2015. július 27.

22. - Vallomások

Sziasztok! :)
Itt az új rész, remélem, tetszeni fog. Kérlek, írjatok kommentet, mert nagyon bánt, hogy sosem kapok. Írjátok meg, ha valami nem tetszik vagy nem így képzeltétek, kérlek!
All the love. D


Az igaz szerelem az, amikor semmit nem várunk el cserébe.



 - Tényleg ezt írta? - kérdezte Mary a telefonba. - Látod, Norina, én megmondtam. Csak tudnod kellett, hogy mi is történt, máris más szemmel látod a dolgokat.
 - Honnan tudtad?
 - Melanie hozott egy magazint, amiben erről volt szó, de direkt nem mutattuk meg neked. Tőle kellett hallanod, és nem valami szennylapból értesülni a dolgokról.
 - Köszönöm, mindent köszönök - sírtam a telefonba. Hálás voltam neki, amiért elviselte a sok hülyeségemet, hisztimet és rossz tulajdonságomat. - Hamarosan visszamegyek hozzátok.
 - Remélem csak a cuccaidért, kedvesem - nevetett, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra. - Vigyázz magadra, rendben?
 - Oké, Mary, ti is. Adj egy puszit Rubinnak a nevemben, kérlek - búcsúztam el. A szobából kilépve az üres folyosón találtam magam. A lépcső felé vettem az irányt, ami a nappaliba vezetett. Hangos nevetés hallatszott, főként Zayn-é. Úgy éreztem, hogy a másfél év során most nevet először őszintén. Amikor megpillantottak a lépcsőn állva, elhallgattak.
 - Csak egy kérdés mindenkihez. És szeretnék őszinte válaszokat hallani.
 - Persze. Természetes. Oké - hangzott el a sok válasz. Mosollyal az arcomon néztem Zayn-re.
 - Niall, miért nem mondtad el rögtön Zayn-nek, hogy láttál tavaly márciusban?
 - Mert az végképp tönkretette volna. És szükségetek van egymásra, nem tehettem ezt vele - először habozott, de aztán egyenes választ kaptam.
 - Többiek, Eleanor és Harry kivételével. Az egyik tavaly nyári levélben olvastam, hogy valami meglepetéssel készül nekem Zayn, és hogy ti is segítitek ebben. Mi az a meglepetés?
 - Erről nem beszélhetünk - szólalt fel diplomatikusan Louis. Játszotta a kimértet, a távolságtartót, mégis láttam rajta, hogy boldog, amiért Zayn boldog. - Hétpecsétes titok.
 - Rendben. Harry, kérdezem, hogy hol van Grace?
 - Szakítottunk még ősszel.
 - De..
 - Nem kell sajnálnod. Rendben vagyok - mosolygott rám félszegen, éppúgy, ahogy én mosolyogtam rá, amikor problémáim voltak. De hagytam későbbre.
 - Eleanor, drágám. Miért nem lehettem ott, amikor kiválasztod az esküvői ruhádat? Amikor a koszorúslányok ruháját választjuk? Amikor a virágokat és a tortát? Hol.. Miért nem lehettem ott a legjobb barátnőmmel? - gyorsan Sophiára sandítottam, hogy tudja, ő is a legjobbak között van. El gyorsan sietett oda hozzám.
 - Ott voltál, amikor megkérte a kezem. Az esküvőn is itt leszel. Ez számít - ölelt szorosan magához. Éreztem, ahogy nagy levegőt vesz, nehogy elsírja magát, és ez megadta a löketet, hogy én sírjam el magam hamarabb.
 - Lányok, ne csináljátok már - nyüszített Louis, majd kínlódni kezdett a kanapén. Ficánkolt, csapkodott a karjaival és lábaival, majd amikor Harry odalépett hozzá, hogy lenyugtassa, véletlen ágyékon rúgta. Harry abban a pillanatban összecsuklott.
 - Ááá - nyöszörögte. Halkan felkuncogtunk. - A rohadt életbe.
 - Nem baj, legalább keresztgyereked lehet - vetettem neki oda, mire szúrós pillantást kaptam. - Jó, bocs - emeltem fel a kezem.
 - Én nem kapok kérdést? - szólalt meg Zayn. Mosolyogva nézett rám, én pedig kinyújtottam felé a kezem.
 - Odafent megkapod a kérdésed - mosolyodtam el titokzatosan, a többiek pedig erős huhogásba kezdtek. - Ne akard, Louis, hogy a beszédemben valami csúnyát említsek.
 - Olyan ünneprontó vagy - játszotta a sértődöttet. Zayn hamarosan odaért hozzám, majd összefűzte ujjainkat.
 A szobába érve halkan csukta be az ajtót mögöttünk. Csak álltunk egymással szemben, elveszve a másik mustrálásában. Nem tudtam betelni a látvánnyal, amit nyújtott. Még több tetoválást csináltatott, kicsit kondizott is az elmúlt hónapok során, én pedig el sem hittem, hogy itt állok előtte. Mary-vel nagyon sokat beszéltünk a kapcsolatunkról, hogy hogyan is kellene viszonyulnom ezek után hozzá, de Demi tanácsa volt a nyerő. Egy hosszú telefonbeszélgetés után kaptam tőle egy SMS-t, ami így szólt:
 Ha azt mondom, hogy boldogság, mi jut róla eszedbe?
 Zayn és én.
 Itt a válasz a kérdésedre. xx
A kérdésem az volt, hogy mit tegyek most? Helyre kell hoznom, ami elromlott.
 - Miért hívtál Ninának? - tettem fel azt a kérdést, ami a legjobban foglalkoztatott. Zayn először nem szólt, aztán nagy levegőt vett és válaszolt.
 - Erre csak egy megfelelő pillanatban válaszolhatok. És az nem ma van. De szeretlek, mindennél jobban, és a lelkem belehalna, ha elveszítené a párját - állt meg velem szemben. Kezét a nyakamra simította, barna szemeivel fogva tartott. Nem engedte a pillantásom. Láttam a szemében a vágyakozást, hogy megcsókoljon, és a kételkedést is, hogy vajon hagynám-e.
 Ő volt minden idők legcsodálatosabb ajándéka, minden, amire szükségem volt, Ő volt.
 Így hát megcsókoltam. Rég nem látott pillangóim és állataim felébredtek a gyomromban, néhány öngyilkos is lett. Zayn a combom alá nyúlt, az ölébe vett, lábaim automatikusan fonódtak dereka köré. Másfél éve nem csókoltam meg senkit, ahogy ő sem, mégis abban a pillanatban úgy éreztem, hogy sosem váltunk el. Mintha csak 2017. január tizenkettedike lenne és az elmúlt másfél év meg sem történt volna.
 De megtörtént. Minden egyes kínzó nap közelebb juttatott ehhez a pillanathoz, amikor újra a karjaiban tartott és majdnem ájulásig csókolt. Óvatosan hanyatt fektetett az ágyon, combjaim közé nyomta magát, miközben a nyakamat és az arcomat csókolgatta. Hosszan elidőzött a fülem mögötti érzékeny ponton, azt csókolgatta. Pár perc múlva arcát a nyakamba temette, hangosan lihegett. Meleg lehelete bizsergetett, illata megnyugtatott, érintése biztonságot nyújtott.
 - Éppolyan nehéz visszafognom magam, mint amennyire örülök neked - nyögte halkan. Kisvártatva lefordult rólam, majd a mellkasára vont. - Az elejéről kell kezdenünk, igaz?
 - Nem tudom. Nagyon nehezemre esett elfogadni, hogy ez történt. Úgy éreztem, mintha a sors szórakozna velem, mintha direkt ki akarna tolni velem. Elvenni azt, amiért tényleg küzdöttem.
 - Nem vette el. Itt vagyok, soha nem hagytalak el. Senki sem hagyta el a másikat, csupán ez kellett ahhoz, hogy rendbe tegyük a dolgainkat. Hogy ráébredjünk, néha a dolgok mégis összeférnek.
 - Ezt hogy érted? - pillantottam rá, mire titokzatos mosolyt küldött felém.
 - Szeretnéd, hogy megmutassam?
 - Nagyon - nyomtam csókot az állára, majd vele együtt felálltam és a nappali felé vettük az irányt.
 - Túl nagy volt a csend, már kezdtem azt hinni, hogy valami rosszban sántikáltok - tett újabb csípős megjegyzést Louis, de figyelmen kívül hagytuk.
 - Nemsokára visszajövünk - nézett végig Zayn a társaságon, majd összeakadt a tekintete Harry-ével. Némán tárgyaltak, alig két másodpercig, aztán Louis egy csókot dobva szakította félbe a tárgyalást.
 - Csak ésszel, ti vad szexmániások - harsant a hangja, én pedig az ajtónál lévő cipők közül felkaptam a legközelebbit és felé hajítottam. Vállon találta. - Áú! Most mi van?
 - Nehogy a két szexmániás ne legyen ott az esküvődön vagy éppen szabotáljon véletlenül valamit - fenyegettem meg, mire azonnal elhallgatott.
 - Komolyan ünneprontó vagy.
 - Nem, még nem. De még egy ilyen, és akkor tényleg ünneprontó leszek - kacsintottam rá, majd kiléptem Zayn után.

 Alig tíz perc múlva egy ismerősen ismeretlen házhoz érkeztünk. Nagyon hasonlított ahhoz, amit még együtt néztünk, de más volt. Rendbe volt téve a kert, az egész ház és a hátsó kert is, már amennyire láttam. A házhoz vezető út fényekkel kirakva, a kertben lévő szomorúfűzfákat meghagyták, virágokat ültettek közéjük. A bejárathoz érve Zayn kinyitotta előttem a nehéz ajtót, mire elállt a lélegzetem. A jobbra lévő süllyesztett nappali tele volt dobozokkal, amikre az én nevem volt írva. A másik oldalon lévő étkező és konyha már be volt rendezve, étcsoki-fehér színben pompázott, amerikai berendezéssel. A hátsó udvar pontosan olyan volt, mint amilyennek tavalyelőtt karácsonykor elképzeltem. Kézen fogva sétáltunk az emeletre, ahol a hálószoba maga volt a megtestesült tökéletesség. A szoba sötétbordó volt, a bútorok fehérek. Az ágynemű is bordó volt, a lábam alatt elterülő szőnyeg pedig puha, bolyhos és fehér. A fürdőszoba fekete-fehér volt, a hatalmas tükrök a helyükön voltak, a kád és a luxus zuhanykabin pedig kényeztető fürdésre hívogatott. A polcon és a félig kihúzott fiókokban már ott pihent pár személyes holmi, például kettő tubus a kedvenc testápolómból, két sampon-balzsam csomag és a legjobb sminkes eszközök. Még mielőtt bármit is szólhattam volna, Zayn egy teljesen üres, fehér szobába húzott be.
 - A te szobád. Itt tudsz majd festeni - fordult felém. Arcán bátortalan mosoly ült, én pedig hitetlenkedve kezdtem rázni a fejem.
 - Ez volt a meglepetés? - kérdeztem. Ezt csinálta? Miattam?
 - Ez.
 - Miért? Honnan tudtad, hogy visszajövök?
 - Nem tudtam, egyáltalán nem. De reménykedtem, és ebbe menekültem. Megtaláltam a tervrajzokat, a színeket, amiket a házról skicceltél. Aztán gondoltam... Miért ne?
 - A hátsó résszel mi van? Ugye nem romboltattad le? - kérdeztem, mire megrázta a fejét.
 - Az még nincs kész, oda nem mehetsz le egyelőre.
 - Én.. Azt sem tudom, mit mondjak most. Ez.. olyan nagylelkű tőled. Olyanra csináltattad, amilyen én szerettem volna, és nem olya...
 - Tetszettek a terveid, ezért csináltattam ilyenre. Nem miattad, vagy magam miatt, hanem miattunk.
 - Miattunk? - kérdeztem vissza. Megdöbbenés futott át az arcán, zavart lett az arckifejezése.
 - Nem lesz már olyan, hogy mi?
 - Soha nem szűnt meg létezni, és soha nem is fog - rángattam meg a pólóját, mire egy megkönnyebbült kacagás futott ki ajkai közül. - Adj egy csókot.
 - Amennyit akarsz - derekamnál fogva kapott el és húzott közelebb magához. Egyik kezét a háta mögött hagyta, fél karral tartott. Amikor elhúzódott tőlem, arcomhoz emelte eddig hátul lévő kezét. Nedves volt, hideg és kicsit ragadós. Az arcomhoz kaptam a kezem és letöröltem az ismeretlen anyagot róla. Festék volt.
 - Honnan...? - a sarok felé biccentett, ahol a festékes dobozokban ott voltak az ecsetek. Felkaptam egyet és Zayn felé csaptam vele. Összecsaptam a nadrágját és a fél kabátját, és minimálisan a cipőjét is. Tekintetében kihívást láttam megcsillanni, így hátrálni kezdtem. - Kérlek, ne... - esdekeltem, de hasztalan volt. Egyre közeledett felém, én pedig tolattam, egyenesen neki a falnak. Két kezével megtámasztotta magát a fejem mellett, így csapdába ejtve engem. - Ne festékezz össze, tényleg, ne.
 - Már megtetted magad - emelte fel a tenyerét, ami teljesen festékes volt.
 - Ne - halt el a hangom, majd hangos nevetésben törtem ki. Ő is nevetni kezdett, így kihasználva az alkalmat, hogy be van csukva a szeme, összekentem az arcát. Azonnal abbahagyta a nevetést.
 - Ezért büntetés jár.
 - Kegyelmezz - játszottam vele, mire közel hajolt hozzám. A homlokunk és az orrunk is összeért, de nem csókolt meg. Éreztem a vibrálást, a vágyat, hogy megcsókoljuk egymást, de nem engedte. Amikor érezte, hogy mozdulok, elhúzta a fejét. - Hmm - nyögtem.
 - Ki kell bírnod, hogy nem csókolsz meg. Ha nem sikerülne, nagy bajban leszel.
És ekkor játszani kezdett. Nem csókolt meg, kínzott, nem engedte, hogy megcsókoljam. Annyira vágytunk rá mindketten, tudtam, hogy tennem kell valamit, ami miatt meg fog csókolni. Próbáltam, hogy végigsimítok az ágyékán, de ezzel csak azt értem el, hogy távolabb lépett tőlem. Próbáltam a karjaimmal közelebb húzni magamhoz, de elkapta őket és a fejem fölé szorította.
 - Szeretlek - nyögtem ki végső elkeseredésemben.
 - Ó, a picsába - motyogta ajkaimra, majd minden gyorsasági mérést felülmúlva csókolt meg. Nem engedett el, majdnem megfulladtunk, nem jutottunk oxigénhez, egymás szájából lélegeztünk, de ha akkor meg kellett volna fulladnom, nem bántam volna. Ha a szerelmem karjaiban, csókolózás közben ért volna a halál, talán egy kicsit örültem is volna neki. - Szeretlek, angyalka. Minden pillanatban csak azon jár a fejem, hogy hogy a francba bírhattam ki eddig enélkül. Annyira hiányoztál.

2015. július 23.

21. - Levelek

Sziasztok! :)
Nagyon boldog 5. évfordulót kívánok a srácoknak! Boldog születésnapot! Ennek örömére itt az új rész, amiben Zayn érzéseibe kapunk betekintést. Nagyon izgulok, hogy mi a véleményetek, ezért kérlek titeket, írjatok kommentet! Nagyon örülnék neki!
All the love, D


Lehet, hogy az érzelem annyira erős, hogy a test nem bírja féken tartani. A lélek és az érzések átveszik az irányítást, és a test sírni kezd.



Drága Szerelmem!

Elvesztettelek! A saját baromságom miatt. Ma reggel mentél el, és magaddal vitted mindenem. Próbáltalak hívni, de csak a hangpostád szólalt meg. De legalább hallhattam azt a varázslatosan boldog hangod.
Minden rád emlékeztet ebben a házban. Még a wc ülőkéjét is lehajtottam, mert tudom, hogy utálod, ha felhajtva hagyom. Tudom, nevetséges, hogy ezt mondom, de sírtam ma. Sokat. Harry puhapöcsnek, majd egy aljas gazembernek nevezett, amiért ezt tettem. Liam lemondóan rázta a fejét, amikor megtudta, Louis és Niall pedig vállon veregettek, aztán egy-egy nyakast kaptam tőlük.
Hiányzol. 
Annyi minden van a fejemben, ellenben semmit sem tudok leírni, mert értelmetlen zagyvaságok kavalkádja lenne ez az egész levél. Lehet, hogy így is annak tűnik, de már most jobb. Olyan, mintha elmondtam volna neked, hogy éppannyira bánt, amit tettem, mint amennyire hiányzol. Itt fekszem az ágyban, fázom. Üres nélküled. 
Szeretlek.
Minden héten kapni fogsz egy levelet, rendben? A címed nem tudom sajnos, de ha megtalállak, soha többé nem eresztelek el - feltéve ha megtalállak és meg is bocsátasz nekem ezért a hatalmas baromságomért.
Bolondos szerelemmel szeretlek, angyalkám
xx Zayn

2017. 01. 12. 

 A következő levél a 24. születésnapom dátumát viselte.

 Drága kincsem!

 Nagyon boldog születésnapot kívánok neked! Kívánom, hogy minden álmod-vágyad teljesüljön és minden úgy alakuljon, ahogy neked a legjobb. Megérdemled a boldogságot, amit elvettem tőled. Pedig nem akartam! 
 Majdnem három hónap telt el, mióta utoljára beszéltünk. Olyan megtört volt a hangod, olyan elgyötört. Azért tettem le akkor a telefont, mert tudtam, hogy elsírom magam. De erős vagy, szerelmem! Azt sem tudom, mit kellene még mondanom. Talán bocsánatért esedezni? Lehet. De nem fogok könyörögni, vagy megpróbálni befolyásolni téged, mert független nő vagy, angyalka! Magadtól hozol döntéseket, és ezt a jogot soha nem fogom elvenni tőled!
 Mostanra már jól vagy, nem sírsz a múltban történtek miatt! Olyan büszke vagyok rád, édesem! Legutóbb talán csak akkor voltam ennyire büszke, amikor 2010-ben harmadikok lettünk. Vagy amikor az első díjat nyertük. De nem, még akkor sem. Te vagy a büszkeségem, a levegőm.
 A múlt hónapban voltam bevásárolni, és fogalmam sem volt, hogy mit kellene vennem. Ezért felhívtam Eleanor-t, hogy mondja el, mit szoktatok venni. Tizenöt perc múlva odaért és segített nekem. Aztán a fejemhez vágta, hogy eléggé rossz társaság vagyok, és hogy milyen dolog már, hogy nem tudom, mit kell vennem. Addig a napig mindig Harry vagy Liam vásárolt nekem, de mára már tudom, mit kell vennem. Egy nagyon fontos dolgot vettem meg karácsonyra neked, de nem mertem odaadni. Ha egyszer visszakaplak...

 Minden felsőbb hatalom éltessen téged nagyon sokáig erőben, egészségben, szeretetben! Ha megtehetném, most megcsókolnálak és soha el nem eresztenélek!
 Örökké tartó, bolondos szerelemmel szeretlek!
xx Zayn

2017. 04. 01.

A harmadik levél 2017 karácsonyán íródott. Pillantáson véletlenül a lap aljára esett, ahol öt további aláírás is szerepelt. A szám elé kaptam a kezem, hogy nehogy hangosan felsírjak. Megremegett a kezem, a szívem hevesen kezdett dobogni.
Drágám!

 Itt ülök Bradford-ban a szobámban, ahol egy éve te is feküdtél. Amikor anyáék megtudták a születésnapomon, hogy mi történt, nagyon leszidtak. Nem is engedtek szóhoz jutni, csak mondták, mondták a magukét a kihangosított telefonba. Apa nagyon csalódott volt, ahogy anya is, a lányok pedig dühösek, nagyon. Főleg Safaa, tudod, a levél miatt. 
 A lelkemre kötötték, hogy ez így, szó szerint beleírom - most is itt állnak az ágyamnál, nagyon para.
"Tudom, hogy megbántott téged a bátyám, és egy hülye is, amiért ezt tette. De szeret. Nagyon. Szentestén a srácokkal volt, de még éjszaka megjött, hogy velünk ünnepelhesse a reggelt. Valamiért azt hittem, hogy az egész egy vicc és majd te is belépsz vele együtt az ajtón - de nem jöttél. Mindannyiónk nevében kívánok áldott ünnepeket neked, szeretetben, boldogságban. Nagyon szeretünk és gondolunk rád minden nap! Vigyázz magadra, Nor! - Doni"
 "Kedvesem! Trish és én tegnap leültettük Zayn-t még amikor megérkezett, hogy mondja el, mi van veled. De nem jelentkeztél, pedig reméltük, hogy karácsonykor legalább nekünk írsz! És félre ne értsd, nem rágalmazok, csak.. Annyira hiányzol! A fiam bele van betegedve, hogy nincs veled, karikás szemekkel jár-kel a lakásban és olyan nehéz így látni. Tavaly karácsonykor a nevetésed annyira csilingelő volt, annyira boldog és annyira boldoggá tett minket is. Olyan gyorsan romlott el minden, és tudom, hogy erre nem lehet felkészülni, de ha találkoznál vele, mosolyogj! Neki egy mosoly is elég tőled, mert ez élteti. A te boldogságod! Boldog karácsonyt!
Szeretünk!
Yaser"
Köszi, apa, nagyon szépeket mondtál! Safaa is írni akart, de Doni és Wali lebeszélték róla, mert mindenki tudja, hogy nagyon csúnyákat mondana rólam - amit minden bizonnyal meg is érdemelnék. De szeretlek és ezen semmi sem tud változtatni. Benned megtaláltam azt, aki teljessé tesz engem. Te vagy, aki önmagamért szeret és nem érdekből. Sosem hittem volna, hogy az elkövetkezendő időkben egyetlen karácsonyt is nélküled töltök el. Reméltem, hogy mostanra már megtalálunk, de nem sikerült. Jól elbújtál!
 Örökké szeretlek ezzel a bolondosan dobogó szívemmel, amikor veled vagyok!
 xx Zayn

U.i.: Késő van már, mindenki alszik, de én nem tudok. Ezt le kell írnom. A nyáron elkezdtem egy meglepetést csinálni a számodra. El és Lou esküvője májusban lesz, addigra kész is lesz. De a legfontosabb, amit mondani akarok, hogy te vagy az Életem. Mindenem te vagy. Annyira nagyon szeretlek, édesem!

A következő levelet félve hajtottam ki. Az a dátum volt rajta, amit soha nem fogok elfelejteni. Ferbuár 11. Az a nap, amikor legelőször találkoztunk. Amikor kölcsönadta a bakancsát.
 Szerelmem!

 Tavaly nem volt erőm írni. Most van. Két év. Ennyi idő telt el azóta, amióta először beszéltem veled. Ott topogtál a Dress ajtajában egy olyan nadrágban és felsőben, amiből több mindened volt kint, mint bent. De már akkor tetszettél. A combodon lévő tetoválás igazán cuki volt. A barna hajad ziláltan lógott a hátadon, és rögtön az jutott eszembe, hogy ez a nő kell. Ennek a nőnek a hajába akarom fúrni a fejem, és tudni akarom, hogy ennek a végtelenül csinos nőnek hol van még tetoválása. Először nem mertelek megszólítani, de aztán erőt vettem magamon, hisz mi bajom eshet? Maximum egy rajongó vagy, akin - miután hazafuvaroztam és csináltam vele képet - hamar túl leszek. De amint megszólaltál, tudtam, hogy nem egy rajongó vagy. 
 Még mindig nem vagyok túl rajtad. Aznap este még sokáig ott álltam a ház előtt. Láttam a lámpákat, amint egyik szobából a másikba mész, majd a konyhádon lévő függönyt behúzod. Aztán láttam, ahogy Katy is hazaér, majd miután elsötétült a ház, széthúzta a függönyt a konyhában. Tudom, hogy ez mindig is vitatéma volt köztetek, Katy barátnőd elmesélte. Tudom, hogy hiányzik, de kaptál tőle egy levelet a születésnapodra. Azt mondja, hogy gyermeket vár, de azt hiszem, ezt már egy másik levélben leírtam. Valószínűleg már megszült, talán felhívhatnád.
 Nevetséges vagyok, tisztában vagyok vele. Minek írok leveleket, miközben majdnem biztosan tudom, hogy nem fogod elolvasni? Mert erőt ad. Hitet. Reményt, hogy egyszer majd tényleg elolvasod őket, és megbocsátasz nekem. Hogy elfogadod és megérted a döntésem. A biztonságod érdekében tettem mindent. Amikor hazakísértelek a kocsimmal, amikor hazavittelek, amikor magamhoz költöztettelek. Amikor kerestettelek. Tudni szerettem volna, hogy biztonságban vagy-e és nem raboltak el. De Eleanor minden alkalommal megnyugtatott, hogy jól vagy. Beértem ennyi információval. Semmi bizalmasat nem mondott soha, csupán mindig annyit, amennyivel én eléldegéltem egy darabig.
 Most itt vagyok, egy éve távol tőled, attól az embertől, akit életem végéig szeretni és tisztelni fogok.

 Örökké szeretlek, egyetlenem.
xx Zayn

2018. 02. 11.


 Az utolsó levél a születésnapomkor íródott. Alig volt rajta pár sor, de nagyon lényegretörő volt. 

 Boldogságos születésnapot kívánok, édesem!
  Reméltem, hogy mire betöltöd a huszonötöt, már a menyasszonyomnak nevezhetlek. Olyan gyönyörű nő vagy, annyira erős és bátor. Elmentél egy ismeretlen helyre egy jobb dolog reményében. Olyan nagyon szeretlek, angyalka! Két hónap és esküvő. Eleanor nem mondta meg, hogy elért-e téged, de a hangjából ítélve nem. Pedig annyira szeretnélek látni.
 Niall elmesélte, hogy látott téged két hónappal a... dolog után. Először haragudtam rá, de ráébredtem, hogy miattam nem mondta el nekem. Tudta, hogy akkor teljesen el fogom veszíteni a fejem. Hálás vagyok neki.
 És minden felsőbb hatalomnak, hogy ez a csodálatos 11 hónap megadatott nekünk. Még mindig reménykedem, ezt ne felejtsd el. De már csak a Sorsra bízom magunkat. Ha együtt kell lennünk, találkozni fogunk még.

 Őszinte, végtelen szerelemmel
 Zayn

 

2015. július 19.

20. - Váratlan

Sziasztok!
Először is ne haragudjatok, tudom, hogy megígértem a csoportban az új részt, de nem tudtam kitenni. 
Ezen kívül már csak hat rész lesz.
Jó olvasást kívánok, remélem, elnyeri a rész a tetszéseteket! :)
Nagyon köszönöm a támogatást, és tényleg örülnék pár kommentnek. Vagy ha oda nem is, akkor a chatablakba írjatok pár sort, hogy tetszett vagy sem. Ez már a véghajrá, és szeretném tudni, hogy jó irányba halad-e a történet.
All the love, D


Akkoriban úgy gondoltam, hogy soha többé nem akarok már szerelmes lenni. De akármennyire fáj is, akármennyire kínzó, szeretnék még egyszer ébren álmodni. Még egyszer tiszta szívből szeretni Őt.



Zayn Malik

 Számítottam erre. Vagyis számíthattam volna erre. A francba is! Tennem kellett volna valamit, hogy ez ne történhessen meg ismét! Tudhattam volna, hogyha így elhagyom, ő is el fog hagyni, hogy ki fog zárni az életéből és elmenekül. Egy hónap múlva Eleanor és Louis összeházasodnak, én pedig még mindig össze vagyok törve, még mindig egyedül vagyok, mint a kisujjam.
 Másfél éve nem találom a helyem a házban. Miután aznap este hazamentem, hogy elmagyarázhassam a dolgokat Ninának, már csak önmagam árnyéka vagyok. Nem volt otthon. Csak egy levél volt az ágyon. Amúgy szép írása most kusza volt, túlságosan zaklatott. Sebzett.

 Kedves Zayn!

 Azt ígérted, hogy sosem hagysz el. Hogy sosem tudnál nekem fájdalmat okozni! Egy hazug vagy! Egy mocskos nagy hazudozó vagy! Semmim sem maradt, mert te voltál a mindenem! Az életemet is rád bíztam az elmúlt 11 hónapban. Az esküvőnkön el akartam majd mondani, hogy mikor éreztem úgy először, hogy szeretlek, hogy miért is szeretlek.
 Mindenemet elvetted! Semmi vagyok. Nem tudom, hogy mi történt, de nem is érdekel. Elmegyek! 
 Minden jót kívánok, további szép, boldog életet.
 Ég veled!

2017. 01. 12.
U.i.: Boldogabb születésnapokat!

 Sírtam, nagyon sokat. Férfi létemre, igen. De hozzá tartozik a történethez, amit Nina elmesélt nektek, úgyhogy fontos momentum.
 Az emberek ilyenkor már nem remélik, hogy találkozhatnak életük szerelmével. Másfél év után már senki sem reménykedik. De én igen. Én voltam az egyetlen, aki nem adta fel, és tessék!
 Ott állt előttem, ragyogott a boldogságtól, ahogy körülvették a barátaink, én pedig szólni sem tudtam. A szemeimbe könnyek gyűltek, és amikor összeakadt a pillantásunk, legördült egy kövér, nehéz könnycsepp az arcomon.
 Egyszerűen volt felöltözve, úgy, ahogy másfél éve is és szélesen mosolygott. Aztán elindult felém. Nem tudtam eldönteni, hogy a szívem eggyel többet vagy kevesebbet ütött, de a gyomromban ezer és ezer állat rohangált, a lábaim remegtek.
 - Szia, Zayn - arcán széles vigyor ült, én pedig szótlanul álltam.
 - Angyalka - suttogtam, majd lehajtottam a fejem. - Sajnálom, nagyon, kérlek...
 - Nem haragszom. Csak magyarázatot szeretnék, oké? Szeretném megbeszélni - hangja kedvesen, vidáman csendült, ami megmelengette a szívem. Tényleg nem haragudott rám. Sarkon fordult, majd a ház felé vezetett, ami régen a srácokkal közös lakásunk volt, de mára már csak néha mentünk oda.
 Ott sétált előttem életem szerelme, én pedig el sem hittem, hogy tényleg megtörténik. Annyira meg akartam csókolni, szorosan magamhoz húzni a csinos kis testét, hogy aztán elmerüljek benne. Csókolni akartam mindenét, hálát adni az istenemnek, hogy egy ilyen csodát kaptam tőle. Talán véletlen volt, talán nem, de az én régi szobámba lépett be, ahol az elmúlt 1-2 hónapot töltöttem. Louis-nak segítettünk pár dologban, én pedig szó szerint beköltöztem. Az asztalomon sok papír, köztük mind a 83 darab levél, amit neki írtam.
 - Mindent szeretnék tudni, oké? - szólalt meg, miközben kecsesen levágta magát az ágyamra.
 - Nina, én ezt nem így szerettem volna, de tényleg nem volt választásom. Időm sem, hogy szóljak neked erről. Olyan gyorsan történt, engem pedig kész tények elé állítottak és mondták, amit csinálnom kellett. Én... annyira sajnálom, hogy nem lehettem veled.
 - Zayn... - hangjában némi él volt, hogy magamhoz térítsen az önsanyargatásból, ezért folytattam.
 - Tris visszatért. Vagyis másfél éve tért vissza. Egy gyerekkel. Egy akkor három hónapos babával. Azt állította, hogy tőlem van, és ismét belekeveredtem a kisded játékába.
 - De nem a te gyereked... - hagyta függőben a mondatot. A székemről pillantottam rá.
 - Persze hogy nem. Mielőtt még veled találkoztam volna 2016 februárjában, sokat jártam bulizni, egy-két alkalommal ki is használtam, hogy ki vagyok, de tényleg vigyáztam, ráadásul Tris nem is volt képben akkor már évek óta. Nem is találkoztam vele a buliban, pedig állítása szerint ő is ott volt. Készült pár kép, hogy a hátsó ajtónál egy rövidnadrágos, fekete féltoppos csajjal hagyom el a szórakozóhelyet, és milyen meglepő, mivel posztolt az Instagram oldalára egy képet, amiben pontosan olyan cuccban van, rögtön pletyka lett belőle. Aztán amikor januárban bejelentette, hogy akkor este nem védekeztünk és teherbe esett, aminek a bizonyítéka ott alszik a karjaiban, kiborultam. Tudtam, hogy sok szart fogsz kapni, és azt is tudtam, hogyha elhitetem veled, hogy elhagylak, te fogsz igazából elhagyni, elmenekülni és nem is fogsz hallani erről az egészről. Próbáltalak keresni, de csak a hangpostádat értem el, vagy millió üzenetet hagytam, de semmi. Nem tudtuk, hová mentél. Aztán Eleanor elszólta magát, és így rájöttünk, hogy vele tartod még a kapcsolatot. Mindig elmondta, hogy mi van veled, hogy lovagolsz és hogy bár lényegesen kevesebbet viccelődsz, boldognak tűnsz. És nekem ez adott reményt, ez nyugtatott meg. Bár nyomoztattam is utánad, de nem találtak meg. Hónapokig kerestettelek, pénzt nem sajnálva, de... Miután pár hét múlva kiderült, hogy Tris újfent hazudott, távoltartási végzést kértem. Mindkettőnknek, és a srácoknak is. Elég volt, hogy tönkretette mindazt, amim volt.
 Elfúlt a hangom, mire nyikordult az ágy, majd megéreztem Nina illatát. Keze a vállamra simult, felemeltem a fejem. Szemeiben könnyek csillogtak.
 - Kerestél? - nyöszörögte, én pedig bólogattam.
 - A rendőrség le akarta állítani a keresést, de nem hagytam. Plusz pénzt ajánlottam, de nem jutottunk előrébb. Még a hívást sem tudták bemérni, amikor egyszer El telefonjáról felhívtalak.
 - Nem szóltál bele. Te voltál?
 - Én - bólintottam. Szemében láng csapott fel, egyre hevesebben lélegzett, szinte kapkodta a levegőt, attól féltem, hogy elájul. - Angyalka, minden oké?
 - Minden, teljesen - furakodott a lábaim közé, majd a karjaimba omlott. Szorosan öleltem a derekát, miközben kismillió bocsánatot, ne haragudjot és sajnálomot mormoltam el. Hangosan zokogott, ennek hallatán nekem is elindultak a könnyeim.
 - Annyira sajnálom, de akkor nem mondhattam semmit. Apasági teszt kellett és.. - homlokát az enyémnek döntötte, nem hagyta, hogy befejezzem.
 - Nem haragszom rád, Zayn.
 - Nem érdemellek meg, angyalka. Annyira jó vagy hozzám - szipogtam. A kötegelt levelekért nyúltam, majd átadtam neki. - Olvasd el a legalsót, és a legfelső négyet. A többire lesz még időd, de ezek a legfontosabbak.
 - Most? - kérdezte, és átvette a borítékokat. Ahogy összeértek az ujjaink, elpattant bennem a szikra. Meg kellett csókolnom, azonnal. De nem tettem. Csupán szorosan magamhoz öleltem.
 - Még mindig az enyém? - kérdeztem tőle, miközben felálltam és fölé magasodtam. Közel hajoltam hozzá, testét az asztalomnak préseltem. Apró puszit nyomtam az arcára, miután egy bólintással engedélyt adott. Soha nem éreztem még magam ennél nyugodtabbnak. Ha abban a pillanatban megkérdezték volna, hogy mi az, amit akarok az életben, a válaszom annyi lett volna, hogy: ezt. Őt ölelni. Mert mindketten otthon voltunk a másik karjaiban és ez mindennél többet jelentett nekem.


 Norina Gold

 Miután kb. 100 millió év múlva elváltunk egymástól, magamra hagyott a szobájában. Alig négy órája érkeztem, de máris annyi minden történt. A srácok megrohamoztak, Harry majdnem elsírta magát, hogy láthat, én pedig szorosan öleltem magamhoz a fiút. Mintha az öcsém lenne - gondoltam. Eleanor sem tudott az érkezésemről, csupán akkor szóltam neki, amikor már majdnem Londonban voltunk. Visítva mondta el a címet - azt, ami a meghívóban is szerepelt -, aztán kinyomta. Minden barátom ott volt, mire odaértem, és nagy kacagások közepette fogadtak. De egyvalaki hiányzott.
 Aztán az udvar felé pillantottam, ahol Ő állt. Könnyes szemmel, kicsit lefogyva, elnyűtt pólóban és melegítőben. Haja kuszán lógott a homlokába, szemeiben szerelem csillogott. Megremegtem, arcomra halvány pír kúszott, lábaim zselévé alakultak át.

 A kupac legalján lévő levelet kezdtem olvasni, aminek a dátuma 2017. 01. 12. volt.

2015. július 13.

19. - Élet másképp

Sziasztok! :)
A csoportban megszavaztátok, hogy ma este legyen a rész. Köszönöm a kommenteket, nagyon jól estek. Szeretném, ha megint írnátok valamit, bár nem történik sok minden - sőt, semmi. A következő vagy csütörtök este vagy hétfő este érkezik, mert elutazom a hétvégére. El kell szomorítsalak titeket, hogy választ nem kaptok Zayn tettére ebben a részben. Csak egy töltelékrész, hogy megtudhassuk, mi történik Norinával addig a bizonyos időpontig, amit nem árulok el, hogy mi.
All the love, D

Van, hogy a szerelem eltűnik, majd újra megjelenik, de ez magától következik be; ahogy azért sem tudsz tenni semmit, hogy ne legyél szerelmes, úgy arról sem dönthetsz, hogy az legyél. Az érzés magától jön-megy.

 Két hónap telt el, mióta Zayn elhagyott. Két hónapja vagyok a farmon, állatokkal körülvéve. Mrs. Benson nagyon kedves asszony, ahogy a férje is. Nagyon lelkesen fogadtak, türelmesek voltak, és nagyon megértők. Főleg Mr. Benson. Nem siettetett semmit, hagyta, hogy magamtól akarjak csinálni dolgokat. Így történt, hogy lóra ültem. A vörös csödőr már az első istállólátogatásomkor megfogott. Erős, izmos ló volt, messze a legszebb - legalábbis számomra. Hozzá mentem be először az állásába, ő volt az, akit először lecsutakoltam, akihez először beszéltem őszintén. Ő volt Rubin. Amikor először bementem hozzá, másfél hete voltam ott. Hónapok óta nem lovagolták meg rendesen, ezért úgy gondoltam, próba szerencse. Gregg segítségével - ő volt a házaspár 28 éves fia - felnyergeltem Rubint, majd a tetős karámba vezettem.
 - Csak nyugodtan. Érzi, ha stresszelsz, és átveszi a rezgésed. Amikor elindul, vedd át a csípőddel a ritmusát, nem nehéz. Csak érezz rá.
 - Gregg, nem azért, de én 3 évet még gyerekkoromban lovagoltam. Az alapokat tudom - mosolyogtam rá, majd a kengyelbe bújtatva a lábam löktem fel magam a hátára. Azonnal elárasztott a nyugalom, a béke. Rubin hátáról az egész világ más volt. A nap félig lemenőben volt, halványsárgára festette az égboltot, a délutáni futózápor nyoma ott csillogott a füvön. Kicsit hűvös volt, de nem zavart. Fél óra múlva már kimelegedve ügettünk a pályán. Gregg mosolyogva ült a pálya szélén lévő farönkön.
 - Csak ügetgetni fogsz vagy láthatok valami merészebbet is? - kiáltott oda, miközben szép lassan vágtába ugrottunk át. - Hű, már majdnem vágtázol. Szeretném, ha tudnád, hogy Rubin egy ideig versenyló volt, de pár hónapja valamiért nem fut. Nem jöttünk még rá, hogy miért.
 - Talán csak lusta - mosolyodtam el, majd a kapu felé vágtáztam. - Csak teszek egy kört a farm körül. Nyugi, már érezzük egymás rezgését - intettem Greggnek, aki rosszalón rázta a fejét.
 Egy nagyobb mezőre értünk, ahol információim szerint a lovak legelésznek nyaranta. A mező végében egy kis út, ami másik oldalt visszavezet a farmra. Tökéletesnek bizonyult egy kis vágtára.
 - Na, Rubin - szóltam hozzá. - Biztos benned is van stressz. Tudod, nem fésülgeti Melanie a sörényed, vagy tudom is én. Talán egy régi versenyeden csak második lettél, pedig tisztában vagy vele, hogy jobbat is futhattál volna, csak lusta voltál. Igazam van? Gondolom igen, úgyhogy most azonnal szedd össze az összes benned lakozó rossz rezgést, energiát és add ki magadból. Gyerünk! - suttogtam, majd elindultunk. Nem tudom, mi volt az oka, hogy talán értette, amit mondtam, vagy csupán a gondolatai játszottak vele, de biztos voltam benne, hogy versenyben érzi magát. Nem hajtotta testét a végsőkig, csupán egy állandó tempót diktált erős lábaival. A szél a hajamba kapott, a hűs levegő pírt költöztetett az arcomra, a fenekemet automatikusan emeltem meg a nyeregben. Nem voltam zsoké, pedig a magasságom megengedte volna, de valamiért úgy éreztem, hogy az vagyok. Egy olyan ember, aki biztonságban van a lova nyergében. Aki szabad és független. Miután megláttuk az erdő végét, Rubin fülébe suttogtam, hiszen tudtam, hogy a Benson család éppen most van kint a tornácon. Szokásos rituálé, aminek keretében várják Edet, Mr. Benson barátját, aki állatorvos és plusz kéz a farmon. Ilyenkor ér vissza a városból, ahol délután dolgozik minden másnap.
 - Gyerünk pajti, mutassuk meg, hogy nem rozsdásodtál még be - motyogtam, majd nagyobb sebességre ösztökéltem Rubint. Éreztem, ahogy megnyújtja a lépést, ahogy egyre gyorsabb tempót vesz fel. A ház egyre jobban közeledett, mi pedig egyre gyorsultunk. - Ez az, édes - kiáltottam, amikor elhúztunk a tornác mellett. Hat elkerekedett szem nézett rám, amikor elsuhantunk mellettük. A hosszú bekötőúton visszavettem a tempóból és visszafordultunk a család felé.
 - Norina, ez a ló már hónapok óta nem futott egy rendeset. Sosem akarta. Csak Greg-et engedte fel a hátára. Ő volt a zsokéja is.
 - Tényleg? - kérdeztem Mrs. Bensont - Mary-t.
 - Igen. De aztán majdnem ottmaradt a pályán két éve. Azóta csak néha vágtázik Rubin - szólt közbe Mr. Benson - Peter.
 - Én szívesen lovagolom, ha gondoljátok. Ráérek - mutattam rá a nyilvánvalóra.
Amikor eljöttem Londonból, aznap beszéltem utoljára Zaynnel. Telefonszámot cseréltem, amit csak Eleanor és Demi tudott. Gregg vette nekem még aznap, amikor megérkeztem - a saját nevére, természetesen az én pénzemből. Eleanor lelkére kötöttem, hogy nem mondja el senkinek sem, hogy beszél velem, de szinte biztosan tudtam, hogy az egész banda tud róla.
 - Oké - egyezett bele Peter, majd a mindeközben megérkező Ed kocsijához sietett.
 - Norina, holnap be kell mennem Londonba, nincs kedved eljönni velem? - kérdezte Gregg, miután én az istálló felé indultam, ő pedig a nyomomba szegődött. - Semmi hátsó szándék nélkül, csak barátként. Na, ne  kéresd már magad - lökött meg nevetve.
 - Kedves vagy, hogy próbálsz kimozdítani, de nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. A srácok ott élnek, mi van, ha összefutok velük?
 - London elég nagy város. Ne aggódj. Maximum a kocsiban maradsz - vont vállat.
 - Miért is mész a városba?
 - Az egyik tenyésztővel van találkozóm. Egy tenyészmént szeretnék venni, mert Rubin nem hajlandó semmire - rázta a fejét mosolyogva, mire én felkacagtam. Gregg meglepetten nézett rám.
 - Mi az? - kérdeztem, miközben leszálltam a nyeregből.
 - Olyan ritkán hallunk nevetni. Többet kellene csinálnod - kacsintott rám, majd a vállam megpaskolva lépett el mellettem, hogy segítsen lehámozni Rubinról a felszereléseket.
 - Mikor szándékozol indulni? - érdeklődtem. Ha a kocsiban maradok, semmi baj nem érhet - gondoltam.
 - Fél kilenc körül. Ha gondolod, a városban ebédelhetünk, miután beszéltem a fickóval.
 - Inkább elvitelre vegyünk kaját és majd megesszük a platón - mosolyogtam rá.
 - Megbeszéltük.

 A napi rutinom fenekestül felfordult a két hónap alatt. Hajnalban keltem, késő éjjel tértem nyugovóra, egész nap istállót pucoltam, telefonokat intéztem, állatokkal foglalkoztam és ami a legmeglepőbb - gondolkoztam. Rengeteget. Az életemen. Azon, hogy mennyit idegeskedtem, amíg nem találkoztam Zaynnel, hogy amíg vele voltam, nem voltam stresszes, de most megint az vagyok. Izgulok, hogy mi lesz velem, amikor már el kell innen mennem, amikor majd elküldenek. Mert tisztában voltam vele, hogy nem maradhatok itt életem végéig. Új életet kell kezdenem, másképp kell élnem. A mocsokból luxuslakásba kerültem, onnan pedig egy farmra. Voltam jó és rossz helyen, vettek körül jó és rossz emberek, de csak egy alkalommal éreztem úgy, hogy önmagam vagyok, hogy megtaláltam önmagam; Zayn mellett. Az a biztonság, amit ő nyújtott, itt nem adatott meg. Sehol sem adatott meg, csak vele, mellette, általa. Tudtam, hogy össze kell kaparnom magam.
 Ám amikor következő nap megláttam Niallt és Zaynt kisétálni a stúdióból, szétestem. Nem törhetek össze. A gyomrom liftezett, a szívem szaporábban vert, mint kellett volna. Látszólag Zayn nem érezte jól magát, karikás szemei nem arról árulkodtak, hogy kicsattanna a boldogságtól. Ő akarta így, ő hagyott el. Megbántott fél voltam, de én voltam az erősebb is. A mosolygó, boldog fél, aki figyelmen kívül hagyja az utálkozó rajongókat, akiről leperegnek a bántó szavak. Akit a szerelem nem elgyengít, hanem megerősít. Ezektől leszünk erősebbek, mert a fájdalom megtanít harcolni, legyőzni önmagát.
 Zayn lehajtott fejjel szállt be a kocsiba Niall mellé, aki pár másodpercen belül elhajtott mellettünk. Éppen csak bepillantottam az autóba, fél szemmel, hogy nehogy véletlenül valamelyikőjük megpillantson, de nem voltam elég felkészült. Abban a pillanatban, ahogy benéztem az autóba, Niall pillantása talált el. Kék szemeiből értetlenség - hogy mit keresek itt -, majd megértés áradt. Nem volt időm megrázni a fejem, hogy ne szóljon Zaynnek, hogy látott, de úgyis mindegy volt. Nem találhattak meg. Visszanyeltem a könnyeimet, és mosolyogva bólintottam Greggnek, hogy indulhatunk.
 Hetekig magamban tartottam, ami akkor délelőtt történt. Zayn látványa megrázott, tényleg szíven ütött. Egyik este aztán leültem Mary mellé az asztalhoz. Hosszú órákon át beszélgettünk mindenféléről. Életem legjobb tanácsát hallottam akkor.
 - Képes vagy az egész életedet megváltoztatni azáltal, hogy más szemmel nézel rá.
 - De elhagyott. Ezt nem lehet máshogy nézni - ráztam meg a fejem.
 - Talán csak meg akart óvni valamitől - vont vállat sejtelmesen. Nem kérdeztem, hogy mire gondolt, de nem is lett volna rá alkalmam, mert Gregg rontott be az ajtón, hogy menjek, mert nemsokára új jövevényt köszönthetünk köreinkben. Melanie kancája vemhes volt és nagyon úgy tűnt, hogy még aznap éjszaka elleni fog. Melanie Gregg húgának az örökbefogadott lánya volt, 15 éves.


 Másfél évvel a szakításunk után még mindig nem volt senkim. Nem lettem újra szerelmes, és bár Gregg sem, mégis próbált jobb kedvre deríteni. Sokszor megnevettetett, viccelődött velem, és ez boldoggá tett, mégis másképp. Másféle értelemben voltam boldog. Az életem pár vágya közül néhány teljesült is, csakhogy ezek nem fértek meg egymás mellett. A szerelem és a lovak, egy farm nem. Olyan volt, mintha nem érdemeltem volna meg a szerelmet, ezért csak a lovak iránti szenvedélyemet kaptam volna cserébe. Rubin és én a másfél év folyamán nagyon összenőttünk. Már a lépteimből tudta, hogy én jövök felé, ezért mindig kidugta a fejét az ablakon, majd boldogan bólogatott.
 - Ma voltam az állásinterjún. Jól ment - mosolygott Gregg, miután kora este hazaérkezett a városból.
 - Norina, drágám, leveled érkezett - sietett felém Mary, én pedig értetlenül pillantottam rá. Csak Demi tudja a címem, de miért nem telefonál, miért küld levelet? - Eleanor Calder és Louis Tomlinson a feladó - nyújtotta át a borítékot, ezért a nadrágomba töröltem piszkos kezem.
 - Köszönöm - a gyomrom összeugrott. Tudtam, hogy mit jelent ez a két név. Esküvőt.

 Kedves Norina Gold!

 Szeretettel meghívunk a 2018. június 06-án tartandó esküvőnkre, amelynek helyszíne...

Egy új cím volt, de tudtam, hogy London luxusnegyedéből való. Új házat vettek? Gyorsan végigfutottam a pár sort, majd visszatettem a borítékba. De valami nem engedte. Egy másik lapot gyűrtem alá. Mi a fene?

 Drága Norina!

 Meg kellett tudnom a címed, ezért megszereztem Demi számát, aki vonakodva bár, de megadta nekem. Tudom, hogy nehéz időszakon vagy túl, de túl vagy rajta és ez a fontos! Nagyon szeretném, ha itt lennél, hiszen a legjobb barátnőm vagy! A többiek nagyon izgatottak már. Zayn különösen reméli, hogy eljössz és tudtok majd beszélni.
 Ne haragudj, hogy ilyen későn értesítelek, de nagyon nehéz volt megszereznem a címed. Egy hónap és láthatlak!
Nagyon szeretlek, drágám!
xx, El

 Nem akartam elhinni. Tényleg összeházasodnak! A legjobb barátnőm férjez megy! Zayn is ott lesz, nyilvánvalóan, de erős vagyok. Felkészült. Legyen bármi, Zayn és én találkozni fogunk.
 - Mary - kiáltottam el magam félszegen.
 - Igen?
 - Megyek Londonba - motyogtam. Félve pillantottam rá, de ő csak mosolygott. - Ez nem annyira jó hír.
 - Dehogynem. Végre tisztázni tudjátok a dolgokat. Válaszokat kaphatsz, Norina.
 - És ha nem akarom hallani őket?
 - Olyan nincs. Lehet, hogy újra együtt lesztek - a gondolat, hogy újra Zayn karjaiban érjen a reggel, megmelengette a szívem. -, de az is lehet, hogy soha többé. Mindennek ellenére legalább le tudod majd zárni ezt az időszakot az életedben.
 - Most teljesen úgy beszéltél, mint Demi szokott - nevettem el magam kínomban. - Azt mondod, tényleg el kellene mennem?
 - Tényleg le akarsz maradni a legjobb barátnőd esküvőjéről? Te is tudod, hogy sosem bocsátanád meg magadnak. És mondom, válaszokat kaphatsz.


P.S.: Egy kis ízelítő a következő részből, hogy ne hihessétek azt, hogy ellaposodik a sztori:

Másfél éve nem találom a helyem a házban. Miután aznap este hazamentem, hogy elmagyarázhassam a dolgokat Ninának, már csak önmagam árnyéka vagyok. Nem volt otthon. Csak egy levél volt az ágyon. Amúgy szép írása most kusza volt, túlságosan zaklatott. Sebzett.
_________________________________________________

 Alig négy órája érkeztem, de máris annyi minden történt. A srácok megrohamoztak, Harry majdnem elsírta magát, hogy láthat, én pedig szorosan öleltem magamhoz a fiút. Mintha az öcsém lenne - gondoltam. Eleanor sem tudott az érkezésemről, csupán akkor szóltam neki, amikor már majdnem Londonban voltunk. Visítva mondta el a címet - azt, ami a meghívóban is szerepelt -, aztán kinyomta. Minden barátom ott volt, mire odaértem, és nagy kacagások közepette fogadtak. De egyvalaki hiányzott.

2015. július 11.

18. - Január

Sziasztok! :)
Szerdán hazaérkeztem a nyaralásból, hat órás késéssel a vihar miatt. Igazából lehet, hogy nem olvassátok el, amiket ide szoktam írni, de leírom, hogy három directioner barátnőmmel találkoztam, életemben először. Nagyon hálás vagyok értük!
A résszel kapcsolatban pedig annyit, hogy ne haragudjatok, hogy ilyen kiszámítható - már ha az. Ígérem, hogy nyolc(!!!) rész múlva vége lesz és mindent megtudtok, mi miért történt. Igen, már csak nyolc rész van hátra, és úgy tervezem, hogy még ebben a hónapban befejezem a blogot.
All the love, D


Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!



 A 2016-os szilvesztert a srácokkal töltöttük. Miután karácsony másnapján hazajöttünk, a garázsban egy csinosan becsomagolt dobozt találtunk, amit valószínűleg a házvezetőnő tehetett oda, amíg mi távol voltunk. A lakásba vittem a csomagot, majd a nappaliban letelepedtem, hogy kibonthassam.
 - Mit kaptál? - kérdezte Zayn, miután kipakolt a táskákból.
 - Demi küldte. A DBD termékeit és egy könyvet - csodálkoztam el. Küldtem neki ajándékot, egy képet kapott, amit én festettem és aminek a jelentését csak ő érhette. - De én nem azért küldtem neki egy egyszerű képet, hogy ő egy csomó pénzbe kerülő ajándékot küldjön.
 - Itt egy levél is - nyújtotta át a doboz mélyén pihenő lapot. - Szerintem fontos lehet.

 Drága Norina!

 Sajnálom, hogy sokáig nem jelentkeztem, de most annál nagyobb szeretettel küldöm ezt a csomagot neked. Ha használni fogod, Zayn még ennél is jobban beléd fog szeretni - ha ez egyáltalán lehetséges. Nagyon köszönöm a képet, amit nekem festettél, és ne aggódj, értem a jelentését. Én is ugyanígy érzek.
 Boldog vagyok, szerelmes és erős.
 Soha nem szabad elfelejtened, hogy csak egyetlen ellenséged van. Az pedig te magad vagy. Ezért a csomaghoz hozzácsaptam a könyvem. Arra szeretnélek kérni, hogy tényleg olvasd el és értelmezd, amiket írtam benne, mert nekem is ez segített. Ezek a gondolatok, a szerelmem és a szeretteim támogatása segített átveszélni ezt az időszakot. Soha ne bántsd magad, egyik testrészedet sem. Gondolj azokra, akik kar vagy láb nélkül születtek. Légy hálás azért, hogy neked van! Gondolj azokra, akik soha nem tapasztalhatják meg a szerelmet. Neked megadatott! Ebből kell építkeznünk, hiszen ezek vagyunk. Érző lények, akiknek erő és támogatás kell, hogy haladni tudjanak. 
 Ne feledd, akik támogatnak, sosem mögötted vannak, hanem melletted. Zayn és én mindig melletted leszünk.
 Szeretlek.
 Boldog karácsonyt és boldog új évet, harcos!
xoxo

Könnyes szemmel pillantottam Zayn-re, majd a karjaiba vetettem magam.
 - Köszönöm, hogy vagy nekem. Nagyon köszönöm - csókoltam meg, míg végül elsírtam magam a karjaiban.
 - Szeretlek, angyalka - ölelt szorosan magához.

 - Indulnunk kellene - kiáltottam fel neki az emeletre. Louis és Eleanor bulit tartott, ami egyben szilveszteri és eljegyzési parti is volt. - Zayn, az Isten szerelmére, mit tökölsz már ennyit!
 - Segíthetnél kicsit - hangosat sóhajtva trappoltam fel ismét az emeletre, ahonnan alig három perce jöttem le. A szobában állt, a tükör előtt és két vállfát váltogatott maga előtt, míg a harmadikat az állával szorította a mellkasához.
 - Már megint átöltözöl?
 - Igen, az első nem tetszett, és most pedig nem tudok dönteni - vont vállat, mire lemondón megráztam a fejem. Soha nem érünk oda időben sehová sem, hiszen mindig késve készül el.
 - Vedd fel a fekete trikót meg a bőrdzsekid, aztán induljunk - nyomtam a kezébe az említett darabot. - Gyorsabban, édes.
 - Ezt nem ilyen helyzetben szerettem volna hallani a ma este folyamán, de ha csak ez jut...
 - Elég legyen, te mocsok - kacagtam fel, majd hosszú csókot nyomtam ajkaira.
 - Ha így folytatod, még később érünk oda - suttogta ajkaimra, majd újabb csókot hagyott ajkaimon. Elhúzódott tőlem, majd a fenekemre csapva terelt az ajtó felé. A fogasról lekapta a dzsekit és a kocsihoz vezetett.

 - 10.. 9.. 8.. 7.. 6.. 5.. 4.. 3.. 2.. 1.. Boldog új évet - kiáltották az utcán ácsorgó, éppen bulizó emberek. Több háztól is átkiáltottak hozzánk, hogy boldog új évet kívánjanak. Zayn magához vont és megcsókolt, amikor a tömeg az utolsó másodperceket számolta vissza, majd a boldog új évet kiabálásánál elengedett. Szó szerint átcsókolt az új esztendőbe.
 - Ez egy felejthetetlen év lesz, angyalka. Szeretlek - motyogta ajkaimra. Akkor még nem is gondoltam, mennyire felejthetetlenné teszi majd a 2017-es évemet.
 - Én is szeretlek, Malik. Köszönöm az elmúlt hónapokat, mindennél többet értek - nyomtam csókot az ajkára. Majd megint. És megint. Újabb játékos csókok követték egymást mire észrevettük, hogy a tömeg nagyrésze már visszament a házba. Zayn kézen fogott, mosolyogva, végtelen boldogsággal sétáltunk vissza a házba, ahol a zene már ugyanúgy dübörgött, a testek vonaglottak, az alkohol pedig ismét átjárta az emberek testét.

 Január 12.
Tisztán emlékszem, Zayn ekkor töltötte volna be a 24. életévét - be is töltötte, csak éppen nem volt velem reggel, amikor felébredtem. Előző este nagyon jól éreztem magam, elmentünk vacsorázni, utána pedig egyszerűen hazamentünk, gyertyafényes fürdőt vettünk. Az összegyűrt lepedőn és a párnák halmai között egy papírlap hevert, félig összehajtva. Egyértelműen Zayn írása volt, messziről láttam, Úgy véltem, el kellett szaladnia valahová, aminek nincs jelentősége. Nagyobbat nem is tévedhettem volna azzal a bizonyos nappal kapcsolatban.

 Drága Norina!

 Köszönöm neked az együtt töltött 11 hónapot, életem legszebb időszaka volt, de itt most véget ér. Csodálatosan éreztem magam melletted, minden pillanat ajándék volt, amit tőled kaptam, amit egy felsőbb hatalom adott nekünk.
 A tegnap estét akarattal terveztem így. Azt akartam, hogy szép emlékeid maradjanak rólunk, rólam. Tudom, hogy csúnya dolog így elbúcsúzni, de képtelen lettem volna viszlátot mondani. Neked nem.
 Most sírsz, tudom. Ismerlek. De ne sírj, angyalka. Muszáj volt elhagynom téged, nem volt más választásom. Nem adtak más lehetőséget. Nem mondhatom el, hogy miért történik most mindez, de idővel megtudod. Maradj a házban, élj ott, vissza fogok térni hozzád.
 Elkaplak, ha zuhannál. Mindig elkaplak majd.
 Szeretlek, angyalom

Zayn

Teljesen megsemmisülve ültem az ágyon, meztelenül, lecsupaszítva, kisemmizve. Kövér, súlyos könnycseppek futottak végig kipirosodott arcomon. Képtelen voltam elhinni, hogy ezt tette. Megígérte, hogy sosem hagy el, hogy mindig mellettem lesz! Azt ígérte, hogy örökre szeretni fog és támogatni. Mindig azt mondta, hogy van más lehetőség, mindig van választás, és most mit állít?! Azt, hogy nem adtak neki. Dehogynem adtak! Mindig van! Hangosan zokogva álltam fel az ágyról, remegő, erőtlen lábakkal lépkedtem a gardrób felé, ahol magamra kaptam egy melegítőt és egy pólót. Teljesen összetörve mentem a konyhába, ahol egy tányéron kihűlt palacsinta volt, rajta egy cetlivel.
 Enned kell. Ne hagyd el magad, erős vagy! Z.
Szó nélkül dobtam ki az ételt a kukába a cetlivel együtt. Van képe cetliket hagyni nekem?! A felső polcra nyúltam a kávéért, amire egy újabb üzenet volt ragasztva.
 Kidobtad a palacsintát. Rosszul teszed. Egyél! Z.
Hangosan csaptam be a szekrényajtót, majd a kedvenc bögrémért nyúltam a szekrénybe.
 Ne légy rám dühös. Visszatérek. Z.
 - EL SEM KELLETT VOLNA MENNED! - kiáltottam, majd földhöz vágtam a bögrét. Szipogtam, miközben a seprűért és a lapátért mentem, hogy feltakarítsam. Abban a pillanatban, amikor megláttam a közös képünket a folyosón, elborult az elmém. Gyorsan összetakarítottam a szilánkokat, majd a szobába siettem. Nem tudtam megálljt parancsolni a könnyeimnek. A lelkem könnyezett. Annyi fájdalmat kaptam már az élettől, ő tudja a legjobban, mégis ezt tette velem. Gondolkodás nélkül tárcsáztam.
 - Szia, édes - szólt bele most is ragyogó hangján Demi. - Rég beszéltünk. Mi újság? - csevegett.
 - El-elhagyott - nyögtem ki. - Elhagyott. Ma reggelre. Már nem volt mellettem. Cetliket hagyott meg egy levelet. El akarok innen tűnni. Senki se találhasson meg! Segíts - tőmondatokban hadartam, talán fel sem tudta fogni beszélgetőpartnerem a dolgot. - Demi, kikészülök.
 - Nem készülsz ki! Nagy levegőt veszel és megnyugszol. Már velem beszélsz, semmi baj, itt vagyok. Mit tegyek?
 - Nálad keresnének először a srácok, a te közeledbe nem mehetek.
 - Várj - szólalt meg pár pillanat csönd után. Szipogva kérdeztem, hogy milyen ötlete támadt. - Anya unokabátyjának van egy farmja Londontól egy órányira. Felhívom és megkérdezem, hogy mehetsz-e oda, oké?
 - Örök kincs vagy, Demi. Nagyon köszönöm - kaptam a szám elé a kezem. Bontottuk a vonalat, én pedig elkezdtem összeszedni a legfontosabb holmijaimat. Ha nem mehetek a farmra, akkor is el kell tűnnöm ebből a házból. Minden rá emlékeztet, a közösen töltött 11 hónapra, életem legszebb időszakára. Kétségbeesetten hívtam fel azt a személyt, aki mindentől megmentett. De nem vette fel. Egyik srác sem fogadta a hívásom. Egyik lány sem, még Rosie sem. A magány befurakodott minden szervem mögé, minden gondolatomat ez az érzés táplálta. Ismerős érzés volt, ahogy a félelem is, az összetörtség, a nincstelenség. Semmim sem maradt, hiszen ő volt a mindenem. Elment. Csak úgy elhagyott. Mintha nem is számítottam volna neki semmit.
 Miután Demi értesített, hogy mehetek, hiszen mindig elkél egy plusz pár kéz, villámgyors pakolásba kezdtem. A telefonom szakított félbe, SMS-em érkezett.
 Most nem tudom felvenni. Este visszahívlak. xx El
Hát, legalább kaptam tőle valami visszajelzést. Egyelőre be kell érnem ennyivel is. A fehérneműs fiókomban újabb cetli várt.
 Ha el is hagysz, legalább valami elérhetőséget hagyj meg nekem. Vagy csak értesíts néha, hogy minden rendben van veled. Z.
Én? Én hagyom el Őt? Komolyan, kezd az egész kicsit úgy tűnni, mintha ő lenne a sértett áldozat, én pedig az elkövető. Dühösen töröltem le a könnycseppeket az arcomról, majd folytattam a pakolást. Két bőrönd és egy utazótáska. Most kicsit több holmival indultam el az otthonomból, hogy meneküljek. Újabb menekülés, újabb ismeretlenbe utazás. A következő alkalommal - amit nagyon nem szeretnék - már veteránnak fogok számítani.
 Beszálltam a taxiba, ami rám várt, és a legközelebbi bankhoz kértem a fuvart.
 - Várjon meg - kértem a sofőrt, majd az épületbe siettem.
 - Egy nagyobb összeget szeretnék levenni - mondtam a szőke nőnek a pultnál.
 - Pontosan mennyit?
 - 8.000 fontot (az magyar forintban közel 3 500 000 forint - a szerk.) - mondtam rezzenéstelen arccal. Ne értsetek félre, nem elhappolni akartam a pénzét Zayn-nek, szó sincs ilyesmiről. De szükségem volt a pénzre, és két hete kaptam egy levelet egy csekkel, hogy az egyik képemet megvette valaki 7500 fontért. Egy kisebb galériában volt kiállításom, amit csak úgy kíváncsiságból csináltam. 7500 fontot hozott, ami egész jó, tekintettel arra, hogy ismeretlen festő vagyok.
 - Rendben. Egy perc türelmét kérem - mondta, majd felpattant és az igazgató irodájába sietett. Pár perc múlva pár papírral tért vissza. Mindet aláírtam, majd odaadtam a kártyám. Igen, érvényes volt és igen, ez éppen a közös kártyánk volt. Egy hónapja még közös életet terveztünk, nyitottunk is egy közös fiókot. - Hölgyem, lenne egy kérésünk. Az összeg nem valami nagy, de mégis szeretnénk tudni, hogy a másik fél tud-e a dologról.
 - A másik fél nem tud róla, hiszen ma reggelre elhagyott... - nem engedte befejezni.
 - El akarja lopni a pénzét? - szökött a hangszíne magasabbra. - Hölgyem, ezt jelentenem kell - nyúlt a telefonért, de megállítottam.
 - Hívja fel, nem lesz kifogása ellene - vetettem oda. Mérgesen vártam, amíg a nő Zayn számát tárcsázta. Nem akartam beszélni vele.
 - Üdvözlöm, Mr. Malik. Aida Fallon vagyok, a bankjából telefonálok. A kedves partnere egy nagyobb összeget kíván levenni a kártyáról és tudni szeretnénk, hogy Ön erre engedélyt ad-e...Ühüm.. Önnel szeretne beszélni - nyújtotta felém a kagylót, mire eggyel többet dobbant a szívem. Már majdnem megráztam a fejem, amikor eszembe jutott, hogy talán most ad valami magyarázatot, amit lehet, hogy nem akarok hallani.
 - Zayn.. - szóltam bele elfúló hangon.
 - Mennyi kell? - az ő hangja ellenben kimért, erős és távolságtartó volt. Mintha egy gép szólt volna hozzám.
 - 8000 font. De elég, ha csak azt adod ide, amit a kép miatt kaptam.
 - Nem, a tiéd lehet 15.000 is. Vagy akár az összes. Vedd el a pénzem, ha kell, Norina. A tiéd - szinte láttam, ahogy hanyagul vállat von, miközben teste keményen megfeszül az idegességtől.
 - 8000 kell, nem több - próbáltam határozottnak tűnni, megjegyzem, kevés sikerrel.
 - Oké. Hová mész?
 - Már nincs jogod tudni - suttogtam a telefonba. - Ezek után nincs - a szívem szakadt meg, miután kimondtam azt a mondatot, amit egész életem során bánni fogok. - Drew-hoz. Amerikába. Visszamegyek hozzá.
 - Angyalka - a hangja gyöngédebb lett, szinte hallottam rajta, hogy eltört nála a mécses. - Ne hagyj el.
 - Te hagytál el, Zayn.
 - Tévedsz. Nem hagytalak el, csak egy kicsit el kellett mennem.
 - Hová, Zayn? Nem voltam elég neked? - remegett a hangom, a könnyeim megállás nélkül potyogtak. Talán soha nem hallom többé azt a hangot, ami álomra ringatott, ami énekelt nekem, ami megnyugtatott, ami itt tartott. Azt a hangot, amihez a szerelemem alakja társult. Az a csodálatos lélek, amit most félek elveszíteni. Tudtam, hogy mindketten éppen az ellenkezőjét mondtuk ki annak, amit éreztünk. Ekkor mondta ki a végszót.
 - Nem.
Már csak a búgó hangot hallottam. Letette.

2015. július 3.

17. - Karácsony és eljegyzés

Sziasztok! :)
Azért hozom most a részt, mert szerdáig nyaralni vagyok, így nem vagyok gépközelben. Nagyon köszönöm a két kommentet, drágák vagytok! <3
Pihenjetek, nyaraljatok!
All the love, D

ÚJ BLOG ITT

A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.


 December 24.

Az első karácsonyom, amikor programom van, amikor olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik szeretnek és tisztelnek. Elmondhatatlanul hálás vagyok az Univerzumnak, Istennek és minden felsőbb hatalomnak, hogy megadatott ez nekem. Megbecsülöm, amit kaptam, mert megérdemlem. Szeretve vagyok. 

 - Angyalka, megérkeztek, gyere le - huppant le Zayn az ágyra. Nagyot sóhajtva csuktam be a naplómat, amit rendszeresen írtam. Néha egy oldalt, néha viszont csak pár mondatot.
 - Oké, menjünk - nyomtam csókot ajkaira, majd felálltam az ágyról. A srácok minden évben másnál voltak karácsony előestéjén, idén pedig Zayn volt a soros. Tegnap óta sütöttem és főztem, miközben Zayn lábatlankodott a konyhában. Ott sertepertélt körülöttem, elterelte a figyelmem a kezével, az ajkaival, az érintéseivel. Valami - számomra új - európai receptet próbáltam ki, ami a kis társaságunknak szerencsére nagyon ízlett. Sophia, Liam, Niall, Rosie, Eleanor, Louis, Harry és Grace velünk kiegészülve nevettek, poénkodtak, én pedig egy pillanatra elgondolkoztam. Ez a kilenc ember mind egytől egyig a barátom, a legjobb barátaim, és mindennél jobban szeretem őket. Bármit megtennék ezekért az emberekért, mert ők tesznek boldoggá. Minden pillanat, amit velük töltök, ajándék. Mosolyogva néztem végig rajtuk, a szívem pedig olyan hevesen vert, hogy azt hittem, kiszakad a helyéről.
 - Olyan szerencsés vagyok - hajolt a fülemhez Zayn, én pedig az asztal fölött megfogtam a kezét. Puha csókot nyomott az arcomra, majd felállt. - Ajándékozás - csapta össze a tenyerét, majd mindenkit a nappali felé terelt, ahol a hatalmas karácsonyfánk kapott helyet. Még aznap feldíszítettük, amikor a doki itt járt. Alatta rengeteg ajándék pihent, mindenféle csomagolásban, kisebb-nagyobb dobozokban. Mosolyogva huppantunk le a kanapéra, míg Harry odalépett a fához. Átadta az ajándékukat Louis-éknak, Niall-éknek és nekünk is. Egyenpólót kaptunk, aminek az elején az egyik közös csapatfotónk volt, ami még akkor készült, amikor bementem a klinikára. Niall is átadta az ajándékait. Bármilyen meglepő, csokit kaptunk, amit egy kis országból hozott a majdnem-barátnőjével, Rose-zal. Pár hete voltak ott, három napra mentek egy rövidebb turnészünet alkalmával. Liam és Sophia egy kamerával lepett meg minket, és ehhez csak annyit fűztek, hogy az új, közös életünk pillanatainak megörökítésére kapjuk. Zayn egy nagyon apró dobozt adott át, miközben letérdelt elém. Ijedten néztem rá, mire megrázta a fejét, ami annyit jelentett, hogy nem kéri meg a kezem, ne aggódjak. Valamivel nyugodtabban bontottam ki a dobozt, amiben egy kocsikulcs volt.
 - Pár napja láttam, hogy a laptopon egy használtautó honlap van megnyitva, a keresőben pedig az, hogy Range Rover. Menj a garázsba - húzott fel, és a fenekemre csapva ösztökélt, hogy elinduljak. A folyosó végén lévő ajtót kinyitottam, a lámpát gyorsan felkattintottam, a szavam pedig elállt. Egy ezüst Range Rover állt a garázsban, csillogott-villogott, én pedig alig tértem magamhoz. Volt jogsim, mert megcsináltam, miután Londonba jöttem, de ez akkor is túlzás. Évek óta nem vezettem már.
 - Zayn, ez.. - pillantottam rá. Tekintetéből kiolvastam, hogy megérdemlem, köszönjem meg és kész. - Annyira köszönöm, édes. Csodálatos - ugrottam a nyakába, mire kacagva kapott fel az ölébe. Gyorsan bepattantam, szétnéztem benne, miközben Zayn mellém sétált. - Annyira tetszik, köszönöm.
 - Megérdemled, angyalka - nyomott csókot az ajkamra, majd mindannyian visszamentünk a nappaliba - a többiek is követtek minket a garázsba.
 - Szeretnék egy kis szót kérni - szólalt fel Louis, majd leakasztott a fáról egy apró, vörös, szív alakú, bársony bevonatú dobozt. - El, kincsem, állj fel, kérlek.
 - Lou.. - nyögött a lány, de azért felállt. Lábai remegtek, szégyenlősen állt meg a szerelme előtt. Úgy álltak meg, hogy mindkettőjük arcát láthassuk. Louis valószínűleg direkt így tervezte.
 - Shh, bébi, én beszélek - rázta meg a fejét mosolyogva, majd végignézett rajtunk. - Nos, emberek, Sophiát és Norinát kivéve mindannyian végig figyelemmel kísértétek a kapcsolatunkat ezzel a csodálatos lánnyal. Voltak hullámvölgyek, viták, de melyik párnál nincsenek? Ha nincs vita, az azt jelenti, hogy nem érdekli a feleket a kapcsolat, igazából tesznek az egészre. Ez a lány - mutatott Eleanorra, aki egyre hevesebben vette a levegőt - boldoggá tesz. Minden pillanatban rád gondolok, édes, akkor is hiányzol, amikor a másik szobában vagy. Tudom, hogy el akarunk költözni egy nagyobb házba, de rájöttem, hogy nem kell. Mert akkor távolabb lennék tőled - Eleanor az arcához nyúlt, letörölte róla a könnyeit. - Minden pillanatom rólad szól, minden pillanatban melletted akarok lenni. Életem végéig.
 Louis közelebb lépett a lányhoz, fél térdre ereszkedett, felnyitotta a kis dobozt, majd újra felnézett rá.
 - Eleanor Calder, életem boldogsága, lennél a feleségem?
Sophia megfogta a jobb kezem, én pedig azonnal ránéztem. Sűrűn folyt a könnye, ahogy nekem is. A legjobb barátnőnk elkötelezi magát - minden bizonnyal. A csapat örök gyerek tagja pedig feleségül fogja venni ezt a lányt. Annyira sugároztak a boldogságtól.
 - Igen, Lou, igen. Leszek a feleséged - bólogatott hevesen, miközben Louis az ujjára húzta a gyűrűt. El a kezénél fogva húzta fel a vőlegényét, majd hosszú csókba vonta. Harry füttyögni kezdett, Grace tapsolni, majd mi is követtük a példáját. - Ne fotózz már, Harry, ha sírok, csúnya vagyok.
 - Mindenhogy gyönyörű vagy, drágám - nyomott még egy csókot Louis az ajkára, majd fogadták a gratulációinkat.

 Következő reggel korán keltünk, hogy időben el tudjunk indulni Bradfordba. Hideg, nyálkás idő volt, ezért jó melegen felöltöztem. Tisztán emlékszem erre a napra, hiszen ekkor éreztem életemben először, hogy tartozom valahová.
 Ebédre értünk a Malik-házhoz, ahonnan Safa sikítva rontott ki.
 - Szívem, elcsúszol, ne rohanj annyira - loholt a nyomában Trisha. A lány a bátyja kajraiba vetette magát, míg hozzám az édesanyjuk lépett oda.
 - Gyönyörű vagy, drágám. Remekül nézel ki - nézett a szemembe, én pedig jól értettem, hogy mire is érti. Gyógyulok, és ez látható rajtam.
 - Köszönöm. Jobban is érzem magam, sokkal. Boldog karácsonyt - öleltem szorosan magamhoz.
 - Boldog karácsonyt - nyomott puszit az arcomra, majd a fiához lépett, aki Safaval incselkedett.
 - Hé, nagylány, szia - húztam közelebb magamhoz a járdán. Kishíján a nyakamba ugrott. - Boldog karácsonyt!
 - Neked is, Nor - adott két puszit az arcomra, majd a ház felé húzott. Odabent nagy volt a nyüzsgés, Yaser és Doni barátja, Ben éppen terítettek, míg a két lány a konyhában csinosítgatta az ételdíszítést. - Itt vannak - kiáltotta el magát, mire minden tekintet rám szegeződött. Végszóra belépett Zayn és az édesanyja a nagy szatyrokkal és táskákkal, amikben az ajándékok lapultak.
 Mindenkit üdvözöltünk, szépen sorban, majd végül Yaser-hez léptem. Szorosan magához húzott, majd a fülembe suttogott.
 - A fiam boldog. Soha nem volt ennyire szerelmes. Köszönöm - hatalmas puszit nyomott a homlokomra, majd ismét megölelt.
 - Nem szeretem, ha az emberek kisajátítják maguknak a szerelmemet - azonnal szétrebbentünk. Zayn ott állt a konyhaajtót támasztva, csodálatos mosollyal az arcán.
 - Muszáj volt pár szót váltanom a szerelmeddel, fiam - kacsintott rá, majd ellépve Zayn mellett a konyhába sietett. Közelebb léptem a fiúhoz, aki megdobogtatja a szívem és édes csókot nyomtam az állára. A halántékomra nyomta ajkait, és ott is tartotta. Ez a kedves, apró, de annál nagyobb jelentőséggel bíró gesztus megmelengette az egész testem.
 - Olyan csodálatos a családod. Néha azt kívánom, bárcsak én is ilyen családot kaptam volna az élettől.
 - Amit csak akarsz, a tiéd, angyalka - csókolt meg, majd a fenekemet megpaskolva terelt a konyhába.

 Az ebéd és a vacsora is jó hangulatban telt, nagyon sokat nevettünk. Ázsiait sütött-főzött Trish, hogy én is megtudjam, miket eszik ez a nép.
 Mivel én tegnap nem adtam át Zayn-nek az ajándékomat, így én kezdtem a sort.
 - Először nem tudtam, hogy mit vegyek, hiszen mindened megvan. Egy király családod, karriered, szép házad...
 - Szexi barátnőm - szúrta közbe, mire a lányok felkuncogtak, de a két szülő mosolyogva nézett össze. Ebben a mosolyban valami több volt, mint amennyit mutatott magából.
 - Igen, az is van - mosolyodtam el szégyenlősen. - Szóval nekem mindegy volt, hogy egyel több vagy kevesebb, szóval.. - fojtottam el egy mosolyt, majd lehúztam a pulcsim nyakát, hogy látni engedjem a bal vállam. A kulcscsontom mellett egy apró szív volt, éppen olyan, mint amilyen a medálom. Csak a körvonalai voltak megrajzolva, szépen kidolgozott, valódi remekmű volt.
 - Angyalka.. - motyogta Zayn. Felkuncogtam.
 - Valójában ez az ajándékod - emeltem el egy kis dobozt a sok nagy mellől, majd átnyújtottam neki. - A tetoválás az én ajándékom, tőlem magamnak.
 - Kikészítesz, komolyan - rázta a fejét kuncogva, majd átvette tőlem az ajándékát. Gyermeki lelkesedéssel csomagolta ki. Elkerekedett a szeme, amikor meglátta, hogy mit is vettem neki. - Drágám, ez... - pillantott rám, majd hosszú csókot nyomott ajkaimra. Egy ezüst karláncot kapott, a felső részén egy lappal, amire azt a bizonyos februári dátumot gravíroztattam. - Köszönöm.
 - Nagyon szeretlek - öleltem magamhoz. Homlokon csókolt, majd leültetett. Miután mindenki megkapta az ajándékát - Zayn a szüleitől egy limitált kiadású órát kapott, a lányoktól pedig egy méregdrága parfümöt, én pedig az egész Malik családtól egy limitált kiadású Burberry szépségápolási csomagot, amitől alig jutottam szóhoz -, leültünk a nappaliba filmet nézni. Nem az volt a lényeg, hogy beszélgessünk, estére már nem. Az érzés volt a fontos, az, hogy együtt voltunk. A ház tele volt pozitív rezgéssel, szeretettel és örömmel.
 Együtt volt a család.