11. - Idő

Sziasztok! :)

Meghoztam az új részt, amit a csoportban igaz, hogy péntek estére ígértem, de a fáradtság győzedelmeskedett felettem, és nem tudtam kitenni. De most itt van, nem történik benne semmi izgalmas, ennek ellenére remélem elnyeri a tetszéseteket!

Kérlek, hagyjatok valami nyomot magatok után, nagyon sokat jelentene!

All the love. D

 Nagyon nehéz dolog rászánni magad az őszinteségre... különösen, ha szeretsz.

 Az idővel mindig az a baj, hogy egyszer elfogy. Sosem tudhatod, mire van még időd. Épp ezért kell kihasználni minden pillanatot arra, hogy éljünk. Ezt nálam jobban senki sem tudja. Egy olyan családban élni, amilyenben én éltem, ezt megtanulja az ember. Az idő sosem elég, még azelőtt fogy el, hogy valami fontosat tennél meg. Valami sorsfordítót.
 Akkor is ez volt a probléma, amikor Harry rájött a dologra. Nem tudtam, mennyi időm van még, hogy Zayn-nel legyek, mielőtt be kell mennem egy kórházba vagy klinikára, ezért hát minden pillanatot megragadtam, amit csak tudtam. Nem kérdeztem, hová megyünk, nyilvánvaló volt, hogy vele tartok, bármerre is menjen. Voltunk a fiúkkal Franciaországban, Amerikában, Svájcban, többnyire fellépéseken, díjátadókon. Három hónapom volt még velük, mielőtt minden a feje tetejére állt volna.
 Sok időbe telt, míg megszoktuk egymást a rajongókkal. Vannak még, akik nincsenek kibékülve azzal, hogy Zayn párja vagyok, de ezt elfogadom. A világon több millió lány ábrándozik arról, hogy találkozhat egyszer a fiúkkal valami véletlen folytán, talán elkezdenek beszélgetni, aztán randizhatnak, végül egymásba szeretnek, és hogy talán ő lesz az a szerencsés, akit elvesz valamelyik srác feleségül. Ezzel semmi probléma, hiszen mindenkinek van egy beteljesületlen, vagy csak félig teljesült álma. Vannak nagyon rendes és kedves lányok, akik néha megállítanak az utcán egy képre, vagy csak hogy megkérdezzék, hogy vagyok. A fiúk bevallása szerint felnőtt, megérett a rajongótáboruk. Már nincs annyi vita, mint az első pár évben, a barátnőket is sokkal kedvesebben fogadják, és inkább éreznek büszkeséget és tiszteletet egymás és a barátnők iránt, mint dühöt. A fiúk sokat kampányoltak a beteg gyerekekért az utóbbi időben, amiért díjat is kaptak - na, nem mintha a díj miatt csinálták volna.
 Éppen egy jachton voltunk valahol Franciaország nyugati partjainál, amikor nagy csillaghullást jelentettek be a meteorológusok. Zayn és én nem mentünk ki a fedélzetre, mint a többiek, mi az apró szobánk hatalmas ablakából néztük a csillagokat. Minden alkalommal, amikor egy csillag felvillant, majd elhalványult, csak egyetlen emberre tudtam gondolni, akit mindennél jobban szerettem. A nővéremre, Molly-ra, akivel ha csak annyi időt kapnék még, amennyit veszekedtünk, én lennék a világ legboldogabb embere. Rá gondoltam, de minden alkalommal ugyanazt kívántam. Zayn-t.
A kis fürdőszobánkban álltam egy fekete-bézs csipkés csodában, teljesen zavarban. Abban, amit még akkor vásároltam, amikor füllentettem neki. Aztán mély levegőt vettem, majd kiléptem a szobába. Zayn azonnal felállt az ágyról, csillogó tekintettel méregetve.
 - Elbűvölő vagy - sóhajtotta. - Édes istenem, biztos, hogy a Mennybe kerültem.
Finoman simított végig testemen, érintése nyomán perzselt a bőröm. Soha nem éreztem még ilyet, túltengett bennem az adrenalin, mindennél hamarabb akartam már, de visszafogtam magam. Nem kapkodtunk el semmit, szinte beteges lassúsággal fektetett végig az ágyon, nem sokkal később pedig egy szomorú mosoly kíséretében vált meg csinos kis fehérneműmtől. Pillantása végigsiklott testemen, szeme csillogott a vágytól, a köztünk vibráló energiáktól.
 - Úgy érzem magam, mintha először csinálnám. Annyira elbűvölsz, angyalka, hogy szűznek érzem magam. Mesésen nézel ki.
 - Annyira bízom benned, amennyire szeretlek - csókoltam meg, miközben hosszú fürtjei közé túrtam. Bőrünk égett, mindenhol bizseregtem, remegtem, és egyet akartam. Őt.
  - Annyira mérhetetlenül szeretlek, angyalka - suttogta a fülembe, miközben ujjaival minden porcikámat érintette. A többiek már elvonultak saját szobájukba, mi is behúztuk a függönyt az ablakon, hogy senki se zavarhassa szerelmeskedésünket. - Hat hónap után egy újabb szintre emelkedünk - suttogta halkan. - De nem ez az, amit a legjobban szeretnék.
 - Hanem?
 - Ha itt az ideje, megtudod majd.
 Egész éjszaka egymásba voltunk fonódva, szinte képtelenek voltunk leállni, de a fáradtság győzedelmeskedett a vágy fölött. Annyira tökéletes, annyira mennyei, annyira valódi volt az együttlétünk, hogy tudtam, ezt soha nem fogom elfelejteni.
 Az idő egyre fogyott, az utolsó egy hónapban szinte perceknek tűntek a napok. Harry júliusban bejelentette nekem, hogy augusztus végén eljön hozzám valaki, aki ilyen problémákkal küzdött, és ő majd segít nekem.
 Nagyon hálás voltam neki, amiért talált egy embert számomra. Volt egy közös titkunk, amiről senki sem tudott, és ez valahogy összekovácsolt minket. Sokat beszéltünk éjszaka telefonon, minden nap sms-ezett nekem, hogy hogy vagyok, és tudtam, hogy nem megszokásból vagy csak úgy kérdezi, hanem azért, mert tényleg érdekli, mert tényleg segíteni szeretne nekem. És én tényleg őszinte voltam hozzá. Elmondtam neki, ha hánytattam magam, de a gondolataimtól megóvtam. Törékeny és túl tiszta a lelke ahhoz, hogy ezekről tudhasson. Időbe telt, hogy feldolgozzam a tényt; hazudnom kell Zayn-nek. Ha beküldenek egy klinikára, akkor mit fogok neki mondani? Hogy fogom neki tálalni a dolgokat? Ha elhagy, össze fogok törni.
 Egy teljes hétvégét töltöttünk Niall házában, amikor nem csináltunk semmit. Csak körbeültük este a tüzet, énekelgettünk, sztorizgattunk - főként a fiúk -, napközben pedig filmeket néztünk, egyszer pedig a fiúk csináltak egy másfél órás LiveStream-et, Liam és Zayn pedig közben tartottak egy Follow Spree-t, szóval a rajongóknak szuper napjuk volt.
 Harry és Niall gépén találtunk régi képeket, a legtöbb az X-Factor és az Up All Night turné idejéből volt. De találtunk más turnés képeket is. A legtöbbet összevetettük a mostani fotókkal, és azt találgattuk, ki változott a legtöbbet. Egyértelműen Zayn és Harry, de mindenkin észrevehető volt, hogy időközben felnőttek. Miközben a karrierjük felfelé ívelt, nőtt a népszerűségük, ők is megnőttek. A bébioposszum, táncolni nem tudó Zaynből egy istentelenül helyes férfi lett, akit nem érdekel, hogy nem tud táncolni.
A pimasz, gödröcskés Hazza érett, mégis csibész, felnőtt Harry lett, megállapodott egy gyönyörű lány mellett, hónapok óta kitart mellette, és nem érdekli mások véleménye.
A játékos, örök gyerek Louis valószínűleg hamarosan eljegyzi Eleanort, bár nem komolyodott meg, hiszen a mai napig Paul idegeire megy.
Az apró ír srác, a muzikális Niall nem nőtt meg, de a szíve napról napra nagyobb, így még több szeretetet tud adni nekünk.
A folyamatosan küzdő Liam nem adta fel, és nem engedte, hogy a távolság vagy bármi elszakítsa őt barátnőjétől Sophia-tól, ahogy Danielle-től is tette.
 Mindehhez idő kellett, fel kellett nőniük önmagukhoz, de sohasem az elvárásokhoz.
Régi, szinte ősrégi videókat néztünk, amikor az öltözőkben birkóznak egymással, vagy Zayn telefirkálja a bőrdzsekijét, amin a stylistjuk kiakad, vagy Louis összetapicskolja a vadonatúj fehér Vans-cipőjét, mert neki az úgy "túl tiszta, nem megy az imidzséhez".
Annyira szerettem volna ismerni már őket abban ez időben is, hogy én is tanúja lehessek a változásnak, de az utókornak csak videók és képek maradtak.
 - Itt az idő - kopogott be Harry a fürdőszoba ajtaján. Harry nálunk volt aznap délután, Zayn-t pedig egy focimeccsről vártuk haza, ahol Louis-val volt. - Itt van Zayn, el kell mondanod neki.
 El sem tudom mondani, mennyire rettegtem, féltem, izgultam, ahogy ott ültem a szerelmemmel szemben, Harry kezét szorongatva.
 - Ha azt akarjátok mondani, hogy egymásba szerettetek, én felkötöm magam - szólalt meg feszengve. Tudta, hogy valami fontosat akarok mondani, de nem tudta, mire számítson.
 - Soha nem szeretnék bele másba - ráztam meg a fejem, majd megszorítottam Harry kezét, elengedtem, és átültem Zayn mellé. A farmerjának egyik kilógó szálát kezdtem el piszkálni. - Nagyon nehéz ezt elmondanom, és ígérj meg valamit, még mielőtt bármit is mondanék.
 - Bármi is legyen...
 - Ígérd meg, hogy nem hagysz ezzel magamra, hogy nem hagysz el.
 - Megígérem, hogy nem hagylak el, melletted leszek, angyalka.
 - Hánytatom magam, azt hiszem, évek óta - nyögtem ki némi hallgatás után. - Harry még három hónapja meglátta, és.. Megígérte, hogy segít nekem szerezni valakit, akivel beszélhetek erről. És nem akarom, hogy rosszul érezd magad emiatt, és tudom, hogy azt mondtad, hogy neked.. - nyeltem vissza a könnyeimet - Neked mindent elmondhatok, mert segítesz, de ezzel nem tudtam megbirkózni. Nehéz volt feldolgoznom, hogy ezt teszem, és be kellett látnom, hogy nem vagyok egészséges. De Harry remekül bírta a strapát, sokszor hívott éjszakánként, hogy mi van velem, és ne haragudj rá ezért. Rám haragudhatsz, de rá ne, mert ő annyira..
 - Hé, nyugodj meg - törölte le könnyeimet, amik már teljesen eláztatták arcomat. Szemeibe néztem, amik csillogtak, és ez megnyugvással töltött el. - Senkire sem haragszok. Megmondtam még az elején, semmit sem akarok rád erőltetni, ahogy ezt sem akartam. Én tudtam, hogy beteg vagy, de azt nem tudtam, hogy mi a betegséged oka, vagy hogy egyáltalán mit csinálsz. De örülök, hogy Harry látott meg, és hogy ő segített neked, mert a lehető legjobb ember állt most melléd. Bármi is történjen, bárhová is kell menned, bármennyi pénzt kell kifizetnem, az egészséged érdekében minden követ meg fogok mozgatni, hogy meggyógyulj. Mert szeretlek, és nem akarom az egyetlen biztos pontomat az életben elveszíteni holmi kis meginogás miatt. Oké?
 - Köszönöm - borultam zokogva a nyakába. Megkönnyebbültem, megnyugodtam, hogy most nem fogok egyedül maradni. Valamiért elhittem neki, hogy meggyógyulok, hogy meg tudok gyógyulni. Éreztem, ahogy Harry puszit nyom az arcomra, majd megveregeti Zayn hátát, és halkan távozik a házból. A szívem remegett a boldogságtól, az egész testemet átjárta a nyugalom, hogy itt van velem.
 - Szeretlek, jobban mindennél, angyalka. Nem haragszok semmiért, hiszen most érezted magad késznek arra, hogy elmondd nekem. Számomra pedig az a fontos, hogy te add ide, és ne én vegyem el tőled.
 - Szeretlek, Zayn - suttogtam, miközben ajkaira nyomtam enyémeket.
Ebben a csókban ott volt a hit, az erő, a békesség, a nyugalom, a kitartás, a szeretet és a tisztelet, amit Zayn adott nekem.
 Itt volt az idő, hogy szembenézzek a démonjaimmal.


(ITT AZ ÚJ BLOG! Nézzetek be!
Sok-sok puszi.)

10. - Vacsora Harry-nél

 Sziasztok! :)

 Nos, a helyzet az, hogy egy új történet pattant ki a fejemből, aminek Liam lenne a főszereplője. Mivel ez a blog már teljesen meg van írva, az összes fejezet ki van dolgozva, úgy gondoltam, belekezdek. A designra várni kell, de ha elkészül, kiteszem ide a blog linkjét. Érdekelne valakit? :)

Mindemellett pedig kellemes olvasást!

All the love. D

 Nincs oly titok, amit az idő fel ne fedne.

 Mesés, családias hétvégét töltöttünk Bradfordban, de ahogy mindenkinek, nekünk is kezdődött a munka hétfő reggel - nekem este, de ez mellékes. Vasárnap késő délután indultunk haza, Zayn egész úton a jobb kezemet szorongatta, és egyikőnk arcáról sem lehetett letörölni a mosolyt. Soha nem éreztem még magam ennyire jól lelkileg, és ami a legjobb, hogy nem hánytam a hétvégén. Két napja tiszta voltam, szinte egészségesnek éreztem magam. Útközben Zayn-t kereste valaki telefonon, de megkért, hogy vegyem fel, mert éppen akkor álltunk meg tankolni.
 - Csodás estét, Mr. Styles - szóltam bele hivatalosan a telefonba, de hangomból érezhette, hogy valami fergeteges dolog történt a hétvégén.
 - Neked is, Mrs. Malik?! - egyikőnk sem tudta eldönteni, hogy kérdés volt vagy kijelentés.
 - Ó, jaj, egyelőre maradok Miss Gold, oké? - nevettem el magam a helyzet abszurditásán. - Mi a helyzet?
 - Milyen hétvégétek volt? Hazaértetek már?
 - Remek hétvégén vagyunk túl, Zayn családja rettentő kedves, közvetlen és.. olyan meleg van ott. Mármint nem hőmérsékletre értem, hanem ott mindenki szereti a másikat, ott boldogság van, érted? Annyira elárasztottak szeretettel, hogy túlcsordultam.
 - És Zayn miatt nem csordultál túl? - pimaszkodott. Nem is sejtette, hogy alig egy óra múlva be is verhetném a képét.
 - Kettőnk közül szerintem te egy kicsit régen voltál valakivel, nem? - húztam az agyát. Tisztában voltam vele, hogy mostanában találkozgat valakivel, de titokban tartotta, hogy ki az.
 - Ebbe most ne menjünk bele. Kedden este egy vacsora nálam? Akkor megismerhetnétek a barátnőmet - elállt a szavam.
 - Na, mi van? Harry Styles megkomolyodott és hosszútávú kapcsolatot létesít valakivel? - cikiztem tovább. - Jó, leállok. Nekem jó - Zayn visszaért a kocsihoz, ezért átnyújtottam neki a telefont. - Az élettársad az.
 - Melyik?
 - Aki imád engem cikizni. És nem Louisról beszélek.
 - Csá, Harry - értette meg rögtön a helyzetet. - Oké, mehetünk - mondta, majd visszaadta a telefont.
 - Mikor menjünk? - kérdeztem. Eközben Zayn újra az országútra irányította a kocsit, ismét úton voltunk.
 - Mikorra kell menned dolgozni? Csak, hogy lásd, milyen figyelmes és körültekintő vagyok.
 - Fél tíz körül.
 - Akkor hétre megfelel? - miután mindketten rábólintottunk az időpontra, bontottuk a vonalat. A hátralévő óra szinte elrepült, pedig nem is beszélgettünk. A minket körülvevő csend most sem volt kínos. Soha nem volt egyetlen kínos pillanatunk sem, és szerintem ezzel nincs semmi probléma, vagy ha volt is, nem vettük cikinek. Próbáltuk úgy alakítani a mindennapjainkat, hogy ne legyenek hétköznapiak. Új dolgokat próbáltunk ki, néha elmentem vele a próbákra vagy egy-egy stúdiófelvételre, a legközelebbi pénteken pedig eljött velem a klinikára. Valahogy sohasem unatkoztunk, még akkor sem, ha nem töltöttük együtt a napot.
 Fura érzés volt. Az volt, mert soha nem állt ennyire közel hozzám senki. Mindig volt egy fal, ami körülvett, és senkit sem engedtem be. Félreértés ne essék, Zayn-t sem akartam beengedni, tudatosan akartam távol tartani magamtól mind fizikailag, mind lelkileg, de volt benne valami, ami elvette az eszem, és a falam magától omlott le. És én hagytam, engedtem neki.
 Szörnyű volt a hétfő éjszakai műszak. Nem a fáradtsággal volt a baj, hanem azzal, hogy Katy és Amy lebetegedett, a nappali műszakosok nem tudtak bejönni, ezért Amanda, Kim és én talpaltunk egész este. Tudtam, hogy pénteken több pénzt fogok kapni, mert a lányok csütörtökig nem jönnek, ami jó is, mert így el tudom intézni a bevásárlást. Ám Zayn kedden kora délután felébresztett, hogy indulunk bevásárolni.
 - Én intézem a bevásárlást, ugye tudod? - húztam a fejemre a takarót, de Zayn könnyedén lerántotta rólam.
 - Angyalka.. - hangjából kihallatszott az ijedség, a félelem. Azonnal kinyitottam a szemem, és rá pillantottam. - Vérzel - sütötte le a szemét. Baj volt velem, nem kétség.
 - Bassza meg - két kezembe temettem az arcom, erősen küzdöttem, hogy ne fogjam meg az első kezembe akadó tárgyat és vágjam a falhoz.
 - Szólok a házve...
 - Ki se találd. Kicserélem a huzatot, összeszedem magam és mehetünk. Adj fél órát - belegyezően bólintott, majd egy csókot nyomott a számra és kiment a szobából. Nem értettem. Három napja múlt el a menstruációm, és most megint. Mély levegőt vettem, majd a fürdőszobába mentem, ahol összeszedtem magam, majd lehúztam az ágyneműt. Hideg vízzel kimostam a nagyját, majd bevágtam a mosógépbe.
 - Mehetünk? - kérdeztem Zayn-től, amikor leértem a lépcsőn.
 - Oké vagy?
 - Persze - hazudtam szemrebbenés nélkül. Zayn úgy nézett rám, hogy inkább helyesbítettem. - Fogjuk rá. Induljunk.
 Ruhaboltba vitt. Amihez csak hozzáértem, vagy ami után vágyakozva tekintgettem, azonnal megvette nekem. Azt mondta, hogy tudja, hogy szükségem van rá, és biztos benne, hogy jól fog állni, mert rajtam minden jól áll. Kacagva hagytam ott a boltba, miközben ő éppen fizetett. Egy fehérneműboltban talált meg alig öt perc múlva. Soha nem volt szép fehérneműm, mindig a legolcsóbb, legegyszerűbb darabokat vettem meg, hiszen erre futotta. A nevenincs dolgokra. Nem sokkal később, amikor éppen egy csipkés melltartót nézegettem, megszólalt Zayn telefonja, ezért kiment az üzletből. Gyorsan lekaptam három vállfát, majd kifizettem, és elhagytam a boltot.
 - Ennyi volt? - kérdezte döbbentem Zayn, amikor megálltam mellette a pláza kellős közepén.
 - Tudod, az ilyet jobb egy lánnyal, szóval majd Eleanorral eljövök valamelyik nap - ködösítettem. Igazam volt. Bugyikat és melltartókat jobb volt lánnyal vásárolni, viszont ha a barátjának, szerelmének egy kis meglepetést akar az ember jobb, ha maga végzi.
Fél hatra értünk haza, de úgy gondoltuk, hogy miután lepakoltunk, én pedig bedobtam a szárítógépbe az ágyneműt, el is indulhatunk Harry-hez. Alig múlt el fél hét, mikor odaértünk. Harry még javában csinálta a vacsorát, de volt egy olyan érzésem, hogy az előkészületekben segített neki Anne, és talán a barátnője is, aki a pulton ült a konyhában sürgölődő fiú mellett, amikor beengedtük magunkat a házba.
 - Szép jó estét, Jamie Oliver - incselkedett Zayn, amikor beléptünk a konyhába. A barna hajú lány hosszasan elmosolyodott, majd leugrott a pultról és elindult felénk, nyomában Harry-vel.
 - Seggfej - köszöntötte Harry kedvesen a mellettem somolygó fiút. - Szia, mézike.
 - Mézike? - kérdeztem, miközben viszonoztam két pusziját.
 - Tudod, csurran-cseppen khm - nyelte le mondanivalóját, én pedig karon csaptam. Ekkor jöttem rá, mire gondolt. A vasárnapi beszélgetésünkre.
 - Viselkedj!
 - Engedjétek meg, ha már ilyen korán érkeztetek - vetette közbe -, hogy bemutassam a barátnőmet. Grace, ők itt Zayn és Norina. Norina és Zayn, ő itt a barátnőm, Grace Williams.
 A hosszú, barna hajú Grace mosolyogva üdvözölt minket egy-egy öleléssel és puszival. Ahogy ott állt Harry mellett, annyira szépek voltak, annyira jól mutattak együtt. Először lefoglalt mindannyiunkat, hogy megismerjük egymást, de én valamiért Harry-re pillantottam, aki egyvalamire koncentrált. A barátnőjére. Olyan csodálattal és szeretettel nézett rá, hogy majdnem elérzékenyültem. Annyira szerelmesen csodálta, hogy szinte már istennőként tekintett rá.
 - Harry, kifut a krumpli - szólalt meg Zayn, de Harry nem hallotta meg. Amikor észrevettük, hogy nem fog reagálni, szinte egyszerre indultunk el Grace-szel a tűzhely felé, hogy csináljunk valamit. Gyorsan lentebb vettem a gázt és fújni kezdtem az edény tetejét.
 - Elvette a szerelem az eszed, nagyfiú - löktem meg a csípőmmel az övét, amikor odaért mellénk. Mosolyogva megvonta a vállát, majd a fülemhez hajolt.
 - Egy Grace nevű szerelem - nyomott puszit az arcomra, majd tovább intézte a főzést.
Hét óra előtt pár perccel érkezett meg Louis és Eleanor, nyomukban Liammel, Sophia-val és Niall-lel. Végül nagyon finom lett a vacsora, jól éreztük magunkat, és nem utolsó sorban mindenkinek szimpatikus volt Grace, egyvalakit kivéve. Louis nem igazán volt kibékülve a helyzettel.
 Egy nagy sztorizgatás közepén kellett kiszaladnom a mosdóba. Rettenetes hányingerem volt. A legtávolabbi fürdőszobába rohantam az emeleten, majd magamra zártam az ajtót. Nem tudtam hányni, csak öklendeztem. Dugd le az ujjad, és kiadod magadból. Túl sokat ettél, ki kell adnod magadból, te kövér disznó. Így hát ledugtam, és kiadtam magamból. Ki én, az egész vacsorát, amit alig fél órája tömtem magamba. Visszahajtottam a wc fedelét, majd lassan felálltam. Lesütött szemmel léptem a mosdókagylóhoz, ahol kiöblítettem a számat egy kis szájvízzel. Belenéztem a tükörbe, ahol megláttam az ajtóban állva Harry-t. Basszus. Döbbenten nézett rám, kissé elnyílt szájjal a meglepettségtől. Lehajtottam a fejem, nem tudtam a szemébe nézni. Rossz fürdőszobába mentem be, a rohadt életbe. Pont abba, ahová két ajtón lehet bemenni. Bassza meg. BASSZA MEG! Hallottam, ahogy a szemtanúm sarkon fordult, és elindul az ajtó felé. Nem tudhatja meg Zayn! Istenem!
 - Harry - szóltam utána rekedt hangon. Azonnal megtorpant, és visszajött az ajtóhoz. - Ne mondd el neki. Nem tudhatja meg.
 - Nor, ez nem.. Nem jó ez - sóhajtotta, majd megdörzsölte arcát nagy tenyerével. - Hogy a fenébe.. Hogy teheted ezt? Ez rohadtul nem okés így!
 - Akkor sem tudhatja meg, hogy ezt csinálom. Senki sem tudhat róla, Harry - annyira féltem, istenem, annyira. Ha megtudja bárki is ezt az egészet, mindennek vége. Meglátják, milyen gyenge vagyok és elhagynak, én pedig újra egyedül maradok, és abba belepusztulnék. Belepusztulnék a fájdalomba, a magányba, a szeretethiányba. - Nem akarom újra átélni azt, amit évekkel ezelőtt.
 - Segítségre van szükséged.
 - Nem, nincs. Jól vagyok, Harry - szegültem ellen azonnal. - Nem vagyok beteg, egészséges vagyok, tényleg.
 - Egy francokat vagy egészséges, Norina! Nézz magadra. Egyre jobban fogysz le, lassan látni fogom mögötted a falat, mert olyan sovány leszel. Enned kell, és nem szabad kihánynod, érted? - lépett hozzám közelebb, majd maga felé fordított. Könnyek gyűltek a szemembe, pislogás nélkül folytak végig arcomon. Fájt, rettentően fájt a tudat, hogy újra megtörténhet az, amin egyszer már átestem. - Beteg vagy - jelentette ki kerek perec, bennem pedig meghűlt a vér, és lehunytam a szemem. Beteg vagyok.
 - Senki sem tudhatja meg, amit láttál - szipogtam, miközben Harry erős mellkasára szorított, majd puszit nyomott a fejemre. Nem engedett el, ott zokogtam a mellkasán, teljesen összezuhanva. - Nem bírom. Segíts!
 - Segítek, édesem, ne aggódj. Senki sem fogja megtudni.
Harry nem sokkal később lement, a többieknek pedig azt mondta, hogy kimentem az udvarra egy kicsit levegőzni, ami nem is volt hazugság, mert miután kicsit lenyugodtam, tényleg kimentem a hintaágyba gondolkodni.
 Fogalmam sem volt, mi lesz ezután. De egy dologban biztos voltam. Mégpedig abban, hogy teljes mértékben megbízhatok újdonsült legjobb barátomban. Feltétel nélkül hittem neki, hogy segíteni fog nekem. Rájöttem, hogy az a bolondos, kelekótya 22 éves férfi is tud olyan érett lenni, mint egy jóval idősebb ember. Rájöttem, hogy Harry-nek hatalmas szíve és csodálatos lelke van. Azt, amit ezek után értem tett, soha nem fogom tudni meghálálni és eléggé megköszönni neki.

09. - A Malik család

Sziasztok! :)

Nem tudom, ki érettségizett még Vivin kívül, de remélem, hogy ügyesek voltatok! Vivi csütörtök délben egy szóval illette az elmúlt 4 napot: szar. :)

 Akik pedig nem érettségiztek, remélem már visszaszámoltok! Tényleg nincs már sok hátra, aztán megint nyár. Vigyázzatok magatokra!

 All the love. D

 Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani.

 Az idő elrepült a fejünk fölött, lassan júniust írtunk. Zayn és én tökéletes harmóniában éltünk egymással. Végtelenül szerettem, bíztam benne és tiszteltem, ahogy ő is engem. Négy hónapja ismertük egymást, de már összeköltöztünk - a körülményektől eltekintve -, voltunk romantikus hétvégén, megismertem a barátait, és a hétvégén a családját is meg fogom.
 - Gyönyörű reggelt, angyalka - nyomott csókot ajkaimra, én pedig szinte testébe fúródtam ellenkezésképp. Nem akartam felkelni és elindulni Bradford felé.
 - Hmm - nyöszörögtem, amikor benyúlt a pólóm alá és végigsimított a mellem alatt. Nem, még most sem feküdtünk le, és bármennyire is hihetetlen, így van. Tartja magát az ígéretéhez, én pedig lassacskán beadom a derekam. Pár napja már megfogta a mellem csókolózás közben. - Csak maradjunk itthon a hétvégén és ne csináljunk semmit.
 - Remek ötlet, de ezt Bradfordban is meg tudjuk tenni. Anyu már nagyon meg szeretne ismerni, teljesen beleélte magát, hogy ott töltünk majdnem két napot. Ne foszd meg ettől az örömtől, mert utána hetekig fogom hallgatni, angyalka - simított végig arcomon, miközben egy elkószált tincset tűrt a fülem mögé. - Reggelizünk, aztán indulhatunk is.
 - Reggelizel. Én addig bepakolok egy táskába, oké?
 - Miért nem eszel? - hangja már-már atyáskodó volt, szinte dorgáló. - Nina, tudod, hogy ennek nem lesz jó vége!
 - De ha kihányom, minek egyek? - emeltem fel a hangom. - Menjél, egyél, nemsokára kész leszek - másztam ki az ágyból, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Négy óra út áll előttem és érzem, hogy marni fogjuk egymást. Soha nem vesztünk még össze úgy, hogy napokig ne szóljunk egymáshoz, hiszen mindig történik valami, amit meg kell osztanunk a másikkal. Ha velem annyi, hogy az egyik lány a klinikán javulásnak indult, vagy éppen haza is mehetett onnan, ő az első, akit hívok. Ha vele annyi, hogy elmondja, hogy Louis összetört egy bögrét, vagy hogy kapott az egyik lánytól egy nyakkendőt, amire valami szuper vicces dolog van írva, én vagyok az, akinek elmondja.
 - Jól vagy, angyalka? Minden oké? - kopogott be a fürdőszobába. Éppen a vécékagyló fölé görnyedve öklendeztem.
 - Remekül vagyok, oké - mély levegőket vettem, próbáltam lenyugtatni háborgó gyomromat. 200 mérföld nem kevés, nekem pedig ki kell bírnom hányás nélkül.
 - Akkor miért zártad be? Megbeszéltük, hogy nem fogod magadra csukni azt a rohadt ajtót, mert ha bajod lesz, nem tudok bemenni.
 - Jól vagyok - rántottam nagyot az ajtón, ami a falnak csapódott.
 - Angyalka, nézz tükörbe - fordított meg a vállamnál fogva. Egy csapzott, karikás szemű, kimerült nő nézett rám vissza. - El kellene menned egy orvoshoz, csak egy rutinvizsgálatra, kérlek.
 - Ha lemegy a nyári hajtás a Dress-ben, az első dolgom lesz, oké? - mindketten tisztában voltunk vele, hogy eszem ágában sincs elmenni orvoshoz, de azért Zayn beleegyezően bólintott, majd megszólalt.
 - Mikor tudunk indulni?
 - Fél óra? - kérdeztem vissza.
 - Szuper. Addig elintézek pár telefont - mosolygott rám. A kedélyek máris lenyugodtak.
Kicsivel dél után értünk Bradfordba. Mesés város, sok mosolygó ember sétál az utcákon, a kisgyerekek ugrándoznak, a nagyobbak pedig a park padjain ülve beszélgetnek, nevetnek, bandáznak. Emlékszem, mindig irigyeltem egy kicsit azokat az embereket, akiknek volt társasági életük és barátaik.
 Zayn édesanyja rettentő barátságos és közvetlen asszony, meleg öleléssel és két puszival üdvözölt, amikor kiszálltunk a kocsiból. Barna szemei csillogtak a boldogságtól, hogy újra láthatja a fiát ki tudja, mennyi ideje. Nem volt magas nő, de a belőle áradó szeretettől szinte elérzékenyültem. Kézen ragadott, majd behúzott a lakásba, ahol a nappaliban öt kíváncsi szempár várta érkezésem.
 Doniya volt a legidősebb gyermek a családban, a barátja kezét szorítva mosolygott rám. Végül vette a bátorságot, elengedte a fiúja kezét, és közelebb lépett hozzám. Szemei nagyon sötét barnák voltak, csillogtak, szinte örömtelien kacagtak, hogy megismerhet. Szorosan megölelt, két puszival üdvözölt, majd odahívta maga mellé a barátját. A fiú magas volt, izmos, és helyes. Divatosan öltözködött, és amikor Donira nézett, kék szemei megteltek szeretettel és mélységes tisztelettel. A srácot Bennek hívták, és meglepő módon két évvel fiatalabb volt Doninál, de ez részletkérdés volt.
 Waliyha 5 évvel volt fiatalabb Zaynnél, és nagyon hasonlított az édesanyjukra. Karját kitárva sietett felém, szélesen mosolyogva.
 Safaa volt a legfiatalabb csemete, és ő is köszöntött a legbuzgóbb módon. 15 körül volt, talán ekkor vannak a fiatalok abban a korban, amikor inkább bezárkóznak a szobájukba, és nem szólnak senkihez. Ezekkel az elméletekkel ellentétben nagyon nyílt volt velem. Jól megpuszilgatott, megölelgetett, majd átnyújtott egy borítékot.
 - Ezt Zayn írta még kiskorában, és megbízott vele, hogy adjam át. Olvasd el - mosolygott rám, majd odébb állt.
 Zayn kiköpött édesapja volt, csak fiatalabb kiadásban. Ahogy ott állt Trisha mellett, ölelte a derekát, annyira.. teljesek voltak. Nem, nem együtt. Külön-külön. Yaser a férfi erejével, Trisha pedig a nő gyöngédségével.
 - Üdv a családban, Norina - ölelt meg, majd kezet fogott a fiával.
Doni és Ben kis idő múlva elmentek otthonról, Wali és Safaa pedig felmentek a szobájukba, így négyesben maradtunk. Trisha és én elkezdtük sütni vacsorára a csirkét, közben pedig Zaynről beszélgettünk. Aztán a beszélgetés nem várt fordulatot vett.
 - És a szüleid? Velük mi a helyzet? - pillantott rám, miközben összetörte a krumplit krumplipürének. Elakadt a szavam. Bizonyára észrevehette a reakciómat, mert azonnal megszólalt. - Jaj, drágám, ne haragudj, nem tudtam, hogy...
 - Nem, semmi gond, csak.. Csak nem beszélek velük. Szerintem el is felejtették, hogy van egy lányuk - vontam vállat, mire Trisha rögtön odasietett hozzám.
 - Ha beszélni szeretnél, vagy csak sírni, vagy bármi..
 - Köszönöm - érzékenyültem el kicsit.
 - Jaj, drágám - nyomott puszit az arcomra.
 - Mi van itt, kérem szépen? Csoportos lelkizés? Mert akkor kimegyek - állt meg az ajtóban Yaser felemelt kezekkel. Felkacagtunk. - Csak egy sörért jöttem, de lehet, hogy inkább nektek lenne szükségetek egyre.
 - Egy sör nem sör, drágám - vágta rá Trisha. - Két sör fél sör..
 - Három sör majdnem sör - folytatta a férje.
 - Négy sör egy sör - emelte fel a hangját Trisha.
 - Egy sör nem sör - kiáltott a nappaliból Zayn, majd berontott a konyhába. - Angyalka, mi vagyunk a tévében - nyomott csókot az arcomra. - Benne van, hogy bekerültünk a Guinness könyvbe, meg hogy új klip, meg hogy Harry egy csajjal hagyta el tegnap este az egyik bárt.
 - És ez miért is olyan meglepő? - kérdeztem vissza, miközben átkaroltam a nyakát.
 - Nem meglepő, csak benne vagyunk.
 - Ennyi év után is ennyire örülsz?
 - Addig a jó, amíg beszélnek rólunk, mert ha már nem...
 - Nos, hát akkor gratulálok a rekordhoz, meg a kliphez is, és ha beszélsz Harryvel, kérdezd meg tőle, hogy milyen estéje volt - mosolyom széles volt, pupilláim kitágultak, amikor Zaynre pillantottam.
 - Szeretlek, angyalka, nagyon - csókolt meg, mire Yaser megköszörülte a torkát.
 - Bocs, egy kis szösz volt ott - krákogott tovább. Zayn elhúzódott tőlem, mellém állt és átkarolta a vállam.
 - Apa, szerintem én nem a lányod vagyok, egy. Kettő, elmúltam 18 már egy pár éve, és amikor te megcsókolod anyát, én sem krákogok. Köszönöm - nyomott még egy csókot a számra, majd kivett a hűtőből két sört és a nappaliba ment. Manchester meccs volt, fogalmam sincs, kikkel játszottak, de valószínűleg nyertek, mert hét sör fogyott el vacsoráig.
 Be kell vallanom, féltem, hogy négy sört megivott Zayn. Igaz, hogy heti több éjszaka is részegekkel voltam körülvéve, de a pult némi biztonságot nyújtott, itt pedig semmi biztonság nem volt. Miután kiderült, hogy Doni a barátjánál alszik, leültünk vacsorázni. Keveset ettem, nehogy hányjak, de szerencsémre még csak hányingerem sem volt. Este egy kis családi beszélgetés után mindenki elvonult aludni, én pedig még a nappaliban ülve elolvastam a levelet, amit Safaa adott át. Két levél volt benne.

 Drága Safaa!

Van egy levél az íróasztalom fiókjában, és arra szeretnélek megkérni, hogyha hazahozok egy lányt, akit nagyon szeretek, add azt át neki. Nem fontos számodra, mi áll benne, és nem is kell tudnod, hiszen amikor írom, te még pici vagy. X-Faktor előtt állok, te nyolc éves vagy, nem tudod még, mi az a szerelem. De valószínűleg, amikor hazahozom azt a lányt, már te is tudni fogod.
 Nagyon kérlek, hogy a megfelelő lánynak add oda. És hidd el, tudni fogod, ki lesz az.
 Vigyázz magadra, mert most remélhetőleg sokáig nem fogunk találkozni.
Örökké szeretlek, Törpe

Ezek szerint Safaa engem talált a megfelelő lánynak, aki megkaphatja ezt a levelet. Kicsit izgulva hajtottam szét a sok éve írt lapot.

 Egyetlen Szerelmem!

 Nem tudom, hogy hívnak, de nem is számít. A lényeg az, hogy Te vagy az én megmentőm, az Angyalom. Tudnod kell, hogy előtted senkit sem hívtam Angyalkámnak, Angyalomnak, Szerelmemnek. Mindenkit a rendes nevén hívtam, nem is éreztem késztetést, hogy becézgessem őket.
 Apa régen azt mondta nekem, hogyha majd úgy nézek egy lányra, ahogy ő anyura, és a lány is úgy rám, ahogy anyu őrá, soha ne engedjem el. Soha ne engedjem el, mert ő lesz az én megmentőm, a lelkem, a mindenem.
 Anya azt mondta, hogy ne olyat keressek, aki kiegészít, mert az régen rossz. Teljes embert keressek, és legyek én is teljes ember, mert két teljes ember valami remeket fog alkotni.
 Minden bizonnyal te vagy az a teljes ember, akit megtaláltam. Te vagy az, akivel végtelen boldog leszek, akivel mindig nevetek, és bármennyit is fogunk veszekedni, feltétel nélkül fogom szeretni. És bármi is történt a múltadban, jó, rossz, szép vagy csúnya, nekem elmondhatod. Bízhatsz bennem, mert nem adtam okot az ellenkezőjére.

U.i.: Remélem, hogy szőke a hajad. De ha csak önmagad vagy, még jobban szeretlek.

Őszinte, végtelen szerelemmel csókollak
Zayn J. Malik
2010. május


Ekkor érzékenyültem el először azon a hétvégén. Lassan összeszedtem magam, majd felslattyogtam Zayn szobájába, ahol a férfi, akit szeretek, már az igazak álmát aludta.
 Reggel Zayn már nem feküdt mellettem, amikor felébredtem, de volt egy papír a helyén. Álmosan pislogtam a szobában, a függönyön át beszűrődött némi napfény, így el tudtam olvasni levelét.

 Egyetlen Szerelmem!

 Minden bizonnyal elolvastad a levelem, és azért bújtál mellém olyan későn. Safaa a lehető legjobban döntött, bár te vagy az egyetlen, akit hazahoztam.
 Minden szerelmem a tiéd, minden boldogságom forrása te vagy.
 Kiskoromban mindig irigyeltem anyut és aput a szerelmük miatt, de ebben a pillanatban tudom, hogy a fél világ irigy a Mi szerelmünkre. Mert úgy szeretjük egymást, ahogy soha senki.
 Szerencsés vagyok, hogy szerethetlek.

Végtelen, bolondos szerelemmel szeretlek, csókollak
Zayn J. Malik
2016. május

 Könnyeimmel küszködve mentem le a lépcsőn. Nem érdekelt, ki lát, vagy hogy mit gondol rólam, csak az, hogy meg kell találnom Zayn-t. A nappaliban ült a kanapén, de ahogy ledübörögtem a lépcsőn, felállt, valószínűleg azt hitte, hogy valami baj van.
 - Angya...
 - Szeretlek. Szeretlek. Annyira szeretlek - ugrottam a nyakába zokogva. Boldog voltam. Feltétel nélkül boldog. Nem foglalkoztam semmivel, még azzal sem, hogy Doni és Trisha döbbenten áll a bejárati ajtóban, vagy hogy Yaser összeráncolt szemöldökkel áll a hátsó ajtóban egy szemeteszsákkal a kezében. Amikor Zayn szemébe néztem, könnyek gyűltek benne. Némán sírt, arcán boldog mosoly ült.
 - Én is szeretlek, angyalka. Nagyon szeretlek - nyomott határozott csókot ajkaimra, majd megpörgetett a levegőben. Először mondtam neki, hogy szeretem, négy hónap után. Olyan érzések kavarogtak bennem, mint még soha. Boldog voltam, kacagni akartam az örömtől, ami átjárt. Remegtem a tudattól, hogy ki tudtam mondani azt, amit még soha senkinek, amit még soha senki nem hallott a számból. Kezem közé szorítottam fejét, majd óvatos, finom, szinte szűzies csókot leheltem ajkára, amint ugyanilyen gyöngédséggel viszonzott. Újra megcsókoltam, de ezúttal elmélyítette, fenekemnél tartott a nappali közepén állva, mintha egy burokban lennénk és senki sem állna a helyiségben. Hosszú tincsei közé túrtam, hajam függönyként omlott körénk. Mosolyogva csókolóztunk. Ellepte édes csókjaival az arcom, a szemem, az állam, a nyakam, én pedig próbáltam megjegyezni magamnak minden külső tényezőt. A szoba hőmérsékletét, Zayn illatát, a kezét, a haja hosszúságát, a bőre melegét, a testünk között cikázó energiát, tüzet, de legfőképp a csókjai ízét és az érzést, amit abban a pillanatban a magunkénak tudhattunk.
 - A fiunk szerelmes, drágám - suttogta Yaser a feleségének, amikor Zayn letett a puha szőnyegre, és csak bámultunk egymásra. Trish szipogott, és én csak később jöttem rá, hogy miért. Valószínűleg még soha sem látta Zayn-t ilyen boldognak. Még soha nem látta szerelmesnek.

08. - Édes boldogság

Sziasztok! :)

Itt lenne az új rész, amit imádtam írni, tényleg! Amint láthatjátok, úgy kinézetet kapott a blog, amit tényleg nagyon köszönök Eszternek, csodálatos munkát végzett. :*

 Brigiben - a csoportban - felmerült egy kérdés, hogy Norina vajon terhes-e. Erre választ kapsz a részben. :)

 Mindenkinek kellemes hetet kívánok!

 All the love. D

Nyúlj felém "jó kezekkel", s vetíts rám magadból olyasmiket, amik az életemet megkönnyítik: láss jobbnak, mint amilyen vagyok. És cserébe én is ezt teszem.

 Amikor tizenhat éves koromban Patrick és Jake eltűntek az életünkből megfogadtam, hogy soha nem leszek szerelmes, hogy soha nem fogok közel engedni magamhoz senkit, mert csak fájdalmat okozhat. Hét évig így is volt. Oké, hogy együtt laktam Katy-vel, de nem nyíltunk meg egymásnak. És Drew-val sem. Számára kaland volt, mint később rájöttem, számomra pedig egy félig-meddig stabil pont, amíg el nem hagyott. Anyámmal évek óta nem beszéltem, a Dress-es lányokkal is csak néhanapján lelkiztünk. Egyedül voltam.

 Egyedül voltam egészen addig, amíg meg nem támaszkodtam Zayn kocsijában, ő pedig oda nem adta nekem a bakancsát.

 Soha nem tudtam, milyen is ragaszkodni valamihez vagy valakihez. Mindig csak tengődtem a városban, az utcákban, meg úgy az egész életemben. Nem kötődtem sehová, egyedül talán a Dress-hez. De aztán begurult az életembe a fekete Mercedes Zaynnel együtt, és máris boldogságra, társra találtam.

 Bevallom, hogy soha nem mertem volna kijelenteni, hogy szeretem őt vagy hogy bárhogy is kötődöm hozzá. A bakancsa még mindig nálam volt, így afféle biztonságot adott a tudat, hogy legalább valamije nálam van, ha a szíve nem is. Ki merte volna feltételezni, hogy a nagy és híres Zayn Malik nem vesz el semmit attól, akit kedvel? Bármit megtett volna azért, hogy ne ő vegye el, amit akar, hanem én adjam neki oda azt, amit szeretnék. Tisztelettudó volt, jó modora volt és nem utolsó sorban szeretett. Nem volt filmbeillő jelenet, nem voltunk egy randi után az ajtóban, miután hazafuvarozott, csupán a lepukkant lakásomon ültünk a lyukas kanapén és valami borzasztó thrillert néztünk, amikor először mondta, hogy szeret. Na, jó, talán egy kicsit mégis filmbe illő jelenet volt a maga módján.

 - Eddig mindig te adtál nekem valamit, most én szeretnélek megajándékozni valamivel - mosolygott rám. Átnyújtott egy apró dobozt, amit a kabátzsebéből vett ki.

 - Zayn, bármi is az, én nem va..

 - Kész vagy rá, hidd el - nyomott puha csókot az arcomra. Félve nyitottam ki a dobozt, amiben kettő kulcs pihent. Egy a lakásának az ajtajához tartozott - a kapuéhoz nem kaptam, mert kóddal kellett bejutni, amit már tudtam -, és egy szív alakú is.

 - Ez...? - emeltem ki a szív alakút.

 - A szívemé. Két hónapja szabad bejutásod van minden egyes zugába, és ezt szeretném neked adni. A szívemet. Teljesen és visszavonhatatlanul.

 - Miért?

 - Mert így szeretlek. Teljesen és visszavonhatatlanul - túrt hosszú fürtjei közé, én pedig elsírtam magam a boldogság hevében. Már nem féltem attól, ami vár rám, ha mellette leszek. Két hónap alatt annyi boldogságot és örömet okozott, mint amennyit egész életem során összesen nem kaptam. Sürgetőn tapadtam ajkaira, ő pedig nem is számított hevességemre. Valószínűleg neki is nehéz és határozott lépés volt újabb szintre emelni a kapcsolatunkat, és rettentő lassan haladunk. Még nem feküdtünk le egymással, sőt! Még csak egy hevesebb érintés sem volt. A legerősebb érzelmi kitörésünk talán ez az általam kezdeményezett csókolózás volt.
 Ez persze nem azt jelentette, hogy máris odacuccoltam hozzá, dehogy. Lassan három hónap ismertség után nem tehettem meg.
 Hamarosan elkezdett melegedni az idő, közeledtünk a májushoz, ami azt jelentette, hogy nem is olyan sokára már a nyári szabadságok és szünetek miatt még többet fogok dolgozni, ami egyet jelent azzal, hogy Zaynnel is kevesebbet fogok találkozni.
 - Jó reggelt - nyomtam csókot Zayn szájára, amikor belépett a konyhába. Előző este nála aludtam, hiszen sokkal közelebb van az ő házához a klinika, mint az enyémhez. Egyszer sem merült fel a három hónap alatt az, hogy mi hivatalosan mikortól is alkotunk egy párt, de felmerült már egypárszor, hogy mi is van köztünk. A sajtó ránk szállt, követtek minket, a munkahelyemről mindenfélét írtak, rólam is, róla is. Látszólag nem foglalkoztam vele, hiszen minek, de lelkileg akkor is megviselt. Sokat sírtam miatta.
 - Szép reggelt, angyalka - viszonozta egy újabb csókkal üdvözletemet, majd újra megcsókolt. - Szeretlek.
 - Van pirítós meg rántotta. Eleanor és Louis pedig nemsokára megjönnek. El bejön velem a klinikára - pakoltam a tényérjéra a reggelit. Én még nem mondtam ki neki, hogy szeretem, és ő sem várta el.
 - Hogyhogy bemegy?
 - Szeretne pszichológiát tanulni, és látni akarja, hogy működik ez az egész. Vagy lehet, hogy csak önkéntes lesz - huppantam le vele szembe a székre. Már a második tányér rántottát ette, hiszen késésben volt. Éppen a lépcsőn szaladt felfelé, amikor csengettek. - Kinyitom, menj öltözni.
 Úgy töltöttük el azt a pár reggelt és estét egymás mellett, mintha évek óta ezt csinálnánk. Jól megvoltunk egymással, nevettünk, birkóztunk, gyertyafénynél vacsoráztunk. Úgy éltük meg ezt a pár reggelt, mintha bármelyik az utolsó lenne.
 - Hellóóóóó - csörtetett be a házba Louis, még mielőtt ajtót nyithattam volna.
 - Neked is szép reggelt, Tomlinson - öleltem magamhoz, majd Eleanor arcára is nyomtam egy puszit.
 - Zayn? Elaludt?
 - El - mosolyogtam. Elvileg évek óta késik, mert mindig elalszik. - De már öltözik. Kértek enni? Van még pirítós és egy kis rántotta.
 - Tea nincs? - kérdezte Louis. Még mindig mosolyogva intettem, hogy kövessenek. - Ugye csak miattam főztél Yorkshire Tea-t?
 - Ismerlek, öregem - tettem le elé a nagy bögre teát, Eleanor pedig egy lekváros pirítóst majszolgatott.
 - Cső, haver - fogott kezet Zayn Louis-val, amikor megérkezett az emeletről. - Bocs, indulhatunk.
 - Már bocsi, Zayn, de mi mivel fogunk eljutni a klinikára? - kérdeztem, amikor Louis elindult az ajtó felé a teásbögrével. - A bögrét pedig nem viszed magaddal, mert el fogod törni.
 - Nem fogom - bizonygatta, pedig tisztában volt vele, hogy nagy az esélye, hogy leejtse.
 - Elviszünk - vont vállat Zayn. Miután Louis megitta a teáját, és Zayn is összefogta a haját egy gumival, útnak indultunk. Alig 20 perccel később tettek ki minket a klinika bejáratánál. Eleanor a kezemet szorongatta és azon izgult, hogy vajon kedvelni fogják-e.
 - El, hidd el, hogy imádni fognak. Bár sokan zárkózottak, de meg lehet őket puhítani. Csak meg kell várni, amíg ők nyitnak feléd.
 Végül tényleg nagyon szerették Eleanort, nagy részük ismerte is Louis miatt, és azon kezdtek elmélkedni, hogy én vajon honnan ismerem. Ők voltak az elsők, akiknek elmondtam, hogy Zayn egyik barátja vagyok és rajta keresztül ismertem meg Eleanort.
 Zayn késő este ért haza, én pedig a kanapéján fetrengve vártam, hogy megérkezzen. Ebben a hónapban már másodjára jött meg a menstruációm, és erős görcsök kísérik. Úgy beszéltük meg, hogy amikor hazaér, megvacsorázunk, engem pedig hazavisz, hiszen két napja nem voltam otthon.
 - Szép estét, angyalka - nyomott csókot a számra. Valószínűleg látta meggyötört arcomat, ezért rögtön aggódóvá vált a hangja. - Mi a baj?
 - A menstruációm - nyögtem. Hányinger környékezett az erős görcsök miatt, ezért amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam a fürdőszobába, ahol kiadtam magamból a délutáni csokit. Ziháltam, miközben arcot és fogat mostam.
 - Angyalka, nem lesz ez így jó. Ha jól emlékszem, a múlt héten is...
 - Igen, nem tudom, miért.. Talán csak ideges vagyok.
 - Miért?
 - Nem akartam elmondani, Zayn, de.. - sóhajtottam nagyot. Egy ideje már elköltözött tőlem Katy, és kissé megcsúsztam a lakbérrel, de nem szépítettem. - Ma este kell odaadnom a lakbért. Emelte is a főbérlő, és egyedül nem tudom fizetni. Ha ma este kilencig nem adom oda, holnap el kell költöznöm.
 - Miért nem szóltál, Nina? Hogy.. Mégis hogy tervezted? Csak úgy hagyod, hogy elvegyék tőled a házadat?
 - Igazából nem az én házam, Zayn. Én csak bérlem. Holnap reggel majd keresek egy házat, és ennyi. Valami olcsóbbat.
 - Ennél nemigen találsz olcsóbbat - húzta el a száját, majd felemelt a földről. - Zuhanyozz le, aztán feküdj le. Holnapra megoldódik, ne félj - zárt szoros ölelésbe, majd hosszú, édes csókba invitált. - Este simogatom a hasad, akkor majd nem fog fájni - suttogta.
 - Rendben. - nyomtam puszit borostás arcára, majd kitoloncoltam az ajtón. Lezuhanyoztam, hajat mostam, majd bedőltem a puha ágyba. Kisvártatva Zayn is megérkezett, pólóban és boxerben. Az oldalára fordulva simogatta a hasam, hogy enyhüljön a fájdalom, miközben halkan dúdolt.
 - Ez a Night Changes, igaz? - kérdeztem rekedt hangon, félálomban.
 - Just how fast the night changes... - suttogta, én pedig nem is gondoltam, hogy mennyire igaza lesz.

Amikor felébredtem, a gardróbba mentem, ahol a megszokottnál több ruha volt. Főként az enyémek. A folyosón ismerős képek fogadtak a falnak támasztva. A nappali könyvespolcán a kedvenc könyveim fogadtak. A bejárati ajtóban Zayn integetett valakinek, és amikor megfordult, összerezzent. Nem számított rám.
 - Megkérdezném, hogy miért vannak itt a ruháim, a képeim és a könyveim, de úgy érzem jobb, ha nem teszem.
 - Mivel tudom, hogy tudni akarod, mi történt, elmesélem. Téged kilakoltattak, az ágyam pedig kétszemélyes, és te vagy az egyetlen, aki mellettem alhat, ezért elhozattam a cuccaidat, hogy mától minden reggel csókkal köszönthesselek, és minden este a te kezedet szorítva alhassak el.
 - Nem lehet, Zayn, ez... Nem - ráztam a fejem, mire Zayn értetlenül nézett.
 - Miért?
 - Mert rezsi és adó is van a világon. Nem tudok a felével beszállni egy ekkora ház fenntartásába, mert egy év alatt összesen nem keresek annyit, mint amennyibe ennek a háznak kéthavi rezsije van.
 - Angyalka, én mindig is olyan voltam, aki mindenkit maga elé helyez. A családom mindig az első - simított végig az arcomon.
 - De én nem vagyok a családod.
 - Már hogyne lennél! Amióta a kocsimnak támaszkodtál, azóta a családomhoz tartozol. Amúgy tudod, hogy semmire sem kényszerítenélek, szóval ha el akarsz menni, és ismét egy putriban lakni, ahol pedofil főbérlők és albérlők élnek, csak tessék. De az én házamban mindig van fűtés, meleg víz, és vacsora.
 - Amit én főzök. De csak akkor, ha legalább a bevásárlásokat én fizethetem - nyújtottam a jobb kezem, mintegy alkut ajánlva.
 - Te fizeted - fogta meg a kezem, majd magához rántott egy csókra. - A lehető legmegfelelőbb ember költözött ide - kapott fel az ölébe. - Meg sem érdemlek egy ilyen bájos, elbűvölő és gyönyörű, erős nőt.
 - Ezzel vitatkoznék. Én nem érdemlek meg egy ilyen helyes, nagylelkű és jószívű, csodálatos férfit.
 - Egyikőnk sem véli magát ilyennek, angyalka. Pont ezért érdemeljük meg egymást. Szeretem a barátnőmet, minden bájával és hibájával együtt.
 Talán ez volt az a nap, amikor hivatalosan is egy pár lettünk. Bár én nem mondtam ki, hogy a barátom és hogy szeretem, minden bizonnyal érezte.