08. - Édes boldogság

Sziasztok! :)

Itt lenne az új rész, amit imádtam írni, tényleg! Amint láthatjátok, úgy kinézetet kapott a blog, amit tényleg nagyon köszönök Eszternek, csodálatos munkát végzett. :*

 Brigiben - a csoportban - felmerült egy kérdés, hogy Norina vajon terhes-e. Erre választ kapsz a részben. :)

 Mindenkinek kellemes hetet kívánok!

 All the love. D

Nyúlj felém "jó kezekkel", s vetíts rám magadból olyasmiket, amik az életemet megkönnyítik: láss jobbnak, mint amilyen vagyok. És cserébe én is ezt teszem.

 Amikor tizenhat éves koromban Patrick és Jake eltűntek az életünkből megfogadtam, hogy soha nem leszek szerelmes, hogy soha nem fogok közel engedni magamhoz senkit, mert csak fájdalmat okozhat. Hét évig így is volt. Oké, hogy együtt laktam Katy-vel, de nem nyíltunk meg egymásnak. És Drew-val sem. Számára kaland volt, mint később rájöttem, számomra pedig egy félig-meddig stabil pont, amíg el nem hagyott. Anyámmal évek óta nem beszéltem, a Dress-es lányokkal is csak néhanapján lelkiztünk. Egyedül voltam.

 Egyedül voltam egészen addig, amíg meg nem támaszkodtam Zayn kocsijában, ő pedig oda nem adta nekem a bakancsát.

 Soha nem tudtam, milyen is ragaszkodni valamihez vagy valakihez. Mindig csak tengődtem a városban, az utcákban, meg úgy az egész életemben. Nem kötődtem sehová, egyedül talán a Dress-hez. De aztán begurult az életembe a fekete Mercedes Zaynnel együtt, és máris boldogságra, társra találtam.

 Bevallom, hogy soha nem mertem volna kijelenteni, hogy szeretem őt vagy hogy bárhogy is kötődöm hozzá. A bakancsa még mindig nálam volt, így afféle biztonságot adott a tudat, hogy legalább valamije nálam van, ha a szíve nem is. Ki merte volna feltételezni, hogy a nagy és híres Zayn Malik nem vesz el semmit attól, akit kedvel? Bármit megtett volna azért, hogy ne ő vegye el, amit akar, hanem én adjam neki oda azt, amit szeretnék. Tisztelettudó volt, jó modora volt és nem utolsó sorban szeretett. Nem volt filmbeillő jelenet, nem voltunk egy randi után az ajtóban, miután hazafuvarozott, csupán a lepukkant lakásomon ültünk a lyukas kanapén és valami borzasztó thrillert néztünk, amikor először mondta, hogy szeret. Na, jó, talán egy kicsit mégis filmbe illő jelenet volt a maga módján.

 - Eddig mindig te adtál nekem valamit, most én szeretnélek megajándékozni valamivel - mosolygott rám. Átnyújtott egy apró dobozt, amit a kabátzsebéből vett ki.

 - Zayn, bármi is az, én nem va..

 - Kész vagy rá, hidd el - nyomott puha csókot az arcomra. Félve nyitottam ki a dobozt, amiben kettő kulcs pihent. Egy a lakásának az ajtajához tartozott - a kapuéhoz nem kaptam, mert kóddal kellett bejutni, amit már tudtam -, és egy szív alakú is.

 - Ez...? - emeltem ki a szív alakút.

 - A szívemé. Két hónapja szabad bejutásod van minden egyes zugába, és ezt szeretném neked adni. A szívemet. Teljesen és visszavonhatatlanul.

 - Miért?

 - Mert így szeretlek. Teljesen és visszavonhatatlanul - túrt hosszú fürtjei közé, én pedig elsírtam magam a boldogság hevében. Már nem féltem attól, ami vár rám, ha mellette leszek. Két hónap alatt annyi boldogságot és örömet okozott, mint amennyit egész életem során összesen nem kaptam. Sürgetőn tapadtam ajkaira, ő pedig nem is számított hevességemre. Valószínűleg neki is nehéz és határozott lépés volt újabb szintre emelni a kapcsolatunkat, és rettentő lassan haladunk. Még nem feküdtünk le egymással, sőt! Még csak egy hevesebb érintés sem volt. A legerősebb érzelmi kitörésünk talán ez az általam kezdeményezett csókolózás volt.
 Ez persze nem azt jelentette, hogy máris odacuccoltam hozzá, dehogy. Lassan három hónap ismertség után nem tehettem meg.
 Hamarosan elkezdett melegedni az idő, közeledtünk a májushoz, ami azt jelentette, hogy nem is olyan sokára már a nyári szabadságok és szünetek miatt még többet fogok dolgozni, ami egyet jelent azzal, hogy Zaynnel is kevesebbet fogok találkozni.
 - Jó reggelt - nyomtam csókot Zayn szájára, amikor belépett a konyhába. Előző este nála aludtam, hiszen sokkal közelebb van az ő házához a klinika, mint az enyémhez. Egyszer sem merült fel a három hónap alatt az, hogy mi hivatalosan mikortól is alkotunk egy párt, de felmerült már egypárszor, hogy mi is van köztünk. A sajtó ránk szállt, követtek minket, a munkahelyemről mindenfélét írtak, rólam is, róla is. Látszólag nem foglalkoztam vele, hiszen minek, de lelkileg akkor is megviselt. Sokat sírtam miatta.
 - Szép reggelt, angyalka - viszonozta egy újabb csókkal üdvözletemet, majd újra megcsókolt. - Szeretlek.
 - Van pirítós meg rántotta. Eleanor és Louis pedig nemsokára megjönnek. El bejön velem a klinikára - pakoltam a tényérjéra a reggelit. Én még nem mondtam ki neki, hogy szeretem, és ő sem várta el.
 - Hogyhogy bemegy?
 - Szeretne pszichológiát tanulni, és látni akarja, hogy működik ez az egész. Vagy lehet, hogy csak önkéntes lesz - huppantam le vele szembe a székre. Már a második tányér rántottát ette, hiszen késésben volt. Éppen a lépcsőn szaladt felfelé, amikor csengettek. - Kinyitom, menj öltözni.
 Úgy töltöttük el azt a pár reggelt és estét egymás mellett, mintha évek óta ezt csinálnánk. Jól megvoltunk egymással, nevettünk, birkóztunk, gyertyafénynél vacsoráztunk. Úgy éltük meg ezt a pár reggelt, mintha bármelyik az utolsó lenne.
 - Hellóóóóó - csörtetett be a házba Louis, még mielőtt ajtót nyithattam volna.
 - Neked is szép reggelt, Tomlinson - öleltem magamhoz, majd Eleanor arcára is nyomtam egy puszit.
 - Zayn? Elaludt?
 - El - mosolyogtam. Elvileg évek óta késik, mert mindig elalszik. - De már öltözik. Kértek enni? Van még pirítós és egy kis rántotta.
 - Tea nincs? - kérdezte Louis. Még mindig mosolyogva intettem, hogy kövessenek. - Ugye csak miattam főztél Yorkshire Tea-t?
 - Ismerlek, öregem - tettem le elé a nagy bögre teát, Eleanor pedig egy lekváros pirítóst majszolgatott.
 - Cső, haver - fogott kezet Zayn Louis-val, amikor megérkezett az emeletről. - Bocs, indulhatunk.
 - Már bocsi, Zayn, de mi mivel fogunk eljutni a klinikára? - kérdeztem, amikor Louis elindult az ajtó felé a teásbögrével. - A bögrét pedig nem viszed magaddal, mert el fogod törni.
 - Nem fogom - bizonygatta, pedig tisztában volt vele, hogy nagy az esélye, hogy leejtse.
 - Elviszünk - vont vállat Zayn. Miután Louis megitta a teáját, és Zayn is összefogta a haját egy gumival, útnak indultunk. Alig 20 perccel később tettek ki minket a klinika bejáratánál. Eleanor a kezemet szorongatta és azon izgult, hogy vajon kedvelni fogják-e.
 - El, hidd el, hogy imádni fognak. Bár sokan zárkózottak, de meg lehet őket puhítani. Csak meg kell várni, amíg ők nyitnak feléd.
 Végül tényleg nagyon szerették Eleanort, nagy részük ismerte is Louis miatt, és azon kezdtek elmélkedni, hogy én vajon honnan ismerem. Ők voltak az elsők, akiknek elmondtam, hogy Zayn egyik barátja vagyok és rajta keresztül ismertem meg Eleanort.
 Zayn késő este ért haza, én pedig a kanapéján fetrengve vártam, hogy megérkezzen. Ebben a hónapban már másodjára jött meg a menstruációm, és erős görcsök kísérik. Úgy beszéltük meg, hogy amikor hazaér, megvacsorázunk, engem pedig hazavisz, hiszen két napja nem voltam otthon.
 - Szép estét, angyalka - nyomott csókot a számra. Valószínűleg látta meggyötört arcomat, ezért rögtön aggódóvá vált a hangja. - Mi a baj?
 - A menstruációm - nyögtem. Hányinger környékezett az erős görcsök miatt, ezért amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam a fürdőszobába, ahol kiadtam magamból a délutáni csokit. Ziháltam, miközben arcot és fogat mostam.
 - Angyalka, nem lesz ez így jó. Ha jól emlékszem, a múlt héten is...
 - Igen, nem tudom, miért.. Talán csak ideges vagyok.
 - Miért?
 - Nem akartam elmondani, Zayn, de.. - sóhajtottam nagyot. Egy ideje már elköltözött tőlem Katy, és kissé megcsúsztam a lakbérrel, de nem szépítettem. - Ma este kell odaadnom a lakbért. Emelte is a főbérlő, és egyedül nem tudom fizetni. Ha ma este kilencig nem adom oda, holnap el kell költöznöm.
 - Miért nem szóltál, Nina? Hogy.. Mégis hogy tervezted? Csak úgy hagyod, hogy elvegyék tőled a házadat?
 - Igazából nem az én házam, Zayn. Én csak bérlem. Holnap reggel majd keresek egy házat, és ennyi. Valami olcsóbbat.
 - Ennél nemigen találsz olcsóbbat - húzta el a száját, majd felemelt a földről. - Zuhanyozz le, aztán feküdj le. Holnapra megoldódik, ne félj - zárt szoros ölelésbe, majd hosszú, édes csókba invitált. - Este simogatom a hasad, akkor majd nem fog fájni - suttogta.
 - Rendben. - nyomtam puszit borostás arcára, majd kitoloncoltam az ajtón. Lezuhanyoztam, hajat mostam, majd bedőltem a puha ágyba. Kisvártatva Zayn is megérkezett, pólóban és boxerben. Az oldalára fordulva simogatta a hasam, hogy enyhüljön a fájdalom, miközben halkan dúdolt.
 - Ez a Night Changes, igaz? - kérdeztem rekedt hangon, félálomban.
 - Just how fast the night changes... - suttogta, én pedig nem is gondoltam, hogy mennyire igaza lesz.

Amikor felébredtem, a gardróbba mentem, ahol a megszokottnál több ruha volt. Főként az enyémek. A folyosón ismerős képek fogadtak a falnak támasztva. A nappali könyvespolcán a kedvenc könyveim fogadtak. A bejárati ajtóban Zayn integetett valakinek, és amikor megfordult, összerezzent. Nem számított rám.
 - Megkérdezném, hogy miért vannak itt a ruháim, a képeim és a könyveim, de úgy érzem jobb, ha nem teszem.
 - Mivel tudom, hogy tudni akarod, mi történt, elmesélem. Téged kilakoltattak, az ágyam pedig kétszemélyes, és te vagy az egyetlen, aki mellettem alhat, ezért elhozattam a cuccaidat, hogy mától minden reggel csókkal köszönthesselek, és minden este a te kezedet szorítva alhassak el.
 - Nem lehet, Zayn, ez... Nem - ráztam a fejem, mire Zayn értetlenül nézett.
 - Miért?
 - Mert rezsi és adó is van a világon. Nem tudok a felével beszállni egy ekkora ház fenntartásába, mert egy év alatt összesen nem keresek annyit, mint amennyibe ennek a háznak kéthavi rezsije van.
 - Angyalka, én mindig is olyan voltam, aki mindenkit maga elé helyez. A családom mindig az első - simított végig az arcomon.
 - De én nem vagyok a családod.
 - Már hogyne lennél! Amióta a kocsimnak támaszkodtál, azóta a családomhoz tartozol. Amúgy tudod, hogy semmire sem kényszerítenélek, szóval ha el akarsz menni, és ismét egy putriban lakni, ahol pedofil főbérlők és albérlők élnek, csak tessék. De az én házamban mindig van fűtés, meleg víz, és vacsora.
 - Amit én főzök. De csak akkor, ha legalább a bevásárlásokat én fizethetem - nyújtottam a jobb kezem, mintegy alkut ajánlva.
 - Te fizeted - fogta meg a kezem, majd magához rántott egy csókra. - A lehető legmegfelelőbb ember költözött ide - kapott fel az ölébe. - Meg sem érdemlek egy ilyen bájos, elbűvölő és gyönyörű, erős nőt.
 - Ezzel vitatkoznék. Én nem érdemlek meg egy ilyen helyes, nagylelkű és jószívű, csodálatos férfit.
 - Egyikőnk sem véli magát ilyennek, angyalka. Pont ezért érdemeljük meg egymást. Szeretem a barátnőmet, minden bájával és hibájával együtt.
 Talán ez volt az a nap, amikor hivatalosan is egy pár lettünk. Bár én nem mondtam ki, hogy a barátom és hogy szeretem, minden bizonnyal érezte.