26. - "Azt mondta a szívem, hogy szerelmes vagyok..."

 2020-at írtunk, amikor bezárkóztam a fürdőszobába három terhességi teszttel együtt. Két hete késett a menstruációm, reggelente pedig erős hányingerem volt, néha hánytam is. Tudtam, hogy most nem mentális betegségem miatt történnek ezek, hanem mert valami megváltozott.
 Az elmúlt két év szinte elrepült a fejünk fölött, a nászutunkat Bora Borán, Los Angelesben és a görögországi tengerparton töltöttük. Görögországba a fiúk is csatlakoztak hozzánk - egy hetet töltöttünk itt. Miután hazajöttünk, belevágtunk a közös életünkbe, ami abból állt, hogy én az istálló körül tevékenykedtem, Zayn pedig koncertezni járt, de amikor csak tudtam, utaztam utána, hogy minél több időt tölthessünk együtt.
 Liam meglepetésesküvőt tervezett Sophiának; a lány meghívót kapott a saját esküvőjére. Hatalmas titokban szerveztük az egészet, a ruhát is úgy varrattuk meg, hogy elvittünk a varrónőhöz egy estélyit, amiről méretet vehetett. Az eljegyzésük Görögországban volt, a nászutunk alatt, a tengerparton. Sophia nem kezdte el szervezni, hiszen figyelembe vette, hogy Liamnek most fut legjobban a szekér, nem fogja hátráltatni a szervezkedéssel - ám a vőlegény másként gondolta. Fél évvel az eljegyzés után engem ért a megtiszteltetés, hogy átadhattam neki a borítékot, amiben a meghívó pihent. Teljes izgalomba jött, ide-oda kapott, de Louise valahogy lenyugtatta és lenyomta egy székbe, hogy megcsinálhassa a sminkjét és a haját. Lux volt az, aki Sophia előtt besétált és eldobálta a szirmokat. A tanúja a nővére volt, a két hivatalos nyoszolyólány pedig El és én.
 Harry és Niall is talált magának barátnőt. Harry egy végtelenül egyszerű, hétköznapi lányba szeretett bele, aki egy éve minden napját a fiúval tölti - Natalie szőkésbarna hajú, 165 centi szeretet, akin látszik, hogy Harry-t tényleg önmagáért szereti.
 Niall visszatalált Rosie-hoz, akivel 2016 karácsonyán is együtt volt. Rose a legjobb ember, akit csak kívánhatnék Niall-nek. Boldogok együtt, rengeteget utaznak, Niall énekel, a lány pedig velem együtt fest.
 Gondolataim a görög tengerpartról visszavándorolnak a fürdőszobába, amikor a telefonom jelez, hogy ideje megnézni az eredményt. Nem erőltettük a babát, úgy voltunk vele, majd jön, ha meg szeretne születni. Ez a pillanat pedig most érkezett el. Mindhárom teszt pozitív lett, én pedig könnyes szemmel nyúlok a telefonomért, hogy elmondhassam valakinek. A hasamhoz nyúlok, és realizálom, hogy ismét két ember életéért vagyok felelős, de most nem fogom elszúrni. Mindennél jobban vigyázni fogok rá, mert ő az én gyermekem. Szipogva, a könnyeimtől alig látva valamit tárcsázom Zayn-t. Hallom a csengőhangját a nyitott ablakon át, nyilván éppen hazaért. Kinyomom a hívást és kirohanok a fürdőszobából. Éppen belép a bejárati ajtón, amikor felpillant és meglátja a könnyáztatta arcomat.
 - Édesem, mi a baj? - lép felém, én pedig a karjába csapódok. Csak sírok és sírok a boldogságtól, míg végül erőt veszek magamon és megszólalok.
 - Kilenc hónap múlva legyél itthon - motyogom a vállába, mire eltol magától.
 - Te most.. Úristen - nyög fel, majd széles vigyor kúszik az arcára. - Babánk lesz? - könnyes szemmel bólintok, ő pedig ugyanilyen könnyes tekintettel bámul rám. - Emlékszel, amikor azt mondtam még sok évvel ezelőtt, hogy nem a házasság az, amit a legjobban szeretnék? - bólintottam, hogy igen, emlékszem. A lakásomon voltunk, főztünk, azt hiszem. - Ez az a pillanat, amire mindig is vártam. A feleségemmel a karomban éppen azért sírunk, mert gyermekünk lesz. Már akkor tudtam, hogy a feleségem leszel. Annyira szeretlek, angyalka.
 - Mi többen vagyunk, jobban szeretünk téged - kuncogtam, mire Zayn letérdelt elém, hasamra simította a kezét és beszélni kezdett.
 - Hallasz, édesem. Itt apu. Nagyon picuri vagy még, de már most jobban vagy szeretve bárkinél az egész világon. Anyu nagyon fog rád vigyázni, én pedig leszokok a cigiről, hogy egészséges családba szüless. A srácok is biztosan imádni fognak, drágám.

5 évvel később

 - Nadia Anne Malik - kiáltottam el magam a lépcső aljáról. Fél órás késésben voltunk a srácok egyik interjújáról, ahol először beszélnek a nemrég létrehozott alapítványról, ami a hátrányos helyzetben élő afrikai és európai gyermekek jobb életéért jött létre. - Egy perced van, hogy legyere. Apád már vár ránk.
 - Rohanok, anyuci - visította, majd kettessével szedve a lépcsőfokokat száguldott le a lépcsőn.
 - Lassan, lassan, lassan - szóltam rá, amikor majdnem megbotlott. - Csinos vagy, kincsem - nyomtam puszit az arcára. Édesanyám jelent meg az emelet korlátjánál, mosolyogva nézett minket.
 - Nor, ne felejtsd el, hogy holnap menned kell ultrahangra.
 - Nem felejtettem. Utána elmehetnénk vásárolni, eljönnél velem? - pillantottam fel rá, miközben Nadiára adtam rá a kabátját.
 - Anyuci, akkor elmehetek Evan születésnapi zsúrjára? - szólt közbe Nad, élénken csillogó szemekkel. Alig pár nappal volt fiatalabb Evannél, aki Harry és Natalie kisfia volt.
 - Persze, kincsem, elmehetsz. Mit vegyünk neki? - kérdeztem, miután elköszöntünk anyától és autóba ültünk.
 - Hú, hát Evan nagyon szereti azt a régi zenészeket, akiket Harry bácsi úgy szeret. Öregek már nagyon, jajj, hogy a fenébe is hívják őket... - törte a fejét.
 - Nadia, nem mondunk ilyet - csattantam rögtön. Szólnom kell Louisnak, hogy ne beszéljen csúnyán előtte, mert rettentő hajlamos a trágár szavak eltanulására.
 - Akkor sem jut eszembe, ha szépen mondom - vágott vissza.
 - Nem feleselünk, kicsim. Louis bácsi rossz hatással van rád - ráztam meg a fejem. A beszélgetésünk abbamaradt, csupán a rádió zaja hallatszott.
 - Demi Lovato anya lesz - hallottam meg a férfi hangját a hangszórókból. Azonnal hangosítottam rajta. - A csodálatos énekesnő babát vár. Ma délelőtt kapták lencsevégre Los Angelesben, amint elhagyja egy magánorvos rendelőjét. Ez ugyan nem lenne elég bizonyíték, de amikor a párja, Wilmer letérdelt elé és csókot nyomott az énekesnő hasára, bizonyossá vált, hogy babát várnak. Gratulálunk nekik és várjuk a hivatalos bejelentést!
 - Rolling Stones - kiáltott fel Nad, mire összerezzentem. Ezzel egyidőben megcsörrent a telefonom. Demi neve állt a kijelzőn.
 - Édesem, vedd fel, kérlek és hangosítsd ki - nyújtottam hátra a készüléket, kislányom pedig tette, amit kértem.
 - Szia, drágám, mi újság? - szólaltam meg. Nem érkezett válasz, csupán elfojtott sírást hallottam. Megijedtem. Hirtelen az ugrott be, hogy elvesztette a babát, mert meglökték vagy valami óvatlan dolog történt.
 - Babát várok - suttogta, én pedig ismét megnyugodtam. Minden rendben van velük, és most ez a fontos.
 - Gratulálunk. Nad is itt van a kocsiban.
 - Szia, Devonne - köszönt Nadia, majd folytatta. - Hiányzol. Mikor jössz? Ó, és hozol nekem New Yorkból valamit?
 - Te is hiányzol, édesem, és hamarosan meglátogatlak. Most nem ott vagyok, de jó lesz, ha Los Angelesből viszek egy kis meglepit? - hangja kedves volt, anyáskodó, szinte bársonyos. Az első pillanattól fogva egymás rabjai lettek, szinte rajongtak a másikért. Biztos voltam benne, hogy Demi remek anya lesz, már csak azért is, mert remek ember.

 - Szia, törpe - kapta a karjába Louis Nadiát, majd cuppanós puszit nyomott pufók arcára. - Mizu?
 - Te tudod, ki az a Rolling Stones? - sandított a férfire összehúzott szemekkel, mint aki éppen vallatni készül.
 - Persze, Ronnie Wooddal álltam is egy színpadon.
 - Egyszerre? - kérdezett vissza, mire hangosan felkacagtam. Pár nap múlva öt éves, és csípőből leoltotta az apja legjobb barátját.
 - Igen, törpe, egyszerre. De ha továbbra is pimaszkodsz, nem viszlek el holnap a hangpróbánkra - zsarolta Louis, mire Nad elkerekedett szemmel nézett rá. - Viccelek, elviszlek, de akkor szépen kell beszélned ma mindenkihez, oké? - kérdésére nagyon heves bólogatással válaszolt a lányom.
 - Hát itt van az én aprótalpam! - kapta ki Louis kezéből Zayn a lányunkat, majd puszikkal halmozta el az arcát. - De hiányoztál, drágám - emelte magasra, majd kétszer a levegőbe dobta - és szerencsére el is kapta. Mindkettő alkalommal összeugrott a gyomrom, és bár tudtam, hogy nem ejti le, mégis féltem. - És ti is, angyalka - hajolt közelebb, hogy csókot nyomhasson a homlokomra, lehajolva pedig a pocakomra. - Jól vagytok?
 - Igen - mosolyogtam rá boldogan. - Egyre többet rúgkapál. Nagyon aktív.
 - Ó, majd én megtanítom focizni, így le lesz vezetve az energiája - kacsintott Louis, majd fél karral átölelt.

10 évvel később

 Louis betartotta az ígéretét, megtanította focizni Lucas Mason Malikot, aki nagyon remek focistának ígérkezett. A mindössze kilenc éves kisfiú csak úgy rótta a köröket a pályán, ide-oda szlalomozott a labdával, kicselezve az apját, Louist, Harryt és Niallt. Liam körülbelül öt perce vágta hanyatt magát a műfüvön, mire két kisfia megrohamozta. Ikerfiaik születtek, Sophia pedig kitartóan, boldog mosollyal az arcán élvezte, hogy csupa fiú veszi körül. Louis nem volt ilyen szerencsés, Isten őt nem fiúkkal, hanem lányokkal ajándékozta meg. Lily hat éve született, Mary-Anne pedig egy éve. A gyerekeink együtt fognak felnőni, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok. Niall és Rose egy három éves kisfiú boldog szülei, és ismét szeretnének egy Horan csemetét. Harry és Natalie elégnek vélték, ha van egy fiuk és egy lányuk, akik 7 és 5 évesek.
 A lányok a pálya mellett szurkoltak az apukájuknak, míg a fiúk erősen próbálkoztak, hogy legyőzzék az édesapjukat. Eleanor lépett mellém, fáradt, mégis boldog mosolyt küldött felém, amit szeretteljesen viszonoztam.
 - Lehet egy kérdésem? - szólaltam meg, miközben a fiúkat néztem, akik kicsit rájátszva csetlettek-botlottak a pályán.
 - Persze.
 - Jó életünk van? - éreztem, hogy rosszul tettem fel a kérdést, ezért gyorsan folytattam. - Úgy értem, szerinted ez volt megírva abban az bizonyos Nagykönyvben? Szerinted jó helyen vagyunk most?
 - Mit érzel, amikor a családodra nézel? - pillantott rám.
 - Szerelmes vagyok beléjük. Egytől egyig, mind a 18 emberbe úgy, ahogy vannak - végignéztem a családomon, akik hangosan nevettek Louis és Harry összerohanásán - szó szerint egymásnak futottak. Lassan mindannyian negyven évesek lesznek, meglett felnőtt férfiak, és úgy viselkednek, mint a gyerekek. Már csak nagyon ritkán vállalnak koncerteket, leginkább a gyereknevelésben segítenek nekünk. Még dalokat is írnak, amiket eladnak másoknak.
 - Na, angyalka, betartottam az ígéretem? - ölelt körül Zayn karja. Leizzadva, kifulladva húzott magához.
 - Be.
És nem is hazudtam. Minden egyes nap megnevettetett.
 Amikor 2016 áprilisában átadta a nyakláncot születésnapom alkamából, azt mondta a szívem, hogy szerelmes vagyok. És én többé nem zártam el magam az érzéseim elől. Megnyíltam, átadtam magam a családomnak, akik boldoggá tesznek.
 - Szeretlek, angyalka. Veled egy örökkévalóság is kevés lenne - nyomta enyémhez az arcát, mire lehunytam a szemem és átadtam a testem a belőle áradtó szeretetnek.
 - Akkor legyen a miénk két örökkévalóság. Az elég lesz? - kérdeztem tőle, miközben figyelemmel kísértem, hogy Nadia és Lucas felénk szalad.
 - Nincs annyi idő az univerzumban, amennyivel beérném.
 - És mi lenne, ha csak kiélveznénk a nekünk jutott idő minden egyes pillanatát? - fordítottam felé a fejem. Barna szemeibe néztem, amelyek évek óta ugyanúgy csillognak. Szerelmesen.
 - Ha a családommal tölthetem, akkor rendben. De ma este téged szeretnélek kiélvezni, angyalom.
 - A tiéd vagyok, Zayn, teljesen és visszavonhatatlanul.
 - Pont, ahogy én szeretlek titeket.

VÉGE

 Sziasztok! :) Köszönöm azoknak, akik velem tartottak Norina és Zayn utazásán. Azért szeretném, hogyha elolvastátok, legalább annyit írjatok, hogy "jó volt". Köszönöm még egyszer, hálás vagyok!

All the love, D

25. - Fogadom

Sziasztok! :)

Ismét nem kaptam semmi visszajelzést, itt a következő!

All the love, D

Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert,
akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát,
akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.

 A vendégszobában lévő állótükör előtt állva néztem végig fehér ruhába bújtatott alakomon. A ruhám egyszerű volt, váll nélküli, a mellrész alatt egy szürke pánttal. A hajam elkészítését Lou-ra bíztam, aki egy mesés kontyot varázsolt a fejem tetejére. A sminkemet is ő készítette el, de attól tartok, feleslegesen, hiszen úgy érzem, le fogom sírni magamról az összeset.
 - Gyönyörű vagy, csajszi - szólalt meg a hátam mögül Katy, aki a párjával és kisfiával érkezett haza az esküvőnkre. A tükörből néztem rá. Szép lassan beszivárgott a sok koszorúslányom is. A lánykoszorúm idővel bővült a három Malik lánnyal, így már nyolcan voltak. Mindegyikükön remekül állt a bordó ruha.
 - Szebb koszorúslányokat nem is kívánhattam volna magamnak - fordultam velük szembe. Éppen ekkor kopogott be az ajtón Trisha és az anyám, akiknek látványosan elállt a lélegzetük - a szájuk elé kapták a kezüket, amikor megpillantottak. Anya hitetlenül rázta a fejét, szólni sem tudott, így végül Trisha kénytelen volt erőt venni magán.
 - Hamarosan itt az idő, drágám - lépett hozzám közelebb, majd szorosan megölelt. - A fiam nagyon szerencsés ember.
 - Köszönöm - suttogtam, majd elengedtem. A lányok szép sorban kimentek a szobából, így magamra maradtam. Az elmúlt fél évben a terveim kismilliószor változtak, hol fehér rózsát akartam, hol liliomot, hogy csokitortát, hol puncsosat, a vendéglista is hetente változott, mert eszünkbe jutott egy-két ember, akikre addig nem gondoltunk. Csupán egy biztos dolog volt; Zayn. Mindenben segített, még abban is, hogy kiválasszuk az asztalterítő anyagát, ami nem valami érdekfeszítő program a férfiak számára. De ő hősiesen kitartott.
 - Kopp-kopp - hallottam Harry hangját, miközben kinyitotta az ajtót. - Bebújhatok?
 - Aha - nyögtem. Harry jelenléte azt jelentette, hogy itt az idő. Egy makacs könnycsepp futott végig az arcomon, amit gyorsan letöröltem az asztalon lévő törlőkendővel. - Ezt nem láttad, oké?
 - Sok titkodat őrzöm már, Nor - mosolyodott el, majd az eddig háta mögött lévő kezét kinyújtotta felém. - A csokrod. Eleanor nem akart sírni, ezért beküldette velem.
 - Köszönöm - motyogtam. - Mi lesz, ha elszúrom?
 - Nem fogom hagyni. Legfeljebb majd elmondom én az esküvői fogadalmad - kuncogott fel, majd komolyra fordította a szót. - De tényleg, Nor, nem fogod elszúrni, hiszen téged nem olyan fából faragtak.
 - Bele fogok botlani a fogadalmamba.
 - Éppen férjhez mész ahhoz, akit szeretsz, nyilván el fogod sírni magad.
 - Izzad a tenyerem, Harry, nagyon félek - teljesen kétségbe estem, ziháltam, pánikroham kerülgetett. De egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy nem akarok hozzámenni Zaynhez.
 - Állj le. Nyugi, oké? Orron veszel levegőt, három másodpercig bent tartod, és orron át kifújod... Ez az, oké. Jól csinálod.
 - Oké, jól vagyok - mondtam gyenge hangon. - Mehetünk - mosolyogtam rá haloványan. Féltem, istentelenül féltem.
 - A csokrod - nyomta a kezembe, miután felvette az ágyról. - Gyönyörű vagy, gyönyörűségem - ajkait az arcomhoz érintette, majd kézen fogott. - Gyerünk - mosolygott rám. Megálltunk az ajtóban, ahol addig álltunk, míg fel nem csendült a srácok You & I című dalának szöveg nélküli változata, zongorán.
 A hátsó ajtón kilépve majdnem háromszáz tekintet meredt rám. Zavarba jöttem, ahogy végignéztem a tömegen. Mindenki mosolygott, néhányan a szájuk elé kapták a kezüket, de próbáltam kizárni ezeket a dolgokat, és szorosan Harry karjába kapaszkodni. Észrevétlenül simított végig a kezemen, amikor jobbra fordultunk, ahonnan pár méterre állt Zayn. Egy virágokkal és selyemmel borított boltíven léptünk át. Fogalmam sem volt, hogy milyen öltönyt fog felvenni, vagy hogy fog kinézni; ezt a döntést a magunkénak akartuk, amennyire lehet. Rettenetesen jól nézett ki fekete öltönyében, mellén egy fehér liliomcsokorral. Elállt a szavam. Szemeim szúrni kezdtek a visszafojtott könnyektől, amint megpillantottam. Az a büszkeség, amit a szívemben éreztem, mindenemet átjárta, szinte kacagni tudtam volna a boldogságtól, hogy ez a férfi, aki előttem áll, hamarosan a férjem lesz.
 Úgy hiszem, eléggé tetszettem neki, mert amikor a szemébe néztem, láttam benne a csodálatot. Ahogy a vendégsereg egy része, ő is a szája elé emelte tetovált kezeit. Láttam, ahogy némán motyog nekem.
 - Gyönyörű vagy - elpirultam, és lehajtottam a fejem.
 Harry-vel túl hamar értünk oda, legalábbis így éreztem. Apró puszival búcsúzott el tőlem, majd beállt Zayn kísérői sorába. A vőlegényem mellé léptem, az anyakönyvvezető pedig elkezdte a szokásos beszédét.
 - Fogadom, hogy szeretlek és tisztellek, ápollak és gyógyítalak, és minden lehetséges módon szeretlek, amíg élünk. Fogadom, hogy a társad leszek jóban, rosszban, gazdagságban, szegénységben, egészségben és betegségben. Szerelmem lángja addig lobog, míg a szívünk meg nem szűnik dobogni. Hűségem tartson életünk utolsó pillanatáig, és még azon is túl. Fogadlak hites feleségemül, Norina Elle Gold.
 - Fogadom, hogy szeretlek és tisztellek, ápollak és gyógyítalak, és minden lehetséges módon szeretlek, amíg élünk. Fogadom, hogy a társad leszek jóban, rosszban, gazdagságban, szegénységben, egészségben és betegségben. Szerelmem lángja addig lobog, míg a szívünk meg nem szűnik dobogni. Hűségem tartson életünk utolsó pillanatáig, és még azon is túl. Fogadlak hites férjemül, Zayn Jawaad Malik.
 - Ettől a pillanattól házastársakká nyilvánítalak titeket. Megcsókolhatod a menyasszonyod - mosolygott ránk az anyakönyvvezető, miután aláírtuk a papírt, és felhúztuk egymás ujjára a gyűrűt. Zayn csibészes mosolyát villantotta felém, majd elkapta a derekam és megcsókolt. Nagy éljenzés harsant, tapsvihar, de alig hallottam bármit is. Ebben a pillanatban tudtam, hogy már nincs mitől félnem. Van egy csodálatos férjem, aki úgy szeret engem, mint a világon semmi és senki mást.
 Az est forgatókönyve szerint beszédet mondanak nekünk a barátaink, egy kisebb tósztot, aztán pedig mi mondunk egymásnak köszöntőt.
 - Nos, khm - állt meg a mikrofon előtt Harry. Édesen rám mosolygott, majd lesütötte a szemét. - Második alkalom, hogy nem azért állok a mikrofon végén, hogy énekeljek vagy interjút adjak. Gyönyörű szertartás volt, gratulálok nektek! Amióta Zayn bemutatott téged nekünk, tudod, még 2016-ban, azóta gondolkodom ezen a beszéden, de még most sem a legtökéletesebb. Amikor bejelentettétek az eljegyzést, bevallom, kicsit megtörtem, hiszen látom és érzem rajtatok, hogy mennyire feltétlenül szeretitek egymást. Tudom, hogy nem rólam kellene szólnia a beszédemnek, de el kell mondanom, hogy félek attól, hogy nekem nem lesz részem ebben a mindent elsöprő szerelemben. Minden pillanatban, amikor együtt látlak titeket, elszorul a torkom a boldogságtól, hogy a testvérem és a legjobb barátom részese lehet ennek a csodának. Nagyon nehéz időszakokat éltetek meg, és én büszke vagyok rátok, hogy megoldottátok a problémákat. Kívánom, hogy Isten tartson meg titeket egymásnak még a Mennyben is. Sok boldogságot, Mrs. és Mr. Malik! - könnybe lábadt szemmel emeltem meg a poharam, majd pezsgős csókot nyomtam Zayn ajkára.
 - Nagyszerű dolog, amikor megtalálod a lelki társad, akivel még a legcikibb dolog sem az. Amikor együtt nevettek magatokon, mert rájöttök, hogy mindketten ugyanolyan idióták vagytok. Nekem is volt szerencsém összeakadni ezzel a nővel. Szeretlek, édes - küldött puszit Louis a tőlem két székkel arrébb ülő Eleanornak. - Remélem, hogy kiélted magad a legénybúcsúdon, mert az elkövetkezendő ötven év lesz a legnehezebb, de leggyönyörűbb időszak. Sok boldogságot, galambocskák - kacsintott felénk, majd megemelte a poharát. Elindult a székek felé, de hirtelen meggondolta magát, és visszaszaladt a mikrofonhoz. - És mivel ilyen kihasználós a személyiségem, megragadom az alkalmat, hogy bejelentsem, úton van a legfiatalabb Tomlinson - visította, mi pedig mosolyogva és hangosan tapsolva álltunk fel. Lou odalépett Eleanorhoz, akinek pírban úszott az arca. Férje megtámasztotta a derekát és hátradöntötte, hogy így adhasson neki egy mély csókot.

 - Tudod, drágám, miután aljas módon elhagytalak, nem gondoltam volna, hogy eljutunk ide valaha is - állt meg Zayn zsebre dugott kézzel a mikrofonnál. Most először vallotta be, hogy elhagyott. Ezek után soha többé nem említette meg a tettét. Tekintetét rajtam legeltette, szinte felfalt a pillantásával, én pedig könnyekbe borult szemekkel néztem rá, pedig még alig szólalt meg. - De hálás vagyok mindennek és mindenkinek, hogy ez a nap megadatott nekünk, mert most érzem, hogy igazán, teljesen, örökké a másiké vagyunk. Emlékszem, amikor megszólítottalak a Dress előtt, kakadunak neveztél - a násznép felkuncog, én pedig elszégyellem magam. - A következő alkalommal pedig Ninának hívtalak. Évek óta kérdezgeted, hogy miért, és azt hiszem, ez a megfelelő alkalom. - izgatottan várom, hogy miért hívott így. Nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy talán emlékeztetem valakire, vagy talán nem tetszik neki a nevem. De a válasza sokkal kielégítőbb és mélyenszántóbb volt, mint vártam. - A válasz nagyon is egyszerű, hiszen elég volt rád néznem. Egy összetört, megbántott, megalázott lány voltál, aki próbált egy páncél mögé bújni. És nem, ezek számomra nem idővel derültek ki, hanem aznap este. Amikor kérdeztem, hogy mikor kapom vissza a bakancsom, kérdéssel válaszoltál. Hagytad, hogy főjek a saját levemben, hogy ezzel mire céloztál. Részedről lezárt volt az ügy. Nem akartál találkozni velem többet. De csak úgy otthagytad, lógva a levegőben azt a kérdést. Én határozottan látni akartalak még, de te elzárkóztál. A házadig követtelek, hogy biztonságban tudhassalak, pedig csak a nevedet tudtam. De aztán elgondolkoztam a mozdulataidon. Megmerevedtél egész testedben, amikor megfogtam a kezed, hogy felmelegítsem egy kicsit. Nem néztél a szemembe, mintha féltél volna, hogy átlátok a tökéletesnek hitt páncélodon. Pedig pontosan így láttam át. Érdekes voltál, és tudni szerettem volna, mi tett ilyenné. Tudtam, hogy menekülsz valami elől, ezért önhatalmúlag új nevet adtam neked, ami segít megszabadulni a múltadtól. Egy új életet szerettem volna adni neked, mindenféle jóval és a világ összes szeretetével. Melletted én is más ember lettem, mint aki addig voltam. Rátaláltam önmagamra - egy lapot vett elő, majd onnan olvasott fel. - A nevednek több jelentése van. Héberül Kegyelmes Isten, a perzsa jelentése szép, gyönyörű szemek a hindi jelentése, az indián kultúra szerint erős, arabul barát, ógörögül virág, szuahéliül pedig anya. Nos, ez vagy te, drágám. Egy szép, kegyelmes Isten, aki erős, de gyöngéd, mint egy virág, barát, aki a gyermekeim anyja lesz. Végtelenül szeretlek, én kis harcosom. Emeljük poharunkat az én csodálatos feleségemre, akivel egy örökkévalóság is kevés lenne - a könnyek megállíthatatlanul folytak végig arcomon. A torkom összeszorult, a szívem milliószor gyorsabban vert a kelleténél. Kilöktem magam alól a széket, hogy Zayn elé szaladhassak. Félúton a nyakába ugrottam, a vendégek pedig füttyögni és tapsolni kezdtek.
- Nagyon szeretlek, szerelmem. Nagyon-nagyon - motyogtam, miközben csókokkal halmoztam el.

 - Miután kicsit megnyugodtam, úgy érzem, tudok beszélni - szóltam a mikrofonba még mindig rekedt hangon. - Amikor tizennyolc évesen elhúztam otthonról a csíkot, és találkoztam volna a mostani önmagammal, valószínűleg az akkori énem megvert volna engem. Sosem hittem volna, hogy valaha is szerelmes leszek. A Sors, az Univerzum, Isten, a Karma, Mohamed, a Végzet, bármi is irányítsa a világot, megadta nekem az élet legnagyobb kincsét. Azt a férfit, aki mellett biztonságban érzem magam, aki mellett mindvégig elhittem, hogy meggyógyulhatok. Most nem állnék itt, ha 2016 nyarán valaki nem áll mellettem. Ne, Harry, ne fordulj el, rólad beszélek. Ha te akkor nem látsz meg, talán a temetésemen ülnétek itt ennyien. Szóval, köszönöm, Harry, hogy mellettem álltál, amikor senkit sem engedtem be. És Demi, tudom, hogy rohannod kell, de engedj meg annyit, hogy megköszönjem, amiért segítettél nekem. Áldozatokat hoztál értem, éjt nappallá téve beszéltél velem és tartottad bennem a lelket. Akik itt vannak most, azoknak szól ez a köszönet, mert ha ti nem vagytok, én sem állnék itt. De a legigazabb és legtisztább köszönet a férjemnek szól, aki azon az estén ideadta a bakancsát, ezzel belépve az életembe és gyökeresen megváltoztatva mindent. Most pedig arra kérlek, Zayn, hogy vedd le a karkötődet, hiszen nem láttad az igazi ajándékod - tudtam jól, hogy soha nem vette le magáról, így nem láthatta a másik oldalán lévő feliratot.
 - Mi ez a dátum? - kérdezte, mire lehunytam a szemem, nehogy elsírjam magam.
 - Aki nem tudná, azon az oldalán, amit eddig látott mindenki, az a dátum áll, amikor először találkoztunk - a könnyeimmel küszködve folytattam. - A belső oldalán pedig az a dátum, amikor először éreztem azt, hogy beléd szerettem.
 - A huszonharmadik születésnapod, amikor elvittelek a partra.
 - Amikor a nyakamba tetted azt a nyakláncot. A medál a tiéd volt, a lánc az enyém. Tudtam, hogy a múltam mindig velem lesz, de te abban a pillanatban biztosítottál affelől, hogy Te vagy a jövőm. Abban a pillanatban szerettem beléd, és ezt az emléket örökké őrizni fogom, mert ezen semmi sem változtathat. Emeljük poharunkat az én csodálatos férjemre, akinél jobban senkit sem szeretnek.

24. - Tudni kell megbocsátani

Sziasztok! :)
Nem érkezett egy árva komment sem, ezért most felteszem az újat, úgy sem várok semmire. Nagyon szíven üt a dolog, mert úgy gondolom, elég jó kis történetet alkottam, középpontban Zayn érzéseivel, érzékenyebb oldalával. Nem önfényezés, csupán egy vélemény!
Jó olvasást annak, aki olvassa!
All the love, D

Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.

 Azt mondják, hogy várni nehéz. És megmondom nektek, hogy tényleg az. Piszok nehéz, de a jó dolgokra megéri várni. Ott van például az első szerelem, amit nem kell siettetni. Majd jön, ha jönnie kell. Az első csók, az első szex, az első csalódás - mind-mind olyan dolgok, amiért hálásnak kell lennünk, mert ezek juttattak oda, ahol most vagyunk. Ha Jake aznap nem erőszakol meg, ha nem menekülök a drogba és a piába az életem elől, akkor nem futok össze Emmával, nem történik meg a baleset, nem keveredek Londonba, sem a Dressbe, és nem is találkozok Zayn-nel azon a hideg, februári éjszakán.
 Ha életem elmúlt 25 éve során bárki is azt mondja nekem, hogy Zayn Malik menyasszonya leszek, simán a képébe nevettem volna, ahogy bizonyára mindenki. Kinek van akkora szerencséje, hogy pont a híres énekes autójának támaszkodik? Hát nekem. Ráadásul ez a híres énekes belém is szeretett.
 Harmadjára húztam át a beszédem. Pocsék! Nem siettettünk semmit. Úgy beszéltük meg, ha úgy érezzük, hogy itt az idő, elkezdjük szervezni. Igen ám, csakhogy Zayn az eljegyzést követő harmadik hónapban elrángatott Paul feleségéhez, Clo-hoz, aki rendezvényszervező volt másodállásban. Évek óta főállású anyuka már, és Paul szerint ráfér egy kis nyüzsgés - mintha nem lenne elég dolga a gyerekekkel.
 Clo rettentő nagy izgalommal vállalta el, hogy megszervez nekünk mindent. Ám volt néhány vágyam, kívánságom, amiben örömmel segített.
 - Szeretném, ha az esküvő nem templomban lenne, hanem otthon, a kertben. A fák alatt, halvány babarózsaszín és szürke színekkel - Zayn-re pillantottam, hogy neki ez rendben van-e így. A kezemet megszorítva jelezte, hogy egyetért velem. - Liliomot szeretnék.
 - Csokornak is? - kérdezte Clo, miközben szorgalmasan jegyzetelt.
 - Igen.
 - Torta, kaja?
 - Mi lenne - fordultam Zayn felé, aki kíváncsi tekintettel méregetett -, ha olyan lenne, mint egy könyv, a két oldalán pedig a beszédeink lennének?
 Elmosolyodott, majd csókot nyomott az arcomra. - Oké, de csak úgy, ha nem fogod meglesni a papírt, amit a cukrásznak adok.
 - Nem fogom - húztam össze a szemem. Clo újabb kérdéssel támadott meg.
 - Pontosan mikorra is szeretnétek az esküvőt?
 - Június 1 - vágta rá Zayn. Október elején jártunk, nemrég költöztünk új házba, akadtak más kiadások is - például nekem a főiskola -, túl sok pénz ez így hirtelen. Korán van a júniusi dátum.
 - Oké, rendben. Jövőhétre kellene a vendéglista, szóval próbáljátok minél hamarabb összeírni, hogy kiket akartok meghívni. Kik lesznek a koszorúslányaid? Nyoszolyólány?
 - Eleanor és Sophia a két nyoszolyólány, Kim, Amanda és Amy pedig a koszorúslányok - Katy-t azért nem kértem meg, mert valószínűleg nem fog ott állni mellettem, karján a kisfiával.
 - Zayn, ki lesz a tanúd? - intézte szavait most hozzá. A négy fiú közül én biztosan nem tudnék választani. Mindegyikőjüket választanám valamiért, ami ugye nem lehetséges.
 - Louis lesz, szerintem.
 - Norina, téged ki kísér az oltárhoz, gondolkoztál már rajta? - hülye kérdés volt, hiszen egy pillanatig sem fordult meg a fejemben más opció.
 - Harry - vágtam rá azonnal.
 - Tényleg Harry? - kérdezett vissza Zayn, mire bólogatni kezdtem.
 - Ha ő nincs, valószínűleg én sem ülnék itt - mosolyodtam el.
 Néhány apróságot még megbeszéltünk, majd Clo kiadta az utunkat azzal a házi feladattal, hogy erősen gondolkozzunk a vendéglistán, meg az ételeken is. Na meg persze a ruhákon. A menyasszonyi ruhán, Zayn öltönyén, a koszorúslányaim ruháján és a srácok öltönyén.
 Éppen a nappaliban henyéltünk ebéd után, amikor megszólalt a kaputelefon. Nyögve keltem fel Zayn mellől és emeltem a fülemhez a kagylót.
 - Ki vagy?
 - Öhm.. én.. Holly vagyok, Norina - hallottam meg anyám hangját.
 - Mit akarsz? - hangomba próbáltam némi erőt költöztetni, de csúfos kudarcot vallottam. Kezem remegett, szemem könnybe lábadt. Meg kellett támaszkodnom a falba, hogy el ne essek.
 - Ki az, angyalka? - szólalt meg a hátam mögül Zayn. Összerezzentem.
 - Norina, én szeretnék veled... beszélni - hangja fáradt volt, megtört, én pedig nem tudtam, mi tévő legyek. - Csak elmondani.. pár dolgot. Hiányzol.
 - Anya, ezt.. ezt nem teheted.
 - Anyád az? - csattant fel Zayn. Még mindig emlegeti, hogy nagyon haragszik anyámra, amiért ezt tette velem. Ahogy ez a gondolat végigfutott az agyamon, Zayn a bakancsába bújva rohant ki a kapuhoz. Szitált az eső, ő pedig egy szál pólóban rohant ki, hogy beolvasson az anyámnak.
 - Zayn, ne menj ki - kiáltottam utána, de szavaim süket fülekre találtak. A kabátomba csúsztatva a kezem és egy nagy pulcsit megragadva eredtem utána. Nem lehet ennyire hülye! - Zayn, a picsába, állj már meg. Nem akarok beszélni vele. Sem találkozni.
 - Neked nem kell, majd én elintézem, oké? Csak.. menj vissza, mert megfázol - megtorpant, majd elvette tőlem a pulcsit, amibe gyorsan bele is bújt. Hátat fordított nekem, majd ismét a kapu felé kezdett szaladni. Tudtam, hogy utána kell mennem, mert nagyon ki fogja osztani anyát, így hát szedni kezdtem a lábaim.
 - Üdv, Zayn vagyok - tárta ki előtte a kaput, de azonnal elé állt. Nem engedte be.
 - Szia, én pedig Holly, Norina anyja - mosolyogott rá anya kedvesen. Ahogy végignéztem rajta, elállt a szavam. Csinos volt. Elegáns. Szép. Egészséges.
 - Tudom, ki maga. Először is. Hogy talált ide? - szegezte neki a kérdést Zayn.
 - Nem nyomoztam utánatok, ne értsétek félre. Megláttalak titeket a városban még a múlt héten. Először alig hittem a szememnek, de amikor az a vörös hajú lány Nor-nak szólított, szinte összeestem a boldogságtól. Nem mertelek megszólítani, pedig ott sétáltatok el mellettem. Láttam, hogy boldog vagy, és nem akartam elrontani semmit.
 - Hát, most sikerült - vetette közbe a vőlegényem, mire megszorítottam a kezét, hogy nem lesz baj, hogy tudom kezelni a helyzetet.
 - Gyere be, ha szeretnél - szólaltam meg. Anya boldogan kapta rám a tekintetét, majd bólintott. Arrébb húztam Zayn-t, aki szinte füstölgött a dühtől. Haragudott rám, láttam rajta.
 A nappaliba érve megkérdeztem tőle, hogy kér-e valamit inni, de nemleges választ kaptam, ezért leültem a kanapé másik végére. Zayn a konyhába menekült a dühe elől.
 - Jól nézel ki - szólaltam meg némi csend után. Halványan elmosolyodott, majd elkezdett mesélni.
 - Miután eltűntél, felfogtam a súlyát a dolgoknak. A te elszökésed kellett ahhoz, hogy ráébredjek, nem voltam anya, annál inkább egy mocskos nő. Eldöntöttem, hogy nem fogok inni, és tényleg letettem az alkoholt, de aztán jelentkezni kezdek bizonyos tünetek és tudtam, hogy segítségre van szükségem. Bejelentkeztem egy elvonóra, ahol azt mondták, hogy súlyos az állapotom, de gyógyítható. Három éve jöttem ki. Dolgozni kezdtem, amiben segített nekem Patrick - ebben a pillanatban tűz villant meg a szememben, düh járt át, a szám pedig szinte magától köpte a szavakat.
 - Eddig azt hitted, hogy rossz anya voltál? Igen, tényleg az. De most azt mondom, hogy borzalmas vagy. Emlékszel még Jake-re, ugye? 11 éves voltam, amikor először megerőszakolt. Mindaddig használt, amíg Patrick el nem húzott az Államokba. Apa mindig vert, te pedig a nővérem öngyilkossága után megvádoltál, hogy én tettem. Inni és drogozni kezdtem, tetkókat varrattam, mindezt nagyon fiatalon, de te szartál rám. Minden este részegen húztalak fel a szobádba, mert ájulásig ittad magad. Amikor Emmával baleseteztünk, terhes voltam, de meghalt a baba. Felelőtlen voltam, nem tudtam róla, hogy gyereket várok. Olyan voltam, mint te. Magammal foglalkoztam, nem azzal, ami a legfontosabb. A gyerekemmel. Aztán találkoztam Zayn-nel, egy barátunk segítségével az Államokba mentem egy rehabilitációs klinikára, hogy a bipoláris zavaromat, az evészavaromat és a depressziómat kezeljék. Gyógyulok, erre te beállítasz, majd bevallod, hogy azzal a fickóval vagy együtt, aki miatt nem volt gyerekkorom? Tudod mit? Most vagy rossz anya! - hangosan kiabáltam, könnyeim eláztatták az arcom, de amikor megláttam anya döbbent, fájdalommal telt tekintetét, elhallgattam. Az, hogy kimondtam, hogy rossz anya, tényleg tudatosította benne, hogy valóban megtörtént a múlt. Haragudtam rá, nagyon haragudtam. Szinte már utáltam ezt az embert, de akkor eszembe jutottak az orvosom szavai. Tíz apró lélegzet. Fogadd el! Ragadd meg! Szeresd! Norina, hiszen tudni kell megbocsátani. Mindenki követ el hibákat és ez tesz minket emberekké.
 Ki kellett nyitnom a lelkem, mert meg kellett bocsátanom az anyámnak. Ő is kapott második esélyt, és sikerült neki. Megcsinálta.
 - Jake megerőszakolt? - kérdezte elfúló hangon. - Miért nem...
 - Tizenegy évesen még eléggé befolyásolható az ember, anya - válaszoltam a félig feltett kérdésére. Éreztem, ahogy Zayn leül mögém, testével szorosan a hátamnak nyomódva. - Megfenyegetett, mégis, hogy tudtam volna beszélni a dologról? Folyton részeg voltál, nem is figyeltél rám. El sem hitted volna, ha akkor elmondom.
 - Annyira haragszok magamra, Norina. Olyan gyönyörű és egészséges vagy, én pedig egy..
 - Tudni kell megbocsátani, anya - szipogom. - Nem foglak elutasítani, hacsak okot nem adsz rá. De Patrick elég nyomós indok.
 - Ez nem az a Patrick. Vele azóta sem találkoztam, és nem is akarok. Ez a Patrick az elvonón lévő egyik ismerősöm bátyja. Nagyon kedves ember, ő segített munkát találni. És jól élek. Már nem iszom, csak néha a vacsora mellé egy pohár bort és téged is megtaláltalak. Én.. annyira sajnálom, amit tettem, kincsem. Nem vagyok anya, tényleg nem. - hangosan sírt, alig találta a szavakat. Meggyötört volt, ahogy én is. De erős is, mindketten azok voltunk. - Nálad erősebb embert nem ismerek. Hátra kellett hagynod mindent, hogy új életet kezdhess. Gyönyörű házad van, boldog párkapcsolatban élsz, meggyógyultál és be kell vallanom, az egyik festményedet Pat vette meg. Ott van a nappalinkban, és látta az egyik képedet is, amit fotóztál Louis és Eleanor esküvőjén. Megemlítette, hogyha sikerül megtalálnom téged, és megismerkedtek, szeretne felajánlani egy munkát a rendezvényszervezői cégénél. Fotós lennél a Timothy-nál.
 - Azt hiszi, hogy ezzel minden el van sikálva? Egy állásajánlattal és egy gyenge bocsánatkéréssel? - az anyám hevesen rázta a fejét.
 - Nem, természetesen nem így gondolom.
 - Csak egy kérdésem lenne, Holly. Hogy tervezi ezek után?
 - Ahogy Norina szeretné - vont vállat beletörődőn. - Nem erőltetek semmit.
 - Egy menyasszonynak sok elfoglaltsága van - motyogta az orra alatt a vőlegényem, de anya így is meghallotta.
 - Menyasszony vagy? - csillant fel a szeme. Bólintottam, mire újra elsírta magát. Nem tudtam megfékezni a testem, közelebb csúsztam hozzá, majd szorosan megöleltem. Finom parfümje az orromba kúszott, remegő karjai bátortalanul öleltek át. Ebben a pillanatban megbocsátottam neki. Tudtam, hogy nehéz lesz felépíteni a kapcsolatunkat, de mindketten gyógyulunk. Egész gyerekkoromban nem volt anyám, aki felneveljen. És most itt van, én pedig megpróbáltam minden rosszat háttérbe szorítani egy kis időre. Csak érezni szerettem volna a szeretetét.
 - Köszönöm, nagyon hálás vagyok mindenért - nyöszörögte, majd a kezem után nyúlt, hogy megnézhesse az eljegyzési gyűrűmet.
  Most nyilván azt hiszitek, hogy lehetetlen megbocsátani egy ilyen tettet, de mindenki téved. Nem vagyunk egyformák, nem ugyanúgy gondolkodunk. Mindenhez idő kell, főleg a jó dolgokhoz. Én 25 évet vártam Zaynre és az ő végtelen szerelmére. De megérdemlem. Mindenki megérdemel egy új esélyt, egy másodikat, amivel újrakezdhet. Nem kell ehhez új év, új nap, csupán egy mély levegő a nap közepén, hogy igen, most fogok változtatni. Én is megtettem, akkor, tizennyolc évesen. Azok a dolgok, azok a jó dolgok, amik a költözés után történtek, már csak nekem voltak köszönhetők. Mertem nyitni, mertem vállalni a kockázatot, hogy esetleg Zayn átver, vagy elhagy, ahogy minden ember tette.
 De aznap este, a kapuban állva nézvén, hogy anyám beszáll Pat mellé az autóba, rájöttem, hogy az én eltűnésem segített mindkettőnknek újrakezdeni. Mert újrakezdtük.
 - Az én erős, szeretetteljes menyasszonyom, akit annyira szeretek, még most is le tud nyűgözni - nyomott csókot Zayn a fejem búbjára, amikor beértem a házba és a fejem az ajtónak döntöttem.

23. - Boldogság

Sziasztok! :)

Nem tudom, kik voltak benne a csoportban, de elmondom, hogy törlésre került. Ezen kívül három rész van még, és értékelem ezt a három kommentet, amit kaptam, de nekem ez kevés visszajelzés, sajnálom. A csoportban sem voltak aktívak a tagok, tehát úgy döntöttem, hogy bár van két ötletem, a blog is kész van hozzá, nem fogom megosztani őket sehol. Esetleg itt, de nem tudom. Nem fogom hirdetni őket, aki rábukkan, az olvassa, aki nem, az nem.

Enjoy!

All the love, D

"Mondják, a szerelem elvakít. Én pedig hittem ezeknek az embereknek, és sosem akartam szerelembe esni. Mert ha esel, akkor megütöd magad. De én nem ütöttem meg semmimet, amikor végül beleszerettem abba a férfiba, aki boldoggá tett. Felemelt, a tenyerén hordozott. Pedig azt is mondják, hogy a szerelem önző. Ezt is elhittem, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem az. Mert Zayn egyáltalán, még csak meg sem közelítette az önzőség fogalmát. Soha nem kért semmit a szerelméért cserébe, ahogy én sem. Önzetlenül adtuk át egymásnak minden porcikánkat, gondolatunkat, érzésünket, amiket mindig is titkolni akartunk. Mert számomra Zayn volt a szerelem." - Norina Gold

  2018. július 5.

 Három hét telt el Eleanor és Louis esküvője óta. Azóta nem volt időm írni, hiszen Zayn programot csinált nekem. Míg ő próbál és néhány koncertet lezavar, nekem pakolnom kell - mindezt munka mellett. Visszamentem dolgozni a Dressbe. Holnap költözünk az új, közös házunkba! 
 A múlthéten felhívtak a képzőművészetiről, hogy meddig halasztok még. Gondolkodtam rajta, hogy keresztfélévet viszek végig, de most nem tudnám elkezdeni, így szeptemberben újrajelentkezem.
 Hálás vagyok az Angyalaimnak, hogy megadták nekem ezt a lehetőséget.


Amikor beléptem 18 nappal ezelőtt az ajtón a Dressbe, egy zsúfolt péntek estével találtam szembe magam. Láttam, hogy van egy új lány, aki ide-oda kapkodja a tekintetét, bizonyára az első estéje volt. Egyből a péntek esti mélyvízbe! Katy és én már régóta nem dolgoztunk ott, ezért nyilvánvalóan szerezniük kellett valakiket a helyünkre. Egy másik lányt fedeztem fel a pult bal szélén, aki úgy pörgette az üvegeket, mintha kiskora óta ezt csinálná. Megálltam Kim előtt.
 - Két whiskey-t, tisztán - csaptam a pultra. Hosszú, vörös haja nagyot libbent, amikor felém fordította a fejét. Meglepetten nézett rám, majd villámgyorsan kúszott ajkaira egy széles vigyor.
 - Ááá - visította, majdnem túlharsogva a zenét. Páran felénk fordultak, hogy mi történt, de Kim nem törődött velük, mintahogy azzal sem, hogy ki kellene szolgálnia a vendégeket. - Úristen! - sikoltotta, majd a pulton átmászva a karomba nyomult. Szorosan magához vont, vékony, mégis erős karjai satuként fogtak közre. Cuppanós puszit nyomott az arcomra, és a pulton visszamászva nyúlt a hangosbemondóért. Ráztam a fejem, hogy ne tegye, mégis kitolt velem.
 - Emberek, öhm, helló! Ki az, aki már legalább hat éve ide szokott járni? - a tömeg nagy része felmordult, miszerint ők törzsvendégek. - Remek. Nos, ki emlékszik még Norinára? A tetovált, piercinges, barna hajú csajra? - hangos huhogásba kezdtek, mire elnevettem magam. Kim megőrült az elmúlt másfél évben, komolyan. - Mit szólnátok hozzá, ha azt mondanám, hogy itt van? Gyere! - nyújtotta felém a kezét, mire a tömeg visítozni, tapsolni és füttyögni kezdett. Rettenetesen zavarba jöttem, de azért felálltam mellé a pultra.
 - Nor - hallottam meg Amy hangját a hátam mögül. Leugrottam a pultról, szó szerint a karjaiba estem. - Hé, csajszi, mintha kijöttél volna a gyakorlatból - kacagott ügyetlenségemen.
 - Majdnem két év azért nem kevés idő, aranyanyám - löktem meg a vállát, majd megöleltem. - Hiányoztál.
 - Te is nekem, ribikém - csapott a fenekemre, majd visszament dolgozni.
 Nos, így történt, hogy újra a Dressben dolgozom, de csak részidős állásban. Pedig csak benéztem hozzájuk aznap este.

 Korán ébredtem, hogy még szét tudjak nézni a lakásban, hátha elkerülte valami a figyelmem. Zayn gépe reggel nyolckor szállt le a Heathrow-n, én pedig a lefóliázott kanapén ülve vártam rá, és alig fél óra múlva Zayn csörtetett be az ajtón.
 - Szia, angyalkám - nyomott hosszú, fáradt csókot a számra, majd levetődött mellém. - Ma elköltözünk?
 - El. Izgulok - bújtam hozzá. - Fáradt vagy? Mert ráérünk később is menni.
 - Nem, menjünk - éreztem, hogy izmai azóta befeszültek, mióta belépett a házba. Még az érintésemre sem lazult el. Történt valami? Észre sem vettem, hogy már az ajtóban áll, kezét felém nyújtva. - Nina?
 - Megyek - mosolyogtam rá.
Azokat a cuccokat, amiket magunkkal vittünk az új házba, még tegnap elvitték a költöztetők, így csak a táskámat fogtam meg, és nagy sóhajjal kiléptem az ajtón. Zayn bezárta a házat, majd átadta a ránk várakozó autó sofőrjének a kulcsokat, aki elviszi az ingatlanoshoz.
 Izgatottan léptem be a kapun. Sokkal jobban a magaménak éreztem, mint két hónappal ezelőtt. Boldogító lélegzetet vettem, miközben Zayn kezét szorítva lépkedtem az ajtó felé. Keze izzadt, kicsit talán remegett is. Mi a fene baja van?
 - Nyisd ki - nyújtotta felém a kulcsot, én pedig az örömtől remegő ujjaimmal dugtam a zárba a kis fémdarabot. A már berendezett nappaliba lépve elállt a lélegzetem. Az asztalon egy hatamas csokor liliom díszelgett, körülötte ősrégi kiadású könyvek. Összeráncolt szemöldökkel léptem közelebb, hogy megnézhessem az ajándékokat. Nem értettem, miért kaptam ezeket.

 - Zayn... - motyogtam, amikor felvettem az Üvöltő szelek első kiadásának egyik példányát. Rettentő drága lehetett, nem beszélve az eszmei értékéről.
 - Figyelj, beszélnünk kell.
 - Amikor ezt mondod, mindig megijesztesz - fordultam felé remegő hangja miatt. Sosem hallottam még tőle ilyet. Mintha félt volna. - Miről van szó? - kérdeztem. Liftezett a gyomrom az idegességtől, amely minden porcikámba bekúszott, hogy még véletlenül se találjak valami biztonságérzetet nyújtó dolgot a gondolataim között.
 - Mindjárt kiderül - mosolygott rám, majd megfogta a kezem. - Angyalkám! Igazából sokat gyakoroltam, hogy mit fogok mondani, de most alig tudok megszólalni. A lényeg az, hogy én már két éve tudom. Mi több, 2016 márciusa óta. A srácok és anyuék is szerintem megutáltak engem a sok lelkizés miatt az elmúlt évek során, de egy percét sem bánom. Minden boldog és kevésbé boldog pillanatot köszönök, mert most itt állhatok előtted. Tudod, amíg nem voltál velem az elmúlt másfél évben, nem voltam önmagam. Nem tudtam boldog dalokat írni, csak a fájdalomból tudtam meríteni ihletet, de amikor megtaláltam a terveidet, erőt vettem magamon. Tudtam, hogy egyszer itt fogunk állni. Embertelenül hittem ebben, és látod, itt vagyunk. Összeköltözöm a szerelmemmel, összekötöm az életem azzal a nővel, aki mellett életem végéig kitartok. Szeretem azt a nőt, aki leül mellém reggelizni, mert tudja, hogy utálok egyedül enni. Ez a nő az, aki minden boldogságom forrása, az, akinek egy mosolya segít újrakezdeni egy napot. Imádom, amikor hozzám bújsz, vagy amikor lökdösöl éjszaka, mert horkolok. Tényleg szeretem, hogy böködsz a kis ujjaiddal, mert ebből tudom, hogy még mindig velem vagy. És azt is tudom, hogy leszel nagyon mélyen, mert megesik, de mi farkasszemet fogunk nézni azzal a sok szarral, ami miatt rosszul érzed magad, mert nem fogom hagyni, hogy tönkretedd magad, ahogy azt sem, hogy boldogtalan legyél. Te vagy a napfény, ami reggel beragyog az ablakon, te vagy a holdfény, ami miatt az összes csillag ragyog. Te vagy a reggeli kávém, az esti kakaóm, a szívem dobogtatója. Amikor elkérted a cipőmet a Dress előtt, az volt életem legszebb napja, még ha ezt akkor nem is tudtam. Hihetetlenül szerencsésnek mondhatom magam, hogy megtaláltam azt az embert, akivel tényleg önmagam lehetek, aki miatt jobb ember akarok lenni. Ez közhelyes, de te vagy az életem. A lelkem. Az eszem. A gondolataim. A családom. A szerelmem. Együtt mindent úgy csinálunk, ahogy mi akarjuk, mert két egész ember valami csodálatosat fog alkotni - ekkor már szinte semmit sem láttam a könnyeimtől, de haloványan érzékeltem, hogy letérdel elém és a kabátzsebébe nyúl. - Két éve van nálam, és szeretném, ha a lehető legjobb helyre kerülne. Norina Gold, részesítenél abban a megtisztelő és páratlan élményben, hogy a feleségem leszel?
 A szám elé kaptam a kezem, amikor megpillantottam a gyűrűt. Zayn szemében néztem, amik könnyektől csillogtak. Elbámulva fejem ráztam.
 - Olyan bolond vagy. Igen, igen, nagyon igen - nyögtem ki sírástól rekedt hangon. Zayn lehunyta a szemét, arcán legördült egy könnycsepp. Barna szemeit újra rám emelte, majd kivette a gyűrűt a tartóból, és az ujjamra húzta. - Úgy szeretlek.
 - Köszönöm, angyalka. Az életemnél is jobban - motyogta, miközben ajkait az enyémekre nyomta. Nem volt benne hevesség, akarat, semmi erőszakosság. Csupán szeretet, öröm, tisztelet és boldogság. Szorosan magához ölelt, majd arcát a hajamba fúrta. Halkan sírt a vállamon. Az én vőlegényem.
 - Elmondod végre, miért van itt ez a sok könyv és ez a csokor? - hangom még mindig remegett a sírástól, szemeimben néhány könnycsepp még mindig ott pihent, és nem tudtam parancsolni az ujjaimnak, melyek mindig az eljegyzési gyűrűmre vándoroltak. Minden egyes alkalommal megnyugodtam, amikor hozzáértem, hogy nem csak egy álom, amiben vagyok.
 - Meg akartalak vesztegetni - pillantott rám pimaszul, amolyan bugyilebeszélős-módon. Még két év után is úgy éreztem mellette magam, mintha először flörtölnék valakivel. Melegem lett, ajkaim kacér mosolyra húzódtak, fejemet kissé oldalra biccentettem - mindezt teljesen akaratlanul.
 - Nincs szükséged ezekre a dolgokra - mutattam az ajándékokra - ahhoz, hogy egy kicsit is imponálj nekem. Elég, ha rám mosolyogsz, mert tudom, hogy az a mosoly az enyém, és miattam mosolyogsz úgy.
 - Ó, bébi... - fúlt el a hangja. Esdeklőn pillantott rám, szinte üvöltöttek a szemei, hogy csókoljam már meg.
 - Őrült vagy, hogy azt hitted, meg kell vesztegetned.
 - Te teszel őrültté - nyomta ajkait az enyémekre, miközben kezével a fenekem alá nyúlt, hogy az ölébe vehessen. - És szerelmessé. Egy őrült szerelmes vagyok.
 - Soha sem volt még senki annyira szeretve, mint ahogy én szeretlek téged - suttogtam, majd homlokomat az övének döntöttem.
 - Kivéve te - válaszolt, én pedig hittem neki. Vakon elhittem neki bármit, vakon szerettem, vakon bíztam benne.
 - Van hátul egy meglepetésem - fogta meg a kezem Zayn fél óra múlva, amikor az udvaron sétáltunk, majd az istálló felé vezetett. Az ajtó félig nyitva állt, de nem kellett belépnem ahhoz, hogy tudjam, legalább öt ló tartózkodik odabent. - Menj be. Ott lesz a meglepetés - tolt meg a csípőmnél. Mosolyogva léptem be és néztem körül. A legjobb felszerelések lógtak a falon, volt bent egy zuhanyzós rész is, ahol a lovakat le tudtam mosni, ám a szívem eggyel többet dobbant, amikor megpillantottam egy ismerős fejet az istállóban.
 - Rubin, édesem - szaladtam az állásához, ahol a ló prüszkölt. Zayn mögém ért, majd apró csókot nyomott az arcomra.
 - Imádom, hogy ilyen felhőtlenül boldog vagy - fordított maga felé, nekem pedig eszembe jutott, hogy nemrég ugyanígy álltunk. Újra könnyek szöktek a szemembe, és automatikusan a gyűrűmhöz nyúltam, majd a világ legnyálasabb kijelentése hagyta el a számat, aminek minden betűje igaz volt.
 - Te teszel boldoggá.

22. - Vallomások

Sziasztok! :)

Itt az új rész, remélem, tetszeni fog. Kérlek, írjatok kommentet, mert nagyon bánt, hogy sosem kapok. Írjátok meg, ha valami nem tetszik vagy nem így képzeltétek, kérlek!

All the love. D

Az igaz szerelem az, amikor semmit nem várunk el cserébe.

 - Tényleg ezt írta? - kérdezte Mary a telefonba. - Látod, Norina, én megmondtam. Csak tudnod kellett, hogy mi is történt, máris más szemmel látod a dolgokat.
 - Honnan tudtad?
 - Melanie hozott egy magazint, amiben erről volt szó, de direkt nem mutattuk meg neked. Tőle kellett hallanod, és nem valami szennylapból értesülni a dolgokról.
 - Köszönöm, mindent köszönök - sírtam a telefonba. Hálás voltam neki, amiért elviselte a sok hülyeségemet, hisztimet és rossz tulajdonságomat. - Hamarosan visszamegyek hozzátok.
 - Remélem csak a cuccaidért, kedvesem - nevetett, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra. - Vigyázz magadra, rendben?
 - Oké, Mary, ti is. Adj egy puszit Rubinnak a nevemben, kérlek - búcsúztam el. A szobából kilépve az üres folyosón találtam magam. A lépcső felé vettem az irányt, ami a nappaliba vezetett. Hangos nevetés hallatszott, főként Zayn-é. Úgy éreztem, hogy a másfél év során most nevet először őszintén. Amikor megpillantottak a lépcsőn állva, elhallgattak.
 - Csak egy kérdés mindenkihez. És szeretnék őszinte válaszokat hallani.
 - Persze. Természetes. Oké - hangzott el a sok válasz. Mosollyal az arcomon néztem Zayn-re.
 - Niall, miért nem mondtad el rögtön Zayn-nek, hogy láttál tavaly márciusban?
 - Mert az végképp tönkretette volna. És szükségetek van egymásra, nem tehettem ezt vele - először habozott, de aztán egyenes választ kaptam.
 - Többiek, Eleanor és Harry kivételével. Az egyik tavaly nyári levélben olvastam, hogy valami meglepetéssel készül nekem Zayn, és hogy ti is segítitek ebben. Mi az a meglepetés?
 - Erről nem beszélhetünk - szólalt fel diplomatikusan Louis. Játszotta a kimértet, a távolságtartót, mégis láttam rajta, hogy boldog, amiért Zayn boldog. - Hétpecsétes titok.
 - Rendben. Harry, kérdezem, hogy hol van Grace?
 - Szakítottunk még ősszel.
 - De..
 - Nem kell sajnálnod. Rendben vagyok - mosolygott rám félszegen, éppúgy, ahogy én mosolyogtam rá, amikor problémáim voltak. De hagytam későbbre.
 - Eleanor, drágám. Miért nem lehettem ott, amikor kiválasztod az esküvői ruhádat? Amikor a koszorúslányok ruháját választjuk? Amikor a virágokat és a tortát? Hol.. Miért nem lehettem ott a legjobb barátnőmmel? - gyorsan Sophiára sandítottam, hogy tudja, ő is a legjobbak között van. El gyorsan sietett oda hozzám.
 - Ott voltál, amikor megkérte a kezem. Az esküvőn is itt leszel. Ez számít - ölelt szorosan magához. Éreztem, ahogy nagy levegőt vesz, nehogy elsírja magát, és ez megadta a löketet, hogy én sírjam el magam hamarabb.
 - Lányok, ne csináljátok már - nyüszített Louis, majd kínlódni kezdett a kanapén. Ficánkolt, csapkodott a karjaival és lábaival, majd amikor Harry odalépett hozzá, hogy lenyugtassa, véletlen ágyékon rúgta. Harry abban a pillanatban összecsuklott.
 - Ááá - nyöszörögte. Halkan felkuncogtunk. - A rohadt életbe.
 - Nem baj, legalább keresztgyereked lehet - vetettem neki oda, mire szúrós pillantást kaptam. - Jó, bocs - emeltem fel a kezem.
 - Én nem kapok kérdést? - szólalt meg Zayn. Mosolyogva nézett rám, én pedig kinyújtottam felé a kezem.
 - Odafent megkapod a kérdésed - mosolyodtam el titokzatosan, a többiek pedig erős huhogásba kezdtek. - Ne akard, Louis, hogy a beszédemben valami csúnyát említsek.
 - Olyan ünneprontó vagy - játszotta a sértődöttet. Zayn hamarosan odaért hozzám, majd összefűzte ujjainkat.
 A szobába érve halkan csukta be az ajtót mögöttünk. Csak álltunk egymással szemben, elveszve a másik mustrálásában. Nem tudtam betelni a látvánnyal, amit nyújtott. Még több tetoválást csináltatott, kicsit kondizott is az elmúlt hónapok során, én pedig el sem hittem, hogy itt állok előtte. Mary-vel nagyon sokat beszéltünk a kapcsolatunkról, hogy hogyan is kellene viszonyulnom ezek után hozzá, de Demi tanácsa volt a nyerő. Egy hosszú telefonbeszélgetés után kaptam tőle egy SMS-t, ami így szólt:
 Ha azt mondom, hogy boldogság, mi jut róla eszedbe?
 Zayn és én.
 Itt a válasz a kérdésedre. xx
A kérdésem az volt, hogy mit tegyek most? Helyre kell hoznom, ami elromlott.
 - Miért hívtál Ninának? - tettem fel azt a kérdést, ami a legjobban foglalkoztatott. Zayn először nem szólt, aztán nagy levegőt vett és válaszolt.
 - Erre csak egy megfelelő pillanatban válaszolhatok. És az nem ma van. De szeretlek, mindennél jobban, és a lelkem belehalna, ha elveszítené a párját - állt meg velem szemben. Kezét a nyakamra simította, barna szemeivel fogva tartott. Nem engedte a pillantásom. Láttam a szemében a vágyakozást, hogy megcsókoljon, és a kételkedést is, hogy vajon hagynám-e.
 Ő volt minden idők legcsodálatosabb ajándéka, minden, amire szükségem volt, Ő volt.
 Így hát megcsókoltam. Rég nem látott pillangóim és állataim felébredtek a gyomromban, néhány öngyilkos is lett. Zayn a combom alá nyúlt, az ölébe vett, lábaim automatikusan fonódtak dereka köré. Másfél éve nem csókoltam meg senkit, ahogy ő sem, mégis abban a pillanatban úgy éreztem, hogy sosem váltunk el. Mintha csak 2017. január tizenkettedike lenne és az elmúlt másfél év meg sem történt volna.
 De megtörtént. Minden egyes kínzó nap közelebb juttatott ehhez a pillanathoz, amikor újra a karjaiban tartott és majdnem ájulásig csókolt. Óvatosan hanyatt fektetett az ágyon, combjaim közé nyomta magát, miközben a nyakamat és az arcomat csókolgatta. Hosszan elidőzött a fülem mögötti érzékeny ponton, azt csókolgatta. Pár perc múlva arcát a nyakamba temette, hangosan lihegett. Meleg lehelete bizsergetett, illata megnyugtatott, érintése biztonságot nyújtott.
 - Éppolyan nehéz visszafognom magam, mint amennyire örülök neked - nyögte halkan. Kisvártatva lefordult rólam, majd a mellkasára vont. - Az elejéről kell kezdenünk, igaz?
 - Nem tudom. Nagyon nehezemre esett elfogadni, hogy ez történt. Úgy éreztem, mintha a sors szórakozna velem, mintha direkt ki akarna tolni velem. Elvenni azt, amiért tényleg küzdöttem.
 - Nem vette el. Itt vagyok, soha nem hagytalak el. Senki sem hagyta el a másikat, csupán ez kellett ahhoz, hogy rendbe tegyük a dolgainkat. Hogy ráébredjünk, néha a dolgok mégis összeférnek.
 - Ezt hogy érted? - pillantottam rá, mire titokzatos mosolyt küldött felém.
 - Szeretnéd, hogy megmutassam?
 - Nagyon - nyomtam csókot az állára, majd vele együtt felálltam és a nappali felé vettük az irányt.
 - Túl nagy volt a csend, már kezdtem azt hinni, hogy valami rosszban sántikáltok - tett újabb csípős megjegyzést Louis, de figyelmen kívül hagytuk.
 - Nemsokára visszajövünk - nézett végig Zayn a társaságon, majd összeakadt a tekintete Harry-ével. Némán tárgyaltak, alig két másodpercig, aztán Louis egy csókot dobva szakította félbe a tárgyalást.
 - Csak ésszel, ti vad szexmániások - harsant a hangja, én pedig az ajtónál lévő cipők közül felkaptam a legközelebbit és felé hajítottam. Vállon találta. - Áú! Most mi van?
 - Nehogy a két szexmániás ne legyen ott az esküvődön vagy éppen szabotáljon véletlenül valamit - fenyegettem meg, mire azonnal elhallgatott.
 - Komolyan ünneprontó vagy.
 - Nem, még nem. De még egy ilyen, és akkor tényleg ünneprontó leszek - kacsintottam rá, majd kiléptem Zayn után.

 Alig tíz perc múlva egy ismerősen ismeretlen házhoz érkeztünk. Nagyon hasonlított ahhoz, amit még együtt néztünk, de más volt. Rendbe volt téve a kert, az egész ház és a hátsó kert is, már amennyire láttam. A házhoz vezető út fényekkel kirakva, a kertben lévő szomorúfűzfákat meghagyták, virágokat ültettek közéjük. A bejárathoz érve Zayn kinyitotta előttem a nehéz ajtót, mire elállt a lélegzetem. A jobbra lévő süllyesztett nappali tele volt dobozokkal, amikre az én nevem volt írva. A másik oldalon lévő étkező és konyha már be volt rendezve, étcsoki-fehér színben pompázott, amerikai berendezéssel. A hátsó udvar pontosan olyan volt, mint amilyennek tavalyelőtt karácsonykor elképzeltem. Kézen fogva sétáltunk az emeletre, ahol a hálószoba maga volt a megtestesült tökéletesség. A szoba sötétbordó volt, a bútorok fehérek. Az ágynemű is bordó volt, a lábam alatt elterülő szőnyeg pedig puha, bolyhos és fehér. A fürdőszoba fekete-fehér volt, a hatalmas tükrök a helyükön voltak, a kád és a luxus zuhanykabin pedig kényeztető fürdésre hívogatott. A polcon és a félig kihúzott fiókokban már ott pihent pár személyes holmi, például kettő tubus a kedvenc testápolómból, két sampon-balzsam csomag és a legjobb sminkes eszközök. Még mielőtt bármit is szólhattam volna, Zayn egy teljesen üres, fehér szobába húzott be.
 - A te szobád. Itt tudsz majd festeni - fordult felém. Arcán bátortalan mosoly ült, én pedig hitetlenkedve kezdtem rázni a fejem.
 - Ez volt a meglepetés? - kérdeztem. Ezt csinálta? Miattam?
 - Ez.
 - Miért? Honnan tudtad, hogy visszajövök?
 - Nem tudtam, egyáltalán nem. De reménykedtem, és ebbe menekültem. Megtaláltam a tervrajzokat, a színeket, amiket a házról skicceltél. Aztán gondoltam... Miért ne?
 - A hátsó résszel mi van? Ugye nem romboltattad le? - kérdeztem, mire megrázta a fejét.
 - Az még nincs kész, oda nem mehetsz le egyelőre.
 - Én.. Azt sem tudom, mit mondjak most. Ez.. olyan nagylelkű tőled. Olyanra csináltattad, amilyen én szerettem volna, és nem olya...
 - Tetszettek a terveid, ezért csináltattam ilyenre. Nem miattad, vagy magam miatt, hanem miattunk.
 - Miattunk? - kérdeztem vissza. Megdöbbenés futott át az arcán, zavart lett az arckifejezése.
 - Nem lesz már olyan, hogy mi?
 - Soha nem szűnt meg létezni, és soha nem is fog - rángattam meg a pólóját, mire egy megkönnyebbült kacagás futott ki ajkai közül. - Adj egy csókot.
 - Amennyit akarsz - derekamnál fogva kapott el és húzott közelebb magához. Egyik kezét a háta mögött hagyta, fél karral tartott. Amikor elhúzódott tőlem, arcomhoz emelte eddig hátul lévő kezét. Nedves volt, hideg és kicsit ragadós. Az arcomhoz kaptam a kezem és letöröltem az ismeretlen anyagot róla. Festék volt.
 - Honnan...? - a sarok felé biccentett, ahol a festékes dobozokban ott voltak az ecsetek. Felkaptam egyet és Zayn felé csaptam vele. Összecsaptam a nadrágját és a fél kabátját, és minimálisan a cipőjét is. Tekintetében kihívást láttam megcsillanni, így hátrálni kezdtem. - Kérlek, ne... - esdekeltem, de hasztalan volt. Egyre közeledett felém, én pedig tolattam, egyenesen neki a falnak. Két kezével megtámasztotta magát a fejem mellett, így csapdába ejtve engem. - Ne festékezz össze, tényleg, ne.
 - Már megtetted magad - emelte fel a tenyerét, ami teljesen festékes volt.
 - Ne - halt el a hangom, majd hangos nevetésben törtem ki. Ő is nevetni kezdett, így kihasználva az alkalmat, hogy be van csukva a szeme, összekentem az arcát. Azonnal abbahagyta a nevetést.
 - Ezért büntetés jár.
 - Kegyelmezz - játszottam vele, mire közel hajolt hozzám. A homlokunk és az orrunk is összeért, de nem csókolt meg. Éreztem a vibrálást, a vágyat, hogy megcsókoljuk egymást, de nem engedte. Amikor érezte, hogy mozdulok, elhúzta a fejét. - Hmm - nyögtem.
 - Ki kell bírnod, hogy nem csókolsz meg. Ha nem sikerülne, nagy bajban leszel.
És ekkor játszani kezdett. Nem csókolt meg, kínzott, nem engedte, hogy megcsókoljam. Annyira vágytunk rá mindketten, tudtam, hogy tennem kell valamit, ami miatt meg fog csókolni. Próbáltam, hogy végigsimítok az ágyékán, de ezzel csak azt értem el, hogy távolabb lépett tőlem. Próbáltam a karjaimmal közelebb húzni magamhoz, de elkapta őket és a fejem fölé szorította.
 - Szeretlek - nyögtem ki végső elkeseredésemben.
 - Ó, a picsába - motyogta ajkaimra, majd minden gyorsasági mérést felülmúlva csókolt meg. Nem engedett el, majdnem megfulladtunk, nem jutottunk oxigénhez, egymás szájából lélegeztünk, de ha akkor meg kellett volna fulladnom, nem bántam volna. Ha a szerelmem karjaiban, csókolózás közben ért volna a halál, talán egy kicsit örültem is volna neki. - Szeretlek, angyalka. Minden pillanatban csak azon jár a fejem, hogy hogy a francba bírhattam ki eddig enélkül. Annyira hiányoztál.