07. - Nyugodj meg

Sziasztok! :)

Nem szeretnék tolakodónak és követelőzőnek tűnni (ismét), de sajnos azt látom, hogy van napi 10-20 oldalmegtekintés, de egy komment sem érkezik, csak legfeljebb két darab pipa (aminek nagyon örülök, félre ne értsétek). Nagyon kérlek titeket, hogy kommenteljetek nekem, vagy lépjetek be a csoportba és ott is tudtok írni. 

 De itt az új rész, remélem elnyeri majd a tetszéseteket.

 All the love. D

Sokat gondolkodtam rajta, vajon mi lehet a legfontosabb kapocs egy párkapcsolatban, és végül egy dolgot találtam. Ez pedig a spontán bizalom. Amikor két ember úgy találkozik, mintha "beléjük csapott volna a villám", kölcsönösen tudnak rajongani egymásért, felnéznek a másikra, és ha szükséges, akár tűzbe is mennek a társukért. Ilyenkor a spontán találkozásból kölcsönös, spontán bizalom jön létre. 

 A fülembe szuszogott, ami megnyugtató is lett volna, ha kemény hímtagja nem szakít szét belülről. Eszelősen hörgött, erős lökéseket mért csípőmre, miközben a karomat az ágy fejtámlájához bilincselte, hogy ne tudjam lelökni magamról. Hosszú barna hajamat tépte, majd egy ollóval egy újabb tincset nyisszantott le belőle.
 - Még egy kiáltás, és nem marad hajad, te kettyós kurva - nyalta meg a nyakam, mire felnyögtem undoromban. Aztán egyre erősebben lökött, egyre csak hajhászta a kielégülését, mígnem rám hanyatlott és elélvezett. Belém. Miután kihúzódott belőlem és levette rólam a bilincset, nem hagyott magamra. Négykézlábra kényszerített, majd hátulról csapódott belém. Ajkamba haraptam, könnyeim patakokban folytak le meggyötört arcomon a hátul érzett fájdalomtól. Fejemet a hajamnál fogva rántotta hátra, majd újabb nyisszanást hallottam, aztán előrebukott a fejem. Levágta a hajam.
 - Azt mondtam, hogy nyögj, ha duglak, te szánalmas ribanc - gyorsabban lökött, mire kiszaladt ajkaim közt egy kiáltás. - Kurva anyádat, te szájtáti kurva. Szopj le, de azonnal! - kirántotta belőlem a farkát, majd maga felé fordítva, tőlem véres hámtagját, a számba lökte. - Szopjál, kurva!
 - Nina, hé..
Négykézláb álltam az ágy szélén, míg ő szó szerint megdugta a számat. Hányhatnám volt undorító mivoltától, de nem hányhattam.
 Először a hajamat kezdte simogatni valami. Majd a hátamat, Aztán erőteljesen rázni kezdett. Amikor kirántotta a farkát a számból, öklendezni kezdtem, és kiköptem örömét.
 - Nyeld le, te ke..
 - Nina, kérlek, nyisd ki a szemed..
 Kemény tenyér csattant az arcomon, majd egy férfi hímtag is. Hangosan zokogtam, ekkor már nem volt bennem semmi tartás. Újra használta a testem.
 - Tücsök, kérlek, ébredj!
Zihálva tértem magamhoz. Szemeim szorosan lecsukva, összeszorítva, egyik kezemmel az ágy sarkánál támaszkodok a matracba, másik kezemmel pedig a mellkasomat nyomom és öklendezek. A póló és a nadrág, amit pizsama gyanánt vettem magamra pár órája, most teljesen bőrömhöz volt tapadva. A hátamat egy harmadik kéz simogatta, a hajamat pedig egy negyedik fogta.
 - Semmi baj, nyugodj meg, tücsök - Zayn mögöttem térdelt, én pedig csak ekkor eszméltem rá, hogy újra éltem életem egyik legborzasztóbb éjszakáját. És hánytam. A testem nem tudott mit kiadni magából, így csak az esti teám egy része és némi sav jött ki belőlem. Erőtlenül nyögtem fel, és miután Zayn megbizonyosodott róla, hogy már nem fogok hányni, egy törlőkendővel megtörölte a számat, majd magához ölelt. Kimerülten, megalázva ültem az ölében, miközben remegtem.
 - Saj-sajnálom Zayn, azonnal feltakarítom - másztam ki az öléből pár perccel később, és remegő lábakkal indultam a fürdőszoba felé, ahol a feltörlő is volt, de a karomnál fogva húzott vissza.
 - Nem kell, majd megcsinálom én. Pihenj le, mindjárt jövök.
 - Nem. Várj meg - nyöszörögtem, majd minden erőmet összeszedve elindultam, hogy újfent összetakarítsam a hányásom. Volt bennem még annyi tartás, hogy nem mással végeztetem el a piszkos munkát. Ha éveken keresztül meg tudtam csinálni, most miért ne menne?
 Remegve, sírva takarítottam fel magam után. Zayn próbált segíteni, de folyton elzavartam a tócsától. Éjszaka fél három volt, és én éppen a hányásomat takarítottam.
 Ezután már nem aludtam. Fél hatkor aztán kiszenvedtem magam az ágyból, egyedül. Zayn öt óra után pár perccel elaludt, nem bírta a virrasztást. Kávét főztem, reggelit csináltam, és fél nyolc tájékán megreggeliztem. Az utóbbi időben már le sem kellett dugnom az ujjam, hogy hányni tudjak, elég volt ennem egy kicsit.
 - Szép reggelt az én gyönyörű, tetovált angyalomnak - lépett be a konyhába nem sokkal azután, miután kihánytam a reggelim. Természetesen fogat mostam, ezért bátran hajoltam hozzá egy csókért.
 - Nem vagyok angyal, ezt már tudhatnád - vontam vállat, majd csináltam neki két szelet pirítóst lekvárral és forró kávéval. - Jó étvágyat.
 - Köszönöm, angyalka - paskolta meg a combom. Mosolyogva ültem le mellé, hiszen már jól tudtam, hogy gyűlöl egyedül enni. - Jól vagy?
 - Minden oké, nyugodj meg - pedig semmi sem volt velem rendben. Nem voltam oké, nem voltam tiszta. Ismét hányinger kerülgetett. Muszáj voltam egészen a fürdőszobáig rohanni, hogy a wc fölé hajolva hányjam ki a még gyomromban lévő vizet és savat. Az ajtót bezártam magam mögött, de Zayn szüntelenül kopogott rajta.
 - Nina, kedvesem, jól vagy? - hangja megnyugtatta kicsit háborgó gyomrom, de a szívem rettentő gyorsan kezdett verni a becézés hallatán. Kedvesem. Szájvízzel kiöblítettem a számat, hogy ismét friss legyen, majd kinyitottam az ajtót.
 - Remekül vagyok. Miért kérded? - tettettem hülyének magam. Mindketten tisztában voltunk vele, hogy van valami baj, és sem Zayn, sem én nem tudtuk, hogy mi.
 Nem szólt egy szót sem, hiszen tudta, hogy nem fogok mondani neki semmit.
 - Csak tegyük félre a hétvégére, oké? Szombat van, holnap mennünk kell haza, csak élvezni akarom, hogy itt vagyunk - szólaltam meg, miután rendbe raktuk a szobánkat. A mai nap folyamán még egyszer sem kuncsorgott egy árva csókért sem. Vagy a hányásos problémáim miatt, vagy pedig azért, mert betartja az ígéretét. Nem vesz el tőlem semmit addig, amíg én azt nem mondom, hogy oké. Óvatos puszit nyomott az arcomra, majd a kabátjáért nyúlva fordult felém.
 - Menjünk le a partra egy kicsit.
 - Rendben - mosolyogtam rá.
Alig öt perc múlva már a parton sétáltunk, ahol kislányok játszottak a kutyáikkal, a szüleik pedig árgus szemekkel figyeltek csemetéikre. Mosolyogva figyeltem őket. Én is szeretnék egyszer családot, talán két gyereket, egy farmot lovakkal és sok könyvet. Egy festővásznat, verses köteteket, amiket olvasok, amíg a gyerekek iskolában vannak, a férjem pedig dolgozni.
 - Min gondolkozol? - kérdezte, miután kikerülte az egyik kisfiút. Hátrafordulva nézte, ahogy a kisfiú elesik a homokban, majd feláll azt kiabálva az anyukájának, hogy semmi baja. Mosolyogva fordult felém Zayn, még mindig a válaszomra várva. Nem tudtam, hogy elmondjam-e neki, ami egy pillanatig bár, de megfordult a fejemben.
 - Tudod, nekem soha nem volt ilyen gyerekkorom. Még csak hasonló sem adatott meg. De ha lesznek gyerekeim, mindent meg fogok nekik adni, kerüljön bármibe.
 - A szeretet semmibe sem kerül - pillantott rám, nekem pedig könnyek szöktek a szemeimbe. Hirtelen úgy éreztem, mintha nem is a gyerekek iránt érzett szeretetről beszélne, hanem teljesen másféléről. Keze után nyúltam, hogy érezzem a melegét, amit a teste áraszt magából. Hogy érezzem az illatát, és hogy még egy kicsit kapaszkodjak az előző kijelentésébe, pedig tudtam, hogy nem fog elszállni. Ez már örökre velünk marad.
 - Én nem tudhatom - szaladt ki a számon. A fejemet ráztam, és elnevettem magam.
 - Mi ilyen vicces?
 - Hogy miért siránkozok, amikor itt vagyok veled. Nevetséges, hogy most is azon gondolkozom, hogy kitől akarok gyereket, pedig még kapcsolatom sincs - nem bántódott meg, hanem némán elmosolyodott.
 - Rajtam nem fog múlni, angyalka.
Késő délutánig voltunk lent a parton, ettünk néhány falatot - inkább ő evett -, majd kimentünk a stégre, ami mélyen benyúlt a vízbe. Már sötétedett, talán a hét órához közelített az idő, de nem tudtuk pontosan, hiszen teljesen elzárkóztunk a technikai kütyüktől. Hideg volt, fújt a szél, borongós idő volt. Az eső is szemerkélni kezdett, miután fél órát beszélgettünk a stégen. Csak úgy általános dolgokról, felmerültek a régi szerelmek, kapcsolatok, a terveinkről esett még néhány szó, de mégis közel kerültem hozzá. Megnyílt előttem, kitárta a lelkét. Lassacskán eltűntek a kisgyerekek a partról, megszűnt a ricsaj, csak a tenger morajlása hallatszott.
 - Néha úgy elegem van a folyamatos londoni nyüzsgésből és az elvárásokból. Mi lesz akkor, ha már nem fognak érdeklődni irántunk, ha már csak egy süllyesztőbe került banda leszünk? - szólalt meg, miután megállapodtunk, hogy egyikőnk sincs megáldva remek tánctehetséggel.
 - Nem hittem volna, hogy egyszer hallani fogok ilyesmit tőled. Sőt azt sem, hogy szükséged lenne egy kis löketre - fordultam meg ölelésében. Élénken csillogó szemekkel nézett rám a sötétben, én pedig a kabátjába kapaszkodva adtam neki egy kis érzelmi doppingot. - Zayn Szuperszexi Malik, jól figyelj, mert ilyen nem lesz többé! Van érdekeltség az irányotokba, rengeteg rajongótok van olyan országokban is, amelyekről el sem hinnétek. Helyes vagy, jól nézel ki és nem utolsó sorban csodás hangod van. Billboard toplistás dalaitok vannak, hány arany és platinalemezetek van, gondold csak végig! Millió rajongód van, akik bármit megtennének azért, hogy most ők álljanak itt előtted. Hányan álmodoznak arról, hogy melletted fognak felébredni egy reggel, hogy neked szülnek gyereket, veled veszekednek apró dolgokon, hogy együtt öregedtek meg. Hány kitalált sztorit írnak rólatok, hm? Rengeteget! Annyian ábrándoznak a nagy Zayn Malikról, pedig nem is ismerik. Én már ismerem egy részedet, és be kell valljam, sokkal lenyűgözőbb vagy, mint vártam - mosolyogtam rá befejezésképp.
 - Az utolsó mondatod tetszett a legjobban, angyalka - hajolt közelebb hozzám. Mély levegőt kellett vennem, hogy lelassítsam a légzésem, bár teljesen felesleges volt. Amint a szemébe néztem, nem jutottam levegőhöz. Derekamnál átfogott, kicsit hátradöntött, míg karjaimat nyaka köré fontam. Remegtem, de nem a hideg miatt. Az érintésétől, a szuszogásától, tőle. Nem csókolt meg, de ajkai érintették az enyémeket.
 - Ne kelljen minden alkalommal elmondanom. Vedd el - motyogtam, de én sem csókoltam meg. Azt akartam, hogy ő tegye meg.
 - Nem veszem el, csak ha nekem adod.
 - Már a tiéd. Neked adom.
 Nem kapkodta el. Édesen csókolt meg, miközben egyre jobban csöpögött az eső. Pár perc múlva már szakadt, de ajkai és nyelve még mindig fogva tartottak. Aztán elhúzódott.
 - Még ne - ragadtam meg a dzsekijét. - Csókolj meg.
Nem kellett kétszer mondanom. Amikor fél óra múlva felértünk a lakosztályunkba, mindenemből folyt a víz. Zayn azonnal a kádhoz szaladt és megnyitotta a meleg vizes csapot.
 - Gyorsan, vetkőzz, és ülj be mellém - rángatta le magáról a vizes ruhadarabokat. Pár perc múlva csobbant a vízben, én pedig még mindig vacogtam a hideg ruháimban. - Angyalka, gyere már.
 - Én.. Jó ötlet ez? Mármint..
 - Nyugodj meg - kacsintott, majd kiszállt a kádból és segített lerángatni a vizes gönceimet.
Egy ágyban aludtunk, összebújva, de egy árva utalást sem tett arra, hogy bármit is szeretne, amiért nagyon hálás voltam. A reggel hamar elérkezett, ahogy a dél is, ami az indulásunkat jelentette. Még lesétáltunk egy kicsit a partra, majd útnak indultunk.
 Csodás hétvégét tudhattam magam mögött, amit csakis Zaynnek köszönhetek. Soha nem voltam még senkivel sem ilyen helyen, ő volt az első számomra, valószínűleg minden értelemben.
 És valószínűleg a "Nyugodj meg" kifejezés hangzott el a legtöbbször a "Csókolj meg" után a két nap alatt.