17. - Karácsony és eljegyzés

Sziasztok! :)

Azért hozom most a részt, mert szerdáig nyaralni vagyok, így nem vagyok gépközelben. Nagyon köszönöm a két kommentet, drágák vagytok! <3

Pihenjetek, nyaraljatok!

All the love, D

ÚJ BLOG ITT

A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.

 December 24.

Az első karácsonyom, amikor programom van, amikor olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik szeretnek és tisztelnek. Elmondhatatlanul hálás vagyok az Univerzumnak, Istennek és minden felsőbb hatalomnak, hogy megadatott ez nekem. Megbecsülöm, amit kaptam, mert megérdemlem. Szeretve vagyok. 

 - Angyalka, megérkeztek, gyere le - huppant le Zayn az ágyra. Nagyot sóhajtva csuktam be a naplómat, amit rendszeresen írtam. Néha egy oldalt, néha viszont csak pár mondatot.
 - Oké, menjünk - nyomtam csókot ajkaira, majd felálltam az ágyról. A srácok minden évben másnál voltak karácsony előestéjén, idén pedig Zayn volt a soros. Tegnap óta sütöttem és főztem, miközben Zayn lábatlankodott a konyhában. Ott sertepertélt körülöttem, elterelte a figyelmem a kezével, az ajkaival, az érintéseivel. Valami - számomra új - európai receptet próbáltam ki, ami a kis társaságunknak szerencsére nagyon ízlett. Sophia, Liam, Niall, Rosie, Eleanor, Louis, Harry és Grace velünk kiegészülve nevettek, poénkodtak, én pedig egy pillanatra elgondolkoztam. Ez a kilenc ember mind egytől egyig a barátom, a legjobb barátaim, és mindennél jobban szeretem őket. Bármit megtennék ezekért az emberekért, mert ők tesznek boldoggá. Minden pillanat, amit velük töltök, ajándék. Mosolyogva néztem végig rajtuk, a szívem pedig olyan hevesen vert, hogy azt hittem, kiszakad a helyéről.
 - Olyan szerencsés vagyok - hajolt a fülemhez Zayn, én pedig az asztal fölött megfogtam a kezét. Puha csókot nyomott az arcomra, majd felállt. - Ajándékozás - csapta össze a tenyerét, majd mindenkit a nappali felé terelt, ahol a hatalmas karácsonyfánk kapott helyet. Még aznap feldíszítettük, amikor a doki itt járt. Alatta rengeteg ajándék pihent, mindenféle csomagolásban, kisebb-nagyobb dobozokban. Mosolyogva huppantunk le a kanapéra, míg Harry odalépett a fához. Átadta az ajándékukat Louis-éknak, Niall-éknek és nekünk is. Egyenpólót kaptunk, aminek az elején az egyik közös csapatfotónk volt, ami még akkor készült, amikor bementem a klinikára. Niall is átadta az ajándékait. Bármilyen meglepő, csokit kaptunk, amit egy kis országból hozott a majdnem-barátnőjével, Rose-zal. Pár hete voltak ott, három napra mentek egy rövidebb turnészünet alkalmával. Liam és Sophia egy kamerával lepett meg minket, és ehhez csak annyit fűztek, hogy az új, közös életünk pillanatainak megörökítésére kapjuk. Zayn egy nagyon apró dobozt adott át, miközben letérdelt elém. Ijedten néztem rá, mire megrázta a fejét, ami annyit jelentett, hogy nem kéri meg a kezem, ne aggódjak. Valamivel nyugodtabban bontottam ki a dobozt, amiben egy kocsikulcs volt.
 - Pár napja láttam, hogy a laptopon egy használtautó honlap van megnyitva, a keresőben pedig az, hogy Range Rover. Menj a garázsba - húzott fel, és a fenekemre csapva ösztökélt, hogy elinduljak. A folyosó végén lévő ajtót kinyitottam, a lámpát gyorsan felkattintottam, a szavam pedig elállt. Egy ezüst Range Rover állt a garázsban, csillogott-villogott, én pedig alig tértem magamhoz. Volt jogsim, mert megcsináltam, miután Londonba jöttem, de ez akkor is túlzás. Évek óta nem vezettem már.
 - Zayn, ez.. - pillantottam rá. Tekintetéből kiolvastam, hogy megérdemlem, köszönjem meg és kész. - Annyira köszönöm, édes. Csodálatos - ugrottam a nyakába, mire kacagva kapott fel az ölébe. Gyorsan bepattantam, szétnéztem benne, miközben Zayn mellém sétált. - Annyira tetszik, köszönöm.
 - Megérdemled, angyalka - nyomott csókot az ajkamra, majd mindannyian visszamentünk a nappaliba - a többiek is követtek minket a garázsba.
 - Szeretnék egy kis szót kérni - szólalt fel Louis, majd leakasztott a fáról egy apró, vörös, szív alakú, bársony bevonatú dobozt. - El, kincsem, állj fel, kérlek.
 - Lou.. - nyögött a lány, de azért felállt. Lábai remegtek, szégyenlősen állt meg a szerelme előtt. Úgy álltak meg, hogy mindkettőjük arcát láthassuk. Louis valószínűleg direkt így tervezte.
 - Shh, bébi, én beszélek - rázta meg a fejét mosolyogva, majd végignézett rajtunk. - Nos, emberek, Sophiát és Norinát kivéve mindannyian végig figyelemmel kísértétek a kapcsolatunkat ezzel a csodálatos lánnyal. Voltak hullámvölgyek, viták, de melyik párnál nincsenek? Ha nincs vita, az azt jelenti, hogy nem érdekli a feleket a kapcsolat, igazából tesznek az egészre. Ez a lány - mutatott Eleanorra, aki egyre hevesebben vette a levegőt - boldoggá tesz. Minden pillanatban rád gondolok, édes, akkor is hiányzol, amikor a másik szobában vagy. Tudom, hogy el akarunk költözni egy nagyobb házba, de rájöttem, hogy nem kell. Mert akkor távolabb lennék tőled - Eleanor az arcához nyúlt, letörölte róla a könnyeit. - Minden pillanatom rólad szól, minden pillanatban melletted akarok lenni. Életem végéig.
 Louis közelebb lépett a lányhoz, fél térdre ereszkedett, felnyitotta a kis dobozt, majd újra felnézett rá.
 - Eleanor Calder, életem boldogsága, lennél a feleségem?
Sophia megfogta a jobb kezem, én pedig azonnal ránéztem. Sűrűn folyt a könnye, ahogy nekem is. A legjobb barátnőnk elkötelezi magát - minden bizonnyal. A csapat örök gyerek tagja pedig feleségül fogja venni ezt a lányt. Annyira sugároztak a boldogságtól.
 - Igen, Lou, igen. Leszek a feleséged - bólogatott hevesen, miközben Louis az ujjára húzta a gyűrűt. El a kezénél fogva húzta fel a vőlegényét, majd hosszú csókba vonta. Harry füttyögni kezdett, Grace tapsolni, majd mi is követtük a példáját. - Ne fotózz már, Harry, ha sírok, csúnya vagyok.
 - Mindenhogy gyönyörű vagy, drágám - nyomott még egy csókot Louis az ajkára, majd fogadták a gratulációinkat.

 Következő reggel korán keltünk, hogy időben el tudjunk indulni Bradfordba. Hideg, nyálkás idő volt, ezért jó melegen felöltöztem. Tisztán emlékszem erre a napra, hiszen ekkor éreztem életemben először, hogy tartozom valahová.
 Ebédre értünk a Malik-házhoz, ahonnan Safa sikítva rontott ki.
 - Szívem, elcsúszol, ne rohanj annyira - loholt a nyomában Trisha. A lány a bátyja kajraiba vetette magát, míg hozzám az édesanyjuk lépett oda.
 - Gyönyörű vagy, drágám. Remekül nézel ki - nézett a szemembe, én pedig jól értettem, hogy mire is érti. Gyógyulok, és ez látható rajtam.
 - Köszönöm. Jobban is érzem magam, sokkal. Boldog karácsonyt - öleltem szorosan magamhoz.
 - Boldog karácsonyt - nyomott puszit az arcomra, majd a fiához lépett, aki Safaval incselkedett.
 - Hé, nagylány, szia - húztam közelebb magamhoz a járdán. Kishíján a nyakamba ugrott. - Boldog karácsonyt!
 - Neked is, Nor - adott két puszit az arcomra, majd a ház felé húzott. Odabent nagy volt a nyüzsgés, Yaser és Doni barátja, Ben éppen terítettek, míg a két lány a konyhában csinosítgatta az ételdíszítést. - Itt vannak - kiáltotta el magát, mire minden tekintet rám szegeződött. Végszóra belépett Zayn és az édesanyja a nagy szatyrokkal és táskákkal, amikben az ajándékok lapultak.
 Mindenkit üdvözöltünk, szépen sorban, majd végül Yaser-hez léptem. Szorosan magához húzott, majd a fülembe suttogott.
 - A fiam boldog. Soha nem volt ennyire szerelmes. Köszönöm - hatalmas puszit nyomott a homlokomra, majd ismét megölelt.
 - Nem szeretem, ha az emberek kisajátítják maguknak a szerelmemet - azonnal szétrebbentünk. Zayn ott állt a konyhaajtót támasztva, csodálatos mosollyal az arcán.
 - Muszáj volt pár szót váltanom a szerelmeddel, fiam - kacsintott rá, majd ellépve Zayn mellett a konyhába sietett. Közelebb léptem a fiúhoz, aki megdobogtatja a szívem és édes csókot nyomtam az állára. A halántékomra nyomta ajkait, és ott is tartotta. Ez a kedves, apró, de annál nagyobb jelentőséggel bíró gesztus megmelengette az egész testem.
 - Olyan csodálatos a családod. Néha azt kívánom, bárcsak én is ilyen családot kaptam volna az élettől.
 - Amit csak akarsz, a tiéd, angyalka - csókolt meg, majd a fenekemet megpaskolva terelt a konyhába.

 Az ebéd és a vacsora is jó hangulatban telt, nagyon sokat nevettünk. Ázsiait sütött-főzött Trish, hogy én is megtudjam, miket eszik ez a nép.
 Mivel én tegnap nem adtam át Zayn-nek az ajándékomat, így én kezdtem a sort.
 - Először nem tudtam, hogy mit vegyek, hiszen mindened megvan. Egy király családod, karriered, szép házad...
 - Szexi barátnőm - szúrta közbe, mire a lányok felkuncogtak, de a két szülő mosolyogva nézett össze. Ebben a mosolyban valami több volt, mint amennyit mutatott magából.
 - Igen, az is van - mosolyodtam el szégyenlősen. - Szóval nekem mindegy volt, hogy egyel több vagy kevesebb, szóval.. - fojtottam el egy mosolyt, majd lehúztam a pulcsim nyakát, hogy látni engedjem a bal vállam. A kulcscsontom mellett egy apró szív volt, éppen olyan, mint amilyen a medálom. Csak a körvonalai voltak megrajzolva, szépen kidolgozott, valódi remekmű volt.
 - Angyalka.. - motyogta Zayn. Felkuncogtam.
 - Valójában ez az ajándékod - emeltem el egy kis dobozt a sok nagy mellől, majd átnyújtottam neki. - A tetoválás az én ajándékom, tőlem magamnak.
 - Kikészítesz, komolyan - rázta a fejét kuncogva, majd átvette tőlem az ajándékát. Gyermeki lelkesedéssel csomagolta ki. Elkerekedett a szeme, amikor meglátta, hogy mit is vettem neki. - Drágám, ez... - pillantott rám, majd hosszú csókot nyomott ajkaimra. Egy ezüst karláncot kapott, a felső részén egy lappal, amire azt a bizonyos februári dátumot gravíroztattam. - Köszönöm.
 - Nagyon szeretlek - öleltem magamhoz. Homlokon csókolt, majd leültetett. Miután mindenki megkapta az ajándékát - Zayn a szüleitől egy limitált kiadású órát kapott, a lányoktól pedig egy méregdrága parfümöt, én pedig az egész Malik családtól egy limitált kiadású Burberry szépségápolási csomagot, amitől alig jutottam szóhoz -, leültünk a nappaliba filmet nézni. Nem az volt a lényeg, hogy beszélgessünk, estére már nem. Az érzés volt a fontos, az, hogy együtt voltunk. A ház tele volt pozitív rezgéssel, szeretettel és örömmel.
 Együtt volt a család.