19. - Élet másképp

Sziasztok! :)

A csoportban megszavaztátok, hogy ma este legyen a rész. Köszönöm a kommenteket, nagyon jól estek. Szeretném, ha megint írnátok valamit, bár nem történik sok minden - sőt, semmi. A következő vagy csütörtök este vagy hétfő este érkezik, mert elutazom a hétvégére. El kell szomorítsalak titeket, hogy választ nem kaptok Zayn tettére ebben a részben. Csak egy töltelékrész, hogy megtudhassuk, mi történik Norinával addig a bizonyos időpontig, amit nem árulok el, hogy mi.

All the love, D

Van, hogy a szerelem eltűnik, majd újra megjelenik, de ez magától következik be; ahogy azért sem tudsz tenni semmit, hogy ne legyél szerelmes, úgy arról sem dönthetsz, hogy az legyél. Az érzés magától jön-megy.

 Két hónap telt el, mióta Zayn elhagyott. Két hónapja vagyok a farmon, állatokkal körülvéve. Mrs. Benson nagyon kedves asszony, ahogy a férje is. Nagyon lelkesen fogadtak, türelmesek voltak, és nagyon megértők. Főleg Mr. Benson. Nem siettetett semmit, hagyta, hogy magamtól akarjak csinálni dolgokat. Így történt, hogy lóra ültem. A vörös csödőr már az első istállólátogatásomkor megfogott. Erős, izmos ló volt, messze a legszebb - legalábbis számomra. Hozzá mentem be először az állásába, ő volt az, akit először lecsutakoltam, akihez először beszéltem őszintén. Ő volt Rubin. Amikor először bementem hozzá, másfél hete voltam ott. Hónapok óta nem lovagolták meg rendesen, ezért úgy gondoltam, próba szerencse. Gregg segítségével - ő volt a házaspár 28 éves fia - felnyergeltem Rubint, majd a tetős karámba vezettem.
 - Csak nyugodtan. Érzi, ha stresszelsz, és átveszi a rezgésed. Amikor elindul, vedd át a csípőddel a ritmusát, nem nehéz. Csak érezz rá.
 - Gregg, nem azért, de én 3 évet még gyerekkoromban lovagoltam. Az alapokat tudom - mosolyogtam rá, majd a kengyelbe bújtatva a lábam löktem fel magam a hátára. Azonnal elárasztott a nyugalom, a béke. Rubin hátáról az egész világ más volt. A nap félig lemenőben volt, halványsárgára festette az égboltot, a délutáni futózápor nyoma ott csillogott a füvön. Kicsit hűvös volt, de nem zavart. Fél óra múlva már kimelegedve ügettünk a pályán. Gregg mosolyogva ült a pálya szélén lévő farönkön.
 - Csak ügetgetni fogsz vagy láthatok valami merészebbet is? - kiáltott oda, miközben szép lassan vágtába ugrottunk át. - Hű, már majdnem vágtázol. Szeretném, ha tudnád, hogy Rubin egy ideig versenyló volt, de pár hónapja valamiért nem fut. Nem jöttünk még rá, hogy miért.
 - Talán csak lusta - mosolyodtam el, majd a kapu felé vágtáztam. - Csak teszek egy kört a farm körül. Nyugi, már érezzük egymás rezgését - intettem Greggnek, aki rosszalón rázta a fejét.
 Egy nagyobb mezőre értünk, ahol információim szerint a lovak legelésznek nyaranta. A mező végében egy kis út, ami másik oldalt visszavezet a farmra. Tökéletesnek bizonyult egy kis vágtára.
 - Na, Rubin - szóltam hozzá. - Biztos benned is van stressz. Tudod, nem fésülgeti Melanie a sörényed, vagy tudom is én. Talán egy régi versenyeden csak második lettél, pedig tisztában vagy vele, hogy jobbat is futhattál volna, csak lusta voltál. Igazam van? Gondolom igen, úgyhogy most azonnal szedd össze az összes benned lakozó rossz rezgést, energiát és add ki magadból. Gyerünk! - suttogtam, majd elindultunk. Nem tudom, mi volt az oka, hogy talán értette, amit mondtam, vagy csupán a gondolatai játszottak vele, de biztos voltam benne, hogy versenyben érzi magát. Nem hajtotta testét a végsőkig, csupán egy állandó tempót diktált erős lábaival. A szél a hajamba kapott, a hűs levegő pírt költöztetett az arcomra, a fenekemet automatikusan emeltem meg a nyeregben. Nem voltam zsoké, pedig a magasságom megengedte volna, de valamiért úgy éreztem, hogy az vagyok. Egy olyan ember, aki biztonságban van a lova nyergében. Aki szabad és független. Miután megláttuk az erdő végét, Rubin fülébe suttogtam, hiszen tudtam, hogy a Benson család éppen most van kint a tornácon. Szokásos rituálé, aminek keretében várják Edet, Mr. Benson barátját, aki állatorvos és plusz kéz a farmon. Ilyenkor ér vissza a városból, ahol délután dolgozik minden másnap.
 - Gyerünk pajti, mutassuk meg, hogy nem rozsdásodtál még be - motyogtam, majd nagyobb sebességre ösztökéltem Rubint. Éreztem, ahogy megnyújtja a lépést, ahogy egyre gyorsabb tempót vesz fel. A ház egyre jobban közeledett, mi pedig egyre gyorsultunk. - Ez az, édes - kiáltottam, amikor elhúztunk a tornác mellett. Hat elkerekedett szem nézett rám, amikor elsuhantunk mellettük. A hosszú bekötőúton visszavettem a tempóból és visszafordultunk a család felé.
 - Norina, ez a ló már hónapok óta nem futott egy rendeset. Sosem akarta. Csak Greg-et engedte fel a hátára. Ő volt a zsokéja is.
 - Tényleg? - kérdeztem Mrs. Bensont - Mary-t.
 - Igen. De aztán majdnem ottmaradt a pályán két éve. Azóta csak néha vágtázik Rubin - szólt közbe Mr. Benson - Peter.
 - Én szívesen lovagolom, ha gondoljátok. Ráérek - mutattam rá a nyilvánvalóra.
Amikor eljöttem Londonból, aznap beszéltem utoljára Zaynnel. Telefonszámot cseréltem, amit csak Eleanor és Demi tudott. Gregg vette nekem még aznap, amikor megérkeztem - a saját nevére, természetesen az én pénzemből. Eleanor lelkére kötöttem, hogy nem mondja el senkinek sem, hogy beszél velem, de szinte biztosan tudtam, hogy az egész banda tud róla.
 - Oké - egyezett bele Peter, majd a mindeközben megérkező Ed kocsijához sietett.
 - Norina, holnap be kell mennem Londonba, nincs kedved eljönni velem? - kérdezte Gregg, miután én az istálló felé indultam, ő pedig a nyomomba szegődött. - Semmi hátsó szándék nélkül, csak barátként. Na, ne  kéresd már magad - lökött meg nevetve.
 - Kedves vagy, hogy próbálsz kimozdítani, de nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. A srácok ott élnek, mi van, ha összefutok velük?
 - London elég nagy város. Ne aggódj. Maximum a kocsiban maradsz - vont vállat.
 - Miért is mész a városba?
 - Az egyik tenyésztővel van találkozóm. Egy tenyészmént szeretnék venni, mert Rubin nem hajlandó semmire - rázta a fejét mosolyogva, mire én felkacagtam. Gregg meglepetten nézett rám.
 - Mi az? - kérdeztem, miközben leszálltam a nyeregből.
 - Olyan ritkán hallunk nevetni. Többet kellene csinálnod - kacsintott rám, majd a vállam megpaskolva lépett el mellettem, hogy segítsen lehámozni Rubinról a felszereléseket.
 - Mikor szándékozol indulni? - érdeklődtem. Ha a kocsiban maradok, semmi baj nem érhet - gondoltam.
 - Fél kilenc körül. Ha gondolod, a városban ebédelhetünk, miután beszéltem a fickóval.
 - Inkább elvitelre vegyünk kaját és majd megesszük a platón - mosolyogtam rá.
 - Megbeszéltük.

 A napi rutinom fenekestül felfordult a két hónap alatt. Hajnalban keltem, késő éjjel tértem nyugovóra, egész nap istállót pucoltam, telefonokat intéztem, állatokkal foglalkoztam és ami a legmeglepőbb - gondolkoztam. Rengeteget. Az életemen. Azon, hogy mennyit idegeskedtem, amíg nem találkoztam Zaynnel, hogy amíg vele voltam, nem voltam stresszes, de most megint az vagyok. Izgulok, hogy mi lesz velem, amikor már el kell innen mennem, amikor majd elküldenek. Mert tisztában voltam vele, hogy nem maradhatok itt életem végéig. Új életet kell kezdenem, másképp kell élnem. A mocsokból luxuslakásba kerültem, onnan pedig egy farmra. Voltam jó és rossz helyen, vettek körül jó és rossz emberek, de csak egy alkalommal éreztem úgy, hogy önmagam vagyok, hogy megtaláltam önmagam; Zayn mellett. Az a biztonság, amit ő nyújtott, itt nem adatott meg. Sehol sem adatott meg, csak vele, mellette, általa. Tudtam, hogy össze kell kaparnom magam.
 Ám amikor következő nap megláttam Niallt és Zaynt kisétálni a stúdióból, szétestem. Nem törhetek össze. A gyomrom liftezett, a szívem szaporábban vert, mint kellett volna. Látszólag Zayn nem érezte jól magát, karikás szemei nem arról árulkodtak, hogy kicsattanna a boldogságtól. Ő akarta így, ő hagyott el. Megbántott fél voltam, de én voltam az erősebb is. A mosolygó, boldog fél, aki figyelmen kívül hagyja az utálkozó rajongókat, akiről leperegnek a bántó szavak. Akit a szerelem nem elgyengít, hanem megerősít. Ezektől leszünk erősebbek, mert a fájdalom megtanít harcolni, legyőzni önmagát.
 Zayn lehajtott fejjel szállt be a kocsiba Niall mellé, aki pár másodpercen belül elhajtott mellettünk. Éppen csak bepillantottam az autóba, fél szemmel, hogy nehogy véletlenül valamelyikőjük megpillantson, de nem voltam elég felkészült. Abban a pillanatban, ahogy benéztem az autóba, Niall pillantása talált el. Kék szemeiből értetlenség - hogy mit keresek itt -, majd megértés áradt. Nem volt időm megrázni a fejem, hogy ne szóljon Zaynnek, hogy látott, de úgyis mindegy volt. Nem találhattak meg. Visszanyeltem a könnyeimet, és mosolyogva bólintottam Greggnek, hogy indulhatunk.
 Hetekig magamban tartottam, ami akkor délelőtt történt. Zayn látványa megrázott, tényleg szíven ütött. Egyik este aztán leültem Mary mellé az asztalhoz. Hosszú órákon át beszélgettünk mindenféléről. Életem legjobb tanácsát hallottam akkor.
 - Képes vagy az egész életedet megváltoztatni azáltal, hogy más szemmel nézel rá.
 - De elhagyott. Ezt nem lehet máshogy nézni - ráztam meg a fejem.
 - Talán csak meg akart óvni valamitől - vont vállat sejtelmesen. Nem kérdeztem, hogy mire gondolt, de nem is lett volna rá alkalmam, mert Gregg rontott be az ajtón, hogy menjek, mert nemsokára új jövevényt köszönthetünk köreinkben. Melanie kancája vemhes volt és nagyon úgy tűnt, hogy még aznap éjszaka elleni fog. Melanie Gregg húgának az örökbefogadott lánya volt, 15 éves.


 Másfél évvel a szakításunk után még mindig nem volt senkim. Nem lettem újra szerelmes, és bár Gregg sem, mégis próbált jobb kedvre deríteni. Sokszor megnevettetett, viccelődött velem, és ez boldoggá tett, mégis másképp. Másféle értelemben voltam boldog. Az életem pár vágya közül néhány teljesült is, csakhogy ezek nem fértek meg egymás mellett. A szerelem és a lovak, egy farm nem. Olyan volt, mintha nem érdemeltem volna meg a szerelmet, ezért csak a lovak iránti szenvedélyemet kaptam volna cserébe. Rubin és én a másfél év folyamán nagyon összenőttünk. Már a lépteimből tudta, hogy én jövök felé, ezért mindig kidugta a fejét az ablakon, majd boldogan bólogatott.
 - Ma voltam az állásinterjún. Jól ment - mosolygott Gregg, miután kora este hazaérkezett a városból.
 - Norina, drágám, leveled érkezett - sietett felém Mary, én pedig értetlenül pillantottam rá. Csak Demi tudja a címem, de miért nem telefonál, miért küld levelet? - Eleanor Calder és Louis Tomlinson a feladó - nyújtotta át a borítékot, ezért a nadrágomba töröltem piszkos kezem.
 - Köszönöm - a gyomrom összeugrott. Tudtam, hogy mit jelent ez a két név. Esküvőt.

 Kedves Norina Gold!

 Szeretettel meghívunk a 2018. június 06-án tartandó esküvőnkre, amelynek helyszíne...

Egy új cím volt, de tudtam, hogy London luxusnegyedéből való. Új házat vettek? Gyorsan végigfutottam a pár sort, majd visszatettem a borítékba. De valami nem engedte. Egy másik lapot gyűrtem alá. Mi a fene?

 Drága Norina!

 Meg kellett tudnom a címed, ezért megszereztem Demi számát, aki vonakodva bár, de megadta nekem. Tudom, hogy nehéz időszakon vagy túl, de túl vagy rajta és ez a fontos! Nagyon szeretném, ha itt lennél, hiszen a legjobb barátnőm vagy! A többiek nagyon izgatottak már. Zayn különösen reméli, hogy eljössz és tudtok majd beszélni.
 Ne haragudj, hogy ilyen későn értesítelek, de nagyon nehéz volt megszereznem a címed. Egy hónap és láthatlak!
Nagyon szeretlek, drágám!
xx, El

 Nem akartam elhinni. Tényleg összeházasodnak! A legjobb barátnőm férjez megy! Zayn is ott lesz, nyilvánvalóan, de erős vagyok. Felkészült. Legyen bármi, Zayn és én találkozni fogunk.
 - Mary - kiáltottam el magam félszegen.
 - Igen?
 - Megyek Londonba - motyogtam. Félve pillantottam rá, de ő csak mosolygott. - Ez nem annyira jó hír.
 - Dehogynem. Végre tisztázni tudjátok a dolgokat. Válaszokat kaphatsz, Norina.
 - És ha nem akarom hallani őket?
 - Olyan nincs. Lehet, hogy újra együtt lesztek - a gondolat, hogy újra Zayn karjaiban érjen a reggel, megmelengette a szívem. -, de az is lehet, hogy soha többé. Mindennek ellenére legalább le tudod majd zárni ezt az időszakot az életedben.
 - Most teljesen úgy beszéltél, mint Demi szokott - nevettem el magam kínomban. - Azt mondod, tényleg el kellene mennem?
 - Tényleg le akarsz maradni a legjobb barátnőd esküvőjéről? Te is tudod, hogy sosem bocsátanád meg magadnak. És mondom, válaszokat kaphatsz.


P.S.: Egy kis ízelítő a következő részből, hogy ne hihessétek azt, hogy ellaposodik a sztori:

Másfél éve nem találom a helyem a házban. Miután aznap este hazamentem, hogy elmagyarázhassam a dolgokat Ninának, már csak önmagam árnyéka vagyok. Nem volt otthon. Csak egy levél volt az ágyon. Amúgy szép írása most kusza volt, túlságosan zaklatott. Sebzett.
_________________________________________________

 Alig négy órája érkeztem, de máris annyi minden történt. A srácok megrohamoztak, Harry majdnem elsírta magát, hogy láthat, én pedig szorosan öleltem magamhoz a fiút. Mintha az öcsém lenne - gondoltam. Eleanor sem tudott az érkezésemről, csupán akkor szóltam neki, amikor már majdnem Londonban voltunk. Visítva mondta el a címet - azt, ami a meghívóban is szerepelt -, aztán kinyomta. Minden barátom ott volt, mire odaértem, és nagy kacagások közepette fogadtak. De egyvalaki hiányzott.