkönnyek folytak végig az arcomon. Anya voltam. Nem védtem meg a gyermekem. Rossz anya voltam.<br />
- Norina, figyelj rám, rendben? A következő lépés az elfogadás. Tíz apró lélegzet, oké? Fogadd el! Ragadd meg. Szeresd!<br />
- De mit fogadjak? Köszönjem meg, hogy meghalt a legjobb barátnőm és a gyerekem?<br />
- Nem. Neked kell rájönnöd, hogy miért is vagy hálás az életben! Mit kaptál, ami másnak nem adatott meg?<br />
<br />
Minden alkalommal ilyen, ehhez hasonló kérdésekkel búcsúzott el, melyekre a következő foglalkozáson meg kellett adnom a választ.<br />
Amikor visszaértem a szobámba, nem volt erőm felnyitni a levelet. Lezuhanyoztam és lefeküdtem, de nem tudtam aludni. <i>Tíz apró lélegzet. Fogadd el! Ragadd meg! Szeresd!</i> Mi a fene ez? Mit jelent? Bármennyire is törtem a fejem, nem jöttem rá. Miért pont tíz? És miért apró? Fogadjam el? Ragadjam meg? Szeressem? A lélegzetet? Mit?<br />
Elővettem a levelet a fiókból. Csupa szép betűket kanyarítottak rá, amik a nevemet formálták.<br />
<br />
<i>Kedves Norina!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Tudom, hogy már írnom kellett volna, vagy hívnom téged, de vártam. Várnom kellett, mert tudom, hogy talán most érkezel el az Elfogadás időszakához. Tudod, Mr. Phillis nagyon jó ember, és nagyon szeretne neked segíteni, mert lájta a reményt. Talán neked is mondta - sőt, biztosan -, hogy Tíz apró lélegzet. Fogadd el! Ragadd meg! Szeresd! Tudod, hogy mit jelent? Gondolkoztál már rajta? Ha nem, épp itt az ideje. Fogalmam sincs, hogy mi történt veled életed során, hiszen tény, hogy nem sokat árultál el, és ez nem is baj, így van helyén. Arra szeretnélek kérni, hogy ma este töprengj el azon, hogy miket rontottál el az életedben, mik azok a dolgok, amiket nem helyeselnél ennyi idősen! Írd le egy lapra, legyen az a naplód, egy kávéspapír, bármi! Írd ki magadból a fájdalmat, a sérelmet!</i><br />
<i> Aztán vegyél elő egy másikat lapot. Gondold végig azokat a dolgokat, amiért hálát adhatsz Istennek, az
univerzumnak, bárminek, amiben hiszel! Vedd számba a lehetőségeiedet! Nincs kétségem affelől, hogy most összeráncolt szemöldökkel olvasod ezt, és teljesen hülyeségnek gondolod. Pedig hidd el, hogy nem az. A mai napig van olyan este, amikor megteszem ezt. Lehet, hogy 4 hibámat sorolom fel és 2 köszönetet, de megtisztít. Segít elfogadni azt az embert, aki ma vagyok. De nem hagyom, hogy a múltam meghatározza azt, aki ma vagyok.</i><br />
<i> Talán elgondolkozol és megérted, mit üzen ezzel Mr. Phillis. </i>Tíz apró lélegzet. Fogadd el! Ragadd meg! Szeresd!<br />
<i> Ne feledd, hogy szeretve vagy. Erős vagy. És egy csodálatos ember, aki el tudja fogadni a múltját, azt az embert, aki ma ezt a levelet olvassa.</i><br />
<i>Sok szeretettel</i><br />
<i>Demi</i><br />
<br />
Sok ideig néztem még a lapot és szinte alig tudtam felfogni.<br />
Elvettem egy papírtörlőt a polcról, fogtamegy tollat és írni kezdtem. Írok, írok és írok. A nővérem haláláról. A fizikai és mentális fájdalomról. Jake-ről. A drogról, az alkoholról, az érzelemmentes szexről. A barátnőm haláláról. A gyerekem elvesztéséről. Új papírra írtam, amire már ennyi került: <i>Zayn. Új esély Istentől. Dress. Képek. Emlékek.</i><br />
Ezekért vagyok hálás. <i>Mély levegőt</i> veszek. Egy.. Kettő.. Három... <i>Tíz</i>.<br />
Megértem. Ekkor értem meg Mr. Phillis mondanivalóját. <br />
És elfogadom, amit kaptam. Túl vagyok az Elfogadás fázisán.Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-39910530672502216392015-06-09T21:04:00.000+02:002015-06-09T21:04:16.970+02:0013. - A segítség<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Ez a rész a legmeghatározóbb számomra, hiszen nagyon fontos szerepet tölt be az életemben ez a személy, ezért is őt választottam. A részben kiderül, hogyan is érzek a segítővel, a betegséggel és az egész élettel kapcsolatban. Rövid lett, de nem is a hosszúság volt a cél, hanem az, hogy leírjam, ami erről az egészről a véleményem.</i></div>
<br />
<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
Mindig
az első lépés a legnehezebb. Az első alkalom, amikor először adod meg
magad, amikor először mondod ki: igen, belátom, szükségem van segítségre, nem boldogulok egyedül.</blockquote>
<br />
Két nap múlva a kanapén ültem, ideges voltam, izzadt a tenyerem, és legfőképp az zavart, hogy nem tudom, kivel fogok találkozni. Harry nem árulta el, de azt mondta, hogy ismerem ezt az embert. Meg hogy szeretem.<br />
A srácok próbálni voltak, hiszen jövő héten már mennek turnézni. Közben kiadják majd az új albumot, és egy kis meglepetéssel készülnek a rajongóknak a hónap végén, ezért nagyon sokat ülnek valakinek a zeneszobájában és dalt írnak.<br />
A csengő megszólalt, én pedig azonnal felpattantam a kanapéról. A combomon lévő még újabb sebek szinte felkiáltottak, ahogy a kezemen lévők is, amikor a pulcsit is ráhúztam a tegnap ejtett sebekre, ha a karkötők alól véletlen kilátszódnának. Mély levegőt véve nyitottam ki az ajtót, és azonnal elállt a lélegzetem. A világ legcsodálatosabb embere állt előttem, teljes valójában, mosolyogva, szinte ragyogva. Évek óta követem a munkásságát, sok ideje várom, hogy végre találkozhassak vele, de erre azért nem számítottam.<br />
Demi Lovato állt az ajtómban. Az az ember, akit a legjobban tiszteltem a zeneiparban, akinek a zenéjét évek óta hallgatom. Azzal, hogy találkozhattam vele, egy álmom vált valóra. Először semmit sem kérdezett, csak beszélgettünk, teljesen általános dolgokról. A zenéjéről, Vilmerről, a közös életükről. A képeimről, Zaynről, a kapcsolatunkról. Aztán pár óra múlva megkért, hogy beszéljek a komoly dolgaimról is.<br />
- Gyerekkori bántalmazás, erőszak, a nővérem a kádban, körülötte vér, aztán újabb bántalmazások, drog, és rengeteg pia, mindeközben hánytatás és önbántalmazás. Tömören ennyi az életem - a kín és az emlékek aljas csúszómászóként siklottak végig a gerincemen, én pedig bármennyire is próbáltam tartani magam, mégis elkezdtem sírni. Eddig bírtam tartani magam, de feladtam. A fájdalom megjelent a mellkasomban, mintegy démon a vállamon, és folyton azt hajtogatta, hogy gyenge vagyok, semmirekellő és jelentéktelen. Évek óta küzdök önmagammal, és már nem tudom elviselni a fájdalmat. - Semmi vagyok.<br />
- Soha ne mondj ilyet, rendben? Erős vagy, még ha nem is hiszed el. Rettentő erős vagy, mert Zaynt beengedted, a srácokat is közel engedted magadhoz, ahogy engem is, és ez azért van, mert némán kiáltasz segítségért, mert félsz beszélni a problémáidról. Félsz attól, hogy mi lesz, ha valaki kinevet, vagy megaláz emiatt, igaz? - ziháltam, a fájdalom ismét megjelent, hogy elpusztíthasson, hogy megsemmisíthessen. Bólintottam egyet. - Képzeld el, mondok neked valamit. Bulimia és drogproblémák miatt kerültem a klinikára. Az iskolában sokat bántottak, magántanuló lettem. Pár hónap múlva kiengedtek, de nem gyógyultam meg, ismét visszaestem. Ismét kiengedtek, és azóta minden nap harcolok. Vilmer mindig figyelemmel kíséri a dolgaimat, hogy mennyit és mikor eszem. Ha ő nincs velem és nem figyelmeztet, azóta már milliószor estem volna vissza. Segít nekem, ahogy neked is segíteni fog Zayn, amint kijössz onnan. De neked kell megtenned az első lépést és elég erősnek lenned ahhoz, hogy hamarosan velem gyere a klinikára. Tudod, a szeretet erősebb, mint a késztetés, hogy tökéletes légy. Senki sem várja el tőled, hogy megváltozz érte, mert így szeretnek, ahogy vagy. Azt kell tenned, ami boldogságot okoz, olyan emberekkel kell lenned, akik nem húznak le, akik mellett több vagy. Merj beszélni a problémádról, mert az önbántalmazás nagyon komoly dolog, és nem szabad eltitkolni vagy játszani vele. Nehéz beszélni a nyilvánosságnak a problémáimról, de meg kell tennem, hogy segíteni tudjak az embereken. Ha én merek beszélni a kamerák előtt ezekről, akkor ők is meg tudják tenni a pszichológusuknak. Mert erősek, mert mindenki képes rá. Isten csak olyan feladatokat állít eléd, amikkel meg tudsz birkózni. Nem azért beszéltem erről a dologról, hogy sajnáltassam magam, vagy hogy megszánjanak, hanem azért, hogy talán ezzel segíteni tudok másokon. Hogy talán inspiráció leszek valaki számára. És büszke vagyok magamra, hogy már egy másik életért is felelősséget tudok vállalni. Buddy az én kisfiam, és igen, büszkeséggel tölt el, hogy már másra is tudok vigyázni magamon kívül. Ha nem szereted először magad, akkor mást sem fogsz tudni.<br />
Annyira hálás vagyok neki, hogy az valami elmondhatatlan. Alig töltött nálam pár órát, és teljesen feltöltődtem energiával. Reményt adott, hogy van esély a gyógyulásomra, hogy lehetek boldog és túlléphetek ezen az egészen. Mégis alig hittem el neki. Eddig is tisztában voltam vele, hogy a baj bennem van, és lehet is tenni ellene valamit, de nem volt inspirációm, motivációm.<br />
- Minden rajtad áll. Valahonnan mindig erőt merítesz ahhoz, hogy felkelj és elmenj munkába, igaz? Nos, ez az, amit soha ne felejts el. Bármi is az..<br />
- A festés.. és Zayn. Miattuk kelek fel reggel.<br />
- Ez isteni! Miket festesz?<br />
- Csak ilyen semmiket. Nem jók.<br />
- De, jók. Azért jók, mert szívvel-lélekkel csinálod, mert mindenedet beleadod azokba a képekbe. Megmutatod őket? - bólintottam, majd intettem, hogy kövessen. A hátsó kertbe mentünk, ahol van egy kis faház, ami régen lomtár volt, de mára már a festőszobám lett. A legtöbb kép sötét, hideg színekkel lett festve. Egy magányos fa, állat vagy éppen egy arctalan ember a tömegben. És van néhány színesebb kép is.<br />
- Ezeket akkor festetted, amikor megismerted őt? - mutatott a vidámabb témájú képekre is. Ezeken megjelenik a zöld, a piros és a sárga szín is. A képek nonfiguratívak, de többnyire a virágok és a szívek uralták a vásznat. Néhol megjelent egy Z és elvétve egy N is, egyszer pedig az fekete indák között egy fehér gyűrű is, ami fogalmam sincs, miért és hogyan került oda. Csak ott volt. - Eljegyzési gyűrű?<br />
- Nem tudom. Csak odakerült - vontam vállat egyszerűen.<br />
- Norina, ez nem véletlen van ott. Szeretnéd, ha megkérné a kezed?<br />
- Nem, Demi, én.. Nem vagyok elég jó és tiszta egy házassághoz. Most még nem.<br />
- És később? Pár év múlva?<br />
- Gyerekeket szeretnék. Kettőt, és nagyon remélem, hogy Zayn lelkét fogják örökölni, nem az enyémeket - mosolyodtam el a gondolatra. Két gyerek tőle, két gyerek, akiknek ő az apja. Két csodás kis csemete, akiket a világon a legjobban szeretnek majd.<br />
- Látom, tervezel - szólalt meg egy hang az ajtó felől. Zayn állt ott, karba font kézzel, mosolyogva, fejét kicsit oldalra biccentve. - Demi, itt van érted a kocsi.<br />
- Jaj, rohanok. Hamarosan felhívlak, oké? A lényeg, hogy nem kell fizetned érte, a Mental Health Championnál egy embert meghatározott időközönként felkarolhatok, és fizethetem neki a kezelést. Téged választalak, oké? Nemsokára telefonálok. Vigyázz magadra! - nyomott puszit az arcomra, majd szorosan megölelt.<br />
- Te pedig vigyázz rá - mosolygott Zayn-re, majd elviharzott. <br />
- Szóval, hogy ment? - lépett hozzám közelebb, miután bementünk a házba, és megálltunk a hátsó ajtónál.<br />
- Rettentő aranyos, kedves, és ezt sosem fogom tudni meghálálni Harry-nek.<br />
- Örülök - nyomott csókot a számra. Nyelvem átdugtam a szájába, szinte már erőszakosan, de nem érdekelt. Annyira szerettem, annyira szükségem volt rá, mint még soha semmire. - Hé, kislány.<br />
- Hm? - húzódtam el tőle egy kicsit.<br />
- Két Malikot akarsz? - bólintottam. - Biztos?<br />
- Ezermillió százalék - hajoltam hozzá közelebb suttogva, de nem csókoltam meg.<br />
- Szerinted elbírnánk két olyan szuper gyerekkel, akiknek mi vagyunk a szülei?<br />
- Minden bizonnyal - bólogattam mosolyogva.<br />
- Ha többet örökölnek az én génjeimből, akkor túl jól fognak kinézni. Pedig az én szintemet elég nehéz megütni - karjait szorosan körém fonta, kicsit megrogyasztotta a térdeit, hogy ajkaink újra egy magasságban legyenek. - De neked mégis sikerült, angyalka.<br />
- Hazug vagy, Zayn. Mocskosul nagy hazudozó vagy - nevettem el magam, majd megcsókoltam. - Ma este elviszel munkába?<br />
- Ahogy mindig - puszilta meg a homlokom, majd a fenekemet megpaskolva a konyha felé terelt, hogy csináljunk vacsorát. - Mi az a karodon? - kérdezte húsz perc múlva, mikor felhúztam a pulcsim ujját, hogy a nagyobb edényeket elmosogassam. Úgy kérdezte, mintha nem tudta volna. Pedig pontosan tudta.<br />
- Semmi - ráztam a fejem, miközben elzártam a csapot és félbehagytam a mosogatást.<br />
- Ne vágd meg magad többé, oké? Ha megvacsoráztunk, elviszlek valahová. Nincs messze, gyalog is mehetünk.<br />
- Rendben - bólintottam szégyenkezve, majd megterítettem. Gyorsan megvacsoráztunk, majd kabátot vettünk és egymás kezét fogva indultunk el. Az utca végében lévő apró házhoz mentünk, ahol nem lakott senki. Soha nem volt használva Zayn állítása szerint.<br />
- Megvettem. Neked - nyitotta ki az ajtót, majd előre engedett. Hamar megtaláltam a kapcsolót, így amikor a lakás már fényárban úszott, megértettem, miért nekem vette. A falnak támasztva egy baseball-ütő, mellette egy rossz tv, sok-sok sérült váza, rossz laptop, és rengeteg kacat, amit szét lehet törni. - Inkább itt add ki a fájdalmad, mintsem magadon vezesd le. Ide bármikor jöhetsz és senkit sem fog zavarni a zaj. Üvölthetsz is, ha úgy jobban esik.<br />
- Nem tudom, mit mondjak. Az sem biztos, hogy menni fog szétütni ezeket a dolgokat.<br />
- Próbáld meg - nyújtotta felém az ütőt. - Hajrá.<br />
Szétnéztem a helyiségben. A tv-n akadt meg a pillantásom. Közelebb léptem hozzá, a vállamhoz emeltem az ütőt, majd a fájdalomra gondoltam, amit anyám és apám bántalmazása okozott a lelkemen. A sebekre, amiket ragtapasszal ragaszottam le, nem engedve őket levegőhöz jutni. Amik soha nem gyógyultak be. Ütöttem. Teljes erőmből beleütöttem a tévébe, a baseball-ütő keményen csapódott a képernyőbe, ami halk pukkanással robbant szét. Újra és újra lesújtottam, minden ütéssel megkönnyebbülve egy kicsit. Mintha megtisztult volna lelkem és minden ütéssel távozna belőlem egy kicsi fájdalom. Könnycseppek futottak végig az arcomon. Hirtelen felindulásból eldobtam az ütőt és a vázákhoz léptem. Az iskolai terrorra gondoltam, és arra, hogy a pokolba az összes olyan emberrel, akik bántják a másikat, akár így, akár úgy. A falhoz csaptam a lila virágos vázát. Káromkodások hagyták el a számat, majd újabb váza után nyúltam. A piás és drogos társaságra gondoltam, akik miatt majdnem függő lettem. Földhöz vágtam az amúgy gyönyörű vázát. A lelkem megkönnyebbült, a mellkasomban némileg engedett a nyomás. A nővérem jutott eszembe, ahogy a kádban fekszik, holtan. Elgyengülve omlottam a földre, térdre rogytam, fejemet a szőnyegre hajtottam és a hajamba markoltam. Keservesen sírtam, torkomból fájdalmas nyögések törtek fel, miközben a hiányra, az űrre gondoltam, amit Molly hiánya okozott. A fájdalom, amit akkor éreztem, amikor rátaláltam.<br />
Zayn ölelését éreztem magamon ki tudja, mennyi idő elteltével.<br />
- Ideje hazamenni, rendben? Lassan egy órája sírsz, nyugodj meg.<br />
- Velem maradsz? - kérdeztem tőle, amikor a vállának dőlve sétáltunk haza.<br />
- Mindig melletted leszek és segíteni fogok, angyalka, ettől nem kell félned.<br />
<br />
<br />
(P.S.: A VERSENY MÉG MINDIG FOLYIK, AKI NEM VÁLASZTOTT MÉG, ÉS TETSZIK NEKI AZ IROMÁNYOM, KÉREM, HOGY SZAVAZZON! <3 <span style="font-family: "Helvetica Neue",Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><b><i><a href="http://azeletemmargojara.blogspot.hu/2015/06/a-versengo-erzelmek-margojara-1.html" target="_blank">LINK</a></i></b></span></span> Előre is köszönöm! :*)Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-24045634897133917342015-06-04T22:12:00.000+02:002015-06-04T22:18:43.338+02:0012. - Story of my life<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Valójában nem a legboldogabb rész, de le kellett írnom, hogy tudjátok, mi történt Ninával, amiért ilyen lett. Remélem, hogy tetszeni fog - bár egy ilyen rész nem igazán tölti el az embert pozitív érzésekkel.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Nem sok van már hátra, a koncertig 6 nap, az iskolából pedig már csak egy hét!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Nem tudom, hogy olvasod-e most ezt, Vivi drágám, de remélem, hogy az írásbelik jól sikerültek, és a szóbelik is jól fognak! <3</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>All the love. D</i></div>
<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
Az emlékek nem csak a<b> </b>múltról szólnak, meghatározzák a jövőnket.</blockquote>
<br />
<br />
Miután megnyugtattam magam, elindultam vacsorát főzni kettőnk számára. Lasagnet készítettem, sokféle sajttal megszórva, desszertnek pedig egy kis muffint csináltam. Mivel korán kellett felnőnöm és főznöm két-három emberre, így remek szakács voltam. Kísérletezgettem a kajákkal, néha nagyon finom lett, néha pedig szinte ehetetlen, de így tanultam meg, hogy mihez mi a jó.<br />
- Zayn, kész a vacsora - nyitottam be a zeneszobába, ahol rengeteg teleírt és összefirkált papír, gitár, zongora és rengeteg kép a fiúkról. Amint megpillantotta, hogy ott állok, azonnal lehajtotta a laptopja tetejét és az előtte lévő papírlapot is gyorsan az egyik fiókba gyűrte. - Jössz?<br />
- Máris, angyalka - lépett hozzám közelebb, majd szorosan testéhez vont és megcsókolt. Ezúttal én mélyítettem el a csókot, szinte akaratlanul. Az agyam egy rejtett zuga tudta, hogy ez az este mindent megváltoztat kettőnkkel kapcsolatban, és lehet, hogy sosem lesz már ugyanilyen jó és békés. Könnyedén ugrottam az ölébe, bár a combom hajlatában lévő tegnapi vágások fájtak, valószínűleg ismét véreztek. A falnak dőlt, majd lecsúszott a földre, engem pedig szorosan tartott az ölében. Hosszú tincsei közt futtattam végig az ujjaimat, így húzva hátra a fejét, hogy nyelvemmel a lehető legjobban elmerülhessek a szájában. Felnyögött, amikor megharaptam az ajkát. - Imádom a vacsorámat.<br />
- Lasagne és muffin vár odalent - nyomtam csókot szájára, majd feltápászkodtam öléből.<br />
A vacsora annyira vidám hangulatban telt, hogy szinte már visszakozni kezdtem, de tudtam, hogy ma este meg kell tennem. Nem futamodhattam meg, hiszen tisztában voltam vele, hogy ő az egyedüli, akinek mindent megengedtem.<br />
- Beszélnünk kell - szólaltam meg, miközben a mosogatógépbe pakoltam. Valójában teljesen jól megvoltunk együtt. Azzal, hogy ideköltöztem, csak még jobban megerősödött a kapcsolatunk, hiszen így minden este biztonságban tudhatott, én pedig megnyugodtam, hogy nem fog elhagyni egyik reggelről a másikra.<br />
- Oké, de eszedbe juttatom, hogy két hét múlva elmegyek turnézni, angyalka - huppant le a kanapéra, én pedig követtem példáját. - Baj van?<br />
- El fogom mondani neked, hogy mi történt a 23 év alatt egészen addig, amíg nem találkoztunk. Nem tudom, mennyit bírok majd elmondani, és nem ígérem, hogy kibírom sírás nélkül. Vagyis inkább készülj fel, hogy zokogni fogok - megragadta a kezem és a mellkasára vont. Ott ültünk a majdnem teljesen sötét lakásban, és úgy éreztem, hogy a szeretetünk az egyetlen fényforrás a házban. - Még valami. Kérlek, bármit is mondok bárkivel kapcsolatban, ne akard majd megölni, oké?<br />
- Oké - simított végig hajamon - Biztos vagy benne?<br />
- Igen - suttogtam, majd lehunytam a szemem, és vártam. Vártam, hogy a lehető legtöbb erőt összeszedjem, ami bennem bujkál. Zayn egy árva szót sem szólt, csak simogatta a hajam, néha pedig puszit nyomott a fejemre. - Négy éves voltam, amikor az apám elhagyott minket. Anyámat, Molly nővéremet, és engem. Az anyám nem bírta elviselni a hiányát, ezért teljesen elhanyagolt minket. Molly vitt óvodába, majd jött értem a suliból, egyedül tanult, és egy idő után már ő is főzött. Aztán anyámat kirúgták az állásából, mert több kuncsafttal is kavart, emiatt egyre többet maradt ki a munkahelyéről, a főnöke pedig megelégelte. Azt hiszem, ekkor kezdett el inni. Örültünk Molly-val, hogy megszabadultunk apánktól, aki rendszeresen bántalmazott minket. A nővérem öt évvel volt idősebb nálam, és talán ezért is történt, hogy többször is ellenszegült apám akaratának, így rajta töltötte ki általában a dühét. Amikor apa lelépett, volt némi fellélegzési időnk, amíg anyánk el nem kezde. Hat éves lehettem, amikor hazahozta az első pasit, de aztán pár hónap után mind lelécelt, mert nem kell neki két kölyök meg egy alkoholista nő. Tizenegy voltam, amikor hazajött Patrickkel és Jake-kel. Patrick egy jómódú férfi volt, akit a neje megcsalt, a bíróságon pedig ő kapta a gyereket, Jake-et - hatalmas, mérhetetlen fájdalmat éreztem a mellkasomban. Egyre csak nyomott, nyomott, a könnyeim patakzottak, de nem hagytam abba. Nem tehettem meg. Tudnia kellett. - Sokáig voltak együtt. azt hiszem öt évig. Valahogy két hónapja lehettek ott, épp anyu születésnapja volt, Jake pedig behívott a szobájába, hogy csináljunk neki meglepetést. Tizenegy évesen egy gyerek persze, hogy meg akarja lepni az anyját valamivel a születésnapján, ezért hát bementem. Anyuék lent Molly-val zenét hallgattak, főztek, én pedig Jake szobájában voltam. Anyu ritkán volt józan, és az az este ezek közé az alkalmak közé tartozott. Amikor bementem, bezárta az ajtót. Megkérdeztem, hogy miért tette, mire az volt a válasza, hogy nehogy megzavarjanak minket, én pedig gyerekfejjel hittem neki. Lelökött az ágyra, én pedig semmit sem tehettem egy tizenöt éves fiúval szemben. Annyira fájt, égetett a fájdalom, hogy üvölteni akartam, de befogta a számat. Annyira zokogtam, hogy nem jutottam levegőhöz, és majdnem elájultam. Véreztem, kidörzsölt, és alig tudtam megmozdulni. Megfenyegetett, hogyha bárkinek is szólok, sokkal nagyobb baj fog történni - Zayn maga mellé húzott a kanapén, majd a derekamat kezdte el simogatni. A mellkasán feküdtem, a pólójára folyt a könnyem. Ajakit a homlokomra nyomta, és ott is tartotta. - Ezért hát nem szóltam senkinek. Napról napra megtette, általában este - még akkor is, amikor megvolt a menzeszem -, mire anyám kiütötte magát, az apja pedig elment biztonságiőrködni. Molly önhatalmúlag aludt egyik-másik barátnőjénél, de én nem tudtam. Nem volt kihez mennem. Miután nagy felsőkben és bő nadrágban, kócos hajjal kezdtem iskolába járni, az összes barátom lelépett. Egyedül voltam, mint a kisujjam, és nem tudtam mit tenni. Fájt, hogy elhagytak, hogy nem szólhatok senkinek arról, amit Jake csinál velem, hogy anyám piál, így arra gondoltam, hogyha lefogyok, talán nem fogok tetszeni Jake-nek és abbahagyja a dolgot. Elkezdtem hánytatni magam. Miután nem hagyta abba, pengét fogtam, és vágtam. A karomon, a hasamon, de ezek elmúltak évekkel később, viszont a fájdalom nem. Zokogtam, minden este, minden reggel, de Jake nem tágított. Néha még videóra is vette a dolgot - hangosan felzokogtam, Zayn pólóját markoltam, szorítottam magam a testéhez, ő pedig egy árva szót sem szólt, csupán szorította testemet a testéhez. Éreztem a fájdalmat, a megtörtséget a lelkemen, de biztonságban voltam ott, a karjaiban. És ezért mérhetetlenül hálás voltam neki. - Tizenkettő voltam, amikor... a suliból hazaérve senkit sem találtam otthon. Pisilnem kellett, ezért a fürdőszobába mentem, és amit ott láttam, senkinek sem kívánnám - nem szólalt meg, várta, hogy folytatni tudtam. A fájdalom felemésztett belülről, amit éreztem, mérhetetlen kín volt. Mintha tűzben égnék. Mardosott belülről, a könnyeimmel együtt próbált távozni a fájdalom, de a szememnél megragadt. Ott ült a szememben a fájdalom, ezt láttam Zayn szemében. A saját fájdalmamat. - Egy kád forró víz. Rengeteg vér. Penge a padlón, a kádban és a mosdókagylóban. A kádban a nővérem feküdt. Elvérzett - nem tudom, honnan volt annyi könnyem, hiszen abban az időben mindent kisírtam, ami csak létezett, de most megállás nélkül folytak. Annyira szorítottam Zayn-t, hogy szinte belefájdult a testem, de szükségem volt rá. - Akkor, abban a pár órában nem tudtam sírni. Lesokkolt a dolog. A pengéket a kezembe véve fordultam az ajtó felé, ahol anya és Patrick állt. Anyu akkor vert meg először úgy, hogy.. hogy összepisiltem magam a fájdalomtól. Hónapokon keresztül azt kiabálta nekem, hogy én öltem meg Mollyt. Hogy kényszerítettem, hogy felvágja az ereit. Mindamellett, hogy anyám folyamatosan bántalmazott, Jake sem hagyta abba, egy percre sem. Ennyi idősen egy ilyen dolog szinte felemészt belülről. További négy éven keresztül kellett elviselnem, hogy hajhássza a kielégülését, bár a legutolsó másfél évben már volt barátnője, de mindig azt mondta, hogy mivel én voltam neki az első, ezért nem tud elszakadni tőlem. De ekkor már több esze volt, és hetente csak kétszer-háromszor tette meg. Aztán Patricknek el kellett utaznia Amerikába, mert áthelyezték, szóval Jake is ment vele. Így szabadultunk meg tőlük. Anyám újra bekattant, ivott, vert, én pedig még mindig hánytattam és vágtam is magam, végül pedig rossz társaságba keveredtem. Füveztek és ittak, én pedig így el tudtam felejteni a fájdalmat egy kis időre. Menekültem ezek elől, mert nem volt erőm. Miután leérettségiztem és betöltöttem a tizennyolcat, utoljára ittam és füveztem azokkal a haverokkal, hajnalban hazamentem, a telepakolt két bőrönddel a kezemben indultam el a vasútállomásra. Nem terveztem, csak menni akartam a problémák elől, magam mögött hagyni őket, elszakadni attól a szar helytől, ezért szó szerint a leghamarabb induló vonatra szálltam fel, és hát így kerültem Londonba. Egész nap ház után kutattam, de nem találtam semmit. A taxisorfőrt megkértem, hogy London olyan negyedébe vigyen, ahol olcsón van lakás. Egy lakás sem volt szabad, a taxi elment, de nekem alvóhelyet kellett találnom. Elindultam egy irányba, gondoltam, hogy csak lesz velem valami, aztán megláttam Steve kopasz fejét a Dress előtt. Már akkor is kedves volt hozzám, kihívta Amandát, hogy legalább munkám legyen, aztán már aznap kezdtem is. Pénz kellett, sürgősen, ők pedig megadták ezt nekem. Az este végéig nem tudtam, hol fogok aludni. Aztán Katy mondta, hogy nem messze lakik innen, mehetek hozzá az éjszakára, végül ott ragadtam. És most pedig itt vagyok. Veled. És már nincs szükségem drogra, hogy elfelejtsem a múltam. Mert te vagy a jelenem, és ez mindennél többet jelent nekem.<br />
- Nekem pedig az jelent mindennél többet, hogy ezt elmondtad nekem, és hogy itt vagy. Velem - szólalt meg némi csend után.<br />
- Mennyi idő kell, hogy feldolgozd?<br />
- Együtt megcsináljuk, oké? Tudom, hogy nem vagy túl rajta, mert akkor nem sírtál volna, angyalka - simította tenyerét arcomra, barna tekintetével fogva tartva. Potyogtak a könnyeim, miközben bólogattam. Halványan elmosolyodtam, majd felkacagtam. Zayn értetlenül nézett rám.<br />
- Megkönnyebbültem - borultam a nyakába, hátradöntve ezzel a kanapéra. Lovaglóülésben ültem csípőjére, majd lehajoltam hozzá. - Szeretlek, édes.<br />
- Én is szeretlek, angyalka - fogta kezei közé arcomat, de nem csókolt meg. - Meg.. izé.. Szóval szabad?<br />
- Hé, nem azért mondtam el, hogy máshogy viselkedj velem a múltam miatt.<br />
- Verekedtem, kicsaptak a suliból, kettőből is, aztán pedig rossz társaságba keveredtem. Korán vesztettem el a szüzességem, ráadásul egy idősebb lánnyal, aki csak azért feküdt le velem, hogy megalázhasson. Mindenkinek elmondta, hogy milyen kicsi a farkam, szóval emiatt sokat bántottak. Meg a származásom miatt is. Terroristának tartottak, rossz embernek. Ittam fiatal koromban, tényleg nagyon sokat. A szüleim nem tudták, csak akkor jöttek rá, amikor már jött az értesítő, hogy iskolai verekedés és illuminált állapotban iskolában való tartózkodás miatt kicsapnak. De becsületemre váljon, hogy a származásomat védtem azzal, hogy bemostam egyet annak a seggfejnek.<br />
- Szóval mindketten elcseszettek vagyunk, Zayn?<br />
- Légy bárki szemében elcseszett, az én szememben a legtökéletesebb nő maradsz.<br />
- Mi lenne, ha ma este úgy tennénk, mintha mindkettőnk számára első alkalom lenne? Csak azért, hogy mindketten...<br />
- .. a megfelelő személynek adjuk a szüzességünket. Oké - nyomott csókot a számra, miután befejezte a gondolatomat. - Hálás vagyok, amiért elmondtad.<br />
- Én is, amiért te. A lánnyal mi lett?<br />
- Pár éve, amikor hazamentem, felkeresett, hogy ő megbánta, és nem kezdhetnénk-e elölről, én pedig megmondtam neki, hogy amerről jött, arra menjen. Soha többé nem keresett, bár szerintem azért, mert ott állt mellettem a négy legjobb barátom, valószínűleg halált okozó pillantással méregetve szegény lányt.<br />
Felkacagtam. Annyira felszabadult voltam, szinte remegtem a boldogságtól. Elmondtam neki, amit mindenki elől titkoltam sok-sok éven át. Ő az első, akinek erről beszéltem, és minden bizonnyal az utolsó is.<br />
<br />
(<span style="font-size: large;">FONTOS!</span> Jelentkeztem egy versenyre - a képét jobb fent láthatjátok -, és Közönség díjra jelöltek. <span style="font-size: large;"><i><b><span style="color: black;"><a href="http://azeletemmargojara.blogspot.hu/2015/06/a-versengo-erzelmek-margojara-1.html" target="_blank">ITT A LINK</a></span></b></i></span>, ahol megtaláljátok a kis irományomat - meg a többiekét is persze -, és a linket, ahol tudtok szavazni. Nagyon hálás lennék érte! Előre is köszönöm!)Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-57312308398883072502015-05-31T13:52:00.000+02:002015-05-31T13:52:03.743+02:0011. - Idő<div style="text-align: center;">
Sziasztok! :)</div>
<div style="text-align: center;">
Meghoztam az új részt, amit a csoportban igaz, hogy péntek estére ígértem, de a fáradtság győzedelmeskedett felettem, és nem tudtam kitenni. De most itt van, nem történik benne semmi izgalmas, ennek ellenére remélem elnyeri a tetszéseteket!</div>
<div style="text-align: center;">
Kérlek, hagyjatok valami nyomot magatok után, nagyon sokat jelentene!</div>
<div style="text-align: right;">
All the love. D</div>
<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
Nagyon nehéz dolog rászánni magad az őszinteségre... különösen, ha szeretsz.</blockquote>
<br />
<br />
Az idővel mindig az a baj, hogy egyszer elfogy. Sosem tudhatod, mire van még időd. Épp ezért kell kihasználni minden pillanatot arra, hogy éljünk. Ezt nálam jobban senki sem tudja. Egy olyan családban élni, amilyenben én éltem, ezt megtanulja az ember. Az idő sosem elég, még azelőtt fogy el, hogy valami fontosat tennél meg. Valami sorsfordítót.<br />
Akkor is ez volt a probléma, amikor Harry rájött a dologra. Nem tudtam, mennyi időm van még, hogy Zayn-nel legyek, mielőtt be kell mennem egy kórházba vagy klinikára, ezért hát minden pillanatot megragadtam, amit csak tudtam. Nem kérdeztem, hová megyünk, nyilvánvaló volt, hogy vele tartok, bármerre is menjen. Voltunk a fiúkkal Franciaországban, Amerikában, Svájcban, többnyire fellépéseken, díjátadókon. Három hónapom volt még velük, mielőtt minden a feje tetejére állt volna.<br />
Sok időbe telt, míg megszoktuk egymást a rajongókkal. Vannak még, akik nincsenek kibékülve azzal, hogy Zayn párja vagyok, de ezt elfogadom. A világon több millió lány ábrándozik arról, hogy találkozhat egyszer a fiúkkal valami véletlen folytán, talán elkezdenek beszélgetni, aztán randizhatnak, végül egymásba szeretnek, és hogy talán ő lesz az a szerencsés, akit elvesz valamelyik srác feleségül. Ezzel semmi probléma, hiszen mindenkinek van egy beteljesületlen, vagy csak félig teljesült álma. Vannak nagyon rendes és kedves lányok, akik néha megállítanak az utcán egy képre, vagy csak hogy megkérdezzék, hogy vagyok. A fiúk bevallása szerint felnőtt, megérett a rajongótáboruk. Már nincs annyi vita, mint az első pár évben, a barátnőket is sokkal kedvesebben fogadják, és inkább éreznek büszkeséget és tiszteletet egymás és a barátnők iránt, mint dühöt. A fiúk sokat kampányoltak a beteg gyerekekért az utóbbi időben, amiért díjat is kaptak - na, nem mintha a díj miatt csinálták volna.<br />
Éppen egy jachton voltunk valahol Franciaország nyugati partjainál, amikor nagy csillaghullást jelentettek be a meteorológusok. Zayn és én nem mentünk ki a fedélzetre, mint a többiek, mi az apró szobánk hatalmas ablakából néztük a csillagokat. Minden alkalommal, amikor egy csillag felvillant, majd elhalványult, csak egyetlen emberre tudtam gondolni, akit mindennél jobban szerettem. A nővéremre, Molly-ra, akivel ha csak annyi időt kapnék még, amennyit veszekedtünk, én lennék a világ legboldogabb embere. Rá gondoltam, de minden alkalommal ugyanazt kívántam. Zayn-t.<br />
A kis fürdőszobánkban álltam egy fekete-bézs <a href="http://www.polyvore.com/victorias_secret_lace_plunge_push-up/thing?context_id=143028980&context_type=collection&id=122496450" target="_blank">csipkés</a> csodában, teljesen zavarban. Abban, amit még akkor vásároltam, amikor füllentettem neki. Aztán mély levegőt vettem, majd kiléptem a szobába. Zayn azonnal felállt az ágyról, csillogó tekintettel méregetve.<br />
- Elbűvölő vagy - sóhajtotta. - Édes istenem, biztos, hogy a Mennybe kerültem.<br />
Finoman simított végig testemen, érintése nyomán perzselt a bőröm. Soha nem éreztem még ilyet, túltengett bennem az adrenalin, mindennél hamarabb akartam már, de visszafogtam magam. Nem kapkodtunk el semmit, szinte beteges lassúsággal fektetett végig az ágyon, nem sokkal később pedig egy szomorú mosoly kíséretében vált meg csinos kis fehérneműmtől. Pillantása végigsiklott testemen, szeme csillogott a vágytól, a köztünk vibráló energiáktól.<br />
- Úgy érzem magam, mintha először csinálnám. Annyira elbűvölsz, angyalka, hogy szűznek érzem magam. Mesésen nézel ki.<br />
- Annyira bízom benned, amennyire szeretlek - csókoltam meg, miközben hosszú fürtjei közé túrtam. Bőrünk égett, mindenhol bizseregtem, remegtem, és egyet akartam. Őt.<br />
- Annyira mérhetetlenül szeretlek, angyalka - suttogta a fülembe, miközben ujjaival minden porcikámat érintette. A többiek már elvonultak saját szobájukba, mi is behúztuk a függönyt az ablakon, hogy senki se zavarhassa szerelmeskedésünket. - Hat hónap után egy újabb szintre emelkedünk - suttogta halkan. - De nem ez az, amit a legjobban szeretnék.<br />
- Hanem?<br />
- Ha itt az ideje, megtudod majd.<br />
Egész éjszaka egymásba voltunk fonódva, szinte képtelenek voltunk leállni, de a fáradtság győzedelmeskedett a vágy fölött. Annyira tökéletes, annyira mennyei, annyira valódi volt az együttlétünk, hogy tudtam, ezt soha nem fogom elfelejteni.<br />
Az idő egyre fogyott, az utolsó egy hónapban szinte perceknek tűntek a napok. Harry júliusban bejelentette nekem, hogy augusztus végén eljön hozzám valaki, aki ilyen problémákkal küzdött, és ő majd segít nekem.<br />
Nagyon hálás voltam neki, amiért talált egy embert számomra. Volt egy közös titkunk, amiről senki sem tudott, és ez valahogy összekovácsolt minket. Sokat beszéltünk éjszaka telefonon, minden nap sms-ezett nekem, hogy hogy vagyok, és tudtam, hogy nem megszokásból vagy csak úgy kérdezi, hanem azért, mert tényleg érdekli, mert tényleg segíteni szeretne nekem. És én tényleg őszinte voltam hozzá. Elmondtam neki, ha hánytattam magam, de a gondolataimtól megóvtam. Törékeny és túl tiszta a lelke ahhoz, hogy ezekről tudhasson. Időbe telt, hogy feldolgozzam a tényt; hazudnom kell Zayn-nek. <i>Ha beküldenek egy klinikára, akkor mit fogok neki mondani? Hogy fogom neki tálalni a dolgokat? Ha elhagy, össze fogok törni.</i><br />
Egy teljes hétvégét töltöttünk Niall házában, amikor nem csináltunk semmit. Csak körbeültük este a tüzet, énekelgettünk, sztorizgattunk - főként a fiúk -, napközben pedig filmeket néztünk, egyszer pedig a fiúk csináltak egy másfél órás LiveStream-et, Liam és Zayn pedig közben tartottak egy Follow Spree-t, szóval a rajongóknak szuper napjuk volt.<br />
Harry és Niall gépén találtunk régi képeket, a legtöbb az X-Factor és az Up All Night turné idejéből volt. De találtunk más turnés képeket is. A legtöbbet összevetettük a mostani fotókkal, és azt találgattuk, ki változott a legtöbbet. Egyértelműen Zayn és Harry, de mindenkin észrevehető volt, hogy időközben felnőttek. Miközben a karrierjük felfelé ívelt, nőtt a népszerűségük, ők is megnőttek. A bébioposszum, táncolni nem tudó Zaynből egy istentelenül helyes férfi lett, akit nem érdekel, hogy nem tud táncolni.<br />
A pimasz, gödröcskés Hazza érett, mégis csibész, felnőtt Harry lett, megállapodott egy gyönyörű lány mellett, hónapok óta kitart mellette, és nem érdekli mások véleménye.<br />
A játékos, örök gyerek Louis valószínűleg hamarosan eljegyzi Eleanort, bár nem komolyodott meg, hiszen a mai napig Paul idegeire megy.<br />
Az apró ír srác, a muzikális Niall nem nőtt meg, de a szíve napról napra nagyobb, így még több szeretetet tud adni nekünk.<br />
A folyamatosan küzdő Liam nem adta fel, és nem engedte, hogy a távolság vagy bármi elszakítsa őt barátnőjétől Sophia-tól, ahogy Danielle-től is tette.<br />
Mindehhez idő kellett, fel kellett nőniük önmagukhoz, de sohasem az elvárásokhoz.<br />
Régi, szinte ősrégi videókat néztünk, amikor az öltözőkben birkóznak egymással, vagy Zayn telefirkálja a bőrdzsekijét, amin a stylistjuk kiakad, vagy Louis összetapicskolja a vadonatúj fehér Vans-cipőjét, mert neki az úgy "túl tiszta, nem megy az imidzséhez".<br />
Annyira szerettem volna ismerni már őket abban ez időben is, hogy én is tanúja lehessek a változásnak, de az utókornak csak videók és képek maradtak.<br />
- Itt az idő - kopogott be Harry a fürdőszoba ajtaján. Harry nálunk volt aznap délután, Zayn-t pedig egy focimeccsről vártuk haza, ahol Louis-val volt. - Itt van Zayn, el kell mondanod neki.<br />
El sem tudom mondani, mennyire rettegtem, féltem, izgultam, ahogy ott ültem a szerelmemmel szemben, Harry kezét szorongatva.<br />
- Ha azt akarjátok mondani, hogy egymásba szerettetek, én felkötöm magam - szólalt meg feszengve. Tudta, hogy valami fontosat akarok mondani, de nem tudta, mire számítson.<br />
- Soha nem szeretnék bele másba - ráztam meg a fejem, majd megszorítottam Harry kezét, elengedtem, és átültem Zayn mellé. A farmerjának egyik kilógó szálát kezdtem el piszkálni. - Nagyon nehéz ezt elmondanom, és ígérj meg valamit, még mielőtt bármit is mondanék.<br />
- Bármi is legyen...<br />
- Ígérd meg, hogy nem hagysz ezzel magamra, hogy nem hagysz el.<br />
- Megígérem, hogy nem hagylak el, melletted leszek, angyalka.<br />
- Hánytatom magam, azt hiszem, évek óta - nyögtem ki némi hallgatás után. - Harry még három hónapja meglátta, és.. Megígérte, hogy segít nekem szerezni valakit, akivel beszélhetek erről. És nem akarom, hogy rosszul érezd magad emiatt, és tudom, hogy azt mondtad, hogy neked.. - nyeltem vissza a könnyeimet - Neked mindent elmondhatok, mert segítesz, de ezzel nem tudtam megbirkózni. Nehéz volt feldolgoznom, hogy ezt teszem, és be kellett látnom, hogy nem vagyok egészséges. De Harry remekül bírta a strapát, sokszor hívott éjszakánként, hogy mi van velem, és ne haragudj rá ezért. Rám haragudhatsz, de rá ne, mert ő annyira..<br />
- Hé, nyugodj meg - törölte le könnyeimet, amik már teljesen eláztatták arcomat. Szemeibe néztem, amik csillogtak, és ez megnyugvással töltött el. - Senkire sem haragszok. Megmondtam még az elején, semmit sem akarok rád erőltetni, ahogy ezt sem akartam. Én tudtam, hogy beteg vagy, de azt nem tudtam, hogy mi a betegséged oka, vagy hogy egyáltalán mit csinálsz. De örülök, hogy Harry látott meg, és hogy ő segített neked, mert a lehető legjobb ember állt most melléd. Bármi is történjen, bárhová is kell menned, bármennyi pénzt kell kifizetnem, az egészséged érdekében minden követ meg fogok mozgatni, hogy meggyógyulj. Mert szeretlek, és nem akarom az egyetlen biztos pontomat az életben elveszíteni holmi kis meginogás miatt. Oké?<br />
- Köszönöm - borultam zokogva a nyakába. Megkönnyebbültem, megnyugodtam, hogy most nem fogok egyedül maradni. Valamiért elhittem neki, hogy meggyógyulok, hogy meg tudok gyógyulni. Éreztem, ahogy Harry puszit nyom az arcomra, majd megveregeti Zayn hátát, és halkan távozik a házból. A szívem remegett a boldogságtól, az egész testemet átjárta a nyugalom, hogy itt van velem.<br />
- Szeretlek, jobban mindennél, angyalka. Nem haragszok semmiért, hiszen most érezted magad késznek arra, hogy elmondd nekem. Számomra pedig az a fontos, hogy te add ide, és ne én vegyem el tőled.<br />
- Szeretlek, Zayn - suttogtam, miközben ajkaira nyomtam enyémeket.<br />
Ebben a csókban ott volt a hit, az erő, a békesség, a nyugalom, a kitartás, a szeretet és a tisztelet, amit Zayn adott nekem.<br />
Itt volt az idő, hogy szembenézzek a démonjaimmal.<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>(<i><a href="http://ihopingforabetterlife.blogspot.hu/" target="_blank">ITT</a></i> AZ ÚJ BLOG! Nézzetek be!</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Sok-sok puszi.)</b></span>Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-75399794737047002602015-05-24T14:29:00.000+02:002015-05-24T14:29:14.657+02:0010. - Vacsora Harry-nél<div style="text-align: center;">
<i> Sziasztok! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i> Nos, a helyzet az, hogy egy új történet pattant ki a fejemből, aminek Liam lenne a főszereplője. Mivel ez a blog már teljesen meg van írva, az összes fejezet ki van dolgozva, úgy gondoltam, belekezdek. A designra várni kell, de ha elkészül, kiteszem ide a blog linkjét. Érdekelne valakit? :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Mindemellett pedig kellemes olvasást!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>All the love. D</i></div>
<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
Nincs oly titok, amit az idő fel ne fedne.</blockquote>
<br />
<br />
Mesés, családias hétvégét töltöttünk Bradfordban, de ahogy mindenkinek, nekünk is kezdődött a munka hétfő reggel - nekem este, de ez mellékes. Vasárnap késő délután indultunk haza, Zayn egész úton a jobb kezemet szorongatta, és egyikőnk arcáról sem lehetett letörölni a mosolyt. Soha nem éreztem még magam ennyire jól lelkileg, és ami a legjobb, hogy nem hánytam a hétvégén. Két napja tiszta voltam, szinte egészségesnek éreztem magam. Útközben Zayn-t kereste valaki telefonon, de megkért, hogy vegyem fel, mert éppen akkor álltunk meg tankolni.<br />
- Csodás estét, Mr. Styles - szóltam bele hivatalosan a telefonba, de hangomból érezhette, hogy valami fergeteges dolog történt a hétvégén.<br />
- Neked is, Mrs. Malik?! - egyikőnk sem tudta eldönteni, hogy kérdés volt vagy kijelentés.<br />
- Ó, jaj, egyelőre maradok Miss Gold, oké? - nevettem el magam a helyzet abszurditásán. - Mi a helyzet?<br />
- Milyen hétvégétek volt? Hazaértetek már?<br />
- Remek hétvégén vagyunk túl, Zayn családja rettentő kedves, közvetlen és.. olyan meleg van ott. Mármint nem hőmérsékletre értem, hanem ott mindenki szereti a másikat, ott boldogság van, érted? Annyira elárasztottak szeretettel, hogy túlcsordultam.<br />
- És Zayn miatt nem csordultál túl? - pimaszkodott. Nem is sejtette, hogy alig egy óra múlva be is verhetném a képét.<br />
- Kettőnk közül szerintem te egy kicsit régen voltál valakivel, nem? - húztam az agyát. Tisztában voltam vele, hogy mostanában találkozgat valakivel, de titokban tartotta, hogy ki az.<br />
- Ebbe most ne menjünk bele. Kedden este egy vacsora nálam? Akkor megismerhetnétek a barátnőmet - elállt a szavam.<br />
- Na, mi van? Harry Styles megkomolyodott és hosszútávú kapcsolatot létesít valakivel? - cikiztem tovább. - Jó, leállok. Nekem jó - Zayn visszaért a kocsihoz, ezért átnyújtottam neki a telefont. - Az élettársad az.<br />
- Melyik?<br />
- Aki imád engem cikizni. És nem Louisról beszélek.<br />
- Csá, Harry - értette meg rögtön a helyzetet. - Oké, mehetünk - mondta, majd visszaadta a telefont.<br />
- Mikor menjünk? - kérdeztem. Eközben Zayn újra az országútra irányította a kocsit, ismét úton voltunk.<br />
- Mikorra kell menned dolgozni? Csak, hogy lásd, milyen figyelmes és körültekintő vagyok.<br />
- Fél tíz körül.<br />
- Akkor hétre megfelel? - miután mindketten rábólintottunk az időpontra, bontottuk a vonalat. A hátralévő óra szinte elrepült, pedig nem is beszélgettünk. A minket körülvevő csend most sem volt kínos. Soha nem volt egyetlen kínos pillanatunk sem, és szerintem ezzel nincs semmi probléma, vagy ha volt is, nem vettük cikinek. Próbáltuk úgy alakítani a mindennapjainkat, hogy ne legyenek hétköznapiak. Új dolgokat próbáltunk ki, néha elmentem vele a próbákra vagy egy-egy stúdiófelvételre, a legközelebbi pénteken pedig eljött velem a klinikára. Valahogy sohasem unatkoztunk, még akkor sem, ha nem töltöttük együtt a napot.<br />
Fura érzés volt. Az volt, mert soha nem állt ennyire közel hozzám senki. Mindig volt egy fal, ami körülvett, és senkit sem engedtem be. Félreértés ne essék, Zayn-t sem akartam beengedni, tudatosan akartam távol tartani magamtól mind fizikailag, mind lelkileg, de volt benne valami, ami elvette az eszem, és a falam magától omlott le. És én hagytam, engedtem neki.<br />
Szörnyű volt a hétfő éjszakai műszak. Nem a fáradtsággal volt a baj, hanem azzal, hogy Katy és Amy lebetegedett, a nappali műszakosok nem tudtak bejönni, ezért Amanda, Kim és én talpaltunk egész este. Tudtam, hogy pénteken több pénzt fogok kapni, mert a lányok csütörtökig nem jönnek, ami jó is, mert így el tudom intézni a bevásárlást. Ám Zayn kedden kora délután felébresztett, hogy indulunk bevásárolni.<br />
- Én intézem a bevásárlást, ugye tudod? - húztam a fejemre a takarót, de Zayn könnyedén lerántotta rólam.<br />
- Angyalka.. - hangjából kihallatszott az ijedség, a félelem. Azonnal kinyitottam a szemem, és rá pillantottam. - Vérzel - sütötte le a szemét. Baj volt velem, nem kétség.<br />
- Bassza meg - két kezembe temettem az arcom, erősen küzdöttem, hogy ne fogjam meg az első kezembe akadó tárgyat és vágjam a falhoz.<br />
- Szólok a házve...<br />
- Ki se találd. Kicserélem a huzatot, összeszedem magam és mehetünk. Adj fél órát - belegyezően bólintott, majd egy csókot nyomott a számra és kiment a szobából. Nem értettem. Három napja múlt el a menstruációm, és most megint. Mély levegőt vettem, majd a fürdőszobába mentem, ahol összeszedtem magam, majd lehúztam az ágyneműt. Hideg vízzel kimostam a nagyját, majd bevágtam a mosógépbe.<br />
- Mehetünk? - kérdeztem Zayn-től, amikor leértem a lépcsőn.<br />
- Oké vagy?<br />
- Persze - hazudtam szemrebbenés nélkül. Zayn úgy nézett rám, hogy inkább helyesbítettem. - Fogjuk rá. Induljunk.<br />
Ruhaboltba vitt. Amihez csak hozzáértem, vagy ami után vágyakozva tekintgettem, azonnal megvette nekem. Azt mondta, hogy tudja, hogy szükségem van rá, és biztos benne, hogy jól fog állni, mert rajtam minden jól áll. Kacagva hagytam ott a boltba, miközben ő éppen fizetett. Egy fehérneműboltban talált meg alig öt perc múlva. Soha nem volt szép fehérneműm, mindig a legolcsóbb, legegyszerűbb darabokat vettem meg, hiszen erre futotta. A nevenincs dolgokra. Nem sokkal később, amikor éppen egy csipkés melltartót nézegettem, megszólalt Zayn telefonja, ezért kiment az üzletből. Gyorsan lekaptam három vállfát, majd kifizettem, és elhagytam a boltot.<br />
- Ennyi volt? - kérdezte döbbentem Zayn, amikor megálltam mellette a pláza kellős közepén.<br />
- Tudod, az ilyet jobb egy lánnyal, szóval majd Eleanorral eljövök valamelyik nap - ködösítettem. Igazam volt. Bugyikat és melltartókat jobb volt lánnyal vásárolni, viszont ha a barátjának, szerelmének egy kis meglepetést akar az ember jobb, ha maga végzi.<br />
Fél hatra értünk haza, de úgy gondoltuk, hogy miután lepakoltunk, én pedig bedobtam a szárítógépbe az ágyneműt, el is indulhatunk Harry-hez. Alig múlt el fél hét, mikor odaértünk. Harry még javában csinálta a vacsorát, de volt egy olyan érzésem, hogy az előkészületekben segített neki Anne, és talán a barátnője is, aki a pulton ült a konyhában sürgölődő fiú mellett, amikor beengedtük magunkat a házba.<br />
- Szép jó estét, Jamie Oliver - incselkedett Zayn, amikor beléptünk a konyhába. A barna hajú lány hosszasan elmosolyodott, majd leugrott a pultról és elindult felénk, nyomában Harry-vel.<br />
- Seggfej - köszöntötte Harry kedvesen a mellettem somolygó fiút. - Szia, mézike.<br />
- Mézike? - kérdeztem, miközben viszonoztam két pusziját.<br />
- Tudod, csurran-cseppen khm - nyelte le mondanivalóját, én pedig karon csaptam. Ekkor jöttem rá, mire gondolt. A vasárnapi beszélgetésünkre.<br />
- Viselkedj!<br />
- Engedjétek meg, ha már ilyen korán érkeztetek - vetette közbe -, hogy bemutassam a barátnőmet. Grace, ők itt Zayn és Norina. Norina és Zayn, ő itt a barátnőm, Grace Williams.<br />
A hosszú, barna hajú Grace mosolyogva üdvözölt minket egy-egy öleléssel és puszival. Ahogy ott állt Harry mellett, annyira szépek voltak, annyira jól mutattak együtt. Először lefoglalt mindannyiunkat, hogy megismerjük egymást, de én valamiért Harry-re pillantottam, aki egyvalamire koncentrált. A barátnőjére. Olyan csodálattal és szeretettel nézett rá, hogy majdnem elérzékenyültem. Annyira szerelmesen csodálta, hogy szinte már istennőként tekintett rá.<br />
- Harry, kifut a krumpli - szólalt meg Zayn, de Harry nem hallotta meg. Amikor észrevettük, hogy nem fog reagálni, szinte egyszerre indultunk el Grace-szel a tűzhely felé, hogy csináljunk valamit. Gyorsan lentebb vettem a gázt és fújni kezdtem az edény tetejét.<br />
- Elvette a szerelem az eszed, nagyfiú - löktem meg a csípőmmel az övét, amikor odaért mellénk. Mosolyogva megvonta a vállát, majd a fülemhez hajolt.<br />
- Egy Grace nevű szerelem - nyomott puszit az arcomra, majd tovább intézte a főzést.<br />
Hét óra előtt pár perccel érkezett meg Louis és Eleanor, nyomukban Liammel, Sophia-val és Niall-lel. Végül nagyon finom lett a vacsora, jól éreztük magunkat, és nem utolsó sorban mindenkinek szimpatikus volt Grace, egyvalakit kivéve. Louis nem igazán volt kibékülve a helyzettel.<br />
Egy nagy sztorizgatás közepén kellett kiszaladnom a mosdóba. Rettenetes hányingerem volt. A legtávolabbi fürdőszobába rohantam az emeleten, majd magamra zártam az ajtót. Nem tudtam hányni, csak öklendeztem. <i>Dugd le az ujjad, és kiadod magadból. Túl sokat ettél, ki kell adnod magadból, te kövér disznó.</i> Így hát ledugtam, és kiadtam magamból. Ki én, az egész vacsorát, amit alig fél órája tömtem magamba. Visszahajtottam a wc fedelét, majd lassan felálltam. Lesütött szemmel léptem a mosdókagylóhoz, ahol kiöblítettem a számat egy kis szájvízzel. Belenéztem a tükörbe, ahol megláttam az ajtóban állva Harry-t. <i>Basszus.</i> Döbbenten nézett rám, kissé elnyílt szájjal a meglepettségtől. Lehajtottam a fejem, nem tudtam a szemébe nézni. Rossz fürdőszobába mentem be, a rohadt életbe. Pont abba, ahová két ajtón lehet bemenni. <i>Bassza meg. BASSZA MEG!</i> Hallottam, ahogy a szemtanúm sarkon fordult, és elindul az ajtó felé. Nem tudhatja meg Zayn! Istenem!<br />
- Harry - szóltam utána rekedt hangon. Azonnal megtorpant, és visszajött az ajtóhoz. - Ne mondd el neki. Nem tudhatja meg.<br />
- Nor, ez nem.. Nem jó ez - sóhajtotta, majd megdörzsölte arcát nagy tenyerével. - Hogy a fenébe.. Hogy teheted ezt? Ez rohadtul nem okés így!<br />
- Akkor sem tudhatja meg, hogy ezt csinálom. Senki sem tudhat róla, Harry - annyira féltem, istenem, annyira. Ha megtudja bárki is ezt az egészet, mindennek vége. Meglátják, milyen gyenge vagyok és elhagynak, én pedig újra egyedül maradok, és abba belepusztulnék. Belepusztulnék a fájdalomba, a magányba, a szeretethiányba. - Nem akarom újra átélni azt, amit évekkel ezelőtt.<br />
- Segítségre van szükséged.<br />
- Nem, nincs. Jól vagyok, Harry - szegültem ellen azonnal. - Nem vagyok beteg, egészséges vagyok, tényleg.<br />
- Egy francokat vagy egészséges, Norina! Nézz magadra. Egyre jobban fogysz le, lassan látni fogom mögötted a falat, mert olyan sovány leszel. Enned kell, és nem szabad kihánynod, érted? - lépett hozzám közelebb, majd maga felé fordított. Könnyek gyűltek a szemembe, pislogás nélkül folytak végig arcomon. Fájt, rettentően fájt a tudat, hogy újra megtörténhet az, amin egyszer már átestem. - Beteg vagy - jelentette ki kerek perec, bennem pedig meghűlt a vér, és lehunytam a szemem. Beteg vagyok.<br />
- Senki sem tudhatja meg, amit láttál - szipogtam, miközben Harry erős mellkasára szorított, majd puszit nyomott a fejemre. Nem engedett el, ott zokogtam a mellkasán, teljesen összezuhanva. - Nem bírom. Segíts!<br />
- Segítek, édesem, ne aggódj. Senki sem fogja megtudni.<br />
Harry nem sokkal később lement, a többieknek pedig azt mondta, hogy kimentem az udvarra egy kicsit levegőzni, ami nem is volt hazugság, mert miután kicsit lenyugodtam, tényleg kimentem a hintaágyba gondolkodni.<br />
Fogalmam sem volt, mi lesz ezután. De egy dologban biztos voltam. Mégpedig abban, hogy teljes mértékben megbízhatok újdonsült legjobb barátomban. Feltétel nélkül hittem neki, hogy segíteni fog nekem. Rájöttem, hogy az a bolondos, kelekótya 22 éves férfi is tud olyan érett lenni, mint egy jóval idősebb ember. Rájöttem, hogy Harry-nek hatalmas szíve és csodálatos lelke van. Azt, amit ezek után értem tett, soha nem fogom tudni meghálálni és eléggé megköszönni neki.Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-61590502180297470082015-05-09T21:32:00.000+02:002015-05-09T21:32:27.288+02:0009. - A Malik család <div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Nem tudom, ki érettségizett még Vivin kívül, de remélem, hogy ügyesek voltatok! Vivi csütörtök délben egy szóval illette az elmúlt 4 napot: szar. :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i> Akik pedig nem érettségiztek, remélem már visszaszámoltok! Tényleg nincs már sok hátra, aztán megint nyár. Vigyázzatok magatokra!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i> All the love. D</i></div>
<br />
<blockquote class="tr_bq">
Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső,
mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt
hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod
kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem
bírod visszatartani.</blockquote>
<br />
<br />
<br />
Az idő elrepült a fejünk fölött, lassan júniust írtunk. Zayn és én tökéletes harmóniában éltünk egymással. Végtelenül szerettem, bíztam benne és tiszteltem, ahogy ő is engem. Négy hónapja ismertük egymást, de már összeköltöztünk - a körülményektől eltekintve -, voltunk romantikus hétvégén, megismertem a barátait, és a hétvégén a családját is meg fogom.<br />
- Gyönyörű reggelt, angyalka - nyomott csókot ajkaimra, én pedig szinte testébe fúródtam ellenkezésképp. Nem akartam felkelni és elindulni Bradford felé.<br />
- Hmm - nyöszörögtem, amikor benyúlt a pólóm alá és végigsimított a mellem alatt. Nem, még most sem feküdtünk le, és bármennyire is hihetetlen, így van. Tartja magát az ígéretéhez, én pedig lassacskán beadom a derekam. Pár napja már megfogta a mellem csókolózás közben. - Csak maradjunk itthon a hétvégén és ne csináljunk semmit.<br />
- Remek ötlet, de ezt Bradfordban is meg tudjuk tenni. Anyu már nagyon meg szeretne ismerni, teljesen beleélte magát, hogy ott töltünk majdnem két napot. Ne foszd meg ettől az örömtől, mert utána hetekig fogom hallgatni, angyalka - simított végig arcomon, miközben egy elkószált tincset tűrt a fülem mögé. - Reggelizünk, aztán indulhatunk is.<br />
- Reggelizel. Én addig bepakolok egy táskába, oké?<br />
- Miért nem eszel? - hangja már-már atyáskodó volt, szinte dorgáló. - Nina, tudod, hogy ennek nem lesz jó vége!<br />
- De ha kihányom, minek egyek? - emeltem fel a hangom. - Menjél, egyél, nemsokára kész leszek - másztam ki az ágyból, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Négy óra út áll előttem és érzem, hogy marni fogjuk egymást. Soha nem vesztünk még össze úgy, hogy napokig ne szóljunk egymáshoz, hiszen mindig történik valami, amit meg kell osztanunk a másikkal. Ha velem annyi, hogy az egyik lány a klinikán javulásnak indult, vagy éppen haza is mehetett onnan, ő az első, akit hívok. Ha vele annyi, hogy elmondja, hogy Louis összetört egy bögrét, vagy hogy kapott az egyik lánytól egy nyakkendőt, amire valami szuper vicces dolog van írva, én vagyok az, akinek elmondja.<br />
- Jól vagy, angyalka? Minden oké? - kopogott be a fürdőszobába. Éppen a vécékagyló fölé görnyedve öklendeztem.<br />
- Remekül vagyok, oké - mély levegőket vettem, próbáltam lenyugtatni háborgó gyomromat. 200 mérföld nem kevés, nekem pedig ki kell bírnom hányás nélkül.<br />
- Akkor miért zártad be? Megbeszéltük, hogy nem fogod magadra csukni azt a rohadt ajtót, mert ha bajod lesz, nem tudok bemenni.<br />
- Jól vagyok - rántottam nagyot az ajtón, ami a falnak csapódott.<br />
- Angyalka, nézz tükörbe - fordított meg a vállamnál fogva. Egy csapzott, karikás szemű, kimerült nő nézett rám vissza. - El kellene menned egy orvoshoz, csak egy rutinvizsgálatra, kérlek.<br />
- Ha lemegy a nyári hajtás a Dress-ben, az első dolgom lesz, oké? - mindketten tisztában voltunk vele, hogy eszem ágában sincs elmenni orvoshoz, de azért Zayn beleegyezően bólintott, majd megszólalt.<br />
- Mikor tudunk indulni?<br />
- Fél óra? - kérdeztem vissza.<br />
- Szuper. Addig elintézek pár telefont - mosolygott rám. A kedélyek máris lenyugodtak.<br />
Kicsivel dél után értünk Bradfordba. Mesés város, sok mosolygó ember sétál az utcákon, a kisgyerekek ugrándoznak, a nagyobbak pedig a park padjain ülve beszélgetnek, nevetnek, bandáznak. Emlékszem, mindig irigyeltem egy kicsit azokat az embereket, akiknek volt társasági életük és barátaik.<br />
Zayn édesanyja rettentő barátságos és közvetlen asszony, meleg öleléssel és két puszival üdvözölt, amikor kiszálltunk a kocsiból. Barna szemei csillogtak a boldogságtól, hogy újra láthatja a fiát ki tudja, mennyi ideje. Nem volt magas nő, de a belőle áradó szeretettől szinte elérzékenyültem. Kézen ragadott, majd behúzott a lakásba, ahol a nappaliban öt kíváncsi szempár várta érkezésem.<br />
Doniya volt a legidősebb gyermek a családban, a barátja kezét szorítva mosolygott rám. Végül vette a bátorságot, elengedte a fiúja kezét, és közelebb lépett hozzám. Szemei nagyon sötét barnák voltak, csillogtak, szinte örömtelien kacagtak, hogy megismerhet. Szorosan megölelt, két puszival üdvözölt, majd odahívta maga mellé a barátját. A fiú magas volt, izmos, és helyes. Divatosan öltözködött, és amikor Donira nézett, kék szemei megteltek szeretettel és mélységes tisztelettel. A srácot Bennek hívták, és meglepő módon két évvel fiatalabb volt Doninál, de ez részletkérdés volt.<br />
Waliyha 5 évvel volt fiatalabb Zaynnél, és nagyon hasonlított az édesanyjukra. Karját kitárva sietett felém, szélesen mosolyogva.<br />
Safaa volt a legfiatalabb csemete, és ő is köszöntött a legbuzgóbb módon. 15 körül volt, talán ekkor vannak a fiatalok abban a korban, amikor inkább bezárkóznak a szobájukba, és nem szólnak senkihez. Ezekkel az elméletekkel ellentétben nagyon nyílt volt velem. Jól megpuszilgatott, megölelgetett, majd átnyújtott egy borítékot.<br />
- Ezt Zayn írta még kiskorában, és megbízott vele, hogy adjam át. Olvasd el - mosolygott rám, majd odébb állt.<br />
Zayn kiköpött édesapja volt, csak fiatalabb kiadásban. Ahogy ott állt Trisha mellett, ölelte a derekát, annyira.. teljesek voltak. Nem, nem együtt. Külön-külön. Yaser a férfi erejével, Trisha pedig a nő gyöngédségével.<br />
- Üdv a családban, Norina - ölelt meg, majd kezet fogott a fiával.<br />
Doni és Ben kis idő múlva elmentek otthonról, Wali és Safaa pedig felmentek a szobájukba, így négyesben maradtunk. Trisha és én elkezdtük sütni vacsorára a csirkét, közben pedig Zaynről beszélgettünk. Aztán a beszélgetés nem várt fordulatot vett.<br />
- És a szüleid? Velük mi a helyzet? - pillantott rám, miközben összetörte a krumplit krumplipürének. Elakadt a szavam. Bizonyára észrevehette a reakciómat, mert azonnal megszólalt. - Jaj, drágám, ne haragudj, nem tudtam, hogy...<br />
- Nem, semmi gond, csak.. Csak nem beszélek velük. Szerintem el is felejtették, hogy van egy lányuk - vontam vállat, mire Trisha rögtön odasietett hozzám.<br />
- Ha beszélni szeretnél, vagy csak sírni, vagy bármi..<br />
- Köszönöm - érzékenyültem el kicsit.<br />
- Jaj, drágám - nyomott puszit az arcomra.<br />
- Mi van itt, kérem szépen? Csoportos lelkizés? Mert akkor kimegyek - állt meg az ajtóban Yaser felemelt kezekkel. Felkacagtunk. - Csak egy sörért jöttem, de lehet, hogy inkább nektek lenne szükségetek egyre.<br />
- Egy sör nem sör, drágám - vágta rá Trisha. - Két sör fél sör..<br />
- Három sör majdnem sör - folytatta a férje.<br />
- Négy sör egy sör - emelte fel a hangját Trisha.<br />
- Egy sör nem sör - kiáltott a nappaliból Zayn, majd berontott a konyhába. - Angyalka, mi vagyunk a tévében - nyomott csókot az arcomra. - Benne van, hogy bekerültünk a Guinness könyvbe, meg hogy új klip, meg hogy Harry egy csajjal hagyta el tegnap este az egyik bárt.<br />
- És ez miért is olyan meglepő? - kérdeztem vissza, miközben átkaroltam a nyakát.<br />
- Nem meglepő, csak benne vagyunk.<br />
- Ennyi év után is ennyire örülsz?<br />
- Addig a jó, amíg beszélnek rólunk, mert ha már nem...<br />
- Nos, hát akkor gratulálok a rekordhoz, meg a kliphez is, és ha beszélsz Harryvel, kérdezd meg tőle, hogy milyen estéje volt - mosolyom széles volt, pupilláim kitágultak, amikor Zaynre pillantottam.<br />
- Szeretlek, angyalka, nagyon - csókolt meg, mire Yaser megköszörülte a torkát.<br />
- Bocs, egy kis szösz volt ott - krákogott tovább. Zayn elhúzódott tőlem, mellém állt és átkarolta a vállam.<br />
- Apa, szerintem én nem a lányod vagyok, egy. Kettő, elmúltam 18 már egy pár éve, és amikor te megcsókolod anyát, én sem krákogok. Köszönöm - nyomott még egy csókot a számra, majd kivett a hűtőből két sört és a nappaliba ment. Manchester meccs volt, fogalmam sincs, kikkel játszottak, de valószínűleg nyertek, mert hét sör fogyott el vacsoráig.<br />
Be kell vallanom, féltem, hogy négy sört megivott Zayn. Igaz, hogy heti több éjszaka is részegekkel voltam körülvéve, de a pult némi biztonságot nyújtott, itt pedig semmi biztonság nem volt. Miután kiderült, hogy Doni a barátjánál alszik, leültünk vacsorázni. Keveset ettem, nehogy hányjak, de szerencsémre még csak hányingerem sem volt. Este egy kis családi beszélgetés után mindenki elvonult aludni, én pedig még a nappaliban ülve elolvastam a levelet, amit Safaa adott át. Két levél volt benne.<br />
<br />
<i> Drága Safaa!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Van egy levél az íróasztalom fiókjában, és arra szeretnélek megkérni, hogyha hazahozok egy lányt, akit nagyon szeretek, add azt át neki. Nem fontos számodra, mi áll benne, és nem is kell tudnod, hiszen amikor írom, te még pici vagy. X-Faktor előtt állok, te nyolc éves vagy, nem tudod még, mi az a szerelem. De valószínűleg, amikor hazahozom azt a lányt, már te is tudni fogod.</i><br />
<i> Nagyon kérlek, hogy a megfelelő lánynak add oda. És hidd el, tudni fogod, ki lesz az.</i><br />
<i> Vigyázz magadra, mert most remélhetőleg sokáig nem fogunk találkozni.</i><br />
<i>Örökké szeretlek, Törpe</i><br />
<br />
Ezek szerint Safaa engem talált a megfelelő lánynak, aki megkaphatja ezt a levelet. Kicsit izgulva hajtottam szét a sok éve írt lapot.<br />
<br />
<i> Egyetlen Szerelmem!</i><br />
<i><br /></i>
<i> Nem tudom, hogy hívnak, de nem is számít. A lényeg az, hogy Te vagy az én megmentőm, az Angyalom. Tudnod kell, hogy előtted senkit sem hívtam Angyalkámnak, Angyalomnak, Szerelmemnek. Mindenkit a rendes nevén hívtam, nem is éreztem késztetést, hogy becézgessem őket.</i><br />
<i> Apa régen azt mondta nekem, hogyha majd úgy nézek egy lányra, ahogy ő anyura, és a lány is úgy rám, ahogy anyu őrá, soha ne engedjem el. Soha ne engedjem el, mert ő lesz az én megmentőm, a lelkem, a mindenem.</i><br />
<i> Anya azt mondta, hogy ne olyat keressek, aki kiegészít, mert az régen rossz. Teljes embert keressek, és legyek én is teljes ember, mert két teljes ember valami remeket fog alkotni.</i><br />
<i> Minden bizonnyal te vagy az a teljes ember, akit megtaláltam. Te vagy az, akivel végtelen boldog leszek, akivel mindig nevetek, és bármennyit is fogunk veszekedni, feltétel nélkül fogom szeretni. És bármi is történt a múltadban, jó, rossz, szép vagy csúnya, nekem elmondhatod. Bízhatsz bennem, mert nem adtam okot az ellenkezőjére.</i><br />
<br />
<i>U.i.: Remélem, hogy szőke a hajad. De ha csak önmagad vagy, még jobban szeretlek.</i><br />
<i><br /></i>
<i>Őszinte, végtelen szerelemmel csókollak</i><br />
<i>Zayn J. Malik</i><br />
<i>2010. május</i><br />
<i><br /></i>
<i><br /></i>
Ekkor érzékenyültem el először azon a hétvégén. Lassan összeszedtem magam, majd felslattyogtam Zayn szobájába, ahol a férfi, akit szeretek, már az igazak álmát aludta.<br />
Reggel Zayn már nem feküdt mellettem, amikor felébredtem, de volt egy papír a helyén. Álmosan pislogtam a szobában, a függönyön át beszűrődött némi napfény, így el tudtam olvasni levelét.<br />
<br />
<i>Egyetlen Szerelmem!</i><br />
<i><br /></i>
<i> Minden bizonnyal elolvastad a levelem, és azért bújtál mellém olyan későn. Safaa a lehető legjobban döntött, bár te vagy az egyetlen, akit hazahoztam.</i><br />
<i> Minden szerelmem a tiéd, minden boldogságom forrása te vagy.</i><br />
<i> Kiskoromban mindig irigyeltem anyut és aput a szerelmük miatt, de ebben a pillanatban tudom, hogy a fél világ irigy a Mi szerelmünkre. Mert úgy szeretjük egymást, ahogy soha senki.</i><br />
<i> Szerencsés vagyok, hogy szerethetlek.</i><br />
<i><br /></i>
<i>Végtelen, bolondos szerelemmel szeretlek, csókollak</i><br />
<i>Zayn J. Malik</i><br />
<i>2016. május</i><br />
<i><br /></i>
Könnyeimmel küszködve mentem le a lépcsőn. Nem érdekelt, ki lát, vagy hogy mit gondol rólam, csak az, hogy meg kell találnom Zayn-t. A nappaliban ült a kanapén, de ahogy ledübörögtem a lépcsőn, felállt, valószínűleg azt hitte, hogy valami baj van.<br />
- Angya...<br />
- Szeretlek. Szeretlek. Annyira szeretlek - ugrottam a nyakába zokogva. Boldog voltam. Feltétel nélkül boldog. Nem foglalkoztam semmivel, még azzal sem, hogy Doni és Trisha döbbenten áll a bejárati ajtóban, vagy hogy Yaser összeráncolt szemöldökkel áll a hátsó ajtóban egy szemeteszsákkal a kezében. Amikor Zayn szemébe néztem, könnyek gyűltek benne. Némán sírt, arcán boldog mosoly ült.<br />
- Én is szeretlek, angyalka. Nagyon szeretlek - nyomott határozott csókot ajkaimra, majd megpörgetett a levegőben. Először mondtam neki, hogy szeretem, négy hónap után. Olyan érzések kavarogtak bennem, mint még soha. Boldog voltam, kacagni akartam az örömtől, ami átjárt. Remegtem a tudattól, hogy ki tudtam mondani azt, amit még soha senkinek, amit még soha senki nem hallott a számból. Kezem közé szorítottam fejét, majd óvatos, finom, szinte szűzies csókot leheltem ajkára, amint ugyanilyen gyöngédséggel viszonzott. Újra megcsókoltam, de ezúttal elmélyítette, fenekemnél tartott a nappali közepén állva, mintha egy burokban lennénk és senki sem állna a helyiségben. Hosszú tincsei közé túrtam, hajam függönyként omlott körénk. Mosolyogva csókolóztunk. Ellepte édes csókjaival az arcom, a szemem, az állam, a nyakam, én pedig próbáltam megjegyezni magamnak minden külső tényezőt. A szoba hőmérsékletét, Zayn illatát, a kezét, a haja hosszúságát, a bőre melegét, a testünk között cikázó energiát, tüzet, de legfőképp a csókjai ízét és az érzést, amit abban a pillanatban a magunkénak tudhattunk.<br />
- A fiunk szerelmes, drágám - suttogta Yaser a feleségének, amikor Zayn letett a puha szőnyegre, és csak bámultunk egymásra. Trish szipogott, és én csak később jöttem rá, hogy miért. Valószínűleg még soha sem látta Zayn-t ilyen boldognak. Még soha nem látta szerelmesnek.Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-12223433072386549682015-05-03T21:37:00.001+02:002015-05-03T21:37:14.601+02:0008. - Édes boldogság<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Itt lenne az új rész, amit imádtam írni, tényleg! Amint láthatjátok, úgy kinézetet kapott a blog, amit tényleg nagyon köszönök Eszternek, csodálatos munkát végzett. :*</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i> Brigiben - a csoportban - felmerült egy kérdés, hogy Norina vajon terhes-e. Erre választ kapsz a részben. :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i> Mindenkinek kellemes hetet kívánok!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i> All the love. D </i></div>
<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
Nyúlj felém "jó kezekkel", s vetíts rám magadból olyasmiket, amik az
életemet megkönnyítik: láss jobbnak, mint amilyen vagyok. És cserébe én
is ezt teszem. </blockquote>
<br />
<br />
Amikor tizenhat éves koromban Patrick és Jake eltűntek az életünkből megfogadtam, hogy soha nem leszek szerelmes, hogy soha nem fogok közel engedni magamhoz senkit, mert csak fájdalmat okozhat. Hét évig így is volt. Oké, hogy együtt laktam Katy-vel, de nem nyíltunk meg egymásnak. És Drew-val sem. Számára kaland volt, mint később rájöttem, számomra pedig egy félig-meddig stabil pont, amíg el nem hagyott. Anyámmal évek óta nem beszéltem, a Dress-es lányokkal is csak néhanapján lelkiztünk. Egyedül voltam.<br />
<div>
Egyedül voltam egészen addig, amíg meg nem támaszkodtam Zayn kocsijában, ő pedig oda nem adta nekem a bakancsát.</div>
<div>
Soha nem tudtam, milyen is ragaszkodni valamihez vagy valakihez. Mindig csak tengődtem a városban, az utcákban, meg úgy az egész életemben. Nem kötődtem sehová, egyedül talán a Dress-hez. De aztán begurult az életembe a fekete Mercedes Zaynnel együtt, és máris boldogságra, társra találtam.</div>
<div>
Bevallom, hogy soha nem mertem volna kijelenteni, hogy szeretem őt vagy hogy bárhogy is kötődöm hozzá. A bakancsa még mindig nálam volt, így afféle biztonságot adott a tudat, hogy legalább valamije nálam van, ha a szíve nem is. Ki merte volna feltételezni, hogy a nagy és híres Zayn Malik nem vesz el semmit attól, akit kedvel? Bármit megtett volna azért, hogy ne ő vegye el, amit akar, hanem én adjam neki oda azt, amit szeretnék. Tisztelettudó volt, jó modora volt és nem utolsó sorban szeretett. Nem volt filmbeillő jelenet, nem voltunk egy randi után az ajtóban, miután hazafuvarozott, csupán a lepukkant lakásomon ültünk a lyukas kanapén és valami borzasztó thrillert néztünk, amikor először mondta, hogy szeret. Na, jó, talán egy kicsit mégis filmbe illő jelenet volt a maga módján.</div>
<div>
- Eddig mindig te adtál nekem valamit, most én szeretnélek megajándékozni valamivel - mosolygott rám. Átnyújtott egy apró dobozt, amit a kabátzsebéből vett ki.</div>
<div>
- Zayn, bármi is az, én nem va..</div>
<div>
- Kész vagy rá, hidd el - nyomott puha csókot az arcomra. Félve nyitottam ki a dobozt, amiben kettő kulcs pihent. Egy a lakásának az ajtajához tartozott - a kapuéhoz nem kaptam, mert kóddal kellett bejutni, amit már tudtam -, és egy szív alakú is.</div>
<div>
- Ez...? - emeltem ki a szív alakút.</div>
<div>
- A szívemé. Két hónapja szabad bejutásod van minden egyes zugába, és ezt szeretném neked adni. A szívemet. Teljesen és visszavonhatatlanul.</div>
<div>
- Miért?</div>
<div>
- Mert így szeretlek. Teljesen és visszavonhatatlanul - túrt hosszú fürtjei közé, én pedig elsírtam magam a boldogság hevében. Már nem féltem attól, ami vár rám, ha mellette leszek. Két hónap alatt annyi boldogságot és örömet okozott, mint amennyit egész életem során összesen nem kaptam. Sürgetőn tapadtam ajkaira, ő pedig nem is számított hevességemre. Valószínűleg neki is nehéz és határozott lépés volt újabb szintre emelni a kapcsolatunkat, és rettentő lassan haladunk. Még nem feküdtünk le egymással, sőt! Még csak egy hevesebb érintés sem volt. A legerősebb érzelmi kitörésünk talán ez az általam kezdeményezett csókolózás volt.<br />
Ez persze nem azt jelentette, hogy máris odacuccoltam hozzá, dehogy. Lassan három hónap ismertség után nem tehettem meg.<br />
Hamarosan elkezdett melegedni az idő, közeledtünk a májushoz, ami azt jelentette, hogy nem is olyan sokára már a nyári szabadságok és szünetek miatt még többet fogok dolgozni, ami egyet jelent azzal, hogy Zaynnel is kevesebbet fogok találkozni.<br />
- Jó reggelt - nyomtam csókot Zayn szájára, amikor belépett a konyhába. Előző este nála aludtam, hiszen sokkal közelebb van az ő házához a klinika, mint az enyémhez. Egyszer sem merült fel a három hónap alatt az, hogy mi hivatalosan mikortól is alkotunk egy párt, de felmerült már egypárszor, hogy mi is van köztünk. A sajtó ránk szállt, követtek minket, a munkahelyemről mindenfélét írtak, rólam is, róla is. Látszólag nem foglalkoztam vele, hiszen minek, de lelkileg akkor is megviselt. Sokat sírtam miatta.<br />
- Szép reggelt, angyalka - viszonozta egy újabb csókkal üdvözletemet, majd újra megcsókolt. - Szeretlek.<br />
- Van pirítós meg rántotta. Eleanor és Louis pedig nemsokára megjönnek. El bejön velem a klinikára - pakoltam a tényérjéra a reggelit. Én még nem mondtam ki neki, hogy szeretem, és ő sem várta el.<br />
- Hogyhogy bemegy?<br />
- Szeretne pszichológiát tanulni, és látni akarja, hogy működik ez az egész. Vagy lehet, hogy csak önkéntes lesz - huppantam le vele szembe a székre. Már a második tányér rántottát ette, hiszen késésben volt. Éppen a lépcsőn szaladt felfelé, amikor csengettek. - Kinyitom, menj öltözni.<br />
Úgy töltöttük el azt a pár reggelt és estét egymás mellett, mintha évek óta ezt csinálnánk. Jól megvoltunk egymással, nevettünk, birkóztunk, gyertyafénynél vacsoráztunk. Úgy éltük meg ezt a pár reggelt, mintha bármelyik az utolsó lenne.<br />
- Hellóóóóó - csörtetett be a házba Louis, még mielőtt ajtót nyithattam volna.<br />
- Neked is szép reggelt, Tomlinson - öleltem magamhoz, majd Eleanor arcára is nyomtam egy puszit.<br />
- Zayn? Elaludt?<br />
- El - mosolyogtam. Elvileg évek óta késik, mert mindig elalszik. - De már öltözik. Kértek enni? Van még pirítós és egy kis rántotta.<br />
- Tea nincs? - kérdezte Louis. Még mindig mosolyogva intettem, hogy kövessenek. - Ugye csak miattam főztél Yorkshire Tea-t?<br />
- Ismerlek, öregem - tettem le elé a nagy bögre teát, Eleanor pedig egy lekváros pirítóst majszolgatott.<br />
- Cső, haver - fogott kezet Zayn Louis-val, amikor megérkezett az emeletről. - Bocs, indulhatunk.<br />
- Már bocsi, Zayn, de mi mivel fogunk eljutni a klinikára? - kérdeztem, amikor Louis elindult az ajtó felé a teásbögrével. - A bögrét pedig nem viszed magaddal, mert el fogod törni.<br />
- Nem fogom - bizonygatta, pedig tisztában volt vele, hogy nagy az esélye, hogy leejtse.<br />
- Elviszünk - vont vállat Zayn. Miután Louis megitta a teáját, és Zayn is összefogta a haját egy gumival, útnak indultunk. Alig 20 perccel később tettek ki minket a klinika bejáratánál. Eleanor a kezemet szorongatta és azon izgult, hogy vajon kedvelni fogják-e.<br />
- El, hidd el, hogy imádni fognak. Bár sokan zárkózottak, de meg lehet őket puhítani. Csak meg kell várni, amíg ők nyitnak feléd.<br />
Végül tényleg nagyon szerették Eleanort, nagy részük ismerte is Louis miatt, és azon kezdtek elmélkedni, hogy én vajon honnan ismerem. Ők voltak az elsők, akiknek elmondtam, hogy Zayn egyik barátja vagyok és rajta keresztül ismertem meg Eleanort.<br />
Zayn késő este ért haza, én pedig a kanapéján fetrengve vártam, hogy megérkezzen. Ebben a hónapban már másodjára jött meg a menstruációm, és erős görcsök kísérik. Úgy beszéltük meg, hogy amikor hazaér, megvacsorázunk, engem pedig hazavisz, hiszen két napja nem voltam otthon.<br />
- Szép estét, angyalka - nyomott csókot a számra. Valószínűleg látta meggyötört arcomat, ezért rögtön aggódóvá vált a hangja. - Mi a baj?<br />
- A menstruációm - nyögtem. Hányinger környékezett az erős görcsök miatt, ezért amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam a fürdőszobába, ahol kiadtam magamból a délutáni csokit. Ziháltam, miközben arcot és fogat mostam.<br />
- Angyalka, nem lesz ez így jó. Ha jól emlékszem, a múlt héten is...<br />
- Igen, nem tudom, miért.. Talán csak ideges vagyok.<br />
- Miért?<br />
- Nem akartam elmondani, Zayn, de.. - sóhajtottam nagyot. Egy ideje már elköltözött tőlem Katy, és kissé megcsúsztam a lakbérrel, de nem szépítettem. - Ma este kell odaadnom a lakbért. Emelte is a főbérlő, és egyedül nem tudom fizetni. Ha ma este kilencig nem adom oda, holnap el kell költöznöm.<br />
- Miért nem szóltál, Nina? Hogy.. Mégis hogy tervezted? Csak úgy hagyod, hogy elvegyék tőled a házadat?<br />
- Igazából nem az én házam, Zayn. Én csak bérlem. Holnap reggel majd keresek egy házat, és ennyi. Valami olcsóbbat.<br />
- Ennél nemigen találsz olcsóbbat - húzta el a száját, majd felemelt a földről. - Zuhanyozz le, aztán feküdj le. Holnapra megoldódik, ne félj - zárt szoros ölelésbe, majd hosszú, édes csókba invitált. - Este simogatom a hasad, akkor majd nem fog fájni - suttogta.<br />
- Rendben. - nyomtam puszit borostás arcára, majd kitoloncoltam az ajtón. Lezuhanyoztam, hajat mostam, majd bedőltem a puha ágyba. Kisvártatva Zayn is megérkezett, pólóban és boxerben. Az oldalára fordulva simogatta a hasam, hogy enyhüljön a fájdalom, miközben halkan dúdolt.<br />
- Ez a Night Changes, igaz? - kérdeztem rekedt hangon, félálomban.<br />
- Just how fast the night changes... - suttogta, én pedig nem is gondoltam, hogy mennyire igaza lesz.<br />
<br />
Amikor felébredtem, a gardróbba mentem, ahol a megszokottnál több ruha volt. Főként az enyémek. A folyosón ismerős képek fogadtak a falnak támasztva. A nappali könyvespolcán a kedvenc könyveim fogadtak. A bejárati ajtóban Zayn integetett valakinek, és amikor megfordult, összerezzent. Nem számított rám.<br />
- Megkérdezném, hogy miért vannak itt a ruháim, a képeim és a könyveim, de úgy érzem jobb, ha nem teszem.<br />
- Mivel tudom, hogy tudni akarod, mi történt, elmesélem. Téged kilakoltattak, az ágyam pedig kétszemélyes, és te vagy az egyetlen, aki mellettem alhat, ezért elhozattam a cuccaidat, hogy mától minden reggel csókkal köszönthesselek, és minden este a te kezedet szorítva alhassak el.<br />
- Nem lehet, Zayn, ez... Nem - ráztam a fejem, mire Zayn értetlenül nézett.<br />
- Miért?<br />
- Mert rezsi és adó is van a világon. Nem tudok a felével beszállni egy ekkora ház fenntartásába, mert egy év alatt összesen nem keresek annyit, mint amennyibe ennek a háznak kéthavi rezsije van.<br />
- Angyalka, én mindig is olyan voltam, aki mindenkit maga elé helyez. A családom mindig az első - simított végig az arcomon.<br />
- De én nem vagyok a családod.<br />
- Már hogyne lennél! Amióta a kocsimnak támaszkodtál, azóta a családomhoz tartozol. Amúgy tudod, hogy semmire sem kényszerítenélek, szóval ha el akarsz menni, és ismét egy putriban lakni, ahol pedofil főbérlők és albérlők élnek, csak tessék. De az én házamban mindig van fűtés, meleg víz, és vacsora.<br />
- Amit én főzök. De csak akkor, ha legalább a bevásárlásokat én fizethetem - nyújtottam a jobb kezem, mintegy alkut ajánlva.<br />
- Te fizeted - fogta meg a kezem, majd magához rántott egy csókra. - A lehető legmegfelelőbb ember költözött ide - kapott fel az ölébe. - Meg sem érdemlek egy ilyen bájos, elbűvölő és gyönyörű, erős nőt.<br />
- Ezzel vitatkoznék. Én nem érdemlek meg egy ilyen helyes, nagylelkű és jószívű, csodálatos férfit.<br />
- Egyikőnk sem véli magát ilyennek, angyalka. Pont ezért érdemeljük meg egymást. Szeretem a barátnőmet, minden bájával és hibájával együtt.<br />
Talán ez volt az a nap, amikor hivatalosan is egy pár lettünk. Bár én nem mondtam ki, hogy a barátom és hogy szeretem, minden bizonnyal érezte.</div>
Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-33343986741610590692015-04-26T16:55:00.002+02:002015-04-26T16:55:53.208+02:0007. - Nyugodj meg<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Nem szeretnék tolakodónak és követelőzőnek tűnni (ismét), de sajnos azt látom, hogy van napi 10-20 oldalmegtekintés, de egy komment sem érkezik, csak legfeljebb két darab pipa (aminek nagyon örülök, félre ne értsétek). Nagyon kérlek titeket, hogy kommenteljetek nekem, vagy lépjetek be a csoportba és ott is tudtok írni. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i> De itt az új rész, remélem elnyeri majd a tetszéseteket.</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i> All the love. D</i></div>
<br />
<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i><span style="font-size: small;">Sokat gondolkodtam rajta, vajon mi lehet a legfontosabb kapocs egy
párkapcsolatban, és végül egy dolgot találtam. Ez pedig a spontán
bizalom. Amikor két ember úgy találkozik, mintha "beléjük csapott volna a
villám", kölcsönösen tudnak rajongani egymásért, felnéznek a másikra,
és ha szükséges, akár tűzbe is mennek a társukért. Ilyenkor a spontán
találkozásból kölcsönös, spontán bizalom jön létre. </span></i></span></blockquote>
<br />
A fülembe szuszogott, ami megnyugtató is lett volna, ha kemény hímtagja nem szakít szét belülről. Eszelősen hörgött, erős lökéseket mért csípőmre, miközben a karomat az ágy fejtámlájához bilincselte, hogy ne tudjam lelökni magamról. Hosszú barna hajamat tépte, majd egy ollóval egy újabb tincset nyisszantott le belőle.<br />
- Még egy kiáltás, és nem marad hajad, te kettyós kurva - nyalta meg a nyakam, mire felnyögtem undoromban. Aztán egyre erősebben lökött, egyre csak hajhászta a kielégülését, mígnem rám hanyatlott és elélvezett. Belém. Miután kihúzódott belőlem és levette rólam a bilincset, nem hagyott magamra. Négykézlábra kényszerített, majd hátulról csapódott belém. Ajkamba haraptam, könnyeim patakokban folytak le meggyötört arcomon a hátul érzett fájdalomtól. Fejemet a hajamnál fogva rántotta hátra, majd újabb nyisszanást hallottam, aztán előrebukott a fejem. Levágta a hajam.<br />
- Azt mondtam, hogy nyögj, ha duglak, te szánalmas ribanc - gyorsabban lökött, mire kiszaladt ajkaim közt egy kiáltás. - Kurva anyádat, te szájtáti kurva. Szopj le, de azonnal! - kirántotta belőlem a farkát, majd maga felé fordítva, tőlem véres hámtagját, a számba lökte. - Szopjál, kurva!<br />
- Nina, hé..<br />
Négykézláb álltam az ágy szélén, míg ő szó szerint megdugta a számat. Hányhatnám volt undorító mivoltától, de nem hányhattam.<br />
Először a hajamat kezdte simogatni valami. Majd a hátamat, Aztán erőteljesen rázni kezdett. Amikor kirántotta a farkát a számból, öklendezni kezdtem, és kiköptem örömét.<br />
- Nyeld le, te ke..<br />
- Nina, kérlek, nyisd ki a szemed..<br />
Kemény tenyér csattant az arcomon, majd egy férfi hímtag is. Hangosan zokogtam, ekkor már nem volt bennem semmi tartás. Újra használta a testem.<br />
- Tücsök, kérlek, ébredj!<br />
Zihálva tértem magamhoz. Szemeim szorosan lecsukva, összeszorítva, egyik kezemmel az ágy sarkánál támaszkodok a matracba, másik kezemmel pedig a mellkasomat nyomom és öklendezek. A póló és a nadrág, amit pizsama gyanánt vettem magamra pár órája, most teljesen bőrömhöz volt tapadva. A hátamat egy harmadik kéz simogatta, a hajamat pedig egy negyedik fogta.<br />
- Semmi baj, nyugodj meg, tücsök - Zayn mögöttem térdelt, én pedig csak ekkor eszméltem rá, hogy újra éltem életem egyik legborzasztóbb éjszakáját. És hánytam. A testem nem tudott mit kiadni magából, így csak az esti teám egy része és némi sav jött ki belőlem. Erőtlenül nyögtem fel, és miután Zayn megbizonyosodott róla, hogy már nem fogok hányni, egy törlőkendővel megtörölte a számat, majd magához ölelt. Kimerülten, megalázva ültem az ölében, miközben remegtem.<br />
- Saj-sajnálom Zayn, azonnal feltakarítom - másztam ki az öléből pár perccel később, és remegő lábakkal indultam a fürdőszoba felé, ahol a feltörlő is volt, de a karomnál fogva húzott vissza.<br />
- Nem kell, majd megcsinálom én. Pihenj le, mindjárt jövök.<br />
- Nem. Várj meg - nyöszörögtem, majd minden erőmet összeszedve elindultam, hogy újfent összetakarítsam a hányásom. Volt bennem még annyi tartás, hogy nem mással végeztetem el a piszkos munkát. Ha éveken keresztül meg tudtam csinálni, most miért ne menne?<br />
Remegve, sírva takarítottam fel magam után. Zayn próbált segíteni, de folyton elzavartam a tócsától. Éjszaka fél három volt, és én éppen a hányásomat takarítottam.<br />
Ezután már nem aludtam. Fél hatkor aztán kiszenvedtem magam az ágyból, egyedül. Zayn öt óra után pár perccel elaludt, nem bírta a virrasztást. Kávét főztem, reggelit csináltam, és fél nyolc tájékán megreggeliztem. Az utóbbi időben már le sem kellett dugnom az ujjam, hogy hányni tudjak, elég volt ennem egy kicsit.<br />
- Szép reggelt az én gyönyörű, tetovált angyalomnak - lépett be a konyhába nem sokkal azután, miután kihánytam a reggelim. Természetesen fogat mostam, ezért bátran hajoltam hozzá egy csókért.<br />
- Nem vagyok angyal, ezt már tudhatnád - vontam vállat, majd csináltam neki két szelet pirítóst lekvárral és forró kávéval. - Jó étvágyat.<br />
- Köszönöm, angyalka - paskolta meg a combom. Mosolyogva ültem le mellé, hiszen már jól tudtam, hogy gyűlöl egyedül enni. - Jól vagy?<br />
- Minden oké, nyugodj meg - pedig semmi sem volt velem rendben. Nem voltam oké, nem voltam tiszta. Ismét hányinger kerülgetett. Muszáj voltam egészen a fürdőszobáig rohanni, hogy a wc fölé hajolva hányjam ki a még gyomromban lévő vizet és savat. Az ajtót bezártam magam mögött, de Zayn szüntelenül kopogott rajta.<br />
- Nina, kedvesem, jól vagy? - hangja megnyugtatta kicsit háborgó gyomrom, de a szívem rettentő gyorsan kezdett verni a becézés hallatán. Kedvesem. Szájvízzel kiöblítettem a számat, hogy ismét friss legyen, majd kinyitottam az ajtót.<br />
- Remekül vagyok. Miért kérded? - tettettem hülyének magam. Mindketten tisztában voltunk vele, hogy van valami baj, és sem Zayn, sem én nem tudtuk, hogy mi.<br />
Nem szólt egy szót sem, hiszen tudta, hogy nem fogok mondani neki semmit.<br />
- Csak tegyük félre a hétvégére, oké? Szombat van, holnap mennünk kell haza, csak élvezni akarom, hogy itt vagyunk - szólaltam meg, miután rendbe raktuk a szobánkat. A mai nap folyamán még egyszer sem kuncsorgott egy árva csókért sem. Vagy a hányásos problémáim miatt, vagy pedig azért, mert betartja az ígéretét. Nem vesz el tőlem semmit addig, amíg én azt nem mondom, hogy oké. Óvatos puszit nyomott az arcomra, majd a kabátjáért nyúlva fordult felém.<br />
- Menjünk le a partra egy kicsit.<br />
- Rendben - mosolyogtam rá.<br />
Alig öt perc múlva már a parton sétáltunk, ahol kislányok játszottak a kutyáikkal, a szüleik pedig árgus szemekkel figyeltek csemetéikre. Mosolyogva figyeltem őket. Én is szeretnék egyszer családot, talán két gyereket, egy farmot lovakkal és sok könyvet. Egy festővásznat, verses köteteket, amiket olvasok, amíg a gyerekek iskolában vannak, a férjem pedig dolgozni.<br />
- Min gondolkozol? - kérdezte, miután kikerülte az egyik kisfiút. Hátrafordulva nézte, ahogy a kisfiú elesik a homokban, majd feláll azt kiabálva az anyukájának, hogy semmi baja. Mosolyogva fordult felém Zayn, még mindig a válaszomra várva. Nem tudtam, hogy elmondjam-e neki, ami egy pillanatig bár, de megfordult a fejemben.<br />
- Tudod, nekem soha nem volt ilyen gyerekkorom. Még csak hasonló sem adatott meg. De ha lesznek gyerekeim, mindent meg fogok nekik adni, kerüljön bármibe.<br />
- A szeretet semmibe sem kerül - pillantott rám, nekem pedig könnyek szöktek a szemeimbe. Hirtelen úgy éreztem, mintha nem is a gyerekek iránt érzett szeretetről beszélne, hanem teljesen másféléről. Keze után nyúltam, hogy érezzem a melegét, amit a teste áraszt magából. Hogy érezzem az illatát, és hogy még egy kicsit kapaszkodjak az előző kijelentésébe, pedig tudtam, hogy nem fog elszállni. Ez már örökre velünk marad.<br />
- Én nem tudhatom - szaladt ki a számon. A fejemet ráztam, és elnevettem magam.<br />
- Mi ilyen vicces?<br />
- Hogy miért siránkozok, amikor itt vagyok veled. Nevetséges, hogy most is azon gondolkozom, hogy kitől akarok gyereket, pedig még kapcsolatom sincs - nem bántódott meg, hanem némán elmosolyodott.<br />
- Rajtam nem fog múlni, angyalka.<br />
Késő délutánig voltunk lent a parton, ettünk néhány falatot - inkább ő evett -, majd kimentünk a stégre, ami mélyen benyúlt a vízbe. Már sötétedett, talán a hét órához közelített az idő, de nem tudtuk pontosan, hiszen teljesen elzárkóztunk a technikai kütyüktől. Hideg volt, fújt a szél, borongós idő volt. Az eső is szemerkélni kezdett, miután fél órát beszélgettünk a stégen. Csak úgy általános dolgokról, felmerültek a régi szerelmek, kapcsolatok, a terveinkről esett még néhány szó, de mégis közel kerültem hozzá. Megnyílt előttem, kitárta a lelkét. Lassacskán eltűntek a kisgyerekek a partról, megszűnt a ricsaj, csak a tenger morajlása hallatszott.<br />
- Néha úgy elegem van a folyamatos londoni nyüzsgésből és az elvárásokból. Mi lesz akkor, ha már nem fognak érdeklődni irántunk, ha már csak egy süllyesztőbe került banda leszünk? - szólalt meg, miután megállapodtunk, hogy egyikőnk sincs megáldva remek tánctehetséggel.<br />
- Nem hittem volna, hogy egyszer hallani fogok ilyesmit tőled. Sőt azt sem, hogy szükséged lenne egy kis löketre - fordultam meg ölelésében. Élénken csillogó szemekkel nézett rám a sötétben, én pedig a kabátjába kapaszkodva adtam neki egy kis érzelmi doppingot. - Zayn Szuperszexi Malik, jól figyelj, mert ilyen nem lesz többé! Van érdekeltség az irányotokba, rengeteg rajongótok van olyan országokban is, amelyekről el sem hinnétek. Helyes vagy, jól nézel ki és nem utolsó sorban csodás hangod van. Billboard toplistás dalaitok vannak, hány arany és platinalemezetek van, gondold csak végig! Millió rajongód van, akik bármit megtennének azért, hogy most ők álljanak itt előtted. Hányan álmodoznak arról, hogy melletted fognak felébredni egy reggel, hogy neked szülnek gyereket, veled veszekednek apró dolgokon, hogy együtt öregedtek meg. Hány kitalált sztorit írnak rólatok, hm? Rengeteget! Annyian ábrándoznak a nagy Zayn Malikról, pedig nem is ismerik. Én már ismerem egy részedet, és be kell valljam, sokkal lenyűgözőbb vagy, mint vártam - mosolyogtam rá befejezésképp.<br />
- Az utolsó mondatod tetszett a legjobban, angyalka - hajolt közelebb hozzám. Mély levegőt kellett vennem, hogy lelassítsam a légzésem, bár teljesen felesleges volt. Amint a szemébe néztem, nem jutottam levegőhöz. Derekamnál átfogott, kicsit hátradöntött, míg karjaimat nyaka köré fontam. Remegtem, de nem a hideg miatt. Az érintésétől, a szuszogásától, tőle. Nem csókolt meg, de ajkai érintették az enyémeket.<br />
- Ne kelljen minden alkalommal elmondanom. Vedd el - motyogtam, de én sem csókoltam meg. Azt akartam, hogy ő tegye meg.<br />
- Nem veszem el, csak ha nekem adod.<br />
- Már a tiéd. Neked adom.<br />
Nem kapkodta el. Édesen csókolt meg, miközben egyre jobban csöpögött az eső. Pár perc múlva már szakadt, de ajkai és nyelve még mindig fogva tartottak. Aztán elhúzódott.<br />
- Még ne - ragadtam meg a dzsekijét. - Csókolj meg.<br />
Nem kellett kétszer mondanom. Amikor fél óra múlva felértünk a lakosztályunkba, mindenemből folyt a víz. Zayn azonnal a kádhoz szaladt és megnyitotta a meleg vizes csapot.<br />
- Gyorsan, vetkőzz, és ülj be mellém - rángatta le magáról a vizes ruhadarabokat. Pár perc múlva csobbant a vízben, én pedig még mindig vacogtam a hideg ruháimban. - Angyalka, gyere már.<br />
- Én.. Jó ötlet ez? Mármint..<br />
- Nyugodj meg - kacsintott, majd kiszállt a kádból és segített lerángatni a vizes gönceimet.<br />
Egy ágyban aludtunk, összebújva, de egy árva utalást sem tett arra, hogy bármit is szeretne, amiért nagyon hálás voltam. A reggel hamar elérkezett, ahogy a dél is, ami az indulásunkat jelentette. Még lesétáltunk egy kicsit a partra, majd útnak indultunk.<br />
Csodás hétvégét tudhattam magam mögött, amit csakis Zaynnek köszönhetek. Soha nem voltam még senkivel sem ilyen helyen, ő volt az első számomra, valószínűleg minden értelemben.<br />
És valószínűleg a "Nyugodj meg" kifejezés hangzott el a legtöbbször a "Csókolj meg" után a két nap alatt.Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-35025710238730777682015-04-18T19:28:00.000+02:002015-04-18T19:28:17.847+02:0006. - Hétvége<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! :) </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Meghoztam a következő részt. Minden Kedves Olvasómat arra kérem, hogy hagyjon valami nyomot maga után. Ha csak a chatablakba írtok, az is jó, csak látni szeretném, hogy mennyien érdeklődtök a blog iránt. Egy pipa is elég a rész alatt, tényleg. Nagyon megköszönném!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>All the love. D </i></div>
<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<span style="font-family: "Courier New",Courier,monospace;"> Az igazi ajándék az egyik ember számára a másik ember lehet, a másik szívtől szívig érő szeretete.</span></blockquote>
<br />
<br />
<br />
<br />
Másfél óra elteltével Zayn megállt tankolni, de csak haloványan érzékeltem. Mindenesetre, amikor felkeltem, ott volt a pohártartóban egy kihűlt kávé éppúgy, ahogy szeretem. Hunyorogva mosolyogtam rá, majd érdeklődtem, hogy merre járunk annak ellenére, hogy még most sem mondta meg az úti célunkat.<br />
<div>
- Húsz perc múlva odaérünk.</div>
<div>
- Az király, mert rohadtul elgémberedett mindenem - fordultam felé az ülésben, így a hátammal az ajtónak dőlve figyeltem, ahogy a vezetésre koncentrál. Pimasz mosoly futott át arcán, és azt hittem, nem fogja megosztani velem gondolatát, ám mégis megszólalt.<br />
- Én segítenék megmozgatni mindenedet - az a mosoly újra ott ült az arcán. A kora délelőtti napfény miatt napszemüveg volt rajta, arcán pár napos borosta. Épp úgy nézett ki, mint aki egy divatmagazin címlapján szokott lenni.<br />
- Szóval te szexre szeretnéd alapozni a kapcsolatunkat? - böktem meg a lábammal a vállát. Ajkaira halvány mosoly ült, de nem érte el a szemét.<br />
- Egyszer egy ilyenbe már belebuktam, angyalka, és nem akarom újra megkockáztatni. Akkor csúnyán elbasztam a dolgot, most nem akarom.<br />
- Mi történt? - kérdeztem, majd kinéztem a szélvédőn. Nem számítottam Zayntől semmiféle válaszra, azt hittem, hogy túl mélyre ástam.<br />
- Trisnek hívták, csinos, okos lány, és ráadásul túlontúl okos. Alig egy év után beperelt, hogy valami fertőző betegségem van és elkapta. Csak aztán kiderült, hogy mellettem más pasikkal is kufircolt, és nem volt helytálló a vádja. Akkor már lassan egy hónapja nem voltunk együtt, mert turnén voltam, ő pedig azt állította, hogy két héttel azelőtt még lefeküdtünk. És a nap is stimmelt, amit mondott, mert a fiúk nem tudták, hogy hol vagyok, csak annyit, hogy elmentem valakivel valahová. Szóval a kihallgatás során nem tudtak védeni. Aztán amikor Eleanor megtudta, hogy pert indított Tris, közbelépett és felfedte a titkunkat mindenki előtt. Aznap vele voltam Louisnak venni valami ajándékot és mivel képpel is tudta bizonyítani, ejtették a vádakat. Ennyi az én történetem. Nagy port kavart az egész, hatalmas cécó lett belőle, de elsikáltuk.<br />
- Szóval akkor.. - nyeltem nagyot, aztán összeszorítottam szemeimet. - Te...<br />
- Tiszta vagyok, ha ezt akartad hallani - sandított rám, majd felnevetett. - Szexi vagy, amikor idegeskedsz.<br />
- Azt hittem az idegeskedés árt a szépségnek - dünnyögtem az orrom alatt, de nem volt több időm, hiszen Zayn befordult egy óriási hotel elé. - Itt vagyunk?<br />
- Itt - mosolygott. Jött egy férfi, aki leparkolta az autót, mi pedig - kézen fogva - elindultunk a recepció felé, hogy bejelentkezzünk a hétvégére. - Ja, és mellesleg, a te szépségednek semmi sem tud ártani - azonnal pírba borult az arcom. Felkuncogott, majd maga felé húzott. Vágytam a csókjára, rettentően, de nem egy fenetudja milyen hotel aulájában.<br />
Valahogy nem ért váratlanul, hogy a legfelső emeleti lakosztályt foglalta le.<br />
- Csak a nyugalom kedvéért, angyalka - ölelt magához. Az ajtón beérve elállt a szavam. Ragyogóan tiszta, kifinomult nappaliba érkeztem. Leírhatatlanul szép és rendezett volt. Ledobtam a kabátom a kanapéra, majd az erkélyajtóhoz léptem. Tenger. Rögtön mellettünk tenger.<br />
- Tetszik? - tette fel a kérdést, miután hátulról átkarolt. Mosolyogva fordultam meg karjaiban.<br />
- A tiéd.<br />
- Mi az enyém?<br />
- A csókom. Bármennyi. Akármennyi - simítottam végig ajkán ujjammal. Barna szemei egyre jobban csillogtak, a vágy, hogy megcsókolhasson egyre jobban fokozódott benne. - Csókolj meg.<br />
Ajkai rátaláltak enyémekre, édes csókokkal ajándékoztak meg. Tenyerét arcomra simította, elszabadult tincseimet a fülem mögé tűrte, majd a derekam alá nyúlva hátradöntött. Így csókolt, ki tudja meddig. Annyira tüzes volt, annyira forró és annyira.. valódi. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő múlva, de elhúzódott tőlem. Megbosszulva ezt játszani kezdtem vele. Végigsimítottam ágyékán, mire felnyögött, és utánam kapott.<br />
- Á-á - cöcögtem. - Csak a csók.<br />
- Ennek még nincs vége - szólt utánam a nappaliból, amikor a szobába mentem, hogy felfedezzem a fürdőszobát.<br />
- Inkább a cuccot hozd, cicám - dobtam felé egy csókot, majd behajtottam a szobaajtót magam mögött. A fürdőhöz tartozó ajtót tárva nyitva hagytam. Megnyitottam a nagy kádhoz tartozó csapot, és levettem a sok réteg ruhát. A hajamat a fejem tetejére kontyoltam, majd nyakig elmerültem a vízben.<br />
A nyitott ajtón keresztül szemléltem meg a szobát, ahol az elkövetkezendő két napot fogjuk tölteni. Nagy ágy, piperetükör, gardrób. Tekintetem visszavándorolt az ágyra. Hófehér takarók, párnák, amik rettentően vonzottak. Puhának, melegnek és kényelmesnek tűntek, főleg három óra alvás után.<br />
- Angyalka, hol va... - elakadt a szava, amikor meglátott a kádban fekve. - Mrgrggh - valami ilyesmi hangot hallatott, amikor megállt a mosdókagylónak támaszkodva. Erekciója már most látható volt a nadrágján keresztül is. Elvettem a szappant a tartóról, majd elkezdtem vele kenni a testem. A nyakamat, a melleim között, a hasam, majd a combjaim és a lábszáram. Aztán feltérdeltem a kádban, így Zayn is jól láthatta, hogy hol akarom megmosni magam következőleg. A combjaim között.<br />
- Veszettül kívánlak, angyalka - hörgött, és a mosdókagylóba kapaszkodott. - Ha nem hagyod abba, ki kell mennem innen.<br />
- Hát menj. Eddig sem kértem, hogy nézd végig - incselkedtem vele.<br />
- Jobb lesz, ha kimegyek - nyögte, majd egy halk kattanással becsukta az ajtót. Győzedelmesen elmosolyodtam, és tisztában voltam vele, hogy neki most rohadtul nem jó, nem érdekelt. Tudtam, hogy az elmúlt egy hónap során egy csókot sem engedtem meg neki, most pedig itt vagyunk ketten, és mégsem teper le, bízhatok benne.<br />
A tükör előtt álltam, és éppen a felsőmet igazítottam meg magamon, amikor megpillantottam a tükörben Zayn képmását. Az ajtónak dőlve figyelte minden mozdulatom.<br />
- Baj van?<br />
- Nincs - rázta a fejét, miközben közeledett felém. Testem remegett, ahogy érzékelte jelenlétét. - Csak szeretnék.. Születésnapod van, angyalka.<br />
- Ez az egész.. Túl sok. Honnan tudtad?<br />
- Be kell pótolni az elmaradtakat, nem? - mosolygott, majd elővett a zsebéből egy már jól ismert láncot.<br />
- Zayn.. - szólni sem bírtam, elakadt a lélegzetem. Drew nyaklánca volt, de a medál már nem ugyanaz a félszív volt. Egy egész gyémántszív volt rajta. - Istenem..<br />
- Menj ki a nappaliba, kérlek - nyomott csókot a szám sarkába, majd a derekamnál kicsit megtaszított. Amikor megláttam, ki ül a kanapén, egy pillanatra megállt a szívem.<br />
- Atya ég!<br />
- Norina, boldog születésnapot - lépett hozzám közelebb Drew.<br />
- Én.. Hogy kerülsz ide? - hogy mer belerondítani a hétvégénkbe? Jesszus, azt mondtam, hogy a <i>hétvégénk</i>be? Mindemellett rettentően örültem neki, hogy láthatom. Azóta a nap óta nem beszéltünk, és tényleg hiányzott nekem.<br />
- Csak a hallban láttalak, és elkértem a szobaszámod, hogy felköszönthesselek. Már megyek is, csak egy puszira ugrottam be.<br />
- Oké - nyeltem nagyot. Oké, tehát nem marad itt. - Hogy megy a kosár? - rettentő kínos, gondoltam.<br />
- Jól, király. Most épp indulunk vissza a srácokkal Amerikába, csak átugrottunk ide pár napra edzeni.<br />
- Oké. Akkor most..<br />
- Ja, persze, megyek is. Szép napot - nyomott puszit az arcomra, majd biccentett egyet a mögöttem álló fiúnak. - Ööö, bocsi. De látom a láncot. Miért..<br />
- Már semmit sem jelent.<br />
- Ha nem jelentene, nem hordanád - vont vállat nagyfiúsan. Felhúzta egyik szemöldökét, ráérősen csattogtatta a rágóját, nekem pedig eldurrant az agyam. Azt hiszi, hogy miután csak úgy egyik pillanatról a másikra lerázott, ilyen lazán fogom venni? Kezem szinte magától mozdult meg. Lekevertem neki egy pofont. Az ökle reflexből csattant az arcomon, én pedig a földön.<br />
- Szerintem most jött el az ideje, hogy elhúzz a picsába - tolta ki az ajtón Zayn. Éreztem a testéből áradó feszültséget.<br />
Az egész lakosztály néma csendbe borult, csupán az én sírásom és Zayn csitítgatása hallatszott. Rettentően fájt az állkapcsom, de az jobban, amit lelkileg éreztem. Azt a lelki fájdalmat éltem át most is, mint gyerekkoromban. Az arcomhoz nyúlva simítottam végig a felduzzadt, valószínűleg hamarosan bekékülő, érzékeny részen.<br />
- Gyere, teszünk rá jeget, angyalka, ne aggódj - felhúzott a földről, majd leültetett a krémszínű kanapéra. Nem sokkal később óvatosan arcomhoz nyomta a konyharuhába becsomagolt jeget. Felszisszentem. - Ne hara...<br />
- Nem a te hibád. Nem tudhattad.<br />
- Megakadályozhattam volna, Nina - huppant le másik oldalamra, majd magához húzott, én pedig nem húzódtam el tőle. Testének melege körülölelt, a mentol és dohányszag pedig megnyugtatott. - Én engedtem be. Egy barom vagyok. De ugye... - nyelt nagyot. - Ugye nem ütött meg máskor is?<br />
- Nem.<br />
- Lassan rendelhetnénk ebédet, aztán lemehetünk a partra, ha szeretnéd. Vagy maradhatunk itt is, és főzhetünk - szólalt meg, miután letettem a dohányzóasztalra a félig elolvadt jeget.<br />
- Most inkább egyedül lennék, ha nem bánod - pillantottam fel rá. Szájával csücsörített, de nem csókot kért, hanem terveket szövögetett. A közös terveinket a délutánra nézve. De én nem akartam mást, csak egyedül lenni egy kicsit a gondolataimmal, amikkel hamarosan kinyírom magam, ha így folytatom.<br />
- Mi lenne, ha elmennél venni egy kád fürdőt? Addig én pedig elintéznék pár dolog a jövőhetemmel kapcsolatban. Lemegyek a hallba, ha szeretnéd, hogy ne legyek itt.<br />
Teret adott. Szabad teret, ami nekem soha nem adatott meg. Szabad döntéseket hozhattam, nem telepedett rám, mindenben hagyta, hogy én döntsek. Bármit kérhettem volna, megtette volna értem és azért, hogy nekem jobb legyen.<br />
- Maradj fent velem, kérlek - fordultam felé. - Miért nézel így?<br />
- Erre máskor adok majd választ. Menj, feküdj bele abba a kádba és nyugodj meg - húzott fel a kanapéról, majd a fürdő felé kísért. Az ablaknál arcomat a fény felé fordította, hogy megnézhesse a sebesülésemet. - Fáj, igaz? - könnyeimmel küszködve bólintottam. Újra megfogta a kezem, és a fürdőszobába kísért, majd egy apró csókot nyomott a homlokomra. Sarkon fordult, és kilépett az ajtón, lassan húzva be maga után.<br />
- Zayn.<br />
- Hm? - fordult vissza.<br />
- Maradnál?<br />
- Ezt akarod?<br />
- Határozottan - engedtem meg egy fájdalommal teli mosolyt.<br />
Egy rossz mozdulatot sem tett, csupán ültünk egymással szemben a hatalmas kádban, a lábaink összeértek, de egy ujjal sem nyúlt hozzám. Én simogattam a lábát, de ő nem ért hozzám. Nekem csak arra volt szükségem, hogy érezzem a jelenlétét, érezzem, hogy mellettem van. Sírtam. Sokat. De szükségem volt rá, muszáj volt valahogy kiadnom magamból a fájdalmamat. És bár nem voltam rendben, talán a hétvégén valami megváltozott bennem.<br />
Este, lealapozózott arccal, hosszú pulcsiban sétáltunk le a partra. Hűvös volt, de nem fáztam. Zayn a kezemet fogta, én pedig a vállára hajtottam a fejem. Totálisan úgy néztünk ki, mint akik évek óta egy párt alkotnak és rettentően szerelmesek egymásba.<br />
Degeszre ettük magunkat, nevettünk és együtt voltunk. Ismét sokat beszélt a családjáról, a fiúkról, a turnébuszos életükről. Elárul néhány titkot még a gyerekkorából, majd még párat a mostani életéről.<br />
Az egyik bódéból kilépve néhány fotóst pillantott meg.<br />
- Gyere - húzott a sötétebb, kivilágítatlan partszakasz felé, ahol nem láthattak meg minket. Mégis megláttak. Vakuk villantak, egyre közeledtek felénk az emberek, én pedig egyre jobban kétségbeestem. - Tudnod kell, hogy nem szégyellek, csupán nem akarok felhajtást - értettem én ezt már jól, sok ilyen balhé miatt ment tönkre a sztárok kapcsolata. Folyamatosan kiabált az a sok idegen ember, hogy ki vagyok, mit csinálok itt, miért vagyok itt Zayn-nel, együtt vagyunk-e és hogy mióta tart a kapcsolatunk. Zayn szó nélkül lépkedett, engem szorosan maga mellett tartva.<br />
- Nyugi - suttogtam magamnak. A mellkasához bújtam, arcomat takartam a kezemmel, a fotók pedig folyamatosan készültek. Pár perc múlva beléptünk a hotel ajtaján. Zihálva léptünk be a liftbe.<br />
- Nézz rám, hé - fordította maga felé az arcom. Megfogta egyik kezem, majd lány csókot hintett rá. - Már nincsenek itt. Ne remegj, kérlek - csak ekkor vettem észre, hogy szinte egész valómban remegek. Zaklatottnak éreztem magam, feszengtem, de nem a fotósok miatt.<br />
- Rendben vagyok, Zayn. Semmi bajom, hidd el.<br />
- De..<br />
- Jól vagyok - léptem ki a fülkéből, majd a kártyával kinyitottam az ajtót.<br />
- Nina, tudom, hogy van valami, amiről nem akarsz beszélni, és én nem is fogom erőltetni a dolgot, de tudd, hogyha bárhová nem szeretnél menni, amit én kitaláltam, szólj és együtt megoldjuk, oké?<br />
Annak ellenére, hogy semmit sem tud a múltamról, próbál óvni az emlékektől, és ezért hálával tartozom neki. Többször merült már fel bennem, hogy egyik este leültetem, és elmondom neki a múltam egy bizonyos részét, de nem ment. Képtelen voltam, hogy elmondjam neki, mik teszik sötétté a gyerekkorom és a fiatalkorom meghatározó részét. Féltem, hogy elhagy, ha megtudja, miken mentem keresztül, és féltem, hogy én nem leszek képes újra megbirkózni vele.</div>
Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-51702901394705044352015-04-04T13:55:00.000+02:002015-04-04T13:55:15.475+02:0005. - A világ leggyönyörűbb lánya<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Először is minden kedves olvasómnak szeretnék kellemes húsvéti ünnepeket kívánni, sok locsolót, piros tojást nekik és miegyebet!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Másodszor pedig szeretnélek megkérni titeket, hogy legalább a pipát nyomjátok be, hogy elolvastátok, vagy ha van valakinek türelme és szakít rám plusz két percet, írjon pár sort, hogy mi a véleménye a blogról. <b><a href="https://www.facebook.com/groups/461952633874927/" target="_blank">ITT</a></b> a blog csoportja, lehet csatlakozni! :) </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i> Mindenkinek szeretnék kellemes pihenést kívánni a szünetre!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>All the love. D </i></div>
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<span style="font-family: "Courier New",Courier,monospace;"><i> Néha azt hisszük, hogy tudjuk, mi történik velünk. Aztán kiderül, hogy valaki átírta a forgatókönyvet.</i></span></blockquote>
<br />
<br />
<br />
Március utolsó napjait tapostuk. Minden szabadidőmet Zaynnel töltöttem, hétvégente - ha lehetőség volt rá - a többi srác is csatlakozott kettősünkhöz barátnőikkel kiegészülve. Eleanor hangos, vicces lány, tökéletes egyensúlyban élnek Louis-val. Sophia pedig a megtestesült báj és kedvesség. Pszichológiát tanul, remekül megérti az embereket, és be kell vallanom, néhány társalgás alkalmával olyan nagy okosságokat és bölcsességeket hintett el, amik jót tettek nekem. Évekig a rosszat, a csúnyát láttam az emberekben, nem bíztam bennük, de pár hét alatt igazi családra tettem szert. Harry örökké csak pimaszkodik velem, amit Zayn szóvá is tesz neki, holott nem alkotunk egy párt, csupán sokat lógunk együtt. Niall tökéletesen eléldegél közöttünk, nevet, kacag a saját, meglehetősen ostoba poénjain, amit közülünk Harry tart igazán viccesnek.<br />
<div>
- Hé, srácok - lépett be Louis a nappaliba Eleanor mögött. Csodálattal nézett barátnőjére minden alkalommal, dédelgette, babusgatta, és minden alkalmat kihasznált, amikor be tudott neki szólni. Eleanor természetesen vette a poént, és sokkal ütősebben vágott vissza a fiúnak.</div>
<div>
- Van palacsinta. Kell? - kérdezte Harry a konyhából kikiáltva. Nos, tudni kell, hogy Harry főzőtudománya az évek során sokat fejlődött - a fiúk elmondása szerint. Isteni kajákat csinál, mindig új dolgokat próbál ki. Éppen Harry lakásán voltunk, amikor Louis megszólalt. Csak egy átlagos bejelentésnek lehettünk fültanúi - majdnem.</div>
<div>
- Nem, de figyeljetek már. Valami fontosat akarok mondani - kiabált a házban, ugyanis mindenki másfele volt. Harry a konyhában, Sophia és Liam Niall ellen játszott az XBOX-on, Zayn a fotelben ülve drukkolt és kiabált Niallnek, hogy mit csináljon annak érdekében, hogy a zombit ki tudja nyírni, én pedig Harry mellett támasztottam a pultot. Éppen a szívét öntötte ki. Louis kijelentésére mindenki abbahagyta, amit csinált. Amikor észrevettük a piruló Eleanort, azonnal leesett a tantusz.</div>
<div>
- Elveszed? - ocsúdott fel elsőként Sophia nagy mosollyal az arcán. Louis értetlenül rázta a fejét.</div>
<div>
- Mi? Nem, dehogy - amint kimondta, Eleanorhoz fordult. - Már félre ne értsd.</div>
<div>
- Pontosan jól értettem - görbült lefelé a lány szája, majd sarkon fordult és kiröppent az ajtón. Louis még mindig értetlenül nézett ránk, de már másfajta értetlenség csillogott kék szemeiben.</div>
<div>
- Menj már utána - biccentettem az ajtó felé. Louis kirongyolt rajta, és amint becsukódott az ajtó, felkacagtam. Senki sem nevetett velem. - Most mi van?</div>
<div>
- Ez neked vicces? - csattant rám Harry. - Ha ezek összevesznek, akkor Louis a nyakamra fog járni.</div>
<div>
- Hé, nyugi. Figyeld csak - mutattam ujjammal a hátsó ajtó felé, ahol Eleanor állt ragyogó mosollyal az arcán. - Poén volt.</div>
<div>
- Eltűnt. Utána kell mennem - szaladt vissza a házba Louis, kocsikulcsait felkapva ki is fordult volna a házból, ha Eleanor meg nem szólal.</div>
<div>
- Ki után?</div>
<div>
- Eleanor után, ki más után? - aztán megtorpant, és felhúzott szemöldökkel nézett végig a társaságon, tekintete barátnőjén állapodott meg. - Mi volt ez?</div>
<div>
- Csak ugrattalak, édes - csapódott barátja karjai közé, aki megkönnyebbülten nevetett fel. - Tudom, hogy el fogsz venni. Nincs más választásod - kuncogott Eleanor, majd hosszú csókot nyomott Louis ajkaira.</div>
<div>
- Oké, gerlepár. Elmondanátok, milyen bejelentésről van szó? - nyújtózott ki a fotelban Zayn, majd rám nézve megpaskolta a karfát, hogy üljek oda. Harry szürke mamuszában odacsattogtam mellé és félig felültem a puha bőrre. Zayn karjai derekam köré fonódtak és még mielőtt reagálhattam volna, egyenesen az ölébe rántott. Megvető pillantással jutalmaztam, majd újra Louis-ra fordítottam minden figyelmemet. Vagyis szerettem volna, ha Zayn nem kezdi el simogatni a derekamat és a fenekemet. A többiek ezt ugyan nem láthatták, de mégiscsak társaságban voltunk, így ficánkolni kezdtem, hogy hagyja abba. Nem sokkal később éreztem, ahogy egyre jobban megkeményedik alattam, így inkább mozdulatlanul vártam a további fejleményeket. A történet felét nem értettem ugyan Zayn tolakodó ujjai miatt, de a lényeget megjegyeztem. A hétvégén Lou és El hazamennek Doncasterbe, ahová az egész banda meg lett invitálva.<br />
- Nekünk programunk van akkor - szólalt fel Zayn, miután Louis bejelentette a hírt. Felhúzott szemöldökkel fordultam felé.<br />
- Kivel van programod?<br />
- A világ legszebb lányával megyek el kicsit lazulni - vonta meg a vállát hanyagul. Szemeimben a düh és féltékenység tüze lángolt, azonnal felpattantam az öléből.<br />
- Harry, süssük ki azt a pár palacsintát - slisszantam egyenesen a konyhába, és újra bekapcsoltam a tűzhelyet. Hallottam, ahogy Harry megáll mögöttem, így bátran kezdtem el csacsogni. - Annyira nehéz eset, érted? Nekem udvarol, teszi a szépet, aztán meg mással megy a hétvégén lazulgatni. Alig egy hónapja hagyott el a barátom, nem mellesleg Katy is elköltözött a pasijához, és totálisan egyedül maradtam - sóhajtottam. - Kezdi lebontani a falaimat, úgy ismer mint évek óta senki más, és erre ezt csinálja velem. Időtlen idők óta senkiben sem bíztam annyira, mint benne, hittem neki, és most kurvára átvert.<br />
- Szerintem ez nem így van, Norina - sóhajtott nagyot, majd megállt mellettem. - Zayn kevés emberhez kötődik, kemény fiúnak mutatja magát, de igazából rohadtul érzékeny. Néha csak úgy eltűnik, pár óra múlva pedig festékesen tér vissza, mert inkább elment telefújni a falát valami szarral, minthogy elmondja nekünk. Hozzád rettentően ragaszkodik, és én igazán azt látom rajta, hogy szeret téged. Ha még nem is a szerelmével szeret, de szeret. Úgy szeret és vigyáz rád, ahogy csak tud, érted? - <i>szeret téged</i>. A franc essen belé, csak ezt ne hallottam volna!<br />
Könnyeimet visszanyelve fordultam Harry-hez.<br />
- Hazavinnél, kérlek? - nagyot nyelve bólintott, majd kikapcsolta a tűzhelyet. Nem kérdezett egy szót sem, volt már rá példa, hogy magyarázat nélkül kértem tőle valamit. A nappalin keresztülrohanva odavetettem mindenkinek egy halk sziát, majd a bakancsomba bújva léptem ki az ajtón. Hallottam, ahogy Harry leállítja Zaynt, aki utánam akart jönni, de nem foglalkoztam vele. Gyorsan beszálltam Harry mellé némi várakozás után. Zayn értetlenül állt az ajtóban, arcán teljes döbbenet ült. <br />
A hazafelé eltelt fél órát néma csend uralta. Egyikünk sem szólt egy árva szót sem, csupán a külvilág zajai adtak némi életet a hangulatnak.<br />
- Ma mész dolgozni? - kérdezte Harry, amikor leparkolt a lakásom előtt. Némán megráztam a fejem. - Elmehetnénk valahová az este, hátsó szándék vagy bármi nélkül. Csak bulizni.<br />
- Oké - bólintottam, majd kiszálltam a kocsiból. - És kösz.<br />
- A sorozatom után jövök érted, nyuszi - kacsintott, mire bemutattam neki.<br />
- Seggfej.<br />
- Látod, de ez a seggfej is meg tud nevettetni - utalt az arcomon ülő bugyuta vigyorra. - Csóközön, nyuszkó.<br />
És visszatért a pimasz Harry.<br />
Következő reggel macskajajjal ébredtem. Hajnalban értünk haza Harry-vel az egyik híres szórakozóhelyről, de mivel Harry végül megivott egy mojitot, a kanapémon aludt - vagyis azt hittem. Ismerős, mégis ismeretlen szobában találtam magam, egy lavórral a bal oldalamon. Szerencsére üres volt. Lüktetett a fejem, émelyegtem, és nem tudtam pontosan, hogy hol vagyok. Az agyam nem fogta fel, amit látott a szemem. Azonnal az éjjeliszekrényen lévő telefonomért nyúltam. Három nem fogadottam volt Harry-től, de figyelmen kívül hagyva írtam egy sms-t Zayn-nek, hogy azonnal keressen meg, mert fogalmam sincs, hol fekszem éppen habos-babos fehér ágyneműk között.<br />
Alig egy perccel később nyílt a szobaajtó, és nagy megkönnyebbülésemre Zayn dugta be rajta a fejét.<br />
- Ó, hál' Istennek - fújtam ki az addig bent tartott levegőt és a párnákra hanyatlottam. - Hogy kerülök ide? - kérdeztem, miután Zayn befészkelte magát mellém. Nemrég zuhanyozhatott - éreztem rajta, amikor a mellkasára vont. Mélyet lélegeztem a friss, üdítő illatfelhőből.<br />
- Lehánytál - jelentette ki könnyedén. Mintha csak azt mondta volna, hogy kiskutya.<br />
- Ne... - emeltem fel hirtelen a fejem, de meg is szédültem, ezért gyorsan visszafeküdtem. - Ugye nem hánytalak le?<br />
- Nem, dehogy. Csak hatszor hívtál, teljesen részegen, miközben olyanokat mondtál, hogy akkor dugjam meg azt a kis ribit, ejtsem teherbe, és nyaljam ki a segged. Elég csúnya dolgok voltak, meg is viseltek.<br />
- Ne haragudj, én nem gondo... Te szemét, nem is mondtam ilyeneket! - csaptam finoman a mellkasára, amikor megéreztem, hogy kuncogni kezd. - Utállak.<br />
- Jó, ilyet tényleg nem mondtál, de a hat hívás igaz. Aztán Harry mondta meg, hogy hol vagytok. Értetek mentem, hazahoztalak titeket. Harry a kanapén aludt, de már elment egy órája.<br />
- Miért fekszem az ágyadban? - tettem fel a legfontosabb kérdést.<br />
- Mert megkértél rá. De legfőképp azért, mert nem akartam, hogy ha rosszat álmodsz, egyedül ébredj - simított végig a hajamon, én pedig elmosolyodtam.<br />
- Nem is álmodtam rosszat - jegyeztem meg, miközben felnéztem rá. - Úgy nézel rám, mintha valami felbecsülhetetlen kincs lennék.<br />
- Az is vagy, angyalka.<br />
<br />
A hét minden napját Zaynnel töltöttem, miután kitomboltam magam. Sem én, sem ő nem szólt egy árva szót sem a hétvégéről, így nekem Eleanorral és Sophiával kellett beszéltem arról, milyen ruhákat vigyek, hogy lesznek-e kötött programok, ilyesmik.<br />
Szombat reggel korán indultunk, így alig, hogykiléptem a Dress ajtaján, Harry felvett a kocsijával és hazafuvarozott.<br />
- Felkapom a cuccom, lezuhanyzok, és indulhatunk. Van annyi időnk? - kérdeztem behajolva az ablakon. <br />
- Van még időnk, csak nyugodtan - villantotta meg széles mosolyát, majd újra telefonjára fordította a figyelmét. Valakinek nagyon írt. Lehet, hogy új kiszemeltje van. Számon is kérem majd. A lakásomba belépve pillantottam meg a kanapé előtt heverő dobozt. Nem volt címzett, feladó még úgyse, csupán egy egyszerű doboz. Nem ketyegett, szóval nem bomba, de ki a franc jutott be a lakásomba? Le kell cserélnem a zárakat, jegyeztem fel a noteszembe a fejemben, majd egy késsel elvágtam a ragasztást. A karton egy fekete magassarkút rejtett, ami valószínűleg csinosabban fog mutatni a bézs színű ruhámmal, mint a bakancsom. Igen, a héten volt időnk vásárolni menni a hétvégére, meg úgy általánosságban. A ruhát valójában Zayn pénzéből vettem, és nagyon ódzkodtam elfogadni. De a fekete, pántos szandál mesésen nézett ki, és rettentő kényelmesnek tűnt. A cipő mellett találtam még kiegészítőket, egy Zara parfümöt és egy méregdrága Chanel-táskát. A doboz alján mindössze egy rövid üzenet állt. "<i>Remélem, sikerült meglepnem. Hamarosan találkozunk. xx Z.</i>"<br />
Mire leértem, már Harry megfordult a kocsival, így egyenesen bevágódtam az első ülésre mitfahrerként.<br />
- Bocsi, siettem, aho.. A kurva életbe! - csaptam a műszerfalra idegesen. - A rohadt életbe, Zayn!<br />
- Mi a franc bajod van, Nina?<br />
- Kurvára nem rád számítottam, haver. Egy fél órája még Harry kócos haja villogott a kocsiba, most meg te - csatoltam be az övem, hiszen már így is késésben voltunk. - Mindegy, csak menjünk már. Amúgy mit keresel itt?<br />
- Harry nem szólt, hogy mi nem megyünk Doncasterbe? - szólalt meg miután elhagytuk Londont. A ruhámat a kapaszkodóra akasztottam, miután kicsit lehiggadtam, a táskámat pedig a hátsó ülésre dobtam, ahol Zayn cuccai hevertek. A nyugalmam hamar elszállt.<br />
- Nem. Tudta a franc, hogy te jössz, hiszen neked programod van a világ legszebb lányával - váltottam gúnyos hangnemre, mire felkacagott. Hangosan nevetett, orrát felhúzta, szemeit összeszorította, szeme sarkaiban apró könnycseppek jelentek meg. Értetlenül néztem, amikor lehúzódott az út szélére.<br />
- Nina, komolyan? Annyira egyenes voltam. Burkoltan, de mindig egyenesen nyilvánultam meg - csendült fel a hangja a néma kocsiban. Eddig csak a szuszogását hallottam, amint levegőért kapkod, de most már lehiggadt.<br />
- Egyenes? És mellesleg hova a fenébe viszel? Nyisd ki az ajtót, kiszállok - kezdtem a hisztit. Benyomta a központi zárat és felém fordult.<br />
- Imádom, amikor ezt csinálod - mosolygott rám. - A hétvégén a világ legszebb lányával. Kell nálad szebb? - fogta meg a kezem, én pedig lehajtottam a fejem. Egész végig rólam beszélt. Minden nap rólam áradozott, mindig a kedvemben járt, minden lépésemet figyelte, apró, édes bókokkal lepett meg, én pedig azt hittem, már nem érdeklem és csak azért bókol, hogy ne tűnjön fel, hogy mással randizik. Hogy más tetszik már neki. Hogy csak egy strigula lett volna belőlem? Amilyen keménységgel tűrtem, hogy <i>rólam</i> beszél nekem, most olyannyira elgyengültem. <i>Egész végig magamra voltam féltékeny?</i><br />
- Igen, magadra - bólogatott édes mosollyal az arcán, bennem pedig csak ekkor tudatosult, hogy hangosan is kimondtam. - És isteni volt látni, ahogy dúlsz-fúlsz azért, mert azt hiszed, már nem kellesz. Érdeklődöm irántad, amint látod. Vettem ruhát, pedig hagyhattam volna, hogy valamilyen fekete borzalmadban gyere el bakanccsal. Sőt, ha érdekel, minden este itt álltam a házad előtt és vártam, hogy hazaérj biztonságban - szemeimet könnyek marták. Olyan hamar történt minden. Egyszer csak megjelent a kocsijával, ideadta a bakancsát és ezzel be is lépett az életembe. Aztán a fiúknak mutatott be, később pedig már a lányokkal mentem vásárolni, és ha ez még nem lenne elég, a héten egyik este Harry és Niall benéztek hozzám a Dressbe. Mindenhol ott voltak, és a gondolat, hogy barátaim vannak, már nem rémisztett meg. Örültem, hogy figyelnek rám, szeretnek és elfogadnak, még akkor is, ha én magamat nem.<br />
- Régóta nem volt ilyen kedves hozzám senki, ugye tudod? - nyögtem ki végül, mire Zayn kikapcsolta a biztonsági övemet és szorosan a mellkasára vont. Fűszeres, férfias illata megszállta érzékeimet, erősen lüktetni kezdtem, szívem a torkomban dobogott és a históriák ellenére nekem nem pillangóraj, hanem úgy kb. 1000 állatkert állata tombolt a gyomromban. <i>Vajon ő is így érez?</i><br />
- Igen - válaszolt, és majdnem biztos voltam benne, hogy a kedvességre utaló kérdésemre válaszolt. Szerettem volna azt hinni, hogy ő is ugyanezt érzi, sőt, talán még nagyobb dózisban, de tisztában voltam vele, hogy nem. Zayn csupán szeret velem lenni, de a kedvességén kívül nincs semmi. - Induljunk tovább, angyalka.<br />
- Hová megyünk? - kérdeztem. Soha nem hallottam még ilyen szép monológot, amivel Zayn megajándékozott. És bár hetek óta nem csókolt meg, és a testi érintések kimerültek egy-egy ölelésben és üdvözletként adott pusziban, remegtem, amikor hozzám ért. De ahogy mondta, nem vett el semmit az engedélyem nélkül. És most rohadtul az engedélyem nélkül megyünk valahová, nem számít. Vele a világ végére is elmennék.</div>
Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-71715193747244724752015-03-27T18:50:00.002+01:002015-03-27T18:50:38.419+01:0004. - Valami<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Gondolom mindenki tudja már a hírt, hogy Zayn kilépett a bandából. Rettentően fájt nekem is, két éjszakát végigsírtam, alig aludtam, de az évek során, amikor magam alatt voltam, mindig segített felállni a padlóról. Most is miatta állok fel, mert szüksége van ránk, ahogy a One Direction további négy tagjának. Nem tudom, ki mennyire keseredett el a dolgon, kit mennyire rázott meg az ügy, az biztos, hogy nekem Zayn örökké az ötödik tag marad. :) Ő a szerelmem, aki soha nem lehet az enyém, ő a napfény, ami a legsötétebb napjaimon is reményt ad. Ő az a fiú, aki a szemünk láttára nőtt fel. Június 10. A dátum, amit mindenki ismer. Én is megyek a koncertre, és borzasztó lesz nélküle, de a fiúk megteszik a tőlük telhetőt, ebben biztos vagyok. Életemben először hallhattam volna a hangját és láthattam volna őt, de úgy néz ki, hogy nem adatik meg. Bár az álmom egy One Direction koncert volt, amit meg is kapok. :) Mosolyogjatok sokat! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i> Nem tudom, milyen lesz így írni, hogy már nem a banda tagja, de megteszem a tőlem telhetőt! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást! </i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>xx Dorothy C.</i></div>
<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<i>Mosolyom mögé néztél és bánatot láttál;<br />én benned magamra leltem, én a tiéd vagyok, mert rám találtál.</i></blockquote>
<br />
Miután együtt töltöttük a csütörtök nagy részét, Zayn nem jelentkezett egészen péntek estig, amíg ki nem léptem a bár bejáratán. Ott állt az autójánál fekete bőrkabátban és egy melegítőnadrágban, arcán édes mosoly ült, kezeit széttárva indult meg felém. Mozgása laza volt, mégis kecses, tekintélyt parancsoló.<br />
<div>
- Hihetetlen, hogy máris stírölsz - állt meg előttem, majd szoros, meleg ölelésbe vont. - Tetszik a bakancsod - biccentett a bézs színű bakancs felé, ami ugyanolyan volt, mint az övé, ami még mindig nálam volt. Egy nap elég volt, hogy összeszedjem magam. Katy nagyon sokat segített.</div>
<div>
- És még én stíröllek, igaz? - húztam fel egyik szemöldökömet, ő pedig megajándékozott féloldalas mosolyával.</div>
<div>
- Minden bizonnyal vannak nálad jobb csajok is.</div>
<div>
- Seggfej - löktem félre az útból, hogy végre hazaindulhassak. Hosszú éjszaka volt, lassan már pirkadt is, és még vár rám egy hosszú séta hazáig. Hirtelen olyan nagy mértékű düh támadt bennem, hogy nem tudtam kezelni és hová tenni a saját reakciómat.</div>
<div>
- Valaki számára biztosan, de engem nem érdekelnek azok a lányok, Nina. Ha érdekelnének, eljöttem volna érted? - tette fel a kérdést utánam kiáltva, mire lassítottam lépteimen. Mérlegeltem, és döntöttem. Tegnap hajnalban feljött a lakásomra, aztán munkába is el akart hozni. Megkapta az esélyt, és él is vele, ezáltal nekem pedig engednem kell a közeledését. Elindultam a kocsi felé, ő pedig azonnal elém lépett, hogy kinyissa az ajtót. Kedves gesztus volt tőle, és meglepett. </div>
<div>
- Mit reggelizünk? - kérdeztem, miután a lakásom felé indultunk.</div>
<div>
- Szóval már reggelizni is akarsz. Ne ilyen sebesen, angyalka - nevetett fel, mondandója ellenére viszont elsuhantunk a háztömb mellett és egy Mekinél álltunk meg. - Megérdemled, hosszú éjszakád volt.</div>
<div>
Egy órával, két sajtburgerrel és egy fagyival később már a zuhany alatt álltam, hogy lemossam magamról a ma éjszaka mocskát. Aztán ledugtam az ujjam.</div>
<div>
- Le kell feküdnöm egy kicsit. Csak pár órára. Addig menj el, ha van valami dolgod - szóltam ki neki a nappaliba, miután felvettem egy pólót és egy rövidnadrágot.</div>
<div>
- Ráérek. Addig rendet rakok a konyhában meg megnézek egy filmet. Ha pedig elmennék, szólni fogok - mosolygott rám, majd fejével a szobám felé biccentett, hogy menjek aludni. Amint vízszintbe kerültem, elnyomott az álom. </div>
<div>
Fejemet a párnába nyomja, erősen leszorítja másik kezével a vállam, csípőjével keményen csapódik nekem. Zokogok, mire erős tenyér csattan az arcomnak.</div>
<div>
- Kussolj, ribanc - mocskos szája a mellemre tapad és szívni kezdi. Felvisítok fájdalmamban, testem minden porcikája azt kívánja, bárcsak vége lenne már. Minden alkalommal, amikor ez történik, egyedül vagyok otthon. Nem tehetek mást, minthogy tűrök. Keményen csapódik belém, nem törődik a fájdalmammal, amit ő okoz nekem. Hevesen rázni kezd a vállamnál fogva és a nevemet mondogatja.</div>
<div>
<i>Nina</i>, hé!</div>
<div>
Kelj fel!</div>
<div>
<i> Nina, itt vagyok, kérlek!</i></div>
<div>
De a hang nem Jake-hez tartozott. Tocsogok az izzadságban, remegek, amikor felébredek az álmomból. Zokogok, hüppögök, szipogok.</div>
<div>
- Nina, istenem - szorított mellkasához Zayn. Erősen kapaszkodtam testébe, karomat a nyaka köré fontam, és a legkevésbé sem érdekelt, hogy le vagyok izzadva. - Ne sírj, shh. Semmi baj - suttogta a fülembe, miközben megnyugtatón ringatott az ölébe véve. - Elmondod, mit álmodtál?</div>
<div>
- Nem lett volna szabad hallanod ezt - ráztam a fejem pár perc múlva, miközben kimásztam öleléséből és a fürdőszoba felé indultam, hogy ismét lezuhanyozzak. Hónapok óta nem álmodtam, és nem tetszett a tény, hogy újfent nem fogok tudni aludni. Vajon miért törtek újra felszínre az emlékek? Miért épp akkor, amikor találkoztam Zayn-nel? Miért épp akkor, amikor Drew elhagyott?</div>
<div>
- Nem akarsz róla beszélni? - kérdezte az ajtófélfának dőlve, én pedig nedves ruháimat a szennyesbe dobva álltam a zuhanyzóba. Egy törölközőt csavartam megviselt testem köré. Hátat fordítottam neki, majd levettem magamról a kissé durva anyagot.</div>
<div>
- Nem értenéd - motyogtam a zuhany alatt, remélve, hogy meghallja.</div>
<div>
- Egy fenéket nem érteném. Érteném, ha elmagyaráznád, Nina. Mindenhez két ember kell, és ha te nem segítesz, egyedül nem sok mindenre fogok menni - hallottam a hangján, hogy kezd hisztérikussá válni. - Próbálok a közeledbe férkőzni, de nem engeded. Egyre jobban eltaszítasz magadtól, angyalka.</div>
<div>
- Nem olyan életem volt, mint ahogy te azt gondolod. Mindenért küzdenem kellett, akadt alkalom, hogy az életemért is. Nem voltam szerelmes, soha. Az élet szar lapokat osztott nekem, Zayn, kibaszott szar lapokat. A démonjaim még mindig velem vannak, és nem tudom legyőzni őket - törtem ki, miután kiléptem a zuhanyzóból és a törölközőt vizes testem köré tekertem. Zayn egyszer sem pillantott rám. - Ezt akartad hallani? - kérdeztem, de nem válaszolt. Vissza kellett fognom magam, nehogy mondjak neki valamit, amit nem kéne, de valami azt sugallta, hogy mondjak el neki többet, engedjem, hogy megismerjen. És ez a valami nekem nagyon nem tetszett.</div>
<div>
- Csak valami... magyarázatot szerettem volna a viselkedésedre. Ez több, mint amire számítottam.</div>
<div>
- Ez a legtöbb, amivel szolgálhatok. Nem mondhatok többet, Zayn - léptem a tükör elé, de már el is felejtettem, mit akartam, mert Zayn mögém csusszant, fél karral pedig átölelt, teste enyémnek préselődött. Valami megmozdult bennem ott, ahol nem akartam. Szívem hevesebben kezdett verni, erősen dobogott és féltem, hogy még talán Zayn is megérzi. Bármilyen férfi ért eddig hozzám, undort és keserűséget éreztem belül, és Zayn eddig bármikor ért hozzám, melegség öntött el. És ez rettentően megijesztett.</div>
<div>
- Mit jelent a tetoválásod? - simított végig a mellemen húzódó fekete tintán, aminek csak egy része látszott ki.</div>
<div>
- Szépségem. A nagymamám hívott így, amikor még kicsi voltam.</div>
<div>
- Nem kérek tőled semmit, csak annyit, hogy feküdj le, oké? - váltott témát, én pedig értetlenül meredtem a tükörben Zaynre. - El kell mennem valahová, de ha szeretnéd, visszajövök.</div>
<div>
- Hány óra?</div>
<div>
- Alig múlt tíz. Keveset aludtál.</div>
<div>
- Nem kell hazamenned? - kérdeztem tőle. </div>
<div>
- Hazaküldesz?<br />
- Nem, csak.. Oké, ez hülyén fog hangzani, és nem is hittem volna, hogy bármikor az életben ilyesmire fogok vetemedni, de rettentően meg akarlak csókolni, pedig nem lehet.<br />
- Nem akarok tőled semmit elvenni, angyalka. Addig nem lesz az enyém, míg nekem nem adod. Amíg azt nem mondod, hogy az enyém, oké?<br />
- Oké - nyögtem. Elhúzódott tőlem, és magamra hagyott. Fizikailag vissza kellett fognom magam, hogy nehogy utánakiáltsak, hogy jöjjön vissza, teperjen le és soha ne eresszen.</div>
<div>
Valami megváltozott közöttünk akkor délelőtt, de leginkább bennem mozgolódott valami, amit még soha nem éreztem. Valami olyan érzés, aminek soha nem kellett volna megjelennie. Soha nem kellett volna megtudnom, milyen kötődni valakihez, főleg nem pár találkozás után. Mégis megtörtént. Biztos vagyok benne, hogy látta és érezte a heget, ami testemet csúfította el, de nem említette meg, és ezért ezer köszönet neki.<br />
Abban a pillanatban, amikor kora délután kilépett az ajtón, megtörtem. Püfölni kezdtem az ajtót, majd két vázát is összetörtem, annyira kikészültem. Éreztem magamon az illatát, éreztem szoros ölelését, meleg, szinte perzselő bőrét. Még hozzá is bújtam, egek! A franc egye meg, hogy ezt tettem!</div>
<div>
Még éppen dühöngtem, amikor sms-em érkezett.</div>
<div>
<i>Holnap elmegyünk ebédelni, aztán nálam töltjük a délutánt. Megfelel? xx Z</i></div>
<div>
Percekkel később válaszoltam csak.</div>
<div>
<i>Igen.</i></div>
<div>
Nem írtam többet, minek? Így is hülyét csináltam magamból.<br />
Másnap reggelt aztán le akartam mondani a közös ebédet. Túl gyors tempóban haladtunk, már ebédelni mentünk, minden felgyorsult és kicsúszott az irányításom alól. Pár nap alatt Zayn vált az életem irányítójává, és ez a helyzet nagyon nem tetszett az irányításmániás énemnek. Pedig Zayn igazán nem tett semmit. Nem erőszakoskodott, nem kényszerített semmire, csupán kérdéseket tett fel, lehetőségeket ajánlott, amivel én éltem. Mégis ő irányított.<br />
Végül nem mondtam le. Egy gyorskajáldába vitt, ahol zsírban tocsogó húst ettünk, majd miután dagira ettük magunkat, a lakására indultunk. De előtte még beugrottam pár perce a mosdóba.<br />
Hatalmas ház volt, minden földi jóval megspékelve. Gigantikus méretű helyiségek, amerikai konyha konyhaszigettel, a nappaliban két kanapé és sok fotel, amik egy falon lógó tévére néztek, lent két vendégszoba fürdőszobákkal. Az emelet valamivel visszafogottabb volt, leszámítva az óriási fürdőszobát, ami Zayn hálószobájához tartozott. Két mosdókagyló, amik fölött tükör borította a falat, a hatalmas sarokkádról nem is beszélve, ami a teljes felszerelésű zuhanykabin mellett állt. Elállt a lélegzetem. Hogy volt képes egy ilyen ház után egy olyanba belépni, mint az enyém? A ház lenyűgöző volt, és egyszerűen hihetetlen volt számomra, hogy ilyen létezik. Jó, persze, a filmekből tudtam, de soha nem volt olyan ismerősöm, aki ilyen vagyonnal rendelkezett volna, mint Zayn.<br />
- Miért van két személyre megágyazva? - kérdeztem, amikor visszaértünk a szobájába. A hatalmas ágy fekete-bordó takaróval volt lefedve, de a két párna kilátszott a textil alól.<br />
- A házvezetőnőm mindig felkészült - vont vállat egyszerűen, én pedig amint felfogtam, mit mondott, elkerekedett szemekkel meredtem rá. - Jaj, nem úgy értem, Nina. Ebben a házban anyámon és a testvéreimen kívül nő nem járt. Leszámítva Eleanort, Sophiát és Lout. Meg a házvezetőnőt.<br />
- Kik ők? - kérdeztem a fiókos szekrényén álló képeket. Három gyönyörű lány volt rajta, széles mosollyal, hosszú, sötétbarna hajjal.<br />
- A testvéreim. Ritkán látom őket, és a képek miatt olyan, mintha egy kicsit itt lennének - szomorodott el a hangja, én pedig azonnal megbántam, hogy megkérdeztem. Én, az erős, nagyszájú lány most visszahúzódóvá vált. - Neked van testvéred?<br />
- Nincs - ráztam a fejem a könnyeimmel küszködve. Évek óta nem kérdezett tőlem ilyet senki, és nem tudtam hogy feldolgozni. Újfent előtörtek az emlékek a múltamból, amik eddig csak álmomban kísértettek. A komódnak dőlve lecsúsztam a padlóra, mert féltem, hogy összeesek a hirtelen jött érzések miatt, amik rám törtek. A mellkasom szorított, mintha ráült volna valaki, kezeim remegtek, arcomon könny folyt végig.<br />
- Nina, én.. - halt el Zayn hangja, amikor leguggolt hozzám. - Mit csináljak veled? Nekem akartalak megbántani. Rosszat mondtam? - csak a fejemet ráztam. Amikor kiengedtem magunkat az erkélyre, akkor szólalt meg újból, alig pár perc múlva. - Nina, én nem tudtam...<br />
- Nem a te hibád, hiszen semmit sem tudsz rólam. És ezt én akartam így, magamnak köszönhetem - szólaltam meg pár perc múlva, amikor már alábbhagyott a remegésem és a sírásom. Zayn közelebb húzta a székét hozzám, majd kezei közé fogta az arcom. Egyik hajtincsemmel kezdett játszani, majd megszólalt.<br />
- Volt egy rémálmod, arról sem beszéltél, és most erről sem fogsz. Mondtad, hogy a gyerekkorod nem is nevezhető annak, aminek valójában lennie kellett volna, de erről sem tudok többet. A hegeidről nem is kérdezek inkább. Én mindig beszélek hozzád, angyalka, de ez egy ideje eléggé egyoldalú. Nem kérem, hogy mindent mondj el, csak azt szeretném, ha megbíznál bennem.<br />
- Bízom benned. Bízni akarok - pillantottam rá. Barna szemeiben akkor láttam meg a fájdalmat, a gyötrődést és az értetlenséget. Tudta, hogy hazudtam neki.<br />
- Nem bízol bennem, mert semmit sem mondasz magadról.<br />
- Önmagamban sem bízok, Zayn. A múltban történtek miatt nem tudom, képes vagyok-e arra, hogy veled legyek. Hogy időt töltsek veled, egy férfival, aki küzd. És ez rohadt érzés, mert én akarom, hogy bízzak benned, de nem adtál rá okot - szaladt ki belőlem, ő pedig elcsodálkozva nézett rám. Nem értette, miért mondtam mindezt. Ó, ha tudná!<br />
- Megmondtam, hogy nehéz lesz, de küzdök érted. És hogy miért bízz bennem? Te vagy az első külsős nő, akit idehoztam, akit beengedtem a világomba. Én bízok benned, hogy nem egy fanatikus vagy, aki eljátssza a szerepet, amire megkérte a főnöke. Beültél a kocsimba, pedig gyilkos is lehetnék. Én pontosan azt tettem, amit az sms-ben írtam. Nem vittelek máshová, nem adtam arra okot, hogy ne bízz bennem. Bízom benned, és tudom, hogy nem fogod eladni a bakancsom, ami még mindig nálad van - mosolyodott el az utolsó érven, amit példának okáért felhozott. Nem tudtam mit mondani, hiszen igaza volt.<br />
- Minden összedől körülöttem. A világom romokban hever miattad, mert megjelentél és elkápráztattál - nyögtem ki, és nem bántam, mit mondtam. Zayn is őszinte hozzám, akkor én is az leszek hozzá. Mellette megnyíltam, más lettem. Vagy csak talán egy kicsit önmagam.<br />
- Csak addig dőlhet össze a világ körülötted, amíg nem a sajátodat építed - nézett mélyen a szemembe, én pedig szorosan magamhoz öleltem. Meglepődött, de gyengén ölelő karjai egyszer megfeszültek körülöttem, felállt, én pedig automatikusan dereka köré kulcsoltam lábaimat. Így mentünk le a nappaliba, hogy elfeküdjünk a kanapéján. Váratlanul megszólaltam.<br />
- Valami megváltozik bennem, Zayn. És nem tudom, hogy ez jó dolog-e.<br />
Váratlan választ kaptam.<br />
- Minden megváltozik benned, angyalka. És én vagyok a biztosíték, hogy jó dolog.</div>
Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-65000445051379126742015-03-22T19:41:00.000+01:002015-03-22T19:57:55.103+01:0003. - Hosszú út<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Talán úgy gondoljátok, hogy elkapkodom és túl sietős az egész, de majd a végén meg fogjátok érteni, hogy miért is történik minden. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Kérlek titeket, hogy pipáljatok vagy írjatok hozzászólást, hogy érdekel-e még titeket a folytatás! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>xx, Dorothy C.</i></div>
<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Courier New",Courier,monospace;"><i>Néha szét kell hulljon valami, hogy teret adjon valami jobbnak.</i></span></span></blockquote>
<br />
- Hé, Amanda - kiáltott Katy a pult másik végén éppen kiszolgáló főnökünknek. - Azt hiszem, az új csaj nem fog beválni.<br />
<div>
És igaza is volt. A lány igazán látványos volt kék hajával, nagy melleivel és kimondottan csinos alakjával, de tehetsége nem volt. Három napja van próbaidőn, és a mai éjszaka folyamán két üveget eltört, hat poharat levert a pultról, egyenesen a vendégre, és azt nem is említem, hogy egy rendelést sem tud felvenni, mert nem érti a nyelvjárást. Valami spanyol csaj, nemrég költöztek ide, így nincs tisztában a szlengekkel.</div>
<div>
Szerdai nap volt, ami azt jelentette, hogy Zayn öt teljes napja semmi életjelet nem adott magáról. Nem mintha vártam volna rá bármelyik este is, mert tényleg nem. De ha már ennyire nyomul, akkor talán ne félvállról vegye az egészet. És Drew sem jelentkezett azóta, hogy elutazott Amerikába. Azt sem tudom, hogy hazaért-e már. Vagy egyáltalán hazajön-e még.</div>
<div>
Nagyon sóhajtva szolgáltam ki az utolsó nálam várakozó vendéget, és az új lányhoz léptem.</div>
<div>
- Mit kér? - kérdeztem Ashley-től, aki teljesen megszeppenve állt előttem. Ijedt tekintettel bámult körbe, mire lassan elszámolva tízig megkérdeztem a pasast, hogy mit szeretne.</div>
<div>
- Két Margaritát jó sósan - köpte felénk, amiért megzavartuk az igen fontos beszélgetését.</div>
<div>
- Máris - nyögte Ash, majd vette elő a sót, én pedig azzal a lendülettel vissza is tettem.</div>
<div>
- Tequila van, de koktél soha - válaszoltam a lánynak, aki azt sem tudta, merre van arccal, esetleg fiú-e vagy lány. A férfi is meghallotta, ezért újfent felénk fordult. Elmondta, hogy mit kér, miközben én két korsó sört csaptam a pultra az egyik törzsvendég számára.</div>
<div>
- Akkor egy likőrt.</div>
<div>
- Vodka van - vontam vállat, majd kiöntöttem öt tequilát Marlenának, a felső szomszédomnak.</div>
<div>
- Akkor egy pohár vörösbor.</div>
<div>
- Holnap érkezik, késik a szállítmány - kívülről fújtam, hiszen mióta itt vagyok ma este - ez mindösszesen két óra -, annyiszor mondtam már el, hogy a könyökömön jön ki.</div>
<div>
- Jó, akkor őszintén. Mi van? - támaszkodott a pultra, hogy közelebb hajolhasson hozzánk.</div>
<div>
- A két legjobb barátunk; Jack és Jim - mosolyogtam rá, miközben ismét kiszolgáltam. Ashley némán hallgatta a társalgásunkat, szerintem teljesen esélytelen. Én megadtam neki a lehetőséget, segítettem is neki, de aki három nap alatt egy nyomorult rendelést nem tud felvenni...</div>
<div>
- Legyen akkor két sör - mosolyodott el, én pedig jelentőségteljesen néztem a lányra, aki még mindig megszeppenve állt.</div>
<div>
- Kiszolgálhatnád, mert itt munka van - vetette oda neki foghegyről Kim, a vörös dög, majd a csípőjével arrébb lökve engem kért helyet magának, hogy felmehessen a pultra. Az oszlopban kapaszkodott meg, majd húzott fel magukhoz. Összesimultam Amy-vel, majd a hajamba túrtam.</div>
<div>
Alig pár perce táncoltunk, amikor tekintetem megakadt az ajtóban álló férfin. Fekete bőrkabát, tépett farmer és fekete bakancs fedte testét, arcán pedig már nem volt ott a pénteki borosta. Pimasz mosolyt küldött felém, én pedig lehunytam a szemem. Nem azért, mert zavarba jöttem, hanem azért, mert pezsgővel kezdett Amy és Kim locsolkodni. Időközben a fekete topra felvettem egy fehér inget, ami az öltözőszekrényemben bújt meg vészhelyzet esetére, és ma este az volt. Sokan voltak, többségük férfi volt, így nem igazán volt ínyemre a kihívó öltözet, amit aznap este viseltem. A fehér ing pár másodperc alatt átázott, felfedve az alatta rejtőző apró anyagot. A hajamból csöpögött a drága pezsgő, a lányokkal pedig a testünk a nedvességtől csillogott és könnyen csúszott a másikén. A férfiak felhördültek, amikor egyre intimebb helyzetbe kerültünk a lányokkal, a részeg nők pedig visítottak, és a pult előtt próbálták leutánozni mozgásunkat. A számnak vége lett, mi pedig visszatértünk a pult mögé.</div>
<div>
- Egy sört és a számodat kérném - hallottam a következő rendelést. Amint lehajoltam a pult alá a sörért, elmosolyodtam.</div>
<div>
- Itt a söröd, és nem hiszed el, hogy hányszor hallom ezt egy-egy éjszaka során - toltam elé az üveget, mire Zayn elmosolyodott.</div>
<div>
- És én meg is kaphatom?</div>
<div>
- Ha jól viselkedsz - kacsintottam rá, majd újabb négy tequilát mértem ki. - Ha nem lenne egy bökkenő, akár ma is a tiéd lehetne.</div>
<div>
- Mi a bökkenő? - kérdezte, én pedig végigmutattam a tömegen. - Nincs egy perced sem, amíg leírod a számod?</div>
<div>
- Ha meg akarnám adni, már rég meglenne. Amúgy még mindig van barátom - mosolyodtam el, majd továbbálltam, hogy újabb söröket bontsak. Mellesleg megjegyezném, hogy Zayn nem itta meg a sörét, de lelkiismeretesen kifizette.<br />
- Tűnj innen, most - utasítottam, amikor megpillantottam a bár bejáratánál Drew-t.<br />
- Miért?<br />
- Itt van a barátom, sipirc - szemforgatva bár, de teljesítette a kérésem. - Szia, Drew.<br />
- Helló, Nor. Beszélhetnénk? - kérdezte, én pedig bólintva egyet indultam az öltözőink felé. A hanghordozása semmi jóval nem kecsegtetett.<br />
- Baj van? - fordultam felé, miután becsuktam magunk mögött az ajtót.<br />
- Mondhatjuk így is - vakargatta a fejét. Jaj nekem! - Az a helyzet, hogy nagyon akarnak engem az amerikaiak.<br />
- De hát ez csúcs! Miért baj ez?<br />
- Mert oda kell költöznöm. Még a héten, és a legjobb lenne, ha már holnap utaznék - húzta el a száját. Szemei könnyekkel teltek meg, mire zokogásban törtem ki. Ő volt életem legbiztosabb pontja, ő volt az, akivel a legtöbb időmet töltöttem, ő volt az, akire bármikor számíthattam. Szerelmes nem voltam, inkább legjobb barátnak tekintettem, mégis letaglózott a dolog. <br />
- Drew... - hüppögtem. - Elmész?<br />
- Egész életemben erre vártam, ezért küzdöttem már gyerekkorom óta. Ez volt a vágyam, Norina.<br />
- Én már nem vagyok a vágyad?<br />
- Norina, édesem, dehogynem, de ez.. Ez más.<br />
- A kosárra van szükséged, nem rám. Értem én.<br />
- Norina, kérlek.<br />
- Azt szeretném, ha boldog lennél, Drew, és úgy tűnik, a kosár tesz boldoggá, nem én. Sok sikert kívánok, vigyázz magadra! - öleltem szorosan magamhoz, majd csókot nyomtam ajkaira.<br />
- Szeretlek - suttogta.<br />
- Én is - simítottam végig arcán, majd kiléptem az öltözőből.<br />
Rettenetesen nehéz volt végigvinnem a műszakomat, de amikor Amanda haza akart küldeni, váltig állítottam, hogy jól vagyok. A fenébe is, dehogy voltam jól. Szarul voltam. <br />
Tisztában vagyok vele, hogy mindig is a karrierje volt fontos, és a kapcsolatunk az utóbbi fél évben kimerült egy-két csókban, némi simogatásban - nem mintha azelőtt több dolog lett volna -, és ennyi. Az első félévben csak kerülgettük egymást, rózsaszín felhők és buborékok, amik szép lassan kidurrantak.<br />
Három óra múlva kimerülten vonszoltam a lakásom felé magam, a táskámban kutattam a kulcsaim után, amikor lassított mellettem egy autó. Szakadt az eső, én pedig gyalog, magassarkúban szedtem a lábaimat hazafelé. A háztömb bekötőútja egyirányú volt, és utáltam, amikor jött egy autó mögöttem. Ösztönösen megszaporáztam a lépteimet, hogy mihamarabb beérjek az ajtón, de amikor meghallottam a férfihangot, megtorpantam.</div>
<div>
- Mégis mire véljem ezt?</div>
<div>
- Mit? - kérdeztem vissza automatikusan, mintha nem tudnám, mire értette. Halkan bár, de még mindig szipogtam.</div>
<div>
- Napokig nem látlak, aztán még annyira sem méltatsz, hogy adj egy puszit?</div>
<div>
- Napokig nem keresel, és annyira méltatsz, hogy egy sört kérsz és a számom? - kérdeztem vissza foghegyről, aztán folytattam. - Zayn, az ott a munkahelyem. Ha megpusziltalak volna, azt hitték volna, hogy kivételezünk. Senkivel nincs kivételezés, mindenki egyenjogú.</div>
<div>
- Figyelj, szerintem megéri, hogy kivételezz velem. Mondjuk adhatnál egy lehetőséget, hogy elvigyelek randizni - alkudozott, mire keserűen felnevettem, és újra elindultam, ő pedig gurulni kezdett a kocsival. - Jó, ha nem jössz randira, legalább engedd meg, hogy hazavigyelek.<br />
- Nem kell, boldogulok magam is - hüppögtem. Fogalmam sincs, mikor sírtam utoljára. Talán másfél éve.<br />
Az autó megállt, majd csapódott az ajtaja. Ösztönösen megtorpantam, amikor elém lépett.<br />
- Nem hagyom, hogy megöljön a tudat, hogy miattam fáztál meg. Szállj be! - hangja szinte parancsoló volt, de a szemeiből áradó könyörgés elérte célját. Tudtam, hogy úgysem enged a negyvennyolcból, ezért sarkon fordultam és beszálltam a fűtött autóba. Pár másodpercnyi időm volt, hogy szemügyre vehessem magam a tükörben. A sminkem lefolyt, elkenődött, elmaszatolódott - elsősorban a sírás miatt.<br />
- Van egy zsepid? - kérdeztem szipogva. A kesztyűtartó felé mutatott, amiben volt nedves törlőkendő is és rendes papír zsebkendő is. - Köszi.<br />
- Miért sírsz? - basszus! A francba!<br />
- Nem sírok - tagadtam. Honnan jött rá?<br />
- Az esőtől mióta lesz vörös az ember szeme? Vagy talán már a Dressben is esett? - hangja lágy volt, mégis korholó. - Nina - szólított meg, de az arcomat nem tudta megsimítani, mivel hazaértünk és megállt az ajtónál. Amilyen gyorsan csak tudtam, megköszöntem a fuvart és kiszálltam az autóból.<br />
Amikor az ajtóhoz értem, villámgyorsan keresett parkolóhelyet, majd sietett utánam a lépcsőn a lakásom felé. Az ajtóra egy cetli volt felragasztva, amit gyorsan letéptem. Semmi szükségem arra, hogy Zayn tudjon erről a dolgoról.<br />
Otthonosan mozgott a nappaliban és a konyhában, míg én a szobámba siettem, hogy átöltözzek. Fekete feliratos pólót vettem fel egy apró rövidnadrág társaságában, majd a konyhába csattogtam, ahol már Zayn téblábolt. </div>
<div>
- Mégis mi a francot keresel a konyhámban? Zayn, kérlek. Nem volt túl jó napom, valójában borzalmas volt, kérlek, menj el.</div>
<div>
- Csak bérled, szóval a tulaj konyhája. Amúgy reggelit csinálok kettőnknek.</div>
<div>
- Mi a.. Miért vagy fent ilyenkor? Hajnal van, még csak nem is pirkad. Aludnod kéne, mint minden hétköznapi embernek.</div>
<div>
- Akkor te miért nem alszol? - kérdezett vissza, majd eltűnődött. - Tényleg, hiszen te közel sem vagy hétköznapi.</div>
<div>
Elnémultam. Már nem akartam tudni, miért van itt, hiszen abban a pillanatban a szavak mögé láttam. Látni akar engem. Engem akar látni, nem azt a lányt, aki a pulton tekereg és piával szolgálja ki a részeg vendégeket, hanem azt, aki valójában vagyok. De nem láthatja azt az embert, aki emögött a tökéletes álca mögött rejtőzik meg. Így jó volt eddig, senki sem akart megtudni rólam semmit, ami a múltamra tekint vissza, így élhettem az életemet egészen addig, amíg Zayn meg nem szólított a bár előtt. Fel tudtam venni bármelyik mosolyomat, és soha senki sem ismert igazán, a nővéremet kivéve. Drew pedig csak azt hitte, hogy ismer.</div>
<div>
- Rántotta jó lesz? - törte meg a csendet. Szó nélkül bólintottam, majd a szobámba mentem, és magamra csuktam az ajtót.</div>
<div>
Hajnali fél három múlt, és ez az első alkalom, hogy felhoztam magamhoz munka után egy férfit. Persze Drew-t leszámítva, de ő már nem számít. Zayn az első, aki feljött a lakásomba. Zayn az első férfi, aki főz a konyhámban. Ő az első, akivel bármilyen kapcsolatom is van az elmúlt 4 év során. Ő az első, aki a zuhanyzómban volt úgy, hogy én is akartam. Ő az első, aki nem hagyja, hogy elfelejtsem.</div>
<div>
Remegve, zihálva ébredtem fel. Nem tudtam, hány óra lehetett, de a napfény már betűzött az ablakomon, az ajtón át pedig finom illatok szivárogtak a szobába. Zayn még mindig itt lenne? A nappalin át a konyhába slattyogtam, ahol Zayn póló nélkül sütögetett palacsintát, és nem mellesleg éppen ebédidő volt.</div>
<div>
- Mennyire normális az, hogy egy világsztár süt palacsintát a konyhámban? - tettem fel a kérdést, mire megvonta a vállát, és megfordult. Ekkor vettem csak észre, mennyi tetoválás borítja valójában a testét. Pár napja már láthattam volna, de akkor az ajkai és nyelve sokkal jobban lefoglalt. A két angyalszárny gyöngéddé tette volna egész megjelenését, de a koponya a kalappal és a két karján húzódó fekete tinta inkább a vad felé húzott. Elbűvölve néztem végig testén.</div>
<div>
- Mennyire normális, hogy már megint stírölsz?</div>
<div>
- Én.. nem. Csak a tetoválásaidat néztem - magyarázkodtam, habár feleslegesen. Kuncogva fordult vissza a palacsinta felé.</div>
<div>
- Amik rajtam vannak, szóval engem néztél. Ejnye, Nina - rázta meg az ujját, miközben másik kezével a palacsintasütőt billegtetve oszlatta el a nyers tésztát.</div>
<div>
- Szeretem a tetoválásokat - szólaltam meg némi csend után.</div>
<div>
- Láttam. A mellkasodon - motyogott nekem háttal, amit egyáltalán nem bántam. Legalább nem látta a meglepettséget az arcomon. - Amikor kiléptél a zuhanyzóból. Akkor láttam meg. A többi is tetszik.</div>
<div>
A tetoválás mindössze egy szó volt: Charmant. Franciául volt írva, és szépségemet jelent.</div>
<div>
- Miért néztél engem, Zayn? - kérdeztem meg halkan. Nem válaszolt azonnal, így a hűtőhöz léptem, hogy kivegyem belőle a csokiöntetet és a tejszínhabot, majd leültem az asztalhoz.</div>
<div>
- Évek óta te voltál az első lány, aki így viszonyul hozzám.</div>
<div>
- Mármint hogy?</div>
<div>
- Aki nem adja meg magát annyitól, hogy köszönök neki. Akiért harcolnom kell. Aki nem a hírnév miatt van velem, vagy a vagyonom miatt. Aki megmondja, ha nem tetszik neki valami, amit csinálok, és nem sóhajtozik minden lélegzetvételemre. Akiért érdemes megküzdeni, és hosszú út lesz, jól tudom, de megéri. Leszámítva a pasidat, aki miatt ugye nem. De hol is van? - rövid felindulása alatt az asztalra tette a kisült palacsintákat, leguggolt elém és kezei közé fogta apró kezeimet. Tekintete őszinteséget és határozottságot sugallt, ám testének remegését nem tudtam hová tenni.</div>
<div>
- Nem éri meg, Zayn. Nem érem meg mindezt - sóhajtottam fel, fejemet pedig lehajtottam.</div>
<div>
- Megéred. Nekem megéred.</div>
<div>
- Nem, kurvára nem érem meg. Nem érek annyit, amennyi energiát te bele akarsz ebbe az egészbe fecsérelni. Nem tudod, miért vagyok az, aki, miért lakom ilyen olcsó helyen, és.. Semmit sem tudsz rólam - csattantam fel, és a konyhapultnak dőltem, jó messzire Zayntől.</div>
<div>
- Majd én eldöntöm, hogy ki ér számomra annyit, hogy időt fecséreljek rá, a te szavaiddal élve - nem emelte fel a hangját, végig higgadt maradt, közben bennem egyre jobban felment a pumpa.</div>
<div>
- Kurvára nem értenéd meg az életemet, elítélnél azért, amiket tettem régen. Igen, szar gyerekkorom volt, valójában jogom sincs gyerekkornak hívni, Zayn. Nem értenél semmit a múltamból.</div>
<div>
- Azért vagyok itt, hogy elmondd és megérthessem. Nina, te egy csodálatos ember vagy, erős és kitartó. Jelenleg nem is érdekel, hogy miért vagy olyan, amilyen. A jelen érdekel és a jövő. A múlt elmúlt, nem tudsz rajta változtatni - lépett közelebb hozzám, de kikerültem, és lehuppantam a székre, hogy ehessek.</div>
<div>
- Váltsunk témát - jelentettem ki. Az ebédünk néma csendben telt, egyikőnk sem szólalt meg azon kívül, amikor elkértük egymástól a kakaót vagy a tejszínhabot; étvágyam alig volt, de azért magamba tömtem két kakaós palacsintát. A kanapén ülve szólaltam meg újból. - Elhagyott.<br />
- Katy elköltözött? - ráncolta a homlokát. Megráztam a fejem, és ekkor értette meg. - A barátod?<br />
- Már nem az.<br />
- Akarsz beszélni róla? - kérdezte óvatosan. Tekintete fogva tartott, barna szemei nyugalmat, belső békét árasztottak felém. Életemben először saját akaratomból megeredt a nyelvem.<br />
- Egy év. Egy évet feldobott egy rohadt kosárcsapatért Amerikában, érted?! - fakadtam ki. - Azt mondta, ez volt minden vágya. Egy évig csak azt hallottam, hogy én vagyok minden vágya, most meg.. - újra könnyek gyűltek a szemembe és engedély nélkül szántották végig arcomat. Zayn vonakodva, de megölelt. Testének melege, bőre illata és kemény izmai bermudájában otthon voltam. Otthon éreztem magam.<br />
- Elmúlik - suttogta, miközben még erősebben szorítottam magamhoz.Kimondhatatlan, mennyire biztonságos volt a karjai közt lenni. Békességet és szeretetet árasztott felém, energiával töltött meg, ahogyan átölelt. Furcsa módon nem akartam abban a pillanatban máshol lenni, csak a karjai közt.</div>
<div>
Nem sokkal hat óra után elmentem a szobámba készülődni. Egy órával később Zayn szó nélkül nyitotta ki nekem az autója ajtaját, de megráztam a fejem.</div>
<div>
- Azt mondtad, ez egy hosszú út lesz, amiért megéri küzdeni - álltam meg előtte aznap esti <a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=129081732" target="_blank">öltözékemben</a>. Miután a zuhany alatt végiggondoltam az utóbbi napokban történteket, megváltozott a véleményem dolgokkal kapcsolatban. Váratlanul futottak ki ajkaim között a mondatok, úgy éreztem, végig sem gondoltam. - Egyelőre a barátságomat tudom ajánlani. Itt állsz a hosszú út elején egy eséllyel. Majd találkozunk - apró csókot nyomtam arcára, vörös rúzsom valószínűleg nyomot hagyott maga után, de nem érdekelt. Sarkon fordultam, útközben pedig eszembe jutottak az oly sok éve olvasott mondatok.</div>
<div>
<i>Charmant! - </i>szólított meg nagymamám az utolsó levelében. Kezei remegtek, nehezen lélegzett. A rák átterjedt a tüdejére, nem tudtak rajta segíteni. Pár órája volt hátra. Négy éves voltam, akkor még nem értettem, amit mondott. Egészen a mai napig nem értettem. Nem értettem, mit akart az érme-hasonlattal elérni a levelében, amit még azóta is őrzök. - <i>Ha később lesz egy fiú, aki majd küzdeni akar érted, engedd neki. Küzdjön meg érted, charmant, mert meg fogja érni. És ha bármikor bizonytalan lennél, dobj fel egy érmét. De nem az számít, amit látsz, ha lepottyan az asztalra. Amikor feldobod a levegőbe, szurkolni fogsz az egyik oldalnak. </i></div>
Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3074832424413633554.post-9859251550564681002015-02-28T15:18:00.003+01:002015-02-28T15:18:40.293+01:0002. - Tűz<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Tudom, hogy nem valami gyakran érkeznek a részek, de úgy érzem, nincs érdekeltség. Pipáljatok vagy írjatok hozzászólást, hogy tudjam, akarja-e még valaki is olvasni! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Lassacskán beindul a történet, és meglátjuk, mi történik Norinával a Zayn nevű úton, ami nincs mindig rózsaszirmokkal meghintve.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>xx, Dorothy C. </i></div>
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<br />
<i>"Hülyeség folyton a jeleket keresni. Talán nem kéne jelentést aggatni minden kis apróságra. Talán nem kell, hogy az univerzum mondja meg, mit is akarunk. Talán magunktól is tudjuk. A szívünk mélyén." </i></blockquote>
<br />
Két hét telt el a kabátos incidens óta.<br />
Hosszú éjszaka volt, rengeteg ember megfordult aznap este nálunk, így fejenként majdnem háromszor annyit kerestünk az éjszaka alatt, mint általában. 150 fontot kaptunk fejenként, ami rengeteg pénznek számít, ha rólam van szó. A péntek esték mindig forgalmasabbak, mint a hét többi napja, és ez jól jött, hiszen hétvégente nem mi dolgoztunk.<br />
Aznap nem mentem a klinikára, mivel csoportokra osztódtak és kirándulni mentek a hétvégére, így sokáig terveztem aludni. De a kedves látogatóm nem így gondolta. Fél 12-kor erős, határozott kopogás ébresztett fel legszebb álmaimból. Az elnyűtt pólómban és sortomban azért mégsem akartam ajtót nyitni, így felkaptam magamra egy bő, szürke pulcsit, és az ajtóhoz csoszogtam. A kukucskálóba se pillantottam bele, úgy nyitottam ki az ajtót.<br />
- Remélem, jó okod van arra, hogy felébresztettél életem egyik leghosszabb műszakja után - a szemeimet dörzsöltem, ezért nem láttam, hogy ki áll velem szemben. Miért nem néztem bele a kukucskálóba? - dorgáltam magam.<br />
- Öltözz, megyünk ebédelni.<br />
- Egy fenét. Menj a házamból - csaptam rá az ajtót, de kitámasztotta a lábával. - Mi a francot keresel itt? Honnan tudod, hogy hol lakom?<br />
- Téged. Elmegyünk ebédelni, ahogy már mondtam.<br />
- Zayn, nem. Fél hatkor jöttem haza, kész őrültekháza volt a Dressben, hadd ne kelljen jópofiznom.<br />
- Akkor rendelünk. Szereted a kínait? Rendelek, addig öltözz fel - adta ki az utasítást. Ezzel csak egy probléma volt; nem bírom, ha utasítgatnak. Nem mellesleg azt sem, ha idegenek vannak a házamban. Hol a francban van ilyenkor Katy?<br />
- Figyelj rám, szépfiú. Egy bárban szolgálok ki olyan dúsgazdag seggfejeket, mint te - böktem a mellkasára mutatóujjammal. - Heti öt alkalommal napi több órában viselem el a bunkó hangnemüket, de azt, hogy még te is így beszélj velem, ráadásul józanul, nem bírom.<br />
- Jó, bocs. De azért ebédeljünk együtt - erőszakoskodott. Ez a harmadik, amit nem bírok elviselni.<br />
- Ha ezzel a dumával akarsz a bugyimba férkőzni, tudnod kell, hogy nagyon rossz úton haladsz a célod felé - paskoltam meg borostás arcát a tenyeremmel. Meleg borzongás futott végig rajtam, ahogy bőrünk érintkezett. Hiányzott Drew, és aznap este óta csak Katy-vel beszéltem arról, mennyire fájt, hogy csak így elutazott. Azonnal felemeltem a tekintetem, és mélybarna szemeibe néztem, amik nyugalmat és belső szorongást árasztottak. Kezemet levette az arcáról, nagy tenyerét pedig a derekamra csúsztatta. Másik kezével a tincseimet fogta össze és dobta hátra a vállam felett. Rózsaszín, mosolyra húzódott ajkai édes csókokkal kecsegtettek, és még sok mást ígértek. Közelebb hajolt, én pedig gondolatban egyszerre készültem fel a csókra és taszítottam el magamtól, ám egyik sem következett be. Száját a halántékomra nyomta, majd a szememre, az orromra, az arcomra, az államra, mígnem rátalált az ajkaimra. Abban a pillanatban nem érdekelt, hogy esetleg nem jó az ízem, vagy hogy egy vita közepén vagyunk. Éreztem a kettőnk közti vibrálást, és tudtam, hogy ő is érzi. Egyik kezét arcomra simította, míg a másikkal a derekamnál fogva támasztott. A gyomrom még összébb ugrott, amikor térdeit behajlítva lentebb hajolt, hogy combom alá nyúlhasson. Ajkai édesen siklottak enyémeken, nyelvemmel végigsimítottam az ő nyelvén, mire felnyögött. Fogalma sem volt arról, merre lehet a szobám, ezért a legközelebbi sima falfelületnek nyomott. Fogaim közé zártam alsó ajkát, és meghúztam, majd nyelvemmel végignyaltam a megkínzott bőrön. Istenem! - gondoltam magamban, amikor még mindig fél kézzel tartott a falnak szegezve. Keze még mindig az arcomon volt, de egyre lejjebb csúszott, egészen a mellkasomig. Nem fogta meg duzzadt melleimet, sem a fenekemet, csupán a biztonságos zónán belül megcsókolt, és nem is tudja, mennyire hálás vagyok neki ezért.<br />
Ágyékomnál megéreztem feszülő farmerét, mire belemosolyogtam a csókjába. Kíván engem, pedig nem is tudja, mennyi bajjal jár a velem való szex. Felmordultam, amikor ajkaival a nyakamat és a fülemet árasztotta el puha csókjaival. A pulcsi miatt nem tudott tovább csókolni, ezért az államat és az arcélemet kezdte harapdálni, én pedig megugrottam tartása fölött. Nem is gondoltam volna, hogy meg akarna jelölni magának, és valószínűleg ő sem tervezte, hogy a csókon túl bármi is történjen, így megfordult, hátával a falnak támaszkodva csúszott le a földre, ahol megéreztem, mennyire megkeményedett alattam. Átvettem az irányítást, nem tudtam parancsolni a hormonjaimnak, és nem azért, hogy ne lett volna elég akaraterőm. Volt, csak nem érdekelt, hogy mi fog ezután történni. Megőrjített ez a férfi egész valójában. Az illata, a hangja, az érintései, a csókja. Akaratom ellenére combjaim közé fogtam, és a helyezkedésnél valószínűleg dörzsöltem az ágyékát, hiszen erősen az ajkaimba harapott. El is felejtettem, hogy nekem valójában kapcsolatom van.<br />
Kabátját némi segítséggel letoltam a vállán, ami alatt mindössze csak egy elnyűtt ing volt. Kigomboltam az összeset, ő pedig annyira felbátorodott, hogy a hátamra döntött a lábaim közé férkőzve. Akarva, vagy éppen akaratlanul is, de tolt egyet a csípőjén, ágyékunk összeért, én pedig ennek hatására visszacsöppentem a való világba a kábulatomból.<br />
- Ne, Zayn, kérlek - fordítottam el a fejem, így megszakítva a hosszú percek óta tartó csókviadalunkat.<br />
- Ne haragudj, Nina - motyogta érces hangján, és legördült rólam. Ott feküdtünk egymás mellett a nappalim padlóján teljesen felizgulva.<br />
- Én léptem át egy határt, sajnálom, ami történt.<br />
- Én nem sajnálom. Ne bánd meg, amit tettél, kérlek - fordította felém a fejét, de én merőn néztem a plafont, ami igen érdekesnek bizonyult. A kezem után nyúlt, én pedig hagytam neki, hogy az ágyékához vezesse. - Soha nem tett velem ilyet még senki. Úgy felizgattál, mint még soha senki, Nina.<br />
- Pizzát akarsz enni, vagy kínait? - tápászkodtam fel mellőle, és válaszolt ugyan, de továbbra is a padlón feküdt.<br />
- Hogy tudsz te ezek után a kajára gondolni?<br />
- Mi után? - tettem fel a kérdést, nem véletlenül. Remélem értette, hogy erről senkinek sem beszélhet majd, mert ami az ajtómon belül történik, az ott is marad.<br />
- Már most utállak - sóhajtott fel nevetve, mire én is elmosolyodtam. Rendes fickónak tűnt, de az eddigi egy alkalommal alig olvastam ki valamit a szeméből. Talán nyugalmat, szorongást, bűvöletet, szenvedést és fájdalmat. Mindenképp egy érzékeny lélekről beszélünk, aki nem mutatkozik meg mindenféle jöttmentnek.<br />
Alig egy óra múlva már a kanapémon ült törökülésben, ölében egy tálcával, amin kínai kaja volt. Néztem evés közben, és arra jutottam, hogy tudom, mi hiányzik a Drew-val való kapcsolatunkból.<br />
- Rólam is fogsz képeket csinálni, ha meglátsz az utcán? - kérdése meglepett, aligha számítottam erre.<br />
- Zayn, én.. - nem tudtam, mit mondjak. Nem fogom elmondani neki, hogy miért fotózok embereket, hogy mi célom van vele. - Honnan tudsz erről?<br />
- A bárban kotyogták el.<br />
- Ó, remek. Egy híres popsztár, akinek annyi pénze vagy, hogy fürdik benne, tudja az egyik titkomat.<br />
- Félek, hogy majd ezek miatt nem fog senki szeretni engem - szólalt meg fittyet hányva legutolsó mondatomra.<br />
- Zayn.. - hirtelen megértettem, hogy miért kérdezett a fotózásról. Mindig fotósok veszik körül, mindig meg kell küzdenie velük.<br />
- Nem, nem érted. Millió lány szereti az énekes Zayn Malikot, de vajon ki az az egy, aki felismeri azt a fiút, aki igazából vagyok? Lesz olyan, aki nem a pénzem miatt van velem?<br />
- Én kizárólag arra pályázom. Látod a kérómat, kéne zsé - próbáltam oldani a hangulatot, ami valamelyest sikerült is, de volt egy olyan érzésem, hogy ezek után nem fog többet megnyílni nekem. Láttam rajta, hogy nehezen beszél erről, és fogalmam sem volt, hány embernek mondta el ezt.<br />
- Tudod, hogy miért hívtalak Ninának az imént? - tette fel a kérdést.<br />
- Nem. Miért?<br />
- Évek múlva majd megint megkérdezem, és remélem, akkor már tudni fogod a választ.<br />
- Évek múlva? Álljon meg a menet! Azért, mert együtt ebédelünk a lepukkant lakásomon, és megcsókoltál, még nem fogadtam örök hűséget neked - nevettem fel, erre ő is elmosolyodott. Letört arcán jól mutatott az a halovány mosoly, ami szinte megmelengette a szívem.<br />
- Ha esélyt adnál, megmutatnám, milyen velem az élet. Hogy milyen nehéz..<br />
- Velem nehezebb, hidd el - sóhajtottam fel. Ő nem tudta, én mire gondolok, és én sem tudtam, hogy ő mire gondol a nehéz élet kapcsán. Soha nem fogom megengedni magamnak, hogy elgyengüljek és bármit is eláruljak neki a múltammal kapcsolatosan. - Sokkal nehezebb.<br />
A délután elúszott a fejünk fölött, miközben beszélgettünk a semmiről, nagyokat nevettünk a semmin, és miközben <i>semmi</i> sem történt köztünk. Mire észbe kaptam, máris késésben voltam. Fél nyolc volt, ami azt jelentette, hogy kevesebb, mint háromnegyed óra alatt kell a munkahelyemre érnem. Az első alkalom, amikor késni fogok, ráadásul egy férfi miatt. Katy rontott be az ajtón, de azonnal megtorpant, amint megpillantotta a nappali közepén álló férfit.<br />
- Ő mi a francot keres itt? - vont kérdőre. Vállat vontam.<br />
- Valaki a bárból elkotyogta neki, hogy itt lakom, sőt, hogy képeket készítek.<br />
- Szuper. Késésben vagyunk - váltott témát, de úgy éreztem, ez még nincs megbeszélve.<br />
- Mit fogsz felvenni? - jött utánam Zayn a szobámba, amíg Katy elment lezuhanyozni.<br />
- Még nem tudom, miért? - húztam ki a komódom fiókját, amiben a tiszta fehérneműimet tároltam.<br />
- Összeszedek neked addig valamit, zuhanyozz csak. Ha elunnám magam, majd kitalálok valamit - kacsintott felém, én pedig zokszó nélkül engedtem, hogy a fiókjaimban turkáljon. Katy szerencsére már végzett. A fürdőszobaajtón nincs zár, ezért csak becsuktam magam mögött, és ledobtam a ruháimat. Ekkor jutott eszembe, hogy egész nap melltartó nélkül lófráltam a házban, miközben Zayn végig velem volt. Nincsenek nagy melleim, de nem érdekel. Már nem.<br />
Percek múlva érdes tenyerek siklottak a hasamra, én pedig ijedtemben ugrottam egyet.<br />
- Shh, csak én vagyok, Nina - suttogta a fülembe Zayn mély baritonján, mire átjárt a melegség, de testem ösztönösen megfeszült arra, hogy egy férfi áll mögöttem a zuhanyzómban. Hátammal mellkasának dőltem, belesimulva az ölelésébe. Zavart kellett volna éreznem, hogy egy férfi a zuhanyzómban áll, és a keze a legféltettebb testrészem felé halad, de nem éreztem. Mindössze annyit éreztem, hogy akar engem. Csak ne kússzanak ujjai lentebb! Keménysége erősen nyomódott fenekemnek, de jobban lefoglalt az, hogy ujjai az ágyékom körül matatnak. <i>Mutatkozz könnyen kaphatónak, de ne kapjon meg! </i><br />
Szembe fordultam vele, leheletünk keveredett egymással. Ujjaim keménységéhez kúsztak, majd rámarkoltam hosszúságára. Felnyögött. Lassan dolgozni kezdtem rajta, észrevétlenül a falnak szorítottam, majd amikor a legkevésbé számított rá, kiléptem a zuhanyzóból. Be kell vallanom, szükségem volt minden erőmre, hogy ne térdeljek le elé, de bármennyire is kemény csaj vagyok, erre nem vállalkozom. Mindemellett még mindig kapcsolatom van!<br />
- Siess, szépfiú. Húsz perc múlva a Dressben kell lennem, és számítok a fuvarodra - kiáltottam neki a zuhanyfülkébe, ahonnan már csak erős zihálást hallottam a vízcsobogással elegyedni. Az ágyamon a Zayn által összeállított <a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=128378951" target="_blank">ruhadarabok</a> hevertek. Egy popsivillantós farmert választott, és amikor megláttam, megforgattam a szemem. Miután felöltöztem és egy gyors, mégis hatásos sminket dobtam fel az arcomra, indulhattunk. A bár előtt Zayn leparkolt, és kiszállt, hogy kinyithassa nekem az ajtót. Katy inkább gyorsan megköszönte a fuvart és besietett a bárba minden bizonnyal azzal a céllal, hogy pletykálhasson a lányoknak.<br />
- Köszönöm - vetettem oda neki.<br />
- Most mi bajod lett? - kérdezte értetlenül rám meredve.<br />
- Ami a lakásomon történt, az ott is marad. Az utcán és bárhol máshol, te csak Zayn Malik vagy, a világhírű énekes, én pedig Norina Gold, egy bárban dolgozó nő, aki párkapcsolatban él. Semmi közünk egymáshoz, világos? És most húzd el a csíkot addig, amíg valaki meg nem lát.<br />
- Aztán jól rázd magad a pulton, kedvesem - csapott egyet a fenekemre, de mire lereagálhattam volna, már beszállt az autóba. Arra, hogy kapcsolatban élek, nem is reagált. Amikor meglátott az ablakban, lehúzta azt. - Mondd.<br />
- Elvárom, hogy ezért még kiengesztelj, seggfej - a legbájosabb mosolyommal ajándékoztam meg, ami korántsem volt olyan kedves mosoly.<br />
- Várom, hogy mikor tehetem meg - csókot dobott felém, majd elhajtott.<br />
Tűz. Ez hiányzott a Drew-val való kapcsolatomból. És a legszörnyűbb, hogy éppen Zayn-ben van meg az a tűz, amire szükségem van.Dorothy C.http://www.blogger.com/profile/17421762455959705866noreply@blogger.com2