Sziasztok! :)
Tudom, hogy nem valami gyakran érkeznek a részek, de úgy érzem, nincs érdekeltség. Pipáljatok vagy írjatok hozzászólást, hogy tudjam, akarja-e még valaki is olvasni! :)
Lassacskán beindul a történet, és meglátjuk, mi történik Norinával a Zayn nevű úton, ami nincs mindig rózsaszirmokkal meghintve.
Jó olvasást!
xx, Dorothy C.
"Hülyeség folyton a jeleket keresni. Talán nem kéne jelentést aggatni minden kis apróságra. Talán nem kell, hogy az univerzum mondja meg, mit is akarunk. Talán magunktól is tudjuk. A szívünk mélyén."
Két hét telt el a kabátos incidens óta.
Hosszú éjszaka volt, rengeteg ember megfordult aznap este nálunk, így fejenként majdnem háromszor annyit kerestünk az éjszaka alatt, mint általában. 150 fontot kaptunk fejenként, ami rengeteg pénznek számít, ha rólam van szó. A péntek esték mindig forgalmasabbak, mint a hét többi napja, és ez jól jött, hiszen hétvégente nem mi dolgoztunk.
Aznap nem mentem a klinikára, mivel csoportokra osztódtak és kirándulni mentek a hétvégére, így sokáig terveztem aludni. De a kedves látogatóm nem így gondolta. Fél 12-kor erős, határozott kopogás ébresztett fel legszebb álmaimból. Az elnyűtt pólómban és sortomban azért mégsem akartam ajtót nyitni, így felkaptam magamra egy bő, szürke pulcsit, és az ajtóhoz csoszogtam. A kukucskálóba se pillantottam bele, úgy nyitottam ki az ajtót.
- Remélem, jó okod van arra, hogy felébresztettél életem egyik leghosszabb műszakja után - a szemeimet dörzsöltem, ezért nem láttam, hogy ki áll velem szemben. Miért nem néztem bele a kukucskálóba? - dorgáltam magam.
- Öltözz, megyünk ebédelni.
- Egy fenét. Menj a házamból - csaptam rá az ajtót, de kitámasztotta a lábával. - Mi a francot keresel itt? Honnan tudod, hogy hol lakom?
- Téged. Elmegyünk ebédelni, ahogy már mondtam.
- Zayn, nem. Fél hatkor jöttem haza, kész őrültekháza volt a Dressben, hadd ne kelljen jópofiznom.
- Akkor rendelünk. Szereted a kínait? Rendelek, addig öltözz fel - adta ki az utasítást. Ezzel csak egy probléma volt; nem bírom, ha utasítgatnak. Nem mellesleg azt sem, ha idegenek vannak a házamban. Hol a francban van ilyenkor Katy?
- Figyelj rám, szépfiú. Egy bárban szolgálok ki olyan dúsgazdag seggfejeket, mint te - böktem a mellkasára mutatóujjammal. - Heti öt alkalommal napi több órában viselem el a bunkó hangnemüket, de azt, hogy még te is így beszélj velem, ráadásul józanul, nem bírom.
- Jó, bocs. De azért ebédeljünk együtt - erőszakoskodott. Ez a harmadik, amit nem bírok elviselni.
- Ha ezzel a dumával akarsz a bugyimba férkőzni, tudnod kell, hogy nagyon rossz úton haladsz a célod felé - paskoltam meg borostás arcát a tenyeremmel. Meleg borzongás futott végig rajtam, ahogy bőrünk érintkezett. Hiányzott Drew, és aznap este óta csak Katy-vel beszéltem arról, mennyire fájt, hogy csak így elutazott. Azonnal felemeltem a tekintetem, és mélybarna szemeibe néztem, amik nyugalmat és belső szorongást árasztottak. Kezemet levette az arcáról, nagy tenyerét pedig a derekamra csúsztatta. Másik kezével a tincseimet fogta össze és dobta hátra a vállam felett. Rózsaszín, mosolyra húzódott ajkai édes csókokkal kecsegtettek, és még sok mást ígértek. Közelebb hajolt, én pedig gondolatban egyszerre készültem fel a csókra és taszítottam el magamtól, ám egyik sem következett be. Száját a halántékomra nyomta, majd a szememre, az orromra, az arcomra, az államra, mígnem rátalált az ajkaimra. Abban a pillanatban nem érdekelt, hogy esetleg nem jó az ízem, vagy hogy egy vita közepén vagyunk. Éreztem a kettőnk közti vibrálást, és tudtam, hogy ő is érzi. Egyik kezét arcomra simította, míg a másikkal a derekamnál fogva támasztott. A gyomrom még összébb ugrott, amikor térdeit behajlítva lentebb hajolt, hogy combom alá nyúlhasson. Ajkai édesen siklottak enyémeken, nyelvemmel végigsimítottam az ő nyelvén, mire felnyögött. Fogalma sem volt arról, merre lehet a szobám, ezért a legközelebbi sima falfelületnek nyomott. Fogaim közé zártam alsó ajkát, és meghúztam, majd nyelvemmel végignyaltam a megkínzott bőrön. Istenem! - gondoltam magamban, amikor még mindig fél kézzel tartott a falnak szegezve. Keze még mindig az arcomon volt, de egyre lejjebb csúszott, egészen a mellkasomig. Nem fogta meg duzzadt melleimet, sem a fenekemet, csupán a biztonságos zónán belül megcsókolt, és nem is tudja, mennyire hálás vagyok neki ezért.
Ágyékomnál megéreztem feszülő farmerét, mire belemosolyogtam a csókjába. Kíván engem, pedig nem is tudja, mennyi bajjal jár a velem való szex. Felmordultam, amikor ajkaival a nyakamat és a fülemet árasztotta el puha csókjaival. A pulcsi miatt nem tudott tovább csókolni, ezért az államat és az arcélemet kezdte harapdálni, én pedig megugrottam tartása fölött. Nem is gondoltam volna, hogy meg akarna jelölni magának, és valószínűleg ő sem tervezte, hogy a csókon túl bármi is történjen, így megfordult, hátával a falnak támaszkodva csúszott le a földre, ahol megéreztem, mennyire megkeményedett alattam. Átvettem az irányítást, nem tudtam parancsolni a hormonjaimnak, és nem azért, hogy ne lett volna elég akaraterőm. Volt, csak nem érdekelt, hogy mi fog ezután történni. Megőrjített ez a férfi egész valójában. Az illata, a hangja, az érintései, a csókja. Akaratom ellenére combjaim közé fogtam, és a helyezkedésnél valószínűleg dörzsöltem az ágyékát, hiszen erősen az ajkaimba harapott. El is felejtettem, hogy nekem valójában kapcsolatom van.
Kabátját némi segítséggel letoltam a vállán, ami alatt mindössze csak egy elnyűtt ing volt. Kigomboltam az összeset, ő pedig annyira felbátorodott, hogy a hátamra döntött a lábaim közé férkőzve. Akarva, vagy éppen akaratlanul is, de tolt egyet a csípőjén, ágyékunk összeért, én pedig ennek hatására visszacsöppentem a való világba a kábulatomból.
- Ne, Zayn, kérlek - fordítottam el a fejem, így megszakítva a hosszú percek óta tartó csókviadalunkat.
- Ne haragudj, Nina - motyogta érces hangján, és legördült rólam. Ott feküdtünk egymás mellett a nappalim padlóján teljesen felizgulva.
- Én léptem át egy határt, sajnálom, ami történt.
- Én nem sajnálom. Ne bánd meg, amit tettél, kérlek - fordította felém a fejét, de én merőn néztem a plafont, ami igen érdekesnek bizonyult. A kezem után nyúlt, én pedig hagytam neki, hogy az ágyékához vezesse. - Soha nem tett velem ilyet még senki. Úgy felizgattál, mint még soha senki, Nina.
- Pizzát akarsz enni, vagy kínait? - tápászkodtam fel mellőle, és válaszolt ugyan, de továbbra is a padlón feküdt.
- Hogy tudsz te ezek után a kajára gondolni?
- Mi után? - tettem fel a kérdést, nem véletlenül. Remélem értette, hogy erről senkinek sem beszélhet majd, mert ami az ajtómon belül történik, az ott is marad.
- Már most utállak - sóhajtott fel nevetve, mire én is elmosolyodtam. Rendes fickónak tűnt, de az eddigi egy alkalommal alig olvastam ki valamit a szeméből. Talán nyugalmat, szorongást, bűvöletet, szenvedést és fájdalmat. Mindenképp egy érzékeny lélekről beszélünk, aki nem mutatkozik meg mindenféle jöttmentnek.
Alig egy óra múlva már a kanapémon ült törökülésben, ölében egy tálcával, amin kínai kaja volt. Néztem evés közben, és arra jutottam, hogy tudom, mi hiányzik a Drew-val való kapcsolatunkból.
- Rólam is fogsz képeket csinálni, ha meglátsz az utcán? - kérdése meglepett, aligha számítottam erre.
- Zayn, én.. - nem tudtam, mit mondjak. Nem fogom elmondani neki, hogy miért fotózok embereket, hogy mi célom van vele. - Honnan tudsz erről?
- A bárban kotyogták el.
- Ó, remek. Egy híres popsztár, akinek annyi pénze vagy, hogy fürdik benne, tudja az egyik titkomat.
- Félek, hogy majd ezek miatt nem fog senki szeretni engem - szólalt meg fittyet hányva legutolsó mondatomra.
- Zayn.. - hirtelen megértettem, hogy miért kérdezett a fotózásról. Mindig fotósok veszik körül, mindig meg kell küzdenie velük.
- Nem, nem érted. Millió lány szereti az énekes Zayn Malikot, de vajon ki az az egy, aki felismeri azt a fiút, aki igazából vagyok? Lesz olyan, aki nem a pénzem miatt van velem?
- Én kizárólag arra pályázom. Látod a kérómat, kéne zsé - próbáltam oldani a hangulatot, ami valamelyest sikerült is, de volt egy olyan érzésem, hogy ezek után nem fog többet megnyílni nekem. Láttam rajta, hogy nehezen beszél erről, és fogalmam sem volt, hány embernek mondta el ezt.
- Tudod, hogy miért hívtalak Ninának az imént? - tette fel a kérdést.
- Nem. Miért?
- Évek múlva majd megint megkérdezem, és remélem, akkor már tudni fogod a választ.
- Évek múlva? Álljon meg a menet! Azért, mert együtt ebédelünk a lepukkant lakásomon, és megcsókoltál, még nem fogadtam örök hűséget neked - nevettem fel, erre ő is elmosolyodott. Letört arcán jól mutatott az a halovány mosoly, ami szinte megmelengette a szívem.
- Ha esélyt adnál, megmutatnám, milyen velem az élet. Hogy milyen nehéz..
- Velem nehezebb, hidd el - sóhajtottam fel. Ő nem tudta, én mire gondolok, és én sem tudtam, hogy ő mire gondol a nehéz élet kapcsán. Soha nem fogom megengedni magamnak, hogy elgyengüljek és bármit is eláruljak neki a múltammal kapcsolatosan. - Sokkal nehezebb.
A délután elúszott a fejünk fölött, miközben beszélgettünk a semmiről, nagyokat nevettünk a semmin, és miközben semmi sem történt köztünk. Mire észbe kaptam, máris késésben voltam. Fél nyolc volt, ami azt jelentette, hogy kevesebb, mint háromnegyed óra alatt kell a munkahelyemre érnem. Az első alkalom, amikor késni fogok, ráadásul egy férfi miatt. Katy rontott be az ajtón, de azonnal megtorpant, amint megpillantotta a nappali közepén álló férfit.
- Ő mi a francot keres itt? - vont kérdőre. Vállat vontam.
- Valaki a bárból elkotyogta neki, hogy itt lakom, sőt, hogy képeket készítek.
- Szuper. Késésben vagyunk - váltott témát, de úgy éreztem, ez még nincs megbeszélve.
- Mit fogsz felvenni? - jött utánam Zayn a szobámba, amíg Katy elment lezuhanyozni.
- Még nem tudom, miért? - húztam ki a komódom fiókját, amiben a tiszta fehérneműimet tároltam.
- Összeszedek neked addig valamit, zuhanyozz csak. Ha elunnám magam, majd kitalálok valamit - kacsintott felém, én pedig zokszó nélkül engedtem, hogy a fiókjaimban turkáljon. Katy szerencsére már végzett. A fürdőszobaajtón nincs zár, ezért csak becsuktam magam mögött, és ledobtam a ruháimat. Ekkor jutott eszembe, hogy egész nap melltartó nélkül lófráltam a házban, miközben Zayn végig velem volt. Nincsenek nagy melleim, de nem érdekel. Már nem.
Percek múlva érdes tenyerek siklottak a hasamra, én pedig ijedtemben ugrottam egyet.
- Shh, csak én vagyok, Nina - suttogta a fülembe Zayn mély baritonján, mire átjárt a melegség, de testem ösztönösen megfeszült arra, hogy egy férfi áll mögöttem a zuhanyzómban. Hátammal mellkasának dőltem, belesimulva az ölelésébe. Zavart kellett volna éreznem, hogy egy férfi a zuhanyzómban áll, és a keze a legféltettebb testrészem felé halad, de nem éreztem. Mindössze annyit éreztem, hogy akar engem. Csak ne kússzanak ujjai lentebb! Keménysége erősen nyomódott fenekemnek, de jobban lefoglalt az, hogy ujjai az ágyékom körül matatnak. Mutatkozz könnyen kaphatónak, de ne kapjon meg!
Szembe fordultam vele, leheletünk keveredett egymással. Ujjaim keménységéhez kúsztak, majd rámarkoltam hosszúságára. Felnyögött. Lassan dolgozni kezdtem rajta, észrevétlenül a falnak szorítottam, majd amikor a legkevésbé számított rá, kiléptem a zuhanyzóból. Be kell vallanom, szükségem volt minden erőmre, hogy ne térdeljek le elé, de bármennyire is kemény csaj vagyok, erre nem vállalkozom. Mindemellett még mindig kapcsolatom van!
- Siess, szépfiú. Húsz perc múlva a Dressben kell lennem, és számítok a fuvarodra - kiáltottam neki a zuhanyfülkébe, ahonnan már csak erős zihálást hallottam a vízcsobogással elegyedni. Az ágyamon a Zayn által összeállított ruhadarabok hevertek. Egy popsivillantós farmert választott, és amikor megláttam, megforgattam a szemem. Miután felöltöztem és egy gyors, mégis hatásos sminket dobtam fel az arcomra, indulhattunk. A bár előtt Zayn leparkolt, és kiszállt, hogy kinyithassa nekem az ajtót. Katy inkább gyorsan megköszönte a fuvart és besietett a bárba minden bizonnyal azzal a céllal, hogy pletykálhasson a lányoknak.
- Köszönöm - vetettem oda neki.
- Most mi bajod lett? - kérdezte értetlenül rám meredve.
- Ami a lakásomon történt, az ott is marad. Az utcán és bárhol máshol, te csak Zayn Malik vagy, a világhírű énekes, én pedig Norina Gold, egy bárban dolgozó nő, aki párkapcsolatban él. Semmi közünk egymáshoz, világos? És most húzd el a csíkot addig, amíg valaki meg nem lát.
- Aztán jól rázd magad a pulton, kedvesem - csapott egyet a fenekemre, de mire lereagálhattam volna, már beszállt az autóba. Arra, hogy kapcsolatban élek, nem is reagált. Amikor meglátott az ablakban, lehúzta azt. - Mondd.
- Elvárom, hogy ezért még kiengesztelj, seggfej - a legbájosabb mosolyommal ajándékoztam meg, ami korántsem volt olyan kedves mosoly.
- Várom, hogy mikor tehetem meg - csókot dobott felém, majd elhajtott.
Tűz. Ez hiányzott a Drew-val való kapcsolatomból. És a legszörnyűbb, hogy éppen Zayn-ben van meg az a tűz, amire szükségem van.