12. - Story of my life

Sziasztok! :)

Valójában nem a legboldogabb rész, de le kellett írnom, hogy tudjátok, mi történt Ninával, amiért ilyen lett. Remélem, hogy tetszeni fog - bár egy ilyen rész nem igazán tölti el az embert pozitív érzésekkel.

Nem sok van már hátra, a koncertig 6 nap, az iskolából pedig már csak egy hét!

Nem tudom, hogy olvasod-e most ezt, Vivi drágám, de remélem, hogy az írásbelik jól sikerültek, és a szóbelik is jól fognak! <3

All the love. D

 Az emlékek nem csak a múltról szólnak, meghatározzák a jövőnket.

 Miután megnyugtattam magam, elindultam vacsorát főzni kettőnk számára. Lasagnet készítettem, sokféle sajttal megszórva, desszertnek pedig egy kis muffint csináltam. Mivel korán kellett felnőnöm és főznöm két-három emberre, így remek szakács voltam. Kísérletezgettem a kajákkal, néha nagyon finom lett, néha pedig szinte ehetetlen, de így tanultam meg, hogy mihez mi a jó.
 - Zayn, kész a vacsora - nyitottam be a zeneszobába, ahol rengeteg teleírt és összefirkált papír, gitár, zongora és rengeteg kép a fiúkról. Amint megpillantotta, hogy ott állok, azonnal lehajtotta a laptopja tetejét és az előtte lévő papírlapot is gyorsan az egyik fiókba gyűrte. - Jössz?
 - Máris, angyalka - lépett hozzám közelebb, majd szorosan testéhez vont és megcsókolt. Ezúttal én mélyítettem el a csókot, szinte akaratlanul. Az agyam egy rejtett zuga tudta, hogy ez az este mindent megváltoztat kettőnkkel kapcsolatban, és lehet, hogy sosem lesz már ugyanilyen jó és békés. Könnyedén ugrottam az ölébe, bár a combom hajlatában lévő tegnapi vágások fájtak, valószínűleg ismét véreztek. A falnak dőlt, majd lecsúszott a földre, engem pedig szorosan tartott az ölében. Hosszú tincsei közt futtattam végig az ujjaimat, így húzva hátra a fejét, hogy nyelvemmel a lehető legjobban elmerülhessek a szájában. Felnyögött, amikor megharaptam az ajkát. - Imádom a vacsorámat.
 - Lasagne és muffin vár odalent - nyomtam csókot szájára, majd feltápászkodtam öléből.
 A vacsora annyira vidám hangulatban telt, hogy szinte már visszakozni kezdtem, de tudtam, hogy ma este meg kell tennem. Nem futamodhattam meg, hiszen tisztában voltam vele, hogy ő az egyedüli, akinek mindent megengedtem.
 - Beszélnünk kell - szólaltam meg, miközben a mosogatógépbe pakoltam. Valójában teljesen jól megvoltunk együtt. Azzal, hogy ideköltöztem, csak még jobban megerősödött a kapcsolatunk, hiszen így minden este biztonságban tudhatott, én pedig megnyugodtam, hogy nem fog elhagyni egyik reggelről a másikra.
 - Oké, de eszedbe juttatom, hogy két hét múlva elmegyek turnézni, angyalka - huppant le a kanapéra, én pedig követtem példáját. - Baj van?
 - El fogom mondani neked, hogy mi történt a 23 év alatt egészen addig, amíg nem találkoztunk. Nem tudom, mennyit bírok majd elmondani, és nem ígérem, hogy kibírom sírás nélkül. Vagyis inkább készülj fel, hogy zokogni fogok - megragadta a kezem és a mellkasára vont. Ott ültünk a majdnem teljesen sötét lakásban, és úgy éreztem, hogy a szeretetünk az egyetlen fényforrás a házban. - Még valami. Kérlek, bármit is mondok bárkivel kapcsolatban, ne akard majd megölni, oké?
 - Oké - simított végig hajamon - Biztos vagy benne?
 - Igen - suttogtam, majd lehunytam a szemem, és vártam. Vártam, hogy a lehető legtöbb erőt összeszedjem, ami bennem bujkál. Zayn egy árva szót sem szólt, csak simogatta a hajam, néha pedig puszit nyomott a fejemre. - Négy éves voltam, amikor az apám elhagyott minket. Anyámat, Molly nővéremet, és engem. Az anyám nem bírta elviselni a hiányát, ezért teljesen elhanyagolt minket. Molly vitt óvodába, majd jött értem a suliból, egyedül tanult, és egy idő után már ő is főzött. Aztán anyámat kirúgták az állásából, mert több kuncsafttal is kavart, emiatt egyre többet maradt ki a munkahelyéről, a főnöke pedig megelégelte. Azt hiszem, ekkor kezdett el inni. Örültünk Molly-val, hogy megszabadultunk apánktól, aki rendszeresen bántalmazott minket. A nővérem öt évvel volt idősebb nálam, és talán ezért is történt, hogy többször is ellenszegült apám akaratának, így rajta töltötte ki általában a dühét. Amikor apa lelépett, volt némi fellélegzési időnk, amíg anyánk el nem kezde. Hat éves lehettem, amikor hazahozta az első pasit, de aztán pár hónap után mind lelécelt, mert nem kell neki két kölyök meg egy alkoholista nő. Tizenegy voltam, amikor hazajött Patrickkel és Jake-kel. Patrick egy jómódú férfi volt, akit a neje megcsalt, a bíróságon pedig ő kapta a gyereket, Jake-et - hatalmas, mérhetetlen fájdalmat éreztem a mellkasomban. Egyre csak nyomott, nyomott, a könnyeim patakzottak, de nem hagytam abba. Nem tehettem meg. Tudnia kellett. - Sokáig voltak együtt. azt hiszem öt évig. Valahogy két hónapja lehettek ott, épp anyu születésnapja volt, Jake pedig behívott a szobájába, hogy csináljunk neki meglepetést. Tizenegy évesen egy gyerek persze, hogy meg akarja lepni az anyját valamivel a születésnapján, ezért hát bementem. Anyuék lent Molly-val zenét hallgattak, főztek, én pedig Jake szobájában voltam. Anyu ritkán volt józan, és az az este ezek közé az alkalmak közé tartozott. Amikor bementem, bezárta az ajtót. Megkérdeztem, hogy miért tette, mire az volt a válasza, hogy nehogy megzavarjanak minket, én pedig gyerekfejjel hittem neki. Lelökött az ágyra, én pedig semmit sem tehettem egy tizenöt éves fiúval szemben. Annyira fájt, égetett a fájdalom, hogy üvölteni akartam, de befogta a számat. Annyira zokogtam, hogy nem jutottam levegőhöz, és majdnem elájultam. Véreztem, kidörzsölt, és alig tudtam megmozdulni. Megfenyegetett, hogyha bárkinek is szólok, sokkal nagyobb baj fog történni - Zayn maga mellé húzott a kanapén, majd a derekamat kezdte el simogatni. A mellkasán feküdtem, a pólójára folyt a könnyem. Ajakit a homlokomra nyomta, és ott is tartotta. - Ezért hát nem szóltam senkinek. Napról napra megtette, általában este - még akkor is, amikor megvolt a menzeszem -, mire anyám kiütötte magát, az apja pedig elment biztonságiőrködni. Molly önhatalmúlag aludt egyik-másik barátnőjénél, de én nem tudtam. Nem volt kihez mennem. Miután nagy felsőkben és bő nadrágban, kócos hajjal kezdtem iskolába járni, az összes barátom lelépett. Egyedül voltam, mint a kisujjam, és nem tudtam mit tenni. Fájt, hogy elhagytak, hogy nem szólhatok senkinek arról, amit Jake csinál velem, hogy anyám piál, így arra gondoltam, hogyha lefogyok, talán nem fogok tetszeni Jake-nek és abbahagyja a dolgot. Elkezdtem hánytatni magam. Miután nem hagyta abba, pengét fogtam, és vágtam. A karomon, a hasamon, de ezek elmúltak évekkel később, viszont a fájdalom nem. Zokogtam, minden este, minden reggel, de Jake nem tágított. Néha még videóra is vette a dolgot - hangosan felzokogtam, Zayn pólóját markoltam, szorítottam magam a testéhez, ő pedig egy árva szót sem szólt, csupán szorította testemet a testéhez. Éreztem a fájdalmat, a megtörtséget a lelkemen, de biztonságban voltam ott, a karjaiban. És ezért mérhetetlenül hálás voltam neki. - Tizenkettő voltam, amikor... a suliból hazaérve senkit sem találtam otthon. Pisilnem kellett, ezért a fürdőszobába mentem, és amit ott láttam, senkinek sem kívánnám - nem szólalt meg, várta, hogy folytatni tudtam. A fájdalom felemésztett belülről, amit éreztem, mérhetetlen kín volt. Mintha tűzben égnék. Mardosott belülről, a könnyeimmel együtt próbált távozni a fájdalom, de a szememnél megragadt. Ott ült a szememben a fájdalom, ezt láttam Zayn szemében. A saját fájdalmamat. - Egy kád forró víz. Rengeteg vér. Penge a padlón, a kádban és a mosdókagylóban. A kádban a nővérem feküdt. Elvérzett - nem tudom, honnan volt annyi könnyem, hiszen abban az időben mindent kisírtam, ami csak létezett, de most megállás nélkül folytak. Annyira szorítottam Zayn-t, hogy szinte belefájdult a testem, de szükségem volt rá. - Akkor, abban a pár órában nem tudtam sírni. Lesokkolt a dolog. A pengéket a kezembe véve fordultam az ajtó felé, ahol anya és Patrick állt. Anyu akkor vert meg először úgy, hogy.. hogy összepisiltem magam a fájdalomtól. Hónapokon keresztül azt kiabálta nekem, hogy én öltem meg Mollyt. Hogy kényszerítettem, hogy felvágja az ereit. Mindamellett, hogy anyám folyamatosan bántalmazott, Jake sem hagyta abba, egy percre sem. Ennyi idősen egy ilyen dolog szinte felemészt belülről. További négy éven keresztül kellett elviselnem, hogy hajhássza a kielégülését, bár a legutolsó másfél évben már volt barátnője, de mindig azt mondta, hogy mivel én voltam neki az első, ezért nem tud elszakadni tőlem. De ekkor már több esze volt, és hetente csak kétszer-háromszor tette meg. Aztán Patricknek el kellett utaznia Amerikába, mert áthelyezték, szóval Jake is ment vele. Így szabadultunk meg tőlük. Anyám újra bekattant, ivott, vert, én pedig még mindig hánytattam és vágtam is magam, végül pedig rossz társaságba keveredtem. Füveztek és ittak, én pedig így el tudtam felejteni a fájdalmat egy kis időre. Menekültem ezek elől, mert nem volt erőm. Miután leérettségiztem és betöltöttem a tizennyolcat, utoljára ittam és füveztem azokkal a haverokkal, hajnalban hazamentem, a telepakolt két bőrönddel a kezemben indultam el a vasútállomásra. Nem terveztem, csak menni akartam a problémák elől, magam mögött hagyni őket, elszakadni attól a szar helytől, ezért szó szerint a leghamarabb induló vonatra szálltam fel, és hát így kerültem Londonba. Egész nap ház után kutattam, de nem találtam semmit. A taxisorfőrt megkértem, hogy London olyan negyedébe vigyen, ahol olcsón van lakás. Egy lakás sem volt szabad, a taxi elment, de nekem alvóhelyet kellett találnom. Elindultam egy irányba, gondoltam, hogy csak lesz velem valami, aztán megláttam Steve kopasz fejét a Dress előtt. Már akkor is kedves volt hozzám, kihívta Amandát, hogy legalább munkám legyen, aztán már aznap kezdtem is. Pénz kellett, sürgősen, ők pedig megadták ezt nekem. Az este végéig nem tudtam, hol fogok aludni. Aztán Katy mondta, hogy nem messze lakik innen, mehetek hozzá az éjszakára, végül ott ragadtam. És most pedig itt vagyok. Veled. És már nincs szükségem drogra, hogy elfelejtsem a múltam. Mert te vagy a jelenem, és ez mindennél többet jelent nekem.
 - Nekem pedig az jelent mindennél többet, hogy ezt elmondtad nekem, és hogy itt vagy. Velem - szólalt meg némi csend után.
 - Mennyi idő kell, hogy feldolgozd?
 - Együtt megcsináljuk, oké? Tudom, hogy nem vagy túl rajta, mert akkor nem sírtál volna, angyalka - simította tenyerét arcomra, barna tekintetével fogva tartva. Potyogtak a könnyeim, miközben bólogattam. Halványan elmosolyodtam, majd felkacagtam. Zayn értetlenül nézett rám.
 - Megkönnyebbültem - borultam a nyakába, hátradöntve ezzel a kanapéra. Lovaglóülésben ültem csípőjére, majd lehajoltam hozzá. - Szeretlek, édes.
 - Én is szeretlek, angyalka - fogta kezei közé arcomat, de nem csókolt meg. - Meg.. izé.. Szóval szabad?
 - Hé, nem azért mondtam el, hogy máshogy viselkedj velem a múltam miatt.
 - Verekedtem, kicsaptak a suliból, kettőből is, aztán pedig rossz társaságba keveredtem. Korán vesztettem el a szüzességem, ráadásul egy idősebb lánnyal, aki csak azért feküdt le velem, hogy megalázhasson. Mindenkinek elmondta, hogy milyen kicsi a farkam, szóval emiatt sokat bántottak. Meg a származásom miatt is. Terroristának tartottak, rossz embernek. Ittam fiatal koromban, tényleg nagyon sokat. A szüleim nem tudták, csak akkor jöttek rá, amikor már jött az értesítő, hogy iskolai verekedés és illuminált állapotban iskolában való tartózkodás miatt kicsapnak. De becsületemre váljon, hogy a származásomat védtem azzal, hogy bemostam egyet annak a seggfejnek.
 - Szóval mindketten elcseszettek vagyunk, Zayn?
 - Légy bárki szemében elcseszett, az én szememben a legtökéletesebb nő maradsz.
 - Mi lenne, ha ma este úgy tennénk, mintha mindkettőnk számára első alkalom lenne? Csak azért, hogy mindketten...
 - .. a megfelelő személynek adjuk a szüzességünket. Oké - nyomott csókot a számra, miután befejezte a gondolatomat. - Hálás vagyok, amiért elmondtad.
 - Én is, amiért te. A lánnyal mi lett?
 - Pár éve, amikor hazamentem, felkeresett, hogy ő megbánta, és nem kezdhetnénk-e elölről, én pedig megmondtam neki, hogy amerről jött, arra menjen. Soha többé nem keresett, bár szerintem azért, mert ott állt mellettem a négy legjobb barátom, valószínűleg halált okozó pillantással méregetve szegény lányt.
 Felkacagtam. Annyira felszabadult voltam, szinte remegtem a boldogságtól. Elmondtam neki, amit mindenki elől titkoltam sok-sok éven át. Ő az első, akinek erről beszéltem, és minden bizonnyal az utolsó is.

(FONTOS! Jelentkeztem egy versenyre - a képét jobb fent láthatjátok -, és Közönség díjra jelöltek. ITT A LINK, ahol megtaláljátok a kis irományomat - meg a többiekét is persze -, és a linket, ahol tudtok szavazni. Nagyon hálás lennék érte! Előre is köszönöm!)