05. - A világ leggyönyörűbb lánya

Sziasztok! :)

Először is minden kedves olvasómnak szeretnék kellemes húsvéti ünnepeket kívánni, sok locsolót, piros tojást nekik és miegyebet!

Másodszor pedig szeretnélek megkérni titeket, hogy legalább a pipát nyomjátok be, hogy elolvastátok, vagy ha van valakinek türelme és szakít rám plusz két percet, írjon pár sort, hogy mi a véleménye a blogról. ITT a blog csoportja, lehet csatlakozni! :)

 Mindenkinek szeretnék kellemes pihenést kívánni a szünetre!

All the love. D

 Néha azt hisszük, hogy tudjuk, mi történik velünk. Aztán kiderül, hogy valaki átírta a forgatókönyvet.

 Március utolsó napjait tapostuk. Minden szabadidőmet Zaynnel töltöttem, hétvégente - ha lehetőség volt rá - a többi srác is csatlakozott kettősünkhöz barátnőikkel kiegészülve. Eleanor hangos, vicces lány, tökéletes egyensúlyban élnek Louis-val. Sophia pedig a megtestesült báj és kedvesség. Pszichológiát tanul, remekül megérti az embereket, és be kell vallanom, néhány társalgás alkalmával olyan nagy okosságokat és bölcsességeket hintett el, amik jót tettek nekem. Évekig a rosszat, a csúnyát láttam az emberekben, nem bíztam bennük, de pár hét alatt igazi családra tettem szert. Harry örökké csak pimaszkodik velem, amit Zayn szóvá is tesz neki, holott nem alkotunk egy párt, csupán sokat lógunk együtt. Niall tökéletesen eléldegél közöttünk, nevet, kacag a saját, meglehetősen ostoba poénjain, amit közülünk Harry tart igazán viccesnek.

 - Hé, srácok - lépett be Louis a nappaliba Eleanor mögött. Csodálattal nézett barátnőjére minden alkalommal, dédelgette, babusgatta, és minden alkalmat kihasznált, amikor be tudott neki szólni. Eleanor természetesen vette a poént, és sokkal ütősebben vágott vissza a fiúnak.

 - Van palacsinta. Kell? - kérdezte Harry a konyhából kikiáltva. Nos, tudni kell, hogy Harry főzőtudománya az évek során sokat fejlődött - a fiúk elmondása szerint. Isteni kajákat csinál, mindig új dolgokat próbál ki. Éppen Harry lakásán voltunk, amikor Louis megszólalt. Csak egy átlagos bejelentésnek lehettünk fültanúi - majdnem.

 - Nem, de figyeljetek már. Valami fontosat akarok mondani - kiabált a házban, ugyanis mindenki másfele volt. Harry a konyhában, Sophia és Liam Niall ellen játszott az XBOX-on, Zayn a fotelben ülve drukkolt és kiabált Niallnek, hogy mit csináljon annak érdekében, hogy a zombit ki tudja nyírni, én pedig Harry mellett támasztottam a pultot. Éppen a szívét öntötte ki. Louis kijelentésére mindenki abbahagyta, amit csinált. Amikor észrevettük a piruló Eleanort, azonnal leesett a tantusz.

 - Elveszed? - ocsúdott fel elsőként Sophia nagy mosollyal az arcán. Louis értetlenül rázta a fejét.

 - Mi? Nem, dehogy - amint kimondta, Eleanorhoz fordult. - Már félre ne értsd.

 - Pontosan jól értettem - görbült lefelé a lány szája, majd sarkon fordult és kiröppent az ajtón. Louis még mindig értetlenül nézett ránk, de már másfajta értetlenség csillogott kék szemeiben.

 - Menj már utána - biccentettem az ajtó felé. Louis kirongyolt rajta, és amint becsukódott az ajtó, felkacagtam. Senki sem nevetett velem. - Most mi van?

 - Ez neked vicces? - csattant rám Harry. - Ha ezek összevesznek, akkor Louis a nyakamra fog járni.

 - Hé, nyugi. Figyeld csak - mutattam ujjammal a hátsó ajtó felé, ahol Eleanor állt ragyogó mosollyal az arcán. - Poén volt.

 - Eltűnt. Utána kell mennem - szaladt vissza a házba Louis, kocsikulcsait felkapva ki is fordult volna a házból, ha Eleanor meg nem szólal.

 - Ki után?

 - Eleanor után, ki más után? - aztán megtorpant, és felhúzott szemöldökkel nézett végig a társaságon, tekintete barátnőjén állapodott meg. - Mi volt ez?

 - Csak ugrattalak, édes - csapódott barátja karjai közé, aki megkönnyebbülten nevetett fel. - Tudom, hogy el fogsz venni. Nincs más választásod - kuncogott Eleanor, majd hosszú csókot nyomott Louis ajkaira.

 - Oké, gerlepár. Elmondanátok, milyen bejelentésről van szó? - nyújtózott ki a fotelban Zayn, majd rám nézve megpaskolta a karfát, hogy üljek oda. Harry szürke mamuszában odacsattogtam mellé és félig felültem a puha bőrre. Zayn karjai derekam köré fonódtak és még mielőtt reagálhattam volna, egyenesen az ölébe rántott. Megvető pillantással jutalmaztam, majd újra Louis-ra fordítottam minden figyelmemet. Vagyis szerettem volna, ha Zayn nem kezdi el simogatni a derekamat és a fenekemet. A többiek ezt ugyan nem láthatták, de mégiscsak társaságban voltunk, így ficánkolni kezdtem, hogy hagyja abba. Nem sokkal később éreztem, ahogy egyre jobban megkeményedik alattam, így inkább mozdulatlanul vártam a további fejleményeket. A történet felét nem értettem ugyan Zayn tolakodó ujjai miatt, de a lényeget megjegyeztem. A hétvégén Lou és El hazamennek Doncasterbe, ahová az egész banda meg lett invitálva.
 - Nekünk programunk van akkor - szólalt fel Zayn, miután Louis bejelentette a hírt. Felhúzott szemöldökkel fordultam felé.
 - Kivel van programod?
 - A világ legszebb lányával megyek el kicsit lazulni - vonta meg a vállát hanyagul. Szemeimben a düh és féltékenység tüze lángolt, azonnal felpattantam az öléből.
 - Harry, süssük ki azt a pár palacsintát - slisszantam egyenesen a konyhába, és újra bekapcsoltam a tűzhelyet. Hallottam, ahogy Harry megáll mögöttem, így bátran kezdtem el csacsogni. - Annyira nehéz eset, érted? Nekem udvarol, teszi a szépet, aztán meg mással megy a hétvégén lazulgatni. Alig egy hónapja hagyott el a barátom, nem mellesleg Katy is elköltözött a pasijához, és totálisan egyedül maradtam - sóhajtottam. - Kezdi lebontani a falaimat, úgy ismer mint évek óta senki más, és erre ezt csinálja velem. Időtlen idők óta senkiben sem bíztam annyira, mint benne, hittem neki, és most kurvára átvert.
 - Szerintem ez nem így van, Norina - sóhajtott nagyot, majd megállt mellettem. - Zayn kevés emberhez kötődik, kemény fiúnak mutatja magát, de igazából rohadtul érzékeny. Néha csak úgy eltűnik, pár óra múlva pedig festékesen tér vissza, mert inkább elment telefújni a falát valami szarral, minthogy elmondja nekünk. Hozzád rettentően ragaszkodik, és én igazán azt látom rajta, hogy szeret téged. Ha még nem is a szerelmével szeret, de szeret. Úgy szeret és vigyáz rád, ahogy csak tud, érted? - szeret téged. A franc essen belé, csak ezt ne hallottam volna!
 Könnyeimet visszanyelve fordultam Harry-hez.
 - Hazavinnél, kérlek? - nagyot nyelve bólintott, majd kikapcsolta a tűzhelyet. Nem kérdezett egy szót sem, volt már rá példa, hogy magyarázat nélkül kértem tőle valamit. A nappalin keresztülrohanva odavetettem mindenkinek egy halk sziát, majd a bakancsomba bújva léptem ki az ajtón. Hallottam, ahogy Harry leállítja Zaynt, aki utánam akart jönni, de nem foglalkoztam vele. Gyorsan beszálltam Harry mellé némi várakozás után. Zayn értetlenül állt az ajtóban, arcán teljes döbbenet ült.
 A hazafelé eltelt fél órát néma csend uralta. Egyikünk sem szólt egy árva szót sem, csupán a külvilág zajai adtak némi életet a hangulatnak.
 - Ma mész dolgozni? - kérdezte Harry, amikor leparkolt a lakásom előtt. Némán megráztam a fejem. - Elmehetnénk valahová az este, hátsó szándék vagy bármi nélkül. Csak bulizni.
 - Oké - bólintottam, majd kiszálltam a kocsiból. - És kösz.
 - A sorozatom után jövök érted, nyuszi - kacsintott, mire bemutattam neki.
 - Seggfej.
 - Látod, de ez a seggfej is meg tud nevettetni - utalt az arcomon ülő bugyuta vigyorra. - Csóközön, nyuszkó.
És visszatért a pimasz Harry.
 Következő reggel macskajajjal ébredtem. Hajnalban értünk haza Harry-vel az egyik híres szórakozóhelyről, de mivel Harry végül megivott egy mojitot, a kanapémon aludt - vagyis azt hittem. Ismerős, mégis ismeretlen szobában találtam magam, egy lavórral a bal oldalamon. Szerencsére üres volt. Lüktetett a fejem, émelyegtem, és nem tudtam pontosan, hogy hol vagyok. Az agyam nem fogta fel, amit látott a szemem. Azonnal az éjjeliszekrényen lévő telefonomért nyúltam. Három nem fogadottam volt Harry-től, de figyelmen kívül hagyva írtam egy sms-t Zayn-nek, hogy azonnal keressen meg, mert fogalmam sincs, hol fekszem éppen habos-babos fehér ágyneműk között.
 Alig egy perccel később nyílt a szobaajtó, és nagy megkönnyebbülésemre Zayn dugta be rajta a fejét.
 - Ó, hál' Istennek - fújtam ki az addig bent tartott levegőt és a párnákra hanyatlottam. - Hogy kerülök ide? - kérdeztem, miután Zayn befészkelte magát mellém. Nemrég zuhanyozhatott - éreztem rajta, amikor a mellkasára vont. Mélyet lélegeztem a friss, üdítő illatfelhőből.
 - Lehánytál - jelentette ki könnyedén. Mintha csak azt mondta volna, hogy kiskutya.
 - Ne... - emeltem fel hirtelen a fejem, de meg is szédültem, ezért gyorsan visszafeküdtem. - Ugye nem hánytalak le?
 - Nem, dehogy. Csak hatszor hívtál, teljesen részegen, miközben olyanokat mondtál, hogy akkor dugjam meg azt a kis ribit, ejtsem teherbe, és nyaljam ki a segged. Elég csúnya dolgok voltak, meg is viseltek.
 - Ne haragudj, én nem gondo... Te szemét, nem is mondtam ilyeneket! - csaptam finoman a mellkasára, amikor megéreztem, hogy kuncogni kezd. - Utállak.
 - Jó, ilyet tényleg nem mondtál, de a hat hívás igaz. Aztán Harry mondta meg, hogy hol vagytok. Értetek mentem, hazahoztalak titeket. Harry a kanapén aludt, de már elment egy órája.
 - Miért fekszem az ágyadban? - tettem fel a legfontosabb kérdést.
 - Mert megkértél rá. De legfőképp azért, mert nem akartam, hogy ha rosszat álmodsz, egyedül ébredj - simított végig a hajamon, én pedig elmosolyodtam.
 - Nem is álmodtam rosszat - jegyeztem meg, miközben felnéztem rá. - Úgy nézel rám, mintha valami felbecsülhetetlen kincs lennék.
 - Az is vagy, angyalka.

 A hét minden napját Zaynnel töltöttem, miután kitomboltam magam. Sem én, sem ő nem szólt egy árva szót sem a hétvégéről, így nekem Eleanorral és Sophiával kellett beszéltem arról, milyen ruhákat vigyek, hogy lesznek-e kötött programok, ilyesmik.
 Szombat reggel korán indultunk, így alig, hogykiléptem a Dress ajtaján, Harry felvett a kocsijával és hazafuvarozott.
 - Felkapom a cuccom, lezuhanyzok, és indulhatunk. Van annyi időnk? - kérdeztem behajolva az ablakon.
 - Van még időnk, csak nyugodtan - villantotta meg széles mosolyát, majd újra telefonjára fordította a figyelmét. Valakinek nagyon írt. Lehet, hogy új kiszemeltje van. Számon is kérem majd. A lakásomba belépve pillantottam meg a kanapé előtt heverő dobozt. Nem volt címzett, feladó még úgyse, csupán egy egyszerű doboz. Nem ketyegett, szóval nem bomba, de ki a franc jutott be a lakásomba? Le kell cserélnem a zárakat, jegyeztem fel a noteszembe a fejemben, majd egy késsel elvágtam a ragasztást. A karton egy fekete magassarkút rejtett, ami valószínűleg csinosabban fog mutatni a bézs színű ruhámmal, mint a bakancsom. Igen, a héten volt időnk vásárolni menni a hétvégére, meg úgy általánosságban. A ruhát valójában Zayn pénzéből vettem, és nagyon ódzkodtam elfogadni. De a fekete, pántos szandál mesésen nézett ki, és rettentő kényelmesnek tűnt. A cipő mellett találtam még kiegészítőket, egy Zara parfümöt és egy méregdrága Chanel-táskát. A doboz alján mindössze egy rövid üzenet állt. "Remélem, sikerült meglepnem. Hamarosan találkozunk. xx Z."
 Mire leértem, már Harry megfordult a kocsival, így egyenesen bevágódtam az első ülésre mitfahrerként.
 - Bocsi, siettem, aho.. A kurva életbe! - csaptam a műszerfalra idegesen. - A rohadt életbe, Zayn!
 - Mi a franc bajod van, Nina?
 - Kurvára nem rád számítottam, haver. Egy fél órája még Harry kócos haja villogott a kocsiba, most meg te - csatoltam be az övem, hiszen már így is késésben voltunk. - Mindegy, csak menjünk már. Amúgy mit keresel itt?
 - Harry nem szólt, hogy mi nem megyünk Doncasterbe? - szólalt meg miután elhagytuk Londont. A ruhámat a kapaszkodóra akasztottam, miután kicsit lehiggadtam, a táskámat pedig a hátsó ülésre dobtam, ahol Zayn cuccai hevertek. A nyugalmam hamar elszállt.
 - Nem. Tudta a franc, hogy te jössz, hiszen neked programod van a világ legszebb lányával - váltottam gúnyos hangnemre, mire felkacagott. Hangosan nevetett, orrát felhúzta, szemeit összeszorította, szeme sarkaiban apró könnycseppek jelentek meg. Értetlenül néztem, amikor lehúzódott az út szélére.
 - Nina, komolyan? Annyira egyenes voltam. Burkoltan, de mindig egyenesen nyilvánultam meg - csendült fel a hangja a néma kocsiban. Eddig csak a szuszogását hallottam, amint levegőért kapkod, de most már lehiggadt.
 - Egyenes? És mellesleg hova a fenébe viszel? Nyisd ki az ajtót, kiszállok - kezdtem a hisztit. Benyomta a központi zárat és felém fordult.
 - Imádom, amikor ezt csinálod - mosolygott rám. - A hétvégén a világ legszebb lányával. Kell nálad szebb? - fogta meg a kezem, én pedig lehajtottam a fejem. Egész végig rólam beszélt. Minden nap rólam áradozott, mindig a kedvemben járt, minden lépésemet figyelte, apró, édes bókokkal lepett meg, én pedig azt hittem, már nem érdeklem és csak azért bókol, hogy ne tűnjön fel, hogy mással randizik. Hogy más tetszik már neki. Hogy csak egy strigula lett volna belőlem? Amilyen keménységgel tűrtem, hogy rólam beszél nekem, most olyannyira elgyengültem. Egész végig magamra voltam féltékeny?
 - Igen, magadra - bólogatott édes mosollyal az arcán, bennem pedig csak ekkor tudatosult, hogy hangosan is kimondtam. - És isteni volt látni, ahogy dúlsz-fúlsz azért, mert azt hiszed, már nem kellesz. Érdeklődöm irántad, amint látod. Vettem ruhát, pedig hagyhattam volna, hogy valamilyen fekete borzalmadban gyere el bakanccsal. Sőt, ha érdekel, minden este itt álltam a házad előtt és vártam, hogy hazaérj biztonságban - szemeimet könnyek marták. Olyan hamar történt minden. Egyszer csak megjelent a kocsijával, ideadta a bakancsát és ezzel be is lépett az életembe. Aztán a fiúknak mutatott be, később pedig már a lányokkal mentem vásárolni, és ha ez még nem lenne elég, a héten egyik este Harry és Niall benéztek hozzám a Dressbe. Mindenhol ott voltak, és a gondolat, hogy barátaim vannak, már nem rémisztett meg. Örültem, hogy figyelnek rám, szeretnek és elfogadnak, még akkor is, ha én magamat nem.
 - Régóta nem volt ilyen kedves hozzám senki, ugye tudod? - nyögtem ki végül, mire Zayn kikapcsolta a biztonsági övemet és szorosan a mellkasára vont. Fűszeres, férfias illata megszállta érzékeimet, erősen lüktetni kezdtem, szívem a torkomban dobogott és a históriák ellenére nekem nem pillangóraj, hanem úgy kb. 1000 állatkert állata tombolt a gyomromban. Vajon ő is így érez?
 - Igen - válaszolt, és majdnem biztos voltam benne, hogy a kedvességre utaló kérdésemre válaszolt. Szerettem volna azt hinni, hogy ő is ugyanezt érzi, sőt, talán még nagyobb dózisban, de tisztában voltam vele, hogy nem. Zayn csupán szeret velem lenni, de a kedvességén kívül nincs semmi. - Induljunk tovább, angyalka.
 - Hová megyünk? - kérdeztem. Soha nem hallottam még ilyen szép monológot, amivel Zayn megajándékozott. És bár hetek óta nem csókolt meg, és a testi érintések kimerültek egy-egy ölelésben és üdvözletként adott pusziban, remegtem, amikor hozzám ért. De ahogy mondta, nem vett el semmit az engedélyem nélkül. És most rohadtul az engedélyem nélkül megyünk valahová, nem számít. Vele a világ végére is elmennék.