11. - Idő

Sziasztok! :)

Meghoztam az új részt, amit a csoportban igaz, hogy péntek estére ígértem, de a fáradtság győzedelmeskedett felettem, és nem tudtam kitenni. De most itt van, nem történik benne semmi izgalmas, ennek ellenére remélem elnyeri a tetszéseteket!

Kérlek, hagyjatok valami nyomot magatok után, nagyon sokat jelentene!

All the love. D

 Nagyon nehéz dolog rászánni magad az őszinteségre... különösen, ha szeretsz.

 Az idővel mindig az a baj, hogy egyszer elfogy. Sosem tudhatod, mire van még időd. Épp ezért kell kihasználni minden pillanatot arra, hogy éljünk. Ezt nálam jobban senki sem tudja. Egy olyan családban élni, amilyenben én éltem, ezt megtanulja az ember. Az idő sosem elég, még azelőtt fogy el, hogy valami fontosat tennél meg. Valami sorsfordítót.
 Akkor is ez volt a probléma, amikor Harry rájött a dologra. Nem tudtam, mennyi időm van még, hogy Zayn-nel legyek, mielőtt be kell mennem egy kórházba vagy klinikára, ezért hát minden pillanatot megragadtam, amit csak tudtam. Nem kérdeztem, hová megyünk, nyilvánvaló volt, hogy vele tartok, bármerre is menjen. Voltunk a fiúkkal Franciaországban, Amerikában, Svájcban, többnyire fellépéseken, díjátadókon. Három hónapom volt még velük, mielőtt minden a feje tetejére állt volna.
 Sok időbe telt, míg megszoktuk egymást a rajongókkal. Vannak még, akik nincsenek kibékülve azzal, hogy Zayn párja vagyok, de ezt elfogadom. A világon több millió lány ábrándozik arról, hogy találkozhat egyszer a fiúkkal valami véletlen folytán, talán elkezdenek beszélgetni, aztán randizhatnak, végül egymásba szeretnek, és hogy talán ő lesz az a szerencsés, akit elvesz valamelyik srác feleségül. Ezzel semmi probléma, hiszen mindenkinek van egy beteljesületlen, vagy csak félig teljesült álma. Vannak nagyon rendes és kedves lányok, akik néha megállítanak az utcán egy képre, vagy csak hogy megkérdezzék, hogy vagyok. A fiúk bevallása szerint felnőtt, megérett a rajongótáboruk. Már nincs annyi vita, mint az első pár évben, a barátnőket is sokkal kedvesebben fogadják, és inkább éreznek büszkeséget és tiszteletet egymás és a barátnők iránt, mint dühöt. A fiúk sokat kampányoltak a beteg gyerekekért az utóbbi időben, amiért díjat is kaptak - na, nem mintha a díj miatt csinálták volna.
 Éppen egy jachton voltunk valahol Franciaország nyugati partjainál, amikor nagy csillaghullást jelentettek be a meteorológusok. Zayn és én nem mentünk ki a fedélzetre, mint a többiek, mi az apró szobánk hatalmas ablakából néztük a csillagokat. Minden alkalommal, amikor egy csillag felvillant, majd elhalványult, csak egyetlen emberre tudtam gondolni, akit mindennél jobban szerettem. A nővéremre, Molly-ra, akivel ha csak annyi időt kapnék még, amennyit veszekedtünk, én lennék a világ legboldogabb embere. Rá gondoltam, de minden alkalommal ugyanazt kívántam. Zayn-t.
A kis fürdőszobánkban álltam egy fekete-bézs csipkés csodában, teljesen zavarban. Abban, amit még akkor vásároltam, amikor füllentettem neki. Aztán mély levegőt vettem, majd kiléptem a szobába. Zayn azonnal felállt az ágyról, csillogó tekintettel méregetve.
 - Elbűvölő vagy - sóhajtotta. - Édes istenem, biztos, hogy a Mennybe kerültem.
Finoman simított végig testemen, érintése nyomán perzselt a bőröm. Soha nem éreztem még ilyet, túltengett bennem az adrenalin, mindennél hamarabb akartam már, de visszafogtam magam. Nem kapkodtunk el semmit, szinte beteges lassúsággal fektetett végig az ágyon, nem sokkal később pedig egy szomorú mosoly kíséretében vált meg csinos kis fehérneműmtől. Pillantása végigsiklott testemen, szeme csillogott a vágytól, a köztünk vibráló energiáktól.
 - Úgy érzem magam, mintha először csinálnám. Annyira elbűvölsz, angyalka, hogy szűznek érzem magam. Mesésen nézel ki.
 - Annyira bízom benned, amennyire szeretlek - csókoltam meg, miközben hosszú fürtjei közé túrtam. Bőrünk égett, mindenhol bizseregtem, remegtem, és egyet akartam. Őt.
  - Annyira mérhetetlenül szeretlek, angyalka - suttogta a fülembe, miközben ujjaival minden porcikámat érintette. A többiek már elvonultak saját szobájukba, mi is behúztuk a függönyt az ablakon, hogy senki se zavarhassa szerelmeskedésünket. - Hat hónap után egy újabb szintre emelkedünk - suttogta halkan. - De nem ez az, amit a legjobban szeretnék.
 - Hanem?
 - Ha itt az ideje, megtudod majd.
 Egész éjszaka egymásba voltunk fonódva, szinte képtelenek voltunk leállni, de a fáradtság győzedelmeskedett a vágy fölött. Annyira tökéletes, annyira mennyei, annyira valódi volt az együttlétünk, hogy tudtam, ezt soha nem fogom elfelejteni.
 Az idő egyre fogyott, az utolsó egy hónapban szinte perceknek tűntek a napok. Harry júliusban bejelentette nekem, hogy augusztus végén eljön hozzám valaki, aki ilyen problémákkal küzdött, és ő majd segít nekem.
 Nagyon hálás voltam neki, amiért talált egy embert számomra. Volt egy közös titkunk, amiről senki sem tudott, és ez valahogy összekovácsolt minket. Sokat beszéltünk éjszaka telefonon, minden nap sms-ezett nekem, hogy hogy vagyok, és tudtam, hogy nem megszokásból vagy csak úgy kérdezi, hanem azért, mert tényleg érdekli, mert tényleg segíteni szeretne nekem. És én tényleg őszinte voltam hozzá. Elmondtam neki, ha hánytattam magam, de a gondolataimtól megóvtam. Törékeny és túl tiszta a lelke ahhoz, hogy ezekről tudhasson. Időbe telt, hogy feldolgozzam a tényt; hazudnom kell Zayn-nek. Ha beküldenek egy klinikára, akkor mit fogok neki mondani? Hogy fogom neki tálalni a dolgokat? Ha elhagy, össze fogok törni.
 Egy teljes hétvégét töltöttünk Niall házában, amikor nem csináltunk semmit. Csak körbeültük este a tüzet, énekelgettünk, sztorizgattunk - főként a fiúk -, napközben pedig filmeket néztünk, egyszer pedig a fiúk csináltak egy másfél órás LiveStream-et, Liam és Zayn pedig közben tartottak egy Follow Spree-t, szóval a rajongóknak szuper napjuk volt.
 Harry és Niall gépén találtunk régi képeket, a legtöbb az X-Factor és az Up All Night turné idejéből volt. De találtunk más turnés képeket is. A legtöbbet összevetettük a mostani fotókkal, és azt találgattuk, ki változott a legtöbbet. Egyértelműen Zayn és Harry, de mindenkin észrevehető volt, hogy időközben felnőttek. Miközben a karrierjük felfelé ívelt, nőtt a népszerűségük, ők is megnőttek. A bébioposszum, táncolni nem tudó Zaynből egy istentelenül helyes férfi lett, akit nem érdekel, hogy nem tud táncolni.
A pimasz, gödröcskés Hazza érett, mégis csibész, felnőtt Harry lett, megállapodott egy gyönyörű lány mellett, hónapok óta kitart mellette, és nem érdekli mások véleménye.
A játékos, örök gyerek Louis valószínűleg hamarosan eljegyzi Eleanort, bár nem komolyodott meg, hiszen a mai napig Paul idegeire megy.
Az apró ír srác, a muzikális Niall nem nőtt meg, de a szíve napról napra nagyobb, így még több szeretetet tud adni nekünk.
A folyamatosan küzdő Liam nem adta fel, és nem engedte, hogy a távolság vagy bármi elszakítsa őt barátnőjétől Sophia-tól, ahogy Danielle-től is tette.
 Mindehhez idő kellett, fel kellett nőniük önmagukhoz, de sohasem az elvárásokhoz.
Régi, szinte ősrégi videókat néztünk, amikor az öltözőkben birkóznak egymással, vagy Zayn telefirkálja a bőrdzsekijét, amin a stylistjuk kiakad, vagy Louis összetapicskolja a vadonatúj fehér Vans-cipőjét, mert neki az úgy "túl tiszta, nem megy az imidzséhez".
Annyira szerettem volna ismerni már őket abban ez időben is, hogy én is tanúja lehessek a változásnak, de az utókornak csak videók és képek maradtak.
 - Itt az idő - kopogott be Harry a fürdőszoba ajtaján. Harry nálunk volt aznap délután, Zayn-t pedig egy focimeccsről vártuk haza, ahol Louis-val volt. - Itt van Zayn, el kell mondanod neki.
 El sem tudom mondani, mennyire rettegtem, féltem, izgultam, ahogy ott ültem a szerelmemmel szemben, Harry kezét szorongatva.
 - Ha azt akarjátok mondani, hogy egymásba szerettetek, én felkötöm magam - szólalt meg feszengve. Tudta, hogy valami fontosat akarok mondani, de nem tudta, mire számítson.
 - Soha nem szeretnék bele másba - ráztam meg a fejem, majd megszorítottam Harry kezét, elengedtem, és átültem Zayn mellé. A farmerjának egyik kilógó szálát kezdtem el piszkálni. - Nagyon nehéz ezt elmondanom, és ígérj meg valamit, még mielőtt bármit is mondanék.
 - Bármi is legyen...
 - Ígérd meg, hogy nem hagysz ezzel magamra, hogy nem hagysz el.
 - Megígérem, hogy nem hagylak el, melletted leszek, angyalka.
 - Hánytatom magam, azt hiszem, évek óta - nyögtem ki némi hallgatás után. - Harry még három hónapja meglátta, és.. Megígérte, hogy segít nekem szerezni valakit, akivel beszélhetek erről. És nem akarom, hogy rosszul érezd magad emiatt, és tudom, hogy azt mondtad, hogy neked.. - nyeltem vissza a könnyeimet - Neked mindent elmondhatok, mert segítesz, de ezzel nem tudtam megbirkózni. Nehéz volt feldolgoznom, hogy ezt teszem, és be kellett látnom, hogy nem vagyok egészséges. De Harry remekül bírta a strapát, sokszor hívott éjszakánként, hogy mi van velem, és ne haragudj rá ezért. Rám haragudhatsz, de rá ne, mert ő annyira..
 - Hé, nyugodj meg - törölte le könnyeimet, amik már teljesen eláztatták arcomat. Szemeibe néztem, amik csillogtak, és ez megnyugvással töltött el. - Senkire sem haragszok. Megmondtam még az elején, semmit sem akarok rád erőltetni, ahogy ezt sem akartam. Én tudtam, hogy beteg vagy, de azt nem tudtam, hogy mi a betegséged oka, vagy hogy egyáltalán mit csinálsz. De örülök, hogy Harry látott meg, és hogy ő segített neked, mert a lehető legjobb ember állt most melléd. Bármi is történjen, bárhová is kell menned, bármennyi pénzt kell kifizetnem, az egészséged érdekében minden követ meg fogok mozgatni, hogy meggyógyulj. Mert szeretlek, és nem akarom az egyetlen biztos pontomat az életben elveszíteni holmi kis meginogás miatt. Oké?
 - Köszönöm - borultam zokogva a nyakába. Megkönnyebbültem, megnyugodtam, hogy most nem fogok egyedül maradni. Valamiért elhittem neki, hogy meggyógyulok, hogy meg tudok gyógyulni. Éreztem, ahogy Harry puszit nyom az arcomra, majd megveregeti Zayn hátát, és halkan távozik a házból. A szívem remegett a boldogságtól, az egész testemet átjárta a nyugalom, hogy itt van velem.
 - Szeretlek, jobban mindennél, angyalka. Nem haragszok semmiért, hiszen most érezted magad késznek arra, hogy elmondd nekem. Számomra pedig az a fontos, hogy te add ide, és ne én vegyem el tőled.
 - Szeretlek, Zayn - suttogtam, miközben ajkaira nyomtam enyémeket.
Ebben a csókban ott volt a hit, az erő, a békesség, a nyugalom, a kitartás, a szeretet és a tisztelet, amit Zayn adott nekem.
 Itt volt az idő, hogy szembenézzek a démonjaimmal.


(ITT AZ ÚJ BLOG! Nézzetek be!
Sok-sok puszi.)