Sziasztok! :)
Nem tudom, ki érettségizett még Vivin kívül, de remélem, hogy ügyesek voltatok! Vivi csütörtök délben egy szóval illette az elmúlt 4 napot: szar. :)
Akik pedig nem érettségiztek, remélem már visszaszámoltok! Tényleg nincs már sok hátra, aztán megint nyár. Vigyázzatok magatokra!
All the love. D
Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani.
Az idő elrepült a fejünk fölött, lassan júniust írtunk. Zayn és én tökéletes harmóniában éltünk egymással. Végtelenül szerettem, bíztam benne és tiszteltem, ahogy ő is engem. Négy hónapja ismertük egymást, de már összeköltöztünk - a körülményektől eltekintve -, voltunk romantikus hétvégén, megismertem a barátait, és a hétvégén a családját is meg fogom.
- Gyönyörű reggelt, angyalka - nyomott csókot ajkaimra, én pedig szinte testébe fúródtam ellenkezésképp. Nem akartam felkelni és elindulni Bradford felé.
- Hmm - nyöszörögtem, amikor benyúlt a pólóm alá és végigsimított a mellem alatt. Nem, még most sem feküdtünk le, és bármennyire is hihetetlen, így van. Tartja magát az ígéretéhez, én pedig lassacskán beadom a derekam. Pár napja már megfogta a mellem csókolózás közben. - Csak maradjunk itthon a hétvégén és ne csináljunk semmit.
- Remek ötlet, de ezt Bradfordban is meg tudjuk tenni. Anyu már nagyon meg szeretne ismerni, teljesen beleélte magát, hogy ott töltünk majdnem két napot. Ne foszd meg ettől az örömtől, mert utána hetekig fogom hallgatni, angyalka - simított végig arcomon, miközben egy elkószált tincset tűrt a fülem mögé. - Reggelizünk, aztán indulhatunk is.
- Reggelizel. Én addig bepakolok egy táskába, oké?
- Miért nem eszel? - hangja már-már atyáskodó volt, szinte dorgáló. - Nina, tudod, hogy ennek nem lesz jó vége!
- De ha kihányom, minek egyek? - emeltem fel a hangom. - Menjél, egyél, nemsokára kész leszek - másztam ki az ágyból, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Négy óra út áll előttem és érzem, hogy marni fogjuk egymást. Soha nem vesztünk még össze úgy, hogy napokig ne szóljunk egymáshoz, hiszen mindig történik valami, amit meg kell osztanunk a másikkal. Ha velem annyi, hogy az egyik lány a klinikán javulásnak indult, vagy éppen haza is mehetett onnan, ő az első, akit hívok. Ha vele annyi, hogy elmondja, hogy Louis összetört egy bögrét, vagy hogy kapott az egyik lánytól egy nyakkendőt, amire valami szuper vicces dolog van írva, én vagyok az, akinek elmondja.
- Jól vagy, angyalka? Minden oké? - kopogott be a fürdőszobába. Éppen a vécékagyló fölé görnyedve öklendeztem.
- Remekül vagyok, oké - mély levegőket vettem, próbáltam lenyugtatni háborgó gyomromat. 200 mérföld nem kevés, nekem pedig ki kell bírnom hányás nélkül.
- Akkor miért zártad be? Megbeszéltük, hogy nem fogod magadra csukni azt a rohadt ajtót, mert ha bajod lesz, nem tudok bemenni.
- Jól vagyok - rántottam nagyot az ajtón, ami a falnak csapódott.
- Angyalka, nézz tükörbe - fordított meg a vállamnál fogva. Egy csapzott, karikás szemű, kimerült nő nézett rám vissza. - El kellene menned egy orvoshoz, csak egy rutinvizsgálatra, kérlek.
- Ha lemegy a nyári hajtás a Dress-ben, az első dolgom lesz, oké? - mindketten tisztában voltunk vele, hogy eszem ágában sincs elmenni orvoshoz, de azért Zayn beleegyezően bólintott, majd megszólalt.
- Mikor tudunk indulni?
- Fél óra? - kérdeztem vissza.
- Szuper. Addig elintézek pár telefont - mosolygott rám. A kedélyek máris lenyugodtak.
Kicsivel dél után értünk Bradfordba. Mesés város, sok mosolygó ember sétál az utcákon, a kisgyerekek ugrándoznak, a nagyobbak pedig a park padjain ülve beszélgetnek, nevetnek, bandáznak. Emlékszem, mindig irigyeltem egy kicsit azokat az embereket, akiknek volt társasági életük és barátaik.
Zayn édesanyja rettentő barátságos és közvetlen asszony, meleg öleléssel és két puszival üdvözölt, amikor kiszálltunk a kocsiból. Barna szemei csillogtak a boldogságtól, hogy újra láthatja a fiát ki tudja, mennyi ideje. Nem volt magas nő, de a belőle áradó szeretettől szinte elérzékenyültem. Kézen ragadott, majd behúzott a lakásba, ahol a nappaliban öt kíváncsi szempár várta érkezésem.
Doniya volt a legidősebb gyermek a családban, a barátja kezét szorítva mosolygott rám. Végül vette a bátorságot, elengedte a fiúja kezét, és közelebb lépett hozzám. Szemei nagyon sötét barnák voltak, csillogtak, szinte örömtelien kacagtak, hogy megismerhet. Szorosan megölelt, két puszival üdvözölt, majd odahívta maga mellé a barátját. A fiú magas volt, izmos, és helyes. Divatosan öltözködött, és amikor Donira nézett, kék szemei megteltek szeretettel és mélységes tisztelettel. A srácot Bennek hívták, és meglepő módon két évvel fiatalabb volt Doninál, de ez részletkérdés volt.
Waliyha 5 évvel volt fiatalabb Zaynnél, és nagyon hasonlított az édesanyjukra. Karját kitárva sietett felém, szélesen mosolyogva.
Safaa volt a legfiatalabb csemete, és ő is köszöntött a legbuzgóbb módon. 15 körül volt, talán ekkor vannak a fiatalok abban a korban, amikor inkább bezárkóznak a szobájukba, és nem szólnak senkihez. Ezekkel az elméletekkel ellentétben nagyon nyílt volt velem. Jól megpuszilgatott, megölelgetett, majd átnyújtott egy borítékot.
- Ezt Zayn írta még kiskorában, és megbízott vele, hogy adjam át. Olvasd el - mosolygott rám, majd odébb állt.
Zayn kiköpött édesapja volt, csak fiatalabb kiadásban. Ahogy ott állt Trisha mellett, ölelte a derekát, annyira.. teljesek voltak. Nem, nem együtt. Külön-külön. Yaser a férfi erejével, Trisha pedig a nő gyöngédségével.
- Üdv a családban, Norina - ölelt meg, majd kezet fogott a fiával.
Doni és Ben kis idő múlva elmentek otthonról, Wali és Safaa pedig felmentek a szobájukba, így négyesben maradtunk. Trisha és én elkezdtük sütni vacsorára a csirkét, közben pedig Zaynről beszélgettünk. Aztán a beszélgetés nem várt fordulatot vett.
- És a szüleid? Velük mi a helyzet? - pillantott rám, miközben összetörte a krumplit krumplipürének. Elakadt a szavam. Bizonyára észrevehette a reakciómat, mert azonnal megszólalt. - Jaj, drágám, ne haragudj, nem tudtam, hogy...
- Nem, semmi gond, csak.. Csak nem beszélek velük. Szerintem el is felejtették, hogy van egy lányuk - vontam vállat, mire Trisha rögtön odasietett hozzám.
- Ha beszélni szeretnél, vagy csak sírni, vagy bármi..
- Köszönöm - érzékenyültem el kicsit.
- Jaj, drágám - nyomott puszit az arcomra.
- Mi van itt, kérem szépen? Csoportos lelkizés? Mert akkor kimegyek - állt meg az ajtóban Yaser felemelt kezekkel. Felkacagtunk. - Csak egy sörért jöttem, de lehet, hogy inkább nektek lenne szükségetek egyre.
- Egy sör nem sör, drágám - vágta rá Trisha. - Két sör fél sör..
- Három sör majdnem sör - folytatta a férje.
- Négy sör egy sör - emelte fel a hangját Trisha.
- Egy sör nem sör - kiáltott a nappaliból Zayn, majd berontott a konyhába. - Angyalka, mi vagyunk a tévében - nyomott csókot az arcomra. - Benne van, hogy bekerültünk a Guinness könyvbe, meg hogy új klip, meg hogy Harry egy csajjal hagyta el tegnap este az egyik bárt.
- És ez miért is olyan meglepő? - kérdeztem vissza, miközben átkaroltam a nyakát.
- Nem meglepő, csak benne vagyunk.
- Ennyi év után is ennyire örülsz?
- Addig a jó, amíg beszélnek rólunk, mert ha már nem...
- Nos, hát akkor gratulálok a rekordhoz, meg a kliphez is, és ha beszélsz Harryvel, kérdezd meg tőle, hogy milyen estéje volt - mosolyom széles volt, pupilláim kitágultak, amikor Zaynre pillantottam.
- Szeretlek, angyalka, nagyon - csókolt meg, mire Yaser megköszörülte a torkát.
- Bocs, egy kis szösz volt ott - krákogott tovább. Zayn elhúzódott tőlem, mellém állt és átkarolta a vállam.
- Apa, szerintem én nem a lányod vagyok, egy. Kettő, elmúltam 18 már egy pár éve, és amikor te megcsókolod anyát, én sem krákogok. Köszönöm - nyomott még egy csókot a számra, majd kivett a hűtőből két sört és a nappaliba ment. Manchester meccs volt, fogalmam sincs, kikkel játszottak, de valószínűleg nyertek, mert hét sör fogyott el vacsoráig.
Be kell vallanom, féltem, hogy négy sört megivott Zayn. Igaz, hogy heti több éjszaka is részegekkel voltam körülvéve, de a pult némi biztonságot nyújtott, itt pedig semmi biztonság nem volt. Miután kiderült, hogy Doni a barátjánál alszik, leültünk vacsorázni. Keveset ettem, nehogy hányjak, de szerencsémre még csak hányingerem sem volt. Este egy kis családi beszélgetés után mindenki elvonult aludni, én pedig még a nappaliban ülve elolvastam a levelet, amit Safaa adott át. Két levél volt benne.
Drága Safaa!
Van egy levél az íróasztalom fiókjában, és arra szeretnélek megkérni, hogyha hazahozok egy lányt, akit nagyon szeretek, add azt át neki. Nem fontos számodra, mi áll benne, és nem is kell tudnod, hiszen amikor írom, te még pici vagy. X-Faktor előtt állok, te nyolc éves vagy, nem tudod még, mi az a szerelem. De valószínűleg, amikor hazahozom azt a lányt, már te is tudni fogod.
Nagyon kérlek, hogy a megfelelő lánynak add oda. És hidd el, tudni fogod, ki lesz az.
Vigyázz magadra, mert most remélhetőleg sokáig nem fogunk találkozni.
Örökké szeretlek, Törpe
Ezek szerint Safaa engem talált a megfelelő lánynak, aki megkaphatja ezt a levelet. Kicsit izgulva hajtottam szét a sok éve írt lapot.
Egyetlen Szerelmem!
Nem tudom, hogy hívnak, de nem is számít. A lényeg az, hogy Te vagy az én megmentőm, az Angyalom. Tudnod kell, hogy előtted senkit sem hívtam Angyalkámnak, Angyalomnak, Szerelmemnek. Mindenkit a rendes nevén hívtam, nem is éreztem késztetést, hogy becézgessem őket.
Apa régen azt mondta nekem, hogyha majd úgy nézek egy lányra, ahogy ő anyura, és a lány is úgy rám, ahogy anyu őrá, soha ne engedjem el. Soha ne engedjem el, mert ő lesz az én megmentőm, a lelkem, a mindenem.
Anya azt mondta, hogy ne olyat keressek, aki kiegészít, mert az régen rossz. Teljes embert keressek, és legyek én is teljes ember, mert két teljes ember valami remeket fog alkotni.
Minden bizonnyal te vagy az a teljes ember, akit megtaláltam. Te vagy az, akivel végtelen boldog leszek, akivel mindig nevetek, és bármennyit is fogunk veszekedni, feltétel nélkül fogom szeretni. És bármi is történt a múltadban, jó, rossz, szép vagy csúnya, nekem elmondhatod. Bízhatsz bennem, mert nem adtam okot az ellenkezőjére.
U.i.: Remélem, hogy szőke a hajad. De ha csak önmagad vagy, még jobban szeretlek.
Őszinte, végtelen szerelemmel csókollak
Zayn J. Malik
2010. május
Ekkor érzékenyültem el először azon a hétvégén. Lassan összeszedtem magam, majd felslattyogtam Zayn szobájába, ahol a férfi, akit szeretek, már az igazak álmát aludta.
Reggel Zayn már nem feküdt mellettem, amikor felébredtem, de volt egy papír a helyén. Álmosan pislogtam a szobában, a függönyön át beszűrődött némi napfény, így el tudtam olvasni levelét.
Egyetlen Szerelmem!
Minden bizonnyal elolvastad a levelem, és azért bújtál mellém olyan későn. Safaa a lehető legjobban döntött, bár te vagy az egyetlen, akit hazahoztam.
Minden szerelmem a tiéd, minden boldogságom forrása te vagy.
Kiskoromban mindig irigyeltem anyut és aput a szerelmük miatt, de ebben a pillanatban tudom, hogy a fél világ irigy a Mi szerelmünkre. Mert úgy szeretjük egymást, ahogy soha senki.
Szerencsés vagyok, hogy szerethetlek.
Végtelen, bolondos szerelemmel szeretlek, csókollak
Zayn J. Malik
2016. május
Könnyeimmel küszködve mentem le a lépcsőn. Nem érdekelt, ki lát, vagy hogy mit gondol rólam, csak az, hogy meg kell találnom Zayn-t. A nappaliban ült a kanapén, de ahogy ledübörögtem a lépcsőn, felállt, valószínűleg azt hitte, hogy valami baj van.
- Angya...
- Szeretlek. Szeretlek. Annyira szeretlek - ugrottam a nyakába zokogva. Boldog voltam. Feltétel nélkül boldog. Nem foglalkoztam semmivel, még azzal sem, hogy Doni és Trisha döbbenten áll a bejárati ajtóban, vagy hogy Yaser összeráncolt szemöldökkel áll a hátsó ajtóban egy szemeteszsákkal a kezében. Amikor Zayn szemébe néztem, könnyek gyűltek benne. Némán sírt, arcán boldog mosoly ült.
- Én is szeretlek, angyalka. Nagyon szeretlek - nyomott határozott csókot ajkaimra, majd megpörgetett a levegőben. Először mondtam neki, hogy szeretem, négy hónap után. Olyan érzések kavarogtak bennem, mint még soha. Boldog voltam, kacagni akartam az örömtől, ami átjárt. Remegtem a tudattól, hogy ki tudtam mondani azt, amit még soha senkinek, amit még soha senki nem hallott a számból. Kezem közé szorítottam fejét, majd óvatos, finom, szinte szűzies csókot leheltem ajkára, amint ugyanilyen gyöngédséggel viszonzott. Újra megcsókoltam, de ezúttal elmélyítette, fenekemnél tartott a nappali közepén állva, mintha egy burokban lennénk és senki sem állna a helyiségben. Hosszú tincsei közé túrtam, hajam függönyként omlott körénk. Mosolyogva csókolóztunk. Ellepte édes csókjaival az arcom, a szemem, az állam, a nyakam, én pedig próbáltam megjegyezni magamnak minden külső tényezőt. A szoba hőmérsékletét, Zayn illatát, a kezét, a haja hosszúságát, a bőre melegét, a testünk között cikázó energiát, tüzet, de legfőképp a csókjai ízét és az érzést, amit abban a pillanatban a magunkénak tudhattunk.
- A fiunk szerelmes, drágám - suttogta Yaser a feleségének, amikor Zayn letett a puha szőnyegre, és csak bámultunk egymásra. Trish szipogott, és én csak később jöttem rá, hogy miért. Valószínűleg még soha sem látta Zayn-t ilyen boldognak. Még soha nem látta szerelmesnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése