15. - Felszín

 Sziasztok! :)

Meghoztam a következő részt! Annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy igazából innen válik érdekessé, ez az eddigi személyes kedvencem.

Nagyon jól esett az az egy árva komment, amit kapott a rész, nagyon köszönöm! És Briginek is, aki a csoportban mindig ír.

All the love, D

 

Zayn betartja az ígéretét. Minden nap megnevettet. - Norina Gold

10. nap

Tíz napja, hogy kikerültem a klinikáról. Jól vagyok. Azt nem mondanám, hogy remekül, de jobban. Sokkal jobban.
 Hálás vagyok Istennek, amiért kaptam egy új esélyt. Nem mindenkinek adatik meg.

 Mosolyogva csuktam össze a könyvet. Már nem süllyedek. A felszínen vagyok, ott, ahol lennem kell. Mindenkinek meg volt a hite. Belém fektették a hitüket, mert bíztak bennem, és ez erőt adott. Rengeteget. Katy nem jött haza, Illionis-ban maradt a párjával. Mason megállította az utcán, hogy útbaigazítást kérjen, Katy pedig szíves-örömest segített neki. Nem árulta el, hogy ő is alig pár hete érkezett, de azért elkalauzolta a városban. Igen, ő is Masonnel tartott. De amikor már harmadjára mentek el ugyanazon étterem előtt, Mason a kezénél fogva behúzta Katy-t és megvacsoráztak. Boldognak tűnnek.
 Amikor hazaértem Amerikából, üres lakásra számítottam, hiszen a fiúk egy turné közepén voltak, Eleanor és Sophia elmentek Olaszországba Sophia rokonaihoz, Grace pedig Harry-nél volt Németországban. Zayn azt ígérte, hogy a hétvégére hazajön, de most bármennyire is akar, nem tud meglépni. A házon le voltak húzva a redőnyök, nem lehetett belátni. Vajon a házvezetőnő rendszeresen takarított, vagy reggel neki kell látnom kipucolni az egész kócerájt? Tíz mély lélegzet. Nem apró, mély. Kinyitottam az ajtót, a szám pedig tátva maradt a meglepettségtől. Zayn állt előttem, ott, teljes életnagyságban. Több, mint 77 napja nem láttam akkor, arcán borosta, karjában pedig egy hatalmas - szó szerint hatalmas - csokor rózsa díszelgett.
 - 77 szál. Ennyi ideje nem láttalak - mosolyodott el. Orrát felhúzta, szemei csillogtak a szerelemtől, amit irántem érzett. - Szia, angyalka.
 - Szia, angyalka - mosolyodtam el. A szememből kicsordult egy könnycsepp, Aztán még egy, és még egy. - 77 szál? Megérdemlem egyáltalán?
 - Hogy érzed magad? - még most sem mozdult felém, én pedig lazán becsuktam az ajtót, levettem a kabátom, és úgy tettem, mintha csak egy átlagos nap után értem volna haza. Belső istennőm persze cigánykereket hányt, szaltózott és visítozott össze meg vissza, hogy újra itthon vagyok és ez a csodálatos, vágyakozó férfi áll előttem és rám vár.
 - Jobban vagyok. Gyógyulok - pillantottam rá. Alsó ajkát beharapta, a csokrot letette a nappali asztalára. Mondani akartam valamit, de egyszerűen képtelen voltam.
 - Azt sem tudom, mit mondjak. Olyan, mintha az első szeretkezésemre készülnék. Zavarban vagyok és remegek - vallotta be, én pedig elmosolyodtam mulyaságán.
 - Csukd be a szemed - kértem tőle, majd kibújtam a bakancsomból. Lenyomtam a kanapéra. Amint lehunyta pilláit, közelebb léptem hozzá. - Ne nyisd ki.
 Kezeimet mellkasára fektettem, és éreztem, hogy felgyorsul a szívverése. Az enyém követte, szinte loholt utána. Felcsúsztattam a nyakáig, majd beletúrtam a hajába és ajkam az övé ellen nyomtam. Finoman, mégis buzgón kapott a csipőm után, hogy teljesen magához húzhasson. Elbűvölőn, varázslatosan csókolt, éppúgy, mint aki 77 külön töltött nap el nem csattanó csókjait akarná bepótolni. Percek múlva, amikor már egyikőnk sem kapott levegőt, elhúzódtam tőle.
 - Kinyithatod - motyogtam neki, miközben én csukva tartottam a szemeimet. - Kérlek, ha kinyitom a szemem, mondd meg, mit látsz benne - felnyitottam szemhéjamat. Zayn mosolyogva, szinte remegő hangon szólalt meg.
 - Már nem fájdalmat, megbánást és félelmet látok. Erőt, boldogságot, egészséget, szeretetet. Békét. Annyira békés a tekinteted, hogy én magam is megnyugszom tőle. Annyira, olyan nagyon szeretlek, angyalkám.
 Egy pillanatra megállt a szívverésem. Talán kettőre is. Könny csordult végig az arcomon.
 - Hálás vagyok, amiért most itt vagy velem. Amiért végig kitartottál mellettem és hittél. Már a felszínen vagyok és nem fogok megfulladni. Mert itt vagy velem. Mert szeretlek és szeretve vagyok - hatalmas könnycsepp futott végig az arcán, miután ezt mondtam neki. Nyakamba temette az arcát és csak zokogott. Ahogyan én is tettem. Ott ültünk a lakásunk kanapéján, sok-sok hónappal a megismerkedésünk után, és életünkben először sírunk a feltétlen szeretetünk miatt.
 Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved.

 - Boldog december elsejét, angyalka - simított végig mesztelen hátamon Zayn. Puha csókokkal lepte el a hátam, a vállam, mígnem felébredtem.
 - Neked is, Zayn - fordultam a hátamra. A takaró lecsúszott a testemről, felfedve ezzel a mellem. Zayn mosolyogva nyomott csókot a nyakamra, majd fejét a mellkasomra hajtotta. Olyan meghitt volt az a pillanat, hogy el sem akartam mozdulni, nehogy eltűnjön az érzés. - Meddig maradhatsz? - tudtam, hogy nagyon kivételesnak számított, hogy velem lehetett.
 - Ma este már ott kell lennem a koncerten. A fiúk sok puszit küldenek amúgy, ezt elfelejtettem említeni.
 - Mikor látlak megint? - eltoltam magamtól, majd a hasamra fordultam, hogy jobban láthassam. Képtelen voltam betelni a szépségével. Az oldalára feküdt, könyökén megtámaszkodott, és édes, pimasz mosolyt küldött felém.
 - Legyen meglepetés.
 - És legközelebb mennyi ideig maradsz itthon? A turnénak a következő évi első koncertje csak hatodikán lesz.
 - Szóval kutattál utánam? Ezért büntetést érdemelsz - féloldalas mosolyra húzta a száját, majd könnyűszerrel a hátamra fordított, csípőmre ült, és büntetni kezdett. Nem csókolt meg, csupán ajkaival érintett meg minden lehetséges felületen. A fülemet, a fülem alatt, a nyakam, az állam, a járomcsontom, a halántékom, a homlokom, a szemem, az orrom. Felkuncogtam.
 - Imádom hallani a nevetésed - motyogta. - Ígérem, hogy minden nap meg foglak nevettetni.
 - Csókolj meg - nyögtem, amikor ajkai megálltak az enyémnél. Kinyitottam a szemem, mire elhúzódott. Értetlenül néztem. - Mi az?
 - Tudod, nem a csók pillanata a legjobb. Hanem az előtte lévő másodperc. Az, amikor még éppen nem érünk egymáshoz, de érzed a vibrálást közöttünk. Ne csókolj meg, mert ha megteszed, itt foglak hagyni az ágyban, egyedül. És ma nem is foglak elvinni valahová - fenyegetőzött, persze feleslegesen, hiszen mindketten tudtunk, hogy egyikre sem lenne képes.
 - Oké, rendben.
Közelebb hajolt hozzám, szemeit lehunyta, én viszont nem. Látni akartam a borostás arcát, szépen ívelő orrát, és látni a vibrálást.
 - Csukd be a szemed, mert máshogy nem fog menni - szólalt meg, mire felkuncogtam, de azért tettem, amit kért. Csak tudnám, honnan tudta. - Nem éreztem a vibrálást. Ha nem csukod be a szemed, nincs meg az a kapcsolat, ami kell - homlokát enyémnek döntötte, együtt ziháltunk. Éreztem a bizsergést, a vágyat, a szerelmet. Mielőtt összeért volna az ajkunk, több mindent éreztem, mint várható lett volna. A csók pedig mindent elsöprő volt. Szerelmes, kedves, elbűvölő, pajkos és erős. Mint a kapcsolatunk. Kezével végigsimított oldalamon, hogy aztán ujjait a csípőmbe nyomhassa, amit érintése nyomán ösztönösen megemeltem. Teste már most forróságot árasztott, vágyat és erotikát.
 - Megcsókoltál - szuszogta, miután megszakította csókunkat. - Megyünk enni, aztán öltözz fel, és indulunk valahová.
 - Te is megcsókoltál - ajkaim újra megtalálták övéit, lábamat teste köré kulcsoltam, így húzva közelebb magamhoz.
 Jó melegen felöltöztem.
 - Úgy érzem magam, mintha Harry női kiadása mellett sétálnék, de komolyan - szólalt meg Zayn, miután alig tíz perces autóút után kézen fogott, és elindultunk a járdán a reggeli hidegben. Védelmezőn magam elé öleltem a karját, hiszen olyan régen voltunk már így. Kettesben. A 77 nap alatt beszélgettünk telefonon és Skypen is, de csak nagyon minimális internethozzáférésem volt ilyen szempontból. Leginkább beszélgettem a többiekkel, akik hasonló problémákkal küzdöttek, és ezért is hálát adok. Én már jobban vagyok, három hónap után kiengedtek, de a többiek nem. Talán azért, mert nekem volt miért kijönnöm, de a legtöbbjüket elhagyták, megcsalták, vagy sosem volt senkijük. De engem idekint várt valaki, aki számomra a világot jelenti, aki akkor sem hagyott el, amikor befordultam. Mi több, éppen akkor állt mellém teljes vállszélességgel, és támogatott. Küzdöttem, mert még négy csodás srác és hét elbűvölő lány hitt bennem, hogy erős vagyok. Tizenkét ember, plusz egy, aki idővel nagyon jó barátom lett és akinek ezt az egészet köszönhetem.
 - Tény, hogy sok képet láttam róla és ő sem fogta vissza magát, amikor írt. Mindig küldött képeket is rólatok.
 - A piszok - hitetlenkedett mosolyogva, majd hirtelen megtorpant. - Itt vagyunk - fordult a kapu irányába, én pedig követtem tekintetemmel az övét. Elállt a lélegzetem.