Sziasztok! :)
Meghoztam a következő részt. Minden Kedves Olvasómat arra kérem, hogy hagyjon valami nyomot maga után. Ha csak a chatablakba írtok, az is jó, csak látni szeretném, hogy mennyien érdeklődtök a blog iránt. Egy pipa is elég a rész alatt, tényleg. Nagyon megköszönném!
Jó olvasást!
All the love. D
Az igazi ajándék az egyik ember számára a másik ember lehet, a másik szívtől szívig érő szeretete.
Másfél óra elteltével Zayn megállt tankolni, de csak haloványan érzékeltem. Mindenesetre, amikor felkeltem, ott volt a pohártartóban egy kihűlt kávé éppúgy, ahogy szeretem. Hunyorogva mosolyogtam rá, majd érdeklődtem, hogy merre járunk annak ellenére, hogy még most sem mondta meg az úti célunkat.
- Húsz perc múlva odaérünk.
- Az király, mert rohadtul elgémberedett mindenem - fordultam felé az ülésben, így a hátammal az ajtónak dőlve figyeltem, ahogy a vezetésre koncentrál. Pimasz mosoly futott át arcán, és azt hittem, nem fogja megosztani velem gondolatát, ám mégis megszólalt.
- Én segítenék megmozgatni mindenedet - az a mosoly újra ott ült az arcán. A kora délelőtti napfény miatt napszemüveg volt rajta, arcán pár napos borosta. Épp úgy nézett ki, mint aki egy divatmagazin címlapján szokott lenni.
- Szóval te szexre szeretnéd alapozni a kapcsolatunkat? - böktem meg a lábammal a vállát. Ajkaira halvány mosoly ült, de nem érte el a szemét.
- Egyszer egy ilyenbe már belebuktam, angyalka, és nem akarom újra megkockáztatni. Akkor csúnyán elbasztam a dolgot, most nem akarom.
- Mi történt? - kérdeztem, majd kinéztem a szélvédőn. Nem számítottam Zayntől semmiféle válaszra, azt hittem, hogy túl mélyre ástam.
- Trisnek hívták, csinos, okos lány, és ráadásul túlontúl okos. Alig egy év után beperelt, hogy valami fertőző betegségem van és elkapta. Csak aztán kiderült, hogy mellettem más pasikkal is kufircolt, és nem volt helytálló a vádja. Akkor már lassan egy hónapja nem voltunk együtt, mert turnén voltam, ő pedig azt állította, hogy két héttel azelőtt még lefeküdtünk. És a nap is stimmelt, amit mondott, mert a fiúk nem tudták, hogy hol vagyok, csak annyit, hogy elmentem valakivel valahová. Szóval a kihallgatás során nem tudtak védeni. Aztán amikor Eleanor megtudta, hogy pert indított Tris, közbelépett és felfedte a titkunkat mindenki előtt. Aznap vele voltam Louisnak venni valami ajándékot és mivel képpel is tudta bizonyítani, ejtették a vádakat. Ennyi az én történetem. Nagy port kavart az egész, hatalmas cécó lett belőle, de elsikáltuk.
- Szóval akkor.. - nyeltem nagyot, aztán összeszorítottam szemeimet. - Te...
- Tiszta vagyok, ha ezt akartad hallani - sandított rám, majd felnevetett. - Szexi vagy, amikor idegeskedsz.
- Azt hittem az idegeskedés árt a szépségnek - dünnyögtem az orrom alatt, de nem volt több időm, hiszen Zayn befordult egy óriási hotel elé. - Itt vagyunk?
- Itt - mosolygott. Jött egy férfi, aki leparkolta az autót, mi pedig - kézen fogva - elindultunk a recepció felé, hogy bejelentkezzünk a hétvégére. - Ja, és mellesleg, a te szépségednek semmi sem tud ártani - azonnal pírba borult az arcom. Felkuncogott, majd maga felé húzott. Vágytam a csókjára, rettentően, de nem egy fenetudja milyen hotel aulájában.
Valahogy nem ért váratlanul, hogy a legfelső emeleti lakosztályt foglalta le.
- Csak a nyugalom kedvéért, angyalka - ölelt magához. Az ajtón beérve elállt a szavam. Ragyogóan tiszta, kifinomult nappaliba érkeztem. Leírhatatlanul szép és rendezett volt. Ledobtam a kabátom a kanapéra, majd az erkélyajtóhoz léptem. Tenger. Rögtön mellettünk tenger.
- Tetszik? - tette fel a kérdést, miután hátulról átkarolt. Mosolyogva fordultam meg karjaiban.
- A tiéd.
- Mi az enyém?
- A csókom. Bármennyi. Akármennyi - simítottam végig ajkán ujjammal. Barna szemei egyre jobban csillogtak, a vágy, hogy megcsókolhasson egyre jobban fokozódott benne. - Csókolj meg.
Ajkai rátaláltak enyémekre, édes csókokkal ajándékoztak meg. Tenyerét arcomra simította, elszabadult tincseimet a fülem mögé tűrte, majd a derekam alá nyúlva hátradöntött. Így csókolt, ki tudja meddig. Annyira tüzes volt, annyira forró és annyira.. valódi. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő múlva, de elhúzódott tőlem. Megbosszulva ezt játszani kezdtem vele. Végigsimítottam ágyékán, mire felnyögött, és utánam kapott.
- Á-á - cöcögtem. - Csak a csók.
- Ennek még nincs vége - szólt utánam a nappaliból, amikor a szobába mentem, hogy felfedezzem a fürdőszobát.
- Inkább a cuccot hozd, cicám - dobtam felé egy csókot, majd behajtottam a szobaajtót magam mögött. A fürdőhöz tartozó ajtót tárva nyitva hagytam. Megnyitottam a nagy kádhoz tartozó csapot, és levettem a sok réteg ruhát. A hajamat a fejem tetejére kontyoltam, majd nyakig elmerültem a vízben.
A nyitott ajtón keresztül szemléltem meg a szobát, ahol az elkövetkezendő két napot fogjuk tölteni. Nagy ágy, piperetükör, gardrób. Tekintetem visszavándorolt az ágyra. Hófehér takarók, párnák, amik rettentően vonzottak. Puhának, melegnek és kényelmesnek tűntek, főleg három óra alvás után.
- Angyalka, hol va... - elakadt a szava, amikor meglátott a kádban fekve. - Mrgrggh - valami ilyesmi hangot hallatott, amikor megállt a mosdókagylónak támaszkodva. Erekciója már most látható volt a nadrágján keresztül is. Elvettem a szappant a tartóról, majd elkezdtem vele kenni a testem. A nyakamat, a melleim között, a hasam, majd a combjaim és a lábszáram. Aztán feltérdeltem a kádban, így Zayn is jól láthatta, hogy hol akarom megmosni magam következőleg. A combjaim között.
- Veszettül kívánlak, angyalka - hörgött, és a mosdókagylóba kapaszkodott. - Ha nem hagyod abba, ki kell mennem innen.
- Hát menj. Eddig sem kértem, hogy nézd végig - incselkedtem vele.
- Jobb lesz, ha kimegyek - nyögte, majd egy halk kattanással becsukta az ajtót. Győzedelmesen elmosolyodtam, és tisztában voltam vele, hogy neki most rohadtul nem jó, nem érdekelt. Tudtam, hogy az elmúlt egy hónap során egy csókot sem engedtem meg neki, most pedig itt vagyunk ketten, és mégsem teper le, bízhatok benne.
A tükör előtt álltam, és éppen a felsőmet igazítottam meg magamon, amikor megpillantottam a tükörben Zayn képmását. Az ajtónak dőlve figyelte minden mozdulatom.
- Baj van?
- Nincs - rázta a fejét, miközben közeledett felém. Testem remegett, ahogy érzékelte jelenlétét. - Csak szeretnék.. Születésnapod van, angyalka.
- Ez az egész.. Túl sok. Honnan tudtad?
- Be kell pótolni az elmaradtakat, nem? - mosolygott, majd elővett a zsebéből egy már jól ismert láncot.
- Zayn.. - szólni sem bírtam, elakadt a lélegzetem. Drew nyaklánca volt, de a medál már nem ugyanaz a félszív volt. Egy egész gyémántszív volt rajta. - Istenem..
- Menj ki a nappaliba, kérlek - nyomott csókot a szám sarkába, majd a derekamnál kicsit megtaszított. Amikor megláttam, ki ül a kanapén, egy pillanatra megállt a szívem.
- Atya ég!
- Norina, boldog születésnapot - lépett hozzám közelebb Drew.
- Én.. Hogy kerülsz ide? - hogy mer belerondítani a hétvégénkbe? Jesszus, azt mondtam, hogy a hétvégénkbe? Mindemellett rettentően örültem neki, hogy láthatom. Azóta a nap óta nem beszéltünk, és tényleg hiányzott nekem.
- Csak a hallban láttalak, és elkértem a szobaszámod, hogy felköszönthesselek. Már megyek is, csak egy puszira ugrottam be.
- Oké - nyeltem nagyot. Oké, tehát nem marad itt. - Hogy megy a kosár? - rettentő kínos, gondoltam.
- Jól, király. Most épp indulunk vissza a srácokkal Amerikába, csak átugrottunk ide pár napra edzeni.
- Oké. Akkor most..
- Ja, persze, megyek is. Szép napot - nyomott puszit az arcomra, majd biccentett egyet a mögöttem álló fiúnak. - Ööö, bocsi. De látom a láncot. Miért..
- Már semmit sem jelent.
- Ha nem jelentene, nem hordanád - vont vállat nagyfiúsan. Felhúzta egyik szemöldökét, ráérősen csattogtatta a rágóját, nekem pedig eldurrant az agyam. Azt hiszi, hogy miután csak úgy egyik pillanatról a másikra lerázott, ilyen lazán fogom venni? Kezem szinte magától mozdult meg. Lekevertem neki egy pofont. Az ökle reflexből csattant az arcomon, én pedig a földön.
- Szerintem most jött el az ideje, hogy elhúzz a picsába - tolta ki az ajtón Zayn. Éreztem a testéből áradó feszültséget.
Az egész lakosztály néma csendbe borult, csupán az én sírásom és Zayn csitítgatása hallatszott. Rettentően fájt az állkapcsom, de az jobban, amit lelkileg éreztem. Azt a lelki fájdalmat éltem át most is, mint gyerekkoromban. Az arcomhoz nyúlva simítottam végig a felduzzadt, valószínűleg hamarosan bekékülő, érzékeny részen.
- Gyere, teszünk rá jeget, angyalka, ne aggódj - felhúzott a földről, majd leültetett a krémszínű kanapéra. Nem sokkal később óvatosan arcomhoz nyomta a konyharuhába becsomagolt jeget. Felszisszentem. - Ne hara...
- Nem a te hibád. Nem tudhattad.
- Megakadályozhattam volna, Nina - huppant le másik oldalamra, majd magához húzott, én pedig nem húzódtam el tőle. Testének melege körülölelt, a mentol és dohányszag pedig megnyugtatott. - Én engedtem be. Egy barom vagyok. De ugye... - nyelt nagyot. - Ugye nem ütött meg máskor is?
- Nem.
- Lassan rendelhetnénk ebédet, aztán lemehetünk a partra, ha szeretnéd. Vagy maradhatunk itt is, és főzhetünk - szólalt meg, miután letettem a dohányzóasztalra a félig elolvadt jeget.
- Most inkább egyedül lennék, ha nem bánod - pillantottam fel rá. Szájával csücsörített, de nem csókot kért, hanem terveket szövögetett. A közös terveinket a délutánra nézve. De én nem akartam mást, csak egyedül lenni egy kicsit a gondolataimmal, amikkel hamarosan kinyírom magam, ha így folytatom.
- Mi lenne, ha elmennél venni egy kád fürdőt? Addig én pedig elintéznék pár dolog a jövőhetemmel kapcsolatban. Lemegyek a hallba, ha szeretnéd, hogy ne legyek itt.
Teret adott. Szabad teret, ami nekem soha nem adatott meg. Szabad döntéseket hozhattam, nem telepedett rám, mindenben hagyta, hogy én döntsek. Bármit kérhettem volna, megtette volna értem és azért, hogy nekem jobb legyen.
- Maradj fent velem, kérlek - fordultam felé. - Miért nézel így?
- Erre máskor adok majd választ. Menj, feküdj bele abba a kádba és nyugodj meg - húzott fel a kanapéról, majd a fürdő felé kísért. Az ablaknál arcomat a fény felé fordította, hogy megnézhesse a sebesülésemet. - Fáj, igaz? - könnyeimmel küszködve bólintottam. Újra megfogta a kezem, és a fürdőszobába kísért, majd egy apró csókot nyomott a homlokomra. Sarkon fordult, és kilépett az ajtón, lassan húzva be maga után.
- Zayn.
- Hm? - fordult vissza.
- Maradnál?
- Ezt akarod?
- Határozottan - engedtem meg egy fájdalommal teli mosolyt.
Egy rossz mozdulatot sem tett, csupán ültünk egymással szemben a hatalmas kádban, a lábaink összeértek, de egy ujjal sem nyúlt hozzám. Én simogattam a lábát, de ő nem ért hozzám. Nekem csak arra volt szükségem, hogy érezzem a jelenlétét, érezzem, hogy mellettem van. Sírtam. Sokat. De szükségem volt rá, muszáj volt valahogy kiadnom magamból a fájdalmamat. És bár nem voltam rendben, talán a hétvégén valami megváltozott bennem.
Este, lealapozózott arccal, hosszú pulcsiban sétáltunk le a partra. Hűvös volt, de nem fáztam. Zayn a kezemet fogta, én pedig a vállára hajtottam a fejem. Totálisan úgy néztünk ki, mint akik évek óta egy párt alkotnak és rettentően szerelmesek egymásba.
Degeszre ettük magunkat, nevettünk és együtt voltunk. Ismét sokat beszélt a családjáról, a fiúkról, a turnébuszos életükről. Elárul néhány titkot még a gyerekkorából, majd még párat a mostani életéről.
Az egyik bódéból kilépve néhány fotóst pillantott meg.
- Gyere - húzott a sötétebb, kivilágítatlan partszakasz felé, ahol nem láthattak meg minket. Mégis megláttak. Vakuk villantak, egyre közeledtek felénk az emberek, én pedig egyre jobban kétségbeestem. - Tudnod kell, hogy nem szégyellek, csupán nem akarok felhajtást - értettem én ezt már jól, sok ilyen balhé miatt ment tönkre a sztárok kapcsolata. Folyamatosan kiabált az a sok idegen ember, hogy ki vagyok, mit csinálok itt, miért vagyok itt Zayn-nel, együtt vagyunk-e és hogy mióta tart a kapcsolatunk. Zayn szó nélkül lépkedett, engem szorosan maga mellett tartva.
- Nyugi - suttogtam magamnak. A mellkasához bújtam, arcomat takartam a kezemmel, a fotók pedig folyamatosan készültek. Pár perc múlva beléptünk a hotel ajtaján. Zihálva léptünk be a liftbe.
- Nézz rám, hé - fordította maga felé az arcom. Megfogta egyik kezem, majd lány csókot hintett rá. - Már nincsenek itt. Ne remegj, kérlek - csak ekkor vettem észre, hogy szinte egész valómban remegek. Zaklatottnak éreztem magam, feszengtem, de nem a fotósok miatt.
- Rendben vagyok, Zayn. Semmi bajom, hidd el.
- De..
- Jól vagyok - léptem ki a fülkéből, majd a kártyával kinyitottam az ajtót.
- Nina, tudom, hogy van valami, amiről nem akarsz beszélni, és én nem is fogom erőltetni a dolgot, de tudd, hogyha bárhová nem szeretnél menni, amit én kitaláltam, szólj és együtt megoldjuk, oké?
Annak ellenére, hogy semmit sem tud a múltamról, próbál óvni az emlékektől, és ezért hálával tartozom neki. Többször merült már fel bennem, hogy egyik este leültetem, és elmondom neki a múltam egy bizonyos részét, de nem ment. Képtelen voltam, hogy elmondjam neki, mik teszik sötétté a gyerekkorom és a fiatalkorom meghatározó részét. Féltem, hogy elhagy, ha megtudja, miken mentem keresztül, és féltem, hogy én nem leszek képes újra megbirkózni vele.
- Én segítenék megmozgatni mindenedet - az a mosoly újra ott ült az arcán. A kora délelőtti napfény miatt napszemüveg volt rajta, arcán pár napos borosta. Épp úgy nézett ki, mint aki egy divatmagazin címlapján szokott lenni.
- Szóval te szexre szeretnéd alapozni a kapcsolatunkat? - böktem meg a lábammal a vállát. Ajkaira halvány mosoly ült, de nem érte el a szemét.
- Egyszer egy ilyenbe már belebuktam, angyalka, és nem akarom újra megkockáztatni. Akkor csúnyán elbasztam a dolgot, most nem akarom.
- Mi történt? - kérdeztem, majd kinéztem a szélvédőn. Nem számítottam Zayntől semmiféle válaszra, azt hittem, hogy túl mélyre ástam.
- Trisnek hívták, csinos, okos lány, és ráadásul túlontúl okos. Alig egy év után beperelt, hogy valami fertőző betegségem van és elkapta. Csak aztán kiderült, hogy mellettem más pasikkal is kufircolt, és nem volt helytálló a vádja. Akkor már lassan egy hónapja nem voltunk együtt, mert turnén voltam, ő pedig azt állította, hogy két héttel azelőtt még lefeküdtünk. És a nap is stimmelt, amit mondott, mert a fiúk nem tudták, hogy hol vagyok, csak annyit, hogy elmentem valakivel valahová. Szóval a kihallgatás során nem tudtak védeni. Aztán amikor Eleanor megtudta, hogy pert indított Tris, közbelépett és felfedte a titkunkat mindenki előtt. Aznap vele voltam Louisnak venni valami ajándékot és mivel képpel is tudta bizonyítani, ejtették a vádakat. Ennyi az én történetem. Nagy port kavart az egész, hatalmas cécó lett belőle, de elsikáltuk.
- Szóval akkor.. - nyeltem nagyot, aztán összeszorítottam szemeimet. - Te...
- Tiszta vagyok, ha ezt akartad hallani - sandított rám, majd felnevetett. - Szexi vagy, amikor idegeskedsz.
- Azt hittem az idegeskedés árt a szépségnek - dünnyögtem az orrom alatt, de nem volt több időm, hiszen Zayn befordult egy óriási hotel elé. - Itt vagyunk?
- Itt - mosolygott. Jött egy férfi, aki leparkolta az autót, mi pedig - kézen fogva - elindultunk a recepció felé, hogy bejelentkezzünk a hétvégére. - Ja, és mellesleg, a te szépségednek semmi sem tud ártani - azonnal pírba borult az arcom. Felkuncogott, majd maga felé húzott. Vágytam a csókjára, rettentően, de nem egy fenetudja milyen hotel aulájában.
Valahogy nem ért váratlanul, hogy a legfelső emeleti lakosztályt foglalta le.
- Csak a nyugalom kedvéért, angyalka - ölelt magához. Az ajtón beérve elállt a szavam. Ragyogóan tiszta, kifinomult nappaliba érkeztem. Leírhatatlanul szép és rendezett volt. Ledobtam a kabátom a kanapéra, majd az erkélyajtóhoz léptem. Tenger. Rögtön mellettünk tenger.
- Tetszik? - tette fel a kérdést, miután hátulról átkarolt. Mosolyogva fordultam meg karjaiban.
- A tiéd.
- Mi az enyém?
- A csókom. Bármennyi. Akármennyi - simítottam végig ajkán ujjammal. Barna szemei egyre jobban csillogtak, a vágy, hogy megcsókolhasson egyre jobban fokozódott benne. - Csókolj meg.
Ajkai rátaláltak enyémekre, édes csókokkal ajándékoztak meg. Tenyerét arcomra simította, elszabadult tincseimet a fülem mögé tűrte, majd a derekam alá nyúlva hátradöntött. Így csókolt, ki tudja meddig. Annyira tüzes volt, annyira forró és annyira.. valódi. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő múlva, de elhúzódott tőlem. Megbosszulva ezt játszani kezdtem vele. Végigsimítottam ágyékán, mire felnyögött, és utánam kapott.
- Á-á - cöcögtem. - Csak a csók.
- Ennek még nincs vége - szólt utánam a nappaliból, amikor a szobába mentem, hogy felfedezzem a fürdőszobát.
- Inkább a cuccot hozd, cicám - dobtam felé egy csókot, majd behajtottam a szobaajtót magam mögött. A fürdőhöz tartozó ajtót tárva nyitva hagytam. Megnyitottam a nagy kádhoz tartozó csapot, és levettem a sok réteg ruhát. A hajamat a fejem tetejére kontyoltam, majd nyakig elmerültem a vízben.
A nyitott ajtón keresztül szemléltem meg a szobát, ahol az elkövetkezendő két napot fogjuk tölteni. Nagy ágy, piperetükör, gardrób. Tekintetem visszavándorolt az ágyra. Hófehér takarók, párnák, amik rettentően vonzottak. Puhának, melegnek és kényelmesnek tűntek, főleg három óra alvás után.
- Angyalka, hol va... - elakadt a szava, amikor meglátott a kádban fekve. - Mrgrggh - valami ilyesmi hangot hallatott, amikor megállt a mosdókagylónak támaszkodva. Erekciója már most látható volt a nadrágján keresztül is. Elvettem a szappant a tartóról, majd elkezdtem vele kenni a testem. A nyakamat, a melleim között, a hasam, majd a combjaim és a lábszáram. Aztán feltérdeltem a kádban, így Zayn is jól láthatta, hogy hol akarom megmosni magam következőleg. A combjaim között.
- Veszettül kívánlak, angyalka - hörgött, és a mosdókagylóba kapaszkodott. - Ha nem hagyod abba, ki kell mennem innen.
- Hát menj. Eddig sem kértem, hogy nézd végig - incselkedtem vele.
- Jobb lesz, ha kimegyek - nyögte, majd egy halk kattanással becsukta az ajtót. Győzedelmesen elmosolyodtam, és tisztában voltam vele, hogy neki most rohadtul nem jó, nem érdekelt. Tudtam, hogy az elmúlt egy hónap során egy csókot sem engedtem meg neki, most pedig itt vagyunk ketten, és mégsem teper le, bízhatok benne.
A tükör előtt álltam, és éppen a felsőmet igazítottam meg magamon, amikor megpillantottam a tükörben Zayn képmását. Az ajtónak dőlve figyelte minden mozdulatom.
- Baj van?
- Nincs - rázta a fejét, miközben közeledett felém. Testem remegett, ahogy érzékelte jelenlétét. - Csak szeretnék.. Születésnapod van, angyalka.
- Ez az egész.. Túl sok. Honnan tudtad?
- Be kell pótolni az elmaradtakat, nem? - mosolygott, majd elővett a zsebéből egy már jól ismert láncot.
- Zayn.. - szólni sem bírtam, elakadt a lélegzetem. Drew nyaklánca volt, de a medál már nem ugyanaz a félszív volt. Egy egész gyémántszív volt rajta. - Istenem..
- Menj ki a nappaliba, kérlek - nyomott csókot a szám sarkába, majd a derekamnál kicsit megtaszított. Amikor megláttam, ki ül a kanapén, egy pillanatra megállt a szívem.
- Atya ég!
- Norina, boldog születésnapot - lépett hozzám közelebb Drew.
- Én.. Hogy kerülsz ide? - hogy mer belerondítani a hétvégénkbe? Jesszus, azt mondtam, hogy a hétvégénkbe? Mindemellett rettentően örültem neki, hogy láthatom. Azóta a nap óta nem beszéltünk, és tényleg hiányzott nekem.
- Csak a hallban láttalak, és elkértem a szobaszámod, hogy felköszönthesselek. Már megyek is, csak egy puszira ugrottam be.
- Oké - nyeltem nagyot. Oké, tehát nem marad itt. - Hogy megy a kosár? - rettentő kínos, gondoltam.
- Jól, király. Most épp indulunk vissza a srácokkal Amerikába, csak átugrottunk ide pár napra edzeni.
- Oké. Akkor most..
- Ja, persze, megyek is. Szép napot - nyomott puszit az arcomra, majd biccentett egyet a mögöttem álló fiúnak. - Ööö, bocsi. De látom a láncot. Miért..
- Már semmit sem jelent.
- Ha nem jelentene, nem hordanád - vont vállat nagyfiúsan. Felhúzta egyik szemöldökét, ráérősen csattogtatta a rágóját, nekem pedig eldurrant az agyam. Azt hiszi, hogy miután csak úgy egyik pillanatról a másikra lerázott, ilyen lazán fogom venni? Kezem szinte magától mozdult meg. Lekevertem neki egy pofont. Az ökle reflexből csattant az arcomon, én pedig a földön.
- Szerintem most jött el az ideje, hogy elhúzz a picsába - tolta ki az ajtón Zayn. Éreztem a testéből áradó feszültséget.
Az egész lakosztály néma csendbe borult, csupán az én sírásom és Zayn csitítgatása hallatszott. Rettentően fájt az állkapcsom, de az jobban, amit lelkileg éreztem. Azt a lelki fájdalmat éltem át most is, mint gyerekkoromban. Az arcomhoz nyúlva simítottam végig a felduzzadt, valószínűleg hamarosan bekékülő, érzékeny részen.
- Gyere, teszünk rá jeget, angyalka, ne aggódj - felhúzott a földről, majd leültetett a krémszínű kanapéra. Nem sokkal később óvatosan arcomhoz nyomta a konyharuhába becsomagolt jeget. Felszisszentem. - Ne hara...
- Nem a te hibád. Nem tudhattad.
- Megakadályozhattam volna, Nina - huppant le másik oldalamra, majd magához húzott, én pedig nem húzódtam el tőle. Testének melege körülölelt, a mentol és dohányszag pedig megnyugtatott. - Én engedtem be. Egy barom vagyok. De ugye... - nyelt nagyot. - Ugye nem ütött meg máskor is?
- Nem.
- Lassan rendelhetnénk ebédet, aztán lemehetünk a partra, ha szeretnéd. Vagy maradhatunk itt is, és főzhetünk - szólalt meg, miután letettem a dohányzóasztalra a félig elolvadt jeget.
- Most inkább egyedül lennék, ha nem bánod - pillantottam fel rá. Szájával csücsörített, de nem csókot kért, hanem terveket szövögetett. A közös terveinket a délutánra nézve. De én nem akartam mást, csak egyedül lenni egy kicsit a gondolataimmal, amikkel hamarosan kinyírom magam, ha így folytatom.
- Mi lenne, ha elmennél venni egy kád fürdőt? Addig én pedig elintéznék pár dolog a jövőhetemmel kapcsolatban. Lemegyek a hallba, ha szeretnéd, hogy ne legyek itt.
Teret adott. Szabad teret, ami nekem soha nem adatott meg. Szabad döntéseket hozhattam, nem telepedett rám, mindenben hagyta, hogy én döntsek. Bármit kérhettem volna, megtette volna értem és azért, hogy nekem jobb legyen.
- Maradj fent velem, kérlek - fordultam felé. - Miért nézel így?
- Erre máskor adok majd választ. Menj, feküdj bele abba a kádba és nyugodj meg - húzott fel a kanapéról, majd a fürdő felé kísért. Az ablaknál arcomat a fény felé fordította, hogy megnézhesse a sebesülésemet. - Fáj, igaz? - könnyeimmel küszködve bólintottam. Újra megfogta a kezem, és a fürdőszobába kísért, majd egy apró csókot nyomott a homlokomra. Sarkon fordult, és kilépett az ajtón, lassan húzva be maga után.
- Zayn.
- Hm? - fordult vissza.
- Maradnál?
- Ezt akarod?
- Határozottan - engedtem meg egy fájdalommal teli mosolyt.
Egy rossz mozdulatot sem tett, csupán ültünk egymással szemben a hatalmas kádban, a lábaink összeértek, de egy ujjal sem nyúlt hozzám. Én simogattam a lábát, de ő nem ért hozzám. Nekem csak arra volt szükségem, hogy érezzem a jelenlétét, érezzem, hogy mellettem van. Sírtam. Sokat. De szükségem volt rá, muszáj volt valahogy kiadnom magamból a fájdalmamat. És bár nem voltam rendben, talán a hétvégén valami megváltozott bennem.
Este, lealapozózott arccal, hosszú pulcsiban sétáltunk le a partra. Hűvös volt, de nem fáztam. Zayn a kezemet fogta, én pedig a vállára hajtottam a fejem. Totálisan úgy néztünk ki, mint akik évek óta egy párt alkotnak és rettentően szerelmesek egymásba.
Degeszre ettük magunkat, nevettünk és együtt voltunk. Ismét sokat beszélt a családjáról, a fiúkról, a turnébuszos életükről. Elárul néhány titkot még a gyerekkorából, majd még párat a mostani életéről.
Az egyik bódéból kilépve néhány fotóst pillantott meg.
- Gyere - húzott a sötétebb, kivilágítatlan partszakasz felé, ahol nem láthattak meg minket. Mégis megláttak. Vakuk villantak, egyre közeledtek felénk az emberek, én pedig egyre jobban kétségbeestem. - Tudnod kell, hogy nem szégyellek, csupán nem akarok felhajtást - értettem én ezt már jól, sok ilyen balhé miatt ment tönkre a sztárok kapcsolata. Folyamatosan kiabált az a sok idegen ember, hogy ki vagyok, mit csinálok itt, miért vagyok itt Zayn-nel, együtt vagyunk-e és hogy mióta tart a kapcsolatunk. Zayn szó nélkül lépkedett, engem szorosan maga mellett tartva.
- Nyugi - suttogtam magamnak. A mellkasához bújtam, arcomat takartam a kezemmel, a fotók pedig folyamatosan készültek. Pár perc múlva beléptünk a hotel ajtaján. Zihálva léptünk be a liftbe.
- Nézz rám, hé - fordította maga felé az arcom. Megfogta egyik kezem, majd lány csókot hintett rá. - Már nincsenek itt. Ne remegj, kérlek - csak ekkor vettem észre, hogy szinte egész valómban remegek. Zaklatottnak éreztem magam, feszengtem, de nem a fotósok miatt.
- Rendben vagyok, Zayn. Semmi bajom, hidd el.
- De..
- Jól vagyok - léptem ki a fülkéből, majd a kártyával kinyitottam az ajtót.
- Nina, tudom, hogy van valami, amiről nem akarsz beszélni, és én nem is fogom erőltetni a dolgot, de tudd, hogyha bárhová nem szeretnél menni, amit én kitaláltam, szólj és együtt megoldjuk, oké?
Annak ellenére, hogy semmit sem tud a múltamról, próbál óvni az emlékektől, és ezért hálával tartozom neki. Többször merült már fel bennem, hogy egyik este leültetem, és elmondom neki a múltam egy bizonyos részét, de nem ment. Képtelen voltam, hogy elmondjam neki, mik teszik sötétté a gyerekkorom és a fiatalkorom meghatározó részét. Féltem, hogy elhagy, ha megtudja, miken mentem keresztül, és féltem, hogy én nem leszek képes újra megbirkózni vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése