10. - Vacsora Harry-nél

 Sziasztok! :)

 Nos, a helyzet az, hogy egy új történet pattant ki a fejemből, aminek Liam lenne a főszereplője. Mivel ez a blog már teljesen meg van írva, az összes fejezet ki van dolgozva, úgy gondoltam, belekezdek. A designra várni kell, de ha elkészül, kiteszem ide a blog linkjét. Érdekelne valakit? :)

Mindemellett pedig kellemes olvasást!

All the love. D

 Nincs oly titok, amit az idő fel ne fedne.

 Mesés, családias hétvégét töltöttünk Bradfordban, de ahogy mindenkinek, nekünk is kezdődött a munka hétfő reggel - nekem este, de ez mellékes. Vasárnap késő délután indultunk haza, Zayn egész úton a jobb kezemet szorongatta, és egyikőnk arcáról sem lehetett letörölni a mosolyt. Soha nem éreztem még magam ennyire jól lelkileg, és ami a legjobb, hogy nem hánytam a hétvégén. Két napja tiszta voltam, szinte egészségesnek éreztem magam. Útközben Zayn-t kereste valaki telefonon, de megkért, hogy vegyem fel, mert éppen akkor álltunk meg tankolni.
 - Csodás estét, Mr. Styles - szóltam bele hivatalosan a telefonba, de hangomból érezhette, hogy valami fergeteges dolog történt a hétvégén.
 - Neked is, Mrs. Malik?! - egyikőnk sem tudta eldönteni, hogy kérdés volt vagy kijelentés.
 - Ó, jaj, egyelőre maradok Miss Gold, oké? - nevettem el magam a helyzet abszurditásán. - Mi a helyzet?
 - Milyen hétvégétek volt? Hazaértetek már?
 - Remek hétvégén vagyunk túl, Zayn családja rettentő kedves, közvetlen és.. olyan meleg van ott. Mármint nem hőmérsékletre értem, hanem ott mindenki szereti a másikat, ott boldogság van, érted? Annyira elárasztottak szeretettel, hogy túlcsordultam.
 - És Zayn miatt nem csordultál túl? - pimaszkodott. Nem is sejtette, hogy alig egy óra múlva be is verhetném a képét.
 - Kettőnk közül szerintem te egy kicsit régen voltál valakivel, nem? - húztam az agyát. Tisztában voltam vele, hogy mostanában találkozgat valakivel, de titokban tartotta, hogy ki az.
 - Ebbe most ne menjünk bele. Kedden este egy vacsora nálam? Akkor megismerhetnétek a barátnőmet - elállt a szavam.
 - Na, mi van? Harry Styles megkomolyodott és hosszútávú kapcsolatot létesít valakivel? - cikiztem tovább. - Jó, leállok. Nekem jó - Zayn visszaért a kocsihoz, ezért átnyújtottam neki a telefont. - Az élettársad az.
 - Melyik?
 - Aki imád engem cikizni. És nem Louisról beszélek.
 - Csá, Harry - értette meg rögtön a helyzetet. - Oké, mehetünk - mondta, majd visszaadta a telefont.
 - Mikor menjünk? - kérdeztem. Eközben Zayn újra az országútra irányította a kocsit, ismét úton voltunk.
 - Mikorra kell menned dolgozni? Csak, hogy lásd, milyen figyelmes és körültekintő vagyok.
 - Fél tíz körül.
 - Akkor hétre megfelel? - miután mindketten rábólintottunk az időpontra, bontottuk a vonalat. A hátralévő óra szinte elrepült, pedig nem is beszélgettünk. A minket körülvevő csend most sem volt kínos. Soha nem volt egyetlen kínos pillanatunk sem, és szerintem ezzel nincs semmi probléma, vagy ha volt is, nem vettük cikinek. Próbáltuk úgy alakítani a mindennapjainkat, hogy ne legyenek hétköznapiak. Új dolgokat próbáltunk ki, néha elmentem vele a próbákra vagy egy-egy stúdiófelvételre, a legközelebbi pénteken pedig eljött velem a klinikára. Valahogy sohasem unatkoztunk, még akkor sem, ha nem töltöttük együtt a napot.
 Fura érzés volt. Az volt, mert soha nem állt ennyire közel hozzám senki. Mindig volt egy fal, ami körülvett, és senkit sem engedtem be. Félreértés ne essék, Zayn-t sem akartam beengedni, tudatosan akartam távol tartani magamtól mind fizikailag, mind lelkileg, de volt benne valami, ami elvette az eszem, és a falam magától omlott le. És én hagytam, engedtem neki.
 Szörnyű volt a hétfő éjszakai műszak. Nem a fáradtsággal volt a baj, hanem azzal, hogy Katy és Amy lebetegedett, a nappali műszakosok nem tudtak bejönni, ezért Amanda, Kim és én talpaltunk egész este. Tudtam, hogy pénteken több pénzt fogok kapni, mert a lányok csütörtökig nem jönnek, ami jó is, mert így el tudom intézni a bevásárlást. Ám Zayn kedden kora délután felébresztett, hogy indulunk bevásárolni.
 - Én intézem a bevásárlást, ugye tudod? - húztam a fejemre a takarót, de Zayn könnyedén lerántotta rólam.
 - Angyalka.. - hangjából kihallatszott az ijedség, a félelem. Azonnal kinyitottam a szemem, és rá pillantottam. - Vérzel - sütötte le a szemét. Baj volt velem, nem kétség.
 - Bassza meg - két kezembe temettem az arcom, erősen küzdöttem, hogy ne fogjam meg az első kezembe akadó tárgyat és vágjam a falhoz.
 - Szólok a házve...
 - Ki se találd. Kicserélem a huzatot, összeszedem magam és mehetünk. Adj fél órát - belegyezően bólintott, majd egy csókot nyomott a számra és kiment a szobából. Nem értettem. Három napja múlt el a menstruációm, és most megint. Mély levegőt vettem, majd a fürdőszobába mentem, ahol összeszedtem magam, majd lehúztam az ágyneműt. Hideg vízzel kimostam a nagyját, majd bevágtam a mosógépbe.
 - Mehetünk? - kérdeztem Zayn-től, amikor leértem a lépcsőn.
 - Oké vagy?
 - Persze - hazudtam szemrebbenés nélkül. Zayn úgy nézett rám, hogy inkább helyesbítettem. - Fogjuk rá. Induljunk.
 Ruhaboltba vitt. Amihez csak hozzáértem, vagy ami után vágyakozva tekintgettem, azonnal megvette nekem. Azt mondta, hogy tudja, hogy szükségem van rá, és biztos benne, hogy jól fog állni, mert rajtam minden jól áll. Kacagva hagytam ott a boltba, miközben ő éppen fizetett. Egy fehérneműboltban talált meg alig öt perc múlva. Soha nem volt szép fehérneműm, mindig a legolcsóbb, legegyszerűbb darabokat vettem meg, hiszen erre futotta. A nevenincs dolgokra. Nem sokkal később, amikor éppen egy csipkés melltartót nézegettem, megszólalt Zayn telefonja, ezért kiment az üzletből. Gyorsan lekaptam három vállfát, majd kifizettem, és elhagytam a boltot.
 - Ennyi volt? - kérdezte döbbentem Zayn, amikor megálltam mellette a pláza kellős közepén.
 - Tudod, az ilyet jobb egy lánnyal, szóval majd Eleanorral eljövök valamelyik nap - ködösítettem. Igazam volt. Bugyikat és melltartókat jobb volt lánnyal vásárolni, viszont ha a barátjának, szerelmének egy kis meglepetést akar az ember jobb, ha maga végzi.
Fél hatra értünk haza, de úgy gondoltuk, hogy miután lepakoltunk, én pedig bedobtam a szárítógépbe az ágyneműt, el is indulhatunk Harry-hez. Alig múlt el fél hét, mikor odaértünk. Harry még javában csinálta a vacsorát, de volt egy olyan érzésem, hogy az előkészületekben segített neki Anne, és talán a barátnője is, aki a pulton ült a konyhában sürgölődő fiú mellett, amikor beengedtük magunkat a házba.
 - Szép jó estét, Jamie Oliver - incselkedett Zayn, amikor beléptünk a konyhába. A barna hajú lány hosszasan elmosolyodott, majd leugrott a pultról és elindult felénk, nyomában Harry-vel.
 - Seggfej - köszöntötte Harry kedvesen a mellettem somolygó fiút. - Szia, mézike.
 - Mézike? - kérdeztem, miközben viszonoztam két pusziját.
 - Tudod, csurran-cseppen khm - nyelte le mondanivalóját, én pedig karon csaptam. Ekkor jöttem rá, mire gondolt. A vasárnapi beszélgetésünkre.
 - Viselkedj!
 - Engedjétek meg, ha már ilyen korán érkeztetek - vetette közbe -, hogy bemutassam a barátnőmet. Grace, ők itt Zayn és Norina. Norina és Zayn, ő itt a barátnőm, Grace Williams.
 A hosszú, barna hajú Grace mosolyogva üdvözölt minket egy-egy öleléssel és puszival. Ahogy ott állt Harry mellett, annyira szépek voltak, annyira jól mutattak együtt. Először lefoglalt mindannyiunkat, hogy megismerjük egymást, de én valamiért Harry-re pillantottam, aki egyvalamire koncentrált. A barátnőjére. Olyan csodálattal és szeretettel nézett rá, hogy majdnem elérzékenyültem. Annyira szerelmesen csodálta, hogy szinte már istennőként tekintett rá.
 - Harry, kifut a krumpli - szólalt meg Zayn, de Harry nem hallotta meg. Amikor észrevettük, hogy nem fog reagálni, szinte egyszerre indultunk el Grace-szel a tűzhely felé, hogy csináljunk valamit. Gyorsan lentebb vettem a gázt és fújni kezdtem az edény tetejét.
 - Elvette a szerelem az eszed, nagyfiú - löktem meg a csípőmmel az övét, amikor odaért mellénk. Mosolyogva megvonta a vállát, majd a fülemhez hajolt.
 - Egy Grace nevű szerelem - nyomott puszit az arcomra, majd tovább intézte a főzést.
Hét óra előtt pár perccel érkezett meg Louis és Eleanor, nyomukban Liammel, Sophia-val és Niall-lel. Végül nagyon finom lett a vacsora, jól éreztük magunkat, és nem utolsó sorban mindenkinek szimpatikus volt Grace, egyvalakit kivéve. Louis nem igazán volt kibékülve a helyzettel.
 Egy nagy sztorizgatás közepén kellett kiszaladnom a mosdóba. Rettenetes hányingerem volt. A legtávolabbi fürdőszobába rohantam az emeleten, majd magamra zártam az ajtót. Nem tudtam hányni, csak öklendeztem. Dugd le az ujjad, és kiadod magadból. Túl sokat ettél, ki kell adnod magadból, te kövér disznó. Így hát ledugtam, és kiadtam magamból. Ki én, az egész vacsorát, amit alig fél órája tömtem magamba. Visszahajtottam a wc fedelét, majd lassan felálltam. Lesütött szemmel léptem a mosdókagylóhoz, ahol kiöblítettem a számat egy kis szájvízzel. Belenéztem a tükörbe, ahol megláttam az ajtóban állva Harry-t. Basszus. Döbbenten nézett rám, kissé elnyílt szájjal a meglepettségtől. Lehajtottam a fejem, nem tudtam a szemébe nézni. Rossz fürdőszobába mentem be, a rohadt életbe. Pont abba, ahová két ajtón lehet bemenni. Bassza meg. BASSZA MEG! Hallottam, ahogy a szemtanúm sarkon fordult, és elindul az ajtó felé. Nem tudhatja meg Zayn! Istenem!
 - Harry - szóltam utána rekedt hangon. Azonnal megtorpant, és visszajött az ajtóhoz. - Ne mondd el neki. Nem tudhatja meg.
 - Nor, ez nem.. Nem jó ez - sóhajtotta, majd megdörzsölte arcát nagy tenyerével. - Hogy a fenébe.. Hogy teheted ezt? Ez rohadtul nem okés így!
 - Akkor sem tudhatja meg, hogy ezt csinálom. Senki sem tudhat róla, Harry - annyira féltem, istenem, annyira. Ha megtudja bárki is ezt az egészet, mindennek vége. Meglátják, milyen gyenge vagyok és elhagynak, én pedig újra egyedül maradok, és abba belepusztulnék. Belepusztulnék a fájdalomba, a magányba, a szeretethiányba. - Nem akarom újra átélni azt, amit évekkel ezelőtt.
 - Segítségre van szükséged.
 - Nem, nincs. Jól vagyok, Harry - szegültem ellen azonnal. - Nem vagyok beteg, egészséges vagyok, tényleg.
 - Egy francokat vagy egészséges, Norina! Nézz magadra. Egyre jobban fogysz le, lassan látni fogom mögötted a falat, mert olyan sovány leszel. Enned kell, és nem szabad kihánynod, érted? - lépett hozzám közelebb, majd maga felé fordított. Könnyek gyűltek a szemembe, pislogás nélkül folytak végig arcomon. Fájt, rettentően fájt a tudat, hogy újra megtörténhet az, amin egyszer már átestem. - Beteg vagy - jelentette ki kerek perec, bennem pedig meghűlt a vér, és lehunytam a szemem. Beteg vagyok.
 - Senki sem tudhatja meg, amit láttál - szipogtam, miközben Harry erős mellkasára szorított, majd puszit nyomott a fejemre. Nem engedett el, ott zokogtam a mellkasán, teljesen összezuhanva. - Nem bírom. Segíts!
 - Segítek, édesem, ne aggódj. Senki sem fogja megtudni.
Harry nem sokkal később lement, a többieknek pedig azt mondta, hogy kimentem az udvarra egy kicsit levegőzni, ami nem is volt hazugság, mert miután kicsit lenyugodtam, tényleg kimentem a hintaágyba gondolkodni.
 Fogalmam sem volt, mi lesz ezután. De egy dologban biztos voltam. Mégpedig abban, hogy teljes mértékben megbízhatok újdonsült legjobb barátomban. Feltétel nélkül hittem neki, hogy segíteni fog nekem. Rájöttem, hogy az a bolondos, kelekótya 22 éves férfi is tud olyan érett lenni, mint egy jóval idősebb ember. Rájöttem, hogy Harry-nek hatalmas szíve és csodálatos lelke van. Azt, amit ezek után értem tett, soha nem fogom tudni meghálálni és eléggé megköszönni neki.