25. - Fogadom

Sziasztok! :)

Ismét nem kaptam semmi visszajelzést, itt a következő!

All the love, D

Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert,
akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát,
akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.

 A vendégszobában lévő állótükör előtt állva néztem végig fehér ruhába bújtatott alakomon. A ruhám egyszerű volt, váll nélküli, a mellrész alatt egy szürke pánttal. A hajam elkészítését Lou-ra bíztam, aki egy mesés kontyot varázsolt a fejem tetejére. A sminkemet is ő készítette el, de attól tartok, feleslegesen, hiszen úgy érzem, le fogom sírni magamról az összeset.
 - Gyönyörű vagy, csajszi - szólalt meg a hátam mögül Katy, aki a párjával és kisfiával érkezett haza az esküvőnkre. A tükörből néztem rá. Szép lassan beszivárgott a sok koszorúslányom is. A lánykoszorúm idővel bővült a három Malik lánnyal, így már nyolcan voltak. Mindegyikükön remekül állt a bordó ruha.
 - Szebb koszorúslányokat nem is kívánhattam volna magamnak - fordultam velük szembe. Éppen ekkor kopogott be az ajtón Trisha és az anyám, akiknek látványosan elállt a lélegzetük - a szájuk elé kapták a kezüket, amikor megpillantottak. Anya hitetlenül rázta a fejét, szólni sem tudott, így végül Trisha kénytelen volt erőt venni magán.
 - Hamarosan itt az idő, drágám - lépett hozzám közelebb, majd szorosan megölelt. - A fiam nagyon szerencsés ember.
 - Köszönöm - suttogtam, majd elengedtem. A lányok szép sorban kimentek a szobából, így magamra maradtam. Az elmúlt fél évben a terveim kismilliószor változtak, hol fehér rózsát akartam, hol liliomot, hogy csokitortát, hol puncsosat, a vendéglista is hetente változott, mert eszünkbe jutott egy-két ember, akikre addig nem gondoltunk. Csupán egy biztos dolog volt; Zayn. Mindenben segített, még abban is, hogy kiválasszuk az asztalterítő anyagát, ami nem valami érdekfeszítő program a férfiak számára. De ő hősiesen kitartott.
 - Kopp-kopp - hallottam Harry hangját, miközben kinyitotta az ajtót. - Bebújhatok?
 - Aha - nyögtem. Harry jelenléte azt jelentette, hogy itt az idő. Egy makacs könnycsepp futott végig az arcomon, amit gyorsan letöröltem az asztalon lévő törlőkendővel. - Ezt nem láttad, oké?
 - Sok titkodat őrzöm már, Nor - mosolyodott el, majd az eddig háta mögött lévő kezét kinyújtotta felém. - A csokrod. Eleanor nem akart sírni, ezért beküldette velem.
 - Köszönöm - motyogtam. - Mi lesz, ha elszúrom?
 - Nem fogom hagyni. Legfeljebb majd elmondom én az esküvői fogadalmad - kuncogott fel, majd komolyra fordította a szót. - De tényleg, Nor, nem fogod elszúrni, hiszen téged nem olyan fából faragtak.
 - Bele fogok botlani a fogadalmamba.
 - Éppen férjhez mész ahhoz, akit szeretsz, nyilván el fogod sírni magad.
 - Izzad a tenyerem, Harry, nagyon félek - teljesen kétségbe estem, ziháltam, pánikroham kerülgetett. De egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy nem akarok hozzámenni Zaynhez.
 - Állj le. Nyugi, oké? Orron veszel levegőt, három másodpercig bent tartod, és orron át kifújod... Ez az, oké. Jól csinálod.
 - Oké, jól vagyok - mondtam gyenge hangon. - Mehetünk - mosolyogtam rá haloványan. Féltem, istentelenül féltem.
 - A csokrod - nyomta a kezembe, miután felvette az ágyról. - Gyönyörű vagy, gyönyörűségem - ajkait az arcomhoz érintette, majd kézen fogott. - Gyerünk - mosolygott rám. Megálltunk az ajtóban, ahol addig álltunk, míg fel nem csendült a srácok You & I című dalának szöveg nélküli változata, zongorán.
 A hátsó ajtón kilépve majdnem háromszáz tekintet meredt rám. Zavarba jöttem, ahogy végignéztem a tömegen. Mindenki mosolygott, néhányan a szájuk elé kapták a kezüket, de próbáltam kizárni ezeket a dolgokat, és szorosan Harry karjába kapaszkodni. Észrevétlenül simított végig a kezemen, amikor jobbra fordultunk, ahonnan pár méterre állt Zayn. Egy virágokkal és selyemmel borított boltíven léptünk át. Fogalmam sem volt, hogy milyen öltönyt fog felvenni, vagy hogy fog kinézni; ezt a döntést a magunkénak akartuk, amennyire lehet. Rettenetesen jól nézett ki fekete öltönyében, mellén egy fehér liliomcsokorral. Elállt a szavam. Szemeim szúrni kezdtek a visszafojtott könnyektől, amint megpillantottam. Az a büszkeség, amit a szívemben éreztem, mindenemet átjárta, szinte kacagni tudtam volna a boldogságtól, hogy ez a férfi, aki előttem áll, hamarosan a férjem lesz.
 Úgy hiszem, eléggé tetszettem neki, mert amikor a szemébe néztem, láttam benne a csodálatot. Ahogy a vendégsereg egy része, ő is a szája elé emelte tetovált kezeit. Láttam, ahogy némán motyog nekem.
 - Gyönyörű vagy - elpirultam, és lehajtottam a fejem.
 Harry-vel túl hamar értünk oda, legalábbis így éreztem. Apró puszival búcsúzott el tőlem, majd beállt Zayn kísérői sorába. A vőlegényem mellé léptem, az anyakönyvvezető pedig elkezdte a szokásos beszédét.
 - Fogadom, hogy szeretlek és tisztellek, ápollak és gyógyítalak, és minden lehetséges módon szeretlek, amíg élünk. Fogadom, hogy a társad leszek jóban, rosszban, gazdagságban, szegénységben, egészségben és betegségben. Szerelmem lángja addig lobog, míg a szívünk meg nem szűnik dobogni. Hűségem tartson életünk utolsó pillanatáig, és még azon is túl. Fogadlak hites feleségemül, Norina Elle Gold.
 - Fogadom, hogy szeretlek és tisztellek, ápollak és gyógyítalak, és minden lehetséges módon szeretlek, amíg élünk. Fogadom, hogy a társad leszek jóban, rosszban, gazdagságban, szegénységben, egészségben és betegségben. Szerelmem lángja addig lobog, míg a szívünk meg nem szűnik dobogni. Hűségem tartson életünk utolsó pillanatáig, és még azon is túl. Fogadlak hites férjemül, Zayn Jawaad Malik.
 - Ettől a pillanattól házastársakká nyilvánítalak titeket. Megcsókolhatod a menyasszonyod - mosolygott ránk az anyakönyvvezető, miután aláírtuk a papírt, és felhúztuk egymás ujjára a gyűrűt. Zayn csibészes mosolyát villantotta felém, majd elkapta a derekam és megcsókolt. Nagy éljenzés harsant, tapsvihar, de alig hallottam bármit is. Ebben a pillanatban tudtam, hogy már nincs mitől félnem. Van egy csodálatos férjem, aki úgy szeret engem, mint a világon semmi és senki mást.
 Az est forgatókönyve szerint beszédet mondanak nekünk a barátaink, egy kisebb tósztot, aztán pedig mi mondunk egymásnak köszöntőt.
 - Nos, khm - állt meg a mikrofon előtt Harry. Édesen rám mosolygott, majd lesütötte a szemét. - Második alkalom, hogy nem azért állok a mikrofon végén, hogy énekeljek vagy interjút adjak. Gyönyörű szertartás volt, gratulálok nektek! Amióta Zayn bemutatott téged nekünk, tudod, még 2016-ban, azóta gondolkodom ezen a beszéden, de még most sem a legtökéletesebb. Amikor bejelentettétek az eljegyzést, bevallom, kicsit megtörtem, hiszen látom és érzem rajtatok, hogy mennyire feltétlenül szeretitek egymást. Tudom, hogy nem rólam kellene szólnia a beszédemnek, de el kell mondanom, hogy félek attól, hogy nekem nem lesz részem ebben a mindent elsöprő szerelemben. Minden pillanatban, amikor együtt látlak titeket, elszorul a torkom a boldogságtól, hogy a testvérem és a legjobb barátom részese lehet ennek a csodának. Nagyon nehéz időszakokat éltetek meg, és én büszke vagyok rátok, hogy megoldottátok a problémákat. Kívánom, hogy Isten tartson meg titeket egymásnak még a Mennyben is. Sok boldogságot, Mrs. és Mr. Malik! - könnybe lábadt szemmel emeltem meg a poharam, majd pezsgős csókot nyomtam Zayn ajkára.
 - Nagyszerű dolog, amikor megtalálod a lelki társad, akivel még a legcikibb dolog sem az. Amikor együtt nevettek magatokon, mert rájöttök, hogy mindketten ugyanolyan idióták vagytok. Nekem is volt szerencsém összeakadni ezzel a nővel. Szeretlek, édes - küldött puszit Louis a tőlem két székkel arrébb ülő Eleanornak. - Remélem, hogy kiélted magad a legénybúcsúdon, mert az elkövetkezendő ötven év lesz a legnehezebb, de leggyönyörűbb időszak. Sok boldogságot, galambocskák - kacsintott felénk, majd megemelte a poharát. Elindult a székek felé, de hirtelen meggondolta magát, és visszaszaladt a mikrofonhoz. - És mivel ilyen kihasználós a személyiségem, megragadom az alkalmat, hogy bejelentsem, úton van a legfiatalabb Tomlinson - visította, mi pedig mosolyogva és hangosan tapsolva álltunk fel. Lou odalépett Eleanorhoz, akinek pírban úszott az arca. Férje megtámasztotta a derekát és hátradöntötte, hogy így adhasson neki egy mély csókot.

 - Tudod, drágám, miután aljas módon elhagytalak, nem gondoltam volna, hogy eljutunk ide valaha is - állt meg Zayn zsebre dugott kézzel a mikrofonnál. Most először vallotta be, hogy elhagyott. Ezek után soha többé nem említette meg a tettét. Tekintetét rajtam legeltette, szinte felfalt a pillantásával, én pedig könnyekbe borult szemekkel néztem rá, pedig még alig szólalt meg. - De hálás vagyok mindennek és mindenkinek, hogy ez a nap megadatott nekünk, mert most érzem, hogy igazán, teljesen, örökké a másiké vagyunk. Emlékszem, amikor megszólítottalak a Dress előtt, kakadunak neveztél - a násznép felkuncog, én pedig elszégyellem magam. - A következő alkalommal pedig Ninának hívtalak. Évek óta kérdezgeted, hogy miért, és azt hiszem, ez a megfelelő alkalom. - izgatottan várom, hogy miért hívott így. Nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy talán emlékeztetem valakire, vagy talán nem tetszik neki a nevem. De a válasza sokkal kielégítőbb és mélyenszántóbb volt, mint vártam. - A válasz nagyon is egyszerű, hiszen elég volt rád néznem. Egy összetört, megbántott, megalázott lány voltál, aki próbált egy páncél mögé bújni. És nem, ezek számomra nem idővel derültek ki, hanem aznap este. Amikor kérdeztem, hogy mikor kapom vissza a bakancsom, kérdéssel válaszoltál. Hagytad, hogy főjek a saját levemben, hogy ezzel mire céloztál. Részedről lezárt volt az ügy. Nem akartál találkozni velem többet. De csak úgy otthagytad, lógva a levegőben azt a kérdést. Én határozottan látni akartalak még, de te elzárkóztál. A házadig követtelek, hogy biztonságban tudhassalak, pedig csak a nevedet tudtam. De aztán elgondolkoztam a mozdulataidon. Megmerevedtél egész testedben, amikor megfogtam a kezed, hogy felmelegítsem egy kicsit. Nem néztél a szemembe, mintha féltél volna, hogy átlátok a tökéletesnek hitt páncélodon. Pedig pontosan így láttam át. Érdekes voltál, és tudni szerettem volna, mi tett ilyenné. Tudtam, hogy menekülsz valami elől, ezért önhatalmúlag új nevet adtam neked, ami segít megszabadulni a múltadtól. Egy új életet szerettem volna adni neked, mindenféle jóval és a világ összes szeretetével. Melletted én is más ember lettem, mint aki addig voltam. Rátaláltam önmagamra - egy lapot vett elő, majd onnan olvasott fel. - A nevednek több jelentése van. Héberül Kegyelmes Isten, a perzsa jelentése szép, gyönyörű szemek a hindi jelentése, az indián kultúra szerint erős, arabul barát, ógörögül virág, szuahéliül pedig anya. Nos, ez vagy te, drágám. Egy szép, kegyelmes Isten, aki erős, de gyöngéd, mint egy virág, barát, aki a gyermekeim anyja lesz. Végtelenül szeretlek, én kis harcosom. Emeljük poharunkat az én csodálatos feleségemre, akivel egy örökkévalóság is kevés lenne - a könnyek megállíthatatlanul folytak végig arcomon. A torkom összeszorult, a szívem milliószor gyorsabban vert a kelleténél. Kilöktem magam alól a széket, hogy Zayn elé szaladhassak. Félúton a nyakába ugrottam, a vendégek pedig füttyögni és tapsolni kezdtek.
- Nagyon szeretlek, szerelmem. Nagyon-nagyon - motyogtam, miközben csókokkal halmoztam el.

 - Miután kicsit megnyugodtam, úgy érzem, tudok beszélni - szóltam a mikrofonba még mindig rekedt hangon. - Amikor tizennyolc évesen elhúztam otthonról a csíkot, és találkoztam volna a mostani önmagammal, valószínűleg az akkori énem megvert volna engem. Sosem hittem volna, hogy valaha is szerelmes leszek. A Sors, az Univerzum, Isten, a Karma, Mohamed, a Végzet, bármi is irányítsa a világot, megadta nekem az élet legnagyobb kincsét. Azt a férfit, aki mellett biztonságban érzem magam, aki mellett mindvégig elhittem, hogy meggyógyulhatok. Most nem állnék itt, ha 2016 nyarán valaki nem áll mellettem. Ne, Harry, ne fordulj el, rólad beszélek. Ha te akkor nem látsz meg, talán a temetésemen ülnétek itt ennyien. Szóval, köszönöm, Harry, hogy mellettem álltál, amikor senkit sem engedtem be. És Demi, tudom, hogy rohannod kell, de engedj meg annyit, hogy megköszönjem, amiért segítettél nekem. Áldozatokat hoztál értem, éjt nappallá téve beszéltél velem és tartottad bennem a lelket. Akik itt vannak most, azoknak szól ez a köszönet, mert ha ti nem vagytok, én sem állnék itt. De a legigazabb és legtisztább köszönet a férjemnek szól, aki azon az estén ideadta a bakancsát, ezzel belépve az életembe és gyökeresen megváltoztatva mindent. Most pedig arra kérlek, Zayn, hogy vedd le a karkötődet, hiszen nem láttad az igazi ajándékod - tudtam jól, hogy soha nem vette le magáról, így nem láthatta a másik oldalán lévő feliratot.
 - Mi ez a dátum? - kérdezte, mire lehunytam a szemem, nehogy elsírjam magam.
 - Aki nem tudná, azon az oldalán, amit eddig látott mindenki, az a dátum áll, amikor először találkoztunk - a könnyeimmel küszködve folytattam. - A belső oldalán pedig az a dátum, amikor először éreztem azt, hogy beléd szerettem.
 - A huszonharmadik születésnapod, amikor elvittelek a partra.
 - Amikor a nyakamba tetted azt a nyakláncot. A medál a tiéd volt, a lánc az enyém. Tudtam, hogy a múltam mindig velem lesz, de te abban a pillanatban biztosítottál affelől, hogy Te vagy a jövőm. Abban a pillanatban szerettem beléd, és ezt az emléket örökké őrizni fogom, mert ezen semmi sem változtathat. Emeljük poharunkat az én csodálatos férjemre, akinél jobban senkit sem szeretnek.