07. - Nyugodj meg

Sziasztok! :)

Nem szeretnék tolakodónak és követelőzőnek tűnni (ismét), de sajnos azt látom, hogy van napi 10-20 oldalmegtekintés, de egy komment sem érkezik, csak legfeljebb két darab pipa (aminek nagyon örülök, félre ne értsétek). Nagyon kérlek titeket, hogy kommenteljetek nekem, vagy lépjetek be a csoportba és ott is tudtok írni. 

 De itt az új rész, remélem elnyeri majd a tetszéseteket.

 All the love. D

Sokat gondolkodtam rajta, vajon mi lehet a legfontosabb kapocs egy párkapcsolatban, és végül egy dolgot találtam. Ez pedig a spontán bizalom. Amikor két ember úgy találkozik, mintha "beléjük csapott volna a villám", kölcsönösen tudnak rajongani egymásért, felnéznek a másikra, és ha szükséges, akár tűzbe is mennek a társukért. Ilyenkor a spontán találkozásból kölcsönös, spontán bizalom jön létre. 

 A fülembe szuszogott, ami megnyugtató is lett volna, ha kemény hímtagja nem szakít szét belülről. Eszelősen hörgött, erős lökéseket mért csípőmre, miközben a karomat az ágy fejtámlájához bilincselte, hogy ne tudjam lelökni magamról. Hosszú barna hajamat tépte, majd egy ollóval egy újabb tincset nyisszantott le belőle.
 - Még egy kiáltás, és nem marad hajad, te kettyós kurva - nyalta meg a nyakam, mire felnyögtem undoromban. Aztán egyre erősebben lökött, egyre csak hajhászta a kielégülését, mígnem rám hanyatlott és elélvezett. Belém. Miután kihúzódott belőlem és levette rólam a bilincset, nem hagyott magamra. Négykézlábra kényszerített, majd hátulról csapódott belém. Ajkamba haraptam, könnyeim patakokban folytak le meggyötört arcomon a hátul érzett fájdalomtól. Fejemet a hajamnál fogva rántotta hátra, majd újabb nyisszanást hallottam, aztán előrebukott a fejem. Levágta a hajam.
 - Azt mondtam, hogy nyögj, ha duglak, te szánalmas ribanc - gyorsabban lökött, mire kiszaladt ajkaim közt egy kiáltás. - Kurva anyádat, te szájtáti kurva. Szopj le, de azonnal! - kirántotta belőlem a farkát, majd maga felé fordítva, tőlem véres hámtagját, a számba lökte. - Szopjál, kurva!
 - Nina, hé..
Négykézláb álltam az ágy szélén, míg ő szó szerint megdugta a számat. Hányhatnám volt undorító mivoltától, de nem hányhattam.
 Először a hajamat kezdte simogatni valami. Majd a hátamat, Aztán erőteljesen rázni kezdett. Amikor kirántotta a farkát a számból, öklendezni kezdtem, és kiköptem örömét.
 - Nyeld le, te ke..
 - Nina, kérlek, nyisd ki a szemed..
 Kemény tenyér csattant az arcomon, majd egy férfi hímtag is. Hangosan zokogtam, ekkor már nem volt bennem semmi tartás. Újra használta a testem.
 - Tücsök, kérlek, ébredj!
Zihálva tértem magamhoz. Szemeim szorosan lecsukva, összeszorítva, egyik kezemmel az ágy sarkánál támaszkodok a matracba, másik kezemmel pedig a mellkasomat nyomom és öklendezek. A póló és a nadrág, amit pizsama gyanánt vettem magamra pár órája, most teljesen bőrömhöz volt tapadva. A hátamat egy harmadik kéz simogatta, a hajamat pedig egy negyedik fogta.
 - Semmi baj, nyugodj meg, tücsök - Zayn mögöttem térdelt, én pedig csak ekkor eszméltem rá, hogy újra éltem életem egyik legborzasztóbb éjszakáját. És hánytam. A testem nem tudott mit kiadni magából, így csak az esti teám egy része és némi sav jött ki belőlem. Erőtlenül nyögtem fel, és miután Zayn megbizonyosodott róla, hogy már nem fogok hányni, egy törlőkendővel megtörölte a számat, majd magához ölelt. Kimerülten, megalázva ültem az ölében, miközben remegtem.
 - Saj-sajnálom Zayn, azonnal feltakarítom - másztam ki az öléből pár perccel később, és remegő lábakkal indultam a fürdőszoba felé, ahol a feltörlő is volt, de a karomnál fogva húzott vissza.
 - Nem kell, majd megcsinálom én. Pihenj le, mindjárt jövök.
 - Nem. Várj meg - nyöszörögtem, majd minden erőmet összeszedve elindultam, hogy újfent összetakarítsam a hányásom. Volt bennem még annyi tartás, hogy nem mással végeztetem el a piszkos munkát. Ha éveken keresztül meg tudtam csinálni, most miért ne menne?
 Remegve, sírva takarítottam fel magam után. Zayn próbált segíteni, de folyton elzavartam a tócsától. Éjszaka fél három volt, és én éppen a hányásomat takarítottam.
 Ezután már nem aludtam. Fél hatkor aztán kiszenvedtem magam az ágyból, egyedül. Zayn öt óra után pár perccel elaludt, nem bírta a virrasztást. Kávét főztem, reggelit csináltam, és fél nyolc tájékán megreggeliztem. Az utóbbi időben már le sem kellett dugnom az ujjam, hogy hányni tudjak, elég volt ennem egy kicsit.
 - Szép reggelt az én gyönyörű, tetovált angyalomnak - lépett be a konyhába nem sokkal azután, miután kihánytam a reggelim. Természetesen fogat mostam, ezért bátran hajoltam hozzá egy csókért.
 - Nem vagyok angyal, ezt már tudhatnád - vontam vállat, majd csináltam neki két szelet pirítóst lekvárral és forró kávéval. - Jó étvágyat.
 - Köszönöm, angyalka - paskolta meg a combom. Mosolyogva ültem le mellé, hiszen már jól tudtam, hogy gyűlöl egyedül enni. - Jól vagy?
 - Minden oké, nyugodj meg - pedig semmi sem volt velem rendben. Nem voltam oké, nem voltam tiszta. Ismét hányinger kerülgetett. Muszáj voltam egészen a fürdőszobáig rohanni, hogy a wc fölé hajolva hányjam ki a még gyomromban lévő vizet és savat. Az ajtót bezártam magam mögött, de Zayn szüntelenül kopogott rajta.
 - Nina, kedvesem, jól vagy? - hangja megnyugtatta kicsit háborgó gyomrom, de a szívem rettentő gyorsan kezdett verni a becézés hallatán. Kedvesem. Szájvízzel kiöblítettem a számat, hogy ismét friss legyen, majd kinyitottam az ajtót.
 - Remekül vagyok. Miért kérded? - tettettem hülyének magam. Mindketten tisztában voltunk vele, hogy van valami baj, és sem Zayn, sem én nem tudtuk, hogy mi.
 Nem szólt egy szót sem, hiszen tudta, hogy nem fogok mondani neki semmit.
 - Csak tegyük félre a hétvégére, oké? Szombat van, holnap mennünk kell haza, csak élvezni akarom, hogy itt vagyunk - szólaltam meg, miután rendbe raktuk a szobánkat. A mai nap folyamán még egyszer sem kuncsorgott egy árva csókért sem. Vagy a hányásos problémáim miatt, vagy pedig azért, mert betartja az ígéretét. Nem vesz el tőlem semmit addig, amíg én azt nem mondom, hogy oké. Óvatos puszit nyomott az arcomra, majd a kabátjáért nyúlva fordult felém.
 - Menjünk le a partra egy kicsit.
 - Rendben - mosolyogtam rá.
Alig öt perc múlva már a parton sétáltunk, ahol kislányok játszottak a kutyáikkal, a szüleik pedig árgus szemekkel figyeltek csemetéikre. Mosolyogva figyeltem őket. Én is szeretnék egyszer családot, talán két gyereket, egy farmot lovakkal és sok könyvet. Egy festővásznat, verses köteteket, amiket olvasok, amíg a gyerekek iskolában vannak, a férjem pedig dolgozni.
 - Min gondolkozol? - kérdezte, miután kikerülte az egyik kisfiút. Hátrafordulva nézte, ahogy a kisfiú elesik a homokban, majd feláll azt kiabálva az anyukájának, hogy semmi baja. Mosolyogva fordult felém Zayn, még mindig a válaszomra várva. Nem tudtam, hogy elmondjam-e neki, ami egy pillanatig bár, de megfordult a fejemben.
 - Tudod, nekem soha nem volt ilyen gyerekkorom. Még csak hasonló sem adatott meg. De ha lesznek gyerekeim, mindent meg fogok nekik adni, kerüljön bármibe.
 - A szeretet semmibe sem kerül - pillantott rám, nekem pedig könnyek szöktek a szemeimbe. Hirtelen úgy éreztem, mintha nem is a gyerekek iránt érzett szeretetről beszélne, hanem teljesen másféléről. Keze után nyúltam, hogy érezzem a melegét, amit a teste áraszt magából. Hogy érezzem az illatát, és hogy még egy kicsit kapaszkodjak az előző kijelentésébe, pedig tudtam, hogy nem fog elszállni. Ez már örökre velünk marad.
 - Én nem tudhatom - szaladt ki a számon. A fejemet ráztam, és elnevettem magam.
 - Mi ilyen vicces?
 - Hogy miért siránkozok, amikor itt vagyok veled. Nevetséges, hogy most is azon gondolkozom, hogy kitől akarok gyereket, pedig még kapcsolatom sincs - nem bántódott meg, hanem némán elmosolyodott.
 - Rajtam nem fog múlni, angyalka.
Késő délutánig voltunk lent a parton, ettünk néhány falatot - inkább ő evett -, majd kimentünk a stégre, ami mélyen benyúlt a vízbe. Már sötétedett, talán a hét órához közelített az idő, de nem tudtuk pontosan, hiszen teljesen elzárkóztunk a technikai kütyüktől. Hideg volt, fújt a szél, borongós idő volt. Az eső is szemerkélni kezdett, miután fél órát beszélgettünk a stégen. Csak úgy általános dolgokról, felmerültek a régi szerelmek, kapcsolatok, a terveinkről esett még néhány szó, de mégis közel kerültem hozzá. Megnyílt előttem, kitárta a lelkét. Lassacskán eltűntek a kisgyerekek a partról, megszűnt a ricsaj, csak a tenger morajlása hallatszott.
 - Néha úgy elegem van a folyamatos londoni nyüzsgésből és az elvárásokból. Mi lesz akkor, ha már nem fognak érdeklődni irántunk, ha már csak egy süllyesztőbe került banda leszünk? - szólalt meg, miután megállapodtunk, hogy egyikőnk sincs megáldva remek tánctehetséggel.
 - Nem hittem volna, hogy egyszer hallani fogok ilyesmit tőled. Sőt azt sem, hogy szükséged lenne egy kis löketre - fordultam meg ölelésében. Élénken csillogó szemekkel nézett rám a sötétben, én pedig a kabátjába kapaszkodva adtam neki egy kis érzelmi doppingot. - Zayn Szuperszexi Malik, jól figyelj, mert ilyen nem lesz többé! Van érdekeltség az irányotokba, rengeteg rajongótok van olyan országokban is, amelyekről el sem hinnétek. Helyes vagy, jól nézel ki és nem utolsó sorban csodás hangod van. Billboard toplistás dalaitok vannak, hány arany és platinalemezetek van, gondold csak végig! Millió rajongód van, akik bármit megtennének azért, hogy most ők álljanak itt előtted. Hányan álmodoznak arról, hogy melletted fognak felébredni egy reggel, hogy neked szülnek gyereket, veled veszekednek apró dolgokon, hogy együtt öregedtek meg. Hány kitalált sztorit írnak rólatok, hm? Rengeteget! Annyian ábrándoznak a nagy Zayn Malikról, pedig nem is ismerik. Én már ismerem egy részedet, és be kell valljam, sokkal lenyűgözőbb vagy, mint vártam - mosolyogtam rá befejezésképp.
 - Az utolsó mondatod tetszett a legjobban, angyalka - hajolt közelebb hozzám. Mély levegőt kellett vennem, hogy lelassítsam a légzésem, bár teljesen felesleges volt. Amint a szemébe néztem, nem jutottam levegőhöz. Derekamnál átfogott, kicsit hátradöntött, míg karjaimat nyaka köré fontam. Remegtem, de nem a hideg miatt. Az érintésétől, a szuszogásától, tőle. Nem csókolt meg, de ajkai érintették az enyémeket.
 - Ne kelljen minden alkalommal elmondanom. Vedd el - motyogtam, de én sem csókoltam meg. Azt akartam, hogy ő tegye meg.
 - Nem veszem el, csak ha nekem adod.
 - Már a tiéd. Neked adom.
 Nem kapkodta el. Édesen csókolt meg, miközben egyre jobban csöpögött az eső. Pár perc múlva már szakadt, de ajkai és nyelve még mindig fogva tartottak. Aztán elhúzódott.
 - Még ne - ragadtam meg a dzsekijét. - Csókolj meg.
Nem kellett kétszer mondanom. Amikor fél óra múlva felértünk a lakosztályunkba, mindenemből folyt a víz. Zayn azonnal a kádhoz szaladt és megnyitotta a meleg vizes csapot.
 - Gyorsan, vetkőzz, és ülj be mellém - rángatta le magáról a vizes ruhadarabokat. Pár perc múlva csobbant a vízben, én pedig még mindig vacogtam a hideg ruháimban. - Angyalka, gyere már.
 - Én.. Jó ötlet ez? Mármint..
 - Nyugodj meg - kacsintott, majd kiszállt a kádból és segített lerángatni a vizes gönceimet.
Egy ágyban aludtunk, összebújva, de egy árva utalást sem tett arra, hogy bármit is szeretne, amiért nagyon hálás voltam. A reggel hamar elérkezett, ahogy a dél is, ami az indulásunkat jelentette. Még lesétáltunk egy kicsit a partra, majd útnak indultunk.
 Csodás hétvégét tudhattam magam mögött, amit csakis Zaynnek köszönhetek. Soha nem voltam még senkivel sem ilyen helyen, ő volt az első számomra, valószínűleg minden értelemben.
 És valószínűleg a "Nyugodj meg" kifejezés hangzott el a legtöbbször a "Csókolj meg" után a két nap alatt.

06. - Hétvége

Sziasztok! :) 

Meghoztam a következő részt. Minden Kedves Olvasómat arra kérem, hogy hagyjon valami nyomot maga után. Ha csak a chatablakba írtok, az is jó, csak látni szeretném, hogy mennyien érdeklődtök a blog iránt. Egy pipa is elég a rész alatt, tényleg. Nagyon megköszönném!

Jó olvasást!

All the love. D

 Az igazi ajándék az egyik ember számára a másik ember lehet, a másik szívtől szívig érő szeretete.

 Másfél óra elteltével Zayn megállt tankolni, de csak haloványan érzékeltem. Mindenesetre, amikor felkeltem, ott volt a pohártartóban egy kihűlt kávé éppúgy, ahogy szeretem. Hunyorogva mosolyogtam rá, majd érdeklődtem, hogy merre járunk annak ellenére, hogy még most sem mondta meg az úti célunkat.

 - Húsz perc múlva odaérünk.

 - Az király, mert rohadtul elgémberedett mindenem - fordultam felé az ülésben, így a hátammal az ajtónak dőlve figyeltem, ahogy a vezetésre koncentrál. Pimasz mosoly futott át arcán, és azt hittem, nem fogja megosztani velem gondolatát, ám mégis megszólalt.
 - Én segítenék megmozgatni mindenedet - az a mosoly újra ott ült az arcán. A kora délelőtti napfény miatt napszemüveg volt rajta, arcán pár napos borosta. Épp úgy nézett ki, mint aki egy divatmagazin címlapján szokott lenni.
 - Szóval te szexre szeretnéd alapozni a kapcsolatunkat? - böktem meg a lábammal a vállát. Ajkaira halvány mosoly ült, de nem érte el a szemét.
 - Egyszer egy ilyenbe már belebuktam, angyalka, és nem akarom újra megkockáztatni. Akkor csúnyán elbasztam a dolgot, most nem akarom.
 - Mi történt? - kérdeztem, majd kinéztem a szélvédőn. Nem számítottam Zayntől semmiféle válaszra, azt hittem, hogy túl mélyre ástam.
 - Trisnek hívták, csinos, okos lány, és ráadásul túlontúl okos. Alig egy év után beperelt, hogy valami fertőző betegségem van és elkapta. Csak aztán kiderült, hogy mellettem más pasikkal is kufircolt, és nem volt helytálló a vádja. Akkor már lassan egy hónapja nem voltunk együtt, mert turnén voltam, ő pedig azt állította, hogy két héttel azelőtt még lefeküdtünk. És a nap is stimmelt, amit mondott, mert a fiúk nem tudták, hogy hol vagyok, csak annyit, hogy elmentem valakivel valahová. Szóval a kihallgatás során nem tudtak védeni. Aztán amikor Eleanor megtudta, hogy pert indított Tris, közbelépett és felfedte a titkunkat mindenki előtt. Aznap vele voltam Louisnak venni valami ajándékot és mivel képpel is tudta bizonyítani, ejtették a vádakat. Ennyi az én történetem. Nagy port kavart az egész, hatalmas cécó lett belőle, de elsikáltuk.
 - Szóval akkor.. - nyeltem nagyot, aztán összeszorítottam szemeimet. - Te...
 - Tiszta vagyok, ha ezt akartad hallani - sandított rám, majd felnevetett. - Szexi vagy, amikor idegeskedsz.
 - Azt hittem az idegeskedés árt a szépségnek - dünnyögtem az orrom alatt, de nem volt több időm, hiszen Zayn befordult egy óriási hotel elé. - Itt vagyunk?
 - Itt - mosolygott. Jött egy férfi, aki leparkolta az autót, mi pedig - kézen fogva - elindultunk a recepció felé, hogy bejelentkezzünk a hétvégére. - Ja, és mellesleg, a te szépségednek semmi sem tud ártani - azonnal pírba borult az arcom. Felkuncogott, majd maga felé húzott. Vágytam a csókjára, rettentően, de nem egy fenetudja milyen hotel aulájában.
 Valahogy nem ért váratlanul, hogy a legfelső emeleti lakosztályt foglalta le.
 - Csak a nyugalom kedvéért, angyalka - ölelt magához. Az ajtón beérve elállt a szavam. Ragyogóan tiszta, kifinomult nappaliba érkeztem. Leírhatatlanul szép és rendezett volt. Ledobtam a kabátom a kanapéra, majd az erkélyajtóhoz léptem. Tenger. Rögtön mellettünk tenger.
 - Tetszik? - tette fel a kérdést, miután hátulról átkarolt. Mosolyogva fordultam meg karjaiban.
 - A tiéd.
 - Mi az enyém?
 - A csókom. Bármennyi. Akármennyi - simítottam végig ajkán ujjammal. Barna szemei egyre jobban csillogtak, a vágy, hogy megcsókolhasson egyre jobban fokozódott benne. - Csókolj meg.
Ajkai rátaláltak enyémekre, édes csókokkal ajándékoztak meg. Tenyerét arcomra simította, elszabadult tincseimet a fülem mögé tűrte, majd a derekam alá nyúlva hátradöntött. Így csókolt, ki tudja meddig. Annyira tüzes volt, annyira forró és annyira.. valódi. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő múlva, de elhúzódott tőlem. Megbosszulva ezt játszani kezdtem vele. Végigsimítottam ágyékán, mire felnyögött, és utánam kapott.
 - Á-á - cöcögtem. - Csak a csók.
 - Ennek még nincs vége - szólt utánam a nappaliból, amikor a szobába mentem, hogy felfedezzem a fürdőszobát.
 - Inkább a cuccot hozd, cicám - dobtam felé egy csókot, majd behajtottam a szobaajtót magam mögött. A fürdőhöz tartozó ajtót tárva nyitva hagytam. Megnyitottam a nagy kádhoz tartozó csapot, és levettem a sok réteg ruhát. A hajamat a fejem tetejére kontyoltam, majd nyakig elmerültem a vízben.
 A nyitott ajtón keresztül szemléltem meg a szobát, ahol az elkövetkezendő két napot fogjuk tölteni. Nagy ágy, piperetükör, gardrób. Tekintetem visszavándorolt az ágyra. Hófehér takarók, párnák, amik rettentően vonzottak. Puhának, melegnek és kényelmesnek tűntek, főleg három óra alvás után.
 - Angyalka, hol va... - elakadt a szava, amikor meglátott a kádban fekve. - Mrgrggh - valami ilyesmi hangot hallatott, amikor megállt a mosdókagylónak támaszkodva. Erekciója már most látható volt a nadrágján keresztül is. Elvettem a szappant a tartóról, majd elkezdtem vele kenni a testem. A nyakamat, a melleim között, a hasam, majd a combjaim és a lábszáram. Aztán feltérdeltem a kádban, így Zayn is jól láthatta, hogy hol akarom megmosni magam következőleg. A combjaim között.
 - Veszettül kívánlak, angyalka - hörgött, és a mosdókagylóba kapaszkodott. - Ha nem hagyod abba, ki kell mennem innen.
 - Hát menj. Eddig sem kértem, hogy nézd végig - incselkedtem vele.
 - Jobb lesz, ha kimegyek - nyögte, majd egy halk kattanással becsukta az ajtót. Győzedelmesen elmosolyodtam, és tisztában voltam vele, hogy neki most rohadtul nem jó, nem érdekelt. Tudtam, hogy az elmúlt egy hónap során egy csókot sem engedtem meg neki, most pedig itt vagyunk ketten, és mégsem teper le, bízhatok benne.
 A tükör előtt álltam, és éppen a felsőmet igazítottam meg magamon, amikor megpillantottam a tükörben Zayn képmását. Az ajtónak dőlve figyelte minden mozdulatom.
 - Baj van?
 - Nincs - rázta a fejét, miközben közeledett felém. Testem remegett, ahogy érzékelte jelenlétét. - Csak szeretnék.. Születésnapod van, angyalka.
 - Ez az egész.. Túl sok. Honnan tudtad?
 - Be kell pótolni az elmaradtakat, nem? - mosolygott, majd elővett a zsebéből egy már jól ismert láncot.
 - Zayn.. - szólni sem bírtam, elakadt a lélegzetem. Drew nyaklánca volt, de a medál már nem ugyanaz a félszív volt. Egy egész gyémántszív volt rajta. - Istenem..
 - Menj ki a nappaliba, kérlek - nyomott csókot a szám sarkába, majd a derekamnál kicsit megtaszított. Amikor megláttam, ki ül a kanapén, egy pillanatra megállt a szívem.
 - Atya ég!
 - Norina, boldog születésnapot - lépett hozzám közelebb Drew.
 - Én.. Hogy kerülsz ide? - hogy mer belerondítani a hétvégénkbe? Jesszus, azt mondtam, hogy a hétvégénkbe? Mindemellett rettentően örültem neki, hogy láthatom. Azóta a nap óta nem beszéltünk, és tényleg hiányzott nekem.
 - Csak a hallban láttalak, és elkértem a szobaszámod, hogy felköszönthesselek. Már megyek is, csak egy puszira ugrottam be.
 - Oké - nyeltem nagyot. Oké, tehát nem marad itt. - Hogy megy a kosár? - rettentő kínos, gondoltam.
 - Jól, király. Most épp indulunk vissza a srácokkal Amerikába, csak átugrottunk ide pár napra edzeni.
 - Oké. Akkor most..
 - Ja, persze, megyek is. Szép napot - nyomott puszit az arcomra, majd biccentett egyet a mögöttem álló fiúnak. - Ööö, bocsi. De látom a láncot. Miért..
 - Már semmit sem jelent.
 - Ha nem jelentene, nem hordanád - vont vállat nagyfiúsan. Felhúzta egyik szemöldökét, ráérősen csattogtatta a rágóját, nekem pedig eldurrant az agyam. Azt hiszi, hogy miután csak úgy egyik pillanatról a másikra lerázott, ilyen lazán fogom venni? Kezem szinte magától mozdult meg. Lekevertem neki egy pofont. Az ökle reflexből csattant az arcomon, én pedig a földön.
 - Szerintem most jött el az ideje, hogy elhúzz a picsába - tolta ki az ajtón Zayn. Éreztem a testéből áradó feszültséget.
Az egész lakosztály néma csendbe borult, csupán az én sírásom és Zayn csitítgatása hallatszott. Rettentően fájt az állkapcsom, de az jobban, amit lelkileg éreztem. Azt a lelki fájdalmat éltem át most is, mint gyerekkoromban. Az arcomhoz nyúlva simítottam végig a felduzzadt, valószínűleg hamarosan bekékülő, érzékeny részen.
 - Gyere, teszünk rá jeget, angyalka, ne aggódj - felhúzott a földről, majd leültetett a krémszínű kanapéra. Nem sokkal később óvatosan arcomhoz nyomta a konyharuhába becsomagolt jeget. Felszisszentem. - Ne hara...
 - Nem a te hibád. Nem tudhattad.
 - Megakadályozhattam volna, Nina - huppant le másik oldalamra, majd magához húzott, én pedig nem húzódtam el tőle. Testének melege körülölelt, a mentol és dohányszag pedig megnyugtatott. - Én engedtem be. Egy barom vagyok. De ugye... - nyelt nagyot. - Ugye nem ütött meg máskor is?
 - Nem.
 - Lassan rendelhetnénk ebédet, aztán lemehetünk a partra, ha szeretnéd. Vagy maradhatunk itt is, és főzhetünk - szólalt meg, miután letettem a dohányzóasztalra a félig elolvadt jeget.
 - Most inkább egyedül lennék, ha nem bánod - pillantottam fel rá. Szájával csücsörített, de nem csókot kért, hanem terveket szövögetett. A közös terveinket a délutánra nézve. De én nem akartam mást, csak egyedül lenni egy kicsit a gondolataimmal, amikkel hamarosan kinyírom magam, ha így folytatom.
 - Mi lenne, ha elmennél venni egy kád fürdőt? Addig én pedig elintéznék pár dolog a jövőhetemmel kapcsolatban. Lemegyek a hallba, ha szeretnéd, hogy ne legyek itt.
 Teret adott. Szabad teret, ami nekem soha nem adatott meg. Szabad döntéseket hozhattam, nem telepedett rám, mindenben hagyta, hogy én döntsek. Bármit kérhettem volna, megtette volna értem és azért, hogy nekem jobb legyen.
 - Maradj fent velem, kérlek - fordultam felé. - Miért nézel így?
 - Erre máskor adok majd választ. Menj, feküdj bele abba a kádba és nyugodj meg - húzott fel a kanapéról, majd a fürdő felé kísért. Az ablaknál arcomat a fény felé fordította, hogy megnézhesse a sebesülésemet. - Fáj, igaz? - könnyeimmel küszködve bólintottam. Újra megfogta a kezem, és a fürdőszobába kísért, majd egy apró csókot nyomott a homlokomra. Sarkon fordult, és kilépett az ajtón, lassan húzva be maga után.
 - Zayn.
 - Hm? - fordult vissza.
 - Maradnál?
 - Ezt akarod?
 - Határozottan - engedtem meg egy fájdalommal teli mosolyt.
 Egy rossz mozdulatot sem tett, csupán ültünk egymással szemben a hatalmas kádban, a lábaink összeértek, de egy ujjal sem nyúlt hozzám. Én simogattam a lábát, de ő nem ért hozzám. Nekem csak arra volt szükségem, hogy érezzem a jelenlétét, érezzem, hogy mellettem van. Sírtam. Sokat. De szükségem volt rá, muszáj volt valahogy kiadnom magamból a fájdalmamat. És bár nem voltam rendben, talán a hétvégén valami megváltozott bennem.
 Este, lealapozózott arccal, hosszú pulcsiban sétáltunk le a partra. Hűvös volt, de nem fáztam. Zayn a kezemet fogta, én pedig a vállára hajtottam a fejem. Totálisan úgy néztünk ki, mint akik évek óta egy párt alkotnak és rettentően szerelmesek egymásba.
 Degeszre ettük magunkat, nevettünk és együtt voltunk. Ismét sokat beszélt a családjáról, a fiúkról, a turnébuszos életükről. Elárul néhány titkot még a gyerekkorából, majd még párat a mostani életéről.
 Az egyik bódéból kilépve néhány fotóst pillantott meg.
 - Gyere - húzott a sötétebb, kivilágítatlan partszakasz felé, ahol nem láthattak meg minket. Mégis megláttak. Vakuk villantak, egyre közeledtek felénk az emberek, én pedig egyre jobban kétségbeestem. - Tudnod kell, hogy nem szégyellek, csupán nem akarok felhajtást - értettem én ezt már jól, sok ilyen balhé miatt ment tönkre a sztárok kapcsolata. Folyamatosan kiabált az a sok idegen ember, hogy ki vagyok, mit csinálok itt, miért vagyok itt Zayn-nel, együtt vagyunk-e és hogy mióta tart a kapcsolatunk. Zayn szó nélkül lépkedett, engem szorosan maga mellett tartva.
 - Nyugi - suttogtam magamnak. A mellkasához bújtam, arcomat takartam a kezemmel, a fotók pedig folyamatosan készültek. Pár perc múlva beléptünk a hotel ajtaján. Zihálva léptünk be a liftbe.
 - Nézz rám, hé - fordította maga felé az arcom. Megfogta egyik kezem, majd lány csókot hintett rá. - Már nincsenek itt. Ne remegj, kérlek - csak ekkor vettem észre, hogy szinte egész valómban remegek. Zaklatottnak éreztem magam, feszengtem, de nem a fotósok miatt.
 - Rendben vagyok, Zayn. Semmi bajom, hidd el.
 - De..
 - Jól vagyok - léptem ki a fülkéből, majd a kártyával kinyitottam az ajtót.
 - Nina, tudom, hogy van valami, amiről nem akarsz beszélni, és én nem is fogom erőltetni a dolgot, de tudd, hogyha bárhová nem szeretnél menni, amit én kitaláltam, szólj és együtt megoldjuk, oké?
 Annak ellenére, hogy semmit sem tud a múltamról, próbál óvni az emlékektől, és ezért hálával tartozom neki. Többször merült már fel bennem, hogy egyik este leültetem, és elmondom neki a múltam egy bizonyos részét, de nem ment. Képtelen voltam, hogy elmondjam neki, mik teszik sötétté a gyerekkorom és a fiatalkorom meghatározó részét. Féltem, hogy elhagy, ha megtudja, miken mentem keresztül, és féltem, hogy én nem leszek képes újra megbirkózni vele.

05. - A világ leggyönyörűbb lánya

Sziasztok! :)

Először is minden kedves olvasómnak szeretnék kellemes húsvéti ünnepeket kívánni, sok locsolót, piros tojást nekik és miegyebet!

Másodszor pedig szeretnélek megkérni titeket, hogy legalább a pipát nyomjátok be, hogy elolvastátok, vagy ha van valakinek türelme és szakít rám plusz két percet, írjon pár sort, hogy mi a véleménye a blogról. ITT a blog csoportja, lehet csatlakozni! :)

 Mindenkinek szeretnék kellemes pihenést kívánni a szünetre!

All the love. D

 Néha azt hisszük, hogy tudjuk, mi történik velünk. Aztán kiderül, hogy valaki átírta a forgatókönyvet.

 Március utolsó napjait tapostuk. Minden szabadidőmet Zaynnel töltöttem, hétvégente - ha lehetőség volt rá - a többi srác is csatlakozott kettősünkhöz barátnőikkel kiegészülve. Eleanor hangos, vicces lány, tökéletes egyensúlyban élnek Louis-val. Sophia pedig a megtestesült báj és kedvesség. Pszichológiát tanul, remekül megérti az embereket, és be kell vallanom, néhány társalgás alkalmával olyan nagy okosságokat és bölcsességeket hintett el, amik jót tettek nekem. Évekig a rosszat, a csúnyát láttam az emberekben, nem bíztam bennük, de pár hét alatt igazi családra tettem szert. Harry örökké csak pimaszkodik velem, amit Zayn szóvá is tesz neki, holott nem alkotunk egy párt, csupán sokat lógunk együtt. Niall tökéletesen eléldegél közöttünk, nevet, kacag a saját, meglehetősen ostoba poénjain, amit közülünk Harry tart igazán viccesnek.

 - Hé, srácok - lépett be Louis a nappaliba Eleanor mögött. Csodálattal nézett barátnőjére minden alkalommal, dédelgette, babusgatta, és minden alkalmat kihasznált, amikor be tudott neki szólni. Eleanor természetesen vette a poént, és sokkal ütősebben vágott vissza a fiúnak.

 - Van palacsinta. Kell? - kérdezte Harry a konyhából kikiáltva. Nos, tudni kell, hogy Harry főzőtudománya az évek során sokat fejlődött - a fiúk elmondása szerint. Isteni kajákat csinál, mindig új dolgokat próbál ki. Éppen Harry lakásán voltunk, amikor Louis megszólalt. Csak egy átlagos bejelentésnek lehettünk fültanúi - majdnem.

 - Nem, de figyeljetek már. Valami fontosat akarok mondani - kiabált a házban, ugyanis mindenki másfele volt. Harry a konyhában, Sophia és Liam Niall ellen játszott az XBOX-on, Zayn a fotelben ülve drukkolt és kiabált Niallnek, hogy mit csináljon annak érdekében, hogy a zombit ki tudja nyírni, én pedig Harry mellett támasztottam a pultot. Éppen a szívét öntötte ki. Louis kijelentésére mindenki abbahagyta, amit csinált. Amikor észrevettük a piruló Eleanort, azonnal leesett a tantusz.

 - Elveszed? - ocsúdott fel elsőként Sophia nagy mosollyal az arcán. Louis értetlenül rázta a fejét.

 - Mi? Nem, dehogy - amint kimondta, Eleanorhoz fordult. - Már félre ne értsd.

 - Pontosan jól értettem - görbült lefelé a lány szája, majd sarkon fordult és kiröppent az ajtón. Louis még mindig értetlenül nézett ránk, de már másfajta értetlenség csillogott kék szemeiben.

 - Menj már utána - biccentettem az ajtó felé. Louis kirongyolt rajta, és amint becsukódott az ajtó, felkacagtam. Senki sem nevetett velem. - Most mi van?

 - Ez neked vicces? - csattant rám Harry. - Ha ezek összevesznek, akkor Louis a nyakamra fog járni.

 - Hé, nyugi. Figyeld csak - mutattam ujjammal a hátsó ajtó felé, ahol Eleanor állt ragyogó mosollyal az arcán. - Poén volt.

 - Eltűnt. Utána kell mennem - szaladt vissza a házba Louis, kocsikulcsait felkapva ki is fordult volna a házból, ha Eleanor meg nem szólal.

 - Ki után?

 - Eleanor után, ki más után? - aztán megtorpant, és felhúzott szemöldökkel nézett végig a társaságon, tekintete barátnőjén állapodott meg. - Mi volt ez?

 - Csak ugrattalak, édes - csapódott barátja karjai közé, aki megkönnyebbülten nevetett fel. - Tudom, hogy el fogsz venni. Nincs más választásod - kuncogott Eleanor, majd hosszú csókot nyomott Louis ajkaira.

 - Oké, gerlepár. Elmondanátok, milyen bejelentésről van szó? - nyújtózott ki a fotelban Zayn, majd rám nézve megpaskolta a karfát, hogy üljek oda. Harry szürke mamuszában odacsattogtam mellé és félig felültem a puha bőrre. Zayn karjai derekam köré fonódtak és még mielőtt reagálhattam volna, egyenesen az ölébe rántott. Megvető pillantással jutalmaztam, majd újra Louis-ra fordítottam minden figyelmemet. Vagyis szerettem volna, ha Zayn nem kezdi el simogatni a derekamat és a fenekemet. A többiek ezt ugyan nem láthatták, de mégiscsak társaságban voltunk, így ficánkolni kezdtem, hogy hagyja abba. Nem sokkal később éreztem, ahogy egyre jobban megkeményedik alattam, így inkább mozdulatlanul vártam a további fejleményeket. A történet felét nem értettem ugyan Zayn tolakodó ujjai miatt, de a lényeget megjegyeztem. A hétvégén Lou és El hazamennek Doncasterbe, ahová az egész banda meg lett invitálva.
 - Nekünk programunk van akkor - szólalt fel Zayn, miután Louis bejelentette a hírt. Felhúzott szemöldökkel fordultam felé.
 - Kivel van programod?
 - A világ legszebb lányával megyek el kicsit lazulni - vonta meg a vállát hanyagul. Szemeimben a düh és féltékenység tüze lángolt, azonnal felpattantam az öléből.
 - Harry, süssük ki azt a pár palacsintát - slisszantam egyenesen a konyhába, és újra bekapcsoltam a tűzhelyet. Hallottam, ahogy Harry megáll mögöttem, így bátran kezdtem el csacsogni. - Annyira nehéz eset, érted? Nekem udvarol, teszi a szépet, aztán meg mással megy a hétvégén lazulgatni. Alig egy hónapja hagyott el a barátom, nem mellesleg Katy is elköltözött a pasijához, és totálisan egyedül maradtam - sóhajtottam. - Kezdi lebontani a falaimat, úgy ismer mint évek óta senki más, és erre ezt csinálja velem. Időtlen idők óta senkiben sem bíztam annyira, mint benne, hittem neki, és most kurvára átvert.
 - Szerintem ez nem így van, Norina - sóhajtott nagyot, majd megállt mellettem. - Zayn kevés emberhez kötődik, kemény fiúnak mutatja magát, de igazából rohadtul érzékeny. Néha csak úgy eltűnik, pár óra múlva pedig festékesen tér vissza, mert inkább elment telefújni a falát valami szarral, minthogy elmondja nekünk. Hozzád rettentően ragaszkodik, és én igazán azt látom rajta, hogy szeret téged. Ha még nem is a szerelmével szeret, de szeret. Úgy szeret és vigyáz rád, ahogy csak tud, érted? - szeret téged. A franc essen belé, csak ezt ne hallottam volna!
 Könnyeimet visszanyelve fordultam Harry-hez.
 - Hazavinnél, kérlek? - nagyot nyelve bólintott, majd kikapcsolta a tűzhelyet. Nem kérdezett egy szót sem, volt már rá példa, hogy magyarázat nélkül kértem tőle valamit. A nappalin keresztülrohanva odavetettem mindenkinek egy halk sziát, majd a bakancsomba bújva léptem ki az ajtón. Hallottam, ahogy Harry leállítja Zaynt, aki utánam akart jönni, de nem foglalkoztam vele. Gyorsan beszálltam Harry mellé némi várakozás után. Zayn értetlenül állt az ajtóban, arcán teljes döbbenet ült.
 A hazafelé eltelt fél órát néma csend uralta. Egyikünk sem szólt egy árva szót sem, csupán a külvilág zajai adtak némi életet a hangulatnak.
 - Ma mész dolgozni? - kérdezte Harry, amikor leparkolt a lakásom előtt. Némán megráztam a fejem. - Elmehetnénk valahová az este, hátsó szándék vagy bármi nélkül. Csak bulizni.
 - Oké - bólintottam, majd kiszálltam a kocsiból. - És kösz.
 - A sorozatom után jövök érted, nyuszi - kacsintott, mire bemutattam neki.
 - Seggfej.
 - Látod, de ez a seggfej is meg tud nevettetni - utalt az arcomon ülő bugyuta vigyorra. - Csóközön, nyuszkó.
És visszatért a pimasz Harry.
 Következő reggel macskajajjal ébredtem. Hajnalban értünk haza Harry-vel az egyik híres szórakozóhelyről, de mivel Harry végül megivott egy mojitot, a kanapémon aludt - vagyis azt hittem. Ismerős, mégis ismeretlen szobában találtam magam, egy lavórral a bal oldalamon. Szerencsére üres volt. Lüktetett a fejem, émelyegtem, és nem tudtam pontosan, hogy hol vagyok. Az agyam nem fogta fel, amit látott a szemem. Azonnal az éjjeliszekrényen lévő telefonomért nyúltam. Három nem fogadottam volt Harry-től, de figyelmen kívül hagyva írtam egy sms-t Zayn-nek, hogy azonnal keressen meg, mert fogalmam sincs, hol fekszem éppen habos-babos fehér ágyneműk között.
 Alig egy perccel később nyílt a szobaajtó, és nagy megkönnyebbülésemre Zayn dugta be rajta a fejét.
 - Ó, hál' Istennek - fújtam ki az addig bent tartott levegőt és a párnákra hanyatlottam. - Hogy kerülök ide? - kérdeztem, miután Zayn befészkelte magát mellém. Nemrég zuhanyozhatott - éreztem rajta, amikor a mellkasára vont. Mélyet lélegeztem a friss, üdítő illatfelhőből.
 - Lehánytál - jelentette ki könnyedén. Mintha csak azt mondta volna, hogy kiskutya.
 - Ne... - emeltem fel hirtelen a fejem, de meg is szédültem, ezért gyorsan visszafeküdtem. - Ugye nem hánytalak le?
 - Nem, dehogy. Csak hatszor hívtál, teljesen részegen, miközben olyanokat mondtál, hogy akkor dugjam meg azt a kis ribit, ejtsem teherbe, és nyaljam ki a segged. Elég csúnya dolgok voltak, meg is viseltek.
 - Ne haragudj, én nem gondo... Te szemét, nem is mondtam ilyeneket! - csaptam finoman a mellkasára, amikor megéreztem, hogy kuncogni kezd. - Utállak.
 - Jó, ilyet tényleg nem mondtál, de a hat hívás igaz. Aztán Harry mondta meg, hogy hol vagytok. Értetek mentem, hazahoztalak titeket. Harry a kanapén aludt, de már elment egy órája.
 - Miért fekszem az ágyadban? - tettem fel a legfontosabb kérdést.
 - Mert megkértél rá. De legfőképp azért, mert nem akartam, hogy ha rosszat álmodsz, egyedül ébredj - simított végig a hajamon, én pedig elmosolyodtam.
 - Nem is álmodtam rosszat - jegyeztem meg, miközben felnéztem rá. - Úgy nézel rám, mintha valami felbecsülhetetlen kincs lennék.
 - Az is vagy, angyalka.

 A hét minden napját Zaynnel töltöttem, miután kitomboltam magam. Sem én, sem ő nem szólt egy árva szót sem a hétvégéről, így nekem Eleanorral és Sophiával kellett beszéltem arról, milyen ruhákat vigyek, hogy lesznek-e kötött programok, ilyesmik.
 Szombat reggel korán indultunk, így alig, hogykiléptem a Dress ajtaján, Harry felvett a kocsijával és hazafuvarozott.
 - Felkapom a cuccom, lezuhanyzok, és indulhatunk. Van annyi időnk? - kérdeztem behajolva az ablakon.
 - Van még időnk, csak nyugodtan - villantotta meg széles mosolyát, majd újra telefonjára fordította a figyelmét. Valakinek nagyon írt. Lehet, hogy új kiszemeltje van. Számon is kérem majd. A lakásomba belépve pillantottam meg a kanapé előtt heverő dobozt. Nem volt címzett, feladó még úgyse, csupán egy egyszerű doboz. Nem ketyegett, szóval nem bomba, de ki a franc jutott be a lakásomba? Le kell cserélnem a zárakat, jegyeztem fel a noteszembe a fejemben, majd egy késsel elvágtam a ragasztást. A karton egy fekete magassarkút rejtett, ami valószínűleg csinosabban fog mutatni a bézs színű ruhámmal, mint a bakancsom. Igen, a héten volt időnk vásárolni menni a hétvégére, meg úgy általánosságban. A ruhát valójában Zayn pénzéből vettem, és nagyon ódzkodtam elfogadni. De a fekete, pántos szandál mesésen nézett ki, és rettentő kényelmesnek tűnt. A cipő mellett találtam még kiegészítőket, egy Zara parfümöt és egy méregdrága Chanel-táskát. A doboz alján mindössze egy rövid üzenet állt. "Remélem, sikerült meglepnem. Hamarosan találkozunk. xx Z."
 Mire leértem, már Harry megfordult a kocsival, így egyenesen bevágódtam az első ülésre mitfahrerként.
 - Bocsi, siettem, aho.. A kurva életbe! - csaptam a műszerfalra idegesen. - A rohadt életbe, Zayn!
 - Mi a franc bajod van, Nina?
 - Kurvára nem rád számítottam, haver. Egy fél órája még Harry kócos haja villogott a kocsiba, most meg te - csatoltam be az övem, hiszen már így is késésben voltunk. - Mindegy, csak menjünk már. Amúgy mit keresel itt?
 - Harry nem szólt, hogy mi nem megyünk Doncasterbe? - szólalt meg miután elhagytuk Londont. A ruhámat a kapaszkodóra akasztottam, miután kicsit lehiggadtam, a táskámat pedig a hátsó ülésre dobtam, ahol Zayn cuccai hevertek. A nyugalmam hamar elszállt.
 - Nem. Tudta a franc, hogy te jössz, hiszen neked programod van a világ legszebb lányával - váltottam gúnyos hangnemre, mire felkacagott. Hangosan nevetett, orrát felhúzta, szemeit összeszorította, szeme sarkaiban apró könnycseppek jelentek meg. Értetlenül néztem, amikor lehúzódott az út szélére.
 - Nina, komolyan? Annyira egyenes voltam. Burkoltan, de mindig egyenesen nyilvánultam meg - csendült fel a hangja a néma kocsiban. Eddig csak a szuszogását hallottam, amint levegőért kapkod, de most már lehiggadt.
 - Egyenes? És mellesleg hova a fenébe viszel? Nyisd ki az ajtót, kiszállok - kezdtem a hisztit. Benyomta a központi zárat és felém fordult.
 - Imádom, amikor ezt csinálod - mosolygott rám. - A hétvégén a világ legszebb lányával. Kell nálad szebb? - fogta meg a kezem, én pedig lehajtottam a fejem. Egész végig rólam beszélt. Minden nap rólam áradozott, mindig a kedvemben járt, minden lépésemet figyelte, apró, édes bókokkal lepett meg, én pedig azt hittem, már nem érdeklem és csak azért bókol, hogy ne tűnjön fel, hogy mással randizik. Hogy más tetszik már neki. Hogy csak egy strigula lett volna belőlem? Amilyen keménységgel tűrtem, hogy rólam beszél nekem, most olyannyira elgyengültem. Egész végig magamra voltam féltékeny?
 - Igen, magadra - bólogatott édes mosollyal az arcán, bennem pedig csak ekkor tudatosult, hogy hangosan is kimondtam. - És isteni volt látni, ahogy dúlsz-fúlsz azért, mert azt hiszed, már nem kellesz. Érdeklődöm irántad, amint látod. Vettem ruhát, pedig hagyhattam volna, hogy valamilyen fekete borzalmadban gyere el bakanccsal. Sőt, ha érdekel, minden este itt álltam a házad előtt és vártam, hogy hazaérj biztonságban - szemeimet könnyek marták. Olyan hamar történt minden. Egyszer csak megjelent a kocsijával, ideadta a bakancsát és ezzel be is lépett az életembe. Aztán a fiúknak mutatott be, később pedig már a lányokkal mentem vásárolni, és ha ez még nem lenne elég, a héten egyik este Harry és Niall benéztek hozzám a Dressbe. Mindenhol ott voltak, és a gondolat, hogy barátaim vannak, már nem rémisztett meg. Örültem, hogy figyelnek rám, szeretnek és elfogadnak, még akkor is, ha én magamat nem.
 - Régóta nem volt ilyen kedves hozzám senki, ugye tudod? - nyögtem ki végül, mire Zayn kikapcsolta a biztonsági övemet és szorosan a mellkasára vont. Fűszeres, férfias illata megszállta érzékeimet, erősen lüktetni kezdtem, szívem a torkomban dobogott és a históriák ellenére nekem nem pillangóraj, hanem úgy kb. 1000 állatkert állata tombolt a gyomromban. Vajon ő is így érez?
 - Igen - válaszolt, és majdnem biztos voltam benne, hogy a kedvességre utaló kérdésemre válaszolt. Szerettem volna azt hinni, hogy ő is ugyanezt érzi, sőt, talán még nagyobb dózisban, de tisztában voltam vele, hogy nem. Zayn csupán szeret velem lenni, de a kedvességén kívül nincs semmi. - Induljunk tovább, angyalka.
 - Hová megyünk? - kérdeztem. Soha nem hallottam még ilyen szép monológot, amivel Zayn megajándékozott. És bár hetek óta nem csókolt meg, és a testi érintések kimerültek egy-egy ölelésben és üdvözletként adott pusziban, remegtem, amikor hozzám ért. De ahogy mondta, nem vett el semmit az engedélyem nélkül. És most rohadtul az engedélyem nélkül megyünk valahová, nem számít. Vele a világ végére is elmennék.