20. - Váratlan

Sziasztok!

Először is ne haragudjatok, tudom, hogy megígértem a csoportban az új részt, de nem tudtam kitenni. 

Ezen kívül már csak hat rész lesz.

Jó olvasást kívánok, remélem, elnyeri a rész a tetszéseteket! :)

Nagyon köszönöm a támogatást, és tényleg örülnék pár kommentnek. Vagy ha oda nem is, akkor a chatablakba írjatok pár sort, hogy tetszett vagy sem. Ez már a véghajrá, és szeretném tudni, hogy jó irányba halad-e a történet.

All the love, D

Akkoriban úgy gondoltam, hogy soha többé nem akarok már szerelmes lenni. De akármennyire fáj is, akármennyire kínzó, szeretnék még egyszer ébren álmodni. Még egyszer tiszta szívből szeretni Őt.

Zayn Malik

 Számítottam erre. Vagyis számíthattam volna erre. A francba is! Tennem kellett volna valamit, hogy ez ne történhessen meg ismét! Tudhattam volna, hogyha így elhagyom, ő is el fog hagyni, hogy ki fog zárni az életéből és elmenekül. Egy hónap múlva Eleanor és Louis összeházasodnak, én pedig még mindig össze vagyok törve, még mindig egyedül vagyok, mint a kisujjam.
 Másfél éve nem találom a helyem a házban. Miután aznap este hazamentem, hogy elmagyarázhassam a dolgokat Ninának, már csak önmagam árnyéka vagyok. Nem volt otthon. Csak egy levél volt az ágyon. Amúgy szép írása most kusza volt, túlságosan zaklatott. Sebzett.

 Kedves Zayn!

 Azt ígérted, hogy sosem hagysz el. Hogy sosem tudnál nekem fájdalmat okozni! Egy hazug vagy! Egy mocskos nagy hazudozó vagy! Semmim sem maradt, mert te voltál a mindenem! Az életemet is rád bíztam az elmúlt 11 hónapban. Az esküvőnkön el akartam majd mondani, hogy mikor éreztem úgy először, hogy szeretlek, hogy miért is szeretlek.
 Mindenemet elvetted! Semmi vagyok. Nem tudom, hogy mi történt, de nem is érdekel. Elmegyek! 
 Minden jót kívánok, további szép, boldog életet.
 Ég veled!

2017. 01. 12.
U.i.: Boldogabb születésnapokat!

 Sírtam, nagyon sokat. Férfi létemre, igen. De hozzá tartozik a történethez, amit Nina elmesélt nektek, úgyhogy fontos momentum.
 Az emberek ilyenkor már nem remélik, hogy találkozhatnak életük szerelmével. Másfél év után már senki sem reménykedik. De én igen. Én voltam az egyetlen, aki nem adta fel, és tessék!
 Ott állt előttem, ragyogott a boldogságtól, ahogy körülvették a barátaink, én pedig szólni sem tudtam. A szemeimbe könnyek gyűltek, és amikor összeakadt a pillantásunk, legördült egy kövér, nehéz könnycsepp az arcomon.
 Egyszerűen volt felöltözve, úgy, ahogy másfél éve is és szélesen mosolygott. Aztán elindult felém. Nem tudtam eldönteni, hogy a szívem eggyel többet vagy kevesebbet ütött, de a gyomromban ezer és ezer állat rohangált, a lábaim remegtek.
 - Szia, Zayn - arcán széles vigyor ült, én pedig szótlanul álltam.
 - Angyalka - suttogtam, majd lehajtottam a fejem. - Sajnálom, nagyon, kérlek...
 - Nem haragszom. Csak magyarázatot szeretnék, oké? Szeretném megbeszélni - hangja kedvesen, vidáman csendült, ami megmelengette a szívem. Tényleg nem haragudott rám. Sarkon fordult, majd a ház felé vezetett, ami régen a srácokkal közös lakásunk volt, de mára már csak néha mentünk oda.
 Ott sétált előttem életem szerelme, én pedig el sem hittem, hogy tényleg megtörténik. Annyira meg akartam csókolni, szorosan magamhoz húzni a csinos kis testét, hogy aztán elmerüljek benne. Csókolni akartam mindenét, hálát adni az istenemnek, hogy egy ilyen csodát kaptam tőle. Talán véletlen volt, talán nem, de az én régi szobámba lépett be, ahol az elmúlt 1-2 hónapot töltöttem. Louis-nak segítettünk pár dologban, én pedig szó szerint beköltöztem. Az asztalomon sok papír, köztük mind a 83 darab levél, amit neki írtam.
 - Mindent szeretnék tudni, oké? - szólalt meg, miközben kecsesen levágta magát az ágyamra.
 - Nina, én ezt nem így szerettem volna, de tényleg nem volt választásom. Időm sem, hogy szóljak neked erről. Olyan gyorsan történt, engem pedig kész tények elé állítottak és mondták, amit csinálnom kellett. Én... annyira sajnálom, hogy nem lehettem veled.
 - Zayn... - hangjában némi él volt, hogy magamhoz térítsen az önsanyargatásból, ezért folytattam.
 - Tris visszatért. Vagyis másfél éve tért vissza. Egy gyerekkel. Egy akkor három hónapos babával. Azt állította, hogy tőlem van, és ismét belekeveredtem a kisded játékába.
 - De nem a te gyereked... - hagyta függőben a mondatot. A székemről pillantottam rá.
 - Persze hogy nem. Mielőtt még veled találkoztam volna 2016 februárjában, sokat jártam bulizni, egy-két alkalommal ki is használtam, hogy ki vagyok, de tényleg vigyáztam, ráadásul Tris nem is volt képben akkor már évek óta. Nem is találkoztam vele a buliban, pedig állítása szerint ő is ott volt. Készült pár kép, hogy a hátsó ajtónál egy rövidnadrágos, fekete féltoppos csajjal hagyom el a szórakozóhelyet, és milyen meglepő, mivel posztolt az Instagram oldalára egy képet, amiben pontosan olyan cuccban van, rögtön pletyka lett belőle. Aztán amikor januárban bejelentette, hogy akkor este nem védekeztünk és teherbe esett, aminek a bizonyítéka ott alszik a karjaiban, kiborultam. Tudtam, hogy sok szart fogsz kapni, és azt is tudtam, hogyha elhitetem veled, hogy elhagylak, te fogsz igazából elhagyni, elmenekülni és nem is fogsz hallani erről az egészről. Próbáltalak keresni, de csak a hangpostádat értem el, vagy millió üzenetet hagytam, de semmi. Nem tudtuk, hová mentél. Aztán Eleanor elszólta magát, és így rájöttünk, hogy vele tartod még a kapcsolatot. Mindig elmondta, hogy mi van veled, hogy lovagolsz és hogy bár lényegesen kevesebbet viccelődsz, boldognak tűnsz. És nekem ez adott reményt, ez nyugtatott meg. Bár nyomoztattam is utánad, de nem találtak meg. Hónapokig kerestettelek, pénzt nem sajnálva, de... Miután pár hét múlva kiderült, hogy Tris újfent hazudott, távoltartási végzést kértem. Mindkettőnknek, és a srácoknak is. Elég volt, hogy tönkretette mindazt, amim volt.
 Elfúlt a hangom, mire nyikordult az ágy, majd megéreztem Nina illatát. Keze a vállamra simult, felemeltem a fejem. Szemeiben könnyek csillogtak.
 - Kerestél? - nyöszörögte, én pedig bólogattam.
 - A rendőrség le akarta állítani a keresést, de nem hagytam. Plusz pénzt ajánlottam, de nem jutottunk előrébb. Még a hívást sem tudták bemérni, amikor egyszer El telefonjáról felhívtalak.
 - Nem szóltál bele. Te voltál?
 - Én - bólintottam. Szemében láng csapott fel, egyre hevesebben lélegzett, szinte kapkodta a levegőt, attól féltem, hogy elájul. - Angyalka, minden oké?
 - Minden, teljesen - furakodott a lábaim közé, majd a karjaimba omlott. Szorosan öleltem a derekát, miközben kismillió bocsánatot, ne haragudjot és sajnálomot mormoltam el. Hangosan zokogott, ennek hallatán nekem is elindultak a könnyeim.
 - Annyira sajnálom, de akkor nem mondhattam semmit. Apasági teszt kellett és.. - homlokát az enyémnek döntötte, nem hagyta, hogy befejezzem.
 - Nem haragszom rád, Zayn.
 - Nem érdemellek meg, angyalka. Annyira jó vagy hozzám - szipogtam. A kötegelt levelekért nyúltam, majd átadtam neki. - Olvasd el a legalsót, és a legfelső négyet. A többire lesz még időd, de ezek a legfontosabbak.
 - Most? - kérdezte, és átvette a borítékokat. Ahogy összeértek az ujjaink, elpattant bennem a szikra. Meg kellett csókolnom, azonnal. De nem tettem. Csupán szorosan magamhoz öleltem.
 - Még mindig az enyém? - kérdeztem tőle, miközben felálltam és fölé magasodtam. Közel hajoltam hozzá, testét az asztalomnak préseltem. Apró puszit nyomtam az arcára, miután egy bólintással engedélyt adott. Soha nem éreztem még magam ennél nyugodtabbnak. Ha abban a pillanatban megkérdezték volna, hogy mi az, amit akarok az életben, a válaszom annyi lett volna, hogy: ezt. Őt ölelni. Mert mindketten otthon voltunk a másik karjaiban és ez mindennél többet jelentett nekem.


 Norina Gold

 Miután kb. 100 millió év múlva elváltunk egymástól, magamra hagyott a szobájában. Alig négy órája érkeztem, de máris annyi minden történt. A srácok megrohamoztak, Harry majdnem elsírta magát, hogy láthat, én pedig szorosan öleltem magamhoz a fiút. Mintha az öcsém lenne - gondoltam. Eleanor sem tudott az érkezésemről, csupán akkor szóltam neki, amikor már majdnem Londonban voltunk. Visítva mondta el a címet - azt, ami a meghívóban is szerepelt -, aztán kinyomta. Minden barátom ott volt, mire odaértem, és nagy kacagások közepette fogadtak. De egyvalaki hiányzott.
 Aztán az udvar felé pillantottam, ahol Ő állt. Könnyes szemmel, kicsit lefogyva, elnyűtt pólóban és melegítőben. Haja kuszán lógott a homlokába, szemeiben szerelem csillogott. Megremegtem, arcomra halvány pír kúszott, lábaim zselévé alakultak át.

 A kupac legalján lévő levelet kezdtem olvasni, aminek a dátuma 2017. 01. 12. volt.