2014. december 24.

00. - Prológus

Sziasztok!
Szeretettel köszöntök mindenkit az új blogomon!:)
Szeretnék boldog, békés karácsonyt kívánni nektek és nagyon boldog 23. születésnapot Louis Tomlinsonnak, aki bearanyozza a napjainkat.
Sokadik blogom ez már, remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Kérlek titeket, hagyjatok nyomot magatok után!:)
xx, Dorothy C.


 Este tíz óra volt. Az apró helyiség ekkora már zsúfoltságig megtelt emberekkel, főként férfiakkal. A lányokkal már a pult mögött próbáltuk minél hamarabb kiszolgálni a vendégeket, ami nem volt könnyű. Félrészegek voltak, próbálták túlüvölteni a hangszórókból szóló zenét, így hatalmas volt a hangzavar.
 - Hé, Nor - próbálta Katy túlkiabálni az embertömeget, pedig csak pár méterre állt tőlem. - Hosszú éjszakánk lesz.
 Katy régebben sztriptíztáncosnő volt, de amikor már nem csak egy férfi erőszakoskodott vele, felmondott. Következő este már itt kezdett nálunk, és nagyon jó sakálnak bizonyult. Kaphatónak mutatkozott, kihívóan öltözködött, kellette magát, de soha nem kapta meg senki. Szőke haja a derekáig ért, kék szeme ragyogott a bár fényeitől. Nem mellesleg a lakótársam volt.
 Amy barna hajú, barna szemű, százhetven centi tömény dög volt. Nagy mellek, formás fenék és comb, mélyvörös rúzs az ajkán, és remekül rázta magát a pulton. Pár hónappal előttem csatlakozott az LD, azaz a Little Dress csapatához. 
 Kim Amy ikertestvére volt annyi különbséggel, hogy festett mélyvörös hajjal pompázott a bár pultja mögött. Magas tűsarkakon egyensúlyozott heti öt éjjel, csábosan pillantgatva a férfiakra, akik teljesen extázisba estek tőle.
 Amanda, a hely tulajdonosa minden este ott sertepertélt velünk együtt, hangosan nevetve. Mi voltunk a családja, soha nem ismerte a szüleit. A legaljáról kezdte, és most egy nagyon sikeres bárt vezet.
 - Holnap is leszel, igaz? - lépett mellém Kim, átnyúlva előttem elvette a whiskey-t, és gyorsan töltött hármat, majd a férfi elé tolta a pulton.
 - Ne is említsd - forgattam a szemem. - Helló, mit adhatok? - fordultam a következő vendéghez.
 - Egy sört és a számodat - kacsintott, mire ismét megforgattam a szemem.
 - Haver, tudod hányszor hallom ezt egy éjszaka alatt? - horkantam fel, majd a pultra csaptam a sört.
 - Öhm, oké, emberek. Figyelem! - harsant Amanda hangja a mikrofonba. Csak így volt esélye túlharsogni a tömeget, ami csak nagy sokára figyelt fel rá. - A lányok ismét a pulton - kiáltotta. Zene harsant a hangfalakból, mi pedig egymást felhúzva pattantunk a pultra. Egymásnak simulva táncoltunk, hol a rúdba, hol pedig egymásba kapaszkodva guggoltunk le, és kellettük magunkat. Amy majdnem leesett a pörgéstől, de visszarántottam. Minden szem ránk szegeződött, a férfiak ordítottak, tapsoltak, füttyögtek. Nevettünk, jól éreztük magunkat, amíg egy túlságosan ittas férfi el nem kapta Kim lábát, és magával rántotta. Azonnal leálltunk, nem táncoltunk tovább, és próbáltuk kimenteni Kimet a tömegből, de a férfi lankadatlanul húzta maga után, egyenesen az ajtó felé. Minden rettentő gyorsan történt, ráadásul először a sok-sok év folyamán, így mindenki leblokkolt és csak üvöltöztek.
 - Steve, ne engedd ki! - üvöltöttem, de hasztalan volt. Senki sem hallott semmit, mindenki felbolydult. A pult mögé nyúltak az italokért, dulakodtak, ami majdnem verekedéssé fajult. Nem hagyhattam. Ez volt az otthonom. A törzsvendégekkel egytől-egyig jóban voltam, és tudtam, hogy Amandát sem hagyhatom cserben. A lányok már valahol a tömegben próbálták elérni egymást, egyedül én voltam a pulton még mindig. 
 - Nor, szétkapják a helyet - hallottam meg valahonnan Amanda hangját. Bekattant valami. Nem voltam biztos benne, hogy segíthet, de a páni félelem úrrá lett rajtam. Ha szétszedik a helyet, ami a biztos megélhetést nyújtja számomra, meg leszek lőve.
 A tűzjelzőhöz ugrottam, ami az öltözőink mellett volt, egy bontóval betörtem az üveget, és megnyomtam a gombot. Mindenhonnan víz spriccelt, elárasztva ezzel a bárt. A mikrofont a kezembe kaptam, majd megszólaltam.
 - Akartok még holnap is itt inni? Itt akarjátok seggrészegre inni a fejeteket? - a tömeg a víz hatására kicsit lecsillapodott, így meghallották a hangom. - Kurvára nincs kedvem feltakarítani ezt a sok szart, amit széttörtetek, de mivel már csatakrészegek vagytok, eltekintek e fölött. De ha nem álltok le azonnal, holnap este nem lesz hová jönnötök.
 - Ki lennél te? - kiáltotta egy tag a bár végéből.
 - Édesem, én az lennék, aki kiszolgálja a tetves seggedet, amikor a pia már a nődnél is fontosabb - nagy huhogás hallatszott, majd szépen lassan mindenki elcsendesedett.
 - Nincs is nőm - emelte fel a kezét.
 - Csodálkozol? - vetettem oda neki, majd felmásztam a pultra. - Most pedig engedjétek vissza a szép hölgyeket, hogy ennél is jobban leihassátok magatokat!
 Éjjel két óra, és mivel a biztonsági őrünk régebben tűzoltó volt, elsikálta a kora esti afféromat a tűzjelzővel. Alig lézengett itt pár ember péntek hajnalban, hiszen a többségnek dolgoznia kellett menni reggel kilencre. A félszáraz pulton ültünk a lányokkal, és az est bevételét számolgattuk.
 - Ez majdnem négy lepedő. Öten vagyunk, akkor az annyi mint.. - próbálkozott Amy, de Katy lehurrogta.
 - Hülye vagy, látod. Ha mentél volna fősulira, ahogy Kim is tette, tudnád, hogy mennyi - csapott a pultra indulatosan, mire mindannyian fáradtan felnevettünk.
 - Katy, nem akarlak elkeseríteni, de a főiskolán nem ezt tanítják. Ezt már több, mint tizenöt éve tudnod kellene - motyogtam halkan a pulton elterülve. A fények még mindig égtek, de már marták a szemem. Fáradt voltam, kimerült, és csak aludni akartam egy kicsit, hogy holnap este ne úgy nézzek ki, mint akit kimostak.
 - Ha sikerül a vizsgád, megünnepeljük - Steve mély hangja erősen hasított végig a báron, és szinte hallottam, ahogy a poharak beleremegnek. Kim felkuncogott.
 - Hol?
 - Hát itt. Ma éjszaka is munka van, nemde? A sakálok sosem pihennek.
 - Steve, attól függetlenül, hogy van egy ilyen film, mi még nem vagyunk sakálok - ábrándította ki hirtelen Kim, majd vörös loboncát meglengetve felkapta a táskáját, beletette az általa kiszámolt pénzösszeg ráeső részét, és egy csókot dobva kívánt nekünk szép napot, mi pedig sok sikert neki a vizsgájához.
 A bár ajtaján kilépve húztam összébb magamon a dzsekimet, hiszen februárban még igencsak hűvösek a londoni éjszakák. Meg kell mondanom, hogy nem London luxusnegyedében lakom. Nem is telne rá, mivel a bár miatt tudom finanszírozni a kiadásaimat is, ahol élek már évek óta és csak éppen marad annyim, hogy meg tudjak élni belőle.
 A fekete magassarkúmban a csúszós járdán tipegtem a legközelebbi kereszteződésig, ahol reményeim szerint felvett volna egy taxi, de mivel aznap este a szokottnál kicsit korábban végeztünk, nem járt erre egy autó sem. Magamban háborogva indultam a lakásom felé, ami sokutcányira volt a bártól. Taxit rendelni ilyenkor hülyeség lett volna, hiszen fél óra, mire megérkezik, annyi idő alatt pedig haza is tudtam volna sétálni.
 De nem, Norinának olyan ügyesnek kellett lennie az nap este, hogy kitörje a csúszós járdán a cipője sarkát, így egy fekete terepjáróban kelljen megtámaszkodnia.
 - Szia. Segíthetek? - kérdezte egy hang az autóból, mire összerezzentem.
 - Jesszus! Normális vagy? - csattantam fel indulatosan. Nem elég, hogy rettenetesen hideg van, holnap dolgozom, kitört a cipőm sarka, haza kell gyalogolnom, még itt ijesztgetnek is - gondoltam magamban.
 - Nem én tipegek mínusz ezer fokban egy popsivillantós farmerben az éjszaka kellős közepén - ciccegett, majd kiszállt a kocsiból, én pedig inkább figyelembe sem vettem a popsivillantós farmeremre vonatkozó megjegyzését, de azt hiszem, nem is tudtam volna reagálni rá. Magas alakja az én kemény 165 centim fölé magasodott, sötét haja és mélybarna szeme csodás összhatást keltett. A barna szemek elbűvöltségről árulkodtak. Fekete szövetkabátja, tépett farmere és bézs színű bakancsa elegánssá, mégis vaddá tette. - Te most stírölsz engem? - kuncogott fel azon, ahogy végigpásztáztam a tekintetemmel.
 - Melyikőnk is jegyezte meg, hogy a másikon popsivillantós farmer van?
 - Nem szóltam - emelte fel védekezőn a kezét, majd tovább kuncogott. - Segíthetek?
 - Mi vagy te, kakadu?
 - Nem, Zayn vagyok - mutatkozott be, majd a kezét nyújtotta felém. Ujjaim elgémberedtek a hidegtől, így egy kicsit megmozgattam őket, hogy ki tudjam nyújtani Zayn felé.
 - Norina, de odabent csak Nor - biccentettem a munkahelyem irányába, ő pedig egy egyszerű bólintással adta a tudtomra, hogy megértette.
 - Hazavigyelek? - lépett hozzám közelebb, majd kivette a zsebemből a kezeimet, majd tenyerei közé fogva huhogott, hogy felmelegítsen egy kicsit.
 - Nem szorulok a fuvarodra - vontam vállat egyszerűen, míg ő még mindig a kezeimbe próbált valami életet lehelni. Miért nem húztam el onnan a francba?
 - Mire van szükséged? - kérdezte, nekem pedig beugrott valami. Szépen ívelt szemöldököm felhúztam, és a lábai felé mutattam a fejemmel. - A lábaimra? - értetlenkedett.
 - A bakancsodra, hogy haza tudjak menni.
 - De..
 - Zayn Malik vagy, az Isten szerelmére, ezer cipőt vehetsz még a holnap nap folyamán - évelődött egy darabig, de a kezeim melegítését esze ágában sem volt abbahagyni. - Na? - kérdeztem, mire elengedte a kezeimet, és beült a kocsiba. Pár másodperc múlva két bakancs jelent meg előttem a járdán. Felkacagtam.
 - Még meleg. Bújj bele - fogta meg az egyik kezem, hogy a másikkal le tudjam venni a törött sarkú cipőm. Bekötöttem mindkét bakancsot, ami rettenetesen nagy volt a lábaimra, de nem érdekelt. Meleg volt, és stabil. - Mikor kapom vissza? - kérdezte mosolyogva, miután bedobtam a másik ülésre a magassarkúm, amire már nem volt szükségem.
 - Ki mondta, hogy visszakapod? - nevettem fel, majd a házam felé vettem az irányt.
Évek óta most először éreztem azt, hogy figyelnek rám. Mármint egy férfi figyel rám. Egy idegen lánynak adta oda a bakancsát, ami nem lehetett olcsó mulatság, de hát mégiscsak ő a nagy Zayn Malik, tinilányok álma, anyuci kisfia, a lábamon lévő bakancs tulajdonosa. Halkan felkuncogtam a gondolatra, hogy most hogyan nézhetek ki, de már nem érdekelt. Soha nem volt komoly kapcsolatom, de nem is volt rá szükségem. Soha nem voltam szerelmes, senki sem nézett meg magának, de persze nem azért, mert csúnya voltam. Nem mintha szép lennék, de nem én vagyok a legcsúnyább lány a bolygón. Én, a zöld szemű, barna hajú, orrpiercinges, fülpiercinges, tetovált lány, aki szemüveget visel olvasásnál, kávézik, mégis iszik és bulizik, nem keltettem fel a fiúk érdeklődését. Fura voltam, nem tagadom. Nehéz eset, kényes téma a fiúk körében, de sose zavart.
 Mint ahogy az sem, hogy Zayn fél órán keresztül képes volt egészen hazáig kísérni a terepjárójával. Persze csak tisztes távolságból.